Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-15 / 64. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Vili. évfolyam, 64. szám. 1956. március 15. csütörtök. /------------------------------“-------------------------------\ MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL Közös úton (2. o.) Köszöntjük a Szolnokon vendég- szereplő világhírű szovjet művészekéit. (2. o.) Egy felejthetetlen nap Karcagon N. G. Turcsinvák elvtárs látogatása (3. o.) Űttörő-élet (4. o.) A „Tanítónő” bemutatója előtt (5. o.) Hírek, Sport, Rejtvény (6, o.) ___________________________________ Rá kosi Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének március 12— 13-i kibővített ülésén Rákosi Mátyás elvtárs, a Központi Vezetőség első titkára tartott beszámolót az SZKP XX. kongresszusáról. Az alábbiakban kivonatosan közöljük Rákosi elvtárs beszédét. Tisztelt Központi Vezetőség! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa óriási horderejű, világtörténelmi jelentőségű esemény. Hatása fokozódó mértékben fog megmutatkozni a nemzetközi fejlődés minden területén, s jelentékenyen megszilárdítja a szocializmus, a béke és a demokrácia híveinek hatalmas táborát. Hruscsov elvtárs beszámolója a Központi Bizottságának a XIX. pártkongresszus óta végzett munkájáról Bulganyin elvtárs előadói beszéde a hatodik ötéves terv irányelveiről, a kongresszus egész munkája, bátran alkotó módon felvetette és megválaszolta korunk legfontosabb kérdéseit. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa új szemszögből világította meg a jelenlegi nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit: (a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élését, a háború elhárításának lehetőségeit, a szocializmusba való átmenet polgárháború nélküli perspektíváit. A kongresszus e kérdésekre vonatkozó bátor, új, a lenini tanítások következetes alkalmazásával kidolgozott megállapításai a marxizmus- leninizmus értékes továbbfejlesztését jelentik, óriási elvi jelentőségük van a szocializmus megvalósításáért folytatott helyes politika kidolgozásában és biztos irányvonalat jelentenek szerte a világon e kommunista és munkáspártok számára a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. A kongresszus egyhangú helyesléssel hagyta jóvá azt a munkát, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága az elmúlt három esztendő alatt a kül- és a belpolitika minden kérdésében annyi sikerrel végzett. A kongresszus nyomatékosan hangoztatta, hogy e sikerek egyik döntő tényezője, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjában újra a pártáiét lenini szabályai jutottak érvényre, hogy helyreállt a kollektív vezetés, megerősödött a párt- demokrácia. Mindez még jobban elmélyítette a párt tömegkapcsolatait és növelté a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, mint a párt kollektív vezetőjének súlyát és szerepét. A kongresszus egyhangú helyesléssel támogatta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának harcát a marxizmus— leninizmus szellemével és tanításaival ellentétes személyi kultusz- szál szemben. Megállapította, hogy a személyi kultusz elterjedése háttérbe szorította a kollektív vezetést, lebecsülte a párt és a dolgozó tömegek szerepét, ezzel egyben gátolta a dolgozó tömegekben rejlő, hatalmas, kezdeményező és teremtő erő kifejlődését s gyakran súlyos hibáknak és mulasztások nak nyújtott táptalajt. A kongresszus erőteljesen aláhúzta azt a lenini megállapítást, hogy az új élet igazi alkotói a kommunista párt által vezetett néptömegek. A kongresszus egész munkáját a marxizmus—leninizmus szelleme hatolta át. Ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja helyesen mérlegelhette az elmúlt három év bel- és külpolitikájának minden problémáját, a marxista— leninista tanítások alapján, a tömegek tapasztalatainak és létérde keinek szakadatlan figyelembevé telével ki tudta dolgozni a felmerült bonyolult kérdések megoldását. A Szovjetunió Kommunista Párttá Központi Bizottságának beszámolóját, valamint' a kongreszus vitáját magas em szmvunai. a Duma. es onouaiai oaior aucauuazaoa igazi, narcos bonsevm szenem iratot ta át. A Kongresszus legirortt az egesü-eges optimizmus, az ere es a magabiztossag jeUemezite. Szakadatlanul új oldalról került megvilágításba az a tény, hogy a kommunista part szói osan óra luzie kapcsolatait a tömegeknél, hog., bátran támaszkodott a dolgozó nép kollektív tapasztalataira, meghallgatva kívánságait, fejlesztette a bátor bírálatot, az önóirálatot és ezzel nemcsak jobban összeforrott a néppel, hanem maga is egységesebb, összekovácsoltabb lett. A kongresszuson újra bebizonyosodott a Szovjetunió Kommunista Pártja és az egész szovjet nép megbonthatatlan erkölcsi-politikai egysége. A testvéri kommunista és munkáspártok képviselői joggal hangoztatták, hogy a kongresszus munkája és határozatai valameny- nyiök számára felbecsülhetetlen jelentőségűek, s hogy a Szovjetunió Kommunista Pártját, Marx és Lenin halhatatlan eszméinek zászlóvivőiét nagyszerű, követendő példaképüknek tekintik. Ez a kongresszus a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom történetének is kimagasló eseménye. Határozatai messzire előre mutatnak, megvilágítják a kommunizmus építőiének útját a Szovjetunióban és felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak a szocializmust építő országok dolgozóinak, a kapitalista országok kommunista és munkáspártjainak, s új erővel, új lelkesedéssel töltik el szerte a világon a béke és a demokrácia minden hívét. A magyar dolgozó nép a legnagyobb lelkesedéssel figyelte és helyeselte a XX. pártkongresszus munkáját. Rákosi elvtáus ezután ismertetett több elvi kérdést, melyet az SZKP XX. kongresszusa felvetett, továbbá a Szovjetunió szocialista építő- munkájának főbb eredményeit és a hatodik ötéves terv irányelveiben foglalt fő célokat. A tókések — mondotta — akik azelőtt kétkedő, szkeptikus megjegyzéseket fűztek a szovjet tervekhez. ezúttal gondterhesen, nemegyszer tisztelettel beszéltek célkitűzéseiről. s megállapították, hogy e tervek a Szovjetunió eddigi eredményei alapién reálisak és megvalósíthatók. A dolgozók világszerte lelkes örömmel üdvözölték a ható dik ötéves terv célkitűzéseit, mert tudják, hogy e terveket a szovjet rép bizton teljesíteni fogja és e tervek megvalósítása hatalmas erőgyarapodást jelent nemcsak a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak. de szerte a világon az egész haladó emberiségnek. A kongresszusi küldöttek *— mondotta a továbbiakban Rákosi elvtárs — akik e kérdésekhez hozzászóltak, kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy a terv teljesítésének és túlteljesítésének megvan minden feltétele, s hogy a Szovjetunió termelésének hatalmas tartalékok állnak rendelkezésére. Több területi titkár vállalta, hogy területükön a mezőgazdasági terveket öt év helyett egy-kettő vagy három év alatt teljesítik. A beszámoló ezután a szovjet társadalmi és államrend tovább: megszilárdításának nagy eredményeivel foglalkozott, maid ígv folytatódott: a szocializmus ellenségei arra számítottak, hogy Sztá lin halála után a párt soraiban esetleg zavar támad vezetői közöri viszály tör ki. De ezek a számítások hamisrak bizonyultak. A kommunista párt még szóró 'abban tömörült a Központi Bi zotteág köré, még magasabbra emelte a marxizmus-—leninizmw mindig diadalmas zászlaját. Különösen nagv reményeket fűz *ek az imperialisták aljas ügynö kükhöz. Beriiához A Közoorüi Bi zottség azonban erélyes kézzel vé get vetett e veszélyes ellenség és rinkosai tevékenységének, ami lényegesen hozzájárult a párt további erősödéséhez és egységéhez. „Ma pártunk egységesebb, mint valaha — mondotta Hruscsov elvtárs — szorosan a Központi Bizottság köré tömörült és magabiztosan vezeti az országot a nagy Lenin mutatta úton.” A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkáját az az elv vezérelte, hogy a pártnak félelem nélkül a nép elé kell tárni a hiányosságokat és a nehézségeket is. Nem forradalmai az, aki fél a hibák és a gyengeségek beismerésétől. A Központi Bizottság felhívta a pártszerveze teket a pártdemokrácia, a bírá’a' és önbírálat minden erővel való fejlesztésére, a végzett munka eredményednek bíráló értéke’ésére, az önáltatás, az önelégültség, az elbizakodottság elleni harcra. A párt egységének további erő sítése és a pártszervezetek aktivitásának fokozása megkövetelte a pártélet Lenin által kido1gozott. korábban gyakran megszegett szabályainak az érvényesítését. Ebben elsőrendű jelentőségű volt a kollektív vezetés lenini elvének visszaállítása és általános megerősítése. „A kollektív vezetés elve — mondotta e kérdéshez Mikojan elvtárs — elemi dolog a proletár párt a lenini típusú párt számára, és mégis hangsúlyoznunk kell azt a régi igazságot, mert körülbelül 20 éven át nálunk a valóságban nem volt kollektív vezetés. A személyi kultusz virágzott, amit már Marx. majd Lenin is elítélt és ennek természetesen feltétlenül rendkívül kedvezőtlenül kellett befolyásolnia a párt helyzetét és tevékenységét.” A marxizmustól teljesen idegen a személyi kultusz. Meg kell állapítani, hogy Sztálinnal kapcsolatban, akinek jelentős érdemei ismeretesek, az évek fo’yamán olyan személyi kultusz alakult ki, mely gátolta a kollektív vezetést, a pártdemokrácia fejlődését, és nem egy téren komoly politikai és elméleti hibák forásává vált. A szemé' yi kultusz szelleme kihatott a népi demokratikus országokra, köztük hazánkra is, ahol ugyancsak komoly hibák keletkeztek belőle. Köztudomású, hogy a marxizmus- leninizmus súlyosan elítéli a személyi kultuszt. Marx és Engels számos írásában határozottan állást foglalt egyes személyek nyilvános dicsőítése ellen. Lenin Is kíméletlenül ostorozta a személyi kultusz minden formáját, szakadatlanul kihangsúlyozta a párt vezető szerepét és a Párt Központi Bizottságának nagy jelentőségét. Aláhúzta, hogy nem egyes személyek, hanem a dolgozó tömegek a történelem alkotói. Lenin mindig büszkeséggel beszélt a pártról, mint a nép vezetőjéről és tanítójáról, ő mondotta a pártról, hogy korunk esze, be csülete és lelikiismerete. Lenin ismételten hangoztatta, hogy a bolsevik pártvezetés legfőbb elve a koűektívitás. Lenin életében a párt ennek megfelelően működött. A kongresszus tehát újra hangsúlyozta a pártvezetés lenini elvének fontosságát és újra előtérbe állította Lenin hatalmas alakját, akinek elévülhetetlen érdemei az elmúlt* húsz esztendő folyamán a személyi kultusz következtében el halványodtak. Erről is szó van itt, elvtársak' Hosszú esztendőkön át háttérbe szó rult Lenin történelmi szerene elho mályosod*ik óriási érd^mri. Ö volt az. aki Marx—Engels örökségé' kiásta” abból a nos,-ányból, ahová a szociáldemokrata reformisták é1 revizionisták eltemették. Ő volt az aki alkotóan továbbfejlesztette Marx és Engels tanait, felfedte a? ■’mneriaiizmus kérdéseit, kidolgozta a forradalmi proletárpártról szóló elméletét, s lerakta annak szerve zeti és egyéb alapjait, létrehozta a szocialista forradalomnak elméletét Az 6 vezetésével s annak a pártnak a vezetésével, melyet 6 alkotott meg, győzött először a világon a szocialista forradalom, a proletárdiktatúra. Lenin dolgozta ki a szocialista építés alapvető terveit, a tervgazdálkodás, a villamosítás, a szocialista iparosítás, sót a kollektivizálás lényegét is ő határozta meg. ö rakta le mind e kérdésekben az alapot. Mindaz, amit véghez vitt, megfelelt a történelem objektív fejlődésének és ez juttatta őt ilyen kimagasló szerephez. Lenin alkotta mer i forradalmi proletár párt normáit ö dolgozta ki a kollektív vezetés, a párton belüli demokrácia, a bírálat és önbírálat, a demokratikus centralizmus elvét, ezeket az elveket maga is példamutatóan betartotta és másokkal is betartatta. Mint mondottam, az utolsó két évtized folyamán elhomályosult, háttérbe szorult, elmosódott Leninnek a szerepe. Bizonyos fokig feledésbe mentek elévülhetetlen érdemei, a lenini elvekkel ellentétes egyéni vezetés és személyi kultusz következtében. Ez nemcsak a Szovjetunióban történt így, hanem a népi demokratikus országokban, köztük nálunk is. Most gondoskodni kell róla, hogy Lenin szerepét minden téren, érdemeinek megfelelően kihangsúlyozzuk és Marx, Engels mellett elfoglalhassa azt a helyet, amelyet zseniális műveivel, 'orradalmi alkotásaival méltán negérdemel. Ezzel kapcsolatban az eddiginél élesebben és világosan kell aláhúznunk a tömegek forradalmi építő szerepét, a kollektív munka jelentőségét. „A párt által vezetett és a marxista elmélettel felfegyverzett nép — mondotta a kongresszusi beszámoló — nagy és leküzdhetetlen erő: az új élet, a történelem alkotója.” Ez magyarázza meg, hogy a szovjet nép az elmúlt két évtizedben is óriási sikereket tudott elérni és szétzúzta a második világháborúban a fasizmus erőit. Egyben válasz is azoknak, akik túlbecsülik az egyes személyek szerepét a történelemben. A kongresszus menete megmutatta, hogy a pártélet lenini elveinek újjáélesztése a pártszervezetek politikai aktivizálásának fokozását, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok erősödését, valamint a párt tömegbefolyásának növekedését eredményezte. Azok a hatalmas sikerek, melyeket a Szovjetunió, Kommunista Pártjának vezetése alatt kül- és belpolitikájában a gazdasági és kulturális építés terén az elmúlt 3 év folyamán elért, döntően arra vezethetők vissza, hogy a dolgozókhoz fűződő egészséges viszony elmélyülése mérhetetlenül megnövelte a párt harckészségét. Az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban is azt követelte a beszámoló, hogy Lenin tanításainak megfelelően az elmélet vezérfonal 'egyen a szocializmust építő gyakorlati tevékenységhez. Lenin azt tanította, hogy a különböző korszakokban a marxizmusnak hol az egyik, hol a másik oldala kerül előtérbe. Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági kérdések megoldása kerül előtérbe: erre kell most a fő hangsúlyt tenni. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa a mai nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdését is tisztázta, olyan kérdéseket, mint a két rendszer békés egymás mel- ’ett élése, a háború elhárításának 'ehetősége korunkban és a különböző országok szocializmusba való tmenetének formái, s amelyek a magyar dolgozók életérdekeit is özvetlc.njil érintik. A különböző társadalmi rendzetű államok békés egymás mellett élése régi lenini elv, nem pedig ••’ktikai. konjunkturális elgondolás A szovjet hatalom első ével óta szakadatlanul küzd a békés egymás mellett élésért. Ez volt kezdettől fogva a szovjet külpolitika alapja. Ha arról beszélünk, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer versenyéből a szocialista rendszer kerül ki győztesen, úgy itt nem fegyveres beavatkozással kivívott győzelemről van szó, hanem arról, hogy a szocialista termelési mód döntő fölényben van a kapitalista termelési móddal szemben. A marxizmus—leninizmus eszméi éppen ezért hatoltak be mind mélyebben a tőkés országok dolgozóinak tudatába, amint a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban millió és millió ember tudatába behatoltak, „hisszük — mondo+ta a beszámoló —, hogy a földkerekség minden dolgozó embere — miután meggyőződött a kommunizmus előnyeiről — előbb vagy utóbb a szocialista társadalom felépítéséért folyó harc útjára lép.” A békés egymás mellett élés elve mind általánosabb nemzetközi elismeréssel találkozik, mert valójában csak két út van, vagy a békés egymás mellett élés, vagy a történelem legpusztítóbb háborúja: harmadik út nincsen. Világos, hogy a népek érdekeinek és követeléseinek a békés együttélés felel megi Ez felel meg a magyar dolgozó nép, a Magyar Népiköztársaság érdekeinek is. Ez a lenini elv vezette pártunk munkáját a felsza- badu’ás óta, és ehhez tartjuk magunkat a jövőben is. Pártunk és kormányunk mindenütt jelen lesz., ahol az államok békés egymás mellett élésének ügyét kell elősegíteni és védeni. Ez a magatartásunk persze nem jelentheti azt, hogy gyengítjük a harcot a burzsoá ideológia e'len, vagy elhanyagoljuk honvédelmünket. Világszerte gyötrj az. emberek millióit az a kérdés, hogy az emberiségnek, mely két véres világháborút átélt, át kell-e élnie még egy harmadikat? Lenin tétele szerint, amíg imperializmus van, háborúk is vannak; Ezt a tételt akkor dolgozta ki, amikor az imperializmus mindent átfogó világrendszer volt, és a háborúkban nem érdekelt társadalmi és politikai erők gyengék, szervezetlenek voltak, és ezért nem kényszerfthették rá az imperialistákat a háborúkról való lemondásra. Ezekre az időkre a fenti té^ tel teljesen helyes volt. Ma azonban a helyrét gyökeresen megváltozott. Kialakult és hatalmas erővé vált a szocializmus világméretű tábora, s a békeszerető erőknek nemcsak az erkölcsi, hanem az anyagi eszközeik is megvannak az agresszió elhárítására. Van eg7 sok százmilliót számláló á1 Vámcsoport, mely ugyancsak aktívan ellenzi a háborút. Óriási erő a kapitalista országok munkásmozgalma, valamint az egész világot átfogó békemozgalom. Ilyen körülmények között továbbra is érvényes az a lenini tétel, hogy mivel van imperializmus, megvan a háború keletkezésének gazdasági alapja. De a háború többé nem végzetszerűen •elkerülhetetlen. Ma már létrejöttek azok a hatalmas társadalmi és politikai erők, amelyek megakadályozhatják az imperialistákat a háborúk kirobbantásában, vagy megsemmisítőén visszaverhetik az agresszorokat, meghiúsíthatják kalandor terveiket. „Ehhez az kelj — mondotta a beszámoló — hogy a? összes háborúellenes erők éberek és föl- készü tek legyenek, egységfrontban cselekedjenek. Minél aktívabban fogják védelmezni a népek a békét, annál nagyobb a biztosítékuk, hogy nem lesz új háború-” (Folytatása lapunk holnapi számában.)
