Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

Törökszentmiklős dolgozó parasztjai a felemelkedés útján

Tíz új termelőszövetkezet

A nagy család

Ebben az esztendőben újabb nagy lépéssel jutott közelebb ahhoz Törökszentmiklős, hegy termelőszövetkezeti város legyen. Néhány hét teforgása alatt január 31-ig 680 csa'ád lépett termelőszövetkezetbe. Az ősztől január végéig tíz új te-rmelőzövetkezet alakult és a meglévő hat közös gazdaság is nagyot növekedett. Hl ro*n egyes típusú iermelőcsoport önálló szövetkezetté alakult át, s most már nines egyes típusú csoport a városban.

Napról-napra többen választják a közös gazdálkodást. Négy nap alatt 62 család 340 hold földdel lépett szövetkezetbe. Feltűnő a középparasztok érdeklődése a szövetkezés iránt. A legtekintélyesebb gazdák sorra írják alá a belépési nyilatkozatot és jószágaikat, gazdas/gi felszerelésüket a szövetkezetbe viszik. így például Dér Mátyás 11 holdas középparaszt két hasas kancával és 17.500 forint értékű szerszámmal lépett a Kossuth Termelőszövetkezetbe. Karancsj Imre, aki

a Béke TSZ-t választotta, két lovat, egy csikót, egy tehenet és teljes gazdasági felszerelését vitte magával.

A termelőszövetkezeti városok segítséget nyújtanak Törökszentmiklósnak ebben a nagy átalakulásban. Turkevéről, Karcagról, Kisújszállásról és Mezőtúrról már tapasztalt agronómusok, termelőszövetkezeti vezetők érkeztek Törökszentmiklósra, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban szerzett többéves tapasztalataikat az új tsz-ek rendelkezésére’ bocsássák. A Törökszentmiklósi Mezőgadasági Gépgyár munkásai, karöltve a régebbi szövetkezetek dolgozóival, sorra járják az egyénileg dolgozó parasztokat és elbeszélgetnek velük a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről.

A mozgalom fejlődése állandó a varosban, a a földterület ötven százaléka már szövetkezeti és minden remény megvan arra, hogy Törökszentmiklős rövidesen termelőszövetkezeti város lesz.

Koós András — tsz-tag

Tiszta kig helyiségbe léptünk.

— Ez a Táncsics TSZ irodája — mondja Koós András elvtárs, aki bevezetett bennünket. A szobában magas, szürkeruhás komoly férfi melengeti hátát a búbos kemencénél: Varga Lajos mezőgazdász. Mezőtúrról jött Töröikszentmi'klósra, a fiatal Táncsics TSZ-nek segíteni.

Az asztal köré telepszünk s lassan megindul a beszéd.

Koós elvtárstól megtudjuk, hogy 10 holddal lépett be és. vezetőségi rag. Azt már előre tudtuk róla, hogy Csordás elvtársnak két csomag cigarettája bánja belépését. Csordás Mihály, a Szenttamási Állami Gazdaság párttitkára, aki oroszlánrészt vállalt a tsz-szervezésöen, s patronálja a kuezori határrész fiatal termelőszövetkezeteit, szintén velünk van. Nehéz volt meggyőznie Koós Andrást.

Legelőször is azt kérdezzük meg tőle, miért szánta rá magát a belépésre?

— Sokat számolgattam, spekuláltam, de akárhogyan is nézem a dolgot, csak azoknak van igazuk, akik a nagyüzemi gazdálkodás mellett állnak;

— Éspedig?

— Itt van például a kukoricám. Három holdon vetettem, 14 mázsa csöves termett. A tsz-eknek meg jóval több. Egy nagyobb gazdaság megnézheti, melyik föld jó kukoricának, melyik répának... Az én kis gazdaságomban nincs olyan föld, amelyet szeretne a kukorica, de vetni ugy-e, kellett. Amilyen volt, olyanba.

— De nemcsak ez — vetjük közbe, — a négyzetes vetés is...

— Sok vetőmagot megtakaríthatunk, — mondja Koós András, mire Varga elvtárs elmagyarázza, hogy a négyzetes vetés lényege inkább az olcsó és a gyors növényápolás.

Koós elvtárs kicsit restelkedik, de áttör rajta a derű, hiszen ez is elhatározását igazolta.

— Az már igaz — mondja kicsit később — ahány kapálás,

annyi eső... így szokták mondani... Bizony nálam csaknem mindig elmarad a harmadik kapálás. Valami mindig közbejött. Mire hozzákezdte.m volna, láthattam az aratáshoz, vagy a széna hordáshoz. Tavaly is behordtam a szénát keíulő időben, hanem a kukorica maradt.

Egy kicsit gondolkodik. Visszatekint küzdelmes egyéni paraszt múltjára.

— Az a baj, mindig közbejön valami .;; Hiszen minden egyéni gazda tudja, hogy eső után kapálni kell, dohát ugyanakkor kell a szénát is forgatni. Egyszóval sohasem tudtam azt csinálni, amit éppen megkövetelt a növény, hanem azt, amire idő volt.

— Ezelőtt, még egyéni gazda korában nem próbálkoztak összeállni többen és segíteni egymáson? — tesszük fel a kérdést.

Koós András legyint:

— Dehogynem. Csakhét közös lónak túrós a háta. Több kár volt abból, mint haszon,

— Miért?

— Tavaly például elhívtam a sógoromat trágyát hordani. Jött szívesen, hisz tudta, neki is szüksége lesz majd a segítégre. Lett is. Elérkezett a répahondás ideje. Beállít a sógor: „Gyere András, segíts a szállításnál!“ Jó nagy terület a földemből még vetetlen volt, dehát hiába, menni kellett, mint ő jött annakidején. Mire kiszállítottuk, jött egy nagy eső. Azért elvetettem úgy, ahogy bírtam. Dehát az már kései búza lett. A korai egész biztos legalább 1—2 mázsával többet hozott volna. A termelőszövetkezet nem ilyen „közösködés.’*

Ezután a termelőszövetkezet terveiről kezdtünk beszélni. Az idén még nem igen lehet tagcsítani, de megpróbálunk a földek cserélgetésével kis táVákat összehozni. A vetőmagot úgy adják össze, az állatállományt is igyekeznek összehozni egy helyre. Műtrágyát rendelnek, igyekeznek kialakítani a vetésforgót.

Amikor valamelyikünk felteszi a kérdést hogy vegyszeres gyomirtással kísérieteznek-e, Koós András elvtárs kissé zavartan vallja be, hogy nem ismeri. Varga elvtárs, a mezőgazda sz, rögtön elmagyarázza a vegyszeres gyomirtás lényegét.

Koós András jóidéig hallgat. Lehet, talán éppen most kötött meg benne a nagyüzemi gazdálkodás gondolata, lehet, ami pár nappal ezelőtt még ösztönös megsejtés volt, s elhatározása csak sodródás azokkal, akiket okos, komoly embereknek tartott, lehet éppen most érett benne erős meggyőződéssé.

Aztán kérdezi a mezőgazdász elvtársat a keresztsoros vetésről, s a nagyüzemi gazdálkodás egyéb módszereiről. És ahogy hallgatja a mezőgazdász beszédét, egyre jobban felvit lanyozódtk.

— Bizony én, s a magamfajta egyéni parasztok mindig a magunk kárán tanultunk..:

Majd kissé később:

— Tán mióta az eszemet tudom, két jó lóra vágytam. Nem arabsra, nőm lipicaira, de olyanra, amilyenre minden gazda büszke lehet. Már egyszer úgy álltam, hogy megtesz. Csikót neveltem, de mire felnőtt, meg kellett válnom tőle: keltett a pénz tanyareperálásra ...

Hát ilyen gendja se lesz a tagoknak a tsz-betn.

— És hogyan akar dolgozni Koós elvtárs?

— Minden nap kimegyek. Én nem féllábbal lép;k 'be. És azt sem akarom, hogy azt mondják rám: .,No, vezetőségi tag, benn ül az irodán.“

Elbúcsúztunk. Hallom, amint halkan azt mondta Csordás elvtársnak:

— Hanem azt a két csomag cigarettát, amit elszívtam, míg meggyőzött — megadom, sőt mégannyit adok. ha hoz még három tagot.

Csípős, metsző szél kúszott végig a pusztán, fel-fel kapva a szárazon szikrázó havat.

Mrr jó messze jártunk a tanyától. Koós András még mindig ott állt a tarítésnélküli sárga ház előtt,

Hcrczegh László.

Köttessek Lajos, Hoppál Erzsébet, Béres Lajos, Jakab János a törökszentmiklós—surján! Kossuth TSZ tagjai. Jól megértik egymást, vidámak, megelégedettek. Mindannyian mos t kezdik az első közös esztendőt

En már vállasztottam

Törökszentmiklős termelőszövetkezetei napról napra új belépőkkel gazdagodnak. Január 25-én és 26-án két nap alatt 21 dolgozó paraszt írta alá a belépési nyilatkozatot. Ezeken a napokon a Rákóczi és a Petőfi TSZ-be léptek be legtöbben.

Dögéi Lászlló kózépparaszt ma már a Petőfi TSZ tagja. 13 hold földet, egy lovat és gazdasági felszerelést is vitt a közösbe.

Dögéi elvtárs derűsen néz a jövő elé „Én már választottam, és biztos vagyok benne, hogy jól” — így vélekedik.

A Kossuth TSZ daráló malmában

A Kossuth Termelőszövetkezetnek már darálómalma is van. Jelenlegi kezelője Gazsó József munkaérdemrenddel kitüntetett traktoros, aki 9 hold földdel választotta a közös gazdálkodást.

Törökszentmiklős, 1956. jan. 31.

Törökszentmiklóson megfiatalodtak az emberek és ez nemcsak aféle szóbeszéd, hanem valóság. Járom a határt, a messzeségbe tűnő sík, kövér földeken csendesség honol. Annál vidámabbak a földek gazdái. Ha valakivel néhány szót váltok, nyomban a társas gazdálkodással jön elő. Ezekben a napokban olyan a hangulat, mint annakidején 1951. koratavaszán, a szövetkezeti városok születésekor. 40—50 év körüli gazdálkodók, tegnap még egyéniek, ma már szövetkezeti tagok, olyan tűzzel és ■elkesedéssel tervezgetnek, mint oelyhesállú legénykorukban. Nem csoda, hiszen újat kezdenek.

Mezőtúr felé. künn a kuezori határrés'en ősz óta egymásután számos új mezőgazdasági termelőszövetkezet született. Csak imittamott elszórva találni még egyéni gazdát. Közülük nem egyről tréfás történeteket mesélnek az újonnan alakult tsz-ek tagjai.

A haragos Urban gazda

Ott van mindjárt Urbán gazda. Öt mindenki jól ismeri. Szorga’mas. igyekvő dolgozó paraszt, házát. földjét rendben tartja. Mindig szeretett Szomszédolni, tartotta a sógorságot, a komaságot. Egyszóval szerette a rokonságot. Most azonban már hetek óta szavát sem hallani. Nagyon felmérgesedett, mert a dűlőben már csak egyedül maradt. Szomszédai s ml több rokonai is mind beléptek a tsz-be. Nos, hát Urbán gazda azóta nagyon haragos, Ha ismerőssel találUJ MAG HULL A REGI FÖLDRE

kozik, elfordítja a fejét, régi cimborái köszönését nem fogadja: Haragos. De őrá azért nem haragszik senki. Megmosolyogják a makacsságát és azt tartják róla, majd megbékül.

Poók Józsi bátyánk, aki nem messzire lakik Urbán gazdához, néhány héttel ezelőtt még hallani sem akart a szövetkezeti gazdálkodásról Sőt úgy mesélik, hogy amikor betért a szövetkezeti vendéglőbe, egy kis toroköblögetésre, hát ő volt az, aki legjobban ellenkezett a szövetkezés híveivel. Persze végül kiderült, hogy nem meggyőződésből, csak rátartiságból akadékoskodott. Kicsit rosszul esett neki, hogy őt nem hívják. Azt hitte, nem tartják érdemesnek a tsztageágra. Pedig — mint ez később kiderült — ő már egyéni gfizda korában is lelkes népnevelő volt. Sógorának már az elmúlt év tavaszán megmondta, hogy ne várakozzon soká, hanem csak írja a’á a belépéséi nyilatkozatot. A sógor megfogadta tanácsát, s ma a kuncsorbai Vörös Október TSZ egyik legmódcsabb tagja. Poós Józsi bácsi most is betér a dűlővégi földművesszövetkezeti vendég’őbe. de most már nem tűri. hogy az ő jelenlétiben rosszat mondjanak a szövetkezetről. De nem ám. hiszen ma már ő is szövetkezeti tag.

Sokféle természetű ember él arrafelé. Van közöttük olyan is. mint Szőke Mihály. Ennek a Szőke Mihálynak nagyobbmennyiségű

csöves-kukoricája volt. Kézzel

morzsolta. S mikor felkeresték a népnevelők, beszélgetés közben

azok is segítettek neki. Szőke Mihály roppant szivé’yesen beszélgetett a népnevelőkkel, s meginvitálta őket máskorra is, mert úgy találta, hogy segítséggel gyonsaböan halad a kukoricamorzsolás. A kukoricát már le is morzsolták mindet. De Szőke Mihály még nem határozta el maiját. Úgy mondják azonban, hogy ő sem lesz az utolsó belépők között.

És akik már megkezdték

Markóth Ferenccel, a decemberben alakult Uj Barázda TSZ e! nőkével a tamáspusztai tanácskirendeltségen találkoztam.

— Egyelőre ez a központunk — mondta. Aztán elmesélte, hogy vannak még arrafelé olyan megtévedt, félrevezetett dolgozó ’ parasztok, akik azt hiszik, hogy most tavasszal az újonnan alakult tsz-ek még nem tudják elkezdeni a közös gazdálkodást, majd csak őszre.

Mar';óth Ferenc kissé megfakult barna báránybőrsapkáját fejebúbjára tolta és az erős. állhatatos emberek jellegzetes nevetésével folytatta.

— Ezek a borúlátók persze nagyon tévednek, mert mi a közös gazdálkodást már meg is kezdtük. Január 27-én tartottunk közgyűlést és ott határoztuk el, hogy a tavaszi vetőmagvakat összeadjuk. Ezen a

héten már meg is kezdjük a vetőmag összegyűjtését.

— S csak ennyiből áll idáig az első közös esztendőre való felkészülés?

Beszélgetőtársam kicsit elnézően mosolygott.

— Nem csak ennyiből. Sok más apró kis esemény mutatja, hogy mi, akik néhány hónappal ezelőtt összefogtunk, össze is akarunk tartani. Volt közöttünk olyan tag, aki nem rendelkezik tavaszi árpamaggal. Ezeket a tagokat kisegítjük.

Kisideig hallgatott, gondolkodott, majd így folytatta:

— Még azt is elhatároztuk, hogy mi az államnak nem leszünk adósai semmivel. Még nincs közös baromfiállományurk. s ezért baromfibeadási kötelezettségünket olyanformán teljesítjük, hogy minden tag bead egypár baromfit a közösbe. Persze még ebben az esztendőben lesz közös baromfiállományunk is. Nemsokára p^dig hozzákezdünk egy 20 férőhe’yes sertéshizlaló és egy 20 férőhelyes sertésól építéséhez. Akad még gond, de ez 'nkóbb atúól adódik., hogy járatlanok vagyunk a közös gazdálkodásban De mindenre van megold's. A tanács és a párt vezetői közöttünk vannak és segítik a munkánkat.

Markóth elvtárssa] még jóidéig beszélgettem amikor honánk lépett Szabó Sándor, az Uj Barázda TSZ egyik legfiatalabb tagja.

Azért a legfiatalabb, mert vasárnap írta a'á a belépési nyilatkozatot. Egyébként korra 50 esztendős lehet.

Aki még csak ezután határoz

Szabó Sándor és a termelőszövetkezet elnöke mindjárt melegében arról kezdtek beszélni, hogy földcserékkel kisebb táblákat lehetne kialakítani. Szabó Sándor tele volt ötlettel, s okos javaslatainak megvalósításával már most tavasszal ki tudnak alakítani kisebb földtáblákat.-*• Én már határoztam. Idetarto zok a termelőszövetkezethez s eszemmel, szívemmel gazdaságunk gyarapításán dolgozom — mondotta Szabó Sándor.

ö már határozott. De mit mond Botos Gyula, aki még nem mondta ki az igent.

— Hazudnék, ha a szövetkezeti gazdálkodásra rosszat mondanék. A parasztember élete a közösben sokkal jobb, nyugodtabb. Nem fárad annyit, hiszen helyettesítik a gépek. De én még egyelőre várakozom.

így vélekedik Botos Gyula középparaszt.

De ki tudja, hogy mire ezek a sorok megjelennek, nem ’esz-e már ő is szövetkezeti tag? Hiszen Törökszentmik'.óson o’yan sokminden történt néhány hét alatt. Az ottani dolgozó parasztok százszámra hagytak fel az egyéni gazdálkodással. s akik még várakoznak, azokat is mindinkább magával ragadja az a nagyszerű hősi munka, amellyel a bátrak az fii és a szebb életet alapozzák. SZEKULITY PÉTER