Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-21 / 69. szám

1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956, március, 21 P A R T £ X. E T » 4 kongresszus útmutatása szerint hogy alapos hozzáértéssel irányít­hassa azok. munkáját’. A negyedik napon a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlődésének kérdésével foglalkoztak. Népneve­lőkkel, jól dolgozó, egyénileg gaz­dálkodó parasztokkal beszélgettek erről. A JB tagjai ezen a héten össze­gezik a községekben szerzett ta­pasztalatokat, s azután összehívják a járás vezetőit, névszerint el­mondják kinek, miben kell javí­tani a munkát. Bizonyos idő eltelte után a járási párt-végrehajtó bi­zottság megvizsgálja, hogy a fel­vetett problémákat milyen ered­ménnyel oldották meg az illetéke­sek. Más módon is igyekeznek segít­séget nyújtani a községi pártbizott­ságoknak, alapszervezeteknek. Képzett elvtársakból A Szovjetunió Kommunista Párt­ának XX. kongresszusán N. Sz. Hruscsov elvtárs felhívta a párt- szervezetek figyelmét arra, hogy gondos figyelemmel kísérjék a ká­derek fejlődését, segítsék őket a szervezeti tömegmunka művészeté­nek elsajátításában. A jászberényi járási párt-végre­hajtó bizottság is megszívlelte az útmutatást és konkrét intézkedési tervet dolgozott ki e cél érdekében. Mindenekelőtt a községi pártbizott­ságok titkárainak nyújtanak segít­séget, megtanítják őket a helyes munkamódszer kialakítására. Ha­tározatot hoztak arra, hogy a vég­rehajtó bizottság titkárai, osztály- vezetői, munkatársai négy napot töltenek egyfolytában ugyanazon a területen. Ez idő alatt a községi titkárok a járási pártbizottságok titkáraival, illetve osztályvezetőivel együtt jár­tak, jobban elsajátították a pártmunka helyes módszerét. Az első napon a községek veze­tőivel, az értelmiségiekkel beszél­gettek. Megkérdezték, milyen prob­lémák vannak, végeznek-e párt­munkát, tanulnak-e, s mi a vélemé­nyük a járás vesztő szerveiről. Az alapszervezeti titkárokkal és vezetőségi tagokkal a pártmunká- ról beszélgettek. A második és a harmadik napon a termelőszövet­kezetek megszilárdításának lehető­ségeit vizsgálták meg szakemberek bevonásával. Figyelmük kiterjedt a vetőmag biztosításától kezdve az állattenyésztésig mindenre. Az ilyen módszer megfelel az SZKP XX. kongresszusa útmutatá­sának, mely szerint minden kom­munista „forduljon a gazdasági építés leonkrét vezetésének kérdé­sei felé, vessen véget a gazdasági kérdésének lenézésének, ismerked­jen meg jobban a vállalatok, a kol­hozok, a gépállomások és a szovho- zok technikájával és gazdaságával, instruktor-csoportot alakítottak. Eddig is volt ilyen csoport, de a helytelen munkaszervezés miatt nem sok eredményt ért el. Min­denféle feladatta] megbízták őket s a végén azt sem tudták, mihez kezdjenek. Most azzal veszik elejét ennek, hogy a járási pártbizottság titkáraihoz, osztályvezetőihez kü- lön-külön osztottak be négy-öt elv­társat. így azok csak egy személy­től, s csak egy feladatot kapnak, s így képesek megoldására. Emel­lett az a haszna is megvan ennek a módszernek, hogy a pártmunka egy-egy ágában nagy gyakorlatra, alapos ismeretre tesznek szert az elvtársak és így nem csali a hibák felkutatásában, hanem azok kijaví­tásában is közreműködhetnek. Az imént, ismertetett módszere­ket most alkalmazza először a já­rási pártbizottság. Eredményessé­gükről néhány hét elteltével be­számolunk olvasóinknak? Ma ersiáps kíMcaicrmisztisi ankét Siolnokon A Földművelésügyi Minisztérium J és a Megyei Tanács Végrehajtó Bi­zottsága szerdán, március 21-én dél-íj előtt 9 órai kezdettel a megyei ta-J nács nagytermében országos kuko-| ricatermesztési ankétot rendez. A tanácskozáson részt vesznek* Bács-Kiskun, Békés, Csongrádi Hajdu-Bihar, Pest és Szolnok me­gye élenjáró szakemberei, legkivá­lóbb kukoricatermelői, a tsz-ek.í egyéinleg dolgozó parasztok, állami 1 gazdaságok, gépállomások képvise-í lói. Előadást tart: Kolbay Károlyi egyetemi tanár, a mezőgazdaságiá tudományok doktora, a neves ku-£ koricatermelő. Az előadást vita, szakmai bemutató és filmvetítés á követi. A mechanikus kéz A Német Demokratikus Köztár-i saségban, a „Henrich Rau” ne- hézsgópgyárban újfajta kovácsoló; manipulátor gyártását kezdték] meg. A készülék nem más, mint: egy magán járó targonca, mozgat-í ható fogóval. A manipulátor meg-í fogja a munkadarabot és beteszi1 a kemencébe, kiveszi onnan az ízzój acélt és odaviszi a kalapácshoz,' vagy a préshez, majd forgatja meg-, munkál ás közben. Az új gép elbánik 5 tonnás mun­kadarabokkal is. Alkalmazása na­gyon megkönnyíti a munkát, csök-j keríti a szükséges munkaerőt s; megkétszerezi a prések, kalapácsok] teljesítményét. A manipulátorok útját rendsze-; ránt vágányok szabják meg. Az úji konstrukciónak nincsen meg ez aj korlátozottsága, mert közvetlenül a] padlózaton mozog és a műhelycsar-1 nők bármelyik részébe elviheti a munkadarabot ri Harminchét ©sitendeje | 1919 snéreius 21-én kezdődött el a magyar történelem egyik legdicsőbb fejezete: megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. 1917 októberétől gyorsan követték idáig egymást az esemé­nyek. Az orosz proletariátus új kort nyitó győzelme után mind hangosabb lett a háború sebeitől vérző Európa népeinek kiál­tása: Békét és szabadságot! — Kitört a magyar „őszirózsás” for­radalom. — Az ál-forradalmi kormány rászabadította a sovi­niszta cseh, román és szerb burzsoáziát az igazi forradalmat kö­vetelő magyar népre. — 1918 november: megszületett a Kommu­nisták Magyarországi Pártja és páratlan rövid idő alatt maga köré sorakoztatta a dolgozó nép többségét. — 1919 február: a hatalom megriadt elemei börtönbe vettetik a párt negyven ve­zetőjét. Majd a külső támadások egyre nagyobb erejétől, s a tö­megek forradalmi nyomásától zsákutcába jutott Károlyi-kor­mány átadja a hatalmat a magvar proletariátusnak. Elkezdődik a Magyar Tanácsköztársaság harcokkal és dicsőségekkel, áldo­zatokkal és győzelmekkel teli százharmincnégy napja. Tengernyi megvalósításra váró feladat és ugyanakkor a szo­cialista haza védelme rótt hatalmas terheket a Tanácsköztársa­ságra. De hősiesen állta ezt a küzdelmet, amíg csak lehetett. A szociális vívmányok egész sorát valósította meg a lehető leg­rövidebb idő alatt, a háborúban lerongyolódott országban szinte emberfeletti tetteket hajtott végre a dolgozó nép érdekében. Az imperialisták összefogott ereje azonban, szövetkezve a belső el­lenforradalmi erőkkel, aláásta a fiatal Magyar Tanácsköztársaság hatalmát. Meg-megújuló harcok közben, védve a nép vívmányait s az országot, végülis augusztus 1-én lemondott a tanácskormány. Dicső emlékét azonban nem temethette el a több-évtizedes nép­elnyomó uralom sem. 1945 után, a felszabadult országban látott hozzá a magyar dolgozó nép, a Szovjetunió segítsége által meg­sokszorozódott erővel, a félbemaradt szociális és kulturális vív­mányok teljes megvalósításáho/i 1919-ben a világ proletariátusának testvéri együttérzése kí­sérte a Magyar Tanácsköztársaság harcait, de elszigeteltségében s a fiatal szovjetállamot minden oldalról ádázul támadó antant­hatalmak fegyvercsörtetése közben anyagi segítségre nem szá­míthatott. Ma pedig, 1956-ban örömmel mondhatjuk, hogy baráti és testvéri országok egész sorával, a nagy Szovjetunióval, a hat­százmilliós Kínával együtt építi a Magyar Népköztársaság azt a társadalmat, amely felé bizakodva tekintenek a világ többi népei a gyarmatokon és az ;mperialista országokban. Az elnyomó hatalmaknak az acsarlrodása még nem szűnt meg ma sem, de az erő és biztonság láttán, a szocializmus orszá­gainak a békés együttélésre irányuló következetes politikája és tettei alapján, valamint saját népeik egyre harcosabb és egysége­sebb fellépésére, napról napra kényszerülnek bizonyos engedmé­nyekre. Harminchét esztendő után, amikor a Magyar Tanácsköztár­saság dicső történelmi eseményéről emlékezünk s a megtett utat nézzük már a szocializmus világrendszerérői, kiterjedt békeöve­zetről beszélhetünk — s ezek a távlatok ezt mondatják velünk a tizenkilencesek hősi cselekedeteire gondolva: — Köszönjük, elv­társak, nem harcoltatok hiába! Verseny az Aprítógépgyárban A Jászberényi Aprítógépgyár te­rületén ilyen feliratú tábláikkal ta­lálkozik most a látogató tekintete: „Elvtársak, ünnepeljétek többter­meléssel hazám-k felszabadulásának 11-ik évfordulóját. Tegyetek niun- l<afelajánló.sokat április 4, tisztele­tére.” A mozgósítók mellett már ered­ményt hirdető feladatok is láthatók: „Az április 4. tiszteletére indított munkaverseny keretében a Vapre- zsám szerelő-brigád tagjai vállalták, hogy a X. tör őt március 20-ra el­készítik. ígéretüket három nappal a vállalt határidő előtt teljesítették. Sok sikert kívánunk további mun­kájukhoz.” Ezek a feliratok tartalmuk mel­lett egyben tények is, s azt iga­zolják, hogy az Apa-ítógépgyárban jó gazdája a szakszervezet a ver­senynek. Már nyolc napja, hogy megszer­vezték a felszabadulási műszakot, melynek folytán a versenymoz- galom valósággal szárny-rákéit. Palásti János szerelő brigádja vállalta, hogy a Kínai Népköztár­saság részére készülő gumikeverőt, március 20-ra összeszereli. Ezzel a munkával a csoport már március 19-én végzett. A Tassá lemezlakatos brigád a három spirális osztályozó lemez tartozékait április 10. helyeit március 30-ra, tehát 10 nappal a batáridő előtt akarja elkészíteni. A műszakiak sem maradnak ki a versenyből. Űk a fizikai dolgozók vállalásainak megvalósításához szükséges műszaki feltételek biz­tosítására kötelezték magukat. Az üzem minden dolgozója meg­tette felajánlását április 4. tiszte­letére. Januárban és februárban az üzem súlyos adósságot szerzett. A cél most az, hogy a tartozást a felszabadulási műszak ideje alatt csökkentsék. A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPE - 1956 MÁRCIUS Konsztantyin Szimonov a gazdag szovjet boda- lomban joggal foglalja el 4. legelőkelőbb helyek egyikét. Szimonov, mint költő és drámaíró, mint prózaíró és publicista, egyídöben mint haditudó­sító is, nagy elismerést vívott ki. Ha végigkísér­jük időtartamban rövid irodalmi tevékenységé­nek útját, szemünkbe öt- lik, mekkora lendülettel fejlődött ki alkotóképes­sége, milyen kitartással tanulmányozta a való éle­tet. A szovjet emberben rejlő erők művészi kifeje­zése jelenti irodalmi al­kotásainak lényegét. Konsztantyin Szimonov 1913-ban született Lenin- grádban. Fiatal korában mint esztergályos dolgo­zott és egyidejűleg a Szovjet írószövetség iro­dalmi intézetében tanult. 1936-ban közzétette első verseit és néhány évvel később megjelent első ön­álló kötete, majd ezt több poéma követte: „A jeges csatatér”, „A győző", „Szuvorov”, majd „Le­gény a talpán” című színműve. 1936-ban Mongóliában lejátszódott a Halhin— Gólt konfliktus: a japán fasizmus provokációja, amely szégyenletes ku­darccal végződött Szimo­nov mint haditudósító /észtvett ezekben a har­cokban és az itt szerzett benyomások „1939-es esz­tendő versei" című köte­K. Szimonov: FEGYVERTARSAK (Uj Magyar Könyvkiadó) tének soraiban nyertek költői kifejezést. Szimonov költészete rohamosan iz­mosodik, egyre érettebbé válik. Ettől az időtől kezd­ve hosszú esztendőkön ke­resztül a haza odaadó sze- retete lesz alkotásainak egyik főtémája. A Nagy Honvédő Hábo­rú idején Szimonov mint haditudósító a szovjet— német front különböző szakaszain tartózkodott. A megfeszített írói alkotó­munka esztendei voltak ezek a háborús évek. Ek­kor írta a „Veled és nél­küled” című verseskötetét és „Nappalok és éjsza­kák” című regényét, amely Sztálingrád hősi védelmé­nek feledhetetlen képeit híven és nagy művészi erővel örökíti meg. Ezért a munkáért Szimonov Sztálin-díjat kapott. Há­borús versei közül külö­nösen népszerűek lettek azok, amelyek a harcosok gondjait, reményeit, vá­gyódásait fejezik ki köz­vetlen melegséggel. A frontról írt tudósításait, vázlatait „A Fekete-ten­gertől a Barants-tengerig” címmel gyűjtötte össze. A Honvédő Háború be­fejezése után Szimonov hosszabb utazásokat tett külföldön, amelyek gazda­gították élményeit és ki­szélesítették alkotásának tematikáját. Ezekben az Időkben írott műveinek főtémája a két világ — a kommunizmus és a kapi­talizmus világának — esz­mei harca. Ez a gondolat hatja át „Orosz kérdés” című színművét, amely a háború utáni Amerikával foglalkozik. 1948-ban je­lent meg „Barátok és el­lenségek” című verseskö­tete, amelyben külföldi benyomásairól számol be a költő, a barátokról és ellenségekről, akikkel utazásai során találkozott. 1943-ban kiadták „Idegen árnyék” című drámáját, amely a szovjet tudósok életével foglakozik és le­leplezi azokat, akik nem a békés életért dolgoznak, hanem a háborús gyújtó- gatók érdekeit szolgálják. 1954-ben lát napvilágot „Fegyvertársak” című regénye, amely az 1939-es mongóliai harcok színhe­lyére vezeti az olvasót. 1939 nyarán a fasiszta Japán durva provokációt hajt végre: megtámadja a Szovjetunióval szövetsé­ges Mongóliát. A Szovjet­unió szövetségese segítsé­gére siet, és véres, de dia­dalmas harcokban meg­semmisíti a betolakodó japán csapatokat. A rend — egy időre — helyreáll a Távol-Keleten, de nyu­gaton felrémlik a második világháború borzalmas képe: Hitler megtámadja Lengyelországot. * Szimonov kitűnően megírt regénye az izgal­mas történelmi események mesteri tollal alkotott krónikája. Nemcsak a his­tóriai tényekkel ismerke­dünk meg, de látjuk az események mögötti moz­gató erőket mind a szo­cialista, mind a fasiszta oldalon. Látjuk, hogy nem véletlen az igazságos ügyért küzdő szovjet— mongol csapatok győzel­me, mint ahogy nem vé­letlen a fasiszta Japán uraitól vágóhídra hajtott hadsereg megsemmisülé­se. Nagyszerű emberek­kel, magasrendü hősök­kel ismerkedünk meg Szi­monov művében. A re­gény sok alakja, így pél­dául Artyemjev, Klimo- vies, Batalov, Masa, Vá- nya Szincov, az öreg Pjotr Szincov, Polinyin, úgy­szólván személyes jóbará­tunkká válik, de felismer­jük — jótulajdonságaik mellett — például Kozir- jov, Nagya, vagy Ovcsin- nyikov hibáit. Együtt szenvedünk Jan Petrasek- kel, és együtt örülünk Ljubával, Klimovics fele­ségével, amikor hirt kap férjétől a harctérről. Szi­monov néhány mesteri vonással tökéletesen érzé­kelteti a japán és a német tisztek embertelen, ellen­szenves gőgjét. Szívből gyűlöljük Kelet és Nyu­gat „Herrenvolk”-jának regényben képviselőit s rajtuk keresztül az egész gyilkos rendszert. 0 Magyar Vörös Hadsereg nemzetközi ezredében harcolt orosi kommunisták távirata a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségéhez A nagy Lenin által lelkesedéssel és örömmel üdvözölt ma, gyár proletárdiktatúra 1919 márci H3 21-cn történt kikiáltásának év­fordulója alkalmából ml, az I. Világháborúban fogságba került orosz kommunisták, akik a magyar vörös hadsereg nemzetközi ezredében harcoltunk, testvéri üdvözletünket küldjük a Magyar Dolgozók Párt­jának, a szocializmust építő magyar népnek. Mi Magyarországon harcoltunk a magyar nép szabadságáért, mint ahogy a magyar hadifogoly internacionalisták a kiváló magyar kommunista Kun Béla elvtárs vezetésével Oroszországban küzdöttek a polgárháború frontjain, a Szovjetunió népeinek szabadságáért. Mi régi orosz kommunista párttagok minden év március 21-rc, mint életünk legszebb korszakára emlékezünk a dicsőséges magyar prok- tárforr ad al ómra, amely a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után elsőként tűzte ki Európában Lenin zászlaját. Emlékezünk a magyar proletárforradalom számunkra felejt­hetetlen vezetőjére, Kun Béla elv társra, emlékezünk Szamuelly Ti­borra, Korvin Ottóra, Rákosi Mátyásra, Mosolygó Antalra, Hajdú Pálra és sok más elvtársra, s a forradalmár magyar vörös katonákra, akikkel vállvetve harcoltunk együtt 1919-ben, a magyar nép boldog­ságáért A magj ai' nép joggal büszke a maga proletárforradalmára, mint ahogy mi is életünk végéig büszkén emlékezünk arra, hogy az orosz hadifogoly internacionalisták százaival küzdöttünk 1919-ben a magyar nép szabadságáért, Moszkva, 1956. március 18. Kommunista üdvözlettel: a Szovjetunió Kommunista Partjának tagjai: URASZOV SOUBERT, CSERTOV, MELLER, JUSZTUSZ. (MTI.) SZERETETTEL EMLÉKEZNEK RÁ Több mint egy héttel ezelőtt kedves vendég járt a Szolnoki Jármű­javítóban. N. G. Turcsinyák elvtárs, a leuingrádí Sz, M, Kirov kul­túrpalota igazgatója tekintette meg az üzemet és beszélgetett a dol­gozókkal, akik szeretettel emlékeznek rá. — Képünkön: Az fisem napközi otthonának kis lakói köszöntik Turcsinyák elvtársat.

Next

/
Thumbnails
Contents