Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-01 / 52. szám
t I SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, március % PARTÉIÉT V Többre is képes a tószegi községi párl-végrehajtólrzottság Á tószegi községi párt-végrehajtó bizottság élén gazdag munkásmozgalmi tapsztalattai rendelkező, agilis, munkaszej-ető elvtárs, Molnár László áll. Közmegbecsülésnek örvend a községben. Bizonyítja' ezt az is, hogy írás munkaterületről hívták haza az ősz folyamán, s mindjárt megválasztották a községi pártbizottság titkárává. A közelmúltban mcgtsriott községi pártértekezleten ismét őreá esett a választás. A pár tagok tehát egyöntetűen kiállnak mellette. Mindezek ellenére a község párt- élete, s következésképpen az egyéb eredmények nem kielégítőek. Akadozik a tagj elöltfelvétel, a negyedéves adófizetési tervet alig 43 százalékra teljesítették, ezévben alig 10—15 dolgozó paraszt lépett be, s egyéb területet is lehetne említeni, ahol még volra javítani való. A hibákat több’-kevésbé Molnár elvtárs is látja, csak nem mindig találja meg kijavításuk módját. Rengeteget dolgozik, lót-fut, minden feladatot igyekszik megoldani. S éppen az a baj, hogy mindent egyedül végez. Ezáltal a községi párt-végrehajtó bizottság egésze — akairva-akarat- lan — csupán tanácskozó testületté válik, amely kéthetenként megtartja ülését, megvitat különböző kérdéseket, határozatokat is hoz, de a feladatok megoldásából már nem veszi ki a részét. Márpedig ha a község vezető testületé, vagy legalább is egy része nem fejt ki aktív munkát az általa kitűzött feladatok megva’ásításáért, akkor hogyan képzelik el céljaik valóravál- tását? A pártbizottság titkára egyedül képtelen mindent elvégezni. De miéit nem vesznek részt a munkában a VB-tagok? Érdemes két véleményt összeegyeztetni ezzel kapcsolatban: Molnár elvtárs szerint azért nem, mert minden VB-tagnak megvan az elfoglaltsága a termelő munkában, egyéb munkára nincs ideje. Ifj. Kiss Vince VB-tag álláspontja a következő: „Szívesen részt- vennék az alapszervezeti vezetőségi üléseken, de erről még nem esett szó VB-ülésen. Magamtól meg nem megyek, mert azt tartom, hogy hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye. — Ha küldenónek, vagy hívnának alapizervezetekhez, szívesen segítenék a beszámolók összeállításában, taggyűlések előkészítésében, vagy egyéb feladatokban.’’ Érdemes megjegyezni, hogy a községi pártértekezleten a Dózsa TSZ pártszervezetének titkára éppen ilyenirányú segítséget kért. Kiss elvtárshoz hasonlóan másokat is meg lehetne bízni a községi oárt-végrehajtó bízottjáéból egy-egy feladat megvalósításával. E módszer hasznosságáról Molnár elvtárs is meggyőződhetett már. Szűcs elvtárs, — a régi VB egyik tagja (jelenleg katona) — ugyanis rendszeresen segítette az Alkotmány TSZCS pártszervezetét. Jelentős része van neki is abban, hogy a közelmúlt napokban az Alkotmány TSZCS „felsőbb osztályba lépett”, termelőszövetkezetté alkuit. Semmi sem indokolja tehát Molnár elvtárs álláspontját. Szakítani keli eddigi munkamódszerével, jobban kell igényelni a VB. tagok segítségét. Ha ezt megteszi, kevesebb energiával nagyabb eredményt érhetnek el, s a feladatok sem tűnnek majd olyan megoldhatatlanoknak. A trz- fejlesztés lassű előreha1 adását például azzal indokolja Molnár elvtárs, hogy „sok itt a kétlaki munkás, nehéz terület ez.’* A párt- végrehajtó bizottság tagjai — Kovács Lászó VB tag szavaival élve — mégsem vettek részt ősz óta a tsz-fejlesztésért folytatott agitációs munkában, „nem volt agitációs nap ebben az évben.” Mondani sem kell. hogy a tsz-fejlesztést nem lehet „agitációs napokhoz” kötni, állandó feladatnak kell ezt tekinteni. A párt-végrehajtó bizottság tagjai amiatt panaszkodnak, hogy a Dózsa TSZ tagjai nem akarnak résztvenni a tsz-fejlesztési agitáció- ban. Azt tartják: „Mi is biztatás nélkül léptünk be, jöjjenek ugyanígy mások is." Ha a VB tagjai példát mutatnak nekik, bizonyára követik őket ezen a téren is a tsz-ta- gok. így volt ez az ősszel is, — ismét Kovács elvtárs szavait idézve — „ mikor felosztották egymás között a községet, s akkor volt is seb új belépő.” A végrehajtó bizottság egészének és a kialakítandó népnevelő-gárdának segítségével nem lenne Tószeg sem olyan „nehéz terület” A községi párt-végrehajtó bizottság kollektív munkája még eredményesebbé válna, ha olyan elvtársakból, akiknek nincs különösebb pártmunkájuk, aktivahálóza- tot szerveznének, s annak tagjait megbíznák például egy-egy alap- szervezet installálásával, a pártoktatás, a tagjelöltfelvétel, vagy a tavaszra való felkészülés stb. segítésével; Más községekben beváltak ezek a módszerek, s bizonyára Tószegen is hasznosak lennének. Meg kell próbálni. Simon Béla Munkában a MÖHOSZ Körútra mentünk a minap, hagy megtudjuk, mi újság az önkéntes Honvédelmi Szövetség munkájában. Ami újat már előzőleg megtudtunk Tánczos Lajos elvtárstól, a megyei elnöktől az: ez év májusáig Szolnok megye minden gépállomásán megalakul a szövetség alapszervezete. A megye húsz nagykörzetű gépállomását rádió adó-vevő készülékkel szeretnék ellátni az elvtársak. S hogy ennek mi a jelentősége? Adjuk át a szót Tóth Istvánnak, a Fegyverneki Gépállomás igazgatójának: — Én már előre látom e terv áldásait. Ha elérhetem azt, hogy minden brigádszálláson lesz egy rádiós szakkört végzett emberem, egycsapásra megoldódik a tervjelentés, az észlelt hiányosságok jelentése. Nem is beszélve arról, ha orvosi segítség, ha gépalkatrész kell sürgősen a mezőn dolgozó traktorosnak, akkor a rádió adó-vevő lehetővé teszi számunkra, hogy pillanatok alatt intézkedjünk. A rádióskörök szervezése mellett fő -feladat jelenleg a tagkönyvcsere. Czakó elvtárssal, a kunhegyest járás elnökével beszélgettünk erről. A járásban szépen halad a tagösszeírás. Ehhez nagy segítséget nyújt a DISZ is. A kunhegyest DISZ JB huszonöt aktívát küldött Czakó elvtársnak. Kunmadarason hatvanhárom tagot írtak össze az elvtársak. Találkoztunk olyan MÖHOSZ tagokkal, akik évekre visszamenően megfizették elmaradt tagsági díjukat. Igen jellemző a MÖHOSZ aktivitására az a jelenség, amelyet Farkas elvtárstól, a Középtiszai öntöző Vállalat szervezetének elnökétől tudtunk meg. Érdekes, követendő tervük van a vállalat MÖHOSZ tagjainál.. A szervezet kibérel a tanácstól 4 hold tartalékföldet. Ezen a. területen bemutatják a korszerű öntözéses gazdálkodás lehetőségeit. A terményt államunknak adják át, árán pedig felszereléseket vásárolnak a szövetségnek. Ez az eset természetesen nem egyedüli. A Törökszentmiklósi Mezőgépgyárban találkoztunk Sánta Lajossal, a modellező kör vezetőjével. Sok jót mondott a fiatalokról. A modellezőkor tagjain nem fogott ki az idei rendkívüli tél. Akármilyen hideg is volt, sohasem maradtak el a foglalkozásról. Még ennél is lelkesebb történeteket beszélt el Czakó elvtárs, a kunhegyest lövészkor tagjairól, akik azzal a kéréssel keresték fel, hogy vasárnap lőni szeretnének. Czakó elvtárs nem akart beleegyezni, hiszen mindenki emlékezhetik rá, milyen hideg volt vasárnap. A fiatalok nem álltak kötélnek, s végül teljesedett kívánságuk: térdig érő hóban kúszva, de megtartották a gyakorlatot. (faJUma ^yikókuev&i Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 4B meg a főagronámusról Azóta egyre csak arra gondolok, az jár az eszemben, miért is nezetot így rám? Egyszerűen csak megijedt, hogy nagyon összetörtem magam? Vagy.;; tud-e vagy nem, egy lány így nézni egy idegenre, akihez semmi se fűzi, egyszerűen csak puszta ijedtségtől? Melege volt, fojtogatta a levegő. Felállt, leengedte az ablakot. Az édes csattanással ereszkedett 1«. Amíg az éjszakai sztyepptől elválasztott bennünket az ablak, addig a sztyepp mozdulatlannak, hangtalannak, monotonnak, feketének látszott; De most leeresztettük az ablakot és a sűrű szél betört a fülkébe, az októberi éjszakák frissességével. A mozdonyfüst alig érezhető szaga miért, miért nem, görögdinnye enyhe illatával keveredett. A sztyepp fölött vadul száguldott a hold, el-eltűnve a sötét táviróoszlopok mögött. Valahonnan mozdonyok egymást szólító szava hallatszott. Hívoga- tón, örvendezve sípoltak, mint régi barátok, akik váratlan éjszakai találkozásukat ünnepük;:; Alekszej Alekszejevics elhallgatott. De története még nem ért véget; — Még nem mondta el, md történt magával ott a Kremlben;;; Alekszej Alekszejevics zavartan elmosolyodott és visszaült a helyére. — Hogy ml történt?::; Beszéltem már arról, hogy a nyár nagyon aszályos volt, ősszel pedig hamar beköszöntőitek a fagyok és a szél csak úgy pergett ki a szemet a gabonából. Mi a saját földjeinken, hála a korai vetésnek és az aszálynak ellenálló keményszemű vetőmagnak, hektáronként átlag tizenöt métermázsát takarítottunk be.;: Nem mintha ez nagyon sok volna, de ilyen aszályos esztendőben jó termés! A szomszédok alig tudtak kihozni 8—9 mázsát.:; Meg kell mondanom, hogy a napraforgó is, a kukorica is jól fizetett.:; Egyedül csak napraforgón legkevesebb kétszázezret vettek be a kolhozaink. A kukoricával pedig ebben az esztendőben úgy kikerültünk a takarmányhiányból, ahogyan még a legjobb esztendőkben sem sikerült. De ami a legfontosabb, ebben az esztendőben felemelkedtek, utolértek bennünket az elmaradt kolhozaink is. / Szeptemberben aztán váratlanul ránk köszöntött a legnagyobb öröm, a szeptemberi plénum! Mi volt a legcsodálatosabb? Mi volt az, ami mindnyájunkat teljesen megdöbbentett? Az, hogy olvassa az ember az újságot és látja: de hiszen ez nekünk szól! Ez a mi zsuravinói gépállomásunkról szól! Mindaz, ami ebben az esztendőben a betegségünk volt, mindaz, ami nyugtalanított, mindaz, amit tettünk, mindaz szóról-szóra, sorról- sorra benne van. Csakhogy ott, ahol mi még keskeny ösvényeken botorkáltunk, széles utakat fektettek le,amit mi csak találgattunk,sokszor csak kis részleteiben, arra egész rendszer alakult ki! Egyszerűen csodálatos érzés volt::5 Az ember még csak épp hogy gondolt erre, még csak felcsillant valami az agyában és a határozatban már ott van minden átgondolva, kinyomtatva! A plénum fényében még világosabb lett előttünk irányvonalunk helyessége, azé az irányvonalé, amiért Nasztya harcolt.;. A plénum után még szélesebbre terjesztettük ki munkánkat. Ügy éreztük, mintha az egész ország arccal felénk fordult volna. A legkisebb dologtól kezdve a legna- gyobbig. Ezelőtt előfordult, hogy alig lehetett kikönyörögni valamiféle építőanyagot, most meg maguktól küldik.:: Ezelőtt a káderkérdés a legnagyobb kínlódás volt. Hívja az ember, könyörög nekik, akkor se jönnek, most meg itt vannak maguktól! Rövidesen aztán utasítás jött, hogy gépállomásunk dolgozóit küldjék fei Moszkvába, az értekezletre. Nem is kételkedtünk benne, hogy Nasztyára esik a választás. De egyszer csak megtudtuk, hogy Ar- kagyijt, Fegyát és, engem küldenek. Szergej Szergejevics valahol úton volt. A területen meg nem ismerik részleteiben a mi ügyeinket. Nasztya nemrégen dolgozik nálunk, mi pedig már régóta. Ar- kagyíjról már hosszú ideje tudják, hogy „boldoggá tette” a mi gépállomásunkat. De ami a legfontosabb, nagyon sok cimborája van a területi központban. Mindig tudja, kivél kell összebarátkozni És mindig meg tudja nyomni a kellő pillanatban a megfelelő gombot. (Folyt, köv.] Megalakították az SZKP Központi Bizottságának OSZSZSZK irodáját Moszkva (TASZSZ.) Az SZKP Központi Bizottsága az OSZSZSZK köztársasági szervei, területi, határterületi pártszervei, szovjet és gazdasági szervei munkájának konkrétabb vezetése és a köztársaság gazdasági és kulturális építésével összefüggő kérdések operatívabb megoldása céljából megalakítóttá az SZKP Központi Bizottságának OSZSZSZK Irodáját. Az SZKP Központi Bizottsága OSZSZSZK Irodájának elnöke, N- Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, az iroda elnökhelyettese N. J. Beljajev, az SZKP Központi Bizottságának titkára. (MTI.) K. J. Vorosilov foga Moszkva (TASZSZ). K. J. Varosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke február huszonkilencedikén fogadta Vincent Auriol volt francia köztársasági elnököt. Vincent Auriol Dejean moszkvai dia Vincent Auriolt francia nagykövet és Laloy nagykövetségi tanácsos kíséretében jelent meg. Varosilov és Vincent Auriol között barátságos, fesztelen beszélgetés folyt le. (MTI.) A. kínai sajtó az SZK] Peking (TASZSZ). A Kínai Népköztársaság sajtója továbbra is élénken kommentálja az SZKP XX. kongresszusa munkájának eredményeit. A Kuangmingzeipao frjas A kínai nép lelkesen üdvözli az SZKP XX. kongresszusának határozatait, amelyek a szocializmus építésében kivívandó új győzelmekre, az egész világ békéjének megszilárdításáért folytatandó harcra lelkesítik a kínai népet. Kína 3 XX. kongresszusáról népe eltökélte, hogy továbbra is szilárdítja a szövetséget a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal. A Kungzsenzsápao, a szakszervezeti szövetség lapja „Világtörténelmi jelentőségű esemény” című cikkében azt írja, hogy az SZKP XX. kongresszusa hatalmasan hozzájárul a kommunista építés ügyéhez, az egész vfág békéjének fejlesztéséhez és szilárdításához, lelkesítő erőt adott a szovjet népnek, az egész világ dolgozóinak, (MTL) Újabb összetűzd Párizs (TASZSZ.) Az AFP francia hírügynökség algériai jelentése szerint a francia csapatok és a felkelők között az utóbbi huszonnégy órában újabb összetűzések zajlottak le. A felkelők ténylsek Algériában kedéseinek eredményeképpen Constantine és Oran megyével megszakadt a táviró és távbeszélő összeköttetés. Constantine megyében a fegyveres összetűzések során 19 felkelő életét vesztette. (MTI.) Indonézia közölte az ENSZ-szel, hogy felmondta a holland—indonéz uniót New York (MTI). Szudzsarvo, Indonézia állandó ENSZ képviselője levélben értesítette Dag Hammarskjöldöt, az ENSZ főtitkárát, hogy Indonézia felmondta a holland—indonéz uniót és véle együtt a két ország különböző szerződéseit — jelenti az AP. A levél hangsúlyozta, e lépés célja az volt,- hogy „normálissá és egészségesebbé tegye Indonézia és Hollandia kapcsolatait.” (MTI.) Csehszlovákiában rövidesen üzembehelyezik az első atomreaktort Prága (TASZSZ.) A Csehszlovák Távirati Iroda jelentése szerűit a közeljövőben átadják rendeltetésének az első csehszlovákiai atomreaktort. Az atomreaktorüzem- behelyezésévél az országban jelentős mértékben meggyorsul az atomfizika fejlődése. A szovjet tudósok és technikusok segítségével épülő atomreaktor az összes szükségleteket tejesen kielégítő mennyiségben termel majd rádióaktív izotópokat. Az atomreaktor hőfejlesztő kapacitása kétezer kilowatt. (MTI.) A TSZ KOVÁCSA D öt lang csap fel, a fújtató - * kövéren szítja a parazsat, korom száll s lerakódik a kürtő falára, a sorbarakott szerszámokra, üllőre, a férfi barna arcára, Közepes termetű, inkább alacsonyabb amiál. A tűzhelyhez lép, hosszúnyelű fogóval megigazítja az izzó vasat s a szenet összébb kotorja a tűz felett. Arcát veresre festi a láng. Homlokára húzott kucsmája alól diöbama szempár parázslik. Tajthy Vince, a jászapáti Kossuth TSZ kovácsa. Érdekes a története, főként tanulságos. Harmincnyolc éves. Három gyermeke van; általámos iskolába járnak. Tálán akkora volt 6 is, mint ma a gyermekei, amikor felébredt benne a vágy, hogy kovács legyen, ki is tanulta a mesterséget. A felszabadulás változást hozott az ő életébe is, de az igazi változás csak 1950 augusztus 20-án következett be: belépett a termelő- szövetkezetbe. Nem járt nála népnevelő, senki egy szóval nem hívta, rá nem beszélte. Így látta jónak. Hogy miért?.,. Nehéz lenne azt megmondani. Tálán, hogy folytathassa a kovács mesterséget. De még ez sem. hiszen módjában állt volna az ipart kiváltani s dolgozhatott volna, mint önálló kisiparos .:; Mégsem ezt tette. Égy látszik, megérezte azt a mindent elsöprő erőt, amelyet az emberek szövetkezése rejt magában. Két évig dolgozott. Mindenki szerette. Jó szakember, s amellett szinte kimeríthetetlen szivósságú. A ztán beköszöntött az 1953-as év. Jobboldali politika. Egy tamásra léptek ki emberek a termelőszövetkezetekből, fogták meg az ekeszarvát, hogy ahol ezelőtt traktorok dübörögtek végig hármas ekékkel, ott fáradtan bólogató fejű lovak, álmosan csapoló ökrök, tehenek karcolgassák a felszakad dozott táblákat egyes ekével. Ettől kezdve Tajthy Vince egyre nyugtalanabb lett, figyelte azokati akik újra kezdték a szaporátlan egyéni gazda életet. Irigyelni kezdte őket. Ha visszagondolt arra az időre, amikor még ő is a „maga gazdája” volt, nem az jutott eszébe, milyen eredménytelen, nehéz és távlatnélküli volt akkor az élete, munkája, csak arra, hogy. ott azoknak nem „parancsolgat” senki, azok a magukéban dolgoznak, Egyszerre baj lett az is, hogy az 6 munkaegységeit olyan ember írja be, aki nem ért a kovácsmesterséghez. Eddig nem tételezte fel, hogy ez megrövidíti, most egyszerre biztos volt benne. Mégis, csupán a kilépés gondolatától sajogni kezdett a szíve. De a tsz-ben sem érezte már magát olyan jól, mint azelőtt. Nem tudta, mitévő legyen. Éppúgy ment, mint maradt volna. Régen vágyott már arra, hogy egy tanulót vegyen maga mellé, most ez mentő ötletként villant az agyába. ■—- Kilépek — állított egyszer a vezetőség elé. >— Azaz még sem, ha tanulót vehetek magam mellé... Szíve mélyén arra vágyott, hogy ezt megengedje a vezetőség.. -. Nagy kő esett volna le a szívéről. De ezt önmagának se vallotta be. Csak várt izgatottan, megbolygatott lélekkel, de dacosan összeszorított fogakkal. A kkor egyik nap egy ember áU ** lőtt eléje. — Lehet, hogy megígérik, lehet, hogy meg is adják, de ahogy megadják, úgy vissza is vehetik. -.: Szünetet tartott az ember, aztán halkan, jelentőségteljesen még hozzátette. — És ugyanígy máskor is... Aki okos, érthet belőle.:: Tajthy Vince megszédült. Ügy hatottak rá a szavak, mint a tagló. Nem gondolkozott. Nem gondolt arra, hogy ez az ember sose volt jóakarója, sőt... Nem érezte meg az ellentétet a szó és a tények között, Csak azt érezte, neki előre