Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-31 / 78. szám

1°5C március 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A ssih talaj javítás megéri a fáradságot

AZ ÉLET MÉGIS VISSZATÉR

Hazánkban mintegy egymillió ka- tasztrális hold. úgynevezett látható szikes-talaj van. De ennél lényegesen nagyobb az a terület, amelyen ugyan nem látható kívülről a szikesség, de útban van az elszike- sedés- felé. A hely telem agrotechnika, a rendszeres szervestrágyázás hiánya, lecsapol ási hibák, rossz belvízrendészeti viszonyok és még sok más egyéb tényező állandóan növeli a javításira szoruló termőtalajok kiterjedését.

Szolnok megye területén az elmúlt években hatalmas méretű talajjavítások történtek az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben. Ezek sokmillió forintos beruházást igényeltek. Természetszerűleg nem lehetett közömbös a hatalmas beruházások további sorsa és a ta^jjavítás jövedelmezősége. Mezőtúr termelőszövetkezeteiben végzett talajjavítások nyomán már az 1955-ben elért eredmények is világosan igazolják ennek jövedelmezőségét.

A mezőtúri Törő Pál Tsz javított tábláin a sok évi átlaghoz viszonyítva holdanként 3—4 mázsás tcrméstöbbletet ért el búzából.

Ez a többlet — állami szabadfel vásárlási áron számítva — már az első évben is 35—30 százalékát törlesztette a beruházás összegének;

Hasonlóképp a Bercsényi Tsz- nél javított lucernás szakaszok, a több széna és magtermés nyomán már az első évben közei 50 százalékát adták vissza a talajjavításra fordított összegnek.

A kezdeti eredmények és sikerek azonban további meggondolásokra kell ösztönözzenek bennünket. A talajjavítási munkálatokat az eddiginél

jóval nagyobb tervszerűséggel kell folytatni.

A javítás szükségességének és módjának meghatározásánál — teMárclus 27-én az alábbi levelet kapta szerkesztőségünk:

„A ke-nderesi gépesítési szakiskola hallgatója vagyok. A hét'.'égi szünidő betartása mellett 2—3 hetenként szoktam hazajárni családomhoz, Jászszentandrásra. Az utóbbi idő vonatkorlátozása azonban nem biztosította volna az iskola rendjének betartását, így elhatároztam, hogy az utazást részben vonattal, másrészt kerékpárral teszem meg. Március hó 17-én vonattal mentem haza. Visszafelé azonban csak Szolnokig jöhettem vonattal, mert csak így lett volna biztosítva, hogy 18-án este 22 órára beérjek az iskolára. Feladtam tehát a kerékpáromat Jász-apát in a 14.40 h-kor induló vonatra. Esíé 18 órára érkeztem Szolnokra s tervem szerint kerékpárral folytattam volna az utat Kenderesre. Érdeklődésemre a negjredík helyen azt mondották, sajnos, nem érkezett meg a kerékpár, ott maradt Uj- szászon. Az még^ nem volt elég. hogy arról a vonatról lemaradt amelyikkel én is utaztam, hanem lemaradt a másikról is. S azzal bíztattak: csak 23 órakor érkezik meg a kerékpárom.

Mi származott ebbő! a figyelmetlenségből? A 33 száza’ékos utazási kedvezményt nem használhattam fel, mert vonattal csak Szolnokig jöttem, Szolnokon újból váltani kellett jegyet Kenderesig és újból feladni a kerékpárt, hiszen már azzal sem érkeztem volna korábban Kenderesre. Este 22 óra helyett hajnali háromra értem be az iskolára. Anyagiakban is jelentett 35—36 forintot, amit hasznosabb dologra is fordíthattam volna. Nekem az a véleményem, sokkal több

A Zmievő kerületi Zsdánov kolhoz (Harkov-terület) az utóbbi években nagy, gazdag, soküzemágú gazdasággá fejlődött. Pénzbevételei közel háromszorosára emelkedtek és tavaly elérték a hárommillió rubelt.

A kolhoz jövedelmének növekedése és a szükséges alapok létesítése lehetővé tette, hogy a lelkiismeretesen dolgozó kolhoztagok fizetett szabadságot kapjanak. A nemrég megtartott beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlésen határozatot hoztak, amely szerint a kolhoz tagkintve a talaj-laboratóriumi szakvéleményhez való kötöttséget — hibák ritkán adódnak. Annál alaposabban kell azonban a gazdaságok vezetőinek, az agronómiái szakembereknek saját munkaterületükön megfontolni az egyes üzemi körülményeket és gazdasági feltételeket. Ennek nyomán ugyanis az önköltség esetleg tetemesen csökkenthető, a jövedelmezőség fokozható, a beruházás visszatérü- ’ési ideje pedig rövidíthető lenne.

Elsősorban is mérlegelni kell a javításra szoruló területek sorrendjét. Ezt a gazdaság üzemi követelményei szabják meg. Ezért igen hasznos, ha a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, mielőtt e munkához hozzáfognak, talajjavítása ütemtervet készítenek. Ezen belül figyelembe vennék az egyes vetésforgó-szakaszok javításának időbeli sürgősségét, az üzemi követelmények szempontjából. Mivel igen gyakori hiba, hogy a talaj- javítás sorrendjét csak a javítandó szakaszok minőségi fokozatai, vállalati szempontok, útviszonyok, stb. szabják meg Például, ha az állattenyésztési farmok takarmányé« vetésforgója a minőségi besorolás szerint később kerülne javításra, az üzemi szempontokat figyelembe véve, a talaj- javítást mégis itt kell a legsürgősebben elvégezni. Ezzel teremtjük mpg ugyanis az adottságait annak, hogy

az állattenyésztési központok közelében biztosítsuk a lényegesen többet termő, tartósabb élettartamú lucernások telepítésének tahritani feltételeit. Talajjavítási Tervünkben elsők közé kell foglalni a rizses vetésforgó szakaszainak talajjavítása igényét. A legtöbb rizs termelésiben használt szántóföldünkön talajjavítás nélkül ugyanis egyéb növényféleséget szinte lehetetlen termelni. A riases szakasz meszezésére igen

■««=T^-wTBBgarasgdíHaay^ mmmmmmm ■■■■■*> .........*

gondot lehetne fordítani a személypoggyász átrakására és akkor nem történnének hasonló esetek.

GYENES SÁNDOR

A Cibakházi Vörös Csillag Tsz tagja vagyok. A cserkeszöllői üzemegységben, vagyis a kertészetben dolgozom. A múlt évről 730 kilogramm búza járandóságom maradt Dent, amelyből 80 kg-ot felajánlottam az árvízkárosultak részére, de a többi minél előbb szeretném megkapni. Ősz óta többször kértük a vezetőséget ügyünk intézésére, amely nem ütközne nagy nehézségbe, hiszen a'tsz gépkocsija elég gyakran jön ide a telepre és ki tudná hozni a terményt. A vezetőség a gépkocsivezetőre, az mea a fogatosra, vagy raktárosra hivatkozik, a lényeg az, hogy a búzát még mindig nem hozták el. pedig erre már szükségem van.

Csermák József, Cseikeszöllő. •

Termelőszövetkezetünk minden hónapban szállít 1000—2000 liter tejet szabad átadásra a Tejipari Vállalatnak. Ez idáig rendben is van, az viszont már cseppet sem örvendetes, hogy a Tejipari Vállalat többszöri sürgetésünkre sem küldi el az elszámolást s így nem tudjuk, hogy a tejet mi’yen értékben számolják el nekünk. A banktól kapunk jóváírási értesítést, de ebből nem derül ki a beszállított tej mennyisége és értéke.

Kérjük a vállalatot, minél előbb pótolja mulasztását, mert az ilyen hiányosságok a termelőszövetkezetek és a vállalat kapcsolatának gyengítését eredményezik.

Battyányi Lajos.

Ujszász, Szabadság Tsz.

jainak évente kétheti szabadságot biztosítanak, az alatt az idő alatt megkapják az átlagos munkatelie- sítményeikért járó díjazást. Ezenkívül a kolhoztagoknak betegség esetén a közgyűlés határozata értelmében kifizetik a beteglap alapján kiszámított táppénzt.

A fenti célokra folyósított összegeket a kolhoz kölcsönös segítő pénztárából fedezik, amelybe minden évben befizetik az össztermelésből eredő jövedelem egy százalékát;

jó alkalom kínálkozik a harmadik éves rizsit követő fekete ugaron;

Gazdasági szempontból meg kell vizsgálni, hol van lehetőség a talajjavítás bizonyos részének

saját erőből való elvégzésére.

Az esetenként mutatkozó fogat- és kézierő segítségével, valamint a gépállomás vontatóinak közreműködésével jelentős mértékben csökkenthető a költség. Ilyen esetben a javítóanyag ingyenes. Sőt gépállomási vontatók, vagy egyéb szállítóeszköz igénybevétele esetén a felhasznált javítóanyag minden mázsája után a szállítási távolságtól függően egy-két forint vissza nem térítendő állami támogatást kap a termelőszövetkezet, amelyik saját erejéből is végez talajjavítást.

A jövedelmezőség szempontjából nem közömbös e fontos munkának időbeli tartóssága sem. Van rá példa, hogy 25 éve mesze zéssel javított terület még mindig igen jól művelhető állapotban van. A tarló- vetés biztonságosan és sikerrel végezhető rajta olyankor is, amikor a szomszédos, javítatlam táblákon erre legtöbbször gondolni sem lehet. Viszont arra is van példa, hogy a helytelen talajműveléssel, a javulás mélységét meghaladó szántással, rendszertelen és szűkös istállótrágyázással a nemrég javított talaj minősége ismét leromlott.

A javított talajok további sorsa, az ebből eredő költségmegtérülés és a jövedelmezőség a tsz-vezetők, a mezőgazdasági szakemberek kezébe van letéve. Éppen ezért a legjobb tudásuk szerint igyekezzenek a javított talajokon eredményesen, jövedelmezően gazda5 kod- ni, hogy a talajjavítás által nyújtott lehetőségeket a közös gazdaság erősítése szempontjából is legmesszebbmenőén kihasználják.

Demeter György, önt. a.gronóm..

Mezőtúri Gépállomás.

Úttörők Írják

Fillcpjeimket adjuk

Megkezdődött a gyűjtés a jászberényi leányiskola VIII. osztályában is .Több pajtás azonnal felajánlotta megtakarított forintjait. 510 forint gyűlt össze mozi- és kifli árakból. Nemcsak fillérjeiket hozták a pajtások, hanem, ruháikat,. cipőiket és apró játékaikat. Kilenc pár cipőt, 4 pár szandált, 3 kabátot, több szoknyát, ruhát és fehérneműt adtunk fel bajbajutott pajtásaink megsegítésére.

BAKOS ÁGNES rajtanácselnök, Jászberény.

Szépítjük as iskolánkat

A jövő héten hozzáfogunk iskolánk környezetének rendbehozásához. Először az iskola melletti teret tisztítjuk meg a gaztól együttesen a lányokkal.

Mi fiúk, felássuk, elgereblyézzük, összehordjuk a szemetet, a lányok meg beültetik virággal.

Széppé akarjuk tenni második otthonunkat, hogy lássák a járókelők: úttörők járnak ebbe az iskolába.

Horpácsi István, Cibakháza

Szakköri lálogatás

Az Űttörőház varró-szakköre meglátogatta a Szolnoki Ruházati és Kispirai Szövetkezet készruha részlegét. Mindannyiunknak jól esett a szíves fogadtatás, amelyben részesültünk. Megismerkedtünk a ruhakészítés üzemi módszerével. A szövetkezetben futószalagszerűen készülnek a ruhák. Az első teremben még rajzolták, a következő állomáson kiszabták az anyagot. A műhelyben egyik asztal a másiknak adta át, s mire a látogatás végére értünk, egyik pajtásunk fel is próbálta a kész ruhát.

Sokat tanultunk az üzemlátogatáson, s azóta sok úttörő fogadta meg, varrónő lesz, ha felnő.

Javora Jolán, Szolnok.

ü Szolnoki

Háziipari Termsiászövei^zei

boltja átköltözött és új üzlethelyisége: a Főpostával szemben, Beloiannisz u.

13. sz. alatt van. Továbbra is vállal a lakosság felé javítási és szolgáltatási munkákat, valamint változatos kézimunkázott áruival a közönség rendelkezésére áll*

SzóVÁTESSZÜK

A kolhoz-tanok fizetett szabadságot kapnak

Turk evetekkel az árvízsújtotta Hercegszántón

épülök, műszakiak, sorkatonák, a TEFU gépkocsivezetői, dömperek, a MÁV pályamunkásai, építők, kubikosok megfeszített munkával küzdöttek a félelmetes ellenséggel, a jeges árral. A katasztrófa mégis bekövetkezett, a Duna Mohácsnál elszakította a gátat.

A hír pillanatok alatt elterjedt és mindenki szorongó érzéssel figyelte, mi következik ezután. Meg tudják-e fékezni a medréből kilépett folyót. Sajnos, csak részben sikerült. Ahol nem tudták, százak váltak hajléktalanná.

Az emberi szív, az együttérzés, azt követelte tőlünk, a veszély pillanataiban és most is, segítsünk ahogy tudunk. Nem voltunk ott, nem láttuk, de elképzeltük a rádióban hallottak után s ki hogy tudott néhány forinttal, vagy egyébbel segítette, vagy még ezután segít a pusztító ár áldozatain.

Meghatotta a hír a turkevei Dózsa Termelőszövetkezet tagjait is. Nem gondolkoztak egy pillanatig sem, hanem azonnal cselekedtek. Az egyik összejövetelen Pesti László, a szövetkezet elnöke megkérte a tagokat: mindenki tehetségéhez mérten adjon segítséget. Ö maga szalonnát ajánlott fel. Példáját követték tagtársai: Papp István, Hu- dák József, Tóth István, ifj. Vad Lajos és még számosán, akiknek a nevét sem tudom, búzát, Balázs István, B. Nagy Imre, Karabélyos Gyula és többen csöves tengerit, Kelemen József szalonnát, Tóth Ferenc, Barna Lajos. Hajdú Gábor, Túri Sándor, Takács Lajos lisztet ajánlott fél a károsultaknak.

Mikor összegyűlt a több tíz mázsa termény és élelem, úgy határoztak, hogy a szövetkezet gépkocsiján elküldik egy árvízsújtotta termelőszövetkezetnek.

A múlt héten az egyik hajnalon megrakodva indultunk Turkevéről azokhoz, aki-.et mindenüktől megfosztott a könyörtelenül rohanó víz. Elkísértük őket. Megállás nélkül értünk Bajára. A járási tanácsházán az elnökhelyettes lehajtott fejjel csak ennyit mondott:

— Hercegszántóra menjenek az elvtársak, a Dózsa Termelőszövetkezetbe, ott majd meglátják, meny- nyira szükség van a segítségükre. A tanácsháza körül megtalálják a szövetkezet tagjait.

Elindultunk Hercegszántóra. Amint a városból kiértünk, megdöbbentő látványt tárult elénk. A látóhatár széléig vízben úszó tanyák, csutkakazlak, fák. Hol »közelebb, hol távolabb a kövesúttól gazdátlan szekerek vártak a hullámzó vízben. A kövesút szélén egymásra rakott homokzsákok és deszkapallók jelezték a védekezés helyét.

ITercegszántón mint egy meg- bolygatott méhkas, olyan volt a tanácsháza környéke. Itt voltak azok a szövetkezeti tagok is, akiket kerestünk. A turkevei Dózsa Népe

Tsz megbízásából Szurcsik István agronómus adta át a terményt és élelmet. Az árvízsújtotta szövetkezet tagjai a meghatódottságtól alig tudták megköszönni a segítséget. A termény lerakása ‘után beszélgetni kezdtek a két szövetkezet tagjai. Tóth Béni, Erdei Kálmán, Szurcsik István a kár után érdeklődtek.

— Itt nem tudunk megmutatni semmit — kezdte a tájékoztatást Vígh József, a Dózsa Tsz elnöke —, hanem menjünk ki Hódunára, mert ott van a mi szövetkezetünk tanya- központja.

Beleegyeztünk és indultunk a falu széle felé. A gyengébb kis vályogházak már itt is összeomlottak. A nád- és a cseréptetők közül csak a lécek meredeztek ijesztően, amint úsznak a vízben.

A kövesúton nem lehetett tovább menni. Az árokban egy zöldre festett motorcsónak, itteni nevén „rocsó” volt egy cölöphöz kötve. Ezzel folytattuk az utunkat a kövesúton is és a földeken át is. Igen jól mondom, mért a kövéSutat itt másfél méteres víz takarta. Hideg szél fújt, hatalmas hullámokat korbácsolt a szennyes vizen. Messze magunk mögött hagytuk a falut, amikor megszólalt Vígh József, az ottani Dózsa Termelőszövetkezet elnöke:

— Itt kezdődik a mi földünk, erről a facsoportról ismerem meg. Az árvíz előtt két nap még tervezgettünk, boldog gondolatokat szőttünk, most csak azt gondoljuk, hogy mi hol van, mert nem is látjuk.

Egy fás részhez értünk. A fák között piros cseréptetők látszottak ki a vízből.

— Ez itt Ilóduna — mondja az elnök — a szövetkezetünk tanya- központja. Itt volt valamikor Albrecht herceg uradalma, most mi vettük birtokunkba.

Lassított a rocsó, az elnök magyaráz:

— Tizenhárom új ház épült ide egymás után másfél évvel ezelőtt, a Dózsa Tsz tagjaié voltak. Mindegyikben villany, rádió, legnagyobbrészt új bútor és mindenkinek a padlásán újig való élelem. Semmi sem maradt.

A z egyiknél megálltunk:

— Itt laktam én ebben a házban családommal együtt — mondja Hegedűs Pál, a szövetkezet állattenyésztője. — Egy héttel az árvíz előtt vettem új konyhabútort Bajáról 3100 forintért. Most se pénz, se bútor, az is szűkösen, ahova a fejem lehajtom. Apró, színes ruhadarabokat hoz a csónakhoz a hullám. Egy bottal közelebb húzza őket — a kislányom babájának ruhái, mindenünk itt veszett. Annyi maradt, amit rajtunk látnak —, mikor felegyenesedik, könnyes a szeme és elérzékenyül- ten teszi hozzá — azt sem tudjuk, mihez kezdjünk.

(Folytatjuk.)

Eletették az árpát, napraforgó, cukorrépát

a lászapáü aSkofmäiiY Tsz-öen

esősben a permetezést. A kertészetben a palánták előnevelése folyik. 9

Alig várták már a jászapáti Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai a tavasz beköszöntét. Tavaly ilyenkor már régen munkában voltak. A kényszerű tétlenség idejét azonban nem töltötték el haszontalanul.

Kedden már simítózták az őszi mélyszántásokat, hogy minél több téli nedvességet őrizzenek meg a talajban, cukorrépa, kukorica, napraforgó és a többi tavaszi vetésű növény számára. Ezzel egy- időben megindult a vetés és pár nap alatt elvetet ek 49 hold cukorrépát, 50 hold árpát és négyzetesen 40 hold napraforgót. Ennyi szerepelt a tavaszi vetési tervükben is.

A kenyérgabonát kissé megviselte a fagy. A növénytermesztő brigád tagjai — szerte a határban — a szövetkezet közös tábláin az őszi vetéseket hengerezik, és ahol szükséges, műtrágyával erősítik meg. Megállapították, hogy hol gyenge, hol közepes és hol jól fejlődött a gabona és aszerint használják a műtrágyát.

Nemcsak a növénytermesztő brigádokban pezseg az élet. A gyümölcsösben már permeteznek, eddig 25 holdat ánoltak és még ebben a hónapban befejezik a gyümölTájmúzeuraot létesítenek Kisújszálláson

Kisújszálláson — ebben a gazdag hagyományú kun városban — a Hazafias Népfront helyi bizottságának kezdeményezésére tájmúzeumot létesítenek az idén. A napokban felhívással fordult a népfrontbizottság a város dolgozóihoz, hogy vegyenek részt a múzeum anyagának gyűjtésében. A felhívás nyomán különösen a fiatalok, a város DlSZ-szerve- zetei fogtak nagy lelkesedéssel a gyűjtőmunkához,

Á gyűjtést dr. Borók Imre gimnáziumi tanár, a kisújszállási népfront bizottság elnöke irányítja. Az anyagot egyelőre a gimnáziumban helyezik el és a feldolgozásához múzeumi szakembert kérnek majd segítségül. A múzeum egyik részében irodalmi vonatkozású emléktárgyakat, írásokat helyeznek el. Ugyanis 1834-ben Kisújszálláson volt Arany János segédtanító és itt járt három évig iskolába Móricz Zsigmond is. Külön részt szentelnek a múzeumban a híres kisújszállási termelőszövetkezeteknek. A város pedagógusai vállalták, hogy feldolgozzák a szövetkezetek megalakulásának és fejlődésének történetét. Jelenleg a Petőfi és a Táncsics Tsz monográfiáján dolgoznak.

A múzeumot egy csaknem kétszáz éves épületben helyezik majd el. Ez a műemléknek nyilvánított, jellegzetesen kun stílusban épült ház valamikor a jászkun kapitányok székhaza volt és annak idején Kossuth Lajos is megszállt benne. A kisújszállási dolgozók most vállalták, hogy társadalmi munkával rendbehozzák és kitakarítják a házat. Úgy tervezik, hogy a nyár derekán már meg is nyithatják a tájmúzeumot, amelyet előreláthatólag Móricz Zsigmondról neveznek majd el. A kisújszállásival együtt Szolnok megye négy termelőszövetkezeti városa közül háromnak lesz már . tájmúzeuma. ' A