Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-13 / 62. szám

10S6. március 1®. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nagygyűlésen ünnepelték meg a szolnoki asszonyok a nemzetközi nőnapot Vasárnap, délután 14 órakor nagygyűlésre sereglettek össze a szolnoki asszonyok a Szigligeti Színházba, hogy megünnepeljék a nemzetközi nőnapot. A nagygyűlé­sen mintegy hétszáz anya és leány vett részt. Az elnökségben helyet foglaltak: Vass Istvánná, az MNDSZ orszá­gos elnöke, Üávid Ferenc, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság első titkára, Juhász Imrémé, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Szigeti László, a városi párt-végrehajtó bizottság ágit, prop- titkára, Gáli Zoltánné, az MNDSZ megyei elnöke, valamint a város társadalmi és kulturális életének képviselői. Eljöttek a szolnoki asszonyok ünnepségére a helyőrségben élő szovjet asszonyok kü'döttei, az iráni nép hazánkban tartózkodó képviselői és Petrovska Miroslava, aki a prágai anyák forró üdvöz­letét hozta el Szolnok város as­szonyainak. Ünnepi beszédet mondott Vass Istvánná, az MNDSZ országos el­nöke. Beszédében hangsúlyozta: Külön örömünk, hogy a nemzet­közi nőnapot a magyar-szovjet ba­rátsági hónap keretében ünnepel-, hetjük. Ez is szimbolizálja, hogy a magyar nők megváltozott, boldog életüket a fe’szabadulásnak, a szovjet népnek köszönhetik. — Nagy boldogság a mi szá­munkra — mondotta a többi kö­zött, — hogy felszabadultan, a Szovjetunió és a többi népi de­mokratikus ország asszonyaival együtt haladunk azon zászló alatt, amelyre a béke megvédésének, a szabadságnak és a szocializmus építésének nagy ügye van írva. Beszéde további részében azokat az eredményeket méltatta, amelye­ket a magyar asszonyok élértek az omszágépítő munkában. Meg emlékezett a pártunk, kormányunk adta lehetőségekről, amelyek biz­tosítják a nődolgozók számára, hogy teljes jogokat élvezzenek és gyermekeiket nagyszerű lehetősé­gek között neveljék. Majd szólott az asszonyok ’ nemzetközi összefo­gásáról: ez is egyik biztosítéka annak, hogy ne dúlhassa fel újabb háború otthonainkat. Az MNDSZ országos elnöksége nevében szere­tettel köszöntötte azokat a szolnoki asszonyokat, akik a nemzetközi nőnap tiszteletére indított munka- verseny során eredményeket ér­tek eL Ezután az iráni nép egyik kép­viselője szólott a nagygyűlés részt­vevőihez. Megrázó szavaikkal festette le az iráni asszonyok helyzetét. Itt még ma is rabszolgasorban élnek a nők, adják-veszik őket, noha ezt a látszat kedvéért megtiltották. A legnagyobb női fizetés is annyi, hogy mindössze egy kilogramm birkahúst, vagy négy kilogramm kenyeret lehet rajta vásárolni. A távoli falvakban igásállM helyett fogják eke elé az asszonyokat. A nők átlagos életkora nem éri el a harminc évet az embertelen robot miatt. Az anyák Iránban is szere­tik a gyermeket, mint mindenütt a világon, de úgy kell szülniük, hogy orvost nem látnak és még az is jó, ha idáig eljut az anya, mert a túlhajszolt munkában fantaszti­kus méreteket öltött az abortusz. Naigyon sok anya pusztul el az orvosi kezelés híján. A csecsemők halandósága meghaladja a hatvan százalékot. E tragikus állapot miatt hat-nyolc gyermeket szülnek az anyóJz, hátha megmarad belőlük kettő..: De a iráni nép nem nyugszik bele az ilyen sorsba, és a szabad­ságért folyó harcból az asszonyok is kiveszik részüket. A terror miatt illegalitásba kényszerült az iráni demokratikus nőszövetség, a föld alatt folytatja harcát az emberi jogokért. Az iráni börtönökben sok az asszony, bátorságukért kínozzák őket. A közelmúltban halt meg egy hős leány a hóhérok keze között. Azért halt meg, mert nem akarta elárulni illegalitásban lévő har-os- társait. Az iráni nők előtt lelkesítő példaként áll a jelszabadult orszá­gok asszonyainak élete és addig harcolnak, amíg ki nem vívják maguknak a boldogsághoz, a gond­talan anyasághoz való jogot. Petrovska Miroslava a prágai asszonyok nevében köszöntötte Szol­nok város asszonyait. — Szigeti László a városi párt-végrehajtó bizottság üdvözletét tolmácsolta a nagygyűlés részvevőinek. A beszédek elhangzása után kedves jelenetek következtek: a város úttörőinek, diszistáinak, üze­meinek és MNDSZ szervezetének küldöttségei virágokkal, ajándé­kokkal halmozták el a külföldi vendégeket és Vass Istvánnét, az MNDSZ országos elnökét. Az ünnepség során nyújtották át a versenyzászlót a Szolnoki Jár műjavító Vállalat asszonyainak akik a nemzetközi nőnap tiszté’e- tére indított munkaversenyben a 'egszebb eredményeket érték él. A nagygyűlés az Internacionálc hangjaival ért véget. Az ünneplő asszonyoknak aján- -iékműsort adtak a Szigligeti Szín­ház művészed: bemutatták Vészi Endre: „Titkárnő” című drámáját, amelyet a vendégek is végignéz­ték; MsiShé&cn 17 fagyai, 182 hold földön előkészítő bizottság alakul A mezőhéSd Úttörő I. típusú tszcs tagjai közül tizenheten elha­tározták, hogy a fejlettebb gazdál­kodási formát vá'asztják. Ifj. Oláh Mihály, Patkós Gábor, Práznóczki Sebestyén és még tizennégyen úgy beszélték meg, hogy az űj termelő- szövetkezetnek a „Március 15.” nevet adják. Az előkészítő bizottság elnöké­nek ifj. Oláh Mihály 14 holdas középparasztot választották meg. Mindjárt hozzá is láttak a szerve­zéshez. A felvilágosító munka nem maradt eredmény nélkül. Már első nap délutánján id. Szöllősi Lajos 12 holddal, ifj. Szöllősi La­jos 8 holddal kérte felvételét a megalakítandó termelőszövetke­zetbe. Az előkészítő bizottság azt ter­vezi, hogy a volt Mészáros-kastély körül lesz az új tsz területe. Az állattenyésztést helyezik előtérbe, e célból kijavítják az istállót s már ide helyezik el a közös állat- állományt. cAlapiidó tanídmc/ Tegnap a Megyei Tanács és a Hazafias Népfront Megyei Bi­zottsága értekezletre hívta össze a községek és városok tanács vég­rehajtó bizottságainak és népfront bizottságainak elnökeit. Az érte­kezleten a községpolitikai tervekről volt szó. Mi volt ennek az értekezletnek az alapvető tanulsága? A megyei pártbizottságot képviselő Lévai István elvtárs többek között a következőket mondta: „Helyi tanácsaink az elmúlt esztendő­ben sokat fejlődtek és komoly eredményeket értek el, de meg kell mondani azt is, hogy a tömegpolitikai munkában eddig még nem sike­rült komoly fordulatot elérni.” Az elmúlt évben megyénk községei és városai tovább fejlődtek és szépültek. Uj járdák, kijavított utak, virágos parkok, játszóterek, vízvezeték, rendbehozott iskolák, kulturotthonok hirdetik dolgozó né­pünk azon törekvéseit, hogy az állami beruházások mellett, annak kiegészítéseképpen önmaga közvetlen is hozzá akar járulni az élet- körülmények további megjavításához. A községpolitikai tervek for­rása: a készpénzben fizetett állami kölcsönökből visszamaradó 25, il­letve 50 százalék, a helyi ipari vállalatok által befizetett terven felüli nyereség-részesedés, az adóprémium, a községfejlesztési járulék, a feltárt építőanyagok és nem utolsó sorban az önkéntes társadalmi munka, mind annak bizonyítéka: tanácsaink gazdag lehetőséget kap­tak ahhoz, hogy állandóan és hathatósan javítsák a lakosság életkö­rülményeit. Töröhascntmiblófon, Kisújszálláson, ahol jól oldották meg a politikai tömegnevelés feladatát, ahol a helyi tanács a népfront bizottsággal karöltve megmagyarázta a községfejlesztési tervek jelen­tőségét, mozgósított azok végrehajtására, ott csaknem 100 százalékig megvalósították a tanácsülés határozatait. Ott azonban, ahol a tanács végrehajtó bizottságának elnöke és titkára jóformán egyedül, a ta­nácstagok és a dolgozók széles tömegeinek kizárásával „ötölte ki” a terveket és természetesen elmaradt a mozgósítás is, ott a célkitűzése­ket alig 10 vagy 20 százalékra hajtották végre. Kúti György elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára felsorolta a múlt esztendőben is előforduló jellemző hibákat» Ezek: 1. Sok helyen a tanácsok végrehajtó bizottságai a tanácstagok és a lakosság megkérdezése nélkül megváltoztatták a tanácsülés által már elfogadott terveket. 2. Évközben nem számoltak be a lakosság­nak a tervek végrehajtásának állásáról. 3. A tervek sokszor nem vol­tak reálisak és meghaladták az anyagi lehetőségek határait. Mindennek végső soron egy a tanulsága: a dolgozó tömegek megfiallgatása, mozgósítása nélkül, sőt sok esetben a tanács-demokrá­cia megsértésével, nem lehet megvalósítani a községfejlesztési terve­ket. Ez a fő oka annak, hogy a múlt esztendőben — az országos eredményekhez viszonyítva — kevés volt a társadalmilag végzett munka és nagy lemaradás mutatkozott és még jelenleg is mutatko­zik, a községfejlesztési járulékok befizetésében. Éppen ezért szögezte le a tanácskozás: A tanácsok a helvi népfront bizottságok segítségével és támogatásával, a lakossággal együtt vitassák meg a községpolitikai terveket. így mindenki érezni fogja: részvétele a munkában személyes ügye és érdeke. Csak így épülhetnek és szépülhetnek tovább községeink és tudunk az eddigi­nél sokkal nagyobb eredményeket elérni. * Szovjet vendf aművFszék szereplése Szolnokon VÁRJÁK A VÁLASZT ... Az elnök olvasni kezdte, hogy az a termelőszövetkezet nyeri meg a versenyt, amelyik az öt fő növény­féleségben külön-külön a maga­sabb termésátlagot éri el. Vala­mennyien bólintottak. De egy ki­csit visszahőköltek, mikor arra ke­rült a sor, hogy az állatállomány számszerű növekedése is beleszá­mít. Egy-két bátorító szó elég volt, s tovább fűzték a versenyponto- kat. Telt a papír, egymásután so­rakoztak a feltételek. Az állam­iránti kötelezettség, a beadás, az adó, a gépállomási díj hama­rabbi kiegyenlítése, a száz holdra eső nagyobb szövetkezeti alap el­érése, az egy munkaegységre jutó nagyobb részesedés, az évi munkák hamarább és jobb minőségben való elvégzése hangzottak el sorba, s kivétel nélkül mindet helyeselték. Ekkor jött az ictólsó pont. — „Amelyik termelőszövetkezet a zárszámadás után lemaradj an­nak kötelessége mind a két sző vetkezet tagságát közös vacsorán ingyen vendégül látni’’ — ezzel le­ült az elnök és elkezdődött a mély­séges csend. & safct sem akart ilyen feltétel mellett versenyezni a Béke Tsz-szel. Hogyisne! Már évek óta ez első és legerősebb termelőszö­vetkezet Mezőtúron. Jobb talaja. több és jobb állata, több istállója van. Jobbak az adottságai a takar- mánytermesztéshez, 40 tehenével résztvesz az országos tejtermelési versenyben és az első 4 között van. Ez .cm lesz így jó! — gondol­ták magukban a Szabad Nép Tsz igazgatóságának a tagjai. Egyszer csak mégis felkerekedett bennük az ősi kun virtus, és azt mondták — csak ezért is! S ezzel elkezdték bizonygatni, hogy igenis esélyes versenytársai a Béke Tsz- nek. Jobb a kertészetük, nagyobb területen öntöznek s nekik milycr jó brigádiaik vannak, a Csurgó brigád például, vagy a Patkós La jósé, nem is beszélve a Tolnai-bri­gádról, amely 47 hold földön 11 és fél vagon búzát termelt, hol lehet ilyet találni a Béke Tsz-ben. Már annyira elragadtatták magukat, kis hijján ki nem jelentették — talán nem is mélstó termelőszövet­kezet a Béke mihozzánk, erősebb versenytárs kellene nekünk. ¥ smét az elnök szólalt meg elő­* szőr. — Elküldjük, vagy ne küldjük a versenyfelhívást, ebben dönt­sünk tagtársak. ' — Persze, hogy el — felelték majdnem kórusban. Az óvatosab­bak azért megkérdezték. — És miből fogjuk megvendégelni őket, ha mi maradunk alul a ver­senyben? — Az ám — ocsúdtak fel a töb- biek is. *— Van két ökrünk, az egyiket meghízlaljuk és már lesz is hü-s, de úgy kell dolgozni, hogy ne ma­radjunk le — mondta az elnök. Tetszett a javaslat. Mindegyik­ben ott ízzott a versenykedv — in­kább a Béke Tsz vágjon ökröt, vagy birkát a mi tagjainknak. Mi úgy dolgozunk, hogy nem marad­hatunk álul. Megszavazták a verseny-kihívást, s másnap elküldték. Azóta, ha meglátják a. Szabad Nép Tsz tag jai az ökröt, rögtön eszükbe jut a versenyfelhívás. Igyekeznek is a tavaszi előkészülettel, nehogy le kelljen vágni zárszámadás után az ökröt, mert ez dupla szégyen lenne. • T ásson elmúlik agy hónapja, mióta a Szabad Nép Tsz a versenykihívást elküldte. Azóta semmi hang. A Béke Tsz vezető­sége még csak annyira sem mél­tatta őket, hogy válaszoljon a ver­senykihívásra. A magyar-szovjet barátság hó­napjára a Szovjetunióból neves mű­vészek érkeztek hazánkba. Buda­pesti és más vidéki fellépésükkor a magyar közönség nagy tetszéssel, lelkesedéssel fogadta bemutatkozá­sukat. Szolnok abba a szerencsés helyzetbe került, hogy a szovjet vendég-művészek ezen a héten el­látogatnak ide is. A Szolnokra látogató művészek: Alekszandr Ognyivcev Sztálin-díjas, a Moszkvai Nagyszínház szólóéne­kese. Ognyivcev Budapesten az Er­kel Színházban mutatkozott be ha­A szolnoki új vasútállomás épí­tése a tervek szerint 1958 végére fejeződik be. Ezért határozták el, hogy a nagyszabású építkezés mel- 'ett tanulóváróst létesítenek, ahol kőműves és ács szakmunkásokat képeznek ki. Száztíz fiatal kerüli ide a Szolnok megyei falvakból talmas sikerrel. A második: Maja Pliszeckája, a Moszkvái Nagyszín­ház szólótáncosnője, aki nemcsak a Szovjetunióban, hanem világa viszonylatban is a legelső szólótán­cosnők közé tartozik. A harmadik: Márisz Liepa, a lett SZSZK Opera­te Balettszínházának szólótáncosa, bemutatkozását szintén nagy siker koronázta Budapesten. Zongorán kísér: Naum Valter, a Moszkvai Rádió szólistája. Az előadás március 15-cn, csütör­tökön este 8 órakor lesz a Szigligeti Színházban. építőmunkásnak, 15—17 éves fiúk, akik a vasútállomás építkezésén sajátítják majd el a szakismerete­ket. Mivel az állomás építése há­rom évig tart, az iskola pedig két- esztendős, a harmadik évben már szakmunkásokként dolgozhatnak a fiúk a nagy építkezésen. Hetenként 2—2 napon elméleti oktatásban, négy napon át pedig gyakorlati munkán vesznek részt. Eddig a munkahellyel és a szerszámokkal ismerkedtek, majd pedig a száraz Elkötést gyakorolták. A hét elejétől már „igazi” mun­kán vesznek részt a fiatal tanulók. Első feladatuk az, hogy a vasútállo­más közelében felépítsék saját- magúknak a tanulóvárost. Négy nagyobb épületet emelnek itt: há­rom tanulószállás lesz, a negyedik épület szociális, kulturális célokat szolgál. Itt lesz a színpad, könyv­ár, a DISZ-szervezet helyisége és tt helyezik el az étkezdét is. Má­gusban — a tanulóváros elkészülté­vel — átmennek a fiatalok az állo­mási építkezésre. Az idei év legna­gyobb munkáját — a több mint négymillió forint beruházással Iéte- 3'"lő, 14 méter széles és 73 méter hosszú, kétemeletes hivatali épület falainak felhúzását — teljes egészé­ben a tanulók végzik majd a leg- obb szakmunkások irányításával, fervbe vették egyébként, hogy a asútállomás építését ifjúsági épít­kezéssé nyilvánítják. Ez azt jelenti, hogy az idősebb szakmunkások mellett csaknem teljes egészében 'iatal kőművesek és tanulók fogják felépíteni Szóim ’ on az ország egyik legnagyobb és légkor-zeyúbb vasútállomását» A gyöngyházfényű reg­gel már kint találta a Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet tag­jait a befagyott cibakházi Helt-Tiszaágon. Csendes szavú, barna arcú, erős kezű emberek ezek a halászok. Seré­nyen dolgoznak, hogy a felkelő nap már húzásra készen találja őket. Egyelőre a lékelésnél tar­tanak. Idejövet még út­közben megbeszélték Bo- zóki Laci bácsival, a bri­gádvezetővel a munka sorrendjét, meg azt, hogy ki, hol, mit csinál. De nem is nagyon kellett ki­osztani a munkát, hisz va­lamennyik mestere a halászásnak. Különben sem fiatalok és gyerekko­ruk óta szűrik hálójukkal a Tisza vizét. Mestersé­gük, tudásuk, apai juss. Olyan dolog ez, amit sem az iskolában, sem a köny­vekből, csak az életben 1-het megtanulni. Hogy igazán jó halá­szok, azt bizonyítja, hogy a befagyott Holt-Tiszán is meglehetős gazdag a fíítán U tn&pitnzU. .. (TÉLI EMLÉK) zsákmányra tesznek szert. Még a 25 fokos hidegben is dolgoztak és február­ban majd 13 mázsa halat emeltek ki a 30 centis jég­páncél alól. Veszélyes foglalkozás ez a jégalatti halászás. Ha­zánk területén nem is sok helyen foglalkoznak ezzel az ősi formával. A Bala­ton jegét, meg a Holt- Tisza ágát szokták csak rendszeresen lékelni. Nagy gyakorlat, körülte­kintés és alapos, jó hely­ismeret szükséges hozzá. Zsadony László, Bellán Oszkár, Nagy Miklós, Kovács Károly, Bozóki Sándor, meg a brigád többi tagja elkészültek a lékeléssel és lassan óvato­san engedik a vízbe, a beeresztő léken, a nagy „gyalom” hálót. — Ez hosszabb a rendes bri­gádhálónál, a „pirity”-nél, kb. 200—250 méter hosz- szú. —- Míg 5—6 ember a bedobással van elfoglalva, mások a 15—20 méteres vezérlőrudakkal irányít­ják jobbról és balról a háló kötelét, egyik léktől a másikig, illetve a nagy 3x6 méteres kiszedő lékig. Mire ideérkeznek, nagy a? izgalom. Most kezdődik a húzás. Itt látják meg, hogy mi az eredménye napi munkájuknak. Négyen a jobboldali, négyen a baloldali kötelet kezdik húzni, a többi pe­dig a vezérrudat irányítja a következő lékig. — Nem gyüni — szólal meg egyszer Nagv Miklós, aki a jobboldali szárat húzta. — Itt se! — kiált vissza a lék másik oldaláról Bo­zóki Sándor. — Biztos megfeneklett az iszapban — állapítja meg a brigádvezető. Gyors átcsoportosítás kö­vetkezik. — Min-V-ki a jobboldali kötelet húzza! — hangzik a rövid utasí+ás Nyolc ember nekifeszül, de a Tisza makacs — nem adja, az iszap nehéz — nem engedi a hálót. In­kább a kötél szakad és nyolc ember lába alól egyszerre csú-zik ki a jég. De nincs idő gondolkodás­ra. Sietni kell, menteni, ami még menthető. Ha teljesen szétszakad a há­ló, egész napi fáradságuk kárbaveszett. Most a baloldali szára1 húzzák. Lassan engedni kezd és nehezen, iszapo­sán, üresen a jégre eme­lik a hálót. Ez a húzás kárbave­szett, dehát ilyen a ha­lász-szerencse. Sohse le­het kiszámítani, még ak kor se, ha úgy ismerik • a vizet, mint Bozóki Laci bácsi, aki több mint 40 éve űzi ezt a mesterséget Igaz, most nincs ered­mény, de azért nem kese rednek el. Holnap újra kezdik a lékelést, meg a húzást s akkor majd töbí szerencsével; D. K. Tanulóvárost létesítenek a ezofnoki új vasútállomás épftkezése mellett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents