Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-11 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI

Vili. évfolyam 36. szám, 1956. február 11, szombat.

dísztávirat

56. sz. Autóközlekedés! Vállalat

vezetősége és Üzemi Bizottsága Szolnok.

Értesítjük az elvtársakat, hogy az 1955. IV. negyedévi eredményeik alapján a miniszter elvtárs és a szak zervezet elnöksége a vállalatot „Élüzem“ címmel tüntette ki.

További sikereket kíván a Közlekedési és Szállítási Dolgozók

Szakszervezetének Elnöksége.

Az országgyűlés ülése

Felszólalások az első és második nap vitájából Horváth Márton elvtárs felszólalása

vait arról, amit a szocializmus felé haladó Jugoszláviához fűződő viszonyunk javulásáról mondott. Népünk hő óhaja, hogy kölcsönös erőfeszítéssel elháruljanak az útból azok a ma már lényegében gazdasági' természetű akadá’yok, amelyek még mindig fékezik az országaink közötti sokoldalú kapcsolatok gyorsabb fejlődését.

Beszéde végén feltette a kérdést: — Hogyan vehetjük ki részünket mi, magyarok a békés együttélés megvalósításáért vívott harcból még jobban? Azzal — mondotta —, ha fokozzuk népünk belső egységét, rendszerünk szilárdságát, az egész dolgozó nép felzárkózását pártunk és kormányunk mögé. Azzal, ha maradéktalanul teljesítjük terme'ési terveinket, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a termelő eszközök és szükségleti cikkek

Kovács István elvtárs hozzászólása

Az egész magyar nép büszke örömmel vette tudomásul, hogy 1955-ben a termelés csaknem vala mennyi fő mutatóját tekintve, túlteljesítettük tervünket — kezdte beszédét Kovács István elvtárs. — A jobboldali opportunizmus elleni következetes harcban pártunknak sikerült megszüntenie az 1954. évre jellemző komoly visszaesést és megtorpanást. Nagyon elősegítette eredményeinket a felszabadulás 10. évfordulójára indított lelkes szocialista munkaverseny. A 20 budapesti üzem kezdeményezésére az ország csaknem minden üzeme az egész éves terv túlteljesítésére szocialista munkaversenyre lépett.

Budapest nagyszerű munkásai, kiváló műszaki vezetői nemcsak becsülettel teljesítették, hanem jelentősen túl is teljesítették vállalásukat.

Ezek az eredmények öntudatos munkásosztályunkat és a műszaki értelmiséget dicsérik. Köszönet és elismerés illeti őket példás helytállásukért. (Taps.)

Tavaly eredményeket értünk el a mezőgazdaságban is. A párt és a kormány segítsége, dolgozó parasztságunk szorgalma lehetővé tette, hogy mind az állami gazdaságok, mind a mezőgazdasági termelőszövetkezetek általában elérték, sőt túlszárnyalták azokat a termésátlagokat, amelyeket a határozat már 1956-ra írt elő. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok 1955-ben meggyőzően. bizonyították be a nagyüzemi gazdálkodás fö'ényét. A Központi Vezetőség 1955 márciusi, majd júniusi határozata után kibontakozó politikai nevelő- és szervező munka mellett a termelőszövetkezetek jó eredményeinek döntő része volt abban, hogy az

4 januári tervet 102,6 százalékra teljesítettük

gyártása terén. Azzal, ha fejlesztjük nehéziparunkat, korszerűsítjük a termelés egész apparátusát és győzelemre visszük az életszínvonal emelésére irányuló politikánkat. Azzal, ha erősítjük ideológiai harcunkat a kapitalizmus minden befolyása ellen, ha emeljük népünk öntudatát és köteles ségérzését, a haza és a haladás nemzetközi erőd iránt. Azzal, ha tovább fokozzuk, tovább építjük eltéphetctlen baráti, testvéri kapcsolatainkat a Szovjetunióval, Kínával, a szocialista tábor többi országaival és ezzel biztosítjuk, hogy fejlődésünk békés, zavartalan legyen, hogy a béke erőié legyen a győzelem.

A Minisztertanács elnökének, Hegedűs András elvtársnak a beszámolójával — amelyben ismertette a kormány külpolitikai tevékenységét és külpolitikáját — minden részletében egyetértek és azt helyeslem. (Taps.)

1953-as és 1954-es átmeneti visszaesés után, 1955-ben lényegesen előre haladtunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésében.

Ez év januárjában a magyar szántóföldterület több mint egyharmada, az össz-földterület csaknem 40 százaléka tartozik a mezőgazdaság szocialista szektorába.

Kovács elvtárs nagy elismeréssel

beszélt azokról a kommunistákról, akik a városokból a falvakba indultak, hogy segítsék a munkások és parasztok testvéri szövetségének erősítését, a falu szocialista átalakítását, a mezőgazdasági terméshozam emelését.

Ezután hangsúlyozta, hogy nagyobbak lehetnének eredményeink, ha az általános fejlődést nem húznák vissza a lemaradt, túl drágán és nagyon sok selejtet termelő üzemek és az állami gazdaságok. 1955. első háromnegyed évében a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül 120 túlteljesítette tervét és 231 millió forint nyereséget ért el terven felül. Ugyanakkor a Kohó- és Gépipari Minisztérium 85 másik' vállalata nem teljesítette eredménytervét, s ezzel a népgazdaságnak 213 millió forint kiesést okozott. Ezek a vállalatok tehát lényegében felemésztették a túlteljesítő vállalatok többletnyereségét. Hata’mas károkat okozott az iparvállalatoknak a több mint 600 millió forint értékű selejt. Ebből az összegből több mint 500 gőzmozdonyt, vagy 12 lánchidat, vagy tízezer kislakást lehetett volna- építeni. Minden gazdasági vezetőnek, minden dolgozónak, párt- és szakszervezeti, DISZ-tagnak alapvető feladata küzdeni a selejt ellen.

Hegedűs András elvtárs külpolitikai beszámolójához elsőnek HORVATH MARTON elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, a Szabad Nép szerkesztő bizottságának vezetője szólt hozzá.

Kijelentette: Nem túlzás, ha az 1955. évet úgy jellemezzük, mint a béke ügyének legnagyobb győzelmét a fasizmus veresége és Kína felszabadulása óta.

Az elmúlt év meghozta a hírhedt erőpolitika csődjét.

Az erőpolitikához erőfölény is kell, és éppen ez az, amivel az imperialista hatalmak nem rendelkeznek.

Ezután hangsúlyozta, hogy nemzetközi politikánk e legfőbb célját, a tartós békét a béketábor erejének tartós gyarapodása támasztja alá. Kiemelte, hogy a Szovjetunió most nyilvánosságra hozott hatodik ötéves terve túlszárnyalja azt a célt, amit 1946-ban Sztálin elvtárs emlékezetes választási beszédében tűzött ki. Mint Sztálin elvtárs akkor mondotta: ahhoz, hogy biztosítva legyünk minden meglepetés ellen, a Szovjetuniónak 50 millió tonna vasat, 60 mil'ió tonna acélt, 500 millió tonna szenet, 60 millió tonna olajat kell termelnie. Ezzel szemben azonban a Szovjetunió 1960-ban a terv előirányzata szerint 53 millió tonna vasat, 68,3 millió tonna acélt, 593 millió tonna szenet és nem 60, hanem 135 millió tonna olajat fog termelni.

Ugyanakkor — folytatta — összehasonlításképpen érdemes közelebbről megnézni a vezető kapitalista országok sokat emlegetett konjunktúráját, amely elég ingatag alapokon nyugszik. Különösen a mezőgazdaság területén tapasztalhatók a túltermelési és értékesítési válság tünetei.

Az Egyesült Államok egyes politikusai és lapjai kampányt folytatnak azért, hogy körülbelül egymillió — ahogy ők írják alacsony te’jesítményű farmergazdaság önként szűnjék meg, bár 1935 óta a farmok száma az Egyesült A'lamokban csaknem másfél millióval csökkent. Néhány héttel ezelőtt terjesztette a kongresszus elé Eisenhower elnök azt a tervezetét, amely bizonyos prémium ellenében arra kötelezné a farmereket, hogy körülbelül 20 százalékkal csökkentsék vetésterületüket.

Az ipar területén — nagyrészt az óriási haditermelések következtében — kétségtelenül magas fokot ért el a termelés és a foglalkoztatottság az Egyesült Államokban, ugyanakkor egyes fontos közszükségleti cikkekből az eladatlan raktári készletek felhalmozódnak és az értékesítés nehézsége tapaszta'ható. A Financial Times írja: „Az új gépkocsikészletek 1955 november 30-án 46 százalékkal voltak nagyobbak. mint az előző hónapban és 92 százalékkal nagyobbak, mint az előző év hasonló időszakában”. Ennek következtében egész sor üzemben egy héten három napot termelnek és eddig körülbelül 25— 30 000 munkást bocsátottak ei ezek az autógyárak. Az eladat'an árukészletek az Egyesült Államokban az 1949 es 52.3 milliárd dollárról 1955-re csaknem 80 milliárd dollárra emelkedtek.

A továbbiakban rámutatott arra hogy Anglia he’yzete ennél jóval súlyosabb, főleg a fokozódó infláció veszélye következtében. Biztató jelenség, hogy 1955 első felében az angolok Kelet-Európa országaival és elsősorban a Szovjetunióval az előző évinél 40 százalékkal nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolítottak le.

Az cimúlt évben a szocialista tábor országainak kereskedelmi forgalma Nyugat-Európávai 2,1 mi'.lárd dollárra emelkedett.

Az új helyzetben az, hogy a túlsó oldalon egyes kormánytényezők is kezdik világosabban felismerni, hogy nekik nem kisebb, hanem nagyobb érdekük fűződik a szocialista táborral folyó kereskedelem kifejlesztéséhez, mint nekünk.

Az erőviszonyokban bekövetkezett eltolódás egyik legfontosabb új tényezője — hangsúlyozta ezután — az áasiai és afrikai, gyarmati és félgyarmati országok szélesen kibontakozó függetlenségi küzdelme.

Horváth Márton a továbbiakban kifejtette:

— A vezető imperialista hatalmak egyes politikusai és részben kormánykörei részéről a hidegháború felelevenítésére irányuló tőfekvés tapasztalható. Olyan jelenségek vannak, mintha szeretnék elfeledtetni és elfelejteni, hogy Genfben leültek a nagyhatalmak tanácskozni. Úgy állítják be a genfi tanácskozások kérdését, mintha az néhány politikusnak, akár vezető politikusnak a hangulatától következett volna be. Nem így van ez! Olyan 'ejlődés és olyan erő, a béke mozgalmának olyan nyomása és ereje tette lehetővé, hogy Genfben először üljenek össze hosszú idő után a nagyhatalmak vezetői, amelyet ilyen hidegháborús és nem egyszer provokációs je’legű akciókkal nem lehet megváltoztatni.

És aki azt hiszi, hogy a népek békeakaratával szemben a hidegháborút lehet rázúdítani az emberiségre — amely örül. hogy kezdett kilába’ni ebből —, az nagyon téved!

— Az ilyen hidegháború felelevenítésére irányuló törekvés jellemezte bizonyos fokig E'senhower, az Egyesült Államok elnöke és Eden angol miniszterelnök tárgya'ásait, továbbá a Bulganyin elvtárs levelére adott vá’aszt, és egy sor, részben hivatalos helyről jött provokatív kísérletet, amelynek egyik célpontja lett a mi hazánk is, amint erről beszámolt Hegedűs András elvtárs.

— Itt van mindenekelőtt az úgynevezett felszabadítás kérdése — folytatta. — Az utóbbi időkben alig múlik el hét vagy hónap, hogy valamelyik amerikai politikusnak ne okozna gondot a mi „felszabadító sunk” kérdése. De mintha kissé elkéstek volna ezzel. A mi népünk évszázadokon át rab volt és huszonöt éven át a fasizmus járma alatt nyögött.

Egyetlen amerikai kormánynak sem okozott gondot a fasiszta terror Magyarországa, amelynek uraival a legjobb viszonyt tartották fenn és tartják fenn ma is. nyilván ezért gyűjtik össze őket. Fejfájást csak az új szabad Magyarország okoz nekik, ame’yet mindenáron fel akarnak „szabadítani'* a népuralom alól.

— A rabság hosszú évszázadai alatt mi kitapasztaltuk a Habsburgok uralmát, azokét a Habsburgokét, akik az első vi’ágháborúban hadat üzentek az Egyesült Államoknak; kitapasztaltuk Horthy uralmát is. aki a második világháborúban hadat üzent többi között az Egyesült Államoknak. Ismerjük Nagy Ferencet, Pfeiffert. Peygrt, s a többieket, akik 1945 után mindent elkövettek, hogy megakadávozzák a földreformot, a bankok és az iparvállalatok államosítását, ■lépünk igazi, nagy honfoglalását.

Azt üzenjük amerikai gazdáiknak, ha szeretik őket, tartsák meg maguknak!

(Derültség.)

Az Egyesült Államok kormánya azonban Igazi amerikai gyűjtő szenvedéllyel összeszedte ezt az egész úri panoptikumot, a hozzájuk tartozó nyugalmazott gyárosokkal, bankárokkal, grófokkal és hercegekkel együtt, ellátja őket pénzzel, rádióval, sajtóval és sok léggömbbel. (Derültség.) S ha többre nem futja az erejükből, legalább a hangjukat szabadítják ránk. Ezek a császár- és kormányzó jelöltek és bankárok, ha éppen nem marakodnak egymással, ezek magyarázzák ás magyarázhatják nekünk a „mindent szabad Amerika hangjá”-n, hogy mi is az az „igazi” függetlenség és „igazi” demokrácia. Ök csak igazán tudják! Ha mindezt nem kísérné hivatalos amerikai körök részéről a legszemérmetlenebb beavatkozás hazánk belügyeibe, akkor az egész kísértet járáson nevetnünk kellene, mint valami bohózaton, amit a lehető legrosszabb szereplőkkel rendeztek a New York-i Broadwav-en. Sőt egy kicsit még hálásak is lehetnénk. A rosszat gyonsan elfelejtjük. Ki emlékeznék, kü'önösen a fiatalabbak közül, ezekre a munkás- és parasztnyúzókra, hajcsárokra, háborús uszítókra, ha nem szólaltatnák meg Amerikában — jó emlékeztetőül —r az úri Magyarország hangjáf.

A magyar parasztok és munkások előtt nincs gyűlöletesebb emlék ennél.

— Helyeseljük a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának eljárását, hogy visszaküldte a feladónak a gyalázkodó hangú jegyzéket. Értsék meg egyszersmindenkorra, hogy nem kitartott lakájaikkal, hanem egy szabad és szuverén ország kormányával ál’nak szemben, amellyel vagy tisztességes hangon lehet beszélni vagy sehogy. (Nagy taps.)

Ami az üay érdemi részét illeti, népünk elvárja kormányától, az illetékes védelmi szervektől és a bíróságtól, hogy még éberebben és keményebben sújtsanak le a kémekre, hazaárulókra, idegen ügynökökre, bárki venné is véde1mébe azokat. Tavaly nyáron az Egyesült Államokban az úgynevezett Hoover-bizottság a kongresszus elé jelentést terjesztett. Ebben a jelentésben

bírá'ta az amerikai hírszerző ügynökségeket, mert nem sze-. reznek megfelelő híranyagot a „vasfügöny“ mögül,

A jelentés kiemeli: ha szükséges, a kémszolgálatnak — ahogy ők mondják — bizonyos kiszámított politikai és diplomáciai kockázatok vállalására is hajlandónak kell len. nie.

A ml gondunk és feladatunk az, hogy ez a kiszámított kockázat jóval nagyobb legyen, mint amit ők kiszámítanak és vegye el a kedvét azoknak az ügynököknek, akiket ide akarnak küldeni Magyarországra.

Ez legyen a vá'aszunk. Ugyanakkor, bármennyire súlyos provokációk cégtáblája lett hazánk, egy pillanatra se engedjük eltéríteni magunkat a békés együttélés politikájától.

Nagyon helyesen hangsúlyozta ezt Hegedűs András élvtárs. De ez a? együttélés, ami a mi hazánkat illeti, hern a ló és a lovas a rabok és a rabtartók, az imperialista urak és a másodrendű népek együttélést lesz.

— Örömmel hallottuk Hegedűd elvtárs beszámolóját hazánk nem zetközi kapcsolatainak kiszélesedé séről;

Külön szeretném kiemelni a Minisztertanács elnökének sza-A továbbiakban az 1956. évi terv részleteire tért át.

Az idei terv az ipari termelés C százalékos növekedését írja elő. Ez látszólag nem nagy emelkedés mégis hiba volna lebecsülni az előttünk álló feladatokat. Vi'ágosan látnunk kell nehézségeinket, s azt. hogy meg kell feszítenünk erőnket a terv teljesítése, illetve túlteljesf tése érdekében. A magyar munkás osztály és a műszaki értelmiség megértve az ötéves terv teljesít é sének nagy jelentőségét, az első év g'ső hónapjának tervét 102,6 száza ’ékra teljesítette. (Taps.)

Számos üzem azonban nem teleltette januári tervét, s ezzel márts több. mint 100 millió forinttal megká-csította népgazdaságunkat Harci feladat az idén, hogy minder 'izem, minden műhely, minden brigád és minden dolgozó dekádról iekádra, hónapról hónapra, egész évben teljesítse — s ahol megvan a feltétele — túlteljesítse tervét.

A költségvetés — folytatta — nagyon helyesen, nagy figyelmet szentel a technika fejlesztésének. Ez nem rövid lejáratú kampányfeladat, ez a szocializmus és a kórrtmumzmus építésének alapvető eszköze. Különösen példamutató számunkra a Szovjetunió hatodik ötéves terve. Az új ötéves terv kolosszális előrehaladást tesz, hogy a Szovjetunió mindenben utolérje és elhagyja a legfejlettebb kapitalista országokat is a technika, a tudomány fejlesztése torén.

Kovács István az országgyűlés tagjainak Ie'kes nagy tapsa közepette üdvözölte a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetunó népeit és vezető pártját, példaképünket, a Szovjetunió Kommunista Pártját a jövő héten megnvíló XX. kongresszusa alkalmából. — A testvéri baráti, felszabadító szovjet népnek — mondotta — jó munkát és sok sikert kívánunk hatodik ötéves terve sikeres megvalósításához, (Nagy taps.)

Folytatása a 2-ik odalon)

»