Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-28 / 75. szám

193®. március 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÁPRILIS 4. TISZTELETÉRE A téglagyárak a lemaradás pótlásáért senyszerződést. A Mezőtúrt Tégla­gyár a Szolnoki Téglagyárat hívta Id párosvensenyre, a martfűi a kar­cagival kötött versenyszerződést. Lesznek olyan telepek, amelyek nem tudják teljesíteni első negyed­éves tervüket a súlyos lemaradás miatt. Egyesülési viszonylatban azonban teljesíthető a negyedéves feladat, ha minden üzemben jól kihasználják március még hátra lévő napjait. A Cibakház! Kendergyár teljesítette negyedévi tervét A gazdasági kérdések megoldására összpontosítsuk figyelmünket A Mezőtúri Téglagyári Egyesülés telepein március 15-én megkezdték a nyersgyártást. Több helyen, így a karcagi és a tiszafüredi tégla­gyárakban, közel félhónapos késés­sel indult meg a munka, ami az eredményekben is megmutatkozik. Március 20-ig egyesülési viszonylat­ban nyerstéglából 53,4 százalék, cserépből 41,5 százalék volt a ne­gyedéves terv teljesítése. A telepek dolgozói felszabadulási műszakot szerveztek és olyan vál­lalásokat tettek, amelyek megvaló­sításával teljesíthetik első negyed- éri tervüket; Vasárnap több helyen árvíz mű­szakot tartottak. A dölgozók erre a napra eső keresetüket az árvízká­rosultaknak adták, a gyártott tég­lával pedig adósságukat csökken­tették. A vasárnapi műszakban a legjobb eredményt a Kacagj Tégla­gyár munkásai érték él: 47.000 nyerstéglát és 10.500 cserepet ké­szítették. A szolnokiak is Intettek magukért: 44.000 nyerstéglával tör­lesztették adósságukat. Martfűn 12.500, Mezőtúron pedig 17.900 nyerstéglát gyártottak az árvíz mű­szak alatt. A március 25-én a te­lepéit által készített 121.400 tégla és a 10.500 cserép körülbelül négy családi ház felépítéséhez elegendő. Az üzemeken belül a dolgozók egymást párosversenyre hívták a napi tervek mennyiségi és minő­ségi teljesítése érdekében. A tele­pek egymás között is kötöttek ver­Március 15-én kezdték meg a Cibakház! Kendergyár dolgozói a felszabadulási műszakot. A verseny azóta sokkal lendületesebb és ered­ményesebb. A DISZ fiatalok kez­deményezésére az üzem dolgozói párosversenyre hívták egymást. Az eredményeket naponta értékelik, a legjobbakat kiírják a dicsőségtáb­lára és ez még növeli versenylen­dületűket. A Cibakháza Kendergyár a dol­gozók lelkes és szorgalmas mun­kája eredményeként 24-én, szomba­ton teljesítette első negyedéves ter­vét. A Kisújszállási Hengermalom március 24-én este 22 órakor tel­jesítette első negyedéves tervét. Ez jórészt a versenymozgalomnak köszönhető. A dolgozók elhatá­rozták, hogy a hátralévő napokban 15 vagon többlet-örlést végeznek el. Ez a mennyiség kb. Kenderes A felszabadulási műszak napjain kiemelkedő teljesítményéért dicsé­retet érdemelnek: Szalai Erzsébet és Hegyes Ilona tilolómunkásnók, akik 160 százalék fölött teljesítet­ték napi tervüket. Kollár Istvánná és Katona Erzsébet kb. négy hó­napja dolgoznak az üzemben. Idő­sebb társaik tanácsait meghallgat­ják és munkájukban azt alkalmaz­zák. Az utóbbi napokban már el­érték a 120 százalékot. A brigádok közül Nagy János behordó, Gyepes János törős és öze László préselő brigádját illeti dicséret a felszaba­dulási műszakban eddig végzett jó munkájukért község másfél havi kenyérellátásá­nak felél meg. A Kisújszállási Hengermalom dolgozói felajánlásuk és az első ne­gyedéves terv túlteljesítésével ün­neplők majd felszabadul ásunk 11-ik évfordulóját Vasárnap délelőtt Csorna szövet­kezeti község ünnepi gyűlésén be­szédet tartott Hegedűs András elvtárs, az MDP Politikai Bizott­ságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Beszédében az SZKP XX. kongresszusának néhány tanulsá­gát elemezve rámutatott, hogy je­lenleg a gazdasági kérdések meg­oldására kell összpontosítani a leg­nagyobb erőt, mert ezektől függ a hazánk elótt álló legfontosabb fel­adatok végrehajtása. A párt és a kormány határozott intézkedéseket tett eddig is a dol­gozók jólétének növeléséért. Szü­lettek is soha nem tapasztalt ered­mények. Vidámabb, összehasonlít­hatatlanul jobbmódúbb az élet, mint régen volt. Csak egy példá­val illusztráljuk ezt: Az ország la­kosságának cukorfogyasztása csak­nem kétszerese az 1938. évinek. A rádiók, motorkerékpárok, közszük­ségleti cikkek száma is igen ma­gasra ugrott. A kommunisták még­sem elégedettek az eredményekkel. A népjólét még nem áll azon a fo­kon, mint amit a párt akar. Sze­retnénk, ha már a televíziós készü­lékei: vásárlásában a rádiók véte­léhez hasonló arányokról számol­hatnánk be, ha élelmiszer cikkek­ben a tej, a gyümölcs, a tojás, a hús fogyasztásában is a cukorfo­gyasztásához hasonló eredmények­ről adhatnánk számot. Ehhez azonban nem elég a jókí­vánság, a manna nem hull ölünk­be az égből. Először meg kell ter­melni az anyagi javakat, hogy azo­kat népünk boldogulására fel tud­juk használni. Szocialista iparunk, fejlődő népgazdaságunk — ha meg­tesszük a kellő intézkedéseket — képes arra, hogy ne csak a szocia­Ipari téren nagy fejlődés tapasz­talható hazánkban. Sok új gyárat 'építettünk, továbbfejlesztettük a hagyományos iparágakat, sok olyan fontos új iparágat teremtettünk, mint pl. a nehézvegyipar és a mű­anyagipar. Mégsem lehetünk ezen a téren sem elégedettek, hiszen a technikai fejlődés jelenlegi szaka­szában ki kell használni a tudó* mány és a technika minden vív­mányát. Nálunk még sok hiányos­ság tapasztalható, az ipar korsze­rűsítése igen lassan halad előre; Pártszervezeteinknek, mérnökeink­nek éppen ezért igen nagy figyel­met kell fordítani arra, hogy a korszerű gyártmányokat a legfej- letteb módszerekkel gyártsuk. Iparunk fejlődését megkönnyíti az a tény, hogy szoros együttmű­ködés alakult ki a szocialista tábor országaival, s ez lehetővé teszi, hogy iparunkat gyorsabban, adott­ságainak figyelembe vételével fej­lesszük. Az ipar, emelkedő színvonala le­hetővé teszi a mezőgazdaság kor­szerűsítését is. Nitrogén-műtrágyá­ból például egyedül a kazincbarci­kai gyár háromszorosát termeli a felszabadulás előtti idők össz-műtrá- gya termelésének. Tiszapalkonyán hozzákezdtünk egy új műtrágyagyár építéséhez, mely nagyobb lesz a kazincbarcikainál. Ezenkívül másik műtrágyagyár tervezési munkái is folynak. Munkásaink, mérnökeink nagy erőt fejtenek ki az új, kor­szerű univerzális traktor gyártá­sának minél gyorsabb megkezdésé­ért. Egyéb gyártmányok készítésé­vel is igyekszik hozzájárulni ipa­runk a mezőgazdaság fejlesztésé­hez. 0 gyártmányok alkalmazása azonban — tudvalévő — csak a Az árvízkárosultak megsegítéséért Tizenöt vagonnal többet őröl a tervezettnél a negyedév végéig a Kisújszállási Henger ma lom TÖRÜKSZENTMIKLÓSON a Gépgyárban, a Barmevál-nál és az I: Malomban a dolgozók vasárnapi műszak tartásával és pézbeli ado­mányokkal segítik az árvízkáro­sultakat; A földművesszövetkezet igazgató­sága 40.000 forintot szavazott meg erre a célra a szövetkezeti alap­ból, s ezenkívül az igazgatósági ta­gok egyénenként is juttattak ter­ményt s más természetbeni ado­mányokat. Az Ezüst Kalász Tsz tagjai egy- egy munkaegység értékét ajánlot­ták fel, amely kb. 3500 forintnak féld meg. A városban a tanács­tagok, a DISZ és MNDSZ aktívák végzik a gyűjtést; • A szolnoki Kertváros rendőrkert- jének lakosai is igaz segítőkészség­gel ajánlják fel forintjaikat a du­nai árvíz károsultjainak. Banka Károly, Horváth Vendelné, Lam­bert Emőné, Vasé Györgyné, Szabó Istvánná, Berényi Mátyásné végzi a gyűjtést. Munkájuk eredményét igazolja az eddig összegyűjtött 560 forint, cipő és ruhanemű. • A MEZŐTÚRI HALADÁS TSZ- ben az Uj Élet és a Lenin növény­termelő-brigád tagjai mutatnak példát az árvízkárosultak részére történő gyűjtésben. Az Uj Élet brigád tagjai 260 kg. lisztet, 166 kg. búzát és 5 kg. burgonyát ad­tak össze. A Lenin brigád tagjai 135 kg. búzát, 80 kg. lisztet, 3 kg. szalonnát, 60 forintot, s emellett lekvárt adtak. Jó példával járt élen id. Mada­rász Bálint, aki 64 kg. búzát és másfél kg. szalonnát adott. V. Nagy Ferenc és Varga Sándor idős tsz- tagok 100—100 forintot ajánlottak fel. Szűcs István, Irházá Mária Hártó Imre szintén kifejezte ado­mányával segítő-készségét. A isz-tagok eddig 620 kg. lisz tét, 541 kg. búzát, 11 kg. szalonnát. 920 forintot, 50 kg. kukoricát, 5 kg, lekvárt, 5 kg. burgonyát és három pár gyermekcipőt adtak össze. » A KARCAG ÉS VIDÉKE Ven déglátóipari Vállalat dolgozói havi fizetésük 5 százalékát ajánlották fél, s az így összegyűlt 6739 forin tot már postára is adták. Folya matban van az élelmiszer és ruha­nemű gyűjtése is. lista építés távoli időszakában, ha­nem a közeljövőben is biztosítsa népünk életszínvonalának emelé­sét. Ezért, a dolgozók igazi jólétének megteremtéséért szükséges, hogy minden erőnket latbavetve, tudá­sunk, képességünk javát adva használjunk ki minden lehetősé­get az ipari és a mezőgazdasági termelés bőségesebbé tételére. nagyüzemekben eredményes iga­zán. Ezért most, mikor a belvizek levezetésével, a tavaszi vetés gyors elvégzésével stb. biztosítjuk a bő termést, ne feledkezzünk meg a ter­melőszövetkezetek megszilárdításá­ról, számszerű növeléséről. Valamennyiünknek közös érdeke mindez, tegyünk meg érte munka­helyünkön minden tőlünk telhetőt; Ezer hold új halastavat létesítenek az idén a Szolnok megyei termelőszövetkezetek A Szolnok megyei termelőszövet­kezeteknek 1953 előtt egyetlen ha­lastavuk sem volt. A múlt évben — kilenc termelőszövetkezetben — mintegy 370 holdon folytattak már nagyüzemi halgazdálkodást. A hal­tenyésztés már az első években hasznos üzemágnak bizonyult. A kunmadarasi Kossuth Tsz például több mint 60 mázsa piaci halat és ivadékot, a karcagi Április 4 Tsz pedig száz mázsát halászott tavaly a tógazdaságban, amely tekintélyes jövedelemhez juttatta ezeket a szövetkezeteket; Ebben az esztendőben a Szolnok megyei termelőszövetkezetek — a tavalyi jó eredmények láttán — mintegy ezer holdon létesítenek új halastavakat. Hétfőn az Országos Mezőgazdasági Intézet talajlabora­tóriumának, a Földművelésügyi Mi­nisztérium halászati osztályának, valamint a Szolnok megyei Vízügyi Igazgatóság és a megyei tanács szakemberei megkezdték az új ha­lastavak helyének kijelölését és fel­mérését. Az új tavakat főként a mezőgazdaságilag hasznosíthatatlan területeken — szikes, vagy vizjárta földeken — építik majd meg. A Tisza mentén fekvő abádszalóki Béke Tsz — amely a múlt év nya­rán alakult — 300 holdon akar tó­gazdaságot létesíteni. A szolnoki Tisza Antal Tsz 90 holdon, a kun­madarasi Kossuth Tsz pedig — a meglevő 40 hold mellett — még 80 holdon épít majd halastavat; Mihelyt a tervek elkészülnek és az idő megengedi, a tíz Szolnok me­gyéi termelőszövetkezetben hozzá­fognak a halastavak építéséhez. Az állam nagy segítséget nyújt ezek­nek a szövetkezeteknek: a halas­tavak tervezését, a műszaki irányí­tást és a gépi földmunkát ingyen végzik el az állami vállalatok. Emel­lett az új halastavak építésére hol­danként tíz-tízezer forint hosszúle­járatú hitelt nyújt az állam. Az ezer holdnyi új tógazdaságban a jö­vő évben már halat termelnek a szövetkezetek. A levelező kérdezi Szeretném a kunszentmártoni ál- lomásfőnökség figyelmét felhívni, hogy a váróterem és a hozzátartozó mellékhelyiségek tisztaságával az utasok nincsenek megelégedve. Be­néztem a forgalmi irodába is — ott rend volt és tisztaság. Nem le­hetne ezt a váróteremben is elérni? A tiszaföldvári TÜZÉP-től pedig azt kérdezem, hogy miért nem tar­tanak vasalószenet a telepükön? Ebből kifolyólag nincs a Háztartási Boltban sem. Kunszentmártonban kapható, de azért mégsem járhat­nak a tiszaföldváriak ilyen távol­ságra egy csomag vasalószénért! Patkós József, Tiszaföldvár. A Hamlet előadására Készülnek a mezőtúrt Mezőgazdasági lechnikum iialaljat A mezőtúri Mezőgazdasági Tech­nikum fiataljainak „Shakespeare Irodalmi Kör”-e nagy fába vágta fejszéjét. A kör tagjai elő akarják adni Shakespeare halhatatlan drá­máját, a Hamletet. Nagyon jól tudjuk, hogy ez ne­héz feladat, s komoly munkát kö­vetel. Eddig ennek a tudatnak a szellemében dolgoztunk. Sok nehéz­séget kellett leküzdenünk, így a próbák időbeosztásának nehézsé­gét, hiszen a színjátszók legnagyobb része középiskolás. A másik prob­lémát az a sok-sok elkedvetlenítő vélemény okozta, amely vállalásun­kat kísérte. Végre azonban elérkeztünk ah­hoz, hogy kitűzhettük az előadás időpontját. Április 7 -én és 8-án mutatjuk be a drámát a gimná­zium termében, öry Zoltán igaz­gató elv társnak kell ezért köszö­netét mondanunk. Az előadás anyagi alapját bizto­sítottuk. Két műsoros estet rendez­tünk s ennek bevétele fedezi ezt. A próbák a végső csiszolgatás stádiumában folynak. Arra törek­szünk, hogy erőnkhöz, tehetségünk­höz mérten jó előadás legyen a Hamlet diálcok játszotta bemutatója Mezőtúron. ÉLTETŐ JENŐ DISZ tükár, Mezőtúr, Mezógazd. Technikaim; If tfcor megint kinyílt a kert- ajtó, Tomgu még ugyanazon a helyen kuporgott, de mélyet aludt. Cirógató kéz ébresztette fel. Fel­ugrott és elkiáltotta magát: — Anyukat Nem, nem az anyja volt, hanem a nagynénje, Meliha., aki nagyon hasonlított édesanyjához. Meliha néni visszahökölt, kezébe rejtette az arcát és zokogott. Aihe mama halkan szólt: — De.. . leányom, nyugodj meg... A gyermek . ■.. A fiatalasszony még sírt egy da­rabig, aztán magához vonta Tom- gwt. — Gyere kicsikém.-., hazame­gyünk ... gyere .., És gyengéden ölébe vette a kis­fiút. Tomgu mindig megsértődött ha valaki ölbe vette. De most nem tfltakozott, mint máskor, fejecské­jét nagynénje vállára fektette és behunyta szemét. ■ lijeliha néni magához vette. Tomgu nem kérdezte: miért vagyok én nálad? Hol van anyuka? s:; Hónapok múltaik el. A gyer­mek még mindig nem kérdezőskö­dött anyja után, közömbös és nyu­godt volt. De egy napon, amikor újabb robbanás rázta meg a kis há­zakat és a gyár szirénái ismét fel- üvöltöttek, a kisfiú elsápadt, abba­hagyta a játékot és komoly hangon szólt nagynéniéhez: — Tudom, hogy anyuka meg­halt .., Azon a napon halt meg, amikor a szirénák a robbanás után éppen úgy bőgtek, mint most. A gyermek néhány pillanatig mozdulatlanul állt, hogy össze­szedje magát, de szája már legör­bült és megeredtek a könnyei. Egyszerre megszabadult méltóságá­nak terhétől és félzokogott: — Anyukám!... Anyukám! Fordította: HEGEDŰS NÁNDOR, Suat Dervis tfirölc íré elbeszélést ságteljeaen vette tudomásul, hogy. műyen jelentős ember lett belőle • 4 ihe mama egyedül hagyta ót a kertben. A kisfiú megállt a özUvafa alatt, igen illedelmesen, nyugodtan, csaknem mozdulatlanul Félt talán az öregasszonytól? Hi­szen olyan kedvesen hívta őt a kertjébe, ahová mindenki másnak tilos volt a belépés: Nem félt a kis vörösszörü kutyá­tól sem, hiszen sokszor játszott vele. A kutya láthatólag örült, hogy barátját itt találja, vidáman csó­válta a farkát, szinte incselkedett Tomguvál: „Gyere hát, játszani!’ De Tomgunak nem volt kedve... Nem akart játszani, nem alkart szil­vát enni... Nem kellett neki a cso­koládé sem.-., Ha anyuka hazajön a gyárból, Tomgu pénzt fog tőle kérni és görögdinnyét vesz rajta..-. Szereti ezt a nagy kerek gyümöl­csöt, amely olyan, mint a labda. Szereti zöld és piros színét, sze­reti az izék De mindennél és mindenkinél lobban szereti anyukát. Ma korán reggel, mikor munkába ment, zöld ruha volt rajta, nevetett és olyan tzép von-..-. Tomgu szája lefelé jörbüílt, — maga sem tudta, miért. Már majdnem sírva fakadt, amikor íz öregasszony visszatért a kertbe. Mézes kenyeret hozott magával. f— Gyere kicsikém, edd meg.. 'biztosan szereted. Illedelmesen felelte: — Igen. Igen. Tomgu szerette a mézet, le most nem ízlett neki. És hirtelen negértette, hogy nincs kedve enni. Mikor Aihe mama ismét kiment i kertből, Tomgu odadobta a ke­nyeret a kiskutyának: ROBBANÁS A z öregasszony a Hősi Tomgu fölé hajolt és így szólt: — Gyere, kisfiam. Elviszlek a kertembe, ott játszhatsz és annyi szilvát ehetsz, amennyi beléd fér. Tomgu álmélkodva nézett az öregasszonyra. Semmi kétség, Aihe mama volt, a szomszédasszony, aki­nek háza előtt kis kert van, s ab­ban egy terebélyes szilvafa. Tomgu tudta jól, hogy Aihe mama nem nagyon szereti a gye­rekeket és olykor még bottal is megfenyegette őket, mihelyt a szil­vafa közelébe merészkedtek. Mi ütött hát belé ma? És lám, két kezébe fogja az ő kis kezét és gyengéden simogatja. Ez egészen szokatlan. Egyébként is ma minden olyan szokatlan, mióta azt a robbanást hallotta.A lőszergyár szirénái sokáig bőgtek, az emberek elhagy­ták házaikat és azóta olyan a miis­itor néptelen kis utca, mént a meg­bolygatott méhlcas.,, Tomgut nyugtalanította mindez, mégis felragyogott szeme a váratlan meghívásra. Az öregasszony meg­fogta Tomgu kezét. Miközben le­felé mentek a lépcsőn, a kisfiú így gondolkozott: Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyedül is le tud­jak menni, minek fogja hát a ke­zemet? Anyuka ezt soha sem teszi... ö tudja, hogy már nagy vagyok. Ha anyuka a munka után haza­jön a gyárból, Tomgu el fogja neki mesélni, hogyan hívta meg öt Aihe mama. Milyen büszkén néz majd rá anyukán, • rT omgu is büszke volt, hogy ' Aihe mama maga vezeti cso­dálatos kertjébe és ráadásul az ut­cán is mindenki vele foglalkozott. Körülvették, megcirógatták az ar­cát. enegcsókolták és megölelték. A sarki fűszeres nagy darab cső- , kóládét adott neki, Tomgu méltó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents