Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-12 / 37. szám
• • • t-z&z nem járja I Meggyőző példa (Sok helyen néni törődnek a szemináriumokkal nem gondoskodnak számukra meleg helyiségről.). SZKMINARUMVEZETŐ: — Képzeljék el az elvtársak, hogy milyen mostoha életkörülmények között élt az ősember, amíg fel nem fedezte a tűz használatát. Hovatovább így lesz (Több levélírónk panaszolja, hogy a kerékpárosok csak véletlenül közlekednek az úttesten, . legtöbbször a járdán karikáznák.) C3 o Kerékpáros: — Hallja, nem tud vigyázni? nem a koasiúton megy.Miért Reggel 8 órakor, becsengetis után megszólal a városi tanács hangos híradója, szemben a gimnázium épületével. Az utolsó padokban ülő diákok éttől fogva nem hallják a tanár hangját, a tanár a diákét, mert „Nagy <i zsivaj, lárma...” nemcsak a cigánysorcm, hanem a tanteremben is. A napokban az első két órán írtuk a félévi irodalmi lolgozatot. Megkaptuk a címét, hozzáfogtunk gondoltómi, amikor bebömbölt a hangszóró, hogy: „Találkozunk, holnap a Moszkva téren...” Mondani sem kell, hogy ezután mi milyen nehezen találkoztunk a saját gondolatainkkal. És ez igy megy nap-nap után és ha így folytatódik, '’■kkor sláger- és nótatanból telesek leszünk, de a többi tantárgyból valamennyien megbukunk. Segíts rajtunk, Kakas, ku<prokold túl a városi tanács hangos híraióját, hátha akkgr elhallgat. , , Lestán Margit IV. a) osztály Törökszentmlklós, Gimnázium Az 1956. január 15-iki Kakas megcsípte a szolnoki KIK-et, mert lakásomon a Beloiannisz u. 75. sz. alatt nem csináltatja meg a kéményt és én kénytelen voltam a füstcsövet az ablakon keresztül a szabadba vezetni. ügy látszik, a KIK-nél nem olvassák a Kakast, mert nem vették észre a csípést, felém sem néztek, bogy mi van a kéménnyel: Uasm. kedves Kakas, csípd meg mégyszer a KIK- et, hátha felébred. KISS ISTVÁN Meghívót kaptunk a TT1T megyei szervezetétől. Előadásra invitál, amelynek a címe: „A film története”. A meghívón többek között ez áll: „Az előadás zártkörű ... Jegyek telefonon, vagy személyesen igényelhetők a TTIT Táncsics M. utca 5. sz. alatti székházában, vagy a helyszínen válhatok a meghívó felmutatása mellett.” A meghívóról valami kimaradt, mégpedig a következő szöveg: „Hölgyek számára esté'yi ruha, urak szá mára a frakk kötelező.” Egy hálátlan ember Nincsen ma Szolnokon háládatlanabb ember, mint Zsadony Lajos elvtárs, a Felszabadulás Halászati Termelőszövetkezet elnöke. Kap a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igaz gatóságától 4,489.000 forintot és az atyaistennek sem akarja •elkölteni. Hát ezért teltek a Mezőgazdasági Igazgatóságon éjt nappallá, ezért törték a fejüket heteken keresztül, hogy miként és hogyan ruházzák be és fel a halászati termelőszövetkezetet? A végén jön ez a Zsadony Lajos és kijelenti: — Elvtársak, nekem elég a/nnak a 4,489.000 forintnak a 30 százaléka is. Ah! emberi háládat kunság. Pedig milyen szépen kitervelték a Mezőgazdasági Igaz gatóságon. Éppen úgy, mint karácsony előtt a papa és a mama, hogy mit is hozzon a jézuska Pistikének? Mint ahogy Pistikének nem szabad megtudnia, hogy mi lesz a lcarácsonyi meglepetés, ugyanígy titokban tartotta a Mezőgazdasági Igazgatóság is Zsadony elvtárs előtt, hogy mi lesz a halászati szövetkezet 1956-os költségvetésében. Csak nem beszélik meg vele előre, akkor elrontják a meglepetést. Nahiszen, az — mármint a meglepetés — nem is maradt el. Mikor Zsadcmy elvtárs kézbekapta a halászati szövetkezet idei költségvetését, benne a tételeket, összesen 4,489.000 forint értékben, úgy meglepődött az ajándékon, hogy.— a körülötte lévő női munkaerők elpirulva szaladtak ki a szobából. Mert mi van abban a költségvetésben? Hát van benne 30 000 forint trágyaszóró vásárlására. A trágyaszórót halastavaknál szokták használni, de a szolnoki halászati szövetkezetnek nincsen halastava. 50 000 forintot irányzott elő a Mezőgazdasági Igazgatóság két nemlétező halastóhoz őrház építésére. A Halászati Termelőszövetkezet már vásárolt egy hínárvágót, az elég is, de a Mezőgazdasági Igazgatóság nagylelkűségi rohamában adott neki 40 000 forintot: vásároljon még egyet. A Mezőgazdasági Igazgatóság lelkes híve a szárazföldi gépesítésnek. Tiszán közlekedni? Vízpn szállítani halat? Ugyan leérem, ósdi szokás, adjunk a szövetkezetnek 2 teherautót, hozzá 220 000 forintot, hogy meg tudja vásárolni. Szolnokon van már két halászcsárda, de miért ne legyen három? Üsse kő, legyen! Utóvégre, azzal is kisebbedik a földi kin, amely az állam pénzének a pazarlásával jár. Tehát adjunk gyorsan 200 000 forintot új halászcsárdára. Aztán itt van a tiszaugi holt Tisza-ág, rendbe kellene hozni. Arra is kell... mondjuk, 250 000 forint, Tessék? Hogy a tiszxmgi halt Tisza-ág nem a szolnoki hanem az alpári halászati szövetkezeté? Ilyen megtévesztést! Hát vigyék Csongrádi megyébe azt a holt Tisza-ágat, ne tévessze itt meg a Mezőgazdasági Igazgatóságot. íme, pár tétel az ajándékból, amelyet a szolnoki halászati szövetkezet kapott. Hát nem hálátlan ember ez a Zsadony Lajos, hogy nem fogadja el? t. fc „Mer a hishút befagyott • Sajnos, már elég régen befagyott, mindjárt a hideg idők beálltával és azóta ki sem engedett, hiába becézgettük, maceráltuk. így tehát mi, a szolnoki Hunyadi út lakói, már akiknek a házában nincs vízvezeték, igen kényelmetlen helyzetbe kerültünk. Több kút is van az utcánkban, de egyik sem működik, hanem befagyva és szétrepedve várja a tavaszt, az idő jobbrafordulá sát. Mi fjedig kilincselünk a jólelkű szomszédoknál egyegy vödör vízért. Hát bizony, valakinek eszébejuthatott volna, hogy szalmafonattal lássa el az utcai kutakat még a téli hónapok előtt. Más városokban 'egalább is ez így szokás. Talán itt nem akadt az illetékes városi intézményeknél senki, aki megszervezte volna ezt az óriási előkészületeket és igen nagy műszaki tu 1ást igénylő munkát? — Szomjas? Szopogasson jeget! Mosni akar? Olvaszszón piszkos hólevet! — bizonyára ezt a jelszót szánták nekünk ezek a fe’edókeny emberek. Vajon a Hunyadi utca lakói mit kívánjanak ■észükre? Talán ha erre járnak, maid megsúgjuk nekik. EGY HÁZIASSZONY a Hunyadi utcából Előadók figyelmébe! Előadó (miután kátéra nosszat beszélt): — Kedves Kartársak! Remélem, hogy sikerült megértetnem a liba toli göndörítés országos jelentőségét és most a kartár saknak minden gondolatát ez a fontos probléma, foglalkoz tatja, EGÉR: — Jónapot, kedves fogyasztó! A Kunhegyes! Sütőipari Vallalat küldi üdvözletét. Negyedik cslDes SZAIIKIKI^ OLDAL 795ó tebrudr 12 Egy héttel ezelőtt a haverommal a Kossuth Lajos téren lógtam, akkor tették ki a Szigligeti Színház plakátját a „Titkárnő” előadásáról, rajta ezt a klassz nőt. Mondom a haveromnak: — Idefigyelj, hapsi! Én még csalt egyszer voltam életemben színházban, va - lamiféle emberről szólt a nóta, aki egy csomó aranyat elszajrézott, aztán ahelyett, hogy a sok lével élte volna világát, csak majrézott, nyavajgott, végül elment egy vacak szigetre lakni. Hát én akkor elhatároztam, hogy többet nem megyek színházba, mert ott még valamirevaló gyilkosságot, vagy bunyót sem lehet látni, a nők meg mindig nagyon fel vannak öltözve. De ezt(i ezt a „Titkárnő”-!, ezt megnézem. Kérdezte a haverom, hogy miért. — Hát nem látod ezt a belevaló nőt? — mutattam a képre. — Ez egy olyan mamuska, aki ..: Amit azután mondtam, nem írom le, mert amilyenek ezek a mai újságok, úgysem közölnék. És elment :m a színházba. Kiderült, hogy a titkárnő amolyan rendesnek mondott asszony, alá még a férjét sem csalja meg, nem beszélve arról, hogy az egész darabban még egy frász sem csattan el. így ejtett át engem ez a plakát, rajta a nő. Hát lehet kérem így elbánni egy ku’ túrpiára szomjos dolgozóval? Loboncoshajú Dönci A klisé a két hét előtti Kakasból maradt ki. Címe nincs. Tévedések elkerülése végett a fenti rajz nem a szolnoki strandon készült a hideghullám idején, hanem a kunszentmártoni „gőzfürdőből”, (Panaszos levelet kaptunk a Karcagi Gépállomás dolgozóitól, hogy Madarász Mihály fűtő nem látja el rendesen a munkáját, emiatt a szerelőcsarnokban nagy a hideg.) . . Traktoros: — Mit csinál. Madarász szaktárs? Már egint a kályhát rakja? Hiszen olyan meleg van itt, hogy ajd meggyulladunk. Mad ar ász: — Maguk befűtöttek nekem az újságin, most én fűtök be maguknak. ÜDVÖZLET (Papp István kunhegye6i levelezőnk egeret talált a kenyérben.)
