Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-30 / 77. szám

t

SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP

1956, március 30

Rákost Mátyás elvtárs felszólalása u Heves megyei pártaktíva értekezletén

Miért idegen a személyi kultusz a marxizmus“ifininizsnus szenemétől?

Kedden értekezletet tartott a Heves megyei pártaktíva és megvitatta a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságait, valamint azokat a feladatokat, amelyek a Központi Vezetőség március

12—13-i határozatából a kommunistákra hárulnak.

Az értekezleten részt vett és felszólalt Rákosi elvtárs is, aki a többi között ezeket mondotta:

Kedves elvtársak!

Tekintettel arra, hogy az aktíva valamennyi hozzászólója a Központi Vezetőség ez év márciusi ülésének és határozatának alapján szólalt hozzá a kérdésekhez, nagyon rövid lesz a hozzászólásom.

Azok a nagyszerű eredmények, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja az elmúlt három esztendő folyamán, Sztálin halála óta, a kommunizmus építésében, a béke megvédésében és a nemzetközi politikában elért, nem utolsósorban annak köszönhetők, hogy minden téren újra érvényre juttatták a pártvezetés lenini elveit. Ami a legfontosabb: megvalósították a kollektív vezetést, felvették a harcot a személyi kultusz ellen, megerősítették a párton belüli demokráciát, a bírálatot és önbírá- latotj Ezeknek a rendszabályoknak nyomán szabadon bontakozhatott ki a dolgozó tömegek nagyszerű alkotó ereje és ez tette lehetővé, hogy a Szovjetunió olyan hatalmas célokat tűzhetett kimaga elé, mint amilyenek a hatodik ötéves terv irányelvei.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1953 júniusi ülése fordulatot jelentett nálunk a pártvezetés lenini elvének alkalmazásában. A júniusi határozat élesen elítélte a nálunk is elterjedt személyi kultuszt. Irányt vett a kollektív vezetés lenini elvének biztosítására, a pártdemokrácia, a kritika és önkritika kiszélesítésére, a szocialista törvényesség megerősítésére;

A júniusi határozat megvalósításában, a jobboldali torzítások dacára, amelyeket Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozata felfedett — értünk el eredményeket. Ezek között egyike a legfontosabbaknak a szocialista törvényesség megerősítése. Az imperialista ügynök Berija, valamint Magyarországon Péter Gábor bandájának leleplezése után pártunk vezetőinek kezdeményezésére felülvizsgálták a Rajk-pert. Megállapítást nyert, hogy a Rajk- per provokáción alapult. Ezért pártunk Központi Vezetőségének múlt év júniusi határozata alapján a Legfelsőbb Bíróság rehabili(2. folytatás.)

S ha már a babkávénál tartunk, térjünk át mindjárt gróf Nemes Jánosra, Lázár úr legjobb fegyvernek! barátjára, aki itt szokta agyonütni az unalmas estéket és egyetlen öröme dicstelenné vált főúri életének, hogy feketekávét ihat jogtudós kollégájánál.

Mert amellett, hogy gróf Nemes János csekély háromezer holdnak volt az ura, jogot is tanult a híres német egyetemeken s a jogszabályok birtokában a háromezer holddal kapcsolatos ügyeket is

eresebben tudta intézni.

Erről a Nemesről nem lehet elfogulatlanul írni; Ennek pedig 0 maga az oka; Bocsánat a hasonlatért, de ha ránéz az ember, akaratlanul is a lapító, alatomos kutya (jut eszébe, amelyik nem ugat, de olyan veszedelmesen forgatja a szemét, hogy akármelyik pillanatban toroknak ugorhat; Gróf Nemesnek tele van a tekintete rosszindulatú bizalmatlansággal. Ravasz udvariaskodással próbálja megalázni váratlan vendégeit: miként egykor az alantasainak, most is az előszobában kínál helyet, ahol a hideg olyan barátságtalan, mint ő maga. óvatos, zárkózott, de ezen is átüt a nagyúri dölyf, amelyben felnevelkedett és uralkodott soktucat cseléd családjának a szerencsétlenségére. Rá kell nézni: a számára mostoha körülmények között is kiabál róla, hogy dologta- lan dzsentry. Elegáns boxbőr papucsa, ápolt, rüvidre nyírott szakálla, egész viselkedése elárulja, hogy a széltől is óvja magét. Lovaglónadrágba bújtatott lábát egymásra rakja, térdének feszíti ösz- szekúlcsolt kezét, hátradől, így néz kihívóan.

' Ugyan mi mást lehetne tőle is hallani, minthogy egész életét az emberi boldogságnak szentelte, A

tálta Rajk László elvtársat és más elvtársakat. Hasonlóan felülvizsgáltak más ügyeket: az ártatlanul elítélteket rehabilitálták, a többiek amnesztiában részesültek. Ugyancsak folyamatosan felülvizsgálták a volt szociáldemokrata elítéltek ügyét. Ezeknek legtöbbje már kiszabadult, az utolsók ezekben a napokban szabadulnak. Aki közülük nem bűnös, azt rehabilitálták, illetve rehabilitálják. Aki közülük vételt népi demokratikus államunk rendje ellen, az amnesztiában részesült. 1953 júniusa óta számos intézkedést foganatosítottunk annak biztosítására, hogy a szocialista törvényesség felett mindenütt szigorúan őrködjenek.

A Központi Vezetőség, az egész párt a legnagyobb helyesléssel kísérte a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkáját, azt a bátorságot és határozottságot, amellyel a központi bizottság a párt- és állam: élet minden területén visszaállította és érvényre juttatta a nagy Lenin tanítását;

Egész pártunk teljes mértékben egyetért azokkal a rendszabályokkal, amelyeket a XX. kongresszus a pártvezetés lenini elveinek biztosítására foganatosított. A XX. kongresszus munkájának fényében láthatjuk csak igazán, hogy nálunk e téren még sok a fogyatékosság, sok a tennivaló, a személyi kultusznak még sok a maradványa s még távolról sem valósul meg következetesen a vezetés kollektivitásának elve.

A pártdemokrácia még mindig nem olyan szilárd, a bírálat még nem olyan bátor, hogy minden téren biztosítsa a dolgozók aktivitását, kezdeményezését, teremtő erejének szabad kibontakozását és egyben a határozott, kemény kiállást a párt helyes politikájának megvédésében. Ezért tovább kell szilárdítanunk a kollektív vezetést, a pártszerű kritika fejlődését, a pártdemokrácia, a törvényesség megerősítését és tovább kell vinnünk a harcot a személyi kultusz minden megnyilvánulása ellen. Tudatában kell lennünk annak, hogy a személyi kultusznak — jelentékeny részben a mi hibánkból — mély gyökerei vannak és hogy a személyi kultusz mindenütt felütheti a fejét.

A lenini pártvezetés elveinek szakadatlan érvényesítése nem kampányfeladat, hanem pártéletünk állandó, szerves része. Az az erélyes következetesség, amellyel a XX. kongresszus a személyi kultusz kérdését felvetette, a párt

Fegyvernek! jegyzetek

háromezer holdnyi Tass körüli , birtokon, amelynek közepén állott a grófi kastély, úgymond, örömben, elégedettségben élt a cselédség. Békés, jámbor emberek voltai?, dicsérték az urat és minden szombaton fürödni jártak, ahogy az már a grófi cselédekhez ' illett, mert a gróf a melegvizet is biztosította.

Sírva keli fakadni ezen a nagy jóságon. Szerencsére egyéb hírforrás is van Nemes Jánoson kívül a középső-pestmegyei parasztság, cselédség hajdani sorsáról. Gróf Nemes nem lenne ilyen biztos a dolgában, ha ismerné Nagy Lajost, aki ennek a vidéknek volt a szülötte, majd pedig a krónikása. Inkább hiszünk neki, az írónál?, mint a szerencsétlen erkölcsi öntömjéne- zőnek.

Itt az előszobában, ahol a múltról folyik a szó, egy erdélyi nép- művészeti szék virít kéken, gyönyörű szász faragásokkal. Ehhez a bútordarabhoz a gazda figyelemreméltó emlékei fűződnek. Annakidején tizenkét hatalmas fűrésztelepnek volt az igazgatója gróf Nemes, egy külföldi tőkés érdekeltség megbízásából. Sokezer székely gürcölt .ezeken a fűrésztelepeken, valamennyiünk által jólismert körülmények között. A külföldi tőire három bőrt nyúzott le a székelyeikről s ezt Nemes János kezével tették. Ezt a műveletet megfizették a magyar grófnak, noha az ünnepélyesen nyilatkoztatja ki, hogy mindezt önzetlen buzgalomból cselekedte, mégpedig a székelyek érdekében, mert az ő segítségéve] (szavait idézve) sokezer székely testvére jutott munkához s ezáltal kenyérhez;

Enyhén szólva vakmerőség, ha egy volt oligarcha manapság testvérnek nevezi azokat, akiket hatalma teljében szakadásig dolgoztatott. Vájjon hányszor mondta:

erejének és magabiztosságának imponáló megnyilvánulása és új sikerek, új eredmények, új győzelmek forrása. Ez azonban nem akadályozza meg az ellenséget abban, hogy a XX. kongresszus határozatait, s a személyi kultusz elleni harcot megkísérelje fölhasználni arra, hogy megzavara a dolgozó temegek tisztánlátását. Ilyen kísérletekkel nálunk is lépten-nyo- mon találkozunk. A mi fejadatunk, hogy az ellenség minden zavart- keltő kísérletét azonnal élesen leleplezzük és visszautasítsuk.

Ne engedjük meg, hogy a XX. kongresszus tapasztalatainak és tanulságainak felhasználásánál elfeledkezzünk arról, hogy most a marxizmus gazdasági oldala kerül előtérbe. A pártélet lenini elveinek megerősítése mellett szakadatlanul szem előtt kell tartanunk a gazdasági feladatok, a népgazdasági terv teljesítését. Azok a nagy szerű célkitűzések, melyek a hatodik ötéves terv irányelveiben vannak lefektetve: a hétórás munkanap, a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelése, egyben a mi programunk is. De az, hogy milyen gyorsan tudjuk ezeket a célokat megvalósítani, elsősorban attól függ, hogy milyen sil -eket érünk el a termelésben, a terv teljesítésben és túlteljesítésben. Minél gyorsabban nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, fejlődik az ipar műszaki színvonala, annál biztosabban és gyorsabban emelhetjük a dolgozó nép életszínvonalát.

Pártunk Központi Vezetősége saját tapasztalataiból okulva és a XX. pártkongresszus tapasztalataira támaszkodva minden téren következetesen megvalósítja és érvényre jutattja a pártélet és pártvezetés lenini elveit.

A pártvezetés lenini elveinek megvalósítása rendkívül nagy szerepet játszik a termelésben is. Ahol kollektív a vezetés a pártban, ahol a bírálat, a pártdemokrácia erős, ahol bátran tárják fel a hibákat és kijavításuk módját, ahol a vezetés elősegíti és bátorítja a dolgozók kezdeményezéseit és a dolgozókra támaszkodik, ott bizonyos, hogy a termelés menete megjavul.

A magyar dolgozók új erőt és lelkesedést merítenek a Szovjetunió Kommunista Párt'? XX. kongresszusának munkájából és el vannak tökélve, hogy tántorít- hatatlanul haladnak tovább azon az úton,, melyet a Szovjetunió ragyogó példája világít meg: a szocializmus győzelmes útján.

„Ne hajtsd magad annyira, kedves székely testvér, kevesebb verejtékkel is megkeresed a mindennapidat.” Ha így beszél akkor, nyilván bolondnak vélte volna magát, így mi is bolondok“ lennénk, ha elhinnénk ünnepélyes bizonyga- tását. A székely tetves góbé volt az ő szemében, akit ugyanolyan undorral került kd, mint ma a fegyvernek! dolgozó parasztokat.

Ma már nincs háromezer holdja, nem jövedelmez a külföldi érdekeltség, liát akkor miből él? Meri ma is jól él. híven családi hagyományaihoz. A pasimé gyei cselédek ás a góbé „testvérek” elég szegények voltak ahhoz, hogy egykori gazdájuknak mind a mai napig ne kelljen szárazkeinyóren élni. A Bizományi Áruház budapesti fiókjaiban rengeteg holmija van gróf Nemes Jánosnak'. Ruhák, szőnyegek, biedermayer-búto-rok. Csakhogy baj van ezekkel a biedermayer-búto- rokkal, a gróf úr elégedetlenkedik: „igénytelenek” az emberek manapság, nem kell nekik a portékája, megelégszenek a modem bútorokkal, amit részletre vásárolnak a Lakberendezési Vállalatnál. Emiat! Nemes János szerint kevés pénz jön a konyhára. Pensze, ma sem hiányzik a többfogásos ebéd, a dupla teríték, de hol van ez a szertartásos lakomához! Megaztán van egy másik körülmény, ami feltétlenül szükségessé teszi a nagyobb jövedelmet: élet társait bir, akivel sem a pap, sem a törvény nem adta össze, éppen ezért nem is nevezi hitvesének, inkább a tiszteletreméltó házvezetőnői címet ragasztotta rá.

(Folytatjuk,)

A Pravda március 28-1 száma szerkesztőségi cikket közöl „Miért Idegen a személyi kultusz a marxizmus— lenlnizmus szellemétől?“ címmel. A cikk többek között megállapítja:

A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, amely hatalmas programot dolgozott ki országunk további előrehaladására a kommunizmus útján, mélyrehatóan, marxista—leninista módon megvilágította a párt vezette néptömegeknek a szocialista építésben betöltött döntő szerepét és a személyi kultusz ártalmasságát. A kongresszus határozottan elítélte a személyi kultuszt, mint idegent a marxizmus — lenlnizmus szellemétől.

Miért indított pártunk határozott harcot a személyi kultusz és ennek következményei ellen? Azért, mert a személyi kultusz mérhetetlenül felmagasztal egyes embereket, természetfeletti vonásokkal és tulajdonságokkal ruházza fel, szinte csodatévőkké változtatja őket, a másik oldalon pedig megteremti az alázatos hajbokolást. Ilyen helytelen, a marxizmus— leninizmus szellemétől idegen nézetek alakultak ki és virágzottak nálunk hosszú éveken át egy emberről, mégpedig J. V. Sztálinról.

Vitathatatlan, hogy J. V. Sztálin nagy érdemeket szerzett pártunk, a munkásosztály és a nemzetközi munkásmozgalom előtt. Közismert szerepe a szocialista forradalom előkészítésében és végrehajtásában, a polgárháborúban, a szocializmus felépítéséért folytatott harcban. A párt Központi Bizottsága főtitkárának fontos funkciójában J. V. Sztálin a párt és a szovjet állam vezető személyiségei közé került, Különösen a Lenin halálát követő első években, a Központi Bizottság többi tagjával együtt tevékenyen harcolt a leninizmusért, a lenini tanítás elferdítői és ellenségei ellen. Sztálin egyike volt a legképzettebb marxistáknak, munkái, logikája, akarata nagy hatást gyakorolt a káderekre, a párt munkájára.

A nagy Lenin tanítását követve, a párt a Központi Bizottság vezetésével nagy munkát végzett az or- - zág iparosításáért, a mezőgazdaság kollektivizálásáért, a kulturforra- dalom megvalósításáért és közismert történelmi győzelmeket aratott. Ezeket a győzelmeket a párt kérlelhetetlen ideológiai harcban vívta ki a leninizmussal szemben ellenséges különböző politikai áramlatok — trockisták, zinovje- visták, jobboldali opportunisták, burzsoá nacionalisták — ellen, mindenki ellen, aki le akarta téríteni a pártot az egyetlen helyes lenini útról. Abban az időben Sztálin népszerű lett a pártban, kivívta magának a párt rokonszenvét és támogatását, ismertté vált a nép flőtt. Ám Sztálin vezetésében fokozatosan jelentkezni kezdtek azok a vonások és tulajdonságok, amelyek később személyi kultusszá alakultak át. A személyi kultusz annak alapján keletkezett és fejlődött, hogy a marxizmus—leninizmus hatalmas történelmi vívmányokat ért el, a szovjet nép és a kommunista párt óriási sikereket aratott a szocializmus építésében, győzelmesen befejeztf a honvédő háborút, tovább erősödött társadalmi és államrendünk, nemzetközi tekintélyünk megnövekedett. Minthogy ezek az óriási sikerek, amelyeket a szovjet nép a kommunista párt vezetésével a marxizmus—leninizmus feltárta történelmi törvényszerűségek alapján ért el az j társadalom építésében, nem kerültek a kellő mértékben helyes, marxista—leninista megvilágításba, ezeket helytelenül egy ember, Sztálin érdemeinek tulajdonították, és az ő különleges vezetői képességeivel magyarázták. Nem rendelkezvén a szerénység tulajdonságával, Sztálin nem akadályozta meg önmaga dicsőítését és magasztalását, sőt mindenkeppen támogatta és ösztönözte ezeket. Idők múltán a személyi kultusz mindjobban elfajult és komoly károkat okozott az ügynek.

Magától értetődik, hogy J. V. Sztálinnak ez az eljárása megsértette a vezetés lenini alapelveit és ellentétben állt a marxizmus—leninizmus szellemével;

Marx, Engels, Lenin nagyigényű volt önmagával szemben, szerény saját érdemeit illetően. Fáradhatatlanul leleplezték a burzsoá ideológusok minden olyan kísérletét, amellyel elméletileg meg akarták alapozni egyes személyek kultuszát. A „hős és a tömegek” idealista elméleteivel szembeállították a történelem materialista felfogását, amelynek értelmében csak a nép, a dolgozó tömegek a történelem tényleges és igazi alkotói.

A marxizmus—leninizmus, kidolgozva a tudományos kommunizmus alapjait, megvilágítva és megalapozva a munkásosztálynak, mint a

kommunista társadalom építőjének világtörténelmi szerepét, kérlelhetetlen harcot folytatott az olyan helytelen nézetek ellen, amelyek azt állították, hogy a történelmet a kiváló személyek alakítják.

A marxizmus—leninizmus ezzel a helytelen történelemszemlélettel szembeállította azt a tanítást, hogy a történelem tényleges alkotója a nép és minél mélyebbek és szélesebb arányúak a ,ársadalmi átalakulások, annál nagyobb néptömegek vesznek részt azokban.

A marxizmus nem tagadja a kiváló emberek szerepét a történelemben, a dolgozók vezéreinek szerepét a forradalmi felszabadító mozgalom irányításában, az új társadalom építésében. V. I. Lenin erőteljesen hangsúlyozta a forradalmi vezéreknek, mint a tömegek szervezőinek szerepét.

A cikk Lenint idézve megállapítja: Lenin leleplezte azokat a kispolgári, anarchista, radikális értelmiségieket, akik szembeszálltak a párt szervező szerepével és tekintélyével.

A szovjet nép vezére és szervezője az új társadalomért vívott harcában a kommunista párt, amely a munkásosztály, a dolgozó parasztok és az értelmiség élenjáró erőit tömöríti, a párt kollektív vezetője, elveinek őrzője és értelmezője pedig a Központi Bizottság, amelyet a pártnak a párt egész sokoldalú tapasztalatát egyesítő legjobb erőiből választanak meg.

A kommunista párt, a szovjet nép joggal büszke önfeláldozó munkájának, az államépítés, a gazdasági élet és a kultúra minden területén végzett alkotó tevékenységének nagyszerű gyümölcseire. A Szovjetunió, társadalmi és államrendünk belső és külső helyzete ma szilárdabb és megingathatatlanabb, mint valaha*

A szovjet rendszer nagy ereje, a szocialista rendszer hatalmas előnyei lehetővé tették a pártnak, az államnak, a népnek, hogy a hatodik ötéves tervben hatalmas méreteivel az egész világot lenyűgöző új feladatokat tűzzön maga elé a népgazdaság fejlesztésére és hozzáfogjon e feladatok megoldásához.

A munkásosztály és a parasztság szövetsége, a Szovjetunió népeinek testvéri barátsága, a nép kioltha- tatlan szeretete szocialista hazája iránt, az egész szovjet társadalom megbonthatatlan erkölcsi-politikai egysége, a szovjet rendszernek, e rendszer hatalmának és virágzásának gránitszilárd alapja. Dicső kommunista pártunk biztosan veze* ti az országot a lenini úton.

V. I; Lenin, a kommunista párt és a szovjet állam alapítója és vezére mindig különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy mi a szerepe a pártnak a szovjet állam és a szocialista építés egész menete irányításában. Lenin rámutatott arra, milyen nagy a felelőssége a kommunista pártnak, mint az ország kormányzó pártjának, maga szigorúan követte és minden kommunistától megkövetelte, hogy azok tiszteletben tartsák a pártélet normált és a vezetési elveket, amelyeket a párt nagy tapasztalat alapján dolgozott ki. Ezen elvek közül a legfőbb a vezetés kollektivitása, amely magának a demokratikus centralizmus alapján felépült pártnak a természetéből következik. A demokratikus centralizmus a párttagok aktivitását, kezdeményezését és ön- tevékenységét összekapcsolja a vasfegyelemmel. Lenin azt mondotta, hogy a forradalom kitermeli „a kollektív szervező tehetséget, amely nélkül a proletárok milliós hadseregei nem vívhatják ki a győzelmet".

Az élet azt mutatja, hogy a kollektív vezetés lenini szabályainak helyreállítása és a személyi kultusz elleni harc soha nem látott módon fokozta a dolgozók széles tömegeinek aktivitását és alkotó kezdeményezését. Jótékonyan érezteti ez hatását egész gazdasági és kulturális építőmunkánkban.

A pártnak, minden szervezetének az most a főfeladata, hogy széles körben megmagyarázza és valóra- váltsa az SZKP XX. kongresszusának határozatait^ megvalósítsa a kommunista építésnek a kongresz- szus kijelölte hatalmas arányú programját.

*

A személyi kultuszból származó károkból hasznos tanulságokat vonhatunk le életünk minden területén. A Pravda cikkében is elitéit személyi kultusz ugyanis nem csak a felső párt és állami, hanem a helyi vezetőszervekben is felütheti a fejét, fejbólogatókat, a hibák felett szemethúnyó talpnyalókat, karrieristákat szülhet. Éppen ezért párt- szervezeteinknek a megye minden területén fel kell venni a harcot az egyes emberek érden? nélküli fel« magasztalása ellen,

ITT FELEJTETT