Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-15 / 39. szám
1956. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 PÁRTfilET * JOBBAN KELL TÖRŐDNI AZ EMBEREKKEL AZ ÖSSZEVONT CUKORGYÁRI TAGGYŰLÉS TAPASZTALATAIBÓL A MŰSZAK befejezésekor mindössze néhányan voltak a Cukorgyár klubtermében. 4 óra után 10 perccel azonban már érdeklődő tekintetű munkások, munkásnők ülték végig a padokat Várták az összevont taggyűlés kezdetét, a két éves munkáról való számadást, annak elemzését, vájjon úgy éltek, úgy d ügoztak-e. ahogyan azt tagjaitól pártunk elvárja? Helyt álltak, s ezt legjobban az bizonyítja, hogy az ország cukorgyárai közül ezévben ők voltak a kampány győztesei. Mit jelent mindez? Azt. hogy van lelkesedés és akarat az üzem dolgozóiban. Lelkesedés, akarat. a kettő együtt olvan erő. amely nem smer lehetetlent, ha dolgozókkal, az emberekkel megfelelően törőd :k a pártszervezet vezetősége, példát mutatva ezzel a gazdasági veze tőknek. Nézzük meg az üzemi pártvezetőség választó taggyűlés tükrében. mit tettek a cukorgyári pártszervezet vezetői az emberekért? Mit tükröz a beszámoló? Arányainak megfelelően sok szó esik benne arról, hogy a kommunisták helyt álltak a munkában, példamutatóak voltak. Arról azonban, hogy egy-egy elvtárs hogyan dolgozik, személy szerint mi az érdeme. mit tanulhatnak tőle munkatársai. elvtársai s esetleg mik a gyöngéi. — egyetlen sor nem szól Erről Hermann elvtársnak, az üzemi pártvezetőség titkárának az a véleménye, hogy így van jól. mert a közel háromszáz tag nevét nem sorolhatja fel egyszerre, ha pedig néhányat megdicsér, a többi megsértődik. Vajon mi ösztönzi az elvtársakat jobban, az-e. ha gondolhatnak arra. hogy egvszer őkét névszerint is megdicsérhetik kétszáznyolcvan ember előtt, megemlítik egy egy szép tettüket, yagy az, ha általánossággal traktáliuk őket? Csakis akkor érzik, hogy szükség van minden egyes ember erőfeszítésére, példamutatására, cssakis akkor érzik, mit tettek jól. ha egyes emberként is. nem pedig csak tömegként nézik őket. S miért ne lehetne keresni olyan eseteket, ahol az átlagos lóknál is jobbakról szólhatunk? Még újévkor történt. hogy Gáspár Gyula és M> ravszki Mihály üzemüktől távol, esővel, hideggel, géphibával és kedvezőtlen körülményekkel küzdöttek azért, hogy a Békés megyei Pálmatérről idejében elhozzák a répát feldolgozni. Hol lehet és kell az ilyen hőstettekről beszélni, hanem a taggyűlésen? Baj van itt az emberekkel való személyes törődéssel. S mig a pártszervezet vezetői úgy vélekednek, hogy egy két embert ennvi közül úgy is hiába dicsérünk, addig, míg nem személv szerint szólnak a vezetők az emberekhez, nem nyugtathatja meg őket semminemű siker. NEM KÖNNYŰ s nem márólholnapra megvalósítható dolog közeljutni az emberekhez. Az út azonban nem ismeretlen, hiszen arról ezen a taggyűlésen is sok szó esett. Ennek az útnak egyik formája a bírálat meghallgatása a munkásokban élő segíteni akarás észrevétele, még akkor is. ha ezt nem éppen a legmegfelelőbb szavakkal fejezik ki. Ezen a taggyűlésen nem igazolódott az. hogy a vezetőség mindenkor helytad a dolgozók szavának, véleményének. Pataki József, az egyik hozzászóló ezt mondta: „Még a mostanit megelőző kampány idején felvetettem hogy a gyárban sók helyen rosszak a vezetékek és az értékes cukorlé elfolyik. Humorosan mondva helyenként csak esernyővel lehet járni az üzemben. Akkor ezt a felvetésemet nem helyeselték Aztán hosszabb idő múlva (gy tértek vissza ügyemre: „Igaza volt az elvtársnak.'’ A helyzet azonban azután sem változott, mert még ezt a kampányt is ugyanúgy dolgoztuk végig.” Kétségtelen, hogy lehetnek akadályok. amelyeket nem lehet azonnal megszüntetni, amelyek elhárítása huzamosabb időbe télik De hónapokon, egész éven át kijavítatlanul hagyni a hibákat, válasz nélkül hagyni a dolgozók jogos észrevételeit, egyenlő a bírálat hallgatólagos elfojtásával. Addig míg a vezetők nem mutatnak példát a bírálat alkalmazását* n. a párttagságban sem vezet a kívánt eredményre a jogos bírálat. Kubik Imre elvtárs a taggyűlés elé terjesztett határozati javaslatához kiegészítést javasolt: „Az üzemben mindennel sokat foglalkoztak. csak a munkások problémáival keveset Sose kapunk megfelelő választ kérdéseinkre. Javaslom ezért, hozzunk határozatot, hogy a dolgozók bejelentéseire, észrevételeire, kérdéseire húsz napon belül adjon választ a vezetőség.” Kubik elvtárs szerény volt. hiszen a dolgozók bonyolult bejelentéseinek intézésére is 30 nap a legmagasabb határidő Mégis mi történt? A taggyűlés elnöke ezt a javaslatot visszautasította. A PASSZIVITÁS amiről a cukorgyári taggyűlésekkel kapcsolatban már nem egyszer, s most is szó esett, csak akkor oldódik fel. csak akkor érzik igazán magukénak a dolgozók az üzem problémáit. ha velük is törődnek, ha a vezetők nem csak szavakban, hanem tettekben is többet tesznek az emberekért. B. E. Az újjászülető vasúti személykocsik között fcfdnpf lenéi a Masryar-Szovjet Barátság Hónap;a előtt A Magyar—Szovjet Társaság Szolnok megyei Szervezetének titkársága kedvés levelet kapott V. Magirata elvtársid,, a munkácsi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnökétől. A levelet az alábbiakban közöljük JC edves Elvtársak! Napról napra erősödik a barátság, szorosabb lesz az együttműködés Magyarország és a Szovjetunió népei között, s egyre élénkebb a magyar nép érdeklődése a kommunizmust építő szovjet hazánk iránt. Mi, ukránok, éppen úgy, mint a Szovjetunió többi népei, ugyancsak érdeklődéssel fordulunk a békaszerető és tehetséges magyar nép felé, amely — egyszer s mindenkorra megszabadulva a kapitalista rabságból — a szocializmus építésének útjára lepett. A magyar nép munkasikerei örömmel töl.ik el Kárpátalja dolgozóit, akik a múltban nem egyszer vállvetve harcoltak a magyar dolgozókkal együtt a különféle elnyomók ellen. Örömmel közöljük Önökkel, hogy a szovjethatalom eltelt évei alatt felismerhetetlenül megváltozott Kárpát-alja arculata. A Szovjet- Ukrajnával történt egyesülés óta Kárpát alja idegen tőkések gyarmati területéből fejlett iparral, szocialista mezőgazdasággal rendelkező terület lett, amelynek szocialista kultúrája megőrizte nemzeti formáit. /'Munkács város dolgozóinak sikerei mind a gazdasági, mind a kulturális élet terén jelentősek. A kommunista párt, a szovjet kormány mindennapos gondoskodása, a nagy orosz nép és a szovjetország többi népeinek segítsége következtében egyre növekszik, fejlődik szeretett városunk. A szovjet népek családjában eddig eltöltött tíz esztendő alatt Munkácson kenyérgyár, borászati üzem, húskombinát, hajlítottbútorgyár, szövőüzem, ruhagyár, cukrászüzem és sok más létesítmény épült. Ezeket az üzemeket a legmodernebb technika jellemzi, s össztermelésük 1955-ben az 1946. évinek több mint hatszorosa volt. A szovjet hatalom évei alatt Munkács gazdagon felszerelt, szép várossá lett: parkok, sugárutak, tágas utcák, műutak fogadják a járókelőt. A városi kertészet áltál gondozott növények eljutottak 1955-ben az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításra is. A tíz év alatt nagymértékben emelkedett a város dolgozóinak anyagi életszínvonala. Jelentősen bővült a lakóterület. Csak a munkások és alkalmazottak részére 410 magánház épült állami segítséggel. /I Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormánynák állandó gondoskodása nyilvánul meg a munkácsiak kulturális szükségleteinek kielégítése terén is. Orvostudományi intézet, kulturális és oktatási intézmények egész sora szolgálja a műveltség emelését. A városi kórház az orvostudomány áltál megkövetelt legmodernebb eszközökkel van felszerelve. Az 1947-ben alapított Anya- és Gyermekvédelmi Tudományos Kutató Intézetben az anya- és csecsemővédclem legújabb módszereit dolgozzák ki. A városban több mint 500 magasképzettségű egészségügyi dolgozó védi a lakosság egészségét, Az iskolák száma a tízszeresére bővült. Van kilenc középiskola, ezek között egy magyar nyelvű, három hétosztályos és ugyanennyi elemi fokú iskola, tanítóképző. műbútorasztalos középiskola, ipari és mezőgazdasági technikum, állatorvosi középiskola. Az összes tanulók száma több mint nyolcezer. A felszabadulásig városunkban összesen csak egy könyvtár és egy filmszínház volt. Most van drámai színház, öt könyvtár, Műveltség Háza, Tanítók Háza, Úttörő Ház, négy filmszínház s igen sok klub a különbéi? intézményeknél. JC edves Elvtársák! A VH/a. osztály csarnokába kopottá ., rongál tan futnak be a forgalomból kidőlt személykocsik. S mikor újra elhagyják az üzemet, alig ismerni rájuk. Szakasztott olyanok, mint az újak. Ebben az évben különösen nagy munika kezdődött az osztályon, sorozatban gyárt/ák az úgynevezett vasvázas kocsikat. Az utazóközönség ismeri ezeket a nyitott perronos, fapados vagonokat, 53 000-es sorszámot viselnek. Ezeket építik újjá, faváz helyett acélvázzal. Vagyis az aivázra teljesen új, minden igénynek megfelelő kocsit építenek. Sőt az alvázat is alapos javításnak vetik alá. így csaknem új járművet gyártanak. Kocsis András, aki brigádjával az alvázon dolgozik, büszkén mutogatja,. milyen átalakítást hajtottak végire rajta. Kovácsolt ágyvezeték helyett sajtolt ágyvezetéket építettek be. Mint az új munkáknál általában. számtalan lehetőség van itt is az ötletek, jó módszerek érvényesítésére. — Ezeket a fékháromszögeket nagyszerűen tudjuk újra használni — emel ki a leszerelt alkatrészek halmazából egyet. — A végét felhegesztjük, azután a kovácsok megnyújtják s olyan lesz, mint az új. Egy kocsihoz kell négy darab. Ez kétszáz forintjával 800 forint megtakarítás — számolgatja. A kilenc fős brigád minden tagja szaporán dolgozik s az sem akadály, hogy a hőmérő higanya a mínusz 15 fok fölé jár, a totópad vágánya felett ügy hull a hó, mint odakint, mert a műhely jó része tető nélkül van még. Ezen nem lehet egyik napról a másikra változtatni, ezért ügy segítenek, ahogy lehet — forró teával, gondoskodással. Kiss András, aki mmrég került a brigádba, most kap vattás ruhát. — Egyébként a hirtelen jött hideg ellenére is jól haladunk — állapítja meg a brigádvezető. — Szeretnek itt dolgozni az emberek. A műit hónapban >300 forinton felül kerestek a brigád tagjai, en magam 1500-at — Ebben a hónapban is van bőven mit csinálni — kapcsolódik a beszédbe Rózsahegyi hegesztő. — 8 darab vasvázas kocsit* kell kiadnunk:. Ez meg is lesz.; A terv csak hat darab lenne havonta. Hanem a múlt hónapban a sorozatgyártásra való átállás, meg egyéb kezdeti nehézségek miatt csak négy darab készült él Februárban pótolni akarják az adósságot s így lett februárban a hat kocsiból nyolc. Az alváz, miután a Kocsis brigád végzett vele, a tolópadra, majd a Juhász lakatosbrigádhoz kerül. Itt a lakatosok — javarészt a legkiválóbb szakemberek — építik rá a teljesen új „karosszériát“ acélhordókból, lemezekből. A magas állványokon szüntelenül villog a hegesztőfény. Az ablakok előtt a lakatosok sokasága dolgozik. Milliméterre pontos munkát kell végezni itt. Megóvják a szerkezetet minden deformálódásiéi. Juhász elvtárs, a brigád vezetője megmutatja a munkafolyamatokat, az alkalmazott szerszámokat, ismerteti a munkaszervezést, mindez a gyors, pontos munkát segíti elő. A ragyogó, szép köntöst a mázolok vágányán kapja meg a kocsi. Kéz alá vssz’k a csupasz vasat a mázolok, a hőszigetelők. Az asztalosok fényes lemezzel borítják be a kiálló vasbordáikat, csillogó ablakkereteket helyeznek be, csőbútorokkal szerelik fel a fülkét s a kárpitosok afrikkal tömött műbőr üléssel látják el. A padozat is dupla lesz, finom szövetszerű műanyag borítja. Ez a ragyogó szép kocsi fapadosként kerül forgalomba, s a kényelmes utazást biztosítja. E hó 23-án újabb két darabot ad ki a műhely próbaútra. — Ebben az évben 64 darabot adunk még ezekből a kocsikból — mondja Jávor elvtárs, a személykocsi részleg vezetője, — Míg elkészül egy-egy, sok munka, fáradság van vele. Szívesen csináljuk. Csak akkor szomorodunk el, mikor bizonyos idő után újra viszontlátjuk ezeket a kocsikat megrongálva, bútorait, berendezéseit vigyázatlanul tönkretéve. Arra kérjük az utazókat, bánjanak ezekkel a vasvázas kocsikkal olyan szerrttttel, mint amilyen szeretettel és gonddal mi építjük. Az elmúlt év novemberében a Szovjet Ukrajna Hete alkalmából barátként találkoztak Munkács városának küldöttei a magyar nép küldötteivel. Mi örömmel osztjuk meg a gazdasági és kulturális építés terén szerzett tapasztalatainkat a magyar dolgozókkal, a béke megerősítéséért, a népek közötti együttműködésért folytatott közös harc sikere érdekében. Kedves Elvtársak! Teljes szívünkből kívánunk önöknek további, sikereket a szocializmus építéséért, a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fejlődéséért. felemelkedéséért folytatott harcukban. Erősödjön a szovjet és magyar nép megbonthatatlan, örök barátsága! Éljen a béke az egész világon! V. MAGIRATA, a munkácsi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke Megyénk termelőszövetkezetei ezévben több mint 21 000 kát. hold rizst terme'nek Megyérk termelőszövetkezetei ez ívben több mint 21 ezer kát. hold földön termelnek rizst. Jelentősen megnövekedett az öntözéses kertészet, takarmánytermesztés, legelő területe is. A tsz-ekben e nagyarányú öntözéshez ezévben 250 millió köbméter vízre lesz szükség. Ha egy helyre gyűjtenénk össze, a nagymennyiségű víz ezerholdas, öt méter mély víztárolót sziniűtig megtöltene. Az öntöző vizet ezévben a gépállomásoknak kell eljuttatniok a felhasználási helyre. Az öntözés zavartalanságát nagymértékben előmozdítja a gondos tervezés, felkészülés. Megyénk öntözési szakemberei a Mezőgazdasági Igazgatóság és a Vízügyi Igazgatóság irányításával az elmúlt héten készítették el az öntözési tervet, melyet az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gépállomások vezetői megtárgyaltak, Rövidesen megkezdődnek a tavaszi szemlék a gépállomásokon és a termelőszövetkezetekben A földművelésügyi miniszter rendeleté értelmében március 5-ig meg kell tartani a tavaszi szemléket, amelyeken megvizsgálják, hogyan készültek fel a termelőszövetkezetek és s gépállomások a mezőgazdasági munkákra. A szemék megyénkben február vége felé kezdődnek. Terrnelőszövetkeze•eink, gépállomásaink ezért gyorsítsák meg a gépjavítást és az egyéb előkészületeket, hogy a tavaszi munkák megindulása ne érje váratlanul őket: Medina Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 35 meg a főagronőmusról Ott állok egyedül a hangszóró alatt és a hangszóró országos méretekben dícsér engem! Gépállomásunkat dicséri, meg Gosa Csumakovot, meg Arkagyijt.s. őszintén megmondom, volt is miért dicsérni..: Amíg a szomszédos gépállomások az „SzS—6”-os vetőgépeket próbálgatták, meg az alkatrészeket készítették elő, a mi gépállomásunkon már bevetették majdnem az egész kijelölt szántót kukoricával és napraforgóval, de úgy, hogy nap mint nap túlteljesítették a normát. Berohan Arkagyij, haja kócos, pipája kialudt a szájában. — Hallottad — mondja —, az egész ország visszhangzik tőlünk! Ki gondolta volna, hogy ezeken a négyzeteken most így ki lehet ugrani? Anélkül, hogy tudtuk volna, most elevenébe találtunk a dolognak! .. , Összegyűltek az emberek, mindenki elégedett örül. mindenki gratulál nekünk. Sehogysem tudom megszokni ezt a dolgot. Egész tavasszal csak szidtak, korholtak, •nőst meg nesze neked!... Visszamentem a dolgozószobámba, ülök, újra átélem a dolgokat. Rucsenko is felhív a kerületi párt*— Hallottad? Nahát ez aztán!... Csak így tovább! Azt válaszoltam neki: — Igenis, csak így tovább, kerületi párt titkár elvtárs! Közben meg arra gondolok: micsoda élet is ez? Olyan, mint a hidegrázás! Tegnap még harmincöt és néhány tized voit a lázam, most meg negyvenfokos! Tegnap még a kerületnél is korholtak, a területi újságban is szidtak bennünket, ma meg a központi lapban, meg a rádión is úgy dicsérnek bennünket, hogy az egész ország visszhangzik bele! Csoda ez, mi lenne más? Linocska is telefonál, gratulál. A folyosón örvendeznek a gyerekek, meg akarják ünnepelni az eseményt. engem is hívnak. De én csak ülök s gondolkodom... S egyszerre villámcsapásként hasított agyamba a gondolat... Mindenki elégedett. mindenki vidám, de Nasztya valahol a falu szélén ugrál féllábon, nem tud semmiről semmit, s arra vár, hogy felmondásomra megváljon a gépállomástól... Még a nevét se említették. Ügy látszik, óvakodott az újságíró olyan embert megdicsérni, aki éppen most kapott megrovást. Az ördög vigye el, gondolom, micsoda helyzet! Bejön Arkagyij, hív, hogy menjek át hozzá. Megígértem, hogy később átmegyek, de közben mindenki előtt titokban befordultam abba az utcába, ahol Nasztya lakik. Talán már otthon van, gondoltam magamban., 5 Beesteledett, hidegre fordult az idő. Hűvösség árad a faluba a sztyeppéről... Nasztya kapujában nagy, be nem fagyott pocsolya, nem lehet átgázolni rajta. Az ablaka világos, tehát otthon van. Gondoltam, bekopogtatok az ablakon, kihívom a tornácra. Odamentem az ablakhoz, s a következő kép tárult elém: a kályhában ég a tűz, s előtte alacsony kis lócán, két lépésnyire tőlem arccal az ablak felé fordulva ül Nasztya^ szokatlan öltözetben. Rövid ujjatlan szárasán* van rajta, de a szoknya aló’ kilátszik kedvelt, kék bőszárú sínadrágja. Egyik lábán föihajtotta a nadrágszárat és egy nagy fadézsában gőzöli a lábát. Úgy látszik kibicsaklott lábát gyógyítgatja.. * Száráfán: orosz nSV régi ujjat!** felsőruhája. (Folytatjuk.)
