Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-04 / 285. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 december 4. Még eredményesebben is működhetne a mezőtúri Bercsényi TSZ DISZ-szervezete A párt előtt álló feladatok meg­oldásában nagy szerepe van a fia­talok szervezetének, a DISZ-nek. A DISZ teszi tehetővé, hegy az ifjúságot felsorakoztassuk a párt köré, általa is erősödik a párt és a dolgozó tömegeik kapcsolata. Éppen ezért a pártszervezetek nem lehet­nek közömbösek a DISZ szerveze­tek munkája iránt. Megyénkben különösen a ter­melőszövetkezetek ifjúsági szerve­zeteire toll fokozott gondot fordí­tani. Ott, ahol a párlszervezel és a tsz vezetősége nemcsak azért foglalkozik a fiata­lokkal, mert mástop esetleg meg­bírálhatják, hanem azért, mert látja bennük az új eszmék, új módszerek iránti fogékonyságot, ott az eredmény azonnal tükröző­dik. A mezőtúri Bercsényi TSZ DISZ szervezetének fejlődése jól pél­dázza ezt. Amíg a vezetők csak úgy tekintették a szervezetet, hogy: jó, ha van — hát legyen, nemigen di- csekedlh'sttek a fiatalok lelkesedé­sével, enedipériyeivel. Az elmúlt évben azonban változás történt- Gombás etvtárs, a tsz páriszerve- z'stének titkára és Varga Zsig- mond, a tsz elnöke kezdték belátni, hogy a fiatalckom nagyon sok mú­lik. Varga elvtáns ekkor végezte a zsámbéki mezőgazdasági szakisko­lát, s ott tanulta meg, hogy a fiatalok olyanok, ahogyan bánnak velük, s amilyennek nevelik őket. A változás eléréséhez hozzájárult az is, hogy E. Tóth Ferenc elvtáns személyében jó, rátermett DISZ titkárt kaptak a tsz fiataljai. E. Tóth elvtárs tavaly töltötte le ka­tonaidejét. A honvédségnél sok hasznos tapasztalatot gyűjtött, amit most hasznosít. Az első tennivaló a szervezeti élet megszilárdítása volt. El kellett tüntetni azt a sza­kadékot, amely a városi és a ta­nyai fiatalok között volt. Az év­tizedek során üdalalkuit rosszat, a várostól távol élő fiatalok oktalan lebecsülését sem lehetett _ fi­gyelmen kívül hagyni. Ha tovább akartak haladni, ezt a széttagolt­ságot meg kellett szüntetni. Közös össze jöveteleket, mulatságokat szer­veztek hát. Együtt szórakoztak a fialtattak. A DISZ gyűléseket is ügy tartották meg', hogy egyezer a tanyaiak jöttek be a városiba, más­kor pedig, a városiak mentek ki a tanyára. A vezetőséget is úgy vá­lasztották, hogy kintiek is, váro­siak is legyenek benne. A tsz életét, terveit, a nehézsé­geket jobban megismertették a fia- taickkal. Ezzel elérték, hogy fele- lősséglélijeiiebben dolgozzanak. Nem múlik el úgy DISZ gyűlés, vagy vezetőségi ülés, hogy a tsz vezetői közül valaki részt ne vegyen rajta. Nemcsak ott vannak, hanem tanácsokai is adnak a fiataloknak, s ha úgy kívánja a helyzet, di­csérnek, bírálnak. Gombás elvtárs és Varga ■ elvtárs különös gondot fordítanak arra, hogy a taggyűlésen és a közgyűlé­sen mindig szó essen a DISZ szer­vezet munkájáról. Az októberi közgyűlésen Varga elvtáns megdi­csérte Szűcs Gábor, Szegedi La­jos és Tarr Imre fiatal kocsisokat. Mindhárman fáradságot nem is­merve dolgoztak azért, hogy az őszi vetést mielőbb befejezzék. — Kora reggel befogtak, s ha az idő úgy engedte, késő estig vetettek. Szegedi Lajost szorgalma, a tsz- hez irtató hűsége elismeréséül az elmúlt taggyűlésen felvették a párt tagj'siöltjének. E. Tóth elvtárs jó DISZ titkár, megtalálja a módját, hogyan ser­kentse a fiatalokat. Mindenekelőtt saját példamutatáséval ad bízta­tást. Mint az építőbrigád tagja, 554 munkaegységet teljesített ezévben. A tsz vezetőségével egyetértésben a DISZ .jutalmakat is tűzött ki a legszorgalmasabb fiatalok számára. Töltőtollat, öngyújtót, szájharmoni­kát. könyvet, a lányoknak díszkö­tésű emlékkönyvet vásároltak. Eze­ket olyanok kapták, mint pl. Ku- rilla Julia, aki 716, vagy Takács Lajos, aki 451 munkaegységet ért el az idén. Számos olyan DISZ tag van a Bercsényi TSZ-ben. aki tettekkel adott választ a vele való törődésre, az iránta tanúsított sze­retetne. Hamis túlzás volna azonban azt mondani, hogy a Bercsényi TSZ DISZ szervezeténél minden a leg­nagyobb rendiben van. Hiányzik még a rendszeres politikai munka, a munkafegyelemre való szüntelen nevelés. Több gondot kell fordí­tani, főleg a tanyán élő fiatalok oktatására is. Jelenleg a TSZ hatvan DISZ tagja közül mind­össze nyolcán járnak a Petőfi is­kolára. Gondolni keli arra, hogy csak az állandóan erősödő alapokra épülő eredmények lehetnek igazán tartó­sak. Az ENSZ közgyűlésének 10. ülésszaka — a politikai bizottság munkája New York (TASZSZ). Az ENSZ Politikai Bizottságának no­vember 30-i ülésén megkezdtem a leszerelési kérdés és „a nemzetközi feszültség további enyhítésére és a nemzetközi együttműködés fejlesz­tésére irányuló intézkedések” kér­désének tárgyalását. A két kérdést egyidejűleg vitatják meg. A vitában elsőnek V. V. Kuznye- cov, az ENSZ-közgyülés 10. ülés­szakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője szólalt fel. Az ENSZ Leszerelési Bizottsága által előterjesztett jelentés és anya­gok tanulmányozása — mondotta Kuznyecov — azt mutatja, hogy a leszerelés kérdésében hozott köz­gyűlési határozatok, köztük az 1954-ben tartott IX. ülésszak hatá­rozata teljesítetlenül maradtak. Az ENSZ Leszerelési Bizottsága és a Bizottság Albizottsága nem dolgo­zott ki olyan megfelelő határozati javaslatot, amely a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, a fegyver­zet lényeges csökkentésének vég­rehajtására, a nukleáris fegyver el­tiltására és a hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésére irányul. Az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében tíz év óta tárgyalják a lesze­relési problémát. A népek figye­lemmel kísérik az ENSZ-nek e té­ren végzett munkáját és olyan reá­lis eredményeket várnak, amelyek megszabadítják az emberiséget az új háború veszélyétől és világszerte biztosítják az emberek nyugodt, békés életkörülményeit. A Szovjetunió arra törekedett és törekszik, hogy haladást érjen el ennek az igen fontos problémának a megoldásában. Bár az ENSZ Leszerelési Bizott­sága és a Bizottság Albizottsága nem hozott megegyezéses döntése­ket olyan fontos leszerelési kérdé­sekben, amelyekre nézve lényegé­ben már meg volt a megállapodás, a Szovjetunió küldöttsége eltökél­ten folytatja a megegyezés keresé­sét, hogy végeszakadjon a fegyver­kezési hajszának. A Szovjetunió küldöttsége a nemzetközi feszültség enyhítése, az államok közti kölcsönös bizalom megszilárdítása és az új háború veszélyének megszüntetése végett szükségesnek tartja, hogy erőfeszí­tések történjenek a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver eltiltásáról szóló nemzetközi meg­állapodás mielőbbi megkötése vé­gett. Az ezirányban teendő első lépés­ként rögzíteni kellene a közös meg­állapodást azokban az alapvető kérdésekben, amelyekre nézve az érdekelt felek álláspontja, vagy megegyezik, vagy pedig jelenté­kenyen közeledett egymáshoz. Ha a közgyűlés X. ülésszaka megvizsgálná a leszerelés kérdését és olyan határozatot hoznak, amely elősegítené e kérdés mielőbbi meg­oldását, ez teljesen megfelelne min­den nép létérdekeinek, különösen pedig annak, hogy a béke megszi­lárduljon, és az emberiség megsza­baduljon a pusztító atomhácorú ve­szélyétől. (MTI) A SZOVJET SARKVIDÉKI KUTATÁSOK TERVE Fasailij Burhanov, az Északi Tengeri Ut Főigazgatóságának ve­zetője, a TASZSZ tudósitójával folytatott beszélgetés közben ismer­tette a küszöbön álló Harmadik Nemzetközi Geofizikai Ev-vel (1957 —1958) kapcsolatos szovjet sarkvi­déki kutatások terveit. — A Nemzetközi Geofizikai Év terveiben — mondotta V. Bur­hanov — önálló részt alkotnak az arktikus és subarktikus te­rületeken végzett komplex meg. figyelések. — A Szovjetunió, amelynek északi halárai többezer kilométerre benyúlnak az Északi Jeges-tengerbe, a legaktívabban részt vesz az Északi-sarki tudomá­nyos munkák programjának meg­valósításában. A Szovjetunió tudományos intéz­ményeiben nagy körültekintéssel készülődnek ezekhez a kutatások­hoz. Úgy tervezik, hogy több mint száz állandó sarki állomáson foly­nak majd a megfigyelések. Néhány új állomás felállítását is tervbe vél­ték. A tudomány szempontjából igen igen érdekesek azok a munkák, amelyeket az Északi Tengeri Ut Főigazgatósága Északi sarkkutató intézetének öt obszervatóriumában végeznek. Ezek az obszervatóriu­mok Barentsburgban (Spitzbergák szigete), a Csendes öbölben (a Fe­renc József-földön) Dickson-szige- léti, a Tikszi öbölben és Fever ki­kötőben létesültek. Mind az öt ob­szervatórium az Északi Sarkkörön tül, az északi szélesség 70. cs 81. foka között terül el. A Nemzetközi Geofizikai Év programja szerint az Északi-sarki Medence központi részén három nagy tudományos úszóállomás vé­gez majd megfigyeléseket. A há­rom állomás: a már hosszabb idő óta működő „Északi Sark-4” és „Északi Sark-5”, továbbá az újon­nan megszervezett „Északi Sark-6” úszóállomás. Ez az állomás az „Északi Sark-2” úszóállomás 1950— 1951-ben megtett útját folytatja. Az „Északi Sark-2” állomás vezetője M. M. Szomov volt, a Szovjetunió Hőse, a földrajzi tudományok dok­tora, s most ő vezeti a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának déli sarkvidéki expedícióját. Az Eszaiki Jeges-tenger óriási tér­ségeit úgynevezett mozgó tudomá­nyos csovortok segítségével tanul­mányozzák majd. Úgy tervezik, hogy ezek a csoportok az Északi- sarki Medence központi részén több mint 500 ponton végeznek majd megfigyeléseket. A csoport tagjait repülőgéppel szállítják a jégre. A sarkvidéki hajózás is nagy szerepet játszik majd a délkörök mentén az időjárás rendszeres megfigyelésé- benben. A Nemzetközi Geofizikai Év tervében a délkörök rendszeres megfigyelései is szerepelnek. h'xenbicül aerológiai, meteoro. lógiai, oceanográfiai és egyéb tudo­mányos megfigyeléseket végeznek majd a tengeri expedíciók a szovjet sarkvidéki flotta hajóin. Nyáron az Északi-féltekén a sarkvidéki kuta­tásokban résztvesz az „Ob” Diese 1- rendszerü tengerjáró villamoshajó amelyet rövidesen az arktikus szá­razföld partjaihoz irányítanak E hajó személyzete egv esztendő alatt a Földgolyó két ellentétes sarkvi­déki területen jár majd. A sarkvidék központi és a sarki tengerek északi segítségével rádió- meleorolóniai állomások segítségé ”el végzik maid a megfigyeléseket Ezek az állomások emberek nélkül fonnak maid dolgozni. .4 szovjet tüdősök állandó és niozgő állomások segítségével kí­vánják megvalósítani a tudomá­nyos kutatásoknak ezt a hatalmas programját. A program lehetővé te­szi a sarkvidék természeti viszo­nyairól, a tengeri áramlatokról, az úszó jég útjáról meglévő ismeretek kiszélesítését és ezzel a veszélyte­len hajózás biztosítását az Északi Tengeri Ütőn. A Sarkvidéken több év óla foly­tatott hatalmas kutató munkálatok természetes következménye, hogy a Szovjetunió résztvesz a Nemzetközi Geofizikai Év megvalósításában. Országunk résziveit az 1882—1883- ban és 1932—33-ben megtartott El­ső és a Második Nemzetközi Geofi­zikai Év tudományos munkájában. A Szovjetunió vezető helyet foglalt el a Második Nemzetközi Geofizi­kai Év munkálataiban. Ebben az időszakban létesült az Északi Ten­geri Ut Főigazgatósága, amely 1957- ben ünnepli fennállásának negyed- százados jubileumát. Ugyancsak a Második Nemzetközi Geofizikai Év­ben — a ,.Szibirjakov” jégtörő hajó nyugatról keletre megtett útjával vette kezdetét a rendszeres hajózás az Északi Tengeri Utón. Azóta a széleskörű tudományos munkák eredményeként a szovjet emberek komoly sikereket értek el az Északi Sark meghódításában és nem kétséges, hogy a küszöbön álló kutatások a sarkvidéki területek még behatófyb megismerését ered­ményezik. A szovjet tudósok nagy meg­elégedéssel fogadják azt a körül, ményt, hogy a Harmadik Nemzet­közi Geofizikai Évben a sarkvidék• kutatások t>rogram*ának ueou'dósí- fásában résztvesz Kanada, Norvé­gia. Svédország. Anglia és még sok más ország. A Szovjetunió tudós"! ''■észsiQóel dolgoznak együtt kül­földi kollégáikkal és remélik, hoov ez az együttműködés a tudomány haladása érdekében megszilárdul, elmélyül. N E M Z E TKÖZI SZEMLE hűt sinew tif tt írifÁl&nsÓíd „Az indiaiak ma az egész ország­ban —• Kasmír hófödte hegycsú­csaitól Travankor trópusi dzsunge­léiig — csupán egyről beszélnek: két szovjet vezető — Nyikolaj Alek- szandrovics Bulganyin és Nyikita Szergejevics Hruscsov — megérke­zéséről”. Ezeket a sorokat Hvadzsa Ahmad Abbasz. a neves indiai író vetette papírra a Szovjetuinó veze­tőinek Uj-Delhibe érkezésekor. Kedden hárommilliónyi ujjongó néptenger fogadta az indiai kőrút­juk utolsó állomására — Kal­kuttába érkező szovjet államférfia­kat. És szerdán a példátlan méretű tömeggyűlésen több mint kétmillió indiai viharzó tapsa szakította meg szinte mondatonként Hruscsov elv- társ szavait. Ez a zsadalalos fogad­tatás, a felejthetetlen tömeggyűlés, méltó megkoronázása volt a szov­jet vendégek kéthetes indiai dia- dalútjának. A barátság. a népek közötti testvériség diadalúija volt ez. És van némi alapja annak, hogy az ingerültségtől és az irigy­ségtől szinte fuldokló nyugati tröszt-sajtó — különösen az angol lapok — ezt írják: „A szovjet veze­tők valósággal meghódították In­diát”. Sőt. az Indiából kitessékelt körök tollforgalói azt is megírhat­ták volna, hogy a szovjet államfér­fiak népük képviseletében meghó­dították azt, ami e hatalmas és nagymultú országban a legdrágább, a legértékesebb — az indiai nép szívét, szeretetét, barátságát és bi­zalmát a másik nagy nép — a szov­jet nép iránt. „Az indiaiak és az oroszok test­vérek!” — ezt hirdette India-szerte száz- és százezer transzparens, ez a jelmondat hangzott íel milliók aj­káról. Ezzel szemben az angol kommen­tátorok legfeljebb arra emlékeztet­hettek volna, hogy a brit birodalom flottájának és gyarmati hadseregé­nek annak idején „csupán” India földjét, mesésen gazdag kincseit és kizsákmányolható „emberanyagát” sikerült meghódítania. Nem csoda hát, hogy ezek a körök nem ünnep­ük harangzúgással a szovjet állam vezetőinek indiai látogatását. Külö­nösképpen az nyugtalanítja őket. hogy ezúttal nem csupán államférfiak látogatásáról és visz ontJ átogat ás áról van sző — noha ez önmagában is igen nagy jelentőségű —, hanem a világ tanúja két nagy nép találkozásá­nak, baráti egymásra találásának. „Ne átitassuk magunkat! — írta a Western Mail. című konzervatív angol lan — Bulganyin és Hruscsov indiai látogatása a lehető legna­gyobb fontosságú esemény... Ha Edén, vagy Dulles huiiába látoga­tott, az üdvözlés, amelyben része­sültek. sohasem haladta meg a /etil. ügy minisztériumok protokoll-szabá- lyainak határait. Mindig hiányzott a népi vonás... A Szovjetuniói In­diában nagyon sokan az elnyoma­tás elleni lázadás jelképének tekin­tik, akár imperialista, kapitalista, vagy fasiszta elnyomásról is le­gyen szó”. így írt a Western Mail. A tárgyi­lagosság kedvéért azonban meg kell jegyezni, hogy az angol kon­zervatív lap szemleírójának meg­állapításai nem egészen pontosak — legalábbis, ami Dulles amerikai külügyminisztert illeti. A cikk szer­zője ugyanis elmulasztotta — talán csak íeledékenységbol — megemlí­teni. hogy amikor 1952-ben ázsiai körútja során Dulles Uj-Delhibe érkezett — százezres tömeg várta. Dul’es ilyen feliratokat olvashatott a transzparenseken: „Ami Go Ho­me'!” — ,.L- az amerikai háborús gyujtogatókkalI” — „El a kezekkel Koreától!”. Nagyon kérdéses, hogy vajon az amerikai külügyminiszter örült-e a fogadtatásában kifejezés­re jutó „népi vonás” ilyetén meg­nyilatkozásának. ö — ellentétben a Western Mail szemleírójával — bizonyára még ma sem feledkezett meg erről. „Történelmi jelentségű látoga­tás!” — így méltatta Nehru Bulga­nyin és Hruscsov elvtárs találkozó­ját India vezetőivel és népével. És India miniszterelnöke egyáltalán nem túlozta a találkozó jelentősé­gét. A két nép egymásiránti rokon- szenve nem véletlen, újkeletű je­lenség. Gyökerei századokra nyúl­nak vissza, de az igazi egymásra találás útját az októberi forradalom fénye világította meg. A szovjet nép min­dig nagy együttérzéssel kísérte In­dia népének nemzeti felszabadulá­sáért vívott hősi küzdelmét. Lenin szilárdan bízott az indiai nép győ­zelmében a külföldi leigázók fö­lött. S amióta India a nemzeti füg­getlenség útjára lépett — elhárul­tak az akadályai annak, hogy a ro- konszenv hajtásai a barátság meg­dönthetetlen fájává izmosodjanak. Éppen ennek vagyunk tanúi nap­jainkban. A két nagy nép barátságának ha­talmas nemzetköz’ jelentősége van, A szovjet és az indiai nép együttes erőfeszítése a nemzetközi feszült­ség enyhítésére már eddig is felbe­csülhetetlen szolgálatokat tett az egyetemes béke ügyének. Gondol­junk csak, — hogy egyebet ne em­lítsünk — a koreai és az indokínai háborús tűzfészek kioltására. Nem kétséges, hogy a baráti kötelékek szorosabbra fűzése a békés egymás mellett élésnek Nehvu és Csou En- Laj meghirdette öt elve alapján — újabb hatalmas erőgyaranodást je­lent a tárgyalások politikájának győzelméért vívott harcban. A Szovjetunió, India és a népi Kína barátsága, együttműködés'- a nemzetközi élet sok fontos kérdé­sében — Ázsia és a világ békéiének egyik legíoniosabb fényezője Ez a napról-napra fejlődő, erősödő barátság nemzetközi szempontból azért is nagyjelentőségű, mert ra­gyogó példát mutat a különböző társadalmi és gazdasági és rendsze­rű államok szoros együttműködésé­re. Amikor Bulganyin és Hruscsov elvtársak egyhetes burmai látoga­tásuk után visszatérnek Uj-Delhi­be, a Szovjetunió és India vezető államférfiai megvetik, illetve ki­szélesítik a népeik között fennálló barátság szilárd alapjait — egyez­ményeket dolgoznak ki a gazdasági, kulturális és tudományos együtt­működés kiszélesítésére. Az iparo­sítás nagy munkáján dolgozó indiai nép sokat vár ettől az együttműkö­déstől. A két nép közötti barátság to­vábbi növekedésének lehetőségei szinte korlátlanok. A Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az In­diai Köztársaság népei a világ la­kosságának több mint felét teszik ki. Ezt is számításba véve, a'ig le­het eltúlozni e barátság erősödésé­nek messze sugárzó kihatásait az egész világhelyzet jövőbeni alaku- 'ására, különösen, ami az elmaradt, tegnap még gyarmati népek feilő- dését illeti. Ezért teljesen érthető, hogy míg a gyarmatosító körök alig tudják visszafojtani dühkitörései- ket, addig a világ békeszereto köz­véleménye a legnagyobb rokon- szenvvel üdvözli a Szovjetunió és Tndia barátságának megnecsét•'lé­sét — a két nanv nér> találkozását. Bíztató feüődés előtt áll a Szolnoki Fűtőház kulturcsoport;a f^saknem tíz éve annak, hogy ^ megalakult a Szolnoki Fűtő­ház kulturcscportja. Kevesen kezd­ték. A hires tánccsoport akkor még csak négy tagból állott. Azóta mai­sok új taggal szaporodott a számuk. Igaz, hogy a legtehetségesebbeket mindig át kellett adni a Néphad­sereg Művészegyüttesének az Ál­lami Népi Együttesnek, vagy a SZOT tánckarának. A fűtóháziakt nak ilyen esetekben újabb tehetsé­ges fiúk és lányok után kellett néz­ni, pótolni kellett azokat, akik el­mentek. Egy évvel ezelőtt megkapták a .Szocialista Kultúráért” kitünte­tést. Megérdemelték, s ezt a szol­noki közönség tudja legjobban. Most.úiabb bemutatóra készül­nek. Uj műsorukkal december 17- ón Karcagon, január 2-án Szolno­kon lépnek Tel. Az énekkar fö’ee népdalfeldolgozásokat, a tánekar oedig népi táncokat tanul erre az alkalomra. December 17-ig szeret­nék még kidolgozni az ének- és tánckar közös szárnál, Kodály vi­lághírű művét: a Kállai kettőst. Eddig a fűtőházi kulturcsoport- nak nem volt színjátszó rész ege. Most majd az is lesz. Igaz. még mindössze hat-hét tagból áll. de kezdetnek ez is elég. Már készül­nek a szilveszterre. Vidám kabaré­műsorral szórakoztatják majd a kö­zönséget. Most folyik az állomás, a pálya- ‘enntartás és a fűtőház kulturcso- óortjainak Összevonása. Ha ez meg. örténik. csaknem háromszorosára •melkedik az együttes száma. Úgy ervezik. hogy a központosítás után a férfikórus mellé női kórust is terveznek. Minden feltétele megvan tehát -nnak. hoev a csoport továbbra is megtartsa jó hírnevét. S hogy ez tóy is lesz. nem kétséges. A szol­noki közönség sokat vár tőlük, s bi­zonyára nem csalódik bennük.

Next

/
Thumbnails
Contents