Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-05 / 4. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1656. január 5; PÁRTÉIET ★ Két üzemi alapszervezet vezetőségválasztó taggyűléséről A szolnoki Járműjavító VII. és XVIII. alapszervezetében kedden délután megtartották a vezetőség­választó taggyűlést. Az eivtársak megjelenése, aktivitása, a terem feldíszítése, a taggyűlés zökkenő- mentes levezetése arról tanúsko­dott, hogy a szervezeti előkészítés megfelelő volt. A taggyűlések beszámolóiból a következő tapasztalatokat lehetett leszűrni. A VII. alapszervezet beszámolójából nem órzűdött, hogy kollektív munka eredménye lett volna. Röviden, nem eléggé elemző mó­don tárgyalta az alapszervezet két­éves munkáját. A bírálatról pél­dául — alapszervezeti viszonylat­ban —• mindössze azt említette meg, hogy „dolgozóink bátran bí­rálnak”. De arról, hogy a bírálat hogyan segítette a termelési tervek teljesítését, az emberek nevelését -— nem esett szó. Az agitációs mun­kát is szűkszavúan, meglehetősen egyoldalúan ismertette. Főleg a Békekölcsön jegyzés idejéről ho­zott fel példákat, de az éves terv teljesítéséért folytatott népnévelo munkáról kevés szót ejtett. A XVIII. alapszervezet beszámo­lója alaposabb munkára vallott. Részletesen elemezte a pártmunka különböző területeit, a reszortfel­adatokkal megbízott pártvezetőségi tagok tevékenységét. Igen helye­sen, névszerint dicsért, illetve bí­rált egyes párttagokat. Azt a hibát azonban elkövette, hogy a párton- kivüliek neveléséért, tagjelöltté való ajánlásukért egyedül a szer­vezőtitkárt tette felelőssé. Márpe­dig ez valamennyi párttag köteles­ségei megvalósításáért — nem mutattak rá. Elmulasztották a párttagok hi­báinak névszerinti felvetését. Ál­talánosságban esett csak szó a se- lej tgyártásról, a munkaszervezés­ről, a munkafegyelem megsértésé­ről. Szükség lett volna a kommu­nista műszaki vezetők tevékenysé­gének értékelésére is. A hozzászólók hasznos útmutatást adtak az új vezetőségnek. Balázs István, a XVIII. alapszerve­zet tagja például azt tanácsolta, hogy az új vezetőség az eddiginél sokkal jobban törődjön a termelési kérdésekkel, a termelés pártellen­őrzésével. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt igazolják, hogy a mun­kaszervezés nem minden esetben kielégítő. Néha pár percet igénybe­vevő munka elvégzésére — például egy biztosíték rendbehozására — órákat kell várni. A pártvezetőség sokat tehet az ilyen hibák kikü­szöböléséért Magyar József elvtárs —* igen helyesen — arról beszélt, hogy az elmúlt évben az osztályuk egy nagyteljesítményű lengyel eszter­gapadot és egy modern fúrógépet kapott. — Meglévő gépeink jobb kihasználásával, a termelékenység növelésével segítsük államunkat — mondotta —, hogy még több új gé­pet kaphassunk; Papp elvtárs, a VII. alapszerve­zet tagja arra kérte az új pártve­zetőséget, hogy szorgalmazza a jobb munkaelosztást, a hóelejl pangás megszüntetését. Jelenleg Is az a helyzet, hogy nem kapták meg azokat a kocsikat, melyeket e hó­nap első napjaiban ki kell javíta- niok, Ebből s az anyagellátás ne­hézségeiből adódik aztán a „hóvég! hajrá”, amikor a nagy sietség miatt több a selejt, s túlórázni is kell a munkásoknak, ha határidőre telje­síteni akarják a tervet. R pártáiét belső kérdéseire! és 8 tőmegszervezeieíkel is helyesen foglaikozbk a felszólalók. A VII. alapszervezet­nél például névszerint bírálták a régi vezetőségi tagokat, akik közt akadt olyan is, aki nem szívesen vette az'. Balázs Géza elvtárs meg­bírálta Juhász elvtárs, szervezőtit­kár munkáját. Erre Juhász elvtárs — helytelenül — úgy reagált, hogy „Balázs elvtárs miért nem gyako­rolt előbb önbírálatot?” Az ilyen megnyilvánulás cseppet sem viszi előre a jőszándékú bírálat kibon­takozását. Az új vezetőség megválasztásá­nál élénk vita bontakozott ki a VII. alapszervezetben. Különösen azok­nak az elvtársaknak jelölésénél mérlegelték alapos gonddal az ed­digi munkát, akik eddig nem vol­tak vezetőségi tagok. Meglátszott, hogy felelősséget éreztek az elvtár­sak azért, hogy kik kerülnek a ve­zetőségbe. A XVIII. alapszervezet­nél már nem volt ilyen vita. Pedig az új vezetőségbe javasolt elvtár­sak munkájának elemzésével sok segítséget adhattak volna a párt­tagok. A szervezeti előkészítés jó volt. Az elnökök is jól vezették a tag­gyűléseket. Felhívták a párttagok figyelmét olyan kérdésekre, hogy pl. a jelölőbizottság javaslatával kapcsolatban minden párttag meg­teheti észrevételét. Biztosították a demokratizmus érvényesülését; Termelési kérdésekkel mindkét beszámoló foglalkozott. Megemlítették, hogy mindkét alap- szervezet kommunistáinak nagy része van abban, hogy a vállalat nyolcszoros élüzem. Arra azonban, hogy egy-egy párttagnak milyen érdemei vannak a termelésben — nem tértek ki a beszámolók. A megoldásra váró feladatokat is in­kább üzemi szinten tárgyalták. Igaz, ismertették az üzemrészek feladatait is, de nem elég részlete­sen. Felhívták például a kommu­nisták figyelmét a termelékenység növelésére, az önköltség csökken­tésére, de arra, hogy az eszterga­részleg, vagy a kocsiosztály kom­munistái mit tehetnek e célok Helyeseljük a Ä magyar nép 1945. óta rnánd po­litikailag, mind gazdaságilag erő­sen fejlődött. A mögöttünk álló út­ra büszkén tekinthet iink vissza. Egymás után létesültek hazánkban szebbnél-szebb új üzemek, gyárak. A jelentéktelen iparral rendelkező agrár országból, ipari-agrár ország­gá fejlődtünk. É döntő fordulatot a magyar nép a Szovjetunió önzetlen segítségével saját erejéből hozta létre; Tíz év alatt bebizonyosodott, hogy népünk politikailag is fejlett. A magyar — bár viszonylag kicsiny lélekszámú — nemzet történelme folyamán szüntelen küzdelmet foly­irisszaufasítást tatött függetlenségéért és önálló­ságáért. Örömmel töltötte el a ma­gyar népet az az esemény, hogy el­nyerte méltó helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Helyeseljük tehát, hogy a dolgo­zó nép nevében a Szabad Nép visz- szautasítja a nyugati-körök bél- ügyeinkbe való beavatkozási kí­sérletét.: A magyar dolgozók saját erejük­ből tudják építeni hazájukat, s a béketábor többi népeivel vállvetve harcolnak továbbra is a békéért. A papírgyári mérnök brigád nevében: Dr. Molnár László Szigligeti Színház: MONTMARTREI IBOLYA A francia sajtó a választások eredményeiről Párizs (MTI). Az Union Fran­caise D’ Information az éjszaka folyamán helyreigazítást adott ki a Francia Kommunista Párt kedd esti nyilatkozatával összefüggés­ben. örömmel jelentvén, hogy a nyilatkozatban szereplő „több mint négyszázezer új szavazó” kifejezést félmillió új szavazóval kell helyet­tesíteni. Ez a többlet az újabb ked­vező számadatok alapján mutatko­zik. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata már ezzel a helyesbí­tett szöveggel jelent meg az Huma- nité szerda reggeli számában. A választások eredményeként a Francia Kommunista Párt mandá­tumainak száma száznegyvenöt. a tengerentúli területek — egyelőre még nem hivatalos — adatait is hozzászámítva, százötven. Ez a számadat még mindig ideiglenes. Ezenkívül Algériában, ha ott is választásokat tartanak, a Kommu­nista Párt további mandátumokat nyerhet. A választások után a belpoliti­kai helyzet rendkívül zavaros. A kormány haladéktalan lemondásá­ra nem lehet számítani, mert en­nek megvannak az alkotmányos formái. Az új nemzetgyűlés január 19-én ül össze első ízben Marcel Cachin korelnök elnökletével. Január 20- tól 25-ig tart a mandátum-igazo­lási eljárás, január 23-ra várható a nemzetgyűlés elnökségének megvá­lasztása s akkor mond majd le a kormány. Előreláthatólag január 26-án kezdődnek maid a köztársa­sági elnök tárgyalásai az új kor­mány megalakítása ügyében. A je­lek szerint a beiktatási vitára február előtt aligha kerülhet sor. Az Aurore-et rendkívül megdöb­benti a kommunisták előretörése. A lap rámutat, hogy el kell tűnnie minden ellentétnek és a „nem­zeti” (értsd: burzsoá — a szerk.) pártoknak együttesen kell kialakí­tónak a politikát. Semmiféle kom­binációt vagy kizárást nem szabad alkalmazniok (mármint maguk kö­zött — a szerk.) és lehetővé kell tenniök egy „nemzeti közjóléti kor­mány” megalakulását. A Combat vezércikkben keserű hangon írja. hogy a rendszernek nem szabad több hibát elkövetnie, ha tovább akar élni. Az lenne a legrosszabb, ha tovább folytatnák az eddigi cirkuszi játékokat, ame­lyekkel szemben most sokmillió francia utálatát fejezte ki a szava­zás során. Az Express-ben Mendes-France a várt siker elmaradása miatti dü­hét Faure ellen fordítja. Faure-ék felé megjegyzi, hogy a bűvészina­sok most elmélkedjenek a választá­sok előrehozásának eredményén, amit azért találtak ki. hogy min­denképpen létrehozzák a levitézlett kormánytöbbség újramegválasztá- sát. A Liberation leszögezi: január 2. után csakis egy népfront-kor­mány képes tettekre váltani az or­szág mélyről jövő óhaját és meg­valósítani a változásra irányuló akaratát. Az Humanité vezércikkében meg­állapítja, hogy a baloldali hullám sokkal erősebb volt annál, amit a számok kifejeznek, mert egyes mesterkedések és trükkök némileg hozzájárultak ahhoz, hogy a bal­oldalt megfosszák számos olyan mandátumtól, amelyet megkapha­tott volna. A lap erre több példát közöl, majd rámutat a szocialista vezetők felelősségére, akik a Kom­munista Párt javaslatának elfoga­dása esetén több tucatnyi további mandátumát szerezhettek volna nemcsak a Kommunista Pártnak, hanem saját pártjuknak, és egyéb baloldali alakulatoknak is. Az Humanité ezután kiemeli: még Szajna megyében is. ahol pe­dig arányos választási rendszer van érvényben, megtettek mindent, hogy az érvényben lévő választási rendszert a Kommunista Párt el­len fordítsák, és a töredékszava­zatok elosztásában pontosan az el­lenkező módszerrel jártak el, mint az ország olyan részeiben, ahol a Kommunista Párt kisebbségi párt volt, míg a Szajna megyében sok körzetben többséget szerzett. így a bonyolult töredékszámításokkal Jacques Duclos választókerületé­ben két mandátumot elraboltak a Kommunista Párttól. A 6. válasz­tókerületben Dides volt rendőrbiz­tos (a Dides-Baranes kommunista­ellenes provokációs ügy egyik hír­hedt főszereplője — a szerk.) meg­választásához 22 322 szavazat is ele­gendőnek bizonyult, ugyanakkor viszont minden egyes kommunista képviselőjelölt megválasztásához 56 424 szavazatra volt szükség Az 5. választókerületben viszont a fa­siszta Bakanowski megválasztásá­hoz 19 253 szavazatra volt csak szükség, amikor egy kommunista jelölt megválasztásához ötvenezer szavazat kellett ugyanebben a vá­lasztókerületben. Az országban mérhetetlenül erős a baloldali áramlat — folvtátja az Humanité. — Óriási előretörésről van szó. amellyel számolni kell. Pártunk határtalan bizalmat vet ebbe az erőbe. A választási csata kimenetele igazat adott neki; Ugyanígy lesz abban a másik csa­tában is. amely most kezdődik, valamennyi baloldali erő egységé­ért az új nemzetgyűlésben. A ferenejóBeefi régi jó béke- világ’* jólétet jelentetett a polgár­ság számára. Természetes, hogy eb­ben a levegőiben kivirágzott a pol­gári irodalom, a polgári drama és operett. A századforduló és a XX. század eleji operettirodalom egyik kimagasló alakja Kálmán Imre volt. A Montenartrei ibolya nem tartozik a legsikerültebb operettjei közé; kedves derűjével, franciás könnyedségével mégis elér a kö­zönség szívéig} Párizsban a Montmartre egy padlásszobájában él a három na­gyon tehetséges fiatal művész: Raoul a festő, Florimond a zene­szerző és Henri, a költő. Már-már úgy néz id, végkép összecsap fe­lettük a teljes csőd szennyes árja, amikor nagyobb összeget nyernek a lottón. Most megvalósulhat vég­re a sok-sok terv, amiről csak ál­modoztak eddig, s maguk se mer­ték hinni beteljesülését. Boldogsá­guk a tetőfokán áll, amikor meg­tudják, hogy kedves kispajtásukat Violettát, nevelőapja el akarja ad­ni a lánykereskedő hírében álló impresszáriónak. Fájó szívvel, de lemondanak a pénzről, hogy meg­válthassák bajbaj utóit kispajtásu­kat De nem fenne operett az ope­rett ,ha a végén nem rendeződne el minden. Violetta, ki szerelmes Raoulba, minden ügyességét latba- vetd, hogy segítsen a három bará­ton. Elfogadtatja Flonmond ope­rettjét, Raoul számára állást sze­rez. Végül az operettet is meg­menti a bukástól. Természetesen a végén Raoul megkéri a kezét. Mi máé ie egy operett célja, mint pár órára felemelni a nézőt egy rózsaszín álomvilágba, persze úgy, hogy érzéseiben gazdagodva térjen vissza a reális életbe. Bíz­vást mondhatjuk a Szolnoki Szig­ligeti Színház ezt a célt a legna­gyobb mértékig elérte. Legelőször is arról a változta­tásról kell beszélni, amelyet egyik művész megbetegedése tett szük­ségessé. A harmadik felvonásban szereplő Rotschild bárét Frascatti hadügyminiszterrel kellett helyet­tesíteni. A merész megoldás telje­sen sikerül, ha nem csupán külső- séges eszközökkel nyúlnak hozzá. A szöveg szerint is többet kellett volna átvenni Rotschild báró sze­repéből. A rendezés a fiatal, nagytéhet- ségű Nagy György munkája, szinte kimeríthetetlen ötletekben, —• egy- gyé tudja kovácsolni az előadást. Alapossága, céltudatos, aprólékos műgondja, különösen a lebilincselő finálékban mutatkozik meg. Oieavexhy Éva kedves, szere­tetreméltó Violettája jólsikerült alakítás. Kevés színésznő dicseked­het azzal, hogy egy operettben éppoly jó énekesnek, mint színész­nek bizonyul. Hangjának kulturált­ságával érzelmi gazdagságával, már Violetta belépőjével a közön­ség szívébe lopja magát. Alakítása még tökéletesebb lenne, ha szere­pét jobban tisztázza. Valószínűleg ugyanez az oka annak is. hogy egy­két helyen játékába szentimentális árnyalatok vegyültek. Farkas Ammy Ninomja meglehe­tősen egyenetlen. Nagyon mély, megkapó momentumok váltakoz­nak felületes pillanatokkal, amely­nek oka, hogy túlságosan is sokat támaszkodik színészi rutinjára, amire pedig az ő tehetségének nincs szüksége. Mert ahogyan Raoultól való búcsúja élményt nyújt a közönségnek, éppúgy rossz hatású a Florimomddal való kacér­kodás túljátszósa. Talán felfogásbeit differencia is visszahúzta attól, hogy a helyes utat megtalálja és itt a rendező­nek kellett volna fokozottabb mér­tékben segítséget nyújtania. — Ugyanis a kelletténél közönsége­sebbre vette ezt a modellből lett nagystílű párizsi színésznőt. A három müvfea. Raoul, Floci- mond és Henri: Bánáti Sándor, Varga D. József és Fillér István, sok humorról, lendületről játékos­ságról tettek tanúságot, sajnos egyikőjük sem törekedett mélyebb típusalkotásra, úgy néz ki — kevés kivétellel — ötleteikkel csupán ál­talában nevettetni akarták a kö­zönséget, s nem maradandóbb él­ményt nyújtani egyik-egyik figura megismertetésével, megszeretteté­sével. Paál László Spagetti alakítása még nem kész kifonrot alakítás >= jóval később íkapta szerepét. Paál a nehezebb ellenállás irányát kö­vette, s eszközeiben a legnagyobb igényességre törekszik. Még egye­lőre keresd az alakításnak és a mű­fajnak legmegfelelőbb stílust. Igé­nyességének tudható be, hogy esté- ről-estére fejlődik tökéletesedik. Veireczkey Zoltán Parigi alakí­tása sók drámai erőt hordoz magá­ban, csak a játékába vegyülő egy­két naturalista éten válik vissza­tetszővé; Bemycvstiky Béla nem tudta ki­használni a színigazgató szerepben rejlő lehetőségeiket, mert a megol­dást külsőségekben kereste. Gelled Koméi egyszerű eszközök­kel, sok humorral formálta meg ezt a kissé degenerált hadügymi­nisztert: Frascattit. Bogr nine» hie aseren, arra leg­jobb bizonyíték az előadás folya­mán néhányszor felvillanó Berta András, Kautzki Ervin és Sábák Piroska. Párszavas szerepeiket ko­molyan vették, épp ezért sikerült élő alakot teremteni ok. Bakó József nagyvonalú művészi igénnyel készült díszletei jól érzé­keltetik Párizs hangulatát. Bárt ha Judit koreográfiája ötle­tes, merész, igényes táncai tökéle­tesen illeszkednek a darab hangu­latába. Egyébként Bartha Judit nemcsak mint koreográfus, de mint szólótáncos is méltán vívja ki a közönség elismerését. Sók szív, temperamentum és könnyed kife­jezésmód jellemzik művészetét. A szólótáncosck, Baricza Rózsi, Berta Erzsi, Fényes Judit, Pram- mer Gyula, Vásárhelyi Sándor szintén elismerést érdemelnek ala­pos, kidolgozott táncszámaikért. As e'ifadá» eikertneh egyik alapvető tényezője a zene- és ének­kar kitűnő munkája. A nagy meg­győző erővel rendelkező karmester Gyulai Gál Ferenc, nemcsak a ze­nekart és kórust, de az egész elő­adást kezében tudja tartani. Nem- kevésbbé az ő áttekintő készségé­nek, zenei és színpadi hozzáértésé­nek köszönhető, hogy ez a hatal­mas, sokrétű együttes eggyé tudótt kovácsolódnij Herczeg László R Szovfe unió, a Mo^ul Nénftfz’ársaság és a Kínai Népköztársaság koritánvának közle^nve az Ulan Bator - Cinin vasútvonal építésének befejezésiről és a három ország közötti közvetlen vasúti forgalom megindításáréi Moszkva (TASZSZ.) 1952 szeptemberében a Szovjetunió, a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság kormányai között tárgyalások folytak három ország gazdasági és kulturális kapcsolatai­nak fejlesztéséről. Az említett kor­mányok e célból 1952 szeptember 15-én egyezményt kötöttek a Szov­jetunió, a Mongol Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti közvetlen vasúti forgalom megszer­vezéséről. A Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság kormánya felépítette a vasútvonalat Ulan Bátortól Dzaminudén keresztül a Mongol Népköztársaság határáig, a Kínai Népköztársaság kormánya pedig Ointotől Brlanyon keresztül a Kínai Népköztársaság határáig. A Szovjetunió, a Mongol Nép- köztársaság és a Kínai Népköztár-* saság vasúti szakembereinek 1955. szeptember—októberében lezajlott értekezlete megtárgyalta a három ország közötti közvetlen vasúti for­galom közelgő megnyitásával ösz- szefüagö kérdéseket. 1955 december 31-én Ulan-Ba­tor ban ünnepélyes keretek között megnyitották az Ulan—Bator—Pe­king közvetlen vasúti forgalmat, 1956 január 3-án pedig a kínai— mongol határon ünnepélyesen' ösz- szekapcsoiták a két vasútovanalat. A Szovjetunió, a Mongol Nép­köztársaság és a Kínai Népköztár­saság között a közvetlen vasúti összeköttetés 1956 január elsejével megnyílt. (MTI.) (Folytatás az l-sö oldalról.) gátam győzelmét jelentette, hogy önnek és barátainak e téren kifej­tett erőfeszítéseit siker koronázta és ezzel szabaddá vált az út az összes népi erők egyesüléséhez a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A magyar dolgozók szeretik és tisztelik önt, Pieck elvtárs és büsz­ke örömmel üdvözölték, amikor legnagyobb és legfontosabb üze­meink egyikét, a Győri Vagongyá- rat az a megtiszteltetés érte, hogy az ön nevét vehette fel. Népünk a legnagyobb érdek­lődéssel figyeli a német dol­gozók tevékenységét és alkotó munkáját és a szocializmus építésében, valamint a béke védelmében elért minden si­kerüket a saját sikerének te­kinti. Az őszinte barátság és szeretet amelyet a magyar do’gozók ön iránt éreznek, n?m utolsó sorban abból a tényből fakad, hogy önt évtizedek óta szoros baráti kapcso­latok fűzök a magyar kommunis­tákhoz A dicső szovjet nép segítségévei a Német Demokratikus Köztársa­ság független, szuverén állam lett, amely ima történelmi jelentőségű harcot folytat az egész német nemzet békés és boldog jövőjének biztosításáért. A párt ás a nép bi­zalma önt állította az új állam élére, amely feltarthatatlanul, szi­lárd lépteikkel halad nemes céljai felé. Teljes szivünkből még sok-sok esztendei erőt és egészséget, kívá­nunk önnek, Pieck élvtárs, nagy munkájához, az egész német nép. a nemzetközi munkásosztály, vala­mennyi nép békéje és szabadsága érdekében. A Német Demokratikus Köztár­saság dolgozóinak további sikere­ket kívánunk a szocializmus építé­sében és abban a harcban, ame­lyet a német egység demokratikus és békés alapon való helyreállí­tásáért folytatnak. Éljen a német és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! Éljen hű barátunk és elvtársunk, Wilhelm Piechí”

Next

/
Thumbnails
Contents