Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-24 / 20. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

VfLÄG PROLE‘1 ARJAI EG YE6ÜLtJ&EK ' YHJ.évfbl?trm ao. Mim- — 1956. január »1.

%

MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL

A K1SZÖV pártszervezetének taggy üléséről (2. o.)

Minden előfeltétele megvan megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezésének (3. o.)

Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöksége (3. o.)

Hírek — Sport (4. o.)

I

r— --------------- >

A mi számvetésünk

Egy szorgos munkában eltelt esztendőről ad képet a Központi Statisztikai Hivatal Vasárnap nyilvánosságra került jelentése, az 1955. évi népgazdasági terv teljesítéséről. Azt mutatja ez a nagyszerű számvetés, hogy a múlt évben — a két ötéves tervet összekötő időben — sem voltunk tétlenek. Hazánk tovább fejlődött, erősödött: javult dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonala. Mindez úgy, hogy munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk a nehézségeket leküzdve, teljesítette, illetve túlszárnyalta a tervet s ezzel megteremtette a további építőmunka reális szilárd alapját;

A szocialista ipar termelési tervét 3,2 százalékkal túlszárnyalta.

E inagábanvéve is szép teljesítmény értékét még növeli az a körülmény, hogy a termelés növekedése — egy sor fontos iparágban, mint a gépgyártásban is — az 1954. évi visszaesés után következett be. Fényes bizonyíték ez amellett, hogy munkásaink, műszaki értelmiségünk híven követte a párt útmutatását s a Központi Vezetőség 1955. évi márciusi és júniusi határozatai szerint szívósan harcolt a jobboldali elhajlók iparellenes politikája ellen, igyekezett kijavítani az 1954-ben elkövetett hibákat;

1955-ben termelési tervüket már 104,9 százalékra teljesítették kohó és gépipari üzemeink. 1348 autóbuszt, 296 vasúti személykocsit, sokezer szerszámgépet, kerékpárt, rádiókészüléket, mozdonyt, más cikkeket gyártottak. Bányászaink több mint 22 millió tonnával több szenet küldtek a felszínre, mint 1954-ben — növekedett villamosenergiatermelésünk, hengereltacéltermelésünk, vegyipari termelésünk, fokozott munkával segítette a dolgozók ellátását az élelmiszer- ipar, könnyűipar;

Mindez hozzájárult ahhoz, hogy szilárd alapokon növekedett a dolgozó nép életszínvonala és meghaladta az 1954. évit. A hamis illúziók letűnőben vannak s a tervteljesítés számai arrról tanúskodna!;, hogy nem légvárakra próbáltunk építeni: a nehézipar csökkentésére, a szociális létesítmények munkálatainak leállítására, hanem a munka aranyalapjára. A szocialista ipar termelésének növekedése több mint háromnegyedrészben a termelékenység növeléséből származott. A termelékenység ugyanis 1955-ben 3,8 százalékkal magasabb volt a tervezettnél és több mint 6 százalékkal haladta meg az 1954. évi színvonalat. A termelékenység növelése kedvezően hatott az önköltség alakulására is. így a termelés önköltsége nagyobb mértékben csökkent — 1954-hez képest — a tervben előírtnál;

Aas eredmények munkásosztályunk hősies erőfeszítéseihez fűződnek. Tavaly nagy változás következett be a termelékenységet és a gazdaságosságot kedvezően befolyásoló műszaki fejlesztésben. Az országban, — csakúgy, mint megyénk üzemeiben — a munkások százával nyújtották be a megvalósításra szánt, életrevaló ötletekét. Ezek nagyrésze még majd ebben az évben mutatja meg igazán hatását — azonban már a múlt év mérlegében is tükröződik;

A mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdaság talaján haladtunk tovább s csaknem 60 000 család 350 000 hold földdel választotta ezt az utat. Ennek az előrehaladásnak objektív alapját persze fejlődő nagyiparunk teremtette meg, mikor közel 6500 traktort, 400 aratócséplőgépet, 1100 cséplőgépet, 600 kévekötő aratógépet és még sok más berendezést juttatott a gépállomásokra, állami gazdaságokba. Pártunk és kormányunk is hathatós segítséget adott ehhez; A mező- gazdasági beruházásokra mintegy 2,4 miliárdot fordítottak — a pártmunkások, szakemberek százait küldték a falura;

Tovább sorolhatnánk még alkotó tervünk eredményeit, beszédes bizonyítékait. A tervjelentés azonban igen fontos dokumentum ahhoz, hogy leszűrjük az egyévi munka tanulságait; tapasztalatait is.; Különösen fontos ez most, mikor olyan nagy feladatok várnak megvalósításra, mint a második ötéves terv, mely a népgazdaság minden ágában mérföldes lépést igér. Az elmúlt évi számvetés biztató, bizonyossá teszi, hogy országunk elég erős ahhoz, hogy valóra- váltsa az előirányzatokat, dolgozó társadalma szíwel-lélekkel küzd azért, hogy a Szovjetunió példáján mi is mielőbb felépítsük a szocializmust;

Ehhez azonban további jó munkára van szükség. A statisztikai jelentés leszögezi, hogy a termelés műszaki színvonala —az egyes területeken mutatkozó eredmények ellenére sem — emelkedett kielégítően. Az ipar és különösen a gépipar általában csak lassan tér át az új gyártmányok bevezetésére és azokat több esetben nem elég korszerű kivitelben készítette eh Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy nem tudunk lépést tartani a tőkés országokkal, ha ezen a helyzeten nem változtatunk. Ipari vezetőink elkényelmesedtek e téren — s ugyanakor a tőkés országokban az öldöklő konkurrencia kényszeríti a gyárosokat az-olcsóbb, modernebb termékele kibocsájtására;

;,Iparunk elkényelmesedésére az is jellemző, ahogyan gyáraink gyakran a vevővel bánnak. Cipőgyáraink nem fogadnak el kisebb megrendelést eOV fazonból 10 000 párnál” — mondotta Rákosi elvtárs a SZOT VIII. teljes ülésén. Elmondotta azt is, hogy egy indiai gyár 20 óra alatt készít ugyanolyan varrógépet, mint az RM Művek 47 óra alatt; Ez komoly figyelmeztetés a mi iparunk számára s azt a következtetést lehet levonni belőle, hogy semmi ok sincs a technika fejlesztése terén elért eredmények feletti megnyugvásra. Hasonló a helyzet egyes új gyártmányainknál is, melyeknél kivitel tekintetében elmaradunk a demokratikus államok és a tőkés országok ipara mellett, jóllehet, a mi műszaki gárdánk, feltételeink nem rosszabbak, mint ott, hanem bizonyos tekintetben jobbak;

i,Minden lehetőségünk megvan tehát arra, hogy ezeket a nagy feladatokat megoldjuk — mondotta Rákosi elvtárs a SZOT-ülésen __ de csak akkor, ha gazdasági vezetőink — a miniszterektől a művezetőkig és természetesen a párt és a szakszervezeti vezetőink is megértik, hogy itt nem egyszerűen az eddigi munkának, az eddigi munkaversenynek, munkamódszer átadásnak a folytatásáról van szó, hanem komoly fordulatra van szükség”i

Nem kétséges, hogy dolgozóinkban van elég erő és lelkesedés áhhoz. hogy a statisztikai jelentésben közölt eredményeken felbuzdulva, "a munka eddigi tapasztalatait leszűrve teljesítsék a második ötéves terv első évének célkitűzéseit is s megtalálják a technika fejlődésének azt az útját, melynek alapján tovább emelkedik a dolgozó nép élet- és kulturális színvonala.

Újjászülető traktorok között

a Mezőgazdasági Gépjavítóban

Most, a téli gépjavítás idején eleven az élet a Szolnok megyei Mezőgazdasági Gépjavító csarnokában. Úgyszólván minden talpalatnyi helyet elfoglalnák a javításra váró traktorok és az alkatrészek, csupán a műhely közepén meszeltek ki egy méternyi sávot, amelyet szabadon keM hagyni s ez esetben az utca szerepét tölti be a gépek rengetegéiben.

A rendszerességben és szervezettségben nincs hiány, s az egy év előtti állapotokhoz képest nagy a javulás.

— Zökkenőik vannak még néha, különösen

az alkatrészhiány

miatt — mondja Mankó elvtárs, a szereidé művezetője, ahogy előkerül magaslatra épített irodájából — én magam is meg vagyok most elégedve azonban a munkák menetével, a minőséggel.

A múltban sek volt itt a panasz a szerelők részéről a szervezetlenség miatt, sokat vártaik a forgácsolóműhelyre.

— Most szalagszerben szerveztük a munkát. Az első műveletnél, a hibafelvételnél már megkapja program szerint a munkát a forgácsolóműhely s így program szerint dolgozhatnak a szalagon is. A szalagok viszont ütemekre vannak osztva s így egyik ütem szorítja a másikat. Ha folyamatosan mégy a munka, két javítószalag két traktort ad ki naponta —' magyarázza a művezető. — Az ellátás miatt még most is vannak némi nehézségek, sok a túlóra. Nem kisebb a baj, hogy gyenge a fiatalabb munkások szakmai tudása, jóformán kézenfogva kell őket vezetni. Rendszeres oktatásra sincs most időnk a téli javítás idején.

Ezek szerint van még tennivaló hőven az üzemben, de van egészséges fejlődés is. A műszaki gárda teljes számú és eléggé felkészült ahhoz, hogy műszakilag jól szervezzen. A 'brigádvezetők régebbi szakmunkások

a szakmai szíhvonal emelését

segítik elő eredményesen.

Simon- Ferenc, az I-es szalag brigádvezetője a harmadik ütemen dolgozik a „motorikus’1 részeken. Ezenkívül még nyolc ember munkája tartozik hozzá. Köztük természetesen vannak olyanok is, akiknek új a szakma vagy nincs elég gyakorlatuk a magas kategóriába tartozó műveletekhez.

Szabó Imre, aki a szomszédos ütemen egy traktorhoz támaszkodva most jóétvággyal reggelizik, nemrégen „egykoron“ dolgozott Simon brigádvezetővel. Mikor az üzembe került, technikumi bizonyítvánnyal a zsebében, bizony a gyakorlatban nehezen ment neki a sokféle művelet, amelyeket itt a javításnál el kell végezni;

Simon elvtárs

maga mellé vette a fiatalembert és türelmesen megmutogatta neki a szakma fortélyait. Aztán a maga lábára engedte & &zóta önállóan dolgozik,

— Igaz. nem úgy, ahogy én szeretném — mondja Simon elvtárs s cigaretta után kotor a zsebében. — Olyan 110 százalék körül jár. Legalább 140 százalékig kellene

Néhány nappal ezelőtt a Cibakházi Gépállomás után az Alattyánr Gépállomás dolgozói is befejezték a téli gépjavítást. A Jászberényi Járási Párt-végrehajtóbizottság üdvözlő táviratban köszöntötte az Alattyányj Gépállomás dolgozóit. A távirat szövege a következő:

„A Jászberényi Járási Párt-végrehajtóbizottság köszönetét mond a

........ * —■■IMII !■—!«■»

fe

lmennie, akkor sokkal jobban keresne. Most Pallagi Ernőt vettem magam mellé — int fejével egy szorgalmasan dolgozó fiatalember felé. — Most szerelt le. A szakmát ismeri is valamennyire, de nincs szakmunkásvizsgája. Jó barátom, szívesen dolgozok vele, mig önállóan nem tudja elérni, amit kell. Egyébként azt akarom vállalni a felszabadulás évfordulójára, hogy április 4-ig eléri a 140 százalékot.

Simon elvtárs korra maga sem idősebb, mint a fiatalok, akiket tanít, ám családos ember már, s bár maga a világért sem kérkedik vale, a „patronálás’* neki sincs egészen ingyenben. — Számmal agyonírt lapot vesz elő. Ezen az áll, hogy az elmúlt hónapban 163 százalékot teljesített, 2000-en jóvá! felül keresett. Ha tanítványaival dolgozik, közösen számolnál; el s nyilván elvisz tőle valamit.

— 8 százalékos csoportvezetői bérpótlékot kapok érte, — ami ezen túl kiesik... Kötelességem, segítenem keit barátaimnak, a fiatalabbaknak. Ez

az egész üzem érdeke

is — mondja.

Ha a gépjavító törzsgárdája kinevelődik, jó szakemberek dolgoznak a szalagon, ez elősegíti a munkát s amellett, hogy teljesíti tervét az üzem, egyetlen reklamáció sem lesz a traktorok hibái miatt.

gépállomás mindazon kommunista és pártonkívüli dolgozóinak, akik derekasan kivették részüket a téli gépjavításból. A végrehajtóbizottság további sikereket kíván a tavaszi munkára való felkészüléshez, az éves terv teljesítéséhez, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez.”fi Jászberényi Járási Párt-végrehajtcbizoitság üdvözlő távirata az fllaiiyáni Gépállomás dolgozóinak

Áz asszonyok és a családtagok is megtalálják számításukat

a mezőhéki Táncsics TSZ-ben

A mezőhéki Táncsics

^ TSZ-nsk sok a földje, kevés a tagja. Itt aztán össze kell szednie magát a vezetőségnek, hogy mindent a lehető legcélszerűbben szervez- z°n meg, minden legapróbb lehetőséget kihasználjon. Másképp hogyan is tudnák megművelni és jól megművelni földjüket::

A nagyüzemi gazdálkodás azonban szinte egyáltalán nem ismer lehetetlent. Legelőször is a gépi erők fokozottabb igénybevétele nyújt segítséget. — A Táncsics TSZ-ben az idén a kukoricát már négyzetesen vetik. A gépi növényápolás sok munkaerőt felszabadít. De egyébként is a nagyüzemi gazdálkodás csaknem kimeríthetetlen a gazdaságos munkaszervezés lehetőségeiben.

Az egyik ilyen ■— és nem a legkisebb lehetőség — az asszonyok munkába vonásában rejlik.

A kapálás, szénagyűjtés, szénaforgatás, répa- egyelés, répakapálás, dohánytermesztés mind olyan munka, amelyben asszonyok is dolgozhatnak. És dolgoznak is a Táncsics TSZ-ben. És

amelyik asszony ezekből a munkákból kivette részét, nem bánta meg. Tö- mösiközi Sándorné példája is mutatja. Igaz, nem restelte megfogni a munka végét, az elmúlt évben, szerzett is több mint 300 munkaegységet. Nem panaszkodhat özv. Varga Jánasné sem. As ő lelki- ismeretes, jó munkájának nem maradt el az eredménye.

A termelőszöveikezet- nek nagy ha?zna van az asszonyok szorgalmából. Már-már úgy nézett ki, hogy az őszi takarmányrépa belefagy a földbe, amikoris a Táncsics TSZ vezetősége mozgósította az asszonyokat, akik a répát egy szálig betakarították.

Ha az asszonyok egyszer nekilátnak, biztos, hogy jó eredményi érnek el. Tudják ezt a Táncsics TSZ-ben is, 1nem is fogadta kétkedve senki Ba- gi Erzsébet és Hinkel Já- nosné barom f igondozó felajánlását. Ök ugyanis vállalták, hogy április 4-re teljesítik a tsz egészévi tojásbeadási kötelezettségét, ami nem csekélység: 13 mázsa. Céljukat legelőször a baromfiak megfelelő helyének biztosításával, aztán a gondos takarmányozással akarják elemi. A csíráztatott gabo- natüikarmányt és a lucernaliszttel kevert darát már jóelőre biztosították. Január 18-ig már 3 és fél mázsát teljesítettek. Nem is csoda, amikor olyan segítőtársaik vannak, mint özv. Guttyán Jánosné és özv. Kecse Jánosné csirkenevelők.

Azok az asszonyok, akik már eggyé forrtak a szövetkezettel, ma sem pihennek. Szöllősi Júlia, aki olyan kiváló mestere volt a dahánysimitásnak, most segít a zsákolhat foltozni, vagy azoknak, akik a kiürült magtárakat meszelik. fertőtlenítik.

TJogy az árpa velő- mag tisztítása már véget ért, s a zabból sincs sok hátra, az is jobbára a lányok érdeme. Különösen kitüntette magát itt Zsilka Ilona. De nem mamát el mögötte Panyik Ilona és Fanyik Eszter sem. Panyik Eszter különben a társadalmi munkától sem vankodik. Mondhatni, teljesen egyedül ő végezte a DISZ tagkönyvcserével kapcsolatos összeírásokat.

A Táncsics TSZ tehenészete egyik évről a másikra hatalmasat fejlődött. Tavaly ilyenkor 1,7 liter volt a fejési átlag, ma 7 liter, s Duka András elvtárs, a brigádvezető vállalta, hogy április 4-re ezt 10 literre emeli. De éppen a tehenészetben nem dolgozik egyetlen nő sem. Ennek az oka az, hogy az asszonyok, egy része még nem vesz részt a közös munkából.

S. Tóth Sándorné, akinek a férje párttag, otthon él 17—18 éves leányával. A tsz pártvezetősége többször elbeszélgetett vele arról, milyen visszás dolog, hogy a férje és a fia a tsz-ben dolgozik s ők otthon vannak. Ám hiába. — Lehet, hogy 800— 900 négyszögöl szőlő tartja őket otthon? — Ezzel kapcsolatban csak anyagit, hogy ideje lenne már, a Táncsics TSZ vezetőségének az alapszabály szerint rendezni a háztáji földeket, hogy Juhász Sándorné. K. Tóth Andrásáé, Muzsnyai Jánosné, Szabó Józsefné és még sokan felismerjék, mennyivel jobb nekik is, a termelőszövetkezetnek is, ha férjükkel együtt tarimának.

H. L.