Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-04 / 81. szám

19». április 4.

SZOLNOK MEGYEI HÍPLAF

5

Még ma is emlékszem Kozák Jánosra, a szikár kőműves brigádve- zetőre, aki 1951-ben azt kérdezte tőlem, egy „bivaly” épület második emeletén: „Tudja elvtárs, mi volt itt egy évvel ezelőtt?” Amikor tagadóan a fejemet ráztam napsütötte, szélfujta arcának ezernyi ránca diadalmas táncba kezdett: „Pusztaság elvtárs, kopár legelő!” Egy óra múlva a tűzálló-téglagyár építkezésén egy másik kőműves ugyanezt kérdezte, s amikor én a mindenttudók fölényével azt válaszoltam, hogy tudom: „Pusztaság, elvtárs, kopár legelő”, — akikor a az a kőműves csalódottan, sőt sértődötten nézett rám.

1951-ben, az akkor még Duna- pentellén, Sztálinváros építői között megtanultam, hogyha ilyen helyre megyek, akkor tartozom annyi tisztelettel az építőknek,

Tudja mi volt itt ezelőtt, elvtárs ?

(HÍRADÁS KAZINCBARCIKÁRÓL)

azontúl a völgyben a Sajó szeszélyesen kanyargó ezüst csikja.

— Nem tudom — ráztam a fejem.

Társam a völgybe mutatott, ahol a vasútvonal mellett egy kis sárga egy-emeletes ház guggol.

— Az az épület, egyedül azt hirdette itt, hogy bent a hegyekben szénbányák vannak.

Később megnéztem a házat. Homlokzatán fekete betűkkel ez áll: Berente-Erzsébet-bánya. Akkor értettem meg ennek az új összehasonlításnak a mély értelmét: az a sárga, ócska kis épület, amelyet megtartanak mutatónak, a haza

Részlet a Borsodi Vegyikombinátból hogy úgy tegyek, mintha nem tudnám fni is volt ott azelőtt. Éppen ezért ráztam tagadólag a fejemet később erre a kérdésre a Bakony kopár tövében, Inotán, az erőmű és az aluminiumkohó építkezésénél, a Mecsekben épült Komlón, a Miskolc melletti egyetemvárosban.

Mert nincsen nagyobb és jogosabb büszkeség az építők büszkeségénél, akik az egykori legelőkön, széljárta, kopár hegyoldalban, vagy az egykori mocsár helyén hatalmas gyárakat, új városokat, iskolákat emelnek. És ha azt mondom: tudom mi volt ezek helyén azelőtt, akkor megfosztottam őket attól, hogy rádöbbentsenek az összehasonlításra, a csodálkozásra, az elismerésre.

Hiúság? Én inkább így nevezném: a felszabadult emberek hazafelszabadulás előtti iparának elmaradottságát jelképezi az itteni emberek szemében. A három hatalmas új üzem pedig a jelent, a szocializmus építésének korszakát;

És akkor talán még büszkébb lettem, mintha a kísérőm azt mondta volna: „Pusztaság elvtárs, kopár legelő”

MILYENEK A MI MÉRETEINK?

De mégis: milyenek a mi méreteink?

A szőrótorony 12 emelet magasságából (ennek a földszintjén szóródik le a kész műtrágya) 16 épületet számoltam össze, a legkisebb is akkora, mint a szolnoki Irodaház. Ezenkívül tartályok tömege, csővezetékek hosszú kilométere.

A hőerőmű távlati képe

fias büszkesége, amely mögött ez áll: mi alkottuk, magunknak, a magunk javáig.

EGY SÁRGA ÉPÜLET

Amikor Kazincbarcikán a Borsodi Vegyikombinát tizenkét emelet magas szóró tornyának tetejéről körülnéztem, kísérőm feltette a szokott kérdést:

— Tudja elvtárs mi volt itt azelőtt?

Gondolatban lesöpörtem a területről a három új, hatalmas üzemet: a vegyikombinátot, a szénosztályozót és a hőerőműt, megmaradt jobbról a Bükk alacsony hegylánc-koszorúja, középen a vasútvonal s

Vajon hány kilométer hosszú csővezeték lehet ezen a ICO hektárnyi területen levő üzemben, amely csaknem egy kilométer hosz- szan fekszik.

Varga Mihály csőszerelő, aki a félmétemél nagyobb átmérőjű csővezetékek szerelésénél dolgozott, elmondotta, hogy csak ezekből 29 ezer méter, tehát 29 kilométer van a gyár területén. De ezenkívül sokkal többet tesz ki a kisebb átmérőjű csőhálózat. A föld felett. A föld alatt legalább ugyanannyi van lefektetve, mint a szabadban és a gyárépületeken kívül, belül.

— Mennyi lehet ez összesen? — faggattam Varga Mihályt.

ö percekig a homlokát ráncolta,

azután azt mondta:

— Vagy 150 kilométer hosszú biztosan van, de még inkább több.

És még? — kapott el a kíváncsiság.

Lakatos Frigyes, aki a győri Wilhelm Pieck vasgyár lakatosa, szintén mondott egy számot:

— Mi csak a Wilhelm Pieck részéről ezer vagon lemezvasat használtunk fel a szerelésnél.

A helyi újság 1955. decemberi számából olvastam ki a következő adatot: a kombinát korszerű technológiájára jellemző, hogy az abba beépített műszerek és automatikák értéke meghaladja a 10 millió forintot.

És hogyan működik az üzem, azaz: hogyan készül a műtrágya?

Szabó Ede üzemmérnök egy félóráig magyarázta nekem, ide csak a lényeget írom le, többre nem merek vállalkozni.

A kombináttól több mint egy méter átmérőjű csővezeték nyúlik be a hegyek közé. Ezen veszi a gyár a lélegzetet Nagyon kényes, csak oxigéndús, friss hegyi levegő felel meg neki. A levegőt beszippantja, amelyet azután vjz, szén, villamos-energia és gőz segítségével különböző bonyolult vegyifolyamatokon keresztül dolgoz fel és a végén — a szórótoronyban — anélkül, hogy ember ért volna hozzá — kileheli a műtrágyát.

LEG ... LEG ...

És most nézzük meg , a másik két üzemet: a szénosztályozót és a hőerőművet. A szénosztályozó Magyarország és Közép-Európa leg. ..

Leg.;; Álljunk csak meg egy pillanatra. Ezt a fokozó szócskát itt Kazincbarcikán lépten, nyomon hallja az ember.

A vegyikombinát a legmodernebb felszerelésű egész Európában. A kész műtrágya-raktár — hatalmas hangárszerű épület, mintegy 20 méter magas, kizárólag előregyártott vasbeton-elemekből készült — Európa legmodernebb és legmerészebb építészeti alkotásai közé tartozik. A szénosztályozó Magyar- ország és Közép-Európa legkorszerűbb ilyen üzeme;

Kazincbarcika környékén, a Bükk- hegyiségben 16 szénbánya van. Ezeknek a termelését osztályozza ez a modem üzem. A szén vagonokban (akkora pályaudvara van, mint az űjszászi) és drótkötél- pályán érkezik ide. A vagon egyik végét 50 fokos szögben automatikusan felemelik és a szén befolyik egy garatba, amelynek alján gumiszalag fut. A gumiszalag felviszi a szenet a negyedik emeletre, innét különböző automatikus rázókon és rostákon keresztül mire az első emeletre kerül, négy-ötfajta nagyságúvá szortírozódik. Az első emelet alatti részen ott állnak az üres vagomdk, azokba ömlik a szén. Minden egyes vágány más-más minőségű és nagyságú szenet jelent. A , drótkötél-pályán érkező szénnek ugyanez az útja: a csille kinyüik a 4. emelet fölött, egy garatba ereszti és az megkezdi vándorútját. Ezenkívül a porszenet egy egykilo- méter hosszú, zárt fo'yosón futó gumiszalag egyenesen elviszi a hőerőmű kazánjába.

A hőerőmű április 1-től már négy áramfejlesztő egységgel dolgozik. Ebben az évben még újabb két egységgel bövüL

Mit jelent az ország számára ez a három hatalmas üzem?

A vegyikorobinát jelenlegi kiépítettségében (még tovább fejlődik) több mint kétszer annyi műtrágyát ad ebben az esztendőben a mező- gazdaságnak, mint amennyi 1954- ben az ország össz-mü trágya termelése volt. Gondoljunk csak arra, hoigy egy mázsa műtrágya holdanként 1—1.5 mázsa többlethozamot jelent. Az itt termeit műtrágya nyomán évente többszázezer mázsa gabonával terem majd több ebben a? országban.

A szénosztályozó önköltségcsökkentés és a szén minőségének megjavítását jelenti. Ugyanis eddig a 16 bányának külön-külön szénosztályozója volt és nern lehetett megvalósítani a különböző minőségű szenek osztályozását és keverését. A szénosztályozó ezenkívül olcsó porszénnel látja el a hőerőművet. Jelen’eg naponta ezer vagon szenet dolgoz fel.

A kombinát és a szénosztályozó igen nagymennyiségű villamosenergiát fogyaszt. Ezt a hőerőmű szolgáltatja. Ezenkívül gőzzel látja el a műtrágyagyárat. A hőerőmű gőzét azonban a vegyikombinát nem fogyasztja ed teljesen, úgyhogy ezzel oldják meg a város központi fűtését. A hőerőművet már bekapcsolták az országos villanyhálózatba is, ez az ország áramtermelésének 10 százalékos növelését jelentette

,A VÁROS

Távol — 5 kilométerre az üzemektől — egy völgykatlanban fekszik az új város: Kazincbarcika. Az itteniek nem így nevezik, hanem Békevárosnak. Ragaszkodnak ehhez a névhez.

Az új város hatalmas épületekből áll Átlag 120 lakás van egy Ilyen bérházban, de pl. a M-épü- let 160 lakásos. Egy-két-három szobás modem, fürdőszobás lakás valamennyi. A városban már felépült az iskola, a bölcsőde, az óvoda, most épül a kulturház. Ebben az évben újabb 302 lakást adnak át a dolgozóknak. A pesti üzletekkel vevezette az anyakönyvvezető élé. Azóta 230 házasságot kötöttéle a három üzemnél dolgozó fiatalok' és az építőm&nkások.

•

Vagy 9 évvel ezelőtt az újdonság

izgalmával és ámulatával olvastam, Dnyetroperovszk, Komszomolszk, Magnyitogorszk, később a „Távol Moszkvától” című könyvben a távolikéiért olajvezeték építéséről. Akkor arra gondoltam, hogy ez valami olyan dolog, ami csak a Szovjetunióban lehetséges. Azóta láttam Sztálinváros, Komló, Inota építését és most Kazincbarcikáét. Kilenc évvel ezelőtt még nem ismertem a szocializmus építését. Nem láttam, hogy ütünk, hazánk, népünk útja párhuzamos a Szovjetunióéval.

Ma már nálunk is tízezrek és tízezrek építik új városainkat, új gyárainkat. Nekünk is vannak már neves és névtelen hőseink, akik a szocializmus építésének első vonalában harcolnak, éppen úgy, mint megvoltak Dnyetrcpetrovszké, Kom- szomolszké, Magnyitogorszké.

1951-ben azt kérdezte tőlem Kötekedő boltjai vannak és gyönyörű étterme.

Milyen érdekes egy ilyen új, város. Az itt dolgozók egyrésze itt is telepszik le, itt talál otthonra. Sok ezen az építkezésen a fiatal A szénosztályozó április 4-től, tehát a mai naptól ifjúsági üzem lett: munkásainak 75 százaléka 30 éven aluli. A városi tanácsnál 1954 márciusában kötötték meg az első házasságot, Láposá Lajos Bori Irmát

zák János: „Tudja elvtárs, md volt itt egy évvel ezelőtt?” Amikor tagadóan a fejemet ráztam, napsütötte, szélfújta arcának ránca diadalmas táncba kezdett: „Pusztaság elvtárs, kopár legelő!”

A sivár pusztaság, a kopár legelő helyén az ő munkájuk nyomán ma új üzemek, gyárak ontják termékeiket, gazdagítják hazánkat, teszik szebbé életünket..;

Tóth Kornél.

Á párttagság kötelez

Pár nappal ezelőtt levelet kaptunk Molnár Feréncnétől, a Szolnoki Papírgyár MNDSZ szervezetének elnökétől. Baricza Györgyidéről, a válogató teremben dolgozó fiatal asszonyról írt. „Bariczá- né, a szegény munkásszülők gyermeke ma kétszobás, szépen berendezett lakásban lakik. Két kis gyermekének, s az egész családnak mindene megvan. Ezért igyekszik még jobb munkát végezni.” így szól a levél, melynek nyomán felkerestem a fiatal munkás nőt.

Munkahelyén beszélgettem Bari- czánéval. A mosolygós arcú, kedves fiatalasszony gyakorlott, fürge mozdulatokkal válogatta ki a gyűrött, piszkos, vagy sérült papíríveket. S közben az életéről beszélt.

— Gyermekkoromból semmilyen s„ép emlékem nem maradt. Ha visszagondolok, a nyomor, a nélkülözés jut eszembe. Édesapám fatelepi munkásként dolgozott, de nem egy esztendőben csupán 6—7 hónapig volt munkája. S aztán kereset nélkül maradt a hattagú család. Édesanyám is eljárt dolgozni a dohány beváltóhoz, s ha ott nem volt munka, akkor mosást vállalt. így is csak éppen hogy tengődtünk. Nekem gyermekkoromban nem volt új ruhám, mindig a testvéreim kinőtt ócskáját örököltem. Mire a felszabadulás eljött, már csak hárman maradtunk. Édesapámat a tüdőbaj vitte el, egyik nővérem is a nyomor áldozata lett, a bátyám pedig mint katona halt meg.

— 1945-ben, 15 éves koromban kerültem ide a gyárba — fűzte tovább gondolatait a fiatalasszony. — Az első hónapok bizony nehezek voltak, az infláció idején alig kerestem valamit. A forint megjelenésével azonban minden megváltozott. Ettől kezdve évről évre jobban éltünk. 1948-ban férjhez mentem. Férjem itt a gyárban művezető. Kettőnk keresete nyugodt, szép megélhetést biztosít. Két kis fiúnk van, s velünk laícik az édesanyám is, aki a sok munkában, nélkülözésben szinte megrokkant. -Amikor a férjemmel összekerültünk, semmink nem volt. Azóta vásároltunk hálószobabútort, kombinált szekrényt és még sok mindent. Most rekamiét számítunk venni, hogy még szebb legyen otthonunk. Sokat költünk a gyermekekre is. Amit csak tudunk, megadunk nekik, mert azt akarjuk, hogy örömteljes, boldog gyermekkoruk legyen. Gyurika, a nagyobbik fiam — folytatta csillogó szemmel Bari- czáné — most elsőosztályos. Jeles tanuló. Gyakran hozza haza az ötösöket. Persze, ilyenkor forintokat kap tőlünk, amit az iskolai takarékban gyűjt. Ha kérdezzük, mire költöd majd a pénzt, Gyurika? Komolykodva válaszol: Nyáron üdülni megyünk, s akkor kell;

Bariczáné több mint három évig meos volt. Jó munkájáért többször kapott pénz- és könyvjutalmakat. Most, hogy újból visszakerült a munkaasztalhoz, itt is párttaghoz méltóan akar helytállni. A felszabadulási műszakban naoról napra emelte teljesítményét, növelte ezzel a DISZ-brigád eredményét, amely az MNDSZ-brigáddal versenyezett. Míg fürge ujjakkal válogatja a papírt, gyermekeire, Gyurikára és öcsire gondol. Tervezgeti, milyen ruhát, játékot vásároljon nekik, hogy még napsugarasabb legyen az életük.

A fiatal papírgyári munkásnő azzal búcsúzott: párttag vagyok, a férjem művezető, s mindez arra kötelez, hogy jóminőségű munkát végezzek, s elérjem a legjobb válogatók eredményét.

Az új város főutcája