Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-13 / 11. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. január 13. PARTÉIÉT * Vezetőségválasztó taggyűlésen a törökszentmiklósi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben A taggyűlés megkezdése. előtt mégegyszer megnézték: rendben van-e minden párttagnak a tagsági könyve, itt van-e, nincs-e elmarad­va a tagdíjfizetéssel, bér tudták, hogy az ő alaipszervezetükben ilyen párttag nincs. A mellettem ülő elvtársak is elővették tagsági köny­vüket. Olyan az, mintha eddig páncélszekrényben őrizték volna tisztaságát, A taggyűlés, a beszámoló és a vita, mint egy film, megmutatta a p^rt.agok helytállását, hősiességét és ennek eredményét. A pártveze­tőség beszámolója rávilágított, mi­lyen helyzet alakult ki a. termelő- szövetkezetben 1953 júniusa után. A jobboldali elhajlás okozta bi­zonytalanság megbontotta a ter­melőszövetkezet kialakuló kollektí­váját. A 63 termelőszövetkezeti tag­nak majdnem fele kilépett, legna­gyobbrészt . a párttagok maradtak beatj A bizonytalanságot, az ingadozást érezni lehetett még az 1954-es gaz­dasági évben is. A munkaiegy elem azt mutatta, a tagság egy része nem dolgozott szívvel-lélekkel. Ennek következménye volt, hogy még az 1954- es gazdasági évet is tartozás­sal zárta a termelőszövetkezet. Az 1955-ős esztendő a fellendü­lés éve volt, a zárszámadás aktív lett. A tagok jövedelme is gyara­podott. Míg 1954-ben 21, addig 1955- ben 29 forint jutott egy mun­kaegységre (ebbe a 'háztáji jövede­lem nincs beleszámítva.) A kívül­állók között is nőtt a termelőszö­vetkezet becsülete. Ennek és a jó népnevelő munkának az eredmé­nye, hogy ebben az évben 41 új tag lépett be a termelőszövetke­zetbe. Az őszi munkák elvégzéséért 3000 forint jutalmat kaptunk a tanács­tól — mondta Mircsov elvtárs a beszámolóban. — Elsők is lehet­tünk volna a betakarítási verseny­ben, ha a brigádvezetők nagyobb felelősséggel dolgoznak és jobban megszervezik a munkát. A jövőben több gondot kell fordítani az állat- tenyésztésre. Ezzel nem foglalkoz­tunk kellően, ezért több tehenet kell kiselejtezni, a sertéstenyész­tésre pedig ráfizetésünk volt. Azt már a vita árulta ei, hogy jelenleg ml a helyzet az állat- \ tenyésztésiben, mi a változás alapja, de énről később, most hallgassuk végig a 'beszámolót. —■ A párttagság között egyre nő a tanulás iránti érdeklődés, a po­litikai iskola hallgatóinak létszáma 9-röl 16.ne szaporodott. A párt- csoport bizalmi elvtórsak jó munkát végeznek, ezért sem lehetséges a tagdíjfizetésnél elmaradás. Egy-két elvtárs szokott elmaradni a párt- taggyűlésekről, ezt sem engedhetjük meg a jövőben. Az utóbbi időben javult a párt és a gazdasági vezetés kapcsolata, de ezt még tovább kell erősíteni. Gyenes elvtárs (most jött haza az egyéves alnökképző iskoláról) hozzászólása, a megválasztott ve­zetőség nyilatkozata, azt mutatta, érzik ennek az együttműködésnek az erejét, tudják, hogy a kommu­nisták helytállása vitte előre a ter­melőszövetkezet gyarapodását és viszi előre a jövőben is: A vita inkább a jövővel foglal­kozott. Ladár elvtárs például java­solta: az 1956-os gazdasági év ter­vét úgy állítsák össze, hogy amit gépi munkával el lehet végezni, azt mind a gépállomással végeztes­sék el. A vezetőség növelje a te­henek részére az abraktakarmányt, így a tejpénzből biztosítani tudják, hogy minden hónapban legyen a termelőszövetkezetnek pénze. Kenyeres elvtárs az emberek ne­velésével foglalkozott. Igaza van ábban, hogy ez nemcsak a vezető­ség feladata és hogy a tagság meg- növskedett létszáma mégjobban megköveteli az emberek nevelését, összefogásuk erősítését. l'átkai elvtárs arról beszélt, hogy 8 hónapja dolgozik a sertés tenyész­tésben s azóta a tavalyi 19 darab helyett 123-mal szaporodott a ser­tések létszáma. Még több lesz a szaporodás, ha az anyakocákat te­nyésztésre alkalmasabbakkal cse­rélik ki. Azt már csak úgy ..négyszem­közt“ árulták el, hogy Patikai elv­társ, mint párttag, azért ment a sertéstenyésztésbe dolgozni, mert aki előtte ott dolgozott, hanyagul végezte feladatát. Patikai elvtárs gondos munkájának eredményekép­pen nyolcas fiaztatási átlagot ért el. A vitában egy pillanatra előbuk­kant a múlt. Polgár elvtárs hét gyermek édesapja emlékezett visz- sza, hegy a múltban még álmában sem gondolt arra, hogy elmenjen üdülni, s most. amióta a termelő- szövetkezet tagja, munkájáért ab­ban a kitüntetésben .részesítették, hogy elküldték Balatonleliére üdül­ni. Most is Gallyate+őn van egy elvtárs közülök. — A fiaimnak kitűnő bizonyít­ványa volt — mondta Bohácsné elvtárső, de amikor megmondtam, hogy uradalmi bognár az édesapja, nem volt száméira hely, nem tudott tovább tanulni, de most teljesül a vágya, egy év múlva orvos lesz. A taggyűlés végén özv. B. Varga Istvánné azt mondta el, hogy fér­jét a háború vitte el, hárem fia van, egyik iparitanuló, kettő pe­dig gyermekotthonban van, hogy ő nyugodtan tudjon dolgozni. Már négy éve tagja a termelőszövetke­zetnek és másfél év óta pártcso- pertibizakni. A taggyűlés után arra gondol­tam, hogy itt nem egyszerűen ve­zetőséget választottak, ez több an­nál. .Az Andrássy „gróf“’ volt cse­lédei, a volt tanyásparasztok sza­vaztak bizalmat annak az új vi­lágnak, amely az övék, s amelyet az ő szorgalmuk tesz egyre szebbé. Vigh Erzsébet­ÖTSZÁZ TÖRZS UTÓDAI Amikor James Cook angol utazó 1770-ben kikötött Ausztrália ke­leti partvidékén, a Bo- tanybay öbölben, kö­zéptermetű, barnabő­rű, markáns arcvoná­sa, előreálló homlokú emberekre bukkant, akik lényegesen kü­lönböztek az európai, ázsiai és afrikai né­pektől és törzsektől. Csupán Ceylonban, Indiában és Maláj- földön fedeztek fel hozzájuk hasonló, ki­sebb törzseket. Ennek alapján feltételezik, hogy az ausztrálok, ősei több mint ezer esztendővel ezelőtt In­donéziából és Dél-In- diából hajózlak át az ausztráliai kontinens­re. A fehérek ausztrá­liai településének kez­deti időszakában az ős­lakosság száma körül­belül 300 000 ember volt. Az őslakosság kü­lönböző dialektuson beszélő 500 törzsre ta­gozódott, A bennszülöttek lombsátorokban és föld- kunyhókban laktak. Két fadarab egymás­hoz dörzsölésével szí­tottak tüzet. Ruháza­túikat vékony fakéreg­ből és állatbörből ké­szítették. Primitív fegyverei­ket fából, kőből és csontból készítették, s növényi rostokkal kö­tözték össze. Ugyaneb­ből fonták halászhálói­kat is. A bennszülöttek rajzokkal díszítették a barlangok falait. Fegy­vereikre és testükre szénnel és színes anyaggal mintákat raj­zolták. A hangszerek közül a dobot és a fa­dudát ismerték. Tán­caik a rituális szertar­tásokkal, az állatkul- tusszal és a vadászat­tal voltak kapcsolato­sak4 Amikor a fehér "te­lepesek behatoltak az ország mélyébe, s el­hódították vadászterü­leteiket és kipusztitot- ták az állatokat, a bu­meránggal és kővel felfegyverzett bennszü­löttek igyekeztek ellen­állást tanúsítani, de könnyűszerrel leverték őket. Ausztrália őslakossá­gából ma alig 50 ezer leszármazott él. Jóré­szük a kontinens nehe­zen megközelíthető terméketlen vidékein lakik. Lényegében megőrizték a törzsi szervezetet. A fehér te­lepülések közelében élő bennszülöttek éh­bérért dolgoznak az állattenyésztő farmo­kon. CfadLna Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusról VIII. Hát legalább hajtogatom::: — El­hallgatott. aztán panaszosan tette hozzá: — Hiszen a vízcsepp is ki­vájja végül is a követ. Alighogy hozzászoktunk ehhez a vesszőparipájához, fogta magát és elkezdett valami mást hajtogatni. Felszólítottak bennünket, jelöl­jünk ki hat embert a négyzetes vetés gyorsított tanfolyamára! Köz­ben nálunk teljes gőzzel folynak a javítási munkálatok! Természetes hát, hogy azokat választottuk ki. akik nem túlzottan kellettek a ja­vításnál. Köztük Sztyenkát meg Venykát:.: Erre aztán egyszerre csak meg­jött a hangja a mi kis jámbor- kánknak! Emlékszem, ott állt az asztalnál és nagy bizonytalanul azt mondta: — Nekem úgy tűnik, hogy egyál­talán nem azokat az embereket je­löltük a tanfolyamra, akiket kel­lett volna.­Megmagyaráztam neki. hogy a legjobb emberek a javításnál van­nak elfoglalva. Ött állt még egy kis ideig, pislogott, zavartan rám- plllantott s egy szó nélkül kiment a szobából.:. Néhány nap múlva megint csak bejön hozzám, egyik legiobb gép­kezelőnk. Georgij Csumak kísére­tében. Csumak megállt az altóban. a lány meg odalépett az asztal elé. megállt előttem, mint a tanító előtt az iskoláslány. áld kitűnően végezte feladatát és egyszusszra el­darálta: — Elhatároztuk, hogy védnöksé­get vállalunk a négyzetes vetés felett és elérjük, hogy az összes „SzS—6” vetőgépek „kiváló” minő­sítésre teljesítsék munkájukat. — Kik azok az elhatároztuk? — kérdeztem. — Kosztya Belouszov és Gosa komszomolisták önként vállalják, hogy a négyzetes vetés mesterei lesznek. Elcsodálkoztam: mikor barátko­zott így össze velük, hogy Csumak meg Belouszov egyszerűen csak Gosa meg Kosztya lett' neki? Közben Csumak is odalépett az asztalhoz. Meg kell mondanom, hogy Csumak a kezével szerzett hírnevet nálunk és nem a fejével. Az összes gépkezelőnk közül egye­dül csak 6 tudott csapágyat ön­teni! Ami a természetét illeti, még a neve is arra mutat, hogy meg­szállott.VIII. * furcsa, nagyon szótlan legény. Könnyebb neki húsz hek­tárt felszántani, mint két szót kinyögni. Most meg köszörült egyet a torkán és egész beszédet vágott ki. — Miután a múlt esztendőben a négyzetes vetésből semmi sem lett nálunk a kerületben és sehol se si­kerültek a négyzetesek, elhatároz­tuk. hogy ebben az esztendőben be­* Lefordíthatatlan szójáték: Csu- movoj = megszállott: bizonyítjuk a dolgot. Ezt követeli tőlünk — mondja — a Komszomol meg a hazafiság::: Csak hallgatom és közben az jár az eszemben: „Neked hazafiság, de nekem ki fogja kiönteni a csap­ágyakat?” Megmagyaráztam nekik a dolgot. Nasztya értetlenül rámnézetet. az­tán elment: Másnap megint csak jött. Éppen a kerületi pártbizottsághoz hívtak be; sehogysem haladnak a javítási munkálatok! Szedelőzködtem és felkészültem a fejmosásra, ez a lány meg újra csak itt van ezzel a négyzetes vetéssel! Most aztán az én türelmemnek is befellegzett és megmondtam ker­telés nélkül: — Ha már maga nem csinál sem­mit. legalább másokat ne zavarjon a munkájuk elvégzésében... Két vörös folt gyűlt ki az arcán Lehajtotta fejét. Elment. Bent ülök a kerületi pártbizottság titkáránál... Egyszer csak látom., belép..: Nasztya! Jön. mintha nem is a saját aka­ratából tenné. Sínadrágban, a ha­lántékán masnik. minden úgv. ahogy azt már megszoktuk tőle. Megállt a szoba közepén, tekintete panaszos, szava el-el akad. de azt azért tudja, mit kell mondania! Hogy „nem értékelik a négyzete­ket”. meg hogy „nem értékelik a komszomolista kezdeményezést”.:: (Folytatjuk) I Hew York Herald Triimne szerint a francia választások eredménye megrendíti a HiíO-f Párizs (MTI.) Nagy feltűnést keltett Párizs'ban a New York He­rald Tribune szerdai „A francia­országi választások megrendítik a NATO-t’‘ című cikke. A cikkíró megállapítja: A franciaországi választások eredménye, amelyhez hozzájárulnak a legújabb északaírikai fejlemények most megrendíti az Atlanti Szerve­zet alapjait. Ez természetszerűleg a nyugateurópai stratégiájának nagyarányú revíziójához vezet. A cikkíró szerint ez a revízió ab­ban áll majd, hogy meggyorsítják és újabb támogatásban részesítik azoknak a nyugati terveknek a megvalósítását, amelyek tizennégy ’hadosztályból álló hatalmas nyu­gatnémet hadsereg felállítására irá­nyulnak, a hang terjedési sebessé­génél gyorsabban haladó amerikai gyártmányú repülőgépek támogatá­sával. Az amerikai kommentátor a cikk végén kifejti az amerikai hadügy­minisztérium elképzeléseit a fran­cia politikai kilátásokról. A Pentagon nagy reménye termé­szetesen az — írja a New York Herald Tribune — hogy Edgar Faure most távozó miniszterelnök, a jobbközép vezetője és Mendes- France volt miniszterelnök, a bal­közép koa'íciójának vezetője össze­fog centrum-kormány alakítására. Ez a kormány hozzájárulhat az Atlanti Tömbben keletkezett rések betöméséhez. (MTI.) A finn sajtó Porkkala-Udd területének küszöbön átló átadásáról Helsinki (TASZSZ.) A finn lapok kommentárokat közölnek ar­ról, hogy az 1955 szeptember ti- zenkilencediki szovjet—finn egyez­mény értelmében rövidesen átadják Finnországnak Ponkkala-Udd terü­letét. A lapok cikkeikfcen ezt az eseményt a szovjet—finn kapcsola­tok kedvező fejlődésével magyaráz­zák. A barátság a Szovjetunióval «—< mutat rá a Ny Tid — mindig elő­nyös volt országunknak. így volt ez 1917-ben is, amikor a szovjet kor­mány függetlenséget adott nekünk, így van 1956-ban, amikor a Szov­jetunió csaknem negyven évvel a határidő lejárata előtt önként visz. szaadja nékünk Porikkala-Udd te­rületét. (MTI.) A Fővárosi Opereftszínház első leuingrádi előadása Leningrad (TASSZ): Január 14- én Leningrádban megkezdődött a Fővárosi Operettszínház vendég­játéka. A Konzervatórium nagytermét, amelyben a magyar művészek elő­adásaikat tartják, zsúfolásig meg­töltötték a nézők. Ligyija Kolesz- nyikova, a Leningrádi Operettszín­ház magánénekesnője. az OSzSzSzK érdemes művésze üdvözölte a ven­dégeket. ,A meleg fogadtatásért Gáspár Margit Kossuth-dljas, a színház igazgatója mondott köszönetét. A Fővárosi Operettszínház Kál­mán Imre „Csárdáskirálynő” című igen népszerű operettjét adta elő: Az előadásnak nagy sikere volt. A Borfia Jugoszlávia semlegességének kérdéséről és a New York Times ezzel kapcsolatos cikkéről Belgrad (TASZSZ). A Borba külpolitikai szemleírója „Ez nem baráti hang” című cikkében rámu­tat arra, hogy manapság, amikor a bagdadi paktum gyengesége eléggé szembetűnik, a New York Times helyénvalónak tartja felvetni a kérdést, „Vajon Jugoszlávia való­ban semleges-e”. A New York Ti­mes arra hivatkozva teszi ezt, hogy — mint írja — „Tito marsall elha­tározta, közösséget vállal a bagda­di paktum ellenfeleivel”. A New York Times azt írja, hogy a bag­dadi pali tűm ellenzői „csupán Moszkva érdekeit szolgálják”: Nem szükséges külön bizonyí­tani — írja a Borba szemleírója — hogy a szóbanforgó esetben Tito nyilatkozatának helytelen értelme, zéséről van szó; Ami az értelmezés módszerét il­leti, ez nem újdonság és nem szo­katlan a New York Times gyakor­latában. Ha valaki nem ért egyet azzal, amit ez a lap helyesnek tart (a jelen esetben a bagdadi paktum­mal), akkor ez, természetesen „Moszkva érdekeit szolgálja”, Még nagyobb érdeklődésre tart­hat számot a newyorki lap elkép­zelése a semlegességről — folytatja a szemleíró. — A New York Ti­mes természetesen jól tudja, hogy a jugoszláv politika nem „semle­ges” és nem is lehet az annak a ténynek megítélésekor, hogy elő­segíti-e valamilyen cselekmény a nemzetközi kapcsolatokat, vaft- mely nemzetközi egyezmény a bé­ke megszilárdítását szolgálja-e, vagy sem. Ha azonban valaki kérdésessé teszi egy semmiféle értékkel nem bí­ró szervezet jellegét, akkor ez a New York Times véleménye szerint ele­gendő ahhoz, hogy vitássá tegye, „vajon Jugoszlávia a béke érde­keit szolgálja-e”; Ilyen furcsa helyzetet eredmé­nyezhet és ilyen összeütközésre ve­zethet a valósággal és a logikával, ha egyoldalúan és célzatosan alkal­mazzák ezt a tételt: aki nem ért egyet velünk, az ellenünk van. Tito elnök kijelentette: „Az a véleményem, hogy a bagdadi pak­tum nem szolgába e világrész né­peinek és országainak érdekeit, mert megosztja őket. Azt sem hi­szem, hegy ez a paktum valami­féle védelmet nyújt bárkivel szem­ben is,” A mindennapi élet igazolja e szavakat. Nem szolgálhatja senki­nek a biztonságát egy olyan szer­vezet, amelynek alapja az elége­detlenség és amely már puszta lé­tével is zavargásokat idéz elő. Az egészben a legfurcsább az, hogy az Egyesült Államokban is nem ritkán hallhatunk negatív vé­leményeket a bagdadi paktumról és különösen szkeptikus megjegy­zéseket e paktum értékéről. Csak az ideges „pakliméiba” újabb hul- ’áma indíthatta arra a New York Times-t, hogy meggondolatlan és nem túlságosan barátságos kijelen­téseket tegyen a mi politikánkról — fejezi be cikkét a Borba külpo­litikai szemleírója. (MTI) Eden megbeszélése Churchillel London (MTI): Az AFP hírügy­nökség angol kormánykörökből szerzett értesülésekre hivatkozva közli, hogy Eden angol miniszter- elnök szerdán a kora délutáni órákban hosszas tanácskozást foly­tatott Churchillel. A tudósító megjegyzi: ez az első eset. hogy Eden a miniszterelnök­ségen fogadta a kormány és a kon­zervatív párt volt vezetőiét állam- ügyekről folytatandó nyílt tanács­kozás végett. Politikai körökben úgy vélik, hogy ezt a megbeszélést azok a nehézségek tették szüksé­gessé, amelyekbe Eden jelenleg gazdasági és külpolitikai téren üt­közik. Kandó Kálmán halálának huszonötödik évfordulóján emlókünnepséget rendezett a Magyar Tudományos Akadémia Huszonöt esztendővel ezelőtt. 1931 január 13-án. hatvankét éves ko­rában halt meg Kandó Kálmán, a villamos vasúti vontatás úttörőié, a villamosmozdonyok világhírű mes­tere. Az évforduló alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Elektrotechnikai Egyesület klubtermében emlékű nnepséget rendezett, amelyen a magyar tudo­mányos élet kiválóságai, akadémi­kusok. egyetemi tanárok, kiváló szakemberek jelentek meg. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents