Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

Í98fl. márdus Ifi. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A »Tanítónőc bemutatója előtt I-Orró a leve­gő, parázsas at­moszférát terem­tettek a színészek. Folyik a Tanítónő próbája. Izgalom, szorongás, vibráló idegek, néha indu­latos kitörések: mind azért, mert ahány szereplő, annyi szándék, hogy a tudás, a te­hetség legjavát ad­ják. A próbákat látva, merészen le­het jósolni, hogy a Tanítónő, Bródy Sándor ragyogó színműve nagy si­kert fog aratni. A címszerepben Olsavszki Éva lép a közönség elé. A színházkedve 16 emberek közül ki ne ismerné a vá­rosban ezt a csu- paszív művésznőt? A Pettyesben, a Montmartrei ibolyában és a Titkár­nőben egyaránt rokonszenves figu­rát alakított és most a Tanítónő­ben folytatja ezt a sorozatot. Sze­repe szenvedélyességet, nagy átélést követel, hogy hitelesen tudja elénk állítani azt a tanítónőt, aki töré­kenysége, kiszolgáltatottsága elle­nére megvédi magát és tiszta er­kölcsével a falu korlátlan urai fölé kerekedik. Éppen abban van a nagy feladata, hogy kiszolgáltatottsága ellenére meggyőzően juttassa kife­jezésre azt az erkölcsi erőt, ami tö­rékenységében lakozik. A Tanítónő-1 kettős szereposz­tásban játssza Olsavszki Éva és Sá­bák Piroska. A Tanítónő másik for­málója, a fiatal Sábák Piroska nagy feladat előtt áll, mindazt életre kell keltenie, amit Olsavszki művé­szete nyújtani tud és mégis ügy kell eljátszania szerepét, hogy ab­ban az egyénisége is érvényre jus­son. Sábák Piroskában megvan a képesség ahhoz, hogy helyt álljon a címszerepben, hisz a figura egy­szerűséget kíván, ami neki külön­ben is emberi tulajdona. Ő maga is mondja, hogy ez a szerep az ő szá­mára „testhezálló”, Lengyel János kelti életre Nagy Istvánt, a milliomos paraszt fiát, akinek ölébe hullottak a vagyon nyújtotta lehetőségek és azt hiszi, hogy neki mindent szabad. Nyegle, nagyképű ficsúr, akinek legfőbb kedvtelése a ló, a nő és az ital A fiatal tanítónőt is szeretőjévé akar­ja tenni, de amikor kudarcot vall a lány becsületes rátartiságán, foko­zatosan rádöbben, hogy van vala­mi, ami többet ér a hatalmánál, ez Olsavszki Éva és Sábák Piroska együtt olvassa a szerepet. pedig a becsület és a tiszta szere­lem. A darab elején még nyegle, ha­talmaskodó úrfiban a szerelem egy­re jobban kibontja a mélyben lap­pangó emberies érzéseket, vágyako­zik az után, ami szép, ami tiszta, de a századforduló utáni világ könyör­telen törvényei, a láthatatlan kaszt­rendszer, a gazdag apa és anya mérhetetlen becsvágya a rang után megakadályozza, hogy a szerelem­ben átformálódott Nagy István a tanítónőt vegye feleségül. Nagy feladattal kell megbirkóz­nia Lengyel Jánosnak, de szerencsé­sen osztották rá ezt a szerepet, nagyszerűen tudja alkalmazni egyé­niségéből fakadó temperamentu­mát, nagy szenvedélyességét. Ala­kításába sok árnyalatot igyekszik vinni, a valóság erejével akarja a néző elé állítani a vagyoni korlátok és az önzetlen szerelem közt ver­gődő fiatalember állandóan zakla­tott lelkivilágát. Velenczei Istvánt új szerepkörben ismeri meg ebben a darabban a kö­zönség. A falu káplánja jelenik meg alakításában, a fiatal pap, aki okos, álszent, mint Moliére Tar- tuffe-je. Azzal az ürüggyel, hogy ő szentéletű, felajánlja védőszárnyait a fiatal tanítónőnek, mondván, hogy megvédelmezi a buja férfiak ostromai ellen. De emögött a kép­mutatás mögött az a szándék lap­pang, hogy magáévá teszi a védte­len lányt. Amikor terve nem sike­rül, az egyházi dogmákba burkolóz­va támad az iskolaszéki ülésen Tóth Flórára, a tanítónőre, hogy bosszút álljon kudarcáért. Velen­czei István figyelmesen dolgozta ki alakítását és hitelesen állítja majd elénk a vágyakra éhes, álszentes­kedő kálpánt. Cserényi Bélát, a „Pettyesé* Papp őrvezetőjeként látta utoljára a kö­zönség és pozitív szerepkörben ját­szott. Ezúttal a falusi hatalmaskodó főszolgabírót kelti életre, akinek ugyancsak szándéka magáévá tenni a tanítónőt. A próbákon meglát­szott, hogy sok gondot fordított sze­repe megformálására, sikerült elta­lálnia a hangnemei és a játékstílust, amivel plasztikusan tudja megmu­tatni a távoli falu átlagos intelli­genciával rendelkező, hatalmával szüntelenül kérkedő, de a gazdag paraszt előtt hajbókoló főszolgabí­róját. Minden jel arra vall, hogy a Ta­nítónő az eddig bemutatót prózai darabok méltán megérdemelt sike­rei után tovább fogja gazdagítani a Szigligeti Színház művészeinek jó­hírnevét. fl leghidegebb naiobon Is teljesíti feladatát a törökszentmiklósi tanács gőzmalma A törökszentmiklósi tanács gőz­malma kilenc cseretelepet lát el liszttél, őrleményekkel. Tiszatenyö, Kengyel, Kétpó, Szajoil, Tiszapüs- pöki, Fegyvernek, örményes, Kun­csorba dolgozó parasztjainak búzá­ját dolgozzák fel s ez nem kis fel­adat, különösen a hideg, téli napo­kon. Befagytak a vízcsövek, szi­vattyúk az indulás előtt s az erő­telepi dolgozóknak kemény mun­kával kellett elhárítani az akadá­lyokat, hogy fennakadás ne legyen az ellátásban. -Dicséret illeti ezért Lóczy íjászló vezetőgépészt, Jakab József fűtőt, Hagyó István szén­tolót. Az őrlőüzemben B. Kiss Imre főmolnár, Banka Ferenc és Urbám István hengerőrök is jól dolgoztak és a leghidegebb időben is kiabná- zási többletet értek el. A kiszáUí- tóbrigád két hónap alatt 79 vagon lisztet vitt ki a cseretelepekre és 81 vagon búzát szállított be innen őrlésre. A malom kollektívája jó mun­kája eredményeképpen 18 száza­lékkal túlszárnyalta tervét. A jobb kiaknázással közel 40 mázsa 0-ás lisztet, 23 mázsa kenyérlisztet és több, mini 6 mázsa korpát takarí­tottak meg. Csaknem hétmillió palántát nevelnek a jászfénvszarui kertész-szakcsoport tagjai Jászfényszaru határában — ott, ahol a Galga a Zagyva íolyóba ömlik — terül el az ország legnagyobb zöldségtermelő szakcsoportjá­nak kertészete. Másfél évvel ezelőtt, mikor megalakult, alig néhány tagja volt. Ma csaknem 150 egyénileg dolgozó paraszt tartozik a szak­csoporthoz és mintegy 1370 holdon kertészkednek. Az első tavaszias napokon nyomban munkához láttak a jászfény- szarui kertészek. Az udvarok szélvédett zugában faluszerte megkezd­ték a melegágyak készítését és a palánták nevelését. Ezen a tavaszon csaknem hétmillió — főként paradicsom-----palántát nevelnek. Az ér tékesítő vállalattal ugyanis nyolcszáz hold paradicsom termesztésére kötött szerződést a zöldségtermelő szakcsoport. Az idén nagy tervekkel látnak munkához a jászfényszarui ker­tészek. Uj elnököt is választottak Maldrjk István szakképzett ker­tész személyében. Elhatározták, hogy kiterjesztik az öntözőhálóza­tot. A Zagyva és a Galga mellett 150 fúrott kútból kapnak majd vizet. Tavaly 17 motoros szivattyújuk volt, most még harmincötöt kapnak. így lehetővé válik, hogy a kertészet mellett egyidejűleg ku­koricát, burgonyát és lucernát is öntözzenek. Tavaly egy-egy hold átlag 20—22 000 forintot jövedelmezett a jászfényszarui kertészeknek. Az idéa — a terv szerint — mintegy más­félezer vagon különböző zöldség- és főzelékfélét termelnek. Munkájuk megkönnyítése és jövedelmük további növelése végett elhatározták, hogy még az idén magasabb típusú gazdálkodási formát választanak. Az összes gabonavetést fe'irngy ózzák a csataszögi Szebb Élet Isz-ben Egy évvel ezelőtt a termelés, terv készítése alkalmával búzábó 9 mázsás átlagtermést irányoztak elő a csataszögi Szebb Élet Tsz tagjai. Ezt túlteljesítették, mert a Központi Vezetőség a Miniszterta­nács határozatát szemelőtt tartva, a legjobb előveteményt és jó talaj­munkát biztosítottak a kenyér- gabonának. Ez nem volt könnyű fe'adat, mert szántóföldjük több­sége gyenge minőségű, szikes ta­laj. Megjavítására a tsz 800 holdas szántóföldjéből évente több mint 100 kát. holdon termesztenek pil­langósokat. A tsz tagjai 1956-ban a múlt évi 9 mázsás búzaterméssel már nem elégednek meg. Idei ter­melési tervükben holdanként 10,2 mázsa búzát terveztek. Ezt min­den bizonnyal teljesítik is, mert Ka’már Ferenc elvtárs, a tsz el­nöke, az egész tagság és a gép­állomás kihelyezett mezőgazdásza törekszik erre. ősszel a feltört egyéves vörös- here helyébe vetették a gabonát. A gyengébben telelt vetéseket — mintegy 20 kát. holdat — még a fagyon érett istállótrágyával szór­tak meg. A többi kalászos műtrá­gyázását pedig szerdán kezdték meg a Szolnoki Gépá’lomás dolgo­zói: Homyák Péter és Szabó Pé­ter traktorosok. A Szebb Élet Tsz tagjai terme­lési terveik végrehajtáséban nem­csak a gépállomás segítségére tá­maszkodhatnak, hanem azokra a dolgozó parasztokra is, akik a szö­vetkezet tagjainak eredményes munkája és növekvő jövedelme láttán a tsz-be lépnek. Közülük éppen a napkoban kérte felvételét Kovács Kálmán élenjáró közép- paraszt. Több mint 60 hold földet szántottak fel a Jászberényi Gépállomás traktorosai A Jászberényi Gépállomás trakto­ros brigádjai e hét elején megkezd­ték a munkát kint a földeken. A jász­fényszarui Lenin Termelőszövetkezet­ben szerdáig 25 holdat szántott fel Szele István és brigádja. Kuczora József traktoros brigádja Jászfelsőszentgyörgyön dolgozik. A Vörös Sarok Termelőszövetkezetben ősszel ugyan kevés földterület ma­radt szántatlanul, de ami elmaradt azt most pótolni kell. Ezen dolgoz­nak most a jászberényi traktorosok, s a négy brigád hétfő óta 60 kát. holdat szántott fel. A szántással párhuzamosan segít­séget nyújt a gépállomás a termelő­szövetkezeteknek a gabona fejtrágyá­zásához. A jászfényszari Lenin és a jászjákóhalmi Béke Tsz-ben nintegy száz hold őszi kalászoson szórták el a gépekkel a műtrágyát. TÓTH ISTVÁN: MEGTÖRTÉNT M fg a villamosról leszállít, ugyanazt a bódultságot érez­te, mint odahaza, mikor a tanyán körülvették a szemet leső kacsáik, libák, pulykák. Azok is így el­árasztották vidám lármájukkal, mint ezek a fiatalok. Ez hát az a híres Nagyerdő — sóhajtott egy boldogat és csak típegett-topogott, erre fordult, arra fordult. Hol az égbe nyúló ősi fák sejtelmes kuszasága nyűgözte le, hol az aranylilás párán át mosolygó Egyetem ámította el. — Hova megy, néniké? — simo­gatta meg fekete kendős vállát egy gyönyörűszép lányka s olyan kedvesen, bíztatóan nézett rá, hogy lehetetlen volt megtagadni a vá­laszt. — Az egyetemre lelkem:: s Hát maga? — Mi is oda tartunk mindnyá­jan — karolt bele gyöngéden a lány. — Biztosan a fiához jött, ugye? A néni szívét kimondhatatlan boldogság árasztotta el. Hát már ezek a fiatalok is tudják, hogy miért jött Debrecenbe. De honnan sejtik? Hiszen nem írta meg Jó­zsinak ..! Rettenetes nagy dolog lehet ez a tudományos iskola, hogy az ilyesmit is ki tudják fürkészni. A drap kabátos, divatos sapkás diáklány még arra is vigyázott, hogy a nénike döcögéséhez mérje léptei hosszát. Olyan természete­sen, tisztelettudóan ment mellette, mintha a gyermeke lenne. Mikor az anyókára pillantott, beszédes szép szeme melegen simogatta. Ki ne szeretné meg az első percben ezt az aranyos öregasszonyt? He­gyes kis á’la olyan tréfásan kun- korodik a fénylő sötét kendő bogja fölé, mintha a következő minutá- ban huncut mesét kezdene mon­dani a körülötte zajongó gyere­keknek Szelíd, barna szeme villog, mint a bogár háta, ráncszegte kicsi szája fölött majdnem átlátszó vékony orra bök hegyesen a levegőbe — kutatóén, kíváncsian; ]VI inden annyira egyszerre zú- dúlt rá, hogy ő maga mit sem tudott ezekben a percekben beleszólni az eseményekbe, nem volt önálló gondolata a történtek- fői Sodorta magával az eleven fiatalok színes, tarka áramlása, el- zsongította kacajuk, tereferéjük. Mosolyogva füléit a legénykék ko­molykodó hangjára, a lányok ösz- szebanfó bokrából csilingelő csdvi- telésre. Vitte magával az ifjúság csobogó patakja az impozáns Egye­tem felé. Igen, 6 is arra ment volna ma­gától is. Megismerte már a villa­mosról ezt az óriási épületet, amely a valóságban még szebb, mint a levelezőlapon. Ott egy kicsit ri­degnek tűnt, élettelennek az előtte csillogó szökőkutas medencével, így egészen más. Szívdogobtatóan gyönyörű derűs színű, masszív fa­laival a százados fák, a nótabeli Nagyerdő ölelésében. Minél közelebb értek, annál ki­sebbnek, erőtlenebbnek érezte ma­gát. Az a nyájas szavú kis lány meg él nem engedte volna s mi­lyen jól tette? Kétli, hogy képes volna egy lépést is tenni emellett a borzasztó tekintélyes palota mel­lett. Milyen otthonosan mozoghat itt Jóska, ha azt írta.:: — Tessék befáradni, nénike — hatolt valahonnan messziről a fü­lébe a lányka szíves szava. Kinyílt az Egyetem ajtaja. XT ellemes meleg csapta meg az arcát, megborzongott a jóér­zéstől a kinti friss idő után. Fél- szegen pislogott körül. Ilyen helyen még álmában sem járt. Csupa finom színű márvány, dísz minde­nütt Lépcsők vezetnék fel vakí­tóan ragyogó, nemes csi’logású aj­tókhoz. Azokon keresztül megint messze felfélé tartó lépcsőket lát­hat az ember. , A bejárattól jobbra fényes, kl- nakatos üvegbódé. Olyanforma, mint a trafik odahaza. Micsoda óriási helyiség, hiszen olyan ma­gasan van a pompás mennyezet, hogy akár- négy kis skatulaházikó elférne alatta egymás tetejében. — Kit tetszik keresni, hátha oda tudom vezetni? — érdeklődött a babaarcú lány s tapintatosan tusz- ko’ni kezdte a nénit a vékonyan erezett márványlépcsőn felfelé. A diákok egyrésze már elviharzott mellőlük, csak néhány kíváncsi sündörgött a különös és ritka ven­dég körül. Fent voltak az ünnepélyes han­gulatú folyosón, ahol még meg­nyugtatóbb volt a meleg s még a zaj is szégyenkezve halt el a ko­moly ajtók, ki- és beszögélések, képek között. A néniké benyúlt a keresztbe átkötött nagy pamut­kendő alá, addig letette lába mellé a fedeles kaskáját. Borítékot, majd abból levelet húzott ki. Nem tudta, mit is tegyen, felívássá-e, nem-é? — Szóval lelkem... hogy is ma- gyarázam.;; előadásra jöttem én. Okvetlenül meg akarom hallgatni... A hűséges kísérőtárs elpirult, mert a közelben figyelő kollegák kétérte’mű kuncogással fordultak félre. Honnan a csodából szedte a fejébe ez az öregasszony, hogy felcsap diáknak s pont az egye­temen kezdi?! — Már ugye, azt tetszik akarni... keressük meg a fiát? — zavarodott meg végkép a lányka. — Majd meglesz az, csak jussak be erre az előadásra — nyúlt a levélpapír hajtogatásába a néni. Mostmár mindenki- közelebb jött. Látni akarta a fejleményeket, A kisöreg nyájasan, szinte büszkén vette őket szemügyre. _e szépek, egészségesek vagy tok, kedveseim.: j — szólt nekik' cdiógatóan. Ilyen az én fiam is... De jó, hogy ti már nem tudjátok, mennyit kellett nélkü­lözni, mig elérte célját. Az apja sehogyse akart belemenni, hogy tanúit ember legyen belőle. Azt hajtogatta: „Hogyne, hogy aztán szégyeljen, megtagadjon bennün­ket.” Ne bomolj már — veszeked­tem rá — Jóska sose tudna olyan lenni... Abba ugyan igaza volt az apjukomnak, hogy miből? Hiszen irtóztató nagy pénz volt a beiratás, negyven pengő. Mondom, majd megkopjáljuk. Aszongya rá: „Mit akarsz még koplalni, hisz így is olyan étűek vagyunk már, mint a molnár tyúkja” — már hogy an­nak se volt mit enni..; No de amit én a fejembe vettem. Ügy kértem kölcsön szegény Horváth tanító úrtól. Én, meg a két lá­nyom fél esztendeig minden áldott éjszaka vaksdskodtunk a csipke­kötéssel, hogy a kö’csont vissza tudjuk fizetni... Többször aztán nem is kellett kérni, mert végig tandíjmentes volt a fiú.;; De azért kis diák karában nyaranta csak el kellett szegődtetni libapásztor­nak, mert a behatási költséget nem engedték él... Mindig sze­mem előtt van az én kicsi fiam. Ott ült 6zutykos kis kalapjában az árokparton, az ölében könyv, fél szeme abban, fél szeme meg a li­bán. Olvas, olvas, közben meg vagy a lábaujját morzsikálja, vagy a kócmadzagos oRtorkával csápol. Az áhitatos csendben úgy száll­tak, muzsikáltak a nénike szavai, mintha Történelem-Anyóka ter­mett volna sok-sok tapasztalatával a diákok közt. — ... és az én libapásztor kis­fiam már Itt él veletek..; ?lyik karra jár? Hanya- dikos a fia? Zirren a levélpapír, ahogy szét­nyitja az öregasszony. Messze el­tartja magától, úgy olvassa egyen­letesen, biztosan. — Atomkorszak — Integrál... — Ja. matematikus? — aikkor M harmadéves — lép közelebb egy vókony-bajuszú nyú'ánk fiú. Bizto­san velem jár... Nekünk lesz most ilyen előadás.:* — Az, az, az.; * Erre szeretnék bemenni. Hol lesz? — faggatja iz­gatottan a néniké. — Majd leküldjük, ne fáradjon azért a második emeletre. Hogy hívják a fiát! — Vadai József. Hisz azért jöt­tem, hogy.;* A diák elgondolkozik, szemöldö­két összehúzva, állát íogdosva töp­reng. — Olyan nincs a mi évfolya­munkon ... Illetve... Csak nem? — Hát persze, persze kisfiam — egyenesedik ki Vadai néni dereka. Fiatalember az én fiam, de ő már professzor. — Csakhogy kitalálta ez a jóképű legényke. Pedig lám. az a rózsásarcú lányka már a vil­lamoson tudta. \fegindul a fiúk, lányok gyű­rűjétől kísérve, fel a második emeletre. Olyan magátólértetődően magyarázza, mintha már ki tudja, hányadszor tette volna meg ezt az utat; — Bizony, bizony professzor az én fiam... A Béke Termelőszövet­kezet ks küldött velem egy aján­dékot neki. Mindjárt megmutatom. Felcsapja a fonott kasika fedelét s a jóillatú hazai harapnivalók te­tejéről kiveszi azt a sötétbordó to- kocskát. Felnyitja. — Jaj de gyönyörű kis karóra.: j — ámulnak a gyerekek. — No de az apjuk csak fele hoz­zájárulást fogadta el a csoporttól. Azt mondta, csak nem marad ki a család belőle. Eladtunk egy jó kis süldőt és mi is pótoltuk... De ez mellékes. Inkább azért jöttem, amit már mondtam. Megírta, hogy mint újonnan kinevezett profesz- szor. ma tartja első előadását az egyetemen ... Gondoltam, meghall­gatom, hogy tud hát az én liba- pásztor kisfiam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents