Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-22 / 96. szám

1956, április 22. SZOLKOK MÉGIS! NÉPLAP 3 ■ »Fiaim, Szabó Mihály elvtárs idős har­cos. Két hónap múlva leteszi a szerszámot a Járműjavító kocsi- osztályán, nyugalomba vonul. — Amit elmond, tanulság és útra- való. 1917. liölomeánál hosszú hónapok óta áU a front. A két, egymással szem­ben húzódó lövészárokban a kato- varuhába öltözött orosz és magyar munkások, parasztok, kisemberek egyre többször kérdezik önmagák­tól, egymástól: mi értelme, célja vám. ennek a, vérontásnak ? Egyre többször kérdezi Szabó Mi­hály is. Heteken át nem dördül el egyet­len puskalövés sem, előbb qyana- Jcodva, óvatosan, aztán egyre bát­rabban megindul a barátkozás a két lövészárok lakói között. Ciga­rettával kínálják egymást, családi fényképek kerülnek elő, olyan jó és szép dolog a hideg puskaagy he­lyett meleg baráti kezet szorítani. Beszélni ugyan nem. tudnak egy­mással. egyes szavakkal, kézmoz­dulatokkal, arcjátékkal folyik az ismerkedés, a barátkozás. Az egyik nap egy vékony kis orosz azt mondja Szabó Mihálynak: — Mvr-.ís dáma... Lenin. — Mir — bélze.-.-. doma —haza­dé azt már nem tudta Szabó Mi­hály, mit jelent: Lenin. Bent a lö­vészárokban megkérdezte egyik társától. — Valami nagy ember lehet — vélekedett a másik —, mert az oro­szok sokszor emlegetik a nevét. Szabó Mihály pár hét múlva megszökött a frontról. Békére vá­gyott és haza akart jönni... | 1918. | Szabó Mihály a budapesti Mar- git-körúti fogházban senyved több­száz katonaszökevénnyel % együtt. Aztán október 31-én fegyveres, vö- rös-karszalagos, kokárdáé katonák jelennek meg a fogházban- Kinyit­ják a börtönceÚák ajtajait s azt mondják: — Kitört a forradalom, szaba­dok vagytok. — Pesten — egy katona-gyűlé­sen — találkozik Szabó Mihály másodszor Lenin nevével. A szó­nok arról beszél, hogy követni kell az orosz proletárok példáját, akik Lenin vezetésével megszüntették a kizsákmányolást, odaadták a pa­rasztnak a földet. Szabó Mihály nagyon helyesnek találja, amit Lenin és az orosz kommunisták csináltak, hazajön Szolnokra, és ő, aid megszökött a császár hadseregéből, most önként belép a vörösőrségbe, mert har­colni akar az ügyért. 1919. Szabó Mihály fegyverrel a kezé­ben védi a proletár hazát. Részt- vesz abban a harcban, amely Szol­nokon szétveri a fehér terrorista bandát, harcol a román bojárok csapatai ellen. Már akikor tudja, megismeri, hogy mit jelent a proletárok szá­mára Lenin. Fényképen keresztül szinte személyes ismerősévé válik. Ha gyűléseken a szónok kiejti ne­vét, lelkes hullám önti el az embe­reket. És olvassa a Lenm által alá­írt és a magyar lapokban közölt hadijelentéseket arról, hogy tsz orosz munkástestvérek hogyan mé­rik az egyik csapást a másik után Kolcsak és Gyenyikin bandáira. Él, parázslik a remény, hogy tálán sikerül találkozni a határon a szov­jet elvtársakkal és akkor meglazul az antant fojtogató gyűrűje. Sajnos, nem sikerült.. -, 1944. Huszonöt éven át Szabó Mihály sokszor idézte magában ant a mon­datot, amelyet Schneider Gyula bognár, illegális laom/munista mon­dott neki 1924-ben: — A Szovjetunióban győzött a munkásosztály. Ha Lenin meg is Imit, tanításai örökké élni fognak és megéred, hogy nálunk is győz­nek Szolnok felszabadulása után Szabó Mihály az elsők között_ van, aki jelentlzezik a leninista pártba. Aztán napokig Lcnin-kép után ku­tat. Végül sikerül szereznie. Haza­viszi és megmutatja két fiának: — Fiaim, egész életetekben őt kövessétek, mert akkor jó és igazi úton jártok. 1986. Mostanában, ha az üzemben a XX. pártkongresszusról- és a mi helyzetünkről esik szó, Szabó Mi­hály elvtárs ást mondja munJoatár- saínak: — Meglátjátok, most már majd leevesebbet tévedünk, egyenes úton haladunk, mert jobban hűek le­szünk Lenin tanításaihoz.. TÓTH KORNÉL LENINI IGAZSÁG Múlnak a napok, telnek az évek. s az idő haladtával megyénk dolgozó parasztjai között is egyre inkább termékeny falaira talál Lenin szava, egymásután alakítanak úi szö­vetkezeteket. S nemcsak a távoli jövő, a tsz- ek megszilárdulása utáni fellett gaz­dálkodás, hanem már az első időszak is arról tanúskodik, hogv egyedül ez a helyes út a parasztság számára, kézzelfogható igazság Lenin minden szava. Karcag egyik szövetkezete ezért választotta ezt a nevet: „Lenini igazság Tsz.” Nemrégen, alig néhány hónap óta gazdálkodnak a mezőgazdasági ter­melőszövetkezet alapszabálya sze­rint, s máris hasznos tapasztalatokat szerezhet mindenki, aki meglátogatja őket. Azt tartják róluk, hogv olyan emberek, akik a iég hátán is megél­nek. Karcag legrosszabb földié az övék. Az öntözéses gazdálkolás meg­valósítása után is földiüknek több mint egvharmada legelő, szikes, jó­formán semmi hasznot nem hajtó te­rület. Mégis az elsők között vannak úgyszólván minden téren. A tagok munkaegvségelőlegét, rendszeres jövedelmét eddig még mindig biztosították. Munkaegysé­genként havonként 5 forintot osztot­tak ki. Hogyan érték ezt el? Szorgos munkával, minden lehetőség kiakná­zásával. Előfordult például, olvan eset, hogv majdnem haibakaptak a tagok a munkáért, mikor kevés volt a tennivaló. El is végeztek eddig mindent ideiében. 300 hold rizst ve­tettek már el s iórészt el is árasztot­ták, méghozzá salát erőből. Azt tart­ják, ígv olcsóbb, s jobban is halad a munka, nem kell civódni az öntöző vállalattal. Minden lehetőséget kihasznál­nak jövedelmük gyarapítására. Buda­pesten is nyitottak üzletet ennek ér­dekében. A terményeket saját maguk szállítják gépkocsival, megtakarít­ják a' fuvardíjat. A budapesti üzlet öt hónap alatt 120 ezer forintot jö­vedelmezett. Érdemes volt vele kí­sérletezni. Élelmes emberek lévén, másból is szereznek pénzt. Igv példá­ul a 140 holdas halastó és víztároló hívatlan vendégeinek, a békáknak ex­portáláséból (javarészük Franciaor­szágba kerül) tetemes haszonra tesz­nek szert. Október óta 40 ezer forin; tot kaptak ezért. Ebből fedezték a no-* vemberi és decemberi munkaegVség- előleget. Természetesen helytelen volna azt gondolni, hogy ilvmódon akarják megszerezni jövedelmük jórészét. —­Korántsem így van ez- ök is jól tud­ják, hogv mindez csak „aprópénz”, s busás hasznot csak a nagyüzemi gaz­dálkodás adta lehetőségek kiaknázása biztosít. Az öntözéses növénytermesz­tés mesteri módja mellett fejlett fokra akarják emelni állattenyésztésüket is. Ennek érdekében 50 férőhelyes te­hénistállót építenek most. Teheneik számát ugyanis 18-ról 45-re akarják emelni ebben az évben- Sertésállomá­nyuk fejlesztésére is gondolnak. — Anyakocáik számát az év végére 20- ról 72-re növelik. Sertésíiaztatót épí­tenek ezért. Gazdaságuk fejlesztését, a különböző építkezéseket — igen he­lyesen —- nemcsak az állam támoga­tását várva igyekeznek megoldani. Saját erőből is sokat tudnak és akar­nak is tenni. Asztalos, bognár, laka­tos és korácsműhelvük felállítása is ezt a célt szolgálja. Bizakodó a hangulat, tettreké- szek a tagok, s munkájuk máris gyü­mölcsözik. Megvan a lehetőség arra, hogy biztosan haladjanak az igazi ló­iét felé, melyhez Lenin mutatja az Utat. Tetőfedő volt az apánk. A Szmolníj-palotán dolgo­zott utoljára és a forrada­lom kitörése előtti napok­ban hált meg. így aztán azt a kis pénzt, amit még megszolgált a renoválás­nál, nem kaptuk meg. Megalakult az ideiglenes kormány, s anyánk elment a pénzért, de hasztalan Még le is gorombitották. .,Ldttál-e már, néne, bé­kát repülni?” Nyakunkba szakadt a keserves tél és egyszer azt mondja anyánk: „Igencsak dicsérgetile mindenfelé a Lenint. Ta­lán megpróbálom én is, el­szaladok a Szmolnijba”. Egyik reggel, ahogy fel­kelünk, — nincs sehol a mama. Gondoltuk, a nép­konyhára ment, pedig de­hogy — a Szmolnijba . ■.: Gondolják csak el! Sorra járta az irodákat és cgy­Fedoszja Nyikityisna Leninné! szer csak, hogy, hogy nem, benyitott Vlagyimir Iljics- hez..-. Éppen írt az asz­talnál, s közben hörpint- getett a kihűlt teájából... Anyánknak persze eszé­be se jutott, hogy ö lehet az — akkoriban még nem­igen voltak fényképek — és csak úgy megkérdi tőle: „Az úr melyik hivatalt vezeti: a levélbelit, vagy ahol meghallgatják az em­bert?" Vlagyimir lljics erre el­nevette magát. „Ahogy jön, asszonyom. Magának melyik kelle­ne? ...” „Engem Leninhez biz- tatgatnak az embei ek, Vlagyimir Iljicshez. Azt mondják, a te dolgodat, Fedoszja Nyikityisna, sen­ki más vezető ember el nem tudja igazítani, egye­dül Lenin ., s Én meg most, hogy elnézem, mi­lyen végtelen gyorsan is tud írni, hát eszembe jut ennek az úrnak ugyancsafy nagy lehet a tudománya! — annyi szent, nem akár­milyen hivatali vezető. -. Most már hol is keressem Lenint, át tudja érezni az úr, milyen bajban va­gyok?” Nagy lelkinyugalommal leült és röviden elmondta a panaszát. lljics szeme lassan egé­szen felderült, a végén pe­dig nevetett, s azt mondta: „Jól mondta, Fedoszja Nyikityisna ... Eligazítjuk a dolgát Lenin nélkül is.” Ezzel beszólította az egyik munkatársát, kis könyvecskéből lapot szakí­tott, átadta neki: „Elvtárs, sürgősen üsse nyélbe ezt az ügyet Fe­doszja Nyikityisnánakf. Hazajön a mamácska, leszámolja a pénzt: „Igen rendesek ott a Szmolnijban ezek a jóem­berek mind! Lenin nélkül is csak elintézték a dol­got.” Jó egy hónap múlva egyszer fényképet hozott haza a piacról: „Na, nézzétek, megvet­tem a képét, akinél a múltkor jártam a Szmol­nijban ...” Odanéztünk és csodál­kozva kiáltottunk föl: „Mamácska, hiszen ez Lenin!” („Az orosz nép szóbeli költészete“ című köte­téből. — Feljegyezték 1928- öan, az Északi Vasútvo­nalon,) LENIN A PARASZTOK KÖZÖTT JLejiift katonáid Ujszászon, faluvégi kis házban él egy rolt- kant, vak ember. Utcát, házszámot hiába kér­dezünk, de ha az. iránt érdeklődünk, hol lakik „Vak Antal” bácsi, a legkisebb gyerek is el­vezet hozzá. Mert híres ember az öreg Homonnai Antal. Szemevilágának elvesz­tése, a nyakán éktelen­kedő nagy forradás — kozák pika szúrása, — s comblövésböl eredő lábbénasága arról árul­kodik, nem a nyugágy­ban heverészve élte le 66 évét. Nem bizony. Több évig véres csaták részt­vevője, olykor öldöklő harcok sebesültje volt, s e több évi csatározás­ból négy évet mint Le­nin katonája harcolt végig. 1917-től 1921-ig az orosz elvtársakkal együtt kergette géppus­kája Kolcsakot Ázsiá­ba, Vravgelt a Krímbe, semmisítette meg Uk­rajnában Machno rab­lóbandáját. Négy év nagy idő. Ez alatt fontos megbíza­tásokat kapott. Egyszer Ashabadából támadási parancsot vitt, máskor Taskentből 6 vagon lő­szert szállított az ázsiai frontra. Résztvett Tas­kent elfoglalásában, a buharai emir leverésé­ben, Krasznovodszk fel­szabadításában. Négy év alatt kétszer látta Lenint. S erre a legbüszkébb. Hogy is volt? 1919-ben elérkezett az idő, hogy a vörös kato­nák rangjelzés alapján is megkülönböztessék parancsnokaikat. A for­radalomhoz még ősz- tönszerűen csatlakozó munkásoknál, parasz­toknál azonban ez nem ment olyan könnyem S voltak még más bajok is a fronton. Leninnek kellett orvosolnia a sé­relmeket. És Lenin le­jött Taskentbe a mun­kások és katonák gyű­lésére. A küldöttek egyike volt Homonnai Antal géppuskás. Hall­gatta a proletárvezér szavait. Arról beszélt Lenin, hogy a burzsu- joli megsemmisítése mellett a szovjet hata­lom feladata az is, hogy földet, vetőmagot adja­nak a parasztoknak. A felesleges terményért pedig ipari árut küld a munkásosztály. A második találko­zásra Moszkvában ke­rült sor 1921-ben. Vége lett a polgárháborúnak, dolguk végeztével ha­zaindultak a magyar vörös katonák. A moszkvai pályaudvar zászlódíszben, villany­fényben búcsúzott tő­lük. S az állomáson magas szónoki emel­vény ácsolódott tiszte­letükre. Kun Béla és Lenin búcsúztatta a ha­zatérőket. Antal bácsi megáll, akadozva, meghatottan beszél. Emlékezik. — Milyen ember volt Lenin? — vágok közbe. Felém fordítja fejét, ha működnének még, a hideg szemgolyók bizo­nyára megrovó tekinte­teket küldenének felém érdekesség hajhászó kí­váncsiságomért. — Semmi leülönös nem vót rajta, a mel­lette senki. Lenint nem őrizte testőrség, szaba­don járt-kelt az embe­rek között Elgondollcodóm: <— „Semmi különös nem vót rajta.” Kell-e szebb elisme­rés Lenin egyszerűsé­géről, mint egykori ka­tonájának, egy ijszásti parasztembernek ez a vallomása? BORZÁK LAJOS EMI SZIAO: LENIN A Csendes Óceán széles, végtelen, Egeket ostromló htjflámsereg dörög A beláthatatlan óriás téreken Kergetik egymást a távoli ködök. A viharos vizen egy csónak — falevél? — Majd fel, az égre száll, majd le, a mélybe, Be bizton vezérli a távoli cél: Egyenes átjárói egyszer sem tér k. Az ember — óceán széles, végtelen, , Csatákban osztályok csapnak össze, De Lenin áttörte a ködöt fényesen, Kezével intett s a messze téreken egy óriás óceán gyulladt ki vörösre. Lenin a jelszó, Lenin a válasz! Lenin a zászló, Lenin a fárosz! Rado György fordítása fa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents