Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-29 / 25. szám
1S56í január 29. SS50LNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nem mindennapi pályafutás, amit ez a Lajos gyerek, Hajdú La- bácsinak, a tanácsházi hivataléiért. Igaz, van pélldősebb Hajdú Lajos, a városi tanács hivatalsegéde da rá igen sók, hogy népi demokráciánk külföldre küldi tanulni a fiatalokat, de azért Kínába kijutni még sem olyan hétköznapi dolog. Kijutni és ott eltölteni 7 esztendőt. Mert annyi időre kötött „szerző- dóst” a Lajcsi fiú, azaz vállalt kőA LIGET UTCA 34-BÖL PEKINGBE tetezettséget, amikor az egyetemi tanulmányainak első évében külföldi ösztöndíjra javasolták.. Szülői beleegyezés is kellett hozzá, de hát melyik szülő tagadná meg ilyen esetben a gyermeke kérését — még ha nehéz is elviselni a távoliét érzését. Most már második éves egyetemi hallgató ott Kínában ifj. Hajdú Lajos. Tavaly nyáron itthonjárt és sok-sak fényként, kínai dísztárgyakat, szemünkben csodálatosnak tűnő apró faragásokat „ papírból készített művészi finomságú figurákat s ki tudja mennyi apróságot hozott haza húgának és a családnak. Még ma is ennek az emlékeit idézgetik, s előveszik a leveleket, amelyek pontosan érkeznek havonta legalább kétszer, néha fénykép is kihull belőlük, mert Lajos ügyesen kezeli a fényképezőgépet is s megörökíti az ottani tájat, embereket. A város főterén is kirakták egy tablóra azokat a Tanai képeket, amelyeket .,csereképpen” hazaküldött. A helyi fotósok meg karcagi képeket küldenek Kínába — az ottani faliújságra. Ki hitte volna, hogy Karcag ilyen nevezetes hely lett odakint! Hét év hosszú idő — de Lajos szeret tanulni s megbirkózik a kínai nyelv, a sok-sok írásjel és szaktárgya, az irodalom, tanulásának ifjabb Hajdú Lajos, a Kínában tanuló egyetemista nehézségeivel. Már verseket fordit- gat s a 7 esztendő elteltével biztosan még jobb színvonalat ér el ezen a téren. Nem válik szégyenére apjának, városának. A kis városszéli ház, a Liget-utca 34, mindig hazavárja, Csak úgy jóformán véletlenül a cégtábla után — bemegyünk egy KTSZ-hez és egészen szokatlan dolgokat tapasztalunk. Igaz ugyan, hogy ott sorakoznak a javításra váró kerékpárok, motorok és lakatosáruk az Általános Szerelő- és Gépjavító KTSZ műhelyeiben s ebben még nincsen semmi különös, de az már még sem egészen természetes dolog, hogy rádió adó-vevőkészülékeket és a hozzájuk tartozó bonyolult szerelési folyamatokat is itt lássunk. Már pedig jelen esetben így van. — Tizennégy részlegünk van egy helyen, köztük a legjelentősebb az elektromos részleg — tájékoztat bennünket Kábái István műszaki vezető. — A lakosság részére szükséges javításokat is végezzük, de ettől függetlenül, és nem ennek a rovására, kialakítottunk egy export részleget is. A nádunk készülő HÍRNÉV TITOKBAN elektromos berendezések szinte kivétel nélkül külföldre jutnak ki —• természetesen már beszerelt állapotban, Elmondja- hogy szállítanak az összes jelentősebb hazai hajógyáraknak főleg export luxushajókhoz — különböző elektromos felszereléseket, pl. erősítő adó-vevő- Tcészüléket, asztali szellőző ventillátorokat, asztali hangszóróval fel- szeréit lámpákat, vízmentes telefonkészülékeket. magnetofonos készülékeket, stb. Mintegy két és félmillió forintot tesz ki évente az exportszállításuk tervösszegei Igazság az is, hogy nem sokan jelentkeztek a KTSZ-ek közül erre a kényes és elég sok kísérletezéssel járó feladatra. Pedig igen jövedelmező munka s jelentős részét teszi ki anyagi forrásaiknak. Tehát a karcagi Szerelő- és Gépjavító szövetkezet termékei ismertek ma már az egész világon, még ha nem is tudják a luxushajó utasai, hogy éppen kik készítették azokat a készülékeket, amelyek útjukat kellemesebbé varázsolják Talán csak annyit mondanak a hajóra: magyar i—< s ebben akarva-akarat- lan benne van a karcagi szerelők munkájának elismerése is, Milyen kár, hogy a megyében legalább is a KTSZ dolgozói úgy érzik és így mondják —i ezidáig még nem kapták meg azt az elismerést és segítséget sem, amit, mint exportra termelő KTSZ megérdemelnének. Ez a kis cikk talán segíteni fog valamelyest ezen hibán is — hogy a hírnév, amit a címben említettünk — még se maradjon Utókban. F„ T* P, BÁLINT BÁTYÁM „ÁKÁSZTÁSÁ“ kasszának fel a disznóddal együtt! Bizony ezt a köszönetét mondta a bumfordi kocsis Hajdú Bálint bátyámnak egy viharos nyári napon, Éppen esett az eső, nagy sár lett. A mogorva fogatos meg az udvari sertések hűséges gondozója szeme- láttára csent el a kocák takarmányából egy ölre valót. De még ez! Ráadásul csak úgy a sárba-vízbe lökte lovai elé a drága takarmányt. — Hogy nem süllyedsz el, szégyentelen! — korholta érzéssel Bálint bátyám. Erre fel mordult rá a nagy tahó fogatos. Hajdú bátyámnak igen-igen zokon esett a bárdólatlan kívánság. Effajta kitételre nem emlékezett sem a hajdani háziáldás parancsolatjai közül, sem a téesz alapszabályból. De azért nem keserítette el az eset, hanem annál hűségesebben őrködött a gondjaira bízott disznók érdekei felett. Belül azért csak sanyargatta a sunyi fogatos útravalója: még hogy akasszák fel! Ezért tán ha lehet, még jobban szerette disznait. Azok közül is mindenekelőtt a „Kincsest“. Mert azt nem is lehetett már a közönséges sertések mércéjével mérni, ügy meghízott Bálint bátyám kezei alatt, hogy már-már azt várták, egy szép napon nem fér ki az ólból. Egyre-másra jöttek ki a helyi szervektől a nagyhírű disznó csodálatára. — Ha ilyen hízókat nevelne minden gondozó, nem sok bajám lenne a beadással — vélte egyszer L. Kiss Lőrinc is, a helybeli begyűjtési főparancsnok. Takaros kun arcán olyan gödrök jelentek meg az örömtől, hogy Hajdú Bálintnak könny szöleött a szemébe a jóérzéstől, — Hogy csinálta ezt, Bálint bátyám? — kérdezte többször is Szöl- lősi elvtárs, aki arra jártában sose állta meg, hogy be ne kukkantson az Április 4 TSZ udvarára, 1_1 i.jdú bátyánknak jólesett az i * elismerés. Lassanként álmaiból is száműzte a mérges kocsis óhaját s mindjobban hitte, hogy még sem akasztják fel. Ki az ördög lelne olyan erős kötelet, hogy azt a baromnagy hízót is meghívná. Márpedig a kocsis átka kettejükre vonatkozott. Egészen megnyugodott, hogy öreg napjait akasztás nélkül gyönyörködheti át a „Kincsessel", Vasárnaponként nincs nagy forgalom a karcagi Kisújszállási úton sem. Megtehette hát rizikó nélkül, hogy kihajthatta szép jószágát a székház Icapuja elé. ö leült a küszöbre, s mikor átjárta a Kossuth cigaretta balzsamos füstje s a „Kincses” is jóllakott az árokparti poros fűvel, mind a ketten szundítottak egy- egy kicsit, Nem, nem kellett félni, hogy o sertésóriás az útra keveredik Bálint bácsi tudta nélkül, Először is, nem éppen zaj nélkül folyt le a „Kincses” útrakelése. Pláne, ha az árokpart lejtősségével egy irányban talált fekhelyet. Először is irgalmatlan nyögések közt sikerült neki oldaláról hasra fordulnia. Ha meg ez megtörtént, ménkű nagy fülét kellett irtózatos erőfeszítések közt meglebegtetnie. Csak annyira, hogy egy-egy pillanatra kinézhessen alóla, merre is van előre vagy hátra. Ehhez mázsányi fejét kellett megmozgatni, ami mennydörgésszerű röffenések nélkül nem ment, yugodtan szundikáltak tehát. Bálint bátyám mély barázdák szabdalta arca megenyhült, kisimult. ősz sűrű bajusza alatt azt jelentette a derűs mosoly, hogy Bálint meg Laci fia jár az eszébe. Éppen azt álmodta, hogy Lackó fia levelet írt az egri pedagógiai főiskoláról, mikor egy nagy nyisszanásra fel kellett nyitni a szemét. Nem a disznó nyisszant, hanem egy hatalmas autó, amely vele egy irányban állott meg az út közepén s egy ingujjra vetkőzött fiatal ugrott ki belőle, — Szabad az elvtárs igazolványát? —= zengett kérlelhetetlenül Bálint bácsi felszólítása s addig nem engedte az ismeretlent a „Kincsesu- hez, míg meg nem tudta, hogy az egyik miniszter helyettesével áll szembe. Megdicsérték. Sőt fél is jegyezték nevét, valamint a hízó adatait azzál, hogy okvetlen viszontlátásra a mezőgazdasági kiállításon. kikor már egészen biztos volt benne Hajdú, hogy akasztás nem lesz, hiszen 400-on túl járt akkoriban munkaegységeinek száma. Márpedig az igen nyomós érv éleébenmaradása mellett. Viszont borzasztó aggodalom szálka meg más irányból. Mondta, mondta á miniszterhelyettes elvtárs, hogy tn- gyék fel a kiállításra a hízót, Ha olyan egyszerű volna! Mert bámulatos tulajdonsága fejlődött ám ki a „Kincses?'-nek szerető gondozója nevelésére, Ezt el is árulta az elnöknek Bálint bátyánk, _ Ne vigyük fel János, mert éhen pusztul a jószág — mondta s olyan féltés reszketett a hangjában, hogy Oláh elvtárs is megijedt. ea Mit talál már ki Bálint bátyám? Adnák ott enni neki,ameny- nyi belé fér, ~ Nem is az, hanem a lelkülete... Mert olyan ez a „Kincses”, hogy ha valaki csak rászólmegsértődik, nem eszük,. Nem hitték. Kipróbálták. Egy napig más etette a disznót. Na de hol volt annak a barátságos szava Bálint bácsi becéző babusgatásától. Csak a vőlegény tudja úgy mondani leggyöngédebb perceiben a menyasszonyának, ahogy Hajdú bátyánk a „Kincses”-! kérlelte, — Csoníkám, gyöngyöm-, virágszálam, egyél már! Nem is evett egy falatot se más gondviselésében a disznó. Éhségsztrájkot kezdett. Lepedőnyi fülét le nem vette a szeméről, hogy ne is lássa az idegen gondozót. így aztán tényleg nem került fel a kiállításra, hiába lett 397 kilő, iSfgyszerűm bekiált valaki Eszti *“•' nénénvnek az ablakon, éppen ahogy a postást leste a Laci levele iránt, — Bálint bátyámat kiakasztották a disznóval együtt a nuxi utcában. Tényleg ott volt. Rajta fehér ing, nadrág meg minden, mellette meg a disznó feketén, óriásán, Ha már a kiállításra nem mentek, lefényképezték őket. Dicsőségképpen. Az akasztástól csak nem menekedett. Persze a bumfordi fogatos szeretne az ő sorsára jutni. TÓTH ISTVÁN A hatalmas kiterjedésű turftevei Vörös Csillag TSZ hazánk egyik legnagyobb terjedelmű termelőszövetkezete. Ott már megtalálni a korszerű nagyüzemi gazdálkodás minden formáját. A tagok közel 10.000 hold földön gazdálkodnak. A közös gazdaságban eleven, pezsgő élet folyik ebben az időszakban is. Elkészült a tsz. terfnelési terve, amelyet ha minden részletében teljesítenek, akkor az idei gazdasági évben több. mint 11 millió forint bevételhez jutnak a Vörös Csillag TSZ gazdái. Csillékkel ssállítják a trágyái Az 1930-as években Karcag. Mezőtúr. Tűikévé és Kisújszállás határában másfél mázsa volt a holdankénti búzatermés. 1934-ben a 3 mázsás holdankénti átlagot az akkori alispáná jelentések már nagy eredménynek tüntetik fel. S mi van ma? A Vörös Csillag TSZ az elmúlt évben több mint 2.000 holdról búzából 11.40 mázsa átlagtermést ért el holdanként. Ez a nagyszerű eredmény a szövetkezeti gazdálkodásnak köszönhető. A nagyüzemi módszerek kihasználása a termésátlagok további növelése érdekében tovább tart. Ábrahám Lajos brigádja ezév koratavaszán 660 hold őszi kalászost érett istállótrágyával szór meg. A tagok készülnek a nagy munkára. Csillékkel szállítják a trágyát a KÉPES HÍRADÓ--------------------------------------------------------------------............................................. ■ ............ ........- .............. i - mi—■ ha xank egyik legnagyobb termelőssövetkexetéből gabona földekre^ Ikrek a iehenésxeSben A közös gazdaság állattenyészetében újabb jelentős előrehaladás lesz. A -tsz tenmékhozaimi terveiben napi 2, litemreU több tej' teirndléBét tervezték tehenenként a tavalyival szmben. Bátran tervezhettek a tagok, mert hiszen alkalmazhatják mindazon zootechnikai módszereket melyek segítségével növelik a tejtermelést. El is határozták, hogy á minőségi állattenyésztés érdekében tehenészetük egyrészéban a fejést gépesítik s áttérnek az itatásos borjunevelésre. A kiváló egyedek jótulaj« donságait mesterséges megtermékenyítéssel tartják fenn. Nemrég kedves meglepetésben volt része a jósz ággondozóknak. A „Gallyas 11” mesterségesen megtermékenyített tehén iker-borjakkal' lepte meg a te henészetet. A képen Acsádi István állattenyésztési brigádvezető a két egészséges kisborjúval. Bemutatót rendeztek, a Turkevei Gépállomáson a szalagrendszerű gépjavításról A Tudsevei Gépállomáson 60 traktort és többszáz munkagépet kell kijavítaniok minden esztendőben a dolgozóknak. Az előbbi éveikben sok gondot okozott a gépállomás vezetőségének, hogy a nagyszámú erő- és munkagép javítását határidőre és főként jó minőségben végezzék el. Brigádonként javították a traktorokat. December végén áttértek a gépjavítás új nagyüzemi módszerére. A szovjet traktorállomások tapasztalatai nyomán ezen a téren már teljes egészében sza- Iagrendszcrüen végzik az erőgépek javítását, A napokban az ország különböző részeiből Turkevére látogattak el a gépállomások megyei igazgatóságainak főmérnökei. Megtekintették az új gépjavítás! rendszert és számos értékes javaslattal, jó módszerrel egészítették ki azt. A gépállomás dolgozói ennek alapján tovább tökéletesítették a szalagrendszerű gépjavítás módszerét. Pénteken aztán Szolnok megye minden gépállomási főmérnöke Turkevére látogatott el. Megnézték a műhelyeket, a nagy szerelő csarnokot és Fehérvári Rudolf, a turkevei gépállomás fiatal főmérnöke ismertette a sza- lagreedszerű gépjavítás lényegét. Egyszerre nyolc traktor „fut a szalagon." A 8 javítócsoport tehát más-más munkafolyamatot végez. Az egyik csoport szétszereli atrak- tort, a másik helyen a hibákat ve- szik fel, innen a liúgosmosóba ke. rül és a gép össszeszerelése is há-* rom munkafolyamatban történik. A bemutatót követő megbeszélésen igen sok szakmai kérdést tettek fel a látogatók. A Turkevei Gépállomás főmérnöke elmondotta: az új gépjavítási rendszer még nem tökéletes, de az eddigi eredmények azt mutatják, hogy hasznos és jó módszer. „Mivel a szalag pontosan meghatározott1’ terv szerint anazog — naponta egy-egy traktor javításét végzik el — nem történhet meg, hogy túllépjék a javítás határidejét Pénteken hagyta el a sztáréi ócsarnokot az 50-ik kijavított traktor s február 10-ig, fél hónappal a határidő előtt, befejezik a téli gépjavítást Jelenleg ehhez hasonló, de kevésbé tökéletes módszerrel dolgoznak a karcagi, a mezőtúri és a fegy verneki gépállomáson.' A turkevei bemutatón a főmérnökök elhatározták, hogy ahol mód van ró, még most, a következő télen azonban valamennyi Szolnok megyed gépállomáson áttérnek már a sza- lagrendszerű gépjavításra, JE©yEETEK
