Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-15 / 39. szám

1956. február 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 PÁRTfilET * JOBBAN KELL TÖRŐDNI AZ EMBEREKKEL AZ ÖSSZEVONT CUKORGYÁRI TAGGYŰLÉS TAPASZTALATAIBÓL A MŰSZAK befejezésekor mind­össze néhányan voltak a Cukorgyár klubtermében. 4 óra után 10 perc­cel azonban már érdeklődő tekin­tetű munkások, munkásnők ülték végig a padokat Várták az össze­vont taggyűlés kezdetét, a két éves munkáról való számadást, annak elemzését, vájjon úgy éltek, úgy d ü­­goztak-e. ahogyan azt tagjaitól pártunk elvárja? Helyt álltak, s ezt legjobban az bizonyítja, hogy az ország cu­korgyárai közül ezévben ők vol­tak a kampány győztesei. Mit jelent mindez? Azt. hogy van lelkesedés és akarat az üzem dolgozóiban. Lelkesedés, akarat. a kettő együtt olvan erő. amely nem s­­mer lehetetlent, ha dolgozókkal, az emberekkel megfelelően törőd :k a pártszervezet vezetősége, példát mutatva ezzel a gazdasági veze tőknek. Nézzük meg az üzemi párt­vezetőség választó taggyűlés tük­rében. mit tettek a cukorgyári pártszervezet vezetői az embere­kért? Mit tükröz a beszámoló? Ará­nyainak megfelelően sok szó esik benne arról, hogy a kommunisták helyt álltak a munkában, példa­­mutatóak voltak. Arról azonban, hogy egy-egy elvtárs hogyan dol­gozik, személy szerint mi az ér­deme. mit tanulhatnak tőle mun­katársai. elvtársai s esetleg mik a gyöngéi. — egyetlen sor nem szól Erről Hermann elvtársnak, az üze­mi pártvezetőség titkárának az a véleménye, hogy így van jól. mert a közel háromszáz tag nevét nem sorolhatja fel egyszerre, ha pe­dig néhányat megdicsér, a többi megsértődik. Vajon mi ösztönzi az elvtársa­kat jobban, az-e. ha gondolhat­nak arra. hogy egvszer őkét név­­szerint is megdicsérhetik kétszáz­nyolcvan ember előtt, megemlítik egy egy szép tettüket, yagy az, ha általánossággal traktáliuk őket? Csakis akkor érzik, hogy szükség van minden egyes ember erőfe­szítésére, példamutatására, cssakis akkor érzik, mit tettek jól. ha egyes emberként is. nem pedig csak tömegként nézik őket. S miért ne lehetne keresni olyan eseteket, ahol az átlagos lóknál is jobbak­ról szólhatunk? Még újévkor tör­tént. hogy Gáspár Gyula és M> ravszki Mihály üzemüktől távol, esővel, hideggel, géphibával és kedvezőtlen körülményekkel küz­döttek azért, hogy a Békés megyei Pálmatérről idejében elhozzák a répát feldolgozni. Hol lehet és kell az ilyen hőstettekről beszélni, ha­nem a taggyűlésen? Baj van itt az emberekkel való személyes törődéssel. S mig a párt­­szervezet vezetői úgy vélekednek, hogy egy két embert ennvi közül úgy is hiába dicsérünk, addig, míg nem személv szerint szólnak a ve­zetők az emberekhez, nem nyug­tathatja meg őket semminemű si­ker. NEM KÖNNYŰ s nem máról­­holnapra megvalósítható dolog kö­zeljutni az emberekhez. Az út azonban nem ismeretlen, hiszen arról ezen a taggyűlésen is sok szó esett. Ennek az útnak egyik formája a bírálat meghallgatása a munkásokban élő segíteni akarás észrevétele, még akkor is. ha ezt nem éppen a legmegfelelőbb sza­vakkal fejezik ki. Ezen a taggyű­lésen nem igazolódott az. hogy a vezetőség mindenkor helytad a dolgozók szavának, véleményének. Pataki József, az egyik hozzászó­ló ezt mondta: „Még a mostanit megelőző kam­pány idején felvetettem hogy a gyárban sók helyen rosszak a ve­zetékek és az értékes cukorlé el­folyik. Humorosan mondva he­lyenként csak esernyővel lehet jár­ni az üzemben. Akkor ezt a fel­vetésemet nem helyeselték Aztán hosszabb idő múlva (gy tértek vissza ügyemre: „Igaza volt az elvtársnak.'’ A helyzet azonban azután sem változott, mert még ezt a kampányt is ugyanúgy dolgoztuk végig.” Kétségtelen, hogy lehetnek aka­dályok. amelyeket nem lehet azon­nal megszüntetni, amelyek elhá­rítása huzamosabb időbe télik De hónapokon, egész éven át kijaví­­tatlanul hagyni a hibákat, válasz nélkül hagyni a dolgozók jogos észrevételeit, egyenlő a bírálat hallgatólagos elfojtásával. Addig míg a vezetők nem mutatnak pél­dát a bírálat alkalmazását* n. a párttagságban sem vezet a kívánt eredményre a jogos bírálat. Kubik Imre elvtárs a taggyűlés elé terjesztett határozati javasla­tához kiegészítést javasolt: „Az üzemben mindennel sokat foglal­koztak. csak a munkások problé­máival keveset Sose kapunk meg­felelő választ kérdéseinkre. Javas­lom ezért, hozzunk határozatot, hogy a dolgozók bejelentéseire, észrevételeire, kérdéseire húsz na­pon belül adjon választ a veze­tőség.” Kubik elvtárs szerény volt. hiszen a dolgozók bonyolult be­jelentéseinek intézésére is 30 nap a legmagasabb határidő Mégis mi történt? A taggyűlés elnöke ezt a javaslatot visszautasította. A PASSZIVITÁS amiről a cu­korgyári taggyűlésekkel kapcso­latban már nem egyszer, s most is szó esett, csak akkor oldódik fel. csak akkor érzik igazán ma­gukénak a dolgozók az üzem prob­lémáit. ha velük is törődnek, ha a vezetők nem csak szavakban, ha­nem tettekben is többet tesznek az emberekért. B. E. Az újjászülető vasúti személykocsik között fcfdnpf lenéi a Masryar-Szovjet Barátság Hónap;a előtt A Magyar—Szovjet Társaság Szolnok megyei Szervezetének titkársága ked­­vés levelet kapott V. Magirata elvtársid,, a munkácsi városi szovjet végrehajtó bi­zottságának elnökétől. A levelet az alábbiakban közöljük JC edves Elvtársak! Napról napra erősödik a barátság, szorosabb lesz az együttmű­ködés Magyarország és a Szovjetunió népei között, s egyre élénkebb a magyar nép érdeklődése a kommunizmust építő szovjet hazánk iránt. Mi, ukránok, éppen úgy, mint a Szovjetunió többi népei, ugyan­csak érdeklődéssel fordulunk a békaszerető és tehetséges magyar nép felé, amely — egyszer s mindenkorra megszabadulva a kapitalista rab­ságból — a szocializmus építésének útjára lepett. A magyar nép mun­kasikerei örömmel töl.ik el Kárpátalja dolgozóit, akik a múltban nem egyszer vállvetve harcoltak a magyar dolgozókkal együtt a külön­féle elnyomók ellen. Örömmel közöljük Önökkel, hogy a szovjethatalom eltelt évei alatt felismerhetetlenül megváltozott Kárpát-alja arculata. A Szovjet- Ukrajnával történt egyesülés óta Kárpát alja idegen tőkések gyarmati területéből fejlett iparral, szocialista mezőgazdasággal rendelkező te­rület lett, amelynek szocialista kultúrája megőrizte nemzeti formáit. /'Munkács város dolgozóinak sikerei mind a gazdasági, mind a kulturális élet terén jelentősek. A kommunista párt, a szov­jet kormány mindennapos gondoskodása, a nagy orosz nép és a szov­jetország többi népeinek segítsége következtében egyre növekszik, fej­lődik szeretett városunk. A szovjet népek családjában eddig eltöltött tíz esztendő alatt Munkácson kenyérgyár, borászati üzem, húskombinát, hajlítottbútor­­gyár, szövőüzem, ruhagyár, cukrászüzem és sok más létesítmény épült. Ezeket az üzemeket a legmodernebb technika jellemzi, s össz­termelésük 1955-ben az 1946. évinek több mint hatszorosa volt. A szovjet hatalom évei alatt Munkács gazdagon felszerelt, szép várossá lett: parkok, sugárutak, tágas utcák, műutak fogadják a járó­kelőt. A városi kertészet áltál gondozott növények eljutottak 1955-ben az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállításra is. A tíz év alatt nagymértékben emelkedett a város dolgozóinak anyagi életszínvonala. Jelentősen bővült a lakóterület. Csak a mun­kások és alkalmazottak részére 410 magánház épült állami segítséggel. /I Szovjetunió Kommunista Pártjának és a szovjet kormány­­nák állandó gondoskodása nyilvánul meg a munkácsiak kul­turális szükségleteinek kielégítése terén is. Orvostudományi intézet, kulturális és oktatási intézmények egész sora szolgálja a műveltség emelését. A városi kórház az orvostudomány áltál megkövetelt legmoder­nebb eszközökkel van felszerelve. Az 1947-ben alapított Anya- és Gyermekvédelmi Tudományos Kutató Intézetben az anya- és csecse­­mővédclem legújabb módszereit dolgozzák ki. A városban több mint 500 magasképzettségű egészségügyi dolgozó védi a lakosság egészségét, Az iskolák száma a tízszeresére bővült. Van kilenc középiskola, ezek között egy magyar nyelvű, három hétosztályos és ugyanennyi elemi fokú iskola, tanítóképző. műbútorasztalos középiskola, ipari és mezőgazdasági technikum, állatorvosi középiskola. Az összes tanulók száma több mint nyolcezer. A felszabadulásig városunkban összesen csak egy könyvtár és egy filmszínház volt. Most van drámai színház, öt könyvtár, Műveltség Háza, Tanítók Háza, Úttörő Ház, négy filmszínház s igen sok klub a különbéi? intézményeknél. JC edves Elvtársák! A VH/a. osztály csarnokába ko­pottá ., rongál tan futnak be a for­galomból kidőlt személykocsik. S mikor újra elhagyják az üzemet, alig ismerni rájuk. Szakasztott olyanok, mint az újak. Ebben az évben különösen nagy munika kezdődött az osztályon, sorozatban gyárt/ák az úgynevezett vasvázas kocsikat. Az utazóközönség ismeri ezeket a nyitott perronos, fapados vagono­kat, 53 000-es sorszámot viselnek. Ezeket építik újjá, faváz helyett acélvázzal. Vagyis az aivázra tel­jesen új, minden igénynek megfe­lelő kocsit építenek. Sőt az alvá­zat is alapos javításnak vetik alá. így csaknem új járművet gyárta­nak. Kocsis András, aki brigádjával az alvázon dolgozik, büszkén muto­gatja,. milyen átalakítást hajtottak végire rajta. Kovácsolt ágyvezeték helyett sajtolt ágyvezetéket építet­tek be. Mint az új munkáknál ál­talában. számtalan lehetőség van itt is az ötletek, jó módszerek ér­vényesítésére. — Ezeket a fékháromszögeket nagyszerűen tudjuk újra használni — emel ki a leszerelt alkatrészek halmazából egyet. — A végét fel­­hegesztjük, azután a kovácsok meg­nyújtják s olyan lesz, mint az új. Egy kocsihoz kell négy darab. Ez kétszáz forintjával 800 forint meg­takarítás — számolgatja. A kilenc fős brigád minden tagja szaporán dolgozik s az sem aka­dály, hogy a hőmérő higanya a mínusz 15 fok fölé jár, a totópad vágánya felett ügy hull a hó, mint odakint, mert a műhely jó része tető nélkül van még. Ezen nem lehet egyik napról a másikra változtatni, ezért ügy segítenek, ahogy lehet — forró teá­val, gondoskodással. Kiss András, aki mmrég került a brigádba, most kap vattás ruhát. — Egyébként a hirtelen jött hi­deg ellenére is jól haladunk — ál­lapítja meg a brigádvezető. — Sze­retnek itt dolgozni az emberek. A műit hónapban >300 forinton felül kerestek a brigád tagjai, en ma­gam 1500-at — Ebben a hónapban is van bő­ven mit csinálni — kapcsolódik a beszédbe Rózsahegyi hegesztő. — 8 darab vasvázas kocsit* kell ki­adnunk:. Ez meg is lesz.; A terv csak hat darab lenne ha­vonta. Hanem a múlt hónapban a sorozatgyártásra való átállás, meg egyéb kezdeti nehézségek miatt csak négy darab készült él Feb­ruárban pótolni akarják az adós­ságot s így lett februárban a hat kocsiból nyolc. Az alváz, miután a Kocsis bri­gád végzett vele, a tolópadra, majd a Juhász lakatosbrigádhoz kerül. Itt a lakatosok — javarészt a leg­kiválóbb szakemberek — építik rá a teljesen új „karosszériát“ acélhordókból, lemezekből. A ma­gas állványokon szüntelenül villog a hegesztőfény. Az ablakok előtt a lakatosok sokasága dolgozik. Milli­méterre pontos munkát kell vé­gezni itt. Megóvják a szerkezetet minden deformálódásiéi. Juhász elvtárs, a brigád vezetője megmu­tatja a munkafolyamatokat, az al­kalmazott szerszámokat, ismerteti a munkaszervezést, mindez a gyors, pontos munkát segíti elő. A ragyogó, szép köntöst a má­zolok vágányán kapja meg a kocsi. Kéz alá vssz’k a csupasz vasat a mázolok, a hőszigetelők. Az aszta­losok fényes lemezzel borítják be a kiálló vasbordáikat, csillogó ab­lakkereteket helyeznek be, csőbú­torokkal szerelik fel a fülkét s a kárpitosok afrikkal tömött műbőr üléssel látják el. A padozat is dupla lesz, finom szövetszerű mű­anyag borítja. Ez a ragyogó szép kocsi fapadosként kerül forgalom­ba, s a kényelmes utazást bizto­sítja. E hó 23-án újabb két darabot ad ki a műhely próbaútra. — Ebben az évben 64 darabot adunk még ezekből a kocsikból — mondja Jávor elvtárs, a személy­­kocsi részleg vezetője, — Míg elké­szül egy-egy, sok munka, fáradság van vele. Szívesen csináljuk. Csak akkor szomorodunk el, mikor bizo­nyos idő után újra viszontlátjuk ezeket a kocsikat megrongálva, bú­torait, berendezéseit vigyázatlanul tönkretéve. Arra kérjük az utazó­kat, bánjanak ezekkel a vasvázas kocsikkal olyan szerrttttel, mint amilyen szeretettel és gonddal mi építjük. Az elmúlt év novemberében a Szovjet Ukrajna Hete alkalmá­ból barátként találkoztak Munkács városának küldöttei a magyar nép küldötteivel. Mi örömmel osztjuk meg a gazdasági és kulturális építés terén szerzett tapasztalatainkat a magyar dolgozókkal, a béke megerősíté­séért, a népek közötti együttműködésért folytatott közös harc sikere érdekében. Kedves Elvtársak! Teljes szívünkből kívánunk önöknek további, sikereket a szo­cializmus építéséért, a Magyar Népköztársaság gazdasági és kulturális fejlődéséért. felemelkedéséért folytatott harcukban. Erősödjön a szovjet és magyar nép megbonthatatlan, örök ba­rátsága! Éljen a béke az egész világon! V. MAGIRATA, a munkácsi városi szovjet végrehajtó bizottságának elnöke Megyénk termelőszövetkezetei ezévben több mint 21 000 kát. hold rizst terme'nek Megyérk termelőszövetkezetei ez ívben több mint 21 ezer kát. hold földön termelnek rizst. Jelentősen megnövekedett az öntözéses kerté­szet, takarmánytermesztés, legelő területe is. A tsz-ekben e nagy­arányú öntözéshez ezévben 250 mil­lió köbméter vízre lesz szükség. Ha egy helyre gyűjtenénk össze, a nagymennyiségű víz ezerholdas, öt méter mély víztárolót sziniűtig megtöltene. Az öntöző vizet ezévben a gép­állomásoknak kell eljuttatniok a felhasználási helyre. Az öntözés zavartalanságát nagymértékben előmozdítja a gondos tervezés, fel­készülés. Megyénk öntözési szakemberei a Mezőgazdasági Igazgatóság és a Vízügyi Igazgatóság irányításával az elmúlt héten készítették el az öntözési tervet, melyet az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, gépállomások vezetői megtárgyal­tak, Rövidesen megkezdődnek a tavaszi szemlék a gépállo­másokon és a termelő­­szövetkezetekben A földművelésügyi miniszter ren­deleté értelmében március 5-ig meg kell tartani a tavaszi szem­léket, amelyeken megvizsgálják, hogyan készültek fel a termelőszö­vetkezetek és s gépállomások a mezőgazdasági munkákra. A szem­ék megyénkben február vége felé kezdődnek. Terrnelőszövetkeze­­•eink, gépállomásaink ezért gyor­sítsák meg a gépjavítást és az egyéb előkészületeket, hogy a ta­vaszi munkák megindulása ne érje váratlanul őket: Medina Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 35 meg a főagronőmusról Ott állok egyedül a hangszóró alatt és a hangszóró országos mé­retekben dícsér engem! Gépállomá­sunkat dicséri, meg Gosa Csuma­­kovot, meg Arkagyijt.s. őszintén megmondom, volt is miért dicsérni..: Amíg a szomszédos gépállomások az „SzS—6”-os vetőgépeket pró­bálgatták, meg az alkatrészeket ké­szítették elő, a mi gépállomásunkon már bevetették majdnem az egész kijelölt szántót kukoricával és nap­raforgóval, de úgy, hogy nap mint nap túlteljesítették a normát. Berohan Arkagyij, haja kócos, pipája kialudt a szájában. — Hallottad — mondja —, az egész ország visszhangzik tőlünk! Ki gondolta volna, hogy ezeken a négyzeteken most így ki lehet ug­rani? Anélkül, hogy tudtuk volna, most elevenébe találtunk a dolog­nak! .. , Összegyűltek az emberek, min­denki elégedett örül. mindenki gra­tulál nekünk. Sehogysem tudom megszokni ezt a dolgot. Egész ta­vasszal csak szidtak, korholtak, •nőst meg nesze neked!... Visszamentem a dolgozószobám­ba, ülök, újra átélem a dolgokat. Rucsenko is felhív a kerületi párt­*— Hallottad? Nahát ez aztán!... Csak így tovább! Azt válaszoltam neki: — Igenis, csak így tovább, kerü­leti párt titkár elvtárs! Közben meg arra gondolok: mi­csoda élet is ez? Olyan, mint a hi­degrázás! Tegnap még harmincöt és néhány tized voit a lázam, most meg negyvenfokos! Tegnap még a kerületnél is korholtak, a területi újságban is szidtak bennünket, ma meg a központi lapban, meg a rá­dión is úgy dicsérnek bennünket, hogy az egész ország visszhangzik bele! Csoda ez, mi lenne más? Linocska is telefonál, gratulál. A folyosón örvendeznek a gyere­kek, meg akarják ünnepelni az ese­ményt. engem is hívnak. De én csak ülök s gondolkodom... S egyszerre villámcsapásként ha­sított agyamba a gondolat... Min­denki elégedett. mindenki vidám, de Nasztya valahol a falu szélén ugrál féllábon, nem tud semmiről semmit, s arra vár, hogy felmon­dásomra megváljon a gépállomás­tól... Még a nevét se említették. Ügy látszik, óvakodott az újságíró olyan embert megdicsérni, aki éppen most kapott megrovást. Az ördög vigye el, gondolom, micsoda hely­zet! Bejön Arkagyij, hív, hogy menjek át hozzá. Megígértem, hogy később átmegyek, de közben mindenki előtt titokban befordul­tam abba az utcába, ahol Nasztya lakik. Talán már otthon van, gon­doltam magamban., 5 Beesteledett, hidegre fordult az idő. Hűvösség árad a faluba a sztyeppéről... Nasztya kapujában nagy, be nem fagyott pocsolya, nem lehet átgázolni rajta. Az ablaka vi­lágos, tehát otthon van. Gondol­tam, bekopogtatok az ablakon, ki­hívom a tornácra. Odamentem az ablakhoz, s a következő kép tárult elém: a kályhában ég a tűz, s előtte alacsony kis lócán, két lé­pésnyire tőlem arccal az ablak felé fordulva ül Nasztya^ szokatlan öltözetben. Rövid ujjatlan szára­sán* van rajta, de a szoknya aló’ kilátszik kedvelt, kék bőszárú sí­nadrágja. Egyik lábán föihajtotta a nadrágszárat és egy nagy fadé­zsában gőzöli a lábát. Úgy látszik kibicsaklott lábát gyógyítgatja.. * Száráfán: orosz nSV régi ujjat!** felsőruhája. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents