Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-26 / 22. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

19S6. január 26.

TÓTH ISTVÁN;

A

A MÚLT ÉV szeptemberében jött át a Járműjavító IX. osztályáról, hogy segítsen elevenebbé tenni a VI. osztály alapszervezetében a pártéletet;

Először az emberekkel ismerkedett. Vígh József elvtárssal, a művezetővel járkálgatott a tompaszürke kazánok között. Innen is, onnan is rájuk köszöntek. Egyik így, másik úgy. A csavarokkal, csapokkal tüskézett öblös acélhenger tetejéről az a hosszúkásarcü, szikár munkás úgy, hogy a kezében levő szerszámot a halántékához emelte; Odébb egy köpcös, régimódi bajuszos bátyó előbb hirtelen odadörzsölte olajos kezét a nadrágja oldalához s úgy lóbálta meg kedélyesen micisapkáját. Emitt meg a bak alól hátonfektében tartotta ki üdvözlésre csavarhúzóját egy szén- feketehajú, nevetőszemű fiatalember s mondott valamit. De csak a szája mozgását lehetett látni. Holmi egyszerű kiabálás befullad itt a fémek fülsiketítő lármájába;

Zzzz, zzzz! — zúgtak a vasszagú levegőt remegtetve a fúrók s mint félelmetes acélszúnyogok hatoltak a kazánok falába. Csatazajt idézve kattogtak a légpuskák s könyörtelenül sorozták a szegecseket a morc óriáshengerek oldalába.

A hosszkazánok belsejéből forró sziszegéssel sziporkázott elő a hegesztőpisztoly fénye;

Hány mozdonyt lehetne elhajtani azzal a töméntelen energiamennyiséggel, ami itt fénnyé, hővé, hanggá válva formálja a kazánokat! Uj, izgalmas, érdekes volt mindez Bársony László élvtárs számára. Azelőtt is járt itt sokszor, de ennyire nem bomlott ki előtte a kazánkovácsok „laboratóriuma”;

— Mire várnak az elvtársak ? — kérdezte inkább a mozdulatával a művezető mellett haladó zömök férfi az egyik csoportnál.

A néhány ember fél kezében munkaszerszámát lógatva, másik kezét csípőjére támasztva elmélázva pillantott fel néhány másodpercre a csarnok-ablakokra. így közölte, hogy tétlenségre van kárhoztatva.

Aztán tekintetük visszatért az új emberre, aki telt arcához képest kicsinek tűnő szemével vidáman fürkészte a várakozókat. Felmérlek, érzésük szerint hova sorolják;

A vaskos, középtermetű férfi ugyanolyan, mint ők. Szürkével árnyalt barna sapkája kicsit feltolva a homlokára. Kutató dióbarna szemében van valami bajtársias, biztató, ami nyomban fejűd ja az első pillanatban hivatalosnak tűnő érdeklődést. Izmos, mozgékony markán ott viselj az acél nyomait;

— Vonatra várunk — jegyezte meg szikrázó fekete szemé: némi kis gúnnyal villogtatva az egyik. Erős állú, csontos fiatalember.

— Vendég jön? — hangzott hasonló színezettel;

— Vidéki a targoncás. Fél nyolckor érkezik a vonata.;. Pedig már hétkor szükség van az oxigénpalackokra;

Másnap már helybeli targoncás szállította pontos időben a palackokat.

T EGKÖZELEBB a párttaggyű- gyűlésen mondták el. Régóta kérik az oxigénellátás megjavítását, mert nem megfelelő a munkaigényes kazánokhoz;

Az új ember személyesen ment másnap az üzemi pártbizottsághoz, Nyomban intézkedtek;

Máskor meg ebéd vagy vacsora közben ült közéjük ez az energikus, gyors észjár'sú elvtárs. Felült valamelyik alkalmatosságra, kiteregette a térdén a szalvétáját s velük falatozott a hazulról hozott füstölt szalonnából, savanyú paprikából:

— Bársony elvtárs, sokat nehezít a munkánkon a rossz levegőellátás;

— Mit tudnék csinálni, gyorsabban én nem hajthatom a lendkereket, hogy jobban adjon a kompresz- szor — felelt hevesen az új elvtárs; Kicsit talált a kérdés, hiszen ő a kompresszorért a felelős. Márpedig a kazánműhelyben a levegő mozgat fúrót, kalapácsot, mindent.

— A villanyvezetéket kellene rendbehozatni;

Az is elintéződött;

Lassan ismerősökké váltak az emberek;: »

— Várjál már, elvtárs! — szólt rá egy alkalommal öblös mély hangján Kálmán Ferenc;

Fel kellett néznie a tagbaszakadt, vállas, tempós mozgású emberre, annyival magasabb, mint ő. Indulatosan rántotta feljebb sísapkája ellenzőjét, ami alól kibukott vörösesszőke haja. Megcsóválta hatalmas fejét s két rettentő markát mérgesén rázva dörögte^

nagy ascdád a^d

— Panaszkodnak az emberek. Olyan .idomlemezeket kapunk, hogy 30—40 órát kell rádolgozni, míg használhatják.

— Miért nem írjátok ki a faliújságra?

— Azt akartam éppen, de érted, mindjárt felrobbanok — akadozott a szenvedélyes harag miatt az óriás beszéde. — Négy példányban akarom legépeltetni, de Rózsika, az irodakezelő megint akadékoskodik. Nem bírja, nincs most ideje.:: Már azt tanácsoltam neki dühömben, hogy vételezzen paprikáskrumplit, csirkehúst, meg vitamincukrot a gépének, meg magának, hogy birják ezt a kis munkát, de hasztalan ..■; Beszélj te vele.

— Ne gyere mindjárt ki a béke- tűrésből — moso’ygott a türelmetlen munkásra Bársony. — Menj csak vissza és mondd meg nyugodtan, hogy tizenkettőre mássz érte.

— Látja, Fehér elvtáns — folytatta egy idős párttaggal megkezdett beszélgetését — milyen egyszerű munkán megakad valami jó kezdeményezés .;; Segíteni kellene ennek a csupaszív behemót embernek. Nem vállalná el az elvtárs pártmegbízatásnak, hogy a propagandakiadványokat, újságokat széthordaná a munkásoknak.

Az öreg, nyűgöd tarcú elvtárs meglepődve emelkedett fel munkája mellől. Csak nézett szótlanul Bársony Lászlóra. Hát ennek, hogy jutotf eszébe, hogy ilyesmit kérjen tőle? De olyan hirtelen rajzottak benne a képek a legutóbbi időkből erről a tevékeny fiatalemberről: — azonnal intézkedett az oxigén, targonca, levegőellátás ügyében, harcolt, ütötte az asztalt, ha kellett —, hogy egészen könnyűnek tetszett ez a feladat, amire felkérte;

— Megcsinálom! — csak ennyit mondott;

A TAGGYŰLÉSE* jóvágásű ^ fiatalember hallgatta egyre dobogóbb szívvel, amikor a tagság egyhangú döntése után, így szólt Bársony elvtárs.

— Mikor az első lépésekre indul a munkásosztály nagy pártjában, az elvtársak színe előtt megkérjük: A rézművesek között hozza rendbe a DISZ-életet, Csendé elvtárs.

A fiatal tagjelölt szavára azóta öten léptek be a DISZ-be s három brigád alakult kizáró’ ag fiatalokból. Versenyben állnak, tisztaság van a körletben s a vasgyűjtés lsg- lelkeseb katonái közöttük vannak.

De nincs is olyan kérés, amiben ne segítene az ifjúságnak. Egyszer egy alacsony, viílogószemű kis fekete fiú állt eléje.

— Mit csináljak? Vidékről járok be minden nap. Háromszáz forint körül jár az autóbuszköltség. Most nősültem — hajolt közelebb bizalmasan. — Minden fillért meg kell nézni, hova rakunk az asszonynyal. Valami segítség;-.»

— Jöjjön, Majzik elvtárs! — hallottam, hogy az összeíráskor sokat segített a DISZ-vezetőségnek;

Azóta az üzem jelentős hozzájárulást fizet a fiatal munkás útiköltségéhez;

E'GYSZtR azonban nagyon el- fogta a honvágy. Bársony elvtársat a IX. osztály után. Őszintén szólva egyszerre sok gond szakadt a nyakába az új helyen, ahol bizony nagyon halványan érzett azelőtt a pártszervezet munkája. Kicsit „kikészült” idegileg is. Felment a pártlrodába, hogy vissza- kéredzkedjen;

Nem szégyelte úgy mostanában magát, mint a fejmosás után. Persze, hogy könnyebb volt a régi helyen, ahol sokat segített a pártvezetőségnek, de itt ő lett felelős mindenért, ami a pártéletre tartozik;

Még aznap ketten felkeresték. Szeretnének tagjelöltek lenni — mondták. Lehet, a benne zajló érzések miatt, de először ezt kér- deztej

— Miért most jut eszükbe?

— Hát.;: most gondoltam rá magam;

— Le voltam kötve.::

— Ezután is le lesz kötve az elvtárs — mosolyodott el most már hamiskásan Bársony s addig-addig faggatózott, míg csak kijött a lényeg.

— Most már a taggyűlésen odaütnek a szeg fejére az elvtársak.

— Azelőtt nem volt érdekfeszítő a pártmunka..-.

—- Mit ért ezalatt az elvtáns? Milyen az érdekfeszítő pártmunka?

— Hát hogy azzal foglalkozzanak, ami bennünket érdekel, ami után mindig jobb lesz a munka... És most azt látjuk, sok minden megváltozott mióta az elvtárs ittvan.

Ekkor melegedett össze véglegesen Bársony László az új osztály- lyal. Nem érzelgős, inkább minden vidám vonása mellett okosan erélyes ember, de meghatódott a január 10-én tartott vezetóségújjá- választö taggyűlésen.

— Nem kell itt választani;:: Itt van Bársony elvtárs, legyen ő az új párttitkár.

— Pedig nem akarom titkolni az elvtársak előtt, vissza akartam menni a IX-es osztályra. Magyarán, meg akartam futamodni.

— Az a fontos, hogy most már nem tud és ez magában dőlt eL

— Pedig szigorú leszek.

— Nem baj, csak igazságos és annyira, mint eddig — érezte a mosolygó biztatást az elvtársak szavából;

—■ Tanulni szeretnénk, mert sokmindennel elmaradtunk.

— Szakmailag sem haladtunk előre — mondta a másik.

S ott a taggyűlésen kialakult az új terv a pártélet megjavítására.

A MÜF EZE1ŐK közül többen húzódoznak a kemény feladatoktól. „Inkább csinálja más1’. Vígh elvtárs mellett akadnak erős. bátor emberek, akik csinálják is. Ha nem is művezetők. Nagy Béla, Molnár, Párái, Dóra, Kolláth, Cs. Sebestyén elvtárs, no és az öreg Horgász József csoportvezető. A kazánműhely apja, a kiváló szakember. Benne és Sebestyénben két kemény ember akadt össze. Sokszor „húzzák” egymást, csak úgy jókedvből, de mindig a jobb érdekében,

— Horgász elvtáns, azért jobban ott lehetne a szemed, mikor a brigádokban elosztják az embereket.

— Harmincnyolc éve csinálom, nem tudom, melyikünknek van jobb szeme — dohogott az öreg s mérgesen ldsietett a kompresszor- műhelyből. „Igazad van, öreg — kuncogott magában a párttitkár, mert valójában meg se nézte, úgy van-e —, de hát sokszor ott éri meglepetés az embert, ahol legjobban bízik magában.”

Egy óra múlva valaki megfordítja a vállánál fogva. A világosarcú, pedáns megjelenésű, fehérhajú szakmunkás mosolyog rá huncutul;

— Igazad volt. Jól megkeverték egyik-másik brigádban a jó és gyengébb munkások arányát.

— Ugye, hogy téved az ember?... Még nem gondoltad meg magad?

— Mondtam már, nem akarok művezető lenni... Először is, mikor meghallották az emberek, tiltakoztak. „Ha Józsi bácsi elmegy, mi is elmegyünk”;

— Nem ez az igaz, hanem az, hogy kibújsz a nagyobb felelősség alól;

— Mindjárt itthagylak, ha ilyeneket vagdosol a fejemhez. Nincs rajtam annyi felelősség, mint egy művezetőn? Nézd meg, melyik csinál annyit! —* vörösödik el Horgász elvtárs.

— Álékor sincs igazad — nevet rá egész egészséges, nyílt arcával, ve- séző szemével a párttitkár. —Több oldalról tudnál beleszólni az irányításba :::

Az öreg felpaprikázva sarkon fordulna, de a titkár melegen megkaparintja a karjánál. — Ne tüzelj! Nem kell, ha nincs kedved... De a szakmai tanfolyam a te kezedbe lesz letéve — tagolja jelentősen, a szavakat húzva s a füléhez hajol, mintha nagy titokról lenne szó.-— Már a rajzolásban gondoskodtam is utánpótlásról — súgja visz- sza megenyhülve, tréfásan az öreg s mutatja az ujjain, először, hogy kettő, aztán még egy ujját hozzáigazítja;

ÍGY FOLYIK reggel 6-tól a-* párttitkár minden napja. Este 6 körül hazamegy.

Másodikos kislánya. Mucika lelkendezve ugrik mindannyiszor a nyakába.

— De jó, hogy jötte!, játszunk már egy kicsit — kérleli és nagy

F. M» Molotov és G. K. Zsukov Prágába utasait

Moszkva. (TASZSZ). Január 25-én Moszkvából Prágába repült V. M. Molotov a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter és G. K. Zsukov a Szovjetunió marsallja, honvédelmi miniszter. Résztvesznek a politikai tanácskozó bizottság január 27-én Prágában megnyíló ülésén, amely megtárgyalja a varsói szerződésből aídódó kérdéseket és közös intézkedéseket (MTI).

Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése

Róma (TASZSZ). Január 23-án este megnyílt az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése. A küszöbönálló községi választásokkal kapcsolatos első napirendi pontról Umberto Terracim tartott beszámolót. (MTI).

Szovjet kormányküldöttség utazott Finnországba

Moszkva (TASZSZ). Mint iS' méretes, Porkkala-Udd területének átadása és az átadásról szóló jegyzőkönyv aláírása céljából a Szovjetunió Minisztertanácsa szovjet kormányküldöttséget nevezett ki. A küldöttség január 25-én M.

G. Pérvuhiinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének vezetésével Moszkvából Helsinkibe utazott. (MTI).

A francia poEitikai helyzet La Troquer nemzetgyűlési elnökké történt megválasztása után

Párizs (MTI). Kedden a szocialista Le Troquernak 280 szavazattal — Schneiter 205 szavazatával szentben —• a francia nemzet- gyűlés elnökévé történt megválasztása után Edgar Faure azonnali minisztertanácsot hívott össze a nemzetgyűlés épületében. Néhány perces tanácskozás után a kormány tagjai az Elysee-palotáiba hajtottak, ahol benyújtották lemondásukat René Coty köztársasági é.möfcnak.

A nemzetgyűlés épületében igen sok képviselő maradt a folyosókon s élénken kommentálta a szavazás módozatait és eredményét. A pou- jadeisták csalódottan tapasztalták, hogy nem válhattak a szavazás „döratőbíráivá“, ezért az utolsó fordulóban nem is szavaztak.

A jobboldali képviselők egyike kijelentette:

—• Szomorú nap ez. Még háromnégy ilyen szavazás s akkor egyenesen belemegyünk.

Az újságíróknak arra a kérdésére, hogy mibe, így válaszolt:

—< A népfrontba.

Coty köztársasági elnök Edgar Faure után Le Troquer nemzetgyűlési elnököt fogadta, akihez hamarosan csatlakozott Mcmner- ville, a Körtársasági Tanács elnöke is. Le Troquer, amikor elhagyta az Elysee-palotát, kijelentette, hogy a köztársasági elnök csak pénteken ad majd megbízatást valakinek kormány alakítására, a beiktatási vitára azonban mindenképpen sor kerülhet a jövő héten.

Coty köztársasági elnök szerdán délelőtt fél 10-kor kezdte meg tanácskozásait. Elsőnek Albert Sar- rault-t a Francia Unió Tanácsának elnökét fogadta, utána Emile Ro- ehe-t a francia gazdasági tanács elnökét. Coty köztársasági elnök ezután felkeresd lakásán Edouard Herriot-t, a nemzetgyűlés tisztecet- beii elnökét, hogy meghallgassa vé-< leményót, majd fogadja az egyes pártok parlamenti képviselőcsoportjának elnökeit;

Parlamenti megfigyelők szerint változatlanul az a lehetőség, a legvalószínűbb, hogy a köztársasági elnök Guy Moüilet-nak ad majd megbízatást kormány alaki tásra ,

A szerdai párizsi sajtó hosszan kommentálja az új nemzetgyűlési elnök megválasztását. A -legtöbb jobboldali lap kénytelen — kelletlen elismeri, hogy e választás baloldali. sikert hozott.

Baljóslatú kezdet — sopánkodik a Figaro. — A népfront már az első szavazáson győzött. Kiderült, hogy a köztársasági front a kommunisták nélkül, akiknek szavazatait elfogadta, nem képes kezébe ragadni az irányítást. Márpedig a köztársasági front kommunistákkal nem más, iránt a népfront. (MTI).

A Fővárosi Operettszinház búcsúhangversenye

Moszkva (TASZSZ). — Több mint egy hónapig tartózkodott a Szovjetunióban a Fővárosi Operett- színház együttese, amely Moszkvában és Leningrádban 26 előadást és 16 hangversenyt adott.

Január 21-én a magyar együttes a moszkvai Sztanyiszlawszkij—Nye- mirovdes—Dancsenko Színháziban

megtartotta búcsúelőadását. Az előadás műsorán a Csárdáskirálynő szerepelt.

Az előadáson jelen votl N. Sz.

Hruscsov, L. M. Kaganowics, A. I. Mikojan, D. T. Sepilov, M. Z. Sza- burov, M. A. Szuszlov és K. J, Vo- rosHov elvtársi.

Jelen votlak még Münnieh Ferenc a Magyar Népköztársaság

moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete,. a magyar nagy- követség munkatársad és a diplomáciai testület képviselői. (MTI).

Ülést tart a Hazafias Népfront megyei bizottsága

A Hazafias Népfront megyei bizottsága január 30-án. hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel kibővített ülést tart a Megyei Tanács házának jobboldali kis-tainácstermé- ben.

A bizottság az ülésen Kisfaludi

Sándor elnökségi tag beszámolója alapján az 1956. évi kulturális feladatokat tárgyalja meg.

A megbeszélésen résztvesznek a járási és városi népfrontbizottságok elnökei, valamint a tömegszervezetek képviselői is.

szeme aggódva lesi apja pillantását, nem lát-e abban tiltakozást.

— Apuka fáradt, lefekszik egykét órahosszáig — Mucikám;

Icuka előbb még kedvesen ku- nyeráló szája megremeg s megbántva somfordái el apjától;

— Igazán, te csak mindig a bácsikkal foglalkozol. Nekünk nincs egy perced. —- Az utóbbi megállapítással érezteti, hogy bizony anyukának is ki-kicsúszik ilyen szemrehányás a száján.

Máskor megint komoran szabadkozna apuka;

— Te mindig ilyen dörmögő vagy, ha én kérlek. Ne csak a bácsikat szeresd;

— Jól van na, jól van — simogatják meg az erős ujjak a lányka haját.»; Mit játszunk?

— Dominót.

Játszanak. A kicsi nekifeledkezve. Egészen addig, míg buksija álmosan nem ernyed az asztalra. A párttitkár gyöngéden kihúzgálja a gyerek ujjacskái közül a fehérpety- tyes fekete kockákat, karjába veszi Mucikát s lefekteti.

ö maga pedig lábujjhegyen lo- pózik az ajtóhoz. Lesi, nem ébredt-e fél a gyerek. Aztán pillantása végigfut az éjjeliszekrényen, az ágy előtt álló három széken; Azon a könyveket szemlélgeti; Majd olvasgat belőlük éjfél után egy kicsit. Mert ma, mint oly sokszor, még visszamegy az üzembe. Az éjszakai műszakosoknak is jólesik, ha felkeresi őket a párttitkár;