Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-14 / 63. szám

I SZOLNOK MEGY® NÉPLAP m&rrtus 14, KÖZÖS ÚTON Ha valaki napjainkban megkér­dezd az abádszaJóki Lenin Tsz ve­zetőit, mi a legnagyobb problé­mája jelenleg a termelőszövetke­zetüknek, határozottan ezt a vá­laszt adják: az új tagok munkába állítása. És ezen nem is lehet cso­dálkozni. A tsz taglétszáma het­venhatról ötszázötvenre, területe pedig 650 holdról 2780 holdra emel­kedett alig egy esztendő leforgása alatt. De hát mi akadályozza az új tagok bevonását? Nem könnyű a felelet. Mert nemcsak a jelenről és a jövőről, hanem a közelmúlt­ról is beszélni kell ezzel kapcso­latban. Az elmúlt év, mi tagadás, nem a legjobban zárult a termelőszö­vetkezetben. Hiába volt legszebb kalászosuk, kapásuk a határban, olyan, hogy csak úgy húzta befelé a kívülállókat a tsz-be, hiába ér­tek el magasabb terméseredményt az egyénieknél, egy munkaegység­re nem tudtak többet osztani, mint 18 forint egynéhány fillért, min­dent összevetve. Igen sokan azon a véleményen vannak a tsz-ben, hogy a nagy nö­vekedés vitte el a régebbi tagok magasabbnak ígérkező jövedelmét. A nagyobb területre több vetőma­got, a nagyobb jószágállomány szántára több abráktakarmányt kellett tartalékolni, visszatartani. Növelni kellett az állatállományt is a terület arányában. Hogy ezt megtehessék, nem vihették piac­ra, eladásra a tervezett meny- nyiséget például sertésekből. Az új tagok nem hoztak be annyit a közösbe, amivel mindezt pótolni lehetett volna. Egyszóval a régebbi tsz-tagoknak áldozatot kellett hoz- niok tsz-ük megnövekedéséért, a belépett új tsz-fcagakért. Legalább is ezzel magyarázták a zárszám­adás idején még a vezetők is a tagság előtt az alacsony részesedés okát. Más indokot hirtelenében nem is igen tudtak felhozni, ha­csak még a rizsát nem, amiből ta­valy mindenütt, így náluk is ke­vesebb termett, mint amire szá­mítottak és ez többszázezer forint­tal csökkentette a jövedelmet. De lássuk csak; VALÓBAN A TSZ NÖVEKEDÉSE VOLT-E AZ OKA a várakozáson aluli jövedelemnek? A tsz növekedése tagadhatatlan új távlatokat nyit gazdálkodásuk előtt. A jószágállomány megnövelésére, a nagyobb mennyiségű abrak takar­mány tartalékolására hozott intéz­kedéseik tehát helyénvalóak vol­taic és az is érthető, hogy ennek érdekében bizonyos áldozatokat is kellett hozmok. Olyan áldozatokat, amelyek busásan kamatoznak majd az új gazdasági évben. De ha meg­vizsgáljuk a tsz múlt évi gazdál­kodását, egészen más megvilágí­tásban látjuk a dolgokat, mint ahogyan ezeket a Isz-ben magya­rázzák. Kiderül, hogy egészen sze­rény számítások szerint is, legalább félmillió forinttal nagyobb lett volna a jövedelmük, ha.;; fis ennél a ha;;. -nál meg kell állni egy pillanatra. Mert nem csu­pán arról van szó, hogy egy ter­melőszövetkezet gazdálkodásában előfordult hibákat most a példa kedvéért elősoroljuk, hanem arról is, hogy ezeknek az eredőjét ku­tassuk fel a tények mögött, az okulás, a tanulságok miatt. NÉHÁNY PÉLDA A SOK KÖZÜL A szálastakarmánnyal jelenleg is igen szüleiben vannak. Ezen ugyan már nem 6egít, mégis kell beszélni ‘róla, hogy tavaly csak levágták a vörösherét, de a forgatás, a gyűj­tés egyáltalán nem haladt. Száz­mázsákra rúgott az a takarmány­mennyiség, ami ott rothadt el, be- takarítatlan. Szerződtek sonkasül­dőre, fel is vették az előleget, a hízókat viszont nem állították be: 120 ezer forint veszteség. A 20—22 mázsás átlagot ígérő tengeri hóna­pokig a földeken, majd a kazlak­ban ázott, kitéve a predálásnak, mert a génét későn csinálták meg: !egy-másfél vagon kukorica ment veszendőbe. A burgonyának csak a nagyját szedték fel az ősszel, azzal, hogy majd a malacok rájár­nak a többire — érthetetlen és ugyancsak ráfizetéssel járó intéz­kedés veit ez, hiszen most kényte­lenek vásárolni a burgonyát vető­magnak. És ezzel még mindig nincs vége, mert a dohánytermesz­tésnél is hasonló volt a helyzet. Megtermelték a gyönyörű dohányt — kifogástalan volt, míg le nem törték — de azután úgy összezsú­folták, hogy befülledt, szaiknyel- ven: megégett — és csak igen ke­vés lett belőle első osztályú; A munkát és a munkaegységet ter­mészetesen ugyanúgy felemésztette, mintha első osztályú került volna ki a kezük alól. A szakszerűtlen és lelkiismeretlen gondozás követ­keztében a 280 darab augusztusi malacból mindössze 90 darab ma­radt életben. De vajon kell-e még több példa is arra, hogy világosan lássuk — és lássák az abádszalóki Lenin Tsz tagjai is —, hogy egyáltalán nem a tsz növekedése vitte el az elmúlt esztendő zárszámadásának nagyobb eredményeit? Mert, ha kételkednének ebben, a példákat még M lehet egészíteni azzal is, hogy ugyanakkor egyes munkák­nál, például a rizstelep építésénél — amihez idegen munkaerőt is al­kalmaztak — a tagok alaposan felhígították a munkaegységet, ke­vesebb munkáért, több értéket íratták be, mint ami járt volna. Hogy ezzel is saját magukat káro­sították, azidőtájt senki sem mond­ta meg nekik őszintén. Pedig SZÜKSÉG LETT VOLNA AZ ŐSZINTE SZÓRA, mert amint a felhozott példái;hói is látszik, egyetlen egy sincs kö­zöttük olyan, amelyet valami kü­lönös istencsapása okozott, amelyet fokozott gonddal, előrelátással ne lehetett volna elkerülni. Például a burgonyaszedésnél az ott dolgozó tsz tagok maguk is csodálkoztak a furcsa intézkedésen, ami az egy­szerű, józan paraszti gondolkodás­nak is ellentmond, hogy az apra­ját ne szedjék fel a termésnek — de csak otthon morfondírozták: micsoda egy balga intézkedés. Hogy a vezetők is tévedhetnek, megbotolhatnak a sok munka köz­ben, — kinek is juthatott eszébe? Azaz, hogy észre kellett volna vennie a tsz pártszervezetének, fel kellett volna lépniök a hibák el­len a tsz kommunistáinak. Olyan­formán, mint ahogy például a jász- kisóri Táncsics Tsz-ben felvették a harcot a hasonló hiányosságokkal szemben. Hogyan csinálták a jász- kisériek, mit mulasztottak el az abádszalókiák — és miként kezde­nek hozzá a megnövekedett tsz- ben a még több felelősséget, szak­értelmet kívánó munkához. erről lesz szó a következőkben. (Folytatjuk.) .JHejgjtmlckedJiíik a ttmizdkozi nő na piái — Levelezőink jelentik — Elhunyt iolesiaw Bíernt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Varsó (PAP.) A Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa és kormánya minden dolgozóhoz, a lengyel néphez! A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága, a Lengyel Népköztársaság államtanácsa és kor­mánya mélységes megrendüléssel tudatja az egész néppel — orszá­gunk munkásaival, parasztjaival, értelmiségével és ifjúságával, — hogy március 12-én, 21 óra 35 perckor Moszkvában súlyos beteg­ség után elhúnyt Boleslaw Bierut elvtárs, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára. Súlyos veszteség ez a lengyel munkásosztály számára, amelynek Bierut elvtárs fáradhatatlan har­cosa volt, a dolgozók számára, akiknek hű fia volt, a nép szá­mára, amelynek szabadságáért és jobb jövőjéért ifjú éveitől kezdve egész életében harcolt Boleslaw Bierut ifjú nyomdász­ként lépett a szocializmus ügyéért harcolók soraiba. Mint a Lengyel Szocialista Párt balszámyának har­cosa megedződött a cári hódítók, a német-osztrák megszállók elleni harcban. A Lengyel Kommunista Párt megalakulásának kezdetétől fogva annak zászlaja alá állt. A két háború közti években az ül­döztetéstől és a többszörös letar­tóztatástól meg nem törve, lelke­sen és önfeláldozással szervezte harcra a munkásokat, a dolgozó parasztokat, az értelmiséget, vala­mint az ifjúságot a kapitalisták és a nagybirtokosok hatalma ellen a kenyérért és a munkáért, a de­mokratikus szabadságjogokért, a békéért és a nép hatalmáért. Bo­leslaw Bierut, mint a nemzetközi munkásmozgalom harcosa résztvett a testvérpártök forradalmi harcá­ban. Népünknek a hitleri megszállók elleni harca legsúlyosabb napjaiban Bierut — „Tornász” elvtárs neve elszakíthatatianul összekapcsolódott a Lengyel Munkáspárt hősi törté­netével. Ö volt a Lengyel Munkás­párt egyik megteremtője. Tornász elvtárs szervezője és elnöke volt a Krajowa Rada Narodowának, a nemzeti és társadalmi felszabadu­lásért harcoló lengyel nép első demokratikus kormányának; A népi Lengyelország évei el­szakíthatatlan kapcsolatban van­nak Bierut elvtársnak, a köztársa­sági elnöknek, a minisztertanács elnökénél;, a Lengyel Nemzeti Front Országos Bizottsága elnöké­nek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága első tit­kárának munkájával. Bierut élv­társ a néphatalom szilárdításáért, Lengyelország Odra—Nyea menti határáért, a munkásosztálynak a marxizmus—Jeninizmus alapján való egyesítéséért, az ország újjá­építéséért, gazdaságának és kultú­rájának fejlesztéséért, Lengyelor­szág világhelyzetének szilárdítá­sáért, a szocializmusért küzdő ren­dületlen harcosként, él a nép em­lékében. Boleslaw Bierut lelkes hazafi volt, bajnoka a népi Lengyelország és a Szovjetunió, minden szocialista ország testvéri barátságának, baj­noka a dolgozók nemzetközi szoli­daritásának, a békéért és a népek barátságáért küzdő lánglelkű har­cos volt. A munkásosztály, az egész nép úgy ismerte őt, mint a pártnak — amely a munkásosztályt, a népet munkájában és harcában vezeti — élvonalbeli harcosát. A párt, ame­lyet utolsó lehelletéig szolgált, a kommunizmusért küzdő rendíthe­tetlen harcosként ismerte őt. Dicső­ség emlékének. (MTI) B Szovjetunió Kommunista Pártja KifzpoitH Bizottságának és a Szovjefunió Minisztertanácsának közlőmévé Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély szomorú­sággal közli, hogy március 12-én 23 óra 35 perckor (moszkvai időszámí­tás) súlyos betegség után (szivizominfarktus) Moszkvában elhunyt Bo­leslaw Bierut, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemel­kedő személyisége, a lengyel ncp nagy fia, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága a Szovjetunió Minisztertanácsa Orvosi jelentés Boleslaw Bierut betegségéről és haláláról A Szolnoki Tejipari Vállalat MNDSZ szervezete a nemzetközi nőnap al­kalmából az ünnepség résztvevőit finom uzsnonnával vendégelte meg, s mintegy 1000 forint értékű ajándékot osztottak ki az élenjáró dolgozók­nak. A képen Török Mária, Szüle Rozália, Bíró Miklósné és Horváth Róza Este fél hatkor a tiszafüredi ut­cákon az asszonyok és lányok ki- sebb-nagyobb csoportokban siettek a kulturház felé. Az ajtóban az MNDSZ vezetőségi tagok kis kék nefelejcset tűztek minden érkező kabátjára. Hamarosan zsúfolásig megtelt az ötszáz személyt befogadó kultúrterem, s több mint százan a folyosón hallgatták meg az ünnepi beszédet, melyet Gáli Zoltánná, az MNDSZ megyei elnöke mondott. Az élenjáró termelőszövetkezeti tagok, kiváló társadalmi munkát végző aktívák, pedagógusok és egyénileg dolgozó paraszt asszo­nyok az első három sorban foglal­tak helyet. A székeken a nevük mellett egy-egy szál szekfűt he­lyeztek el az MNDSZ vezetőség tagjai, ezzel is kifejezve megbecsü­lésüket; A DISZ-fiatalok, az iskolások és óvodások meleghangú üdvözlése után a járási MNDSZ elnöksége a legjobb aktívákat megjutalmazta. Köztük Németh Pálné, akinek öt piciny gyermeke van, egy cserép vi­rágot és „Az anya” című könyvet kapta. Bodnár Ilona és Molnár Györgyné szintén virágot kaptak munkájuk elismeréséül. Az MNDSZ emlékbélyeg elhelyezésében elért kiváló eredményért Tassi Gábor- nét és Kozák Andrásnét jutalmaz­ták meg egy-egy kendővel. A Járási Párt VB a járási MNDSZ elnöksé­gének legjobb munkát végző tagját, Tassi Dánielnét könyvjutalomban részesítette. Többen kaptak még könyvet s egyéb apró ajándékokat. A nőnapi ünnepséget színvonalas kultúrműsor zárta be; Baricza Angola Tiszafüred * Március 8-án lelkes ünnepi est színhelye volt a jászalsószent- györgyi kulturház nagyterme. Több mint háromszáz asszony és leány gyűlt össze a nemzetközi nőnap megünneplésére. Nagy Ignácné pe­dagógus tartott beszámolót, majd a községi pártbizottság titkára kö­szöntötte a dolgozó nőket, s kérte, hogy a jövőben még fokozottabban segítsék az MDF KöstmU Vezető­sége határozatainak megvalósítását. A tíz legjobb pártmunkát végző MNDSZ-tagnak — köztük Ivány Antalnénak, Kormos Istvánnénak, Ranyecz Sándoménak és Palics Jó- zsefnénak, stb. — a titkár elvtárs adta át a könyvjutalmakat, a párt VB ajándékát; * Anyasági érdemérmet kapott Csonlca Sándor né, Bató Kál- mánné, Káposztás Albcrtné, Kes­keny Ambrusné, s még több sok­gyermekes anya. Az MNDSZ- szervezet tizenöt legjobban dolgozó aktíváját értékes tárgyakkal jutal­mazta meg. Az óvodások, úttörők és a DTSZ- jiatálok kedves kultúrműsorral szórakoztatták az ünnepség résztve­vőit. T. £; J ászalsószentgyörgy * A tiszasasi Rákóczi Tsz-ben az újonnan alakult MNDSZ-szervezet és a DISZ-fíatalok lelkesen készül­tek a nemzetközi nőnap megün­neplésére. Az eredmény nem is ma­radt el, minőjén i&gggv$ felejthetetlen nap március 8-a. Az MNDSZ ötven gyermeket, s azok édesanyját vendégelte meg teával, süteménnyel, majd színdarabbal, szavalattal és énekszámokkal szó­rakoztattál; a megjelenteket. Dicsé­ret illeti a szereplőket, a helyi DISZ-szervezet leány tánccsoport­ját szép játékukért, táncukért. Az asszonyok és lányok jókedvűen, s azzal az elhatározással távoztak él a nőnapi ünnepségről, hogy a ter­melő munkában is fokozzák ered­ményeiket. Sz. Szabó Antal Tiszasas * A Jászapáti Járási Tanácsnál kedves ünnepségen köszöntötték a férfiak munkatársaikat, a tanács nő-dolgozóit. Csokoládéval, cukor­kával és virággal ajándékozták meg az asszonyokat, lányokat. A férfi csasztuska brigád műsora után táncmulatsággal ért véget a nőnapi ünnepség. SZERENCSÉS ISTVANSÉ Jöszapgti Varsó (PAP). Boleslaw Bierut elvtárs ez év február végén influen­zában és tüdőgyulladásban meg­betegedett. Március 1-én szívizom­in íarktus keletkezett, március 12-én pedig fokozódott szívérelégtelenség tünetei közepette beállott a halál. N. Vaszilenko professzor, a Szov­jetunió Orvostudományi Akadémiá­jának levelező tagja M. Feigin professzor, a Lengyel Népköztársaság Egészségügyi Mi­nisztériuma Gyógyintézetének fő- b'elgyógyásza A. Markov professzor, a Szovjet­unió Egészségügyi Minisztériuma IV. osztályának vezetője. (MTI) ŰZ cAtmrlkui eppe lenti tanár Sgjpesiiit cÁllanwU. qijarmali fiúliUkájúról New York (TASZSZ). A Cur­rent History című folyóirat már­ciusi száma közli Harry Rudiiig professzornak, a Yale egyetem tör­ténelemtanárának cikkét, amely élesen bírálja az Egyesült Államok gyarmati politikáját. Az Egyesült Államok látszatra függetlenséget adott a Fülöp-szige- teknek — olvassuk a cikkben —, de ezt olyan gazdasági fettételekhez kötötte, hogy még hosszú évek tel­nek el, amíg a Fülöp-szigetek gaz­daságilag szabaddá válnak; Sok nép — köztük a francia, úgy véli, hogy az indokinai háború, amely oly sokáig tartott és olyan sokba került Franciaországnak, ha­marabb befejeződhetett volna, ha az Egyesült Államok nem követelte volna makacsul e háború folytatá­sát. A cikkíró emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok látta el fegy­verrel Franciaországot Marokkó és Algéria népei ellen, majd hang­súlyozza, hogy ez a tény maradék­talanul bizonyítja, hogy Amerika ,.a pusztulóban lévő gyarmati rend­szer támasza lett”; Az arab országokról szólva a cikk példákat idéz arra, hogy az Egye­sült Államok semmibe veszi az arab országok jogos érdekeit. A cikk megállapítja, hogy a Szov­jetunió támogatja az iparosításra törekvő ázsiai és afrikai országo­kat, vagyis „az oroszok hajlandók együttműködni az iparosítás terén”. Ezzel szemben 1955 nyarán „a Hoo- ver-bizottság azt ajánlotta az Egye­sült Államoknak, hogy Japan kivé­telével ne foglalkozzék az ázsiai or­szágok iparosításával”. „Nem szükséges különösebben ferde megvilágításba helyezni az amerikai politikát ahhoz, hogy or­szágunkat a gyarmati népek ellen­ségének, Oroszországot pedig a né­pek barátjának tüntessék fel” —■ mondja befejezésül a cikk.,— Az Egyesült Államok nem értette meg a bandungi értekezlet jelentőségét, amely abban állt, hogy ez az érte­kezlet végetvetett a kolonializmu?- nak. „A kolonializnmst nem lehet feltámasztani, ennek érdekében minden erőfeszítés hiábavaló” — fejezi be a cikkíró. (MTI) f üggetlenségi mozgalom honiakozik ki Szingapúrban London (TASZSZ.) A Reuter tudósítójának jelentése szerint Szingapúrban széleskörű mozgalom bontakozott ki. Célja, hogy ez az angol gyar­mat függetlenséget kapjon. Most hogy Szingapúrba érkezett az az -angol parlamenti küldöttség, amely­nek; nteg kell allapitajtja- „meny­nyire érett meg a függetlenségre Szingapúr”, a városban sokezer plakátot ragasztottak ki ilyen fel­hívásokkal: „Vessenek Véget a gyarmatosításnak!” „függetlenséget akarunk!” A politikai pártok gyűléseket tartanak a függetlenségi harc fo­kozásának jegyében. (MTI.)

Next

/
Thumbnails
Contents