Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-03 / 29. szám
1956. február 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jelentős műszaki intézkedéssel csökkeni a selejtet, javítják a minőséget téglagyáraink A mezőtúri egyesüléshez tartozó téglagyárak — az építőipar megnövekedett feladataihoz mérten — nagy célokat tűztek maguk elé 1956- ra. Éves terveiken túl, mintegy 360.000 nyerstéglát, s mintegy 20,000 nyers cserepet gyártanak: — 12 lakás é; 'téséhez elegendő mennyiséget. Ezen felül a nyers, égetési és szállítási selejt csökkentésével még 900.000 téglát és 200,000 cserepet takarítanak meg népgazdaságunknak. Nagy súlyt helyeznek a minőségi építőanyagok gyártására is. 70 százalékban I. osztályú falitéglát, 85 százalékban elsőosztályú cserepet kívánnak gyártani. Bevezetik az eddig nem készített üreges tégla előállítását, s 26 százalékban nagyszilárdságú téglát gyártanak. Csupán a minőség ilyemmérvű javítása több mint 120 OOÖ forinttal növeli az üzemek árbevételét. A válla ások teljesítését jelentős műszaki intézkedésekkel segítik elő. így a kunszentmártoni és a tiszaföldvári telepeken március 31-ig kibérleteket folytatnak az üreges téglák készítésére és bevezetik gyártásukat. A karcagi, szolnoki és abonyi üzemekben szénport kevernek a tégla anyagába s ezzel a módszerrel szándékozzák az égetési selejtet csökkenteni, a kemencék tüzének sebességét fokozni. Uj szovjet eljárásokkal valamennyi telepen csökkentik a téli fagyveszélyt s az így keletkezett selejt mennyiségét. Az önköltség csökkentése terén is vannak még tartalékok, amit kihasználnak ebben az évben. Eddig sok szén ment veszendőbe a rendszertelen tárolás miatt. 1956-ban a módszeres tárolás 2 százalékos megtakarítást tesz lehetővé, ami 6400 mázsa szenet jelent. Az elmúlt évben 1000 téglára 9,65 forint értékű villamosenergiafelhasználás jutott. Az üresen járó motorok és a céltalan villanyvilágítások kikapcsolásával úgy tervezik, 1 százalékkal csökkentik a villamosenergia felhasználást. Ezenkívül van más lehetőség is a takarékosságra. Az elmúlt évben pl, a Karcagi Téglagyár kétszer anyi anyagot használt fel, mint a kunszentmártoni csaknem azonos körülmények mellett. Az idén egy komplex-brigád alakul, mely a helyszínen vizsgálja meg, hogy az igényelt anyagok tényleg szükségesek-e, milyen módon csökkenthetnék felhasználásukat. 1956-ban további munkafolyamatokat gépesítenek — s csökkentik a nehéz, fáradságos fizikai munkát. Ánril is 30-ig a Kunszentmártoni Tég’agyárban megvalósítják a moforos Ke'H'T kocsi vontatást. A Mezőtúri Tőcriaovái-han az év közértéig drótkötérT>álya készül, amelyivei viszont két vontatómotort és kö'tsiégeit takaríthattak itiM. Jelentős beruházás lesz még a 2720 négyzetméternyi fedett szárítószín építése. Nem kétséges, hogy tég1 agráraink munkáiét ez évben nagvban elősegítik maid a tői megalapozott műszaki intézkedések s teljesíteni tudják vállalásukat. Emberségesebb bánásmódot várnak a karcagi építornunkások Czolnok megyében is, csakúgy, mint az ország többi részén mind több és jobb lakásra van szükség. Uj ipari üzemeinkkel, az új termelőszövetkezetekkel szinte egyidőben születnek új városrészek, falvak és tanyák. Köszönet érte építömunkásainknak, akik most a hideg téli időben is hősiesen helytállnak sokszor rossz munkakörülmények mellett is. A Szolnok megyei Építőipari Vállalat karcagi munkahelyein reggel 7 órakor kezdődik a műszak. Azokat az embereket, akik a várostól 6—8 km-re dolgoznak, teherautó viszi ki a munkahelyre — jóval korábban, így a trafóház és a kísérleti gazdaság építkezéseinél dolgozó 24 embert is. Ezek között van özv. Kiss Imréné. Vele beszélek. Elmondja, előfordult az is, hogy a főépítésvezetőség taxival vitette ki őket az ikerlakás, építéséhez, mert nem volt teherautó. Ezek szerint komoly gondot fordítanak arra, hogy a munkások időben kint legyenek a munkahelyen. De mi van délután? jy égy órakor vége a L' munkaidőnek, Az emberek összeszedik a szerszámot, beviszik a raktárba. Aztán összeszedelőzködnek, s kimennek a betonútra „autóvámi”. Eltelik egy fél óra, egy óra, de autó nincs sehol, öt óra után 'erősen sötétedik, későn is van s ilyenkor, jobb híján, kénytelenek elindulni gyalog. Igencsak este hét óra körül jár, mikor a napi munka utáni fáradságos gyaloglás végén benyitják otthon a kaput, vagy a lakás ajtaját. Tudják mindannyian, hogy ez így nincs jó. Amikor bemennek a központba reklamálni, azt a választ kapják, hogy a kocsi anyagért ment, vagy nem ért rá vagy más effélét... De vajon gondol-e arra valaki, esetleg a főépítésvezető, hogy .az emberek a szabadban vannak, melegedő helyük nincs, és meleg ételt sem esznek, mert konyha sincs a munkahelyen? Pedig mennyire sietnének haza. Kiesné pl. özvegyasszony, három gyermeket nevel és bizony igyekeznie kell, mert othon várja a főzés, mosás, vasa1 ás, takarítás, meg aztán szeretne foglalkozni is gyermekeivel. p ersze e probléma megoldása nem egyetlen formája lenne a gondoskodásnak. M. Szabó István ázott, rossz cipőben dolgozik. Jó cipőt nem érdemes felvenni a sárba — így van vele — mert egy hónap alatt tönkre megy. A főépítésvezetőség nem ad ki gumicsizmát, azzal az indoklással, hogy nincs. Pedig itt kint úgy tudják a munkások, hogy a központi raktárban van még gumicsizma bőven. Igaz, nem a legjobb állapotban, de egy kis renoválással rendbe lehetne még hozni őket és kiadhatnák. — A munkavezetőnk azt mondja, mikor gumicsizmát kérünk, hogy a sárba úgy sem vehetnénk fel, mert nyűvik — mondja egy piroskendős kislány. — A központi látogatók meg — szól közbe egy másik — mikor kijönnek hozzánk ellenőrizni, jól fel vannak szereke gumicsizmával, esőköpennyeL A főépítésvezetőség párttitkárától, Ökrös elvtárstól kérdeztem, mit szól ehhez? Csak ennyit mondott: — Sajnos, ez nálunk így van. Tpzévt emelek szót! 24 ember, de még ki tudja, hány munkás érdekében, akik hasonló körülmények között dolgoznak. Miért nem gondoskodnak a vállalat vezetői az emberségesebb ellátásról? Hiszen csak úgy kívánhatnak a dolgozóktól odaadó, lelkes munkát, ha segítenek is nekik a megfelelő munkakörülmények megteremtésével. Ehhez még csak annyit, hogy László elvtárs, a vállalat igazgatója szerint 2000 pár gumicsizmát tartanak nyilván — azonban a központban senki sem tudja, hogy ebből mennyi használható, mennyi selejtezésre való. Nem szorul magyarázatra, hogy e téren sürgősen rendet kell tenni, mert ilyen nagy raktárkészlet mellett hiába is fordulnának újabb igényekkel a felettes szervek felé. Viszont az is igaz, hogyha pusztán papíron lévő gumicsizma nem óvja a munkások egészségét s ezek nem is olyan „objektív“’ okok. amit egy kis szorgalommal ne lehetne kiküszöbölni. V. V. fydina. 'TlyikAjfaiewL: é Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 25 meg a főagronómusró! Egyszer Arkagyijjal együtt hazafelé tartottunk al mezőről, rohan elénk Genya. — Magukért jövök — mondja —, siessenek! Sztyenka halálra gázolja az agronómusnöt! Odaérünk a majorhoz, a következő kép tárul elénk: az ajtóban ott áll egy gépcsoport és közvetlenül a traktor előtt Nasztya. A traktorból kihajlik Sztyenyka, a fejét forgatja, úgy ordít: — Eressz ki! Nasztya nyugodtan válaszolja: — Fordulj vissza! Sztvenyka üvölt: — Én a Visztulánál légnyomást kamtam! Elgázollak! Nasztya egv lépést sem hátrál, még nvugod’abban feleli: — Nem gázolsz el... Menj vissza a majorba! Sztyenyka meglátja Arkagyijt. csak űgv ömlik belőle a szó: — Arkagyij Fetrovics elvtárs! főmérnök elvtársi Negyedszer küldenek vissza a javítóműhelybe! Meddig lehet ezt még bírni? A maga engedélyével... Arkagyij azonnal megértette a dolgot... Rendkívül udvariasan kérdezi— Nasztaszja Vasziljevna, milyen alapon tartja megint vissza a gépcsoportot a majorban? Nasztya még udvariasabban válaszolja: — Arkagyij Petrovics, maga ellenőrizte a vetőgépeket? — Én felelek a gépcsoportokért... Ellenőrizte őket? — Igen..: — Két vetőgép közepén a vetőszerkezet nincs megjavítva, csak kívülről megtisztogatták. — Tudomásom van róla. Nasztya elcsod lkozott. — Tudomása van róla, hát akkor? ... — A vetőszerkezetet majd a brigádokban a helyszínen fogják meg. javítani. — De hiszen ez ... húsz kilométerre van a gép. iloméstól... Ott nincs javítóműhely. Ki és hogyan fogja ott megjavítani, hogyha itt nem tudták megcsinálni? Alekszej Alekszejevics, sokkal jobb volna a gépcsoportot visszatartani estig! Itt sokkal gyorsabban, jobban és kényelmesebben végsők el a javítást és mindjárt a szemünk előtt is lenne a munka! Nem tudtam válaszolni neki. m'Tt Arkagyij előrelépett: — Ebben a kérdésben már megegyeztünk az igazgatóval... Menjen el az útból, Nasztaszja Vasziljevna! Sztyenyka harsog: — Fél-re! Nasztya eltépett az útból. Arkagyij odahajolt hozzá és látszatra kedvesen, szinte szívélyesen, de tagoltan. halk dühvei mondta: — Figyelmeztetem... ez az utolsó alkalom... hogy az én rendelkezéseimbe beleavatkozik... Kiegyenesedett és egy fejmozdulattal odaszólt: — Venyiámin, gyere be! Sztyenka elhajtott s Nasztaszia ott maradt üres kézzel. Arkagyij meg én megyünk befele az irodába. Venya mögöttünk. Alig hogy átléptük a küszöböt, Arkagyij odafordult Venyához, s úgy üvöltött, hogy az ablak is bsiereszketett: — Te ... ilyen, amolyan!... Engem csaptok be?! Az meg csak esküdő zik: — Nem becsapás ez Arkagyij Petrovics, nem vettem észre! Hi táztaim! Megbíztam Sztyenikában Arkagyij Fetrovics! — Majd adok én neked hibázni1 Egész éjjel ne aludj! A fö'dettúrd! De reggelre, te ilyen, amolyan, azsurba légy a munkával! — Azsurba leszek! Minden meglesz! Egész éjjel dolgozni fogoki — Hordd el magad! Venya eltűnt. Behívtuk Fegyát s megmagyaráztuk nefti a történteket. Megjelenik Nasztaszja. Megáll az ajtóban s a küszöbről mondja csendesen: — Maguk ... hazudtak nekem ,. Mind a kerten... Venyára számítottak ... Nem is nézték meg a vető gépeket... Nem is egyeztek meg semmiben... Ha ilyenek hazudnak, mint Sztyenka, hát rendben van! De amikor... a vezetőik., párttagok... Én nem érteni... nagyon nehéz nekem... megérteni... miért kell ezt csinálni? [Folytatjuk.) VERSENYTÁRSAK A Mezőtúri Gépállomáson a eépjavítö brigádok párosversenyben vannak egymással. A ku tivátorokat javító dolgozók a velőgépeket javí ókkal versenyeznek. Egymás eredményeit rendszeresen számoníartják. A képen Guth János és Szűcs Imre, a két brigád vezetője a terme.ési grafikon előtt tájékozódik a verseny állásáról Kiss Sándor kunszentmártoni középparaszt évről-évre elsők között fe'jesftl állampolgári kötelezettségét. Most Is szép példáját adla hazaszere.eténe* Már egészévi sertésbeadási kötelezet ségét kiegyenlítette. Egészévi baromfibeadását is még az első félévben teljesíteni fogja. A képen Kiss Sándor Bodócs Istvánná begyűjtési előadóval. * Kiss Sándor hunszentmár'oni középparaszt egészévi seriésbeadását teljesítette Egy nagyszer ä kezdeményezés A iiszaszeatimiei Feher Imre 1SZ nyilvános tervismeneiő közgyűlést iát tolt Január második felében a Termelőszövetkezeti Tanács Szolnokon tájértekezletet ártott. Ezen a tanácskozáson a jelenlévők megállapították, hogy minden előfriétele megvan a triezőgazdas'g szocialista átszervezésének. A felszólaló elvtársak hangsúlyozták, hogy e téren ott vannak állandó s kiváló eredmények, ahol a régi szövetkezeti tagok a legjobb népnevelők Ahol személyesen keresik fel az egyénileg dolgozó parasztokat és saját életükkel példa zzák a közös gazdálkodás nagyszerű voltát. A fejlesztés • és a megszilárdítás ta pasztalatairól szólva, a jelenlévői? megállapították: az egyénileg dolgozó pai asztok méginkrbb közel kerülnek a termelőszövetkezetekhez, ha megismerkednek annak terveivel, cé kitűzéseivel. Élő példa bizonyítja ennek igazát. Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy vasárnap délután Tisza szentimrén valamennyi tszcs átalakult mezőgazdasági termelőszövetkezetté. s még aznap több mint 50 egyénileg dolgozó paraszt irta alá a belépési nyilatkozatot. Mi volt en. nek a nagyszerű győzelmi sorozatnak az előzményé? Az, hogy a tiszaszentimrei Fehér Imre Termelőszöv’tkezet tagjai egytől-egyig népnevelők. . Felkeres i? ismerőseiket, rokonaikat vagy meghívják magákhoz, s így bizonyítják be. hogy csak egyetlen heiyes út van a parasztság előtt. A Fehér Imre Tennelőszövetkezet tagjai emellett azonban állandóan újabb és újabb módszereké* alkalmaznak a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdekében. Ilyen volt a vasárnap délelőtt meg rendezett nyilvános tervismertetf közgyűlés. Ide meghívták a falu egyénileg dolgozó parasztjait. Le hetővé tették, hogy a község vala mennyi gazdálkodója megi m rked len a tsz idei terveivel, célkitűzé seivel. A vendégek nem kis meglepetés sei hallgatták, hogy a termelőszö vetkezet milyen sok lehetőséggé rendelkezik s hogy minden előfeltétele megvan a tagok még szebb, gondtalanabb életének biztosításé - ra. Ennek a nyilvános tervismertető közgyűlésnek a hatására még több dolgozó paraszt kedvelte meg a társasgazdá Ikodást. S utána vasárnap délután valamennyi tszcs egyhangú határozatot hozott: áttérnek1 a mezőgazdasági termelőszövetkezetek alapszabálya szerint való működésre. A tiszaszsntimrei eseményekből érdemes leyonni a tanulságot. Hasznos a Fehár Imre TSZ példáját követni. A tervjóváhagyó közgyűlések megtartására mindenütt most, ezekben a napokban kerül sor. A szövetkezeti tagok éljenek tehát azzal a lehetőséggel, hogy községükben valamennyi dolgozó oaraszt megismerje terveiket, elképzeléseiket, megismerje és részt >s vállaljon azok megvalósításiból. Legyen a tervjóváhagyó közgyűlés mindenütt a falu nagy eseménye, * erre. — amint a tiszaszentimra Fehér Imre TSZ példája bizonyítja. — mindenütt megvan a lehetőség. Srilóoyi Éva: INDIA TEGNAP ÉS HA Az Országos Béketanács „Mi van a nagyvilágban" című külpolitikai 1üzetsorozatában megjelent Szilágyi Éva: „India tegnap és ma" című írása. A füzet a szovjet vezetők indiai fogadtatásával kapcsolatban bemutatja India fejlődését. Az egykori elnyomott angol gyarmat gyors fejlődbe, békés célkitűzései világos választ adnak arra a kérdésre: miért fordul India népe ’gyre következetesebben szembe a gyarmatosítókkal, miért támogatja a béketábor országait a béke megzilárdításáért vívott harcában. A számos érdekes képet tartóinazó füzet a városi, üzemi községi 'lékebizottságoknál, valamint az 'teái hírlapárusoknál kapható 1,50 forintos áron,
