Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-08 / 84. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1936. április 8. HŐS SZOVJET ASSZONYOK SZÁMOKKAL szeretném kezdem írásomat. Száraz, szigorú, de meg­győző számokkal. A Szovjetunióban 2373 nő nyerte el a Szovjetunió Hőse és a Szo­cialista Munka Hőse elnevezést. A tudományban, az irodalomban és a művészetben, a termelési módsze­rek tökéletesítésében elért kima­gasló eredményeikért 746 nőt tün­tettek ki Sztálin-díjjal. Több mint egymillió munkásnőt, kolhozpa- rasztasszonyt, mérnököt, agronó- muKt, egészségügyi és népművelési dolgozót jutalmaztak érdemérmek­kel. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának. 348 nőküldötte van, s a szö­vetséges és autonóm köztársaságok legfelső tanácsaiban is több mint 2000 nőküldött. A helyi szovjetekbe több mint félmillió nőt választottak küldöttnek. Ezek a számok nem egyszerűen statisztikai adatok. Ezek a számok megmutatják, hogy a szovjet nők az ország népgazdaságának minden ágában áldásos munkát fejtenek ki, résztvesznek az állam vezetés­ben; Egységben az egész szovjet nép­pel, hazájuk békéjéért és boldog­ságáért, az egész világ békéjéért és boldogságáért harcolnak; Utazásaim során sok szovjet asz- ezonnyal találkoztam. Sorsukban, törekvéseikben igen sok közös vo­nást találtam. Minden egyes talál­kozás szovjet valóságunk egy-egy újabb darabját tárta feL A hatalmas Zsiguli-hegyekben, ott, ahol a Volga szélesen és sza­badon ömlik szét, s csaknem eléri a folyóparti falu házait, Matrjona Fásztova és Tatjána Dóbrinyina munkásnőkkel találkoztam. Az első fúrómunkás-brigáddal érkeztek a nagy folyó partjára, hogy megkezd­jék a kujbisevi vízierőmű hatalmas építkezését* * Azóta csaknem hat esztendő telt eJ. A kujbisevi vízierőmű már meg­kezdi működését, a híres fúrómun­kásnők már régen más építkezé­seken dolgoznak, de mégsem fe­ledkeztek meg róluk; Képüket a dicsőségkönyvben őrzik. Ugyancsak itt végez kiváló munkát Marija Boldirjova fiatal hegesztőnő, aki már a második vízierőmű építésé­ben vesz részt. Azelőtt a ciml- janszki vízierőmű építkezésén dol­gozott* SOK KIVÁLÓ mumkásnő nevét le­hetne felsorolni, akik mind aktívan résztvesznek az építkezésben. Jól ismerem Kszényija Lomon oszova vasutaenőt. Tizenhét esztendeje dolgozik a vasútnál és tíz éve moz­donyvezető az Északi Vasút mosz­kvai részlegén. Kszényija Lomono- szova már egymillió kilométert tett meg mozdonyával. Két leánya szin­tén ezt a pályát választotta, mind­ketten a vasutastechnikumban ta­nulnak* IRTA; IRINA VOLK Marija Szalova pdlótanő meste­rien vezeti gépét a magas hegyek fölötti útvonalakon. Tizenhat esz­tendeje járja a légi utakat. Nem­régen tűzte egyenruhájára a má­sodik „Egymillió kilométer repülő­út” jelvényt. Kétmillió kilométer a levegőben — milyen dicső és szo­katlan teljesítmény egy nő szá­mára! Tizenhárom esztendős fia, akivel a repülőtéren találkoztunk, szintén pilóta szeretne lenni. A „Krasznij Profintem” gyárban dolgozó Kapitolina Kazakova szö­vőnő két és félmillió méter szöve­tet szőtt; A gyár főmérnökével kiszámítottuk, hogy ha ezt a szö­vetmennyiséget egyenes vonalban lefektetnénk, egészen Londonig érne;­Nagyezsda Lenomarjova kőmű­vesnő sem marad Kazakova mö­gött. Kalinyin város új épületeibe húszmillió téglát helyezett el mun­kaszerető keze. Ponomarjeva tizen­három iskola, hatvan lakóház, szá­mos középület építkezésén vett részt. Ponomarjeva ma már boldog nagymama, Szerjozsa. hétesztendős unokája büszkén újságolta nekem: — Ezeket a házakat az én nagyanyám építette! A leningrádi „Szvoboda” gyár­ban találkoztam Zinaida Markova fiatal munkásnővel. Ö és társnői bonyolult készülékeket gyártanak, az úgynevezett feszültségmérőket. Ezek a készülékek mínusz 200— plusz 1800 fokig mérik a hőmér­sékletet. Ilyen készülékeket szerel­tek fel az „Ob” és a „Léna” Diesel­motoros hajókra, ilyen készülékek működnek az északi-sarki úszó­állomásokon s az ország különböző gyáraiban, üzemeiben; Markova mindössze 5 éve dolgozik a gyár­ban. Ez idő alatt több ésszerűsítő javaslatával nagy összegeket taka­rított meg a vállalatnak, olcsóbbá tette a termelést. Zina Markova arra törekszik, hogy állandóan ja­vítsa munkáját, példájával lelke­sítse társnőit; KÉTSZER TÁRTAM a szűzföldeken. A Kckcsetav-területi „Tolbuhin- szkij” szovhozban, amely csupán egy esztendeje alakult, szép lakó­telepet találtam; — És a sátrak? Már senki sem lakik sátorban? — kérdeztem cso­dálkozva; Egy emléktáblához vezettek. Grá­nitból készült sátor volt, amelybe ezt vésték: „1954 december 5. — 1955 december 5.” Két nevezetes dátumot jelentettek e számok: az egyik azt a napot jelezte, amelyen az első .sátrat felállították a lakat­lan sztyeppén, a másik azt a na­pot, amikor az új telepesek lebon­tották az utolsó sátrakat is és be­költöztek az új házakba. Az em­léktáblán azoknak a nevei között, akik a sztyeppében üyen rövid idő alatt szovhozt alakítottak, meglát­tam Marija Biiusenko nevét. Ami­kor a sztyeppére érkezett, nem volt szakképzettsége. Rövid idő múlva nevét már úgy emlegették a sztyeppén, mint a legjobb mun­kagépkezelőét. Marija ma a szol­hoz újonnan épült állattenyésztő- telepén dolgozik, mint fejőnő. Sokáig sorolhatnám még azoknak az asszonyoknak a nevét, akik oda- adóan dolgoznak a kommunizmu­sért. Életük és munkájuk példája igen tanulságos. A szocialista rend­szerben a felszabadult nő az ál­lami és gazdasági építkezés min­den területén teljes mértékben megállja helyét. , A SZOVJET NŐK a nemzetközi nőmozgalom élcsapatában menetel­nék. Hű és önzetlen barátai a vi­lág minden asszonyának. Minden erejükkel fejlesztik és erősítik a baráti nemzetközi kapcsolatokat a békéért, a gyermekek boldogsá­gáért, Hal* és halgazdaság címmel kiállítás nyílt a szolnoki tanács nagytermében A szolnoki Damjanich János Mú­zeum és a Középtiszai Horgász Egyesület tegnap délután megnyi­totta „Hal és halgazdaság” című kiállítását a szolnoki városi tanács házának nagytermében. A kiállítás — melynek megte­kintése díjtalan —délelőtt 10-től 13 óráig, délután 15 órától 19 óráig látogatható. „TANULJUNK SZÓRAKOZVA!46 11. sz. rejtvény; A Szolnok és Vidéke Vendéglálóipari Vállalat kiváló dolgozóiról Vízszintes: Minden dolgozónak ez legyen a vál­lalat sok-sok egysége! Borúra jön. Ilyen olajíajta is van. Kicsinyítő képző. Arc. Építési anyag; „Három a kislány” egyike. Falatoztak* Szomorú. Puska része: Fehérnemű; A vállalat kiváló szolnoki dolgozója (folytatása a függőleges 18-ban). „Három” — több Idegen nyelven; Kül — ellentéte. Az ebéd egyik része; A vállalat kiváló jászberényi dol­Vasárnapi ételek Ha szép, nagy szeletekre vágható disznóhúsunk van, legjobban já­runk, ha krumplis tekercset sü­tünk belőle. A szeleteket vékonyan bemustározzuk, két vékony szelet szalonnát terítünk rájuk, s egy közepes nagyságú nyens burgonyá­ra felgöngyölítjük. Cérnával át­kötve, paprikás-hagymás zsíron puhára pároljuk és tálalás előtt tej­föllel leöntjük. Spagettival szokás köríteni, melyet a hús levővel bő­ven méglocsolunk. Az elzászi sertésbordához szemé­lyenként egy szép karajszeletct jól kiverünk és hirtelen kisütjük. Ma­radék zsírjába paradicsomot s egy kanál lisztet keverünk és összetört fokhagymával ízesítjük. A hússze­leteket lerakjuk a lábos aljára, be szórjuk vékonyra szelt füstölt kol­básszal és egy fél kiló savanyúká­posztával befödve, ráöntjük a fok­hagymás mártást, aztán az egészet fedő alatt puhára pároljuk. Az egybesült mustáros sertéska­rajnál alig van jobb ünnepi fogás. A karajt egy kanál zsíron föltesz- szük sülni, megsózzuk, behintjük köménnyel és egy kanál ecettel le­öntve, fedő alatt megpároljuk. Ha kész, egy evőkanál mustárt keve­rünk a levébe és a sütőben a szo­kott módon ropogósra sütjük. A vasárnapi ebéd méltó befeje­zése a csokoládétorta — főleg, ha nem kerül nagyon sokba. 3 tojás­sárgáját kikeverünk 15 deka cu­korral, két deka kakaót, 3 kanál vizet, 7 deka lisztet és a tojások habját hozzátéve, kizsírozott, ki­lisztezett tortaformában megsüt­jük. Két deci tejből 2 evőkanál liszttel besamelt főzünk, melegen belekeverünk 10 deka cukrot és 2 deka kakaót. Ha kihűlt, tíz deka vajjal habosra keverjük, a félbevá­gott tortát megtöltjük és a tetejét is bevonjuk vele. Rumos msggyel díszítjük, és csak miután jól kifa­gyott, adjuk asztalra. gozója (folytatása a vlzszt, 41-ben)* 32. Feljegyzés. 33. össze-vissza ;,lőg” (!) 35. Vissza: Magót szór. 36. ízletes húsú tengeri halfajta; 37. Vénasszonyoknak is „van”* 39. Késnek van: 40. Régi római pénz. 11. A vízszintes 30. befejezése* 43. Állati lakhely; ' 44. Rendszerint az teszi, aki mer* 45. Moldova fővárosa* Függőleges: 1. Minden dolgozót ezek várnak a váL lalat egységeiben. 2. Karl Reichenbach német kutató £1* tál feltételezett sugárzás* 3. Személyére* 4. Sziget a quarneról öbölben: Pompás középkori templomában magyar em* lékek is vannak. 5. A vállalat „Belkereskedelem Kiváló Dolgozója” címet viselő tfirökszent* miklósi dolgozója (folytatása a füg* gőleges 20-ban)* 6. Falevél teszi. 7. Állati lakhelyek: 8. Sírfeliratokon látható sző; 9. Állóvíz. 13. Erős kártyalap; 15. Több testrészben fáj; 16. Vízszolgáltatásra ássák; 17. A vízszintes 24. befejezése. 18. A vízszintes 24. befejezése* 20. A függőleges 5. befejezése.' 22. A harc istene a görögöknél* 24. Rendszerint kétszer fárad, 26. Szintén. 27. Egymást követő betűk az ABC-ből* 29. A szerelem Istene a görgőknél* 31. A mértékegység ezerszerese; 33. Tészta jelzője lehet* 34. Időmérőin* 37. Lefarag. 33. :;: .-ardium=trőpusi fa* terméke aa acajou-mézga; 41. Lóbiztató szó; 42. Okosság. 44. „Nap|! mássalhangzói; 46. _Német_kettös magánhangzó; NÉPLAP KERESZTREJTVÉNY 10. számú szelvény *■ __ 1/ érem, a nagymama álta­*'• pofa nagyon súlyos. Csak operáció segíthet. A vérzést más­képpen nem lehet elállítani: * * Hozzájárulnak? — Hogyne. Csak mentsék meg; —* Akkor megoperáljuk;. * Két óra tájban tessék érdeklődni tele­fonon. De még jobb lesz, ha sze­mélyesen. Tizenegy óra. Itt vagyunk a kór­ház előtt, a busz-megállónál. Az élet folyik. A csipkelődő tavaszi szélben csendesen hajlongnak a sudár jegenyék; Autók jönnek- mennek. Szemben gyár épül, olda­lán, tetején emberek sürgölődnek. Hogy lehet azóta nagymama? Vajon már operálják? Ki meri megkérdezni? Pedig itt van pár lé­pésre a kapusfülke. De a három- emeletes, hosszú, vöröstéglaépület olyan félelmetesen néma. Abban van nagymama. Hol is? Ott a Bú­torgyár kéménye irányában van a szobája ablaka. Tegnap megjegyez­tük, mikor meglátogattuk. Tegnap. Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan válságosra fordul az állapota. . Jaj, csak ne kattogna olyan ideg- szaggatóan az a kalapács a hátunk mögött valamelyik gyártelepen. Valami üres fémtartályt kalapál­hatnak. Khá-khá-khá — szúr éle­sen, végnélkül az ütéssorozat. És szemben a rideg kőépület csak hallgat. Körülötte még a zsenge pázsit is sápadtabb, mint máshol. Vagy csak mi látjuk így? Nini! Ki­nyílt az a bizonyos ablak, ott a gyárkéménnyel egyirányban. Ta­lán most vitték ki nagymamát? Vagy már behozták a műtét után, És ha behozták, hogy sikerült? É szre se vettük, már a portás­fülke előtt vagyunk. Hol is kellene beszólni7 Milyen gyáva az ember, hát hol kellene, ha nem azon a nyitott ablakkockán? A torkunk száraz. A kapus ko­molyan hallgatja kérésünket. Jaj, csak nem tud már valami szörnyűt Mammama — gyere haza és csupán tapintatból hallgatja el előttünk? Milyen lassan tárcsáz és míg hallgatja a túlsó végén beszé­lőt, mereven néz ránk, szempil­lája se rezdül. Bár csak ne kér­deztük volna még. Talán akkor ké­sőbb kellett volna megtudni a ret­tenetes hírt. Hiszen megmondta az orvos: rendkívül súlyos az álla­pota: A kapus letette a kagylót s most lesüti szemét. Szívünk a torkunk­ban ver, lélegzetet sem veszünk. Most... Most! — Kérem;:: a néni még nincs a műtőben. Jaj, csakhogy;:. De miért nincs ott, hiszen már tizenegy elmúlt és reggel" kilenckor azt mondta a fő­orvos .; i ? 1 Az országúton kőműveslegények, lányok baktatnak. Fakókék nad­rágjuk cementporos. Lépegetnek, lépegetnek, nemigen beszélnek. Kezük a nadrágzsebben, fejüket le­sütik ... Gyerünk innen a borzal­mas helyről. Át a túlsó oldalra; A kalapács szüntelenül zuhog azon az üres tartályon.- Visszhang­zik, lüktet bele az ember feje... Mi lehet a nagymamával? Már csak ez az egy nagymama van. A másik alig két hónapja halt meg. Ugyanitt. De rajta már nem segít­hetett az emberi tudomány. Ö is azzal a kéménnyel szemben nézett ki utoljára a szürke téli égre, csak egy emelettel feljebb. Mi lesz? Mi lesz? Milyen óriási az a komor vörös épület? Hány ab­laka is van. Egy. kettő... tizenhét a közepétől jobbra is balra is. Há­rom emelet meg a földszint, össze­sen négyszer tizenhét, annyimint hatvannyolc. Azt kétszer véve, százharminchat. Milyen élettelenek ezek az ablakok. Nem ragyogóak, mosolygósak, mint odahaza a kicsi házon; — azokat nagymama pucol­ta. Ezek akkor se kedvesek, ha kristálytiszták. Pedig mögöttük minden szobában rend, tisztaság, jó •meleg, barátságos orvosok, ápo­lónők. Szomorkodó és örökvidám betegek. Mert köztük is vannak, akik még betegen is huncutkod­nak, tartják a többiekben a lelket, fíc mi van nagymamával? Mi- ^ Íven gyáva az ember? Hogy kapaszkodik minden tárgyba, ami eltereli a leggyötrőbb gondról a figyelmet. Amoda bent, a kerten keresztül fehérfőkötős ápolónő siet. Nagymamától jön talán s azért nem néz fel, mert tudja, hogy itt állunk a kerítésen kívül? Buta­ság. A felizgatott idegállapot juttat ilyesmit az ember eszébe. Mekkora ez a kórház és mennyi, mennyi be­teg van benne. Azzal minddel kell törődni; Hát szegény nagymama hogy van? Milyen jó annak a nyugodt asszonynak a másik oldalban. Sétál a megpakolt cekkerrel, viszi az ebédnek valót, várja haza az urát, a gyerekeket. De jó is annak, ahol nincs beteg? Mindjárt tizenkettő. Okvetlenül fel kell telefonáltatni. De előbb még megvárunk egy autóbuszt. Hátha akkorra vége is lesz a mű­tétnek — és sikerül? Már a második busz ment el. Is­mét a portásablak előtt. Az elvtárs nem is várja meg, hogy szóljunk, veszi a kagylót Mi az, mi az? Ag­gódva csóválja a fejét. Hát bekö­vetkezett? Forog minden, szédül az ember, remeg a térde, egyformán szürke színűvé mosódik össze min­den. — A néni még bent van a műtő­ben. Nincs vége még az operáció­nak ;:: — szűrődik valahonnan messziről valakinek a hangja. Igen a kapusé; p ' Megáll minden. Hiába rohan az úton az a teherautó, az is csak mu­tatja, hogy mozog. Csend. Nagy­mama szíve fáradt, beteg szíve erőtlenül dobog. Halljuk mindnyá­jan hozzátartozói. Hallja a ke­nyér a speizban, a felgereblyézett virágágyak a kiskertben. A párna­huzat, ahogy vasalás közben ott­hagyta Anyu dolgos keze. Mert anyánk ő, mint ahogy a Másik is az volt, aki nemrégen hagyott itt ben­nünket, akinek a szervezetét ép- pentígy a gürcölés rágta, gyengí­tette meg a súlyos betegségnek, mint az övét* Nagymamának hívjuk, mert a legkisebb, az unoka szívével sze­retjük. Úgy, mint a kisgyerek. I egyél erős, Nagymama a mű- *- tőasztalon. Erezd, hogy simo­gatjuk lüktető halántékodat, ősz hajadat Szenvedő szemeddel nézd csak a kis unokát. Itt ül új kocsi­jában, .aminek Te is úgy örültél. Picinyó ujjacskái feléd mutogatnak a sötétkék kötött mackó ujjábóL — Mammama . *; Mammama — hallod a pici aranyos hangját? Mióta elkerültél hazulról pár napja, mindig keres téged a kis unoka; — O, o! — kerekedik gyűszűnyi szája hol a szoba-, hol a konyha­ajtóra. Mert Mammama arról szok­ta hozni a tejecskét meg a papát. Gyógyulj meg, Nagymama. Hi­szen ki tudja olyan ügyesen für­detni a kicsi unokát? Haliga csak! Hogy kacag, most is, mint mikor a teknőben fénylő popsiját paskolja Nagymama. Gyógyulj meg Nagy­mama. A másik Nagymama helyett is itt kell lenned köztünk. Örülnöd kell, hogy fiad, lányod, unokád már nem lesz soha-soha senkinek a cselédje, mint Te voltál, meg a má­sik Nagymama. A kis unokádnak nem kell tizenkét éves korában egy pendelben elállni a kulákhoz kis- cselédnek. <5 már nem fagyoskodik a hajnali hidegben a szekér tete­jén, mint te, mikor a kuláknak a kocsiján egymagad hordtad a tejet minden reggel a szolnoki piacra; Mikor felnőttél, méltóságos urak és úrnők szeszélyei őrölték teste­det, idegzetedet; De szerettünk volna megcsókol­ni, mikor még egy nappal ezelőtt fogadkoztunk, hogy nem szolgáltat­juk úgy ki magunkat többet, ha felgyógyulsz, és te szelíden megje­gyezted. — Én már úgy megszoktam, hogy egész életemben kiszolgáltam má­sokat. Nem így lesz, Nagymama. Csak gyógyulj meg. Gyere haza még egyszer. Meggyógyulsz, ugye? Tud­juk, nem hagysz itt bennünket Ti­zenhárom testvéred közül te voltál mindig a legerősebb, legszívósabb. Ott vagyunk melletted ezekben a nehéz pillanatokban. Nagy-nagy szeretettel kísérjük a kedves jó or­vosok kezét, akik a legszentebb munkát végzik, ami a földön léte­zik: életet mentenek. _ Uogy..; hogy? Már meg­• 1 operálták? Hogy kerültünk ide a kórház fo­lyosójára? Ki ez a feketehajú, meleg arcú orvos, aki a legszebb szót közli velünk. — Nagymamát megmentettük. És újra látunk. Nagymama. Meg­fogyva. sápadtan, fájdalmas arccal, de — életben. Köszönjük a gyógyító kezű orvo­soknak. Bárcsak minden na tudtak volna segíteni. TÓTH /

Next

/
Thumbnails
Contents