Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-20 / 273. szám
Negyvenkilencedik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 november 20 Időben szólunk (Kép a Járműjavítóból 1954. telén) Szolnoki Cellulózegyár: — Hát szervusz fiam. nehogy aztán Sztélinvárosban szégyent hozz apádra. Kedves színházlátogató barátom ! Ne hozz szégyent rém* (A Szolnoki Cellulözegyárban kísérletezték ki a Sztálin- városban épülő új szj maceílulózegyár gyártási technológiáját) — Egy csavar megvan szaktársak, most már csak 999 darabot kell kikaparni a hó alól. Egy szegény telefonáló panaszai nél ielállsz és leveszed a kabátodat, A színpadon folyik a játék, neked az egyik szerelmi jelenetnél eszedbe jut: „Hopp, nekem cukrom is van, de hol?” Megindítod az izgalmas hajszát. Félórai zörgés, mocorgás, sziszegés, dühös morgás után megtalálod az öledben, a kabátod zsebében. Hogy szomszédjaidat lecsillapítsd, illedelmesen sorra megkínálod őket. A „Sybill” előadásán melletted ültem. Feltétlen az értésemre akartad adni, hogy te milyen művelt vagy. Megmagyráztad: Poire nem vodkát fogyaszt olyan jóízűen, hanem limonádét. Li-mo-ná-dét! Érti? — kérdezted tőlem, (Értettem.) Felvilágosítottál továbbá, hogy Poire nincsen berúgva, csak tetteti rna- gát. Szí-nész-ke-dik! Tudja?! (Tudom! ...) Ugyanezt a vöd,kára vonatkozó észrevételedet, nagybecsű véleményedet fél esztendő múlva „A nagy műtét” előadása alatt szintén szóról szóra kinyilatkoztatni méltóz- tcvttál. Az „Aranyember” előadásán is egymás mellett ültünk. Abban a képben, amikor Tímár Mihály ki- bonjta a kincses-zsákot és a jó és a rossz kezd csatázni benne, te a fülembe sziszegted: „Ez bolond, hiszen magában gagyarog”. Szóval nem tudok tőled megszabadulni. Ott vagy a színházban, a moziban, a hangversenyen. Gügyögsz, gagyogsz, cukrot osztogatsz, az orrodat fújod, izegsz-mozogszi percenként a véleményedet nyilvánítod arról, ami a színpadon történik. Valami szörnyű balhiedelem él benned. Arra gondolsz, ha nem késnél el, ha nem zavarnád az előadást, akkor a színészek — egészen biztosan — nem tudnának jól játszani. Milyen jó, hogy vagy! Különben nem lenne módomban miattad végig dühöngeni az előadást. Gazda Zoltán Bocsáss még a hivatalos megszólításért, de rólad van szó. (Gondolom, akinek ez az írás nem inge, nem veszi magára.) Bemutatkozásra nincsen szükség, ismerjük egymást. Lehet, hogy te nem emlékszel rám, sajnos, én ismerlek téged. Miről? Mindenekelőtt arról, hogy te vagy a színházban az állandó ké- sönjövő. Tudom, szereted a középső helyet, mert onnét jobban látsz. Hogy elfoglald, megrohamozod a széksorokat, tíz lábon taposol végig, ugyanannyiszor megfordulsz, bocsánatot kérsz, gügyögsz, gagyogsz, dörmögöl. Miután nagynehezen megtaláltad a helyedet, nagyon kicsire hú- zódol össze, nehogy rosszallóan nézzenek rád. Tíz perc múlva érzed, hogy borzalmas meleged van! Tudom, „elővigyázatosságból” nem telted a kabátod a ruhatárba, mert az előadás végén nem akarasz tolakodni, verekedni. Most verejtékezel — aztán a legdrámaibb jelenet5 kengyeli gépállomás körzetében még mindig dívik a fekete- szántat). Kérem, én arra vagyok kárhoztatva, hogy a naponta többször te- telefonon kell beszélnem — méghozzá Szolnokon. Ezért sápadt az én orcám, karikásak az én szemeim és éjszakánként üvöltözök, mert äunomban telefonkészülékek táncolnak körülöttem, mindegyiknek hatalmas szája van és mind rajtam röhög. Én ezt nem bírom tovább, tessék engem meghallgatni, utóvégre én is ember vagyok, érző szívem van, vannak idegeim, ha ezt a posta nem is ve.-zi tudomásul. Elmondom tehát két telefonálás történetét. Sürgősen beszélnem kellett a Tökmag Kiszerelő Vállalattal. Felütöttem a telefónkönyvet: Ta ... Ti... Tö .;. megvan. Teilefonszá- mot n-m találtam, csali egy magyarázatot. Azt mondja .hogy: lásd Szolnok megyei Tökmagkiszérelő Vállalat. Vissza az Sz betűhöz. Sza... Szí .:. Szó ..: megvan a száma 89—93. Tárcsázok, a vonal azonnal kapcsol. Hallom, hogy csöng. Csöng egy percig, két percig, háromág, ötig, de nem veszi fel senki. Hopp, jut az eszeimbe, talán megváltozott a száma. Keresem azt a betétlapot, amely legjobb emlékezetem szerint már megsárgult, olyan régi. de nem találom sehol. Utóvégre egv ilyen papírlap igazán elkallódhat hosszú hónapok során. Nincs és nincs. Átmegyek tehát a szomszéd irodába és kérem, hogy adják ide, hadd nézem meg azt a számot. Ott is keresik vagy egy félóráig, közben olyan barátságosan néznek rám. hogy a hátamon végigfut a hideg. Azt már el sem merem gondolni, hogy mi járhat az eszükben rólam, a legkevesebb az lehet, hogy a családfámat em- ecetik. Végre megvan a melléletet csakugyan megváltozott a szám. 96—98 Rohanok vissza a szobámba, tárcsázok. megkönnyebbülten felso- hajtok. c>ene a telefon és felveszik a kagylót. Egy férfi hang jelentkezik: — Halló, itt a Passzírozó Vállalat — N’m a Tökmag Kiszerelő? — ’•kién elhalóan. — Nem, — csapják le a kagyló' a vonal túlsó végén. Allov és bőrmii ok a te’efonké=zií- ékre, az a nyavalyás, m'r nappa 1« Via Vörös nemcsak éj'Z.aka. Hívom a tudakozót a 08-at. Tőr- 'cázök egyszer. kétczer... tízszer.. húszszor, nem veszik fel a kagylót. (De jó. hogy még nem találták fel a távolbalátó gondolatot vasó gépet, mert a posta azonnal feljelentene becsületsértésért.! Végre félóra múlva jelentkezik a tudakozó. Megkapom a helyes tele- fonszáanot. De ez még nem minden. Üiök odahaza, békés családi kőiben, egyszer csak csörög a telefon. Én előbb érem el, mint a felesegem. Mikor felveszem a kagyló; az asszony ott áll mellettem. — Te vagy az, Fucikám? — kérdezi egy sivítós női hang. csak úgy visszhangzik tőle a szoba. A feleségem arca azonnal elsötétül. Hebegek: — Kérem, téves kapcsolás... — Dehogy téves — csacsogja a nő, — hát nem ismered meg a hangomat? »««♦««♦♦»«»♦♦»»»♦»»«««»«««»»♦»♦♦»»«»»«««MO« Hirtelen úgy kiráz a hideg, mint-» ha maláriás lennék: — Kérem, itt a 75—18 beszél;. s — Hetvenöt — tizennyolc — csodálkozik a női hang — nem a 74—92? — Nem. Mondtam, hogy téves a kapcsolás. A 75—18 az én régi tele- fonszámom, azt megkapta az Ing- foltozó Vállalat, de mivel az az- óta megszűnt és Harisnyastoppold Vállalat költözött a helyére, most araiak a telefonrzáma. — De akkor miért nincs ennek nyoma a telefonkönyvben? — kérdezi felháborodottan a nő. — Hogy miért?.— üvöltöm. — Ezt kérdezem én is, de hiába. Tessék talán a postához fordulni, hogy a zűrzavar megszüntetése érdekében és az emberi szeretettől vezérelve. végre adjon ki egy új telefonkönyvet. t. k. ..................»»»♦♦♦«♦«»««»♦»«»»«««♦«»»»«»♦»» Nin csen 10 esztendő különbség így épít a Sztálinvárosi Építő Vállalat Martfűn 1955-ben. így épít a Szolnok megyei Építő Vállalat Szolnokon, szintén 1955- beu. /Vem pillanatfelvétel Játtsberényből öt liter után a legbiztosabb az édes anyaíöld Zárszámadást után Termelőszövetkezeti tag, aki szorgalmasan dolgozott egész esztendőben. Termelőszövetkezeti tag, aki — dohát minek ide különösebb magyarázat? Sötét i t í
