Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

MEGVEI NÉPLAP 1956. január 1. | ne^ február 14-re öasze­A hívták a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kon­gresszusát. A kommunisták pártjának kon­gresszusa ül össze Moszkvában, de az egész szovjet nép készül értre az eseményre. A szovjet nép sorsa, haladása, valamennyi sikere és győzelme elválaszthatatlanul Lenin pártjaihoz kapcsolódik. Oroszország munkásosztálya és dolgozó paraszt­sága a bolsevik párt vezetésével semmisítette meg a földbirtokosok és a tőkések hatalmát, adta vissza a népnek elrabolt gazdagságát s teremtette meg a szovjethatalmat. A nagy Lenin nyilatkoztatta fii 1917-ben a dolgozók első államának megalakulását; A vaeakaratú és a tudományos kommunizmus alapján ügye igazsá­géiban rendületlenül hivő kommu­nista párt amely testestül-lel'kestül egy a munkásosztállyal, minden vi­haron és megpróbáltatáson át be­csülettel elvezette a szovjet népet a szocializmushoz. A kommunista pánt lelkesítette a szovjet népet a polgárháború éveiben az interven­ciósok legyőzésére, a fiatal szovjet- köztársaság megvédésére. A pánt lelkesítette föl a szovjet népet, egész gazdaságának merész átalakí­tására és az új társadalom építé­sére. A párt lelkesítette a szovjet népet az embriség leigázásáról áb­rándozott fasizmus sötét erőinek megsemmisítésére, s ezzel nemcsak hazaija megmentésére, hanem más népek felszabadítására és az elnyo­mástól, meg a kizsákmányolástól mentes új életük útjának megvi­lágítására is. A’ szovjet nép a kommunista párt vezetésével építette föl a szo­cializmust, s változtatta át szo­cialista ipari és kolhoznagy'hata- lamimáj a legfejlettebb tudomány és kultúra hazájává egykor elma­radott és gyönge országát. A szov­jet nép határtalanul szereti párt­ját, s mindvégig kitart mellette. — Bízunk benne, karunk eszé- nék, becsületének és lelkiismereté­nek tekintjük — mondják a szov­jet emberek a kommunista pártról; A Szovjetunió világítótorony- ként ragyogja be világszerte az elnyomott milliók jobb jövőjé­nek útját. A Szovjetunió a béke bástyája, a kizsákmányolás és az elnyomás megsemmisítésére, a mai és a jövő nemzedékek békéjére és haladására törekvő egyszerű em­berek reménysége. Az egész Haladó emberiség hálával és bizalommal tekint a Szovjetunióra, a szovjet népre és vezetőjére, a kommunista pártira, amely következetesen és ká- tartóan védelmezi a vílágíbékót. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa előtt A Szovjetunió Kommunista Párt­jának legutóbbi, XIX. kongresszusa jóváhagyta az ötödik, 1951—1955. évi ötéves országfejlesztő terv irányelveit. Most, közvetlenül a XX. kongresszus előtt azt látjuk, hogy a szovjet nép az ipari terme­lés általános volumene szempont­jából határidő előtt, ez év május elsejére, tehát négy év és négy hó­nap alatt teljesítette az ötödik öt­éves tervet. Mindenkor érvényesült a pártnak az a lenini fő irányvonala, amely megszabja a nehézipar elsősorban való fejlesztését. A nehézipar a népgazdaság alapja, valamennyi többi népgazdasági ág fejlődésének biztosítéka, a nép jólét növekedé­sének és a honvédelem erősítésé­nek záloga. A Szovjetunió ipart trmelése 1950 óta 84, a háború előtti 1940 óba pedig 218 százalék­kal növekedett. Az ipari termelés azért növekszik ily gyors (és egyet­len kapitalista országiban sem le­hetséges) ütemben, mert a szovjet ország új szocialista termelési vi­szonyai az alkotó erők és az álta­lános haladás kiapadhatatlan forrá­sait tárták és tárják föl. A szocialista mezőgazdaság is fejlődik. A Szovjetunió vetésterü­lete 1950 óta 27 százalékkal növe­kedett. A szovjet emberek a párt feüihívásána több mint 30 millió hek­tár szűzföldet törték föl és haszno­sítottak; Mindezek eredményeképp az országos termés az idei kedve­zőtlen időjárás élllenére is nagyobb, mint tavaly volt, A koflihozrendszier, a szovjet pa­rasztságnak a párt felhívására vá­lasztott életrendje bebizonyította és napról napra jobban bebizo­nyítja a gépek kiterjedt használa­tával, a tudományos gazdálkodási módszerele alkalmazásával végzett kollektív munka hatalmas előnyeit. A munkások és az alkalmazot­tak reálbérének, valamint a parasz­tok jövedelmeinek növekedése, a nép jólétének továbbá fokozódása, a kultúra fejlődése és a szovjet tu­domány kiváló sikerei — íme, ezek a szovjet emberek munkájának és ötéves terveinek a napnál világo- sabbban látható eredményei. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa föl fogja mérni a megtett utat, s kijelöli a kommu­nizmus diadala felé haladó szovjet nép további útjának állomásait. A kongresszus egyik napirendi pontja a hatodik, 1956—1960. évi ötéves nópgazdaságfejlesztö terv irányel­veinek jóváhagyása lesz. A párt árira tanítja a szovjet ■ embereket, hegy sose eléged­jenek meg az élért eredmények­kel, ne pihenjenek meg habáraikon, i legyenek öntettek. A szovjet- ország gazdasági eredményei való­ban hatalmasak és vitathatatlanck, de még gyarapíthatők, tehát gya­rapítani kell, s a szovjet nép majd kétségtelenül gyarapítja is őket. Az SZKP Központi Bizottsága a legnagyobb figyelmet fordította a szovjet mezőgazdaság több ágának a mai szükségletektől és követel­ményektől ez idő szerint még ész­lelhető elmaradásaira. A Központi Bizottság 1953. szeptemberi, 1954. február—márciusi és 1955. januári teljes üléseinek határozatai a szo­cialista mezőgazdaság jelentős fej­lesztéséért való harcra mozgósítot­ták az országot. A párt feladatul tűzte ki, hogy az évi gabonater­més 1960-ig legalább 10 milliárd púdra, a legfontosabb állati ter­mékek termelése pedig kétszeresre vagy még jobban növekedjék. A szocialista mezőgazdaság sok ezer kiváló dolgozójának tapasztalata bizonyítja, hogy ez a feladat előbb is, már a legközelebbi két-három év folyamáai megoldható. Az SZKP Központi Bizottsága a júliusi teljes ülésen föltárta az ipar munkájának súlyos fogyatékossá­gait, s fölhívta a figyelmet a gyors és általános műszaki haladás és a jobb munkaszervezés fontosságára. Az ipái- további lendületes fejlesz­tésének átfogó programja új hős­tettekre lelkesítette a munkásosz­tályt, a szovjet értelmiséget, yz Összes dolgozókat. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa jóvá fogja hagyni a hatodik ötéves terv alap- elveit. A hatodik ötéves terv folya­mán kígyóinak * világ legnagyobb vízierőművének, az Angara folyó menti bratszki vízierőműnek a fé­nyed, s millió meg millió hektár újonnan megművelt földterületen érlelnek dús kalászt az első veté­sek. Az ország újabb mérföldes lé- pésskkel nyomul előre a kommun­izmus győzelmének útján; A szovjet embereknek nemes ter­veik megvalósításához béke kell. De béke kell az egész emberiségnek is, hogy haladhasson. S a Szovjet­unió állandóan annak a harcnak az első vonalában küzd, amelyet va­lamennyi nép vív a békéért, a kü­lönböző társadalmi és politikai rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. A Szovjetunió síkraszálit és ■ síkraszáll a legfon tosabb nemzetközi problémák hathatós megoldásáért: a fegyverzet valósá­gos csökkentéséért és az atomfegy­ver feltétel nélküli eltiltásáért, az eui'ópai kollektív biztonsági rend­szer megteremtéséért és az új há­ború veszedelmének reális elháirí- sátáért. Németország egységének békeszeretö és demokratikus állam­ban való tielyrállítósáért, a nem­zetközi kereskedettemnek és az ál­lamok baráti kapcsolatainak szé­leskörű fejlesztéséért. A Szovjetunió a kommunista párt legutóbbi, XIX, kongressusa óta a legaktívabban folytatta a megalakulásának első napjaitól kezdve lankadatlanul vívott béke- harcái. A négy nagyhatalom kor­mányfőinek ez é\' júliusi történelmi jelentőségű genfi értekezlete, ame­lyet a Szovjetunió következetes bé­kepolitikája készített elő és tett le­hetővé, új reményeket plántált a népek szívébe. A Szovjetuniónak a genfi érte­kezlet utáni újabb fontos lépései is vitathatatlanul hozzájárultak a nemzetközi feszütlség enyhülésé­hez. A szovjet csapatoknak a Szov­jetunió utolsó külföldi katonai tá­maszpontjáról, Porkkala Udról tör­tént visszavonása és a szovjet fegy­veres erők létszámának 640 000-rel való csökkentése a szovjet kor­mány és a koimmundsba párt fontos bákeharcos tettei. A Szovjetunió már régóta nem egyedül vívja ezt a harcát, hanem a béke, a demokrácia és a szo­cializmus hatalmas, azonos célra törekvő, testvéri barátságban és erős kölcsönös segítségben össze­forrott táborának élén küzd. A Szovjetunióval egy soriban halad a hatszázmilliós népi Kína és vala- mnenyi európai népi demokratikus ország. A Szovjetunió és Jugo­szlávia kapcsolatainak rendezése a tartós barátság irányába terelte e két ország kölcsönös kapcsolatait. A Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság, e két szu­verén baráti állam kapcsolatainak fejlesztéséről szóló szei-ződés meg kötése, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatainak megteremtése, a Szovjetunió és Finnország barát­sági, együttműködési és kölcsönö. segélynyújtási szerződésének meg­hosszabbítása mind roppant fontos nemzetközi események, s a Szovjet­unió erejének fokozódásáról, nemzet­közi helyzetének megszilárdulásá­ról, a világbékéért vívott harcának kétségtelen sikereiről tanúskodnak. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa értékelni fogja a beikéért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harc eredményeit, s kijelöli a lenini kül­politika további sikeres folytatásá­nak útjait. szovjet emberek nagy ha­zafias iendüelttel készülnek a kongresszusra. Üj, dicső munka- hőstetteikkel és munkagyőzelmekkel fejezik ki a kommunista párt iránti odaadásukat. Zsigulinál feltartóz­tatták a Volgát, s a kujbis-vi vízi- erőmű-óriás első gépcsoportja csak­hamar megkezdj az ipari áram szolgáltatását. Ukrajnának, a szov­jetország éléstarának mezőgazda- sági dolgozói gazdag termést taka­rítottak be, határidő előtt teljesítet­ték a gabonabegyűjtési tervet, s csak búzát majdnem 400 millió pu- tiot adtak be, illetve adtak el az áOttamnak. A XX. pártkongresszus méltó fogadtatásáért indult orszá­gos szocialista verseny lángjai mind magasabban lobognak. Történelmi időket élünk; Oly gyakran mondjuk ezt, hogy szinte már szólamnak tűnik. Mégis szín­tiszta igazság, hiszen a most el­telt tizenkét hónapban is törté­nelmi jelentőségű események zaj­lottak le világszerte. Most az év utolsó napjaiban. ~ Moszkvában, a nagy Kreml palo­tában végzi felelős munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. December huszonkilen- cedikén a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülé­sén N. A. Bulganyin. a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke beszédet mondott és mfegál lapítot­ta: „A Legfelső Tanács ülésszaka abban az időben tanácskozik, ami­kor végéhez közeledik 1955. olyan nagy nemzetközi események éve, amelyek az államok viszonyában komoly eltolódásokat, a feszült ■nemzetközi helyzetben bizonyos fordulópontot eredményeztek”. . Ebben az esztendőben a Szov­jetunió jó néhány külpolitikai in­tézkedéssel törekedett á nemzet­közi feszültség enyhítésére, a köl­csönös bizalom légkörének kiala­kítására és az államok közt a bé-. ke megszilárdítását célzó együtt­működés megszervezésére. A Szovjetunió békeszerető poli- litikájának megnyilvánulása volt. hogy a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa 1955. február 9-én felhívást intézett a világ népeihez és par­lamentjeihez; A, felhívás hangsú­lyozta, hogy a béke érdekében közvetlen kapcsolatokat kell teremteni a parlamentek között, meg kell szervezni a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatá­sát. A felhívás felszólította min­den ország parlamentjét, harcol­jon a népek közötti béke meg­szilárdításáért. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának ez a felhívása külföldön lelkes helyeslésre talált. A Szov­jetunióban már járt a finn. az an­gol. az indiai, a svéd. a sziríai. a jugoszláv .a japán a belga, a fran­cia a luxemburgi, az afgán és az osztrák parlament küldöttsége. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kül­döttségei Finnországban, Lengyel­1955... t a nagy nemzetközi események éve országban, Albániában. Jugoszlá­viában. Csehszlovákiában. Ma­gyarországon és a Német Demok­ratikus Köztársaságban tettek uta­zást, ezen országok parlamentjé­nek meghívására. A Szovjetunió békepolitikájának legfényesebb megnyilvánulása —, a Szovjetuniónak a fegyverzet csökkentésére, az atomfegyver el­tiltására és az új háború vesze­delmének elhárítására irányuló május 10-i javaslata. A béke poli­tikának egyik győzelmi állomása as osztrák államszerződés E kérdésben a korábbi kudarco­kat az okozta, hogy a nyugati hatalmak az egyenjogúságon ala­puló tárgyalások helyett, rá akar­ták kényszeríteni akaratuicat a Szovjetunióra. Ez a . módszer az egyik zsákutcából a másikba vit­te az osztrák államszerződés ügyét. Az ezidén kivívott siker be­bizonyította. hogy a nemzetközi egyezmények aláírása ma már nem történhetik meg parancsszó­ra. bármennyire kérkedjenek is' a nyugati hatalmak „erőfölényük­kel”. A Szovjetunió külpolitikai intézkedései közé sorolhatjuk « Szovjetunió éa Jugoszlávia viszonyának rendezését,“ „A béke oszthatatlansága, a kol­lektív biztonság egyetlen lehetsé­ges alapja, a szuverenitásnak, a függetlenségnek, a területi sérthe­tetlenségnek és az államok egyen­jogúságának tiszteletbentartása” — ezek a népek tartós barátságá­nak. a közös nyilatkozat meghir­detett alapelvei. A ■ nyilatkozat ab­ból az elvből indul ki. hogy a né­pek békében élhetnek. következés­képpen kell is. hogy békében él­jenek egymás mellett, tekintet nél­kül az ideológiai és társadalmi rendszerbeli különbségekre. — A Szovjetunió fegyveres erói létszá­mának az év végéig hatszáznegy­venezer fővel történő csökkentését kimondó szovjet kormányhatáro­zat, a Német Szövetségi Köztársa­sággal való diplomáciai kapcsola­tok jövedelmeinek növekedése, a Udd-i szovjet haditengerészeti tá­maszpont megszüntetéséről szóló határozat is vitathatatlanul bizo­nyítja. hogy a Szovjetunió válto­zatlanul a népek békéjének és barátságának erősítésére törek­szik; 1955-ben zajlott le a két történelmi Jelentőségű genfi értekesiet t júliusban a kormányfők értekez­lete. ősszel pedig a négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet. A jú­liusi értekezleten olyan irányelve­ket fogadtak el a kormányfők amelyek bizalommal töltötték el a jóakaratú emberek szívét világ­szerte. A külügyminiszteri értekez­letnek az volt a célja, hogy ezek­nek az irányelveknek alapján a külügyminiszterek megvitassak a nemzetközi élet megérett problé­máit és közös erőfeszítésekkel tö­rekedjenek a nemzetközi feszült­ség további enyhítésére és a bi­zalom helyreállítására. Ha ez az értekezlet nem is jutott sok köz­vetlen pozitív eredményre. „Most nemcsak az akadályok váltak vilá­gosabbá — mondotta Molotov elv­társ —, hanem azok a széleskörű lehetőségek is, amelyek megvan­nak az olyan problémák sikeres megoldásában, mint amilyen az európai biztonság biztosítása, a le­szerelés kérdése, a német kérdés megoldása a kelet és nyugat kö­zötti gazdasági és kultu. ális kap­csolatok kiterjesztése és más kér­dések. Meggyőződésünk, hogy a mostani értekezlet hasznos lesz a nemzetközi együttműködés fejlődé­se és a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhülése szempontjából.” A genfi külügyminiszteri érte­kezleten a háborús uszító erők a genfi szellemet igyekeztek elpare.i- tálni. Holott ez a szellem él azóta is. Bizonyítéka ennek többek kö­zött a kormányküldöttségek to­vábbi látogatásai egymás országai­ban és az a diadalmenet, mely­ben a Szovjetunió vezetőinek N. A. Bulgamyinmak és N. Sz. Hrus- csovnak része volt Indiában, Bur­mában és Afganisztánban. A vi­lág három legnépesebb országá­nak a Szovjetuniónak, Kínának éa Indiának ez évben még- azoroaabbr a fűződött barátsága. az ázsiai és a világbéke egyik legbiztosabb záloga. A Szovjetunió következetes béke- politikájának megnyilatkozása a Szovjetunió 1956. évi állaimi költ­ségvetése is. Az 1956. évi költség- vetés az ország védelmét szolgáló kiadásokat százkétezerötszáz miihó rubelben szabja meg a Szovjetunió Legfelső Tanácsa által az 1955. évre megállapított száztizenkótezer száz­millió rubellel szemben. A katonai kiadások csökken tése azt jelenti — mondotta A. G. Zverjev, a Szovjet­unió pénzügyminisztere beszámoló­jában, hogy a Szovjetunió nem sza­vakkal, hartem tettekkel gondosko­dik a nemzetközi feszültség enyhí­téséről, a béke és a nemzetközi biztonság szavatolásáról. Ezidén nemcsak a genfi szellem született meg, mint új történelmi fogalom, hanem ugyanúgy a ban- dungi szellem is. Huszonkilenc ázsiai és afrikai ország írta alá azt a bandungi határozatot, amely leszögezi, hogy a nemzetek közötti kapcsolatokat a békés egymás mel­lett élés alapgondolataiból kiindulva kell rendezni. Továbbá azt is, hogy a gyarmatosítás idejét múlta, eb érkezett az ázsiai és afrikai né­pek felszabadulásának, önálló fej­lődéire lépésének órája, Ázsiában éa Afrikában megszámlálhatatlan milliós töme­gek jutottak el a politikai érettség magas színvonalára. Tudjuk, hogy haladásuknak kettős alapra kell épülnie: a népek akaratát és te­remtő sziliemét fölszabadító füg­getlenségre és a vdiágbéfcéire, amely lehetővé teszi a közösség' javára való egyenjogú együttműködést. A közismert „öt elv“ vagy amint In­diában nevezik, a „Pancsa Site“, ezt a béke javára ható új erőt testesíti meg és fejezi ki. Az év utolsó hónapja a béke- szerető erőket jelentős eseménnyel örvendeztette meg. A Egyesült Nem­zetek Szerveztétek ülésszakán tizenhat orazágot vettek fel a szervezet tagjainak sorába. Ez nagy lépést jelent a világszer­vezet egyetemességének megvalósu­lása felé, ez feltétlenül az Egyesül t Nemzetek Szervezete jelentőségé­nek és szerepének megnövekedésé­hez fog vezetni. A tizenhat ország között felvették az ENSZ tagjai sorába a Magyar Népköztársaságot is. A magyar népnek, a Magyar Népköztársaság kormányának szi­lárd meggyőződése, hogy az álla­mok békés egymás mellett élesé­nek lehetőségei megvannak és nincs olyan vitás kérdés, amely békésen, az érdekelt országok őszinte eszmecseréje útján megold­ható ne lenne. A Magyar Népköz- társaság erőihez képest az ENSZ keretén belül is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a szervezet valóra váltsa a világ népeinek hozzáfű­zött reményeit. 1955. Az emberiség legnagyobb mozgalmának, a béke világmoz- galomnak is győzelmekben gazdag esztendeje volt. Az 1955-ös esz­tendőre úgy tekinthetünk vissza, mint békés esztendőre és a jóaka­ratú emberek világszerte azzal az elszánt akarattal lépik át az új esztendő küszöbét, hogy 1956-ban és a következő esztendőkben is bé­késen akarnak munkálkodni az em­beriség javára.-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents