Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-25 / 48. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

VIII. évfolyam, 48. szám, 1956. február 25, szombat.

r

MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL

Aktív munkát várnak a párttagok az új vezetőségtől (2. o)

A Tisza Cipőgyár erősíti kill* cs belföldi kapcsolatait. (3. o.)

Túrkevei jegyzetek (3. o.l A Cibakhári Gépállomás példája í3- o.)

Heti rádióműsor.

* 1

I

________________________________

A Szovjetunió Kommunist a Pártja XX • kongresszusának határozata az SZKP. Központi Bizottságának beszámolója alapján

Moszkva. (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa meghallgatta és megvitatta N. Sz. Hruscsov elvtársnak, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának beszámolóját a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának munkájáról és a következő határozatot hozza:

A kongresszus teljes egészében és maradéktalanul jóváhagyja az SZKP Központi Bizottságának politikai vonalát és gyakorlati munkáját;

jóváhagyja a központi bizottságnak a beszámolóban foglalt (Javaslatait és következtetéseit.

A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Párt Központi Bizottságának és a szovjet kormánynak lenini politikája, valamint a szovjet népnek valamennyi szocialista országgal való szoros együttműködésben végzett hősi munkája eredményeképpen óriási sikerek születtek a kommunizmusnak országunkban való felépítéséért és a világ békéjéért vívott harcban.

A kongresszus lelkesen helyesli, az SZKP Központi Bizottságának a beszámolóban felölelt időszakban az ipar és a mezőgazdaság területén tett helyes és . időszerű intézkedéseit. amelyek biztosították hazánk hatalmának további gyarapodását. a szocialista gazdaság új, nagyarányú fejlődését és a szovjet nép jólétének jelentős emelkedését.

A kongresszus hangsúlyozza hogy az SZKP Központi Bizottságának sikeres tevékenysége a marxista-leninista elmélet alkotó alkalmazásának, a kollektív vezetés és a párton belüli demokrácia lenini elveinek szigorú megtartásán, a párt és a nép elszakíthatatlan kapcsolataira vonatkozó lenini útmutatások maradéktalan végrehajtásán alapult. A párt ezekben az években magasra emelte a halhatatlan Lenin nagy zászlaját.

I.

A kongresszus megállapítja, hogy a beszámolási időszakot a nemzetközi kapcsolatok szempontjából a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülése jellemzi, valamint az, hogy a nemzetközi küzdőtéren reális távlatok nyíltak a béke megszilárdítására. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal és a többi népi demokratikus országgal kellé időben számos külpolitikai intézkedést tett a béke és a biztonság megerősítésére. Ezeket az intézkedéseket valamennyi békeszerelő erő tevékenyen támogatta.

Az események menete szemléltetően mutatja, hogy a nemzetközi fejlődésben gyökeres változások mentek végbe a szocializmus állásainak megerősödése irányában. Korunknak az a legfontosabb vonása. hogy a szocializmus kilépett egy ország kereteiből és világrendszerré vált, s a kapitalizmus erőtlennek bizonyult e világtörténelmi folyamat megakadályozására. A Szovjetunióban, valamint a Kínai Népköztársaságban, a Lengyel Népköztársaságban, a Csehszlovák Köztársaságban, a Magyar Népköztársaságban, a Román Népköztársaságban a Bolgár Népköztársaságban, az Albán Népköztársaságban a Német Demokratikus Köztársaságban, a Koreai Népi Oemokratikus Köztársaságban, a Mongol Népköztársaságban, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban folytatódik a nagyarányú gazdasági és kulturális fejlődés, növekszik a dolgozók jóléte, erősödik a népek erkölcsi — politikai egysége és összeforrottsága a kommunista- és munkáspártok körül. a népek által szabadon választott kormányok körül. Jelentős eredményeket ért el a szocialista éníté«b"o Jugoszlávia is. A szocialista úton haladó országok gaz dasági fejlődése egészséges ala

pon, az egyenjogú együttműködésnek és a testvéri kölcsönös segítségnek mind nagyobb megerősödése alapján megy végbe.

A kapitalista világban — amelynek övezete nagymértékben megszűkült, — a helyzetet a mélyreható ellentétek további fokozódása jellemzi. A kapitalista országok a háború utáni évtizedben a termelés bizonyos mérvű növekedését érték el olyan tényezők igénybevételével, mint a gazdaság milita rizálása és a fegyverkezési hajsza, a külső gazdasági terjeszkedés fokozása, az állótőke felújítása és a dolgozók kizsákmányolásának hallatlan fokozása, de ez a növekedés nem stabilizálta a kapitalizmus gazdaságát. Sőt ellenkezőleg, a tőkés gazdaság még ingatagabbá vált. A kapitalista rendszer általános válsága tovább mélyül. A kapitalizmus legmélyebb ellentéte — a modern termelő erők és a kapitalista termelési viszonyok ellentéte — tovább éleződik: mélyülnek az ellentétek az értékesítési piacokért és a befolyási övezetekért küzdő kapitalista országok között; növekszenek és elmélyülnek a társadalmi ellentétek. A munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a drágaság növekedése, a katonai célokat szolgáló adók nagymérvű emelkedése, a számos tőkés országban jelentkező krónikus munkanélküliség sülylyeszti a dolgozók életszínvonalát; erősödik a munkásosztály és a néptömegek harca jogaikért és létérdekeikért. A kapitalizmus állandóan újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé halad.

Ebben a helyzetben világosan kirajzolódott a nemzetközi események fejlődésének két ellentétes fő iránya.

Egyrészről: az imperialista hatalmak, élükön a reakciós amerikai körökkel, röviddel a háború befejezése után „erőpolitikába'' kezdtek, amely e hatalmak Iegagresszívabb elemeinek azt a törekvését tükrözi, hogy elnyomják a munkás, — a demokratikus — és a nemzeti felszabadító mozgalmat, aláássák a szocializmus táborát és megteremtsék a maguk világuralmát. E politika a gyakorlatban féktelen fegyverkezési hajszát jelent; jelenti továbbá amerikai katonai támaszpontok létesítését a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határai mentén, valamint a szocialista tábor országai ellen irányuló agresszív tömbök összetákolását, az úgynevezett „hidegháború,, megindítását a szocialista államok ellen, új, véres háborúk előkészítését.

Másrészről mindinkább növekszenek és gyarapodnak azok az erők, amelyek a világ küzdőterén a tartós békéért és a népek biztonságáért szállnak sikra. Ezek az erők tevékeny harcot indítanak a háborús veszély ellen, a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű osztályok békés együttműködéséért. Döntő jelentőségű ebben a szocializmus nemzetközi táborának állandó erősödése; ez a tábor egyre növekvő befolyással van a világesemények menetére. A béke erői jelentősen megsokszorozódtak. mert a világ küzdőterén megjelent az európai és az ázsiai békeszerető országok csoportja ezek az államok külpolitikájuk elvévé tették, hogy távolmaradnak a katonai tömböktől- llymődon hatalmas „békeövezet1' jött létre, amely magába foglalja Európa és Ázsia szocialista és nem szocialista békeszerető államait egyaránt és a földkerekség lakosságának több mint a felét öleli fel.

A háborút követő időszak világtörténelmi jelentőségű eseménye az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása. A gyarmati és a félgyarmati népek nemzeti felszabadító harcát a legutóbbi évtized alatt nagy győzelmek koronázták: a gyarmati és félgyarmati függőségből több mint egymilliárd kétszázmillió ember, a földkerekség lakosságának fele szabadult ki. Napirenden van a gyarmati rendszer teljes felszámolása. Bekövetkezett a világtörténelem új korszaka, amelyet a nagy Lenin előre látott és amikor a Kelet népei mind tevékenyebben vesznek részt az egész világ sorsának intézésében, s a nemzetközi viszonyok új hatalmas tényezőivé válnak.

A háborús veszély elleni küzdelem legtevékenyebb és legkövetkezetesebb harcosainak a kommunista pártok bizonyultak, ezek küzdenek a béke fenntartásáért, a dolgozók érdekeiért és országuk nemzeti függetlenségéért vívott harc sűrűjében. Egyúttal sok más társadalmi csoport is háborúellenes álláspontot foglal el. A béke megszilárdítása szempontjából igen fontos, bogy a háborút ellenző összes erők egységfrontban tevékenykedjenek és nem lankadó erőfeszítéssel küzdjenek a béke fennt irtásáért. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a munkásmozgalom kettészakadásának megszüntetése, valamint a gyakorlati érintkezés megteremtése a kommunista pártok és a szocialisták, s a többi olyan párt között, amely valóban védelmezni akarja a békét, harcolni akar az imperialista elnyomás ellen, védelmezni akarja népei nemzeti érdekeit, a demokráciát és a függetlenséget.

A kongresszus helyesli az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának békeszerető külpolitikáját, amelynek révén a nemzetközi feszültség enyhítésében, a béke megszilárdításában és a demokratikus erők állásainak megerősítésében nagy sikerek születtek. A párt XX. kongresszusa teljesen helyesnek tartja a központi bizottságnak és a szovjet kormánynak azt a vonalát, amely arra irányul, hogy a békés egymás mellett élés lenini elve alapján javítsa a kapcsolatokat az összes országgal, megszilárdítsa a bizalmat és fejlessze az együttműködést. Ebben nagy szerepet játszhat a nemzetközi kapcsolatok ismeretes őt elve, amelyet sok állam cs a társadalom széles rétegei ismernek cl — a területi épség és a szuverénitás kölcsönös tisztelet- Tjentartása, a megnemtámadás, a be nem avatkozás egymás beliígyeibe, az államok kapcsolatainak az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján való fejlesztése, a békés egymás mellett élés és a gazdasági együttműködés. Ezek az elvek a jelenlegi viszonyok között a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolatainak legjobb megfogalmazását jelentik és alapját alkothatják az egész földkerekség államai tartós békés kapcsolatainak.

Az élet mindenben igazolta, hogy helyesek és időszerűek a Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak és más békeszerető államoknak a leszerelésre, az atom- és a hidrogénfegyver betiltására, az európai kollektív biztonság biztosítására és az ázsiai kollektív biztonság biztosítására irányuló javaslatai — ezen igen fontos problémáknak a megoldása megteremti a tartós és szilárd béke alapját és elősegíti más fontos rendezetlen problémák, köztük a német kérdés megoldását.

Óriási jelentősége lenne a világbéke megszilárdítása szempontjából, ha megteremtődnének a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak, a világ két legnagyobb hatalmának, valamint a Szovjetuniónak és Angliának meg Franciaországnak tartós baráti kapcsolatai.

A XX. kongresszus időszerűnek és helyesnek tartja a Szovjetunió e célból tett intézkedéseit és ezeket teljes egészében jóváhagyja-Az európai népek tartós békéjének és biztonságának biztosítása megköveteli, a Szovjetunió és a nyugateurópai országok kapcsolatainak további megjavítását. A Szovjetuniónak, éppúgy, mint Nagy-Britanniának, Franciaországnak, Olaszországnak, akárcsak Lengyelországnak. Csehszlovákiának, Jugoszláviának, Svédországnak. Finnországnak, Norvégiának, Görögországnak, Ausztriának és minden európai országnak létérdeke. hogy megakadályozza az új háború kitörését Európában, amelynek területén vívták az első és a második világháború döntő ütközeteit. Létérdeke ez a német népnek is. Ilymódon az új háborús összeütközések megakadályozásáért vívott harc közös érdekei Európa minden államát és népét egyesítik.

A jelenlegi nemzetközi helyzetben kiemelkedő szerep Illeti meg a Szovjetunió és a keleti országok barátságának és együttműködésének kibővítését és megszilárdítását. A XX. kongresszus nagy jelentőséget tulajdonít e feladat megoldásának s helyesli, hogy az utóbbi időben az Indiai Köztársasággal, valamint Burmával, Afganisztánnal és Egyiptommal jó, baráti kapcsolatok alakultak ki.

A béke és a demokrácia megerősítésével összhangban van az arab országok népeinek az a mind jobban kibontakozó törekvése, hogy megvédik és megszilárdítsák nemzeti függetlenségüket.

A XX. kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetuniónak majdnem valamennyi szomszédos országgal baráti, jószomszédi kapcsolatai létesültek. Nem kétséges, hogy a Szovjetunió és Irán, a Szovjetunió és Törökország, valamint a Szovjetunió és Pakisztán normális kapcsolatai megfelelnek ezen országok létérdekeinek, a béke ügye és a népek biztonsága érdekeinek.

Az országok közötti együttműködés alapjainak kibővítésében nagy szerepre hivatott a nemzetközi kereskedelem és a kulturális kapcsolatok fejlesztése.

A XX kongresszus megállapítja, hogy most különösen nagyjelentöségűek a jelenlegi nemzetközi fejlődés olyan lényeges elvi kérdései, mint a két rendszer békés egymás mellett élése, a jelen korszakban a háborúk megakadályozásának lehetősége és az egyes országok szocializmusra való áttérésének formái.

A Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elve volt és marad.

A kommunista társadalom építését vezető pártunk erélyesen slkraszáll a háború szítása ellen. A párt abból a megingathatatlan lenini útmutatásból indul ki. hogy új társadalmi rendszer megteremtése egyik, vagy másik országban — ez minden ország népének belügye. A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a békés egymás mellett élés elve mind szélesebb elismerésre talál-A Szovjetuniónak, a szocialista országoknak és a többi békeszerető országnak minden ország széles néptömegeinek legfontosabb feladata a tartós béke megőrzése és megszilárdítása; az új háború és az új agresszió elhárítása. A jelenlegi nemzetközi körülmények között létrejöttek a reális lehetőségek ahhoz hogy ne engedjük meg, hogy az imperializmus agresszív erői b''lesodorták a uépeket új háborúkba, amelyek a haditechnika mai színvonalán mérhetetlen szerencsétlenséggel ás rombolással sújtanák a népeket. A földkerekségen ma már a tőkés rendszer nem egyedül létezik. Hatalmas, békeszerető szocialista tábor van, amely a békészerető erők

szempontjából az agresszió elhárításának nem csupán erkölcsi, hanem anyagi eszközeivel is rendelkezik. Ezenkívül van egy nagy, többszázmilliós lakosságú államcsoport, olyan államok csoportjaj amely tevékenyen sikraszáll a háború ellen. Létezik a béke híveinek erős népi mozgalma. <Viási erővé vált a tőkés országokban a munkásmozgalom.

Ilyen körülmények között természetesen érvényben marad az a lenini tétel, hogy ameddig az imperializmus létezik, megmarad a háborúk kirobbantásának gazdasági alapja is. Ezért a legnagyobb éberséget kell tanúsítanunk. Amig a földkerekségen megmarad a kapitalizmus, addig a kapitalista monopoltőke érdekeit képviselő reakciós erők továbbra is háborús kalandokra és agresszióra törekszenek és megpróbálhatnak háborúi kirobbantani. De a háborúk nem végzetszerűen elkerülhetetlenek. Nagy társadalmi erők és politikai erők vannak ma, amelyek komoly eszközökkel rendelkeznek ahhoz. hogy ne engedjék meg azt, hogy az imperialisták háborút robbantsanak ki, ha pedig az imperialisták háborúval próbálkoznának, akkor megsemmisítőén viszszaverjek az agresszorokat, meghiusilvák kalandorterveiket. Ehhez az kell, hogy a háború ellen sikraszállő összes erők éberek és ba-rerakészek legyenek, egységfrontban tevékenykedjenek és lankadatlanul harcoljanak a béke megőrzéséért és megszilárdításáért.

Az a tény. hogy a nemzetközi küzdőtéren mélyreható történelmi változások mentek végbe a szocializmus javára, új távlatokat nyit meg az országoknak a kapitalizmusból a szocializmusra való áttérését illetően.

A Szovjetunió Kommunista Pártja abból a lenini tételből induj ki, hogy „Minden nemzet eljut a szocializmushoz, ez elkerülhetetlen, de nem teljesen egyformán fognak eljutni, mindegyik sajátos vonást kölcsönöz majd a demokrácia ilyen, vagy olyan formájának, a proletárdiktatúra ilyen, vagy olyan válfajának, a társadalmi élet különféle területein végrehajtott szocialista átalakítások ilyen, vagy olyan ütemének.1’ (Lenin művei 23. kötet 66. pldal, magyarul).

A szocializmus ut ján haladó valamennyi ország fejlődésének történelmi tapasztalatai teljes mértékben megerősítették ezt a lenini tételt. A társadalom szocialista, alapon való átalakításának szovjet formája mellett ma itt Van a népi demokratikus forma is. Ez tíz év alatt minden vonatkozásban kiállta a próbát és teljesen bevált. A népi demokratikus államokban az egyes országok körülményeinek megfelelően szintén számos árnyalatot és különbséget találunk. Sok sajátszerűséget kölcsönöz a szocialista építés forrná‘nak a Kínai Népköztársaság, amelynek gazdasági élete a forradalom győzelme előtt rendkívül elmaradott, féjfeudális és félgyarmati jellegű volt. A népi demokratikus állam a döntő parancsnoki magaslatok kivívása alapján a magánipar cs a magánkereskedelem békés átalakításának és a szocialista gazdasági élet szerves részévé való fokozatos átváltoztatásának politikáját folytatja.

Egészen törvényszerű, hogy ezentúl mind változatosabbak lesznek a szocializmusra való áttérés formái az egyes országokban, Emellett a szocializmusra való áttérés formái megvalósításának nem minden körülmények között kell feltétlenül polgárháborúval összekapcsolódnia. A leninizirius azt tanítja, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat. De a szocializmusra való áttérésért vívott osztályharc élessé(Folytatása a 2. oldalon). -