Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-02 / 28. szám
1956. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy ismeretlen brigád A tmolnoki Járműjavítóban több alvázlakatosbrigád dolgozik. Vannak köztük olyanok, amelyek sorozatos sikert érnek el, magas teljesítményüket, módszerüket példának tartják s nevüket szárnyra kapja a hír. Ezenkívül természetesen vannak olyanok is, amelyek nevét alig-alig ismerik, a versenybíródé sem dicsekszik velük, mert gyengébb százalék kerül a nevük mellé. Az utóbbiak közé lehetett sorolni sokáig Balázs László 6 tagú csoportját is. Nem azért, mintha adósak maradtak volna a terv valóraváltásával, kiszabásukat legtöbb szőr becsülettel teljesítették. Csakhát ez nem elég ahhoz, hogy egy brigádnak „neve" legyen, az élen járók közé kerüljön, ők pedig nem haladtak egyről a kettőre. Pedig mindannyian szerették volna, ha kiemelkednek az átlagból, márcsak azért is, mert ez pénzben is többet jelent, no meg elismerésben is. Vajon miért topogtak egy helyben? Balázs elvtárs, a brigádvezető már harmadik éve van a csoport élén s ez idő alatt a brigád tagjai között sem volt jelentős változás, úgy hogy megismerhették egymást. Azt sem lehet mondani, hogy a brigád összetétele nem volt jó, mert ina csak azok dolgoznák, akik ezelőtt, azzal a különbséggel, hogy lényegesen jobb eredménnyel, Valami hibának mégis csak kellett lenni, s volt is. A brigádvezető nem tudott kollektív szellemet kialakítani a csoportban. Mindenki a maga feje után ment. Így nem kapcsolódhattak be a munkaversenybe sem, ami pedig igen jó emelője a munkának. A hibát azonban hamarosan fel. 'élték — s egyetértésben a brigádvezetővel elhatározták, hogy megváltoztatják az eddigi módszert, mely fejetlenséghez vezetett, öszszefogás nélkül pedig még olyan kis egységben sem lehet eredménynyel dolgozni, mint a brigád. Azóta javult a munkájuk, jó az összhang. A fiatalok úgy dolgoznak, mint az idősebbek s a legidősebb tag, Miska bácsi, aki már 62 éves s 42 éve lépett az üzembe. A villámom emelő éppen egy vagont emel. Fokozatosan távolodik a vágánytól, addig, míg el nem hangzik élesen az ,^íllj!” A csoport tagjainak egy része Balázs László brigádvezetővel együtt közre is fogja mindjárt a beteg kocsit, a többiek már vagonokon foglalatoskodnak, hogy minél több kocsi kerüljön ki készen. Odébb Soltész István kezében kattog a légkalapács, Szabó, a brigád legfiatalabb tagja a szegecset melegíti hozzá. Egyenletesen dolgozik mindenki, van munkája, Persze emellett fontos az is, hogy kerék legyen a javításhoz s úgylátszik, itt sincs hiba. A keréhellátás javul és a bekötők indent megt -sznek, hogy az ál-, vázosok kellő időben megkaphassák a fontos alkatrészt. Nem sok idő múlva a villamos emelő motorja egyenletesen megindul és a hatalmas orsó segítségével biztosan süllyed a kocsi, az alágurított kerekekre. Első látásra is meggyőződhet mindenki, a brigád serény, szorgalmas munkájáról. — Aztán van-e eredménye ennek? — kérdezzük Balázs élvtársat, a brigád vezetőjét. Megelégedetten válaszol. — Hogyne volna. Ez a brigád már nem topog egyhelyben. Körülbelül három hónapja darabszámban túlteljesítjük tervünket, úgy hogy nem állhatunk rosszul. Baláaséh ma már valóban nem állnak rosszul s nem tartoznak az átlag, hanem inkább a jók közé. Példájuk azt mutatja, hogy egyenletes munkával, a kiszabás dekádról dekádra való teljesítésével, a munkafegyelem betartásával s nem utolsósorban jó irányítással az átlagos brigádok is utólérhetik a legjobbakat. Cs. J. Tízéves a karcagi kórház 1946. február 2. — 1956. február 2. Tíz esztendővel ezelőtt adták át rendeltetésének a fasizmus pusztításából újjáéledő Karcagon az első kórházat. A város és környéke életében igen nagy jelentőségű volt ez a nap, hiszen a felszabadulás előtt Debrecen és Szolnok között 140 kilométeres szakaszon nem volt kórház. A karcagi kórház története 1944. szeptemberében kezdődött. Dr. Zö.d István, a besztercei kórház igazgató-főorvosa a győzelmesen előretörő Szovjet Hadsereg elől menekülő német fasiszták és magyar csatlósaik parancsnokságától azt az utasítást kapta, hogy a kórházat ürítse ki s a személyzettel, a felszereléssel együtt induljon Dunántúlra Végeredményben a kórház Ausztriába, az egyik Linz-kömyéki városba, Rohrbachba került. A hoszszú út alatt dolgozói megakadályozták, hogy egészségügyi intézményük katonai jellegű legyen, s szinte megszakítás nélkül folytatták gyógyító munkájukat. Rohrbach élőbb amerikai, majd később szovjet zónába került. A szovjet parancsnokság az első kínálkozó alka1 ómmal hazaindította Magyarországra. Itthon a kórház vezetői és dolgozói azonnal szolgábabtételre jelentkeztek s a megmentett felszerelést átadták a Népjóléti Minisztériumnak, amely Karcagot jelölte ki a volt besztercei kórház letelepülési helyéül, s vezetésével továbbra is dx. Zöld Istvánt bízta meg. 1945. október 13-án érkezett meg a kórház személyzete a Népjóléti Minisztériumtól kapott felszereléssel Karcagra. Sok-sok akadállyal kellett megküzdeni, míg a volt Bogdi-Papp-féle kúriában három hónap kemény, küzdelmes —• a párt, a Nemzeti Bizottság, a demokratikus szervezetek és a város által segített — munka után, a kórházat átadhatták rendeltetésének. Ezután sem volt gondtalan itt az élet. Mindig adódott megoldásra váró probléma. A párt és a kormány által támogatott, segített munka azonban nem volt eredménytelen. Sőt! A kezdetben 24 ágyas kórház az eltelt tíz év alatt jelentős mértékben kibővült. Különvált a sebészet és a belgyógyászat, nőgyógyászati osztály létesült. A volt városi takarék épülete révén terjeszkedési lehetőség nyílt. Ekkor bőrgyógyászati, gyermek, fül-orr-torok-gége osztályt nyitottak, a közelmúltban pedig a fogászati rendelés is a kórház hatáskörébe került. Az eltelt tíz év alatt sok-sok ezer dolgozó nyerte vissza egészségét a karcagi kórháziban az orvosok és az egészségügyi személyzet gondos, lelkiismeretes munkája révén. Ma, amikor egy évtizedes jubileumát ünnepli a kórház, Karcag és környéke lakossága szeretettel és megbecsüléssel fordul a kórház dolgozói felé, megköszönve az életmentés, a gyógyítás és az ápolás terén végzett odaadó, áldozatos munkát. Köszöntik azokat, akik az első pillanattól kezdve resztvettek a munkában. így dr. Zöld István mellett, dr. Kiss Ernő sebészfőarvost, Barabás Pált, aa üzemi bizottság titkárát, Barabás Pálné élelmezési vezetőt, Sovány Mihály műtős-asszisztenst, Katonáné László Katalin vezető ápolónőt. — Ugyanakkor köszöntik azokat is, akik az eltelt tíz év alatt több-kevesebb ideig a karcagi kórházban dolgoztak. Tíz év alatt hatalmas lépést tett előre a fejlődés útján a karcagi kórház. Azt kívánjuk, hogy az elkövetkező évek során tovább bővüljön, gyarapodjon, s végezzen még jobb, eredményesebb munkát a dolgozóik egészségének védelme érdekében, Ma délben rendezik meg a kultUTotthonban a jubileumi ünnepséget A karcagi kórház fennállásának tizedik évfordulója alkalmából jubileumi ünnepséget rendeznek a városi ku/ituirotthanban. Az ünnepségen, amely délben 12 órakor kezdődik, résztveszmek az Egészségügyi Minisztérium, valamint a megyei egészségügyi szervek képviselői is. (jafJma Olyikólaiewi: Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 25 meg a főagronómusrol —- Mondja Nasztyaszja Vasziljevna, magának tényleg nincs semmi dolga? — kérdezi Arkagyij. — — Nincs saját dolga?... Á, vagy úgy, van? Akkor talán volna olyan szíves és azzal foglalkozna. Talán megengedi nekem, hogy én foglalkozzak a műszaki dolgokkal és én is feleljek értük. — S nem is néz tovább Nasztyára, odajön hozzám, leül mellém az asztalhoz és átölel. — Tudod Aljasa, milyen nagyszerű kombájnt kapott a volocsihinói gépállomás? Velem beszélget, Nasztya meg csak ott áll az ajtóban. Álldogált m'g egy ideig, aztán elment. Nemsokára Fegyával meg Arkagyiiial elmentünk a kerületi pártbizott'ág plénumára. Egy nap múlva lőttünk haza és csak nézünk. Hát ez meg mi? A hó kellős közepén áll egy ,SzS—6“-os vetőgép és a sztyeppen kis piroszászlós lányok futkosnak. Megkérdezzük tőlük: — Mi történik itt? Azt felelik: — Kínlódunk. Második napja próbáljuk a hóban a négyzetes vetést. — Kinek az utasítására? — A főagronómusnő utasítására. Hét ez meg mit jelent? Azt jelenti, hogy Nasztya kihasználva távoliétünket, utasításom ellenére önkényesen elvonta az embereket a műhelyből és kiküldte őket a mezőre. A homlokomat is kiverte a veríték. Miféle önkényesség ez? Egy pillanatra sem lehet elmozdulni a gépállomásról! írásbeli megrovásban részesítettem, Odaadtam, hogy írja alá. Aláírta, nem szólt egy szót sem. Csak kifelé menet megállt az ajtóban és azt mondta: — Minden vetőgépen gyűrűs hézagok vannak. Kiszóródik a mag, nemcsak az adagolónyíláson, de a hézagokon is. így nem sikerül a négyzetes vetés. Arkagyij azt felelte: — Ezt mi is tudjuk. De nem néz Nasztyára. Nasztya kiment a szobából. Ez alatt az idő alatt a tavasz is erőre kapott, kezdtük összeállítani a gépcsoportokat és ki-kikülde"' őket a mezőre. Ekkor aztán olyan dolog kezdődött. amihez hasonlítva minden, amit eddig átéltünk Nasztyával, Cí"k menrvbéli álomnak tűnt! Két jeliem akaszkodott egymásba halálos fogással — Nasztya és Arkasvii. Űey összeakaszkodtak hogy az egész gépállomás recsegett-ropogott belé. Jön Aikagyij és azt mondja, hogy az ilyen és ilyen számú gépcsoport teljes egészében rendben van és még ma kimegy a brigádhoz. Egy félóra múlva megjelenik Nasztaszja és kijelenti, hogy a gépcsoporton rosszul működnek a kormánylemezek, vissza kiéül küldeni a javítóműhelybe. Arkagyij üvölt: — Ne avatkozzon a más dolgába! — A vetéskihagyésok a földieken, aa az én dolgom —• felelt Nasztya. S ez így megy nap mint nap! A szomszédos gépállomásakor már minden gépcsoportot kiküldtek a mezőre, de a mieink még mindig itt vesztegelnék a majorban. Mi beküldjük a jelentést a kerületi pártbizottságba, hogy minden gépcsoport rendben van, ki lehet küldeni őket a brigádokhoz, Nasztya p?díg arról ír a kerülethez hogy nincs egyetlenegy kész gépcsoportunk sem. És ami mindenné’ bántóbb a dologban, a szomszédos gépállomásokon semmivel sem jobbak a gép°k a mieinknél! Hogyha ott belekapaszkodik az ember min den'be. ott is talál apróbb hiányosságokat minden egyes gépe so por ton! Csakhogy ott normális agro nómusok dolgoznak! (Folytatjuk.) Történelmi évforduló Tíz évvel ezelőtt történelmi jelentőségű eseményről adtak hírt a lapok: 1946 február 1-én a par'ament gótívű épületében a nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot. Mit jelentett az, hogy örökre a múlté lett a királyság elavult, gyűlöletes intézménye? Azt, hogy visszavonhatatlanul vége az úri elnyomatás korszakának, s hogy hazánk a szabadság, a függetlenség útján halad előre. Nemzetünk életében nem az első köztársaság volt ez: 1849-ben, 1918-ban és 1919 ben a hazánk függetlenségéért és a dolgozók szabadságáért megmozdult demokratikus erők együk első célja volt a királyság megdöntése, a belső és külső elnyomást jelentő államforma eltörlése. Ezek a köztársaságok azonban nem éltek sokáig. Nekünk jutott a feladat, hogy mindörökre véget vessünk a szenvedést, vért, könnyet, nyomort jelentő királyságnak. Hazánk népe 1949-ben megalkotta az 1946-os köztársaság erőben és tekintélyben mérhetetlenül megnőtt utódját, a Magyar Népköztársaságot. A népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé s egyedül csak a dolgozó népé. A kizsákmányolok semmilyen fajtája nem részesü’het a hatalomból. Visszatekintve, az évfordulón népünk és pártunk erejét, a munkásosztály szilárdságát ünnepeljük. A köztársaság volt az első lépés, s ezt újabb és újabb győzelmek követték. A népköztársaság vezetése szilárdan a munkásosztály kezében van, amely a dolgozó parasztsággal szövetségben építi a szocializmust. Tíz évvel ezelőtt a kommunisfk harcoltak legkövetkezetesebben azért, hogy létrehozhassuk a köztársaságot, hogy kiűzhessük a törvényhozásból, a politikai életből a királyság visszaálmodóit, a feudális rend, a nagybirtok szószólóit, a polgári rend és a kapitalizmus védelmezőit-Azóta is népünk minden győzelmének szervezője a kommunisták pártja, a Magyar Dolgozók Pártja, amely most Is felemelő, hatalmas programot tűzött elénk célul: a második ötéves terv megvalósítását. Az eltelt évek alatt köztársaságunk nemcsak népuralommá lett, hanem a függetlenség és a béke államformája is. Mindannyian tudjuk, hogy a független magyar köztársaság megszületése és megerősödése a Szovjetunió felszabadító harcának köszönhető és annak, hogy a Szovjetunió állandóan támogatta, segítette népünket új élete építésében. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió vezette béketábor tagja, a varsói szerződésben résztvevő államok errike. Ez biztosítja hazánk egyre növekvő nemzetközi tekintélyét. Nem ünnepelheti népünk szebben a köztársaság kikiáltásának tizedik évfordulóját, minthogy megfogadja: odaadó munkával, kötelezettségeinek fegyelmezett teljesítésével segíti győzelemre a második ötéves tervet, erősíti a népköztársaságot és szilárd’*,ia hatalmát, ugyanakkor pedig a Szovjetunió oldalán lankadatlanul harcol tovább is a békéért, szo'gálva ezzel a nemzetközi megértés és együttműködés ügyét, védelmezve kivívott szabadságát, függetlenségét. Élenjáró földműi vessz» tét fieseti dolgozók LUKÁCSI ISTVÁN a jászladányl földművesszövetkezet főkönyvelője. A szövetkezet számvitelét naprakészen tartja, ezzel megszilárdította a pénzgazdálkodást, s hozzájárult a jövedelmező gazdálkodáshoz, FÁBIÁN GÁBOR a kunhegyesi földművesszövetkezet ügyvezetője. „Kiváló földművesszövetkezeti dolgozó" jelvénnyel tüntették ki. Vezetése alatt két Ízben nyerte el a földművesszövetkezet aa „ÉLÜZEM” címet. A „Titkárnő“ bemutatója előtt Vészi Endre „Titkárnő” című darabja — a Szigligeti Színház idei ötödik bemutatója — eredeti dráma”, a dolgozó nő mindennapos nehéz, sokszor hősi munkájáról, a családi élet problémáiról. három ember szerelméről, vágyairól, igényéről és Ízléséről szól. A darab címszerepét a Pettyesből és a Montmartrei ibolyából már jól ismert Olsavszky Éva játssza. — A színész számára izgalmas és érdekes feladat egy, a mai élet problémájával foglalkozó darabban látszani. Nekem azért is érdekes mert Szolnokon ez lesz az első pró~ai szerepem Márton Ferencné, az lllatimpex Vállalat ü) titkárnője igen sokszínű, érdekes figura, komoly, szorgalmas munkát igénylő feladat számomra. Ennek az igen ■•mberi, összetett alaknak a meg. formálása felelősséget is ró rám, mert új élefünk problémáiról, a családról, a munkáról, a szerelemről beszél és próbál választ adni néhány égető kérdésre. Ez a felelösség egyben azt is jelenti, hogy a feladat még szebb, még izgalmasabb, mert ott a színpadon arra szeretnék választ adni, hogyan kell emberibben, szebben szeretni. Márton Ferencet, Erzsi férjéti Lengyel János alakítja. Külön érdekessége a szereposztásnak, hogy a darabbeli házaspár az életben is az: Lengyel János és Olsavszky Éva férj és feleség. Ez az első aU kálóm, hogy színpadon, mint hízastársak játszanak, — Márton Ferenc példája annak az embernek, aki lángolásig szereti a munkáját, a feleségét. aki a családi szentélyre végtelenül vigyáz, s annak a gondolatától, hogy elveszti élettársát, asszonyát, szinte megborzad: élete nagy válságba kerüli — Én már találkoztam az életben Márton Ferencekkel. Velük együtt akarom hirdetni: vigyázzunk otthonunkra, családunkra, ha kell harcoljunk érte, de mindig igaz, becsületes, igényes eszközökkel. Az íróval együtt akarom hirdetni, hogy szerelmünk mindig tiszta, becsületes legyen! — Nagyon szeretem ezt a sokrétű szerepet, igaz embernek tartom Márton Ferencet. Bízom benne, hogy mindenki, aki megnézi az előadásunkat, sok kérdésre talál majd választ és sok tanulsággal, élménynyél gazdagszik. Olsavszky Éván és Lengyel Jánoson kívül Velenczey István, Móricz Lili, György László. Vereczkey Zoltán. Padi László, Harsányi Margit és Fillér István játszik a darabban főbb szerepet. Az előadást a színház Jegfiata^ labb rendezője: Kisfalvy György rendezi. 4
