Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-23 / 71. szám

19S6. március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 DÜNAPART1 EMBEREK társaihoz: >yA mi családjaink jó helyen varrnak, nyugodt körülmé­nyek között élnek. Éppen azért az árvíz-védelem meUett — tehetsé­günkhöz mérten — anyagilag is segítenünk kell a károsultakat.” A kulák meg reggeltől estig az ab­lakban ül, nézi a vizet, s bizonyára arra gondol, hogy terményeit az idei tavaszon drágábban adhatja majd. Dühösen legyint, legszíve­sebben ledobná a kulákot a kocsi­ról. Közben megérkeznek a bétaszéki határban levő vasúti hídhoz. Félel- metesen-'ZÚgva árad át rajta a víz, örvénylő sodra egyaránt veszélyez­teti Bétát és Bátaszéket. A munká­sok pátriálemezekkel igyekeznek elzárni a híd nyílását. •— Csak ne sikerülne — sóhajt fel a kulák. — Odaát van egy ta­nyám, ha a víz “nem tud átjönni, összedül. — Az isten csapja szét a fejed! — tör ki Fadgyas. — Már hogy mondhatsz ilyet? — Inkább a két falut öntse el, csali a tanyád ma­radjon meg? Indulatában „letegezi” a kulákot és olyan jelzőket használ, hogy az sem hagyja szó nélkül. így aztán egymás „dicséretét” kezdik elölről. •» Késő délutánba hajlik az idő, még néhány óra, s a Duna gátján végig kigyúlndk a fáklyák, felvil­lannak a reflektorok, pihent erejű emberek váltják fel az elfáradta- kat. Mohács felett utászok szánknak partra. A szigetről jöttek, mentet­ték, amit lehetett. Derekukra köte­let erősítve húzzák a csónakot a víz szélén összetorlódott 20—30 méteres jégrétegen. Veszélyesebb ez, mintha meredek sziklákon kel­lene cipelniök a ladikot. A jég­táblák között 3—1 méteres szint­különbségek vannak, minden ere­jükre, leleményességükre szükség van, hogy partra juthassanak. Há­rom hét óta minden nap talpon vannak, minden percben készek ti segítségadásra. Erősítették már a gátat, homokzsákokat cipeltek há­tukon, résztvettek az elöntött terü­leteken folyó mentési munkákban. A napokban 78 éves, beteges öregembert hoztak ki az egyik dű­lőfélben levő tanyáról. A rozzant vályogfalak nem sokáig álltak volna ellen a Dunának. Az ár majdnem ellepte már a padlást is. Fiával és két lányával élt ott az öreg. Gyermekei a veszély közeled­tére élelmet, ruhát csomagoltak maguknak, s köszönés nélkül ott­hagyták apjukat. Arra sem érdeme­sítették, hogy segítséget küldjenek. Az öreg reszketős kezével simo­gatta az utászokat, s elsírta magát. „Jobbak vagytok hozzám, mint saját gyermekeim.” Alig akart megválni tőlük. ' Dicséretül Írjuk ide ezeknek a katonáknak a címét: Honvédség Pf. 6119. Parancsnokuk: Mike Ká­roly hadnagy. SIMON BÉLA Ketten ütmek a lassan poroszkáló parasztszekéren. Fadgyas Lajos, a dunai árvízvédelemben résztvevő Szolnok megyeiek étkezési felelőse, afféle vígkedélyü, mindig tréfára- hajló kunsági ember, meg a fogat gazdája, Báta egyik kulákja. Vi­szik a kétfogásos ebédet (azért két­fogásos, mert hétszer kell neki­fogni, mire meg lehet enni) a gátra. Az előzményekből kifolyólag nem valami barátságosan mérege­tik egymást. Az történt ugyanis, hogy Fadgyas hiába kérte a kulá- Icot az ebéd kiszállítására. „Azért vigyem, hogy megszakadjon a lo­vam?” — húzódozott a kulák. — A végén hivatali szerveknek kellett intézkedni, hogy legalább az ebéd szállításával vegye ki részét az ár­víz elleni védekezésből. Dúl-fúl, hogy egy órahosszára ki kelleti mozdulnia a hegyoldalban, bizton­ságos területen lévő házából, s még a lovát is be Icellett fogni. Most eszi a méreg: — Vízbe kellene fúlni az ilye­neknek, mint maga — fordul Fad- gyashoz. — Szánt-szándékkal az ember kárát akarja. Vissza is for­dulok, nehogy megszakadjon a lo­vam. Saját maga is tudja, hogy ettől nem kell tartani, hiszen alig 30 munkás ebédjét szállítja csak, s bármennyire rossz az út, könnyen elbírja a ló, dehát semmi értelmét nem látja a munkának, legszíve­sebben otthagyna csapot-papot. Fadgyasndk voltak ugyan elkép­zelései a kulák gondolatairól, de a félreérthetetlen mondatban kifeje­zett „jókívánság” hallatára hirtelen mégsem talál szavakat. Elönti a mé­reg, a füle is belepirul s elkezd pél­dálózni bizonyos „zsíros disznókról”, s hogy tévedés ne essék, kétszer is felhívja a kulák figyelmét, hogy e jelző álól a fogat gazdája sem ki­vétel, sőt elsősorban őrá vonatko­zik ez a titulus, mivel egy hét alatt egyszer sem látta a gáton, pedig a falu alsó része már viz alatt van. önkéntelenül is arra gondol köz­ben, hogy mennyivel különbek, em­beriességben, segítőkészségben és munkaszeretetben, mennyivel ma­gasabban állnak azok, akik 16—20 órát dolgoznak a gáton, s az eléggé gyenge minőségű ebéd ellenére, lankadatlan buzgalommal, erejüket nem kímélve dolgoznak, igyekez­nek útját állni a szennyes árnak. Ott van például Hegyi György, a DEÖNT mezőtúri telepének kubi­kusa. Kilenc gyermek várja otthon a keresetét, mégis azzal fordult ^P&stá tikból. Csütörtökön, március 22-én 43 levél érkezett szerkesztőségünkbe. Levélíróink és levelezőink ma is többségükben airói számoltak be, hogy megyénk minden községében és a városokban milyen áldozatké­szen segítik az árvíz által kárt szenvedett lakosságot. Szilágyi Lajos, a Kisújszállás— csorbái Állami Gazdaság éüüzeim ünnepélyéről, Ács Károly a megyei kéményseprők munkájáról, Deme­ter György a talajjavítás jelentő­ségéről küldött tájékoztatást. Bóza Gyula törökszentmiklósi. Lovas Lajosaié mezőtúri, Eszes Ibo­lya tiszaföldvári, Kinczel Éva ken- deresi levélíróinknak levélben adunk választ. Megbecsült dolgozó BÁNYAI JÁNOS, a Talajjavító Vállalat vontatás brigádvezetője. Gépét gondosan karbantartja. Szor­galmas, lelkiismeretes dolgozó, akit munkatársai szeretnek és becsül­nek. ASSZONYOK A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN MILYEN M Az asszonyoknak a főzőkanál mellett a helye.», A nők nem va­lók a vezetésbe... Ha egyenjogú­ság van, miért nem zsákolnak az asszonyod is?»;; Hogy 'Süt ezekből a mondatok­ból a hamis férfi gőg, de egyúttal a má felszabadult világunkhoz mél­tatlan, a dolgozó nőket lebecsülő szemlélet is. Mi azt mondjuk: a megfelelő em­bert a megfelelő helyre. A férfiak közül sem alkalmas mindenki ko­vácsnak, vagy mondjuk pilótának. És most nézzük le, akik testi alka­tuknál fogva nem alkalmasak erre a pályára? Nem nézzük le őket, mert más munkaterületen esetleg jobban megállják a helyüket mint azok, akikből jó kovács vagy jó re­pülőtiszt válik. A mi rendszerünkben éppen az a nagyszerű, hogy megszüntetve a vagyoni, a származási kiváltságo­kat, felnyitotta a sorompókat min­den becsületes ember előtt, hogy a testi és szellemi adottságoknak leg­megfelelőbb pályát, élethivatást választhassanak. És mindez vonatkozik a női egyenjogúságra is. A baj csak az, hogy ennek a há­rom termelőszövetkezetnek a párt- szervezete, kommunistái ezt nem magyarázzák meg, nem veszik fel a harcot a régi, káros nézetekkel szemben. A másik hiba: mind a három termelőszövetkezetben általában a nőkről beszélnek és néni tesz­nek különbséget a lányok, a gyer­mektelen asszonyok, az egy- és többgyermekes családanyák között. És itt vissza kell térni Kun Sán- dorné esetére. Kunné a Fehér Imre Termelő- szövetkezetben azért harcolt hogy osszák be állandó munkára. Ehhez joga van, hiszen rendes tag A tsz vezetősége nem akarta teljesíteni a négy-gyermekes családanya kö­vetelését, éppen a családi okra való hivatkozással. Az helyes, hogy Sós­kúti elvtárs, a termelőszövetkezet elnöke tekintettel volt Kunné csa­ELTATLANI ládi helyzetére, csak az a baj, hogy nem helyes elgondolással közele­dett ehhez a kérdéshez. Miről van szó? Arról, hogy mi igen is azt akarjuk: az asszonyok a lehetőséghez képest a legtöbbet adják a közös gazdaság, teliét csa­ládjuk javára is — de ez soha se menjen a családi élet rovására. A termelőszövetkezet van a ta­gokért és nem megfordítva. Még közelebb: a közös munka nem cél, hanem eszköz a tagság jóléte, bol­dogsága érdekében. Az egyéni parasztasszony életkö­rülményei még olyanok, hogy akár hány gyermeke is van, robotolni kényszerül, mert hiszen őt nem szabadíthatja meg a sok és nehéz munkától a gép, a tudomány, a közös összefogás ereje. Nekünk azzal is vonzóbbá kell tennünk a termelőszövetkezeteket az egyéni parasztgazdasággal szemben, hogy bebizonyítsuk: az asszonyok fel­szabadulnak a föld szolgasága alól és több idejük jut a családdal való törődésre, a gyermeknevelésre. Kun Sándomé — és a gyerme­kes anyák többsége — dolgozni akar mind a három termelőszö­vetkezetben. Tegyék ezt számukra lehetővé, de a vezetők a munka szervezésénél és elosztásánál ala­posan vegyék figyelembe a csalá­dos anyák helyzetét. Milyen elgondolásoknak kellene itt érvényesülniük? Először is annak, hogy fejlesz­teni kell azokat a termelési ága­kat, amelyekben elsősorban is női munkaerőkre van szükség. Vegyük ezeket sorra. A szóbanforgó termelőszövetke­zetekben igen alacsony a fejési átlag. A Fehér Imre Termelőszö­vetkezetben mindössze 4,2 liter. A Fehér Imre és a Petőfi Termelő- szövetkezetben egyáltalán nem fog­lalkoztatnak nőket a tehenészet­ben, a tiszaőrsi Üj Életben egy asszony dolgozik a férjével a tehe­nek mellett. Erősen hat az a véle­mény, hogy nők nem valók erre a munkára. Illés Imre elvtárs, a tiszaszent- imrei községi pártbizottság titkára, aki Karcagról került a szövetke­zetbe, erről a következőket mon­dotta el: — A karcagi Táncsics Termelő- szövetkezetben, amikor a nőket si­került nagyobb mértékben bevon­ni a tehenészet munkájába, a fe­jési átlag 3,5 literről 14,7 literre emelkedett. Ez havi 36 ezer forint többletbevételt jelentett a szövet­kezet számára. A meglátogatott három szövet­kezet egyiikétoen sem vezették be a tejfeldolgozást és az itatásos borjú­nevelést. Mind a kettő nagy jöve­delmet biztosítana pedig a terme­lőszövetkezet tagságának. A közös gazdaságokban a ba­romfi-tenyésztés sem kapja meg azt a rangot, amelyet megérdemel­ne. Budai Mihály elvtárs, a Fehér Imre Tsz párt titkára elmondotta: csalc hosszú vita után sikerült el­érnie, hogy erre az évre betervez­zenek 400 libát és 1000 baromfit. A liba, a kacsa, a pulyka, a tyúk­tenyésztés és tartás — szakszerű kezelés mellett — szép jövedelmet jelent. De egyik termelőszövetke­zet sem küldött el asszonyt barom­fitenyésztési tanfolyamra, sőt még tapasztalatcserére sem. De természetesen a termelőszö­vetkezetek nem mondhatnak le ar­ról, hogy a nők nagyrészét a nö­vénytermesztésben foglalkoztassák. Azonban itt is fokozottan figye­lembe kell vermi a családanyák helyzetét. Itt arra gondolunk, hogy a női munkacsapatok területét a lehető­ségekhez képest a községhez, a vá­roshoz legközelebb fekvő részeken jelöljék ki és nem a határ leg­messzibb részén. Aztán: a sokgyer­mekes anyák számára a termelő- szövetkezetek vezetősége tegye le­hetővé, hogy a vasárnapokon kí­vül egy héten még egy szabad­napjuk legyen és mindennap egy­két órával ké őbben kezdjenek, vagy előbb mehessenek haza a munkából. (Folytatjuk.) Tiszaörvény túl telj esti ette első negyedévi beadási és adótervét Községünk dolgozó parasztjainak nagy többsége magáévá tette mind a begyűjtési, mind az adófizetési tervek teljesítését. Ennék eredményeként a tiszafüredi járásban elsők lettünk a versenyben. A begyűjtési és pénzügyi állandó bizottság tagjai személyesen keresték fel azokat a lakosokat, akik valamiből hátralékban voltak. A személyes beszélgetés nyomán többen eleget tettek állampolgári kötelezettségüknek. Sertésbeadási előirányzatunkat 147, a vágómarhát 112, a barom­fit 200, míg a tojást 100 százalékra teljesítettük. Adófizetési kötele­zettségünknek 113,5 százalékra tettünk eleget. Tervünk az, hogy a második negyedévi kötelezettséget minden téren június 15-re túltelje­sítjük. Nagy Eszter levelező, Tiszaörvény. TERMELÉS - TECNIKA HÍREI Ot nap alatt készül el az „előgyártott” lakóház A Szovjetunió házépítő kombi­nátjaiban egy-két-négy és nyolc­lakásos házakat állítanak elő. Az utóbbi két év során a gyári ház­építőipar nagymennyiségű összesze­relhető családi házat hozott for­galomba. Gyártanak 25,6 és 32 négyzetméter alapterületű kétszo­bás és 42, valamint 52 négyzetmé­ter lakóteriTetű háromszobás háza­kat. Az előregyártott házaknak üvegezett verandájuk, központi fű­tésük, beépített szekrényeik van­nak, az ablakokat zsalugáterek vé­dik. A válaszfalakat és a mennye­zetet ragasztott lapokból készítik. öt munkás öt nap alatt szerelhet össze egy ilyen házat. Mivel a la­pok nagyrésze fumirlemezből van — rendkívül egyszerű a belső stu- katurozás. A falak tapétázhatók és bármilyen színűre festhetők. A há­zak külső díszítése is a legelőnyö­sebben oldható meg. < Uj gyapjuszerű műanyag Az NDK tudósai és szakemberei eredményesen kísérleteznek újfaj­tájú műrost készítésével. Nemrégi­ben fejeződtek be a kísérletek az úgynevezett volkrilonnal. Az új anyag tulajdonságait tekintve, em­lékeztet a merinó-gyapjúra. Ha­sonlóan ellenáll a lúgok, savak ha­tásának és a mosásnál alkalmazott egyéb szereknek. Ezenkívül, jófor­mán gyűrhetetlen, gyorsan szárad, s ami nem lebecsülendő tulajdon­ság, a molyok nem tesznek kárt benne. Volkrilonból máris a leg­különfélébb ruhaféléket, fürdőru­hákat, függönyöket, munkaruhá­kat, szűrőszöveteket gyártanak. Az NDK-ban most rendezkednek be ennek az újfajta műrostnak nagyüzemi gyártására és bizonyos, hogy ezzel új hatalmas lehetőségek nyílnak meg a textiliparban. Vágánytisztító gép A Moszkva—Kurszk—Donyecme- dence vasútvonalon már jó néhány éve használják a Barikin-féle roto- rcs vágánytisztító gépeket. Jól be­váltak,. a gyakorlatban. Könnyen kezelhetők, s ha vonat közeledik, fél perc alatt el lehet távolítani a vágányokról. A gép megtisztítja mind a talpfák közötti, mind pedig a sín két oldalát a kavicstól. A gépet nemrégen még tökélete­sítették s most azonkívül, hogy megtisztítja a vágányok közeit, az ott összegyűjtött szemetet a töltés két oldalára szórja» Jászberényben feCendiílt a kullúrmunlia Városunkban az eddigi tapasztala­toktól eltérően igen komoly ered­ményeket értünk el a színházi ren­dezvények rendszeres megtartása mellett a közönség biztosítása te­rén. Míg az elmúlt években havi rendezvényekkel is nehéz volt a kel­lő érdeklődést felkelteni, ma már csaknem minden héten megtartjuk a budapesti, szolnoki, egri színhá­zak előadásait, egyre nagyobb siker­rel. Szorosan összefügg ez azzal, hogy a városi pártbizottság és a városi tanács jóakarattal segíti kulturott- honunk munkáját. A pártbizottság vezetésével Kapus Ferencné elv- társnő bevonja a pártszervezeteket kulturális harcunk támogatásába. A városi tanács segítségével megol­dódott a színházterem kérdése. — Megkaptuk az úgynevezett KTSZ kulturotthont, amely eddig kihasz­nálatlanul állt, nekünk pedig nél­külözhetetlen» A kultúrotthon — karöltve a szakszervezeti kulturotthonnal — jelenleg 3 színdarab bemutatására készül. Bemutatják a „János vitéz”, „Koratavasz”, „Igazgató űr neve- napja” című színdarabokat. Szim­fonikus zenekarunk önálló Strauss- estet rendez. A Ságvári Endre kul­turális seregszemle bemutatói is megkezdődtek. Szívós József Jászberény. Intézk Megyei lapunkban február 13-án egy rajz, majd február 23-án egy cikk jelent meg „Több gondot a kenyér tisztaságára” címmel. — A panaszos-levelek alapján írt cikk adatait megvizsgáltuk és megálla­pítottuk: a panaszok jogosak vol­tak, megfeleltek a valóságnak. A vizsgálat eredményeit és a tett in­tézkedéseket alább közöljük: 1956. március 9-én a Jászberé­nyi Sütőipari Vállalat műszakve­zetőjét leváltottuk. 1956. március 15-én a Kuníhe- gyesi Sütőipari Vállalat igazgató­ját — egyéb okok miatt is — fe­gyelmi úton felfüggesztettük. — Ugyan ezen a napon a vállalathoz új műszakvezetőt állítottunk be. Március 13-án a Törökszentmik­lósi Sütőipari Vállalat műszakve­zetőjét írásbeli figyelmeztetésben részesítettük. Március 14-én utasítottuk a Tö­rökszentmiklósi Sütőipari Vállalat igazgatóját a minőségi ellenőri ál­lás betöltésére» A vállalathoz tartozó telepek ellenőrzése folyik. Vizsgálataink során elsődlegesen azt nézzük meg. hogy a felelős ve­zetők milyen mértékben tartják be a kiadott gyártási utasításokat. Megállapítottuk: a panaszok 99 százaléka, a lisztek szállítása kö­rüli hibákból és a gyártásnál, az egyes műveletek kihagyásából ered. Figyelemreméltó, hogy a pana­e dtünk szók többsége a 'kunhegyest és a törökszentmiklósi vállalatok tele­peiről érkezett be. Méltán felte­hető a kérdés, mi a helyzet más te­rületen? A Szolnok megyed Néplap eddig arról még nem írt, hogy a hanya­gok mellett vannak nekünk kiváló és elismerést érdemlő telepveze­tőink és dolgozóink is. így például három év óta egyetlen egy panasz sem érkezett a turkevei, a kisúj­szállási, a mezőtúri és a karcagi telepek által sütött kenyerek ellen és elismerés illeti a Jsenderesi, az újszászi, a jászárokszállási, a kun­szentmártoni, a jászdózsai és a szolnoki 1. sz. üzem dolgozóit is- Az ezeken a helyeken dolgozó elv­társak úgy végzik munkájukat, hogy becsületesen, a kapott uta­sításokat betartva, á dolgozók ér­dekeit legmesszebbmenően figye­lembe véve, naponta tiszta, jómi­nőségű kenyérrel látják el a fo­gyasztókat. A vezető-állású műsza­ki dolgozóink közül ki kell emel­ni Karcagon Szász Istvánt, Jász­berényben Harmat Antalt, Szolno­kon Balogh Imrét. TURÓCZI FERENCNÉ a Megyei Tanács VB. élelmiszeripari osztályának vezetője * A szerkesztőség a panaszt tevő fo­gyasztók nevében — megelégedéssel veszi tudomásul a Megyei Tanács élel­miszeripari osztályának válaszát és örömmel közli azoknak a jól dolgozók­nak a nevét, akiket az osztály megdi­csért. Szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents