Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-10 / 8. szám

1956. január 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Húsellátásunk helysete A MŰLT ÉVBEN a'lakosság és elsős óiban a városi dolgozók hús­ellátása nem volt kielégítő. Gyak­ran több hónapon keresztül nehezen lehetett sertéshúst kapni. Az utóbbi néhány hetektől eltekintve, 1955- ben is többször mutatkoztak zava­rok a városok és az ipari közpon­tok húsellátásában. Sorbáné Utak a húsért, a dolgozók emiatt elégedet­lenkedtek és mindez károsan ha­tott a politikai hangulatukra is. Sokan nem ért'tték, mi az oka a hiányos húsellátásnak, amikor az állatállomány — elsősorban a ser­tésállomány — az utóbbi években jelentében növekedett. Aa akadozó húseil-tást az ellenséges elmek is igyekeztek kihasználni. Azt híresz- telték, hogy azért nincs hús. .mert azt külföldre kiviszik. A tények azonban rácáfolnak eme a hírve­résre. Hús- és élőállat-kivitelünk 1950 óta egyetlen évben sem érte el az 1938. évi színvonlai 1954-ben például mintegy 35 százalékkal ke­vesebb húst és élőállatot exportál­tunk, mint 1938 ban Többször volt viszont példa arra, hogy több száz vagon zsírt kellett külföldön vásá­rolnunk. Mi okozta akkor a hús­ellátás zavarait? Először is növekedett a lakosság hússzükség’i'te, hiszen az ország lakossága tíz év alatt több mint nyolcszázezerrel, ebből a városi la­kosság mintegy ötszázezerrel sza­porodott. Megváltozott a lakosság egyes rétegeinek a fogyasztása is. Falun — noha a mezőgazdasági la­kosság létszáma — a szocialista iparosítás következtében csökkent — a sertés-magánvágásrik száma a felszabadulás előtti időhöz képest nem lett kevesebb. A falu tehát több húst fogyaszt, mint az&lott bármikor is. Ez teljesen érthető, hi­szen országaink megszűnt „a há­rommillió koldus’1 Magyarországa lenni, s a felszabadulás előtti zsel­léréit, summások, lebbencslevesen élő szegénypamasztok, ma már ser­tést vágnak, baromfit fogyasztanak. A NEM ÖNÄLLÖ lakosság számá­nak növekedése és a fokozódó igé­nyek miatt megnőtt a központi kész­letekből kielégítendő hús iránti ke­reslet. Igaz ugyan, hogy a központi készletekből a belkereskedelmen keresztül évről-évre több hús ju­tott a lakosságnak, ez azonban nem tartott lépést az ellátatlan lakosok számának növekedésével és külö­nösen nem az állandóan növekvő igényekkel. A központi készletek­ből egyre több húst adtunk az üze­mi konyháknak és- az üzemélelme­zési vállalatoknak. Ezért az üzemi konyhák által felhasznált hús­mennyiség sokkal gyorsabban nö­vekedetl • a kiskereskedelem útján eladott mennyiségnél. Ezt a kö­vetkező adatok bizonyítják: Központi készle­tekből a lakos­Üzemi Cvszám ság ellátását konyhák szolgáló hús­mennyiség ellátása 1950 100 — 1951 92,1 100 1952 105,8 114 2 1953 122.9 228 5 1954 115,1 257 1 1953 119,7 278 2 Erre azért is érdemes felfigyel­nünk, mert sokan elfeledkeznek ar­ról, hogy ma már több mint öt­százezren étkeznek munkahelyükön és hetenként általában négyszer, de gyakran ötször is húst fogyasz­tanak. A húsellátás zavarait elsősorban állatállományunk nem kielégítő fej­lődése és minőségi összetételének romlása okozta. Szarvasmarha-te- nyószté-ünk fejlődése — ahogyan azt a Központi Vezetőség 1955 jú­niusi határozata megállapította — nem megfelelő. 1950 óta évről-évre csökkent a rossz takarmányozás miatt a vágási átlagsúly. 1950-ben még a szarvasmarhák átlagos vá­gósúlya 418 kilogram volt, 1954-ben 409 kilograimra, 1955-ben pedig 388 kilogramra csökkent. Ilyen kö- rVmények között hiába növeltük a levágott állatok számát, mert ha nem is lényegesen, de csökkent a forgalomba hozható marhahús teeeeeeeeeeaneeeeeeoeec Helyesbítés A Szolnok megyei Néplap vasár­napi, január 8-i számában a 3. ol­dalon „1906. január 7-én, ötven évvel ezelőtt alakult meg a Föld­munkások Országos Szövetsége" című cikkbe, korrigálás! felületes­ség folytín a második bekezdő vastagon szedett szövegének eleje hibásan került. A helyes szöveg a következő: „AZ ALAKULÓ KÖZ­GYŰLÉSRŐL ÍROTT TUDÓSI tAsból, MELY A VILÄGSZA- BADSAG CÍMŰ LAPBAN JELENT MEG, A KÖVETKEZŐKET OLVASHATJUK: „1848-BAN névleg fei szabadították ŐKET,.,'« — A szerk. mennyisége. A marhahúsnak pedig nagy a szerepe a lakosság hús­ellátáséban. A húsfogyasztás mint­egy egyharmada ugyanis marha­hús, a központi ellátásnak pedig körülbelül 45 száza éka. Sertésállományunk és különösen vágó sertés termelésünk alakulása az első ötéves terv időszakában erősen Ingadozott, s ez természete­sen kihatott a sertéshús-ellátásra is. Vágósertés termelésünk adatai rávilágítanak, hogy elsősorban 1953 második fele óta miért voltak za­varok a lakosság sertéshúsellásásá- ban. A vágósertéstermelés alakulása 1950 100 1951 1952 63,1 102,7 Ez az egyenlőtlen fejlődés főleg a kukorica termesztői ingadozásá­nak a következménye. A műit években többször is előfordult, hogy az állatállomány és a megter­melt takarmány mennyisége nem volt összhangban 1953-ban például az 1952. évi aszály miatt kukorica- termé.-ünk rendkívül gyenge volt és ezért kénytelenek voltunk a szo­kásoméi több s az átlagosnál hét­nyolc kilogrammal alacsonyabb sú­lyú sertést levágni. A nagy sertés­vágás következményeként, 1953 első felében viszonylag több hús jutott a központi készletekből a lakosságnak. Két év kellett azon­ban ahhoz, hogy sertésállományunk és ennek megfelelően sertéshús- termelésünk elérje, illetve túlhalad­ja az 1950. évi színvonalat. Ez az eset arra is rámutat, hogy nem egyedül a sertés t Illem íny nagysága dönti el a húsellátás fokát. Magas sertésállomány a hizlaláshoz elegen­dő takarmány nélkül, nem növeli a hús- és zsírt"rmelést — ellen­kezőleg, csökkenti, mivel az állat­tartók a takarmány nagy részét az állomány fenntartására kényteíe- nek felhasználni s nem a hús- és a zsírtermelésre. HÚSELLÁTÁSUNK nehézségeit növelték az 1953 júniusa után a be­gyűjtés területén is elterjedt jobb­oldali, opportunista nézetek. Egye­siek azt hirdették, hogy nem sza­bad a parasztoktól a kötelező be­gyűjtést sem megkövetelni, mert ez zaklatja őket és gyengíti a mun­kás-paraszt szövetséget. Meglazult a beadási fegyelem, virágzott a spekuláció. Emiatt 1953-ban mint­egy 108 ezer, 1954-ben pedig 85 ezer sertéssel kevesebbet adtak be a termelők a törvényben előírt kötelezettségüknél. A beadás alól elvont sertések jó része kupseke- dők, spekulánsok kezén keresztül került forgalomba, nagyon magas áron. Jól emlékezhetünk még arra, hogy az 1954. év végén 4’8—50 fo­rintot is elkértek egy kilogramm sertéshúséit vagy zsírért a piaco­kon. Állami szerveink szabadfel- vásárláisi tervüket sem tudták tel­jesíteni, mivel nem .tarthattak lé­pést a spekuláció által felvert árak­kal. Mindez csak tovább mélyítette a húsellátási bajokat. A termelők köziül sokan nemcsak sertésbeadási kötelezttségüket nem teljesítették, hanem a viszonylag jó termésű 1954. évben is kukoricából csak­nem 11 százalékkal kevesebbet ad­tak be az előírtnál. Atorakhiány miatt ezért az élalmi hizlaldák sem teljesítették az 1954. évi sertéshús- termelési tervüket. Ezen az áldatlan helyzeten lé­nyeges változást csak a Központi Vezetőség 1955 márciusi határozata hozott. A határozat nyomán nőtt a termelés, szilárdult a beadási fe- ayelem, felszámoltuk a spekulációt. Hosszú idő óta 1955-ben először teljesítette dolgozó parasztságunk sertésbeadási kötelezettségét. Húsellátásunk megjavítását pár­tunk és kormányzatunk rendkívüli fontos kérdésnek tartja. Ezért az utóbbi hónapokban is több határo­zatot hozott a húsellátás megjaví­tására. Nagy jelentőségű ebből a szempontból a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozata, amely a 1953 68,4 1954 96 3 1955 105,5 mezőgazdaság fellendítésének to­vábbi feladatait szabta meg. BIZTATÓAN HALAD a tehén és a hízott bika szerződések kötése és átvétele. A szerződéses akció sikere, vaamint a tavalyi viszonylag jó takarmány termés előreláthatóan biz­tosítja, hű-gy a szarvasmarháit tűr­hetetlenül alacsony vágási áttag- súlya az idén jelentősen növeked­jék. Kormányunk a felvá-áriási árat ki.cgrammonkónt mintegy két forinttal te temé .te és így a terme­lőknek még inkább kifizetődik a vágómarhák súlygyarapítása. Húsellátásunk megjavításában nagy jelentőségű az 1955—1956. gazdasági évre szóló sertéshizlalási szerződési akció megszervezése is. A szerződéses sertéshizlalási terv te.jesítése biztonságosabbá teszi a lakosság sertéshús-ellátását. A szer. ződéskötés a termelőknek is na­gyon előnyös, hiszen az állam kilo­grammonként 18—22 forintért ve- szii át a szerződéses sertést. Ter- melőtzövetkezeti és dolgozó pa­rasztságunk megértette az intézke­dés jelentőségét és a szerződéskö­tési tervet nemcsak teljesítette, ha­nem már túl is teljesítette. Jórészt ezeknek az intézkedések­nek eredményeképpen már 1955. év végére érezhetően javult a hús­ellátás, továbbá lehetővé vált, hogy 1956-ban a lakosságnak a tavalyi­hoz képest valamivel több hús jus­son a központi készletekből. Két­ségkívül, ez a hús,mennyiség még mindig nem biztosítja a lakosság állandóan növekvő igényeinsk tel­jes és hiánytalan kielégítését, de mégis említést érdemlő lépés előre a múlt évek húsellátáséhoz képest. Az 1955. évi jó kukoriéaiermés, s a megnövekedett sertésállomány megteremti az 1956. évi hústerme­lési és begyűjtési tervek teljesíté­sének feltételét. Ez azonban csak lehetőség még és nem valóság. Ja­vítanunk kel elsősorban az állami gazdaságokban az állattenyésztést. Különösen fontos, hogy a takar­mányt a leggazdaságosabban hasz­nálják fel.. Tovább kell javítanunk a begyűjtési szervezet munkáját, és hónaprói-ihónapna rendszeresen tel­jesítenünk kell a beadási tervet. PART- ÉS TANÁCSI SZER­VEINK fontos feladata az egyéni­leg dolgozó parasztoknak megma­gyarázni, hogy éljenek jobban az állam által nyújtott kedvező fel­tételekkel, növeljék árutermelésü­ket a magúk és az egész dolgozó nép javára. A lakosság húsellátását véglege­sen csak a mezőgazdaság szocialista átszervezése oldja meg. Csakis a nagyüzemi gazdálkodás körülmé­nyei között lehet a hústermelést számottevően növelni és az önkölt­séget csökkenteni. Csakis a szo­cialista nagyüzemükben lehet a szocialista tervgazdálkodás vala­mennyi előnyét kihasználni. Éppen ezért a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a termelőszövetkeze­tek fejlesztése éppen úgy a legköz­vetlenebb érdeke-a városi lakosság­nak, mint amennyire érdeke a falu dolgozó parasztságának is. Drrgács Ferenc « Országos Tervhivatal főosztály vezetője * * (Megjelent a Szabad Nép Január 84 számában.) lEOeteHOINK 1R7ÁK Olvastam a Néplapban Czu- ezur Gyula elvtárs cikkét, s csatla­kozom véleményéhez, Washington urai gyengék ahhoz, hogy megvál­toztassák a magyar nép elhatáro­zását. A Fehér Házban nem dönt­hetnek arról, hogy mi milyen tár­sadalmi rendszerben éljünk. Tíz év ó'a szabad hazában élünk, ahol a dolgozók vannak hatalmon. Nem engedjük, hogy Magyarország ismét az urak országa legyen. Til takozunk az emigrációban élő gyászmagyarok kísérlete ellen ame'y függetlenségünk, elért ered­ményeink ellen irányul. Kér-ük az ENSZ-ben helyet fog­laló divlomatátnkat, emeljék fel tiltakozó szavukat a Magyarorszá­got ért sérelmekért. 1FJ. PUSZTAI JANOS tanácstag Szolnok, Járműjavító * l\éay éve vagyok levelezője a Szolnok megyei Néplapnak, Szoká­som az, hogy egy esztendő eltelté­vel értékelem a szerkesztőséggel lévő kapcsolatomat, a Néplaptól kapott segítséget. Csak egy párat említek meg a panaszos ügyek közül, melyet a szerkesztőség segítségével orvosol­jak. A surjáni lakosok évek óta sé­relmezték, hogy a bolthelyiség ki­csi, az elmúlt évben ez is megoldó­dott. Az áruellátás megjavítása szintén a kis falu dolgozóinak ér­dekét szolgálja. Komoly segítséget nyújtott a Néplap az 1955-ben ala­kult új termelőszövetkezetnek, népszerűsítette képekben és cik­kekben az új belépőket, ismertette a közös gazdaság terveit. Levélben is sok vitás kérdésre kaptam választ, melynek alapján dolgozó társaimnak felvilágosítás- adhattam. Bízom óidban, hogy ez az esztendő még eredményesebb lesz a tavrlyi'ál is, s leveleimmel segíthetem falunk fejlődését. Bakónál Pál, Surján Magyar textilkiálHtás Moszkvában Moszkvában, a „Vörös Tejrtllmunk ások"-gyár klubjában magyar textil kid H i - tás nyílt meg, amelyen bemutatják a textil-, konfekció- és kötszövö-lparban alkal­mazott ellenőrző és mérő készülékeket. A kiál ításon körülbelül 300 kiállítási tár­gyat mutatnak be. A kiállítást megtekintette A. N. Koszigln, a Szovjetunió Ml- nlsztertanácsáfíak elnökhelyettese és N. Sz. Rlzscv, a Szovjetunió közszükségleti Iparcikkek minisztere. A képen: Tihanyi Tibor magyar mérnök elmagyarázza A. N. Kosziginnek a gyapottisztltó készülék telépítését és munkáját. SZOVATESSZUK.. . Mikor készül már el a nagyköt fii apaállat istálló? Nemrégiben Szolnokról itt járt egy elvtárs és kérdezte, merre van az új apaállat istálló. A régi ugyan­is már olyan rossz, hogy félő, egy. szer maga a iá temeti az értékes apaállatokat. Sajnos, az új istálló még nem készült el, pedig három év óta tervezik a felépítését. Tu­domásom szerint minden szükséges megvan hozzá, csak a jószándék hiányzik, hogy végre hozzá is fog­janak. A járási tanács végrehajtó bizottságának gyors intézkedésére van szükség, különben az 1956-os év is — amelynek ugyan még az elején vagyunk — elmúlik anélkül, hogy felépülne Nagykörűn az apa­állat-istálló. Bartus Mihály, Nagykörű. Emberségesebb viselkedést Kerekes András, a jámoshidai begyűjtési csoport vezetője nem ép­pen a legmegfelelőbb módon látja el munkakörét. Durván bánik a fe­lekkel . Nemrégiben is előfordult, hogy az egyik dolgozó parasztot, aki a tótkéri tanyákról jött be vá­gási engedélyért, visszautasította. Azt mondta neki jöjjön holnap reg­gel 8 órakor. Hiszen, ha nem hat kilométerre lakna a falutól, még csak megjárná. Télvíz idején azon­ban nem valami nagy gyönyörűség olyan messziről begyailogolni. Nem valami emberséges magatartásra vall Kerekes András eljárása. A község vezetői már több ízben figyelmeztették is ezért. ígérte, hogy megváltozik Sajnos, idáig még nem tapasztaltuk ezt a válto­zást. Juhász János, Jánóshida. Jár-e prémium, vagy sem ? A Mezőgazdasági Értesítő 1955 május 24-i számában megjelent 53/1955. Mg. E. F. M. rendelet sze­rint a kihelyezett mezőgazdászokat munkájuk után premizálni kell. Ennek egyrészét a gépállomás vi­seld. A másik részére a termelési terv túlteljesítésh esetén a gépállo­más tesz javaslatot a termelőszö­vetkezetnek a természetbeni pré­mium kiadására. Az én esetemben, a Cibakház! Gópólícmás a terv túlteljesítés után a javaslatot megtette. A ho­moki Béke TSZ tagsága pedig köz­gyűlésen jóvá is hagyta. A zár­számadás felülvizsgálata alkalmá­val azonban a Mezőgazdasági Igaz­gatóság letiltotta a prémium ki­adását, sőt utasítást adott a tsz- elnöknek és a könyvelőnek, hogy a már eddig kiadott prémiummal terheljenek meg. Tudomásom sze­rint az Igazgatóság ezt azzal ma­gyarázza, hogy ezt a gépállomásnak kell rendeznie. Viszont a rendelet VIII. fejezetének 52. pontja világo­san meghatározza a gépállomás teendőit. Szeretném tudni, hogy ezek után jár-e nekem prémium, vagy sem? Csitári László, kihelyezett mezőgazdász. Homok, Béke TSZ. A pártftaftó térvesztéséért A karcagi postahivatalnál a kö­zelmúltban tartott termelési és hír­lapterv ismertető értekezleten a postás dolgozók vállalták a terv maradéktalan teljesítését. A Dézsi- brigád kezdeményezésére verseny­re hívták egymást, s párosver­senyre a szolnoki 1. sz. postahiva­tal hírlapszolgálattal foglalkozó dol­gozóit. A versenypontokban vállalták. hogy az 1956. évi I. negyedévi ter­vet teljesítik, s ezen belül a Szol­nok megyei Néplap tervszámát túl­teljesítik, de ez nem megy a többi lap terjesztésének rovására. Az értékelést április 4-én felsza­badulásunk évfordulóján végzik, melyre a debreceni Postaigazgató­ságot és a Szolnok megyei Néplap kiadóhivatalát kérik meg. A dolgozók szeretik az irodalmat Az Állami Könyvterjesztő Válla­lat az elmúlt évekhez hasonlóan december hónapban is megrendez­te a téli könyvvásárt. Szolnok vá­ros és a megye dolgozói örömmel fogadták és vásárolták a fenyő­ünnep alkalmával megjelent új könyveket. Szolnokon, a Csarnok közben nemrégen nyílt meg egy újabb könyvesbolt, a 455. sz. Üzemi könyvterjesztő, melynek feladata, hogy az eddiginél jobban, az üze­mekben és a községekben a dolgo­zók széles rétegéhez eljuttassa az irodalmat. Az Üzemi Könyvterjesztő Bolt dolgozói 70 helyen rendeztek könyvkiállítással egybekötött vá­sárt. Már novemberben felkeres­ték az üzemeket, s megbeszélték a vásárok időpontját. Decemberben pedig a dolgozók már válogathat­tak a könyvujdonságokban. A gyer­mekek örömére nagy választék volt meséskönyvben. Benedek Elek: A világszép nádszálkisasz- szony, a Többsincs királyfi, s más színes, rajzos könyv iránt nagy volt az érdeklődés. A feln6ttekn0k is volt meglepetés: Tolsztojtól a Háború és Béke, a Golgota. Ez'nkí- vül Jókai, Mikszáth. Móricz köny­ökből volt nagy választék. Az üzemekben nagyon várták a könyveket. A Járműjavítóban az üzemi könyvterjesztő több mint 11 ezer forint értékű könyvet adott el. Csehné elvtársnő, a könyvtár vezetője nem egyszer rendezett már könyvnapot. Ismeri, szereti a könyveket. Az ő jó munkáját igá- zolja az is, hogy Kántor Lajosné, a vállalat egyik dolgozója 120.— fo­rintért vásárolt mesés és ifjúsági könyveket. Balogh Sándor, a kocsi osztály bádogosa Mikszáth Kálmán elbeszéléseit vette meg. A szépiro­dalmi és ifjúsági könyvek mellett nagy érdeklődés volt a szákköny­vek iránt is. Asztalos Antal, a kocsiosztály mérnöke pl. „A fi­nommechanika szervezeti elemei” c. újonnan megjelent szakkönyvet vette meg. A Cukorgyárban is mintegy 9000 forint értékű könyvet vásároltak a dolgozók. Hasonló silcereket értek el a Tiszamenti Vegyiművekben, a a Tisza Bútorgyárban és a legtöbb szakkönyvet eladó Építőipari Ja­vító Vállalat vasas Részlegénél. A kereskedelmi vállalatok közül az Állami Áruházban, a Kiskeres­kedelmi Vállalatnál, a Magtermel­tető Vállalatnál és a Terményfor­galmi Vállalatnál értek el dicséret­re méltó eredményeket. A Kőolajkutató Vállalatnál, a MÁVAUT-nál, a Vendéglátóipari Vállalatnál és a szolnoki Járási Tanácsnál nem adták kellő segít­séget az üzemi könyvterjesztőnek, s az eredményeken is meglátszott ezeken a helyeken.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents