Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-19 / 272. szám

1955 november 19.

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

3

Vörösmarty Mihály halálának WO. évfordulóján

Hetven forintot ér egy munkaegység

— Beszélgetés a rákóczifalvi II. Rákóczi TSZ elnökével —

BáráncLi Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke a feje búbjára tolta fel a kucsmát, úgy számol a könyvelővel. Rengeteg a munkájuk, nem érnek most rá holmi idegenekkel foglalkozni: a zárszámadás előkészítésén munkálkodnak. De mivel mi is éppen erről akarunk hallani, félbehagyják addig, amíg elszívnak egy cigarettát. Eközben pedig a következő párbeszéd zajlik le.

út

— Milyen eredményekkel zárják az évet? — kérdezzük.

— Eredményesebben, mint tavaly, bár akkor se volt kevés a jövedelem. A múlt esztendőben 62 forintot osztottunk munkaegységenként, ezzel szemben az idén 70 forintot ér egy munkaegység. Ahogy számoljuk, kétezer forint felett lesz a tagok átlagos havi jövedelme.

•

— Melyik dolgozó keres legtöbbet?

— Bogár György fogatos. Van neki 493 munkaegysége, ez pedig több. minit 34 ezer forintot jelent. De persze, a többiek se keresnek ennél sokkal kevesebbet, hisz legtöbbjüknek háromszáz felett van a teljesített munkaegysége.

— Melyik gazdálkodási ág volt a legkifizetöbb?

— Az állattenyésztés, ezen belül is a sertésbízlalás. Ebben az évben 46 disznót hizlaltunk meg és kilencven ezer forintot kerestünk vele. Van a szövetkezetnek kilenc fejős tehene. Nem sok ez, de jócskán hoz hasznot a konyhára. Tejből ötven ezer forint volt a jövedelmünk.

— És a növénytermesztés?

— Arra sem panaszkodhatunk. Szép termésünk volt gabonafélékből. A búsa 12 és fél mázsát adott holdanként. Termett még 700 mázsa kukoricánk. Bőven tudtunk volna belőle osztani, de a tagság úgy határozott. hogy nagy része maradjon meg takarmánynak. Szépen sikerült a dohány is. Négy holdon 33 mázsa termett, ez pedig hatvanezer forintot jelent.

— Ha ilyen szép eredményekkel zárják ezt az évet, akkor valószínű, hogy nincs sok baj a munkafegyelemmel, a tagság munkaszeretetével?

■—• Nincs azzal semmi baj. Büszkék vagyunk arra valamennyien, hogy szövetkezetünkben kiváló szorgalmú, példásan dolgozó emberek vannak. Nálunk senkit se kell kétszer figyelmeztetni a kötelességre. Kiss Lajos növénytermesztő ae őszi vetésnél két napig dolgozott egyfolytában, éjszaka is. Vele tartott Bognár György, de a többiek se lazsáltak.

— Hát az asszonyok?

Szorgalmasain járnak dolgozni.

Különösen a kapálásnál, répaszedésnél végeztek jó munkát. Sok

közük van ahhoz, hogy eredményesen zárjuk az évet. Ha már az asszonyokról van szó, feltétlenül meg kell említeni özv. Perei Ba- lázsnét, aki 378 munkaegységet szerzett ebiben az esztendőben.

— Amint a tényekből látszik, mindenki meg lehet elégedve a részesedéssel. De hogyan áll a szö- vekezet a közös vagyon gyarapításával?

— Gondoltunk erre is. Hiszen a beruházások nem jelentenek mást. minthogy megalapozzuk az eljövendő esztendők munkáját. — Az idén 200 ezer forinttal gyarapítottuk a közös vagyont. Persze, ez nem nagy szám, de ehhez azt is tudni kell, hogy kis szövetkezet var gyünk, mindössze 45 tagunk van. és 240 holdon gazdálkodunk. Ehhez képest nem kevés a kétszázezer. Az idén vettünk két villanymotort, egyet a darálóhoz, egyet a szecska- vágóhoz. A szecskavágót is most vásároltuk sok egyéb munkagéppel együtt. Ezenfelül építettünk száz férőhelyes süldőszállást. öt tehénnel és 15 anyakocával szaporítottuk az állatállományt, összesén van 18 szarvasmarhánk. 105 sertésünk — ebből 70 a gazdaságon belüli szaporulat — és öt pár lovunk;

Karcag termelőszövetkezeti város kulturotthona változatos művelődési lehetőségeket biztosit a dolgozók számára. A termelőszövetkezetek tagsága széleskörű ismeretekre tehet szert a szakkörökben. A hat különböző szakkörben mintegy 250 dolgozó tölti hasznosan a szabadidejét. A méhészeti és kertészeti körnek 60 tagja van, a gazdasszony körben pedig 40-en ismerkednek a szabás-varrással. Élénk munka folyik a fotószakkörben is. A fényképészeiét kedvelő fiatalok rendszeresen készítenek felvételeket a város életében előforduló eseményekről. Ugyancsak mozgalmas az élet a színjátszóknál is. Itt számos termelőszövetkezeti fiatal ismerkedik a színpad-kulturával s merész vállalkozásokba kezdenek. Legutóbb a „Pettyes”-t játszották nagy sikerrel, most pedig az „Aranyember’’ bemutatójára készülnek. A tánckör követésre méltó munkát végez: tagjai összegyűjtik a helyi eredetű táncokat, amelyeket azután betanulnak és műsorra tűznek. Az énekkarnak igen sok tehetséges tagja van, a versenyeken mindig dicséretesen szerepelnek.

A városban 12 olvasókör működik. A város központjától távol lakó termelőszövetkezeti tagok ezekbe a körökbe járnak szórakozni esténként. A kultúrotthon a téli hónapok során minden héten elküldi színjátszóit, énekeseit, táncosait va— A jövőre nézve milyen tervei vannak a szövetkezetnek?

— Nagy tervet akarunk megvalósítani a tavasszal. Kedvező adottságainknál fogva hasznos, ha konyhakertészettel is foglalkozunk. Szolnok itt van a tőszomszédságunkban, nagy piaccal rendelkezik, sok zöldségfélét képes felvásárolni. A rizsföld mellett nyitunk 16 holdas konyhakertészetet. Itt könnyű szerrel megoldható az öntözés, mert ponto-'an a rizstelep és a majdani kertészet között húzódik a csatorna. Vannak más elgondo’ósaink is. Amellett, hogy állandóan növeljük az állatállományt, szeretnénk létrehozni a szövetkezet tejfeldolgozó üzemét. Ha a tejterméket adjuk el, lényegesen nagyobb a jövedelem, a tejet viszont nem nagy gond feldolgozni, mert vannak nekünk ügyes asszonyaink.

*

Ez a zárszámadás jelentős győzelem, tanulságos bizonyítéka a közös gazdálkodás fölényének. A jobboldali elhajlók demagóg, kártevő politikáia nagy veszteséget okozott két évvel ezelőtt a szövetkezetnek. A tagság egyharmada maradt meg a közös gazdálkodás mellett. De ezek hűségeién kitartottak s nekik lett igazuk.

g. m.

lamennyi gazdakörbe, hogy a műkedvelő fiatalok szórakoztassák idősebb dolgozó társaikat. A kultúrotthon vezetősége megegyezett a TTIT helyi szervezetével abban, hogy közösen tartanak előadássorozatot a termelőszövetkezetekben politikai, agrotechnikai, zootechnikai és egészségügyi kérdésekről.

Jellemző a kultúrotthon sokoldalú tevékenységére, hogy még az úttörők szórakoztatására is kiterjed a figyelme. Elhatározták például, hogy Szilvi szterkor nagyszabású ünnepségen látják vendégül a város többszáz jól tanuló kisdiákját.

Eredményes kísérletek az újtipusú silózó kombájnokkal

Az ősz folyamán a Budapesti Szállítóberendezések Gyára tíz új- típusú silózó kombájnt készített. A kombájn a kukoricaszárat csaknem két méter szélességben levágja, szecskázza, majd pótkocsiba rakja. A gépeket kísérleti intézetekbe és állami gazdaságokba szállították. A Harceghalind Kísérleti gazdaságban az egyik gép már több hete üzemiben van. A kísérletek eredményeinek bizonyultak: a kombájn naponta nyolc-tíz holdon vágja le és siiózZa a kukorica- szárat. (MTI.)

1855. A megtorlás gyilkos őrjöngése már megszűnt, az ájult nemzetet Bach, „a civilizátor” tartja halálra fojtogató ölelésben. Európa csendes. A 48-as forradalmak rég elzúgtak, s úgy látszik, most már valóban „közel s távolban semmi fény nincs”.

Holott itt benn fel-felgyúl már egy-egy mécses. Tompa már dalra szólította a feldúlt berkek madarait — a költőket; kétségei közt vergődve Arany már az ellenállás és reménység balladáit zengi s ekkor — az őrület fél éjszakájában — a rendületlen hazaszeretet költőjének utolsó fellobbanása már nem a mécs. hanem villám pillanatnyi vakító fényével világítja be a nagy éjszakát: „Lesz még egyszer ünnep a világon”;

S most ráborul az utolsó éjszaka, elhallgattatni a romjaiban is félelmes erejű költő-Sámsont: 1855.

A haza azonban nem különálló, más népektől elválasztott, vélük szembekérillő tárgya szeretetének: ő kapcsolja össze először teljes világossággal a nemzet és emberiség ügyét. Hatalmas erejű Szózata a nagy világot, a népek hazáját is felelőssé teszi hazája sorsáért; A Gutenberg albumba c. epigrammájának nagyszerű víziói egy jövendő boldogabb embervilágképét idézik; a Gondolatok a könyvtárban — az egész emberiség haladásának kérdését vetve fel — a nemzet sorsával végződik. Nemzetek és emberek sorsának egysége a legszebb Vörösmartv-érzés: minden nép felel minden más népért s mikor hazája üdvén fárad a honfi, az emberiséggel szembn is teljesíti kötelességét.

Ez a szent egység csak kétszer borul fel pillanatnyilag: a lengyel szabadságharc leverése után az Emberek megdöbbentő képeiben s a mi szabadságharcunk bukásakor. De csodálatos ez a minden szavával lélek mélyéig ható költemény: a tiszta ember zokogása: Mi a világ nekem, ha nincs hazám?

Végül utolsó nagy költeményének kozmikus viharából újra diadalmasan zúg fel — még egyszer és utoljára — az emberségbe vetett hite; a hit az új világban, amely el fog jönni az emberiség és saját nemzete számára is.

november 19-én örök álomra hunyta le szemét Vörösmarty Mihály, a nemzet hajdani ébresztője, aki vele küzdött végig egy nagyszerű korszakot s vele bukott el a világot csodálatba ejtő harcban.

Mert pályájának kezdete egybeesik a nemzet ébredésének első szakaszával: az 1825-ös első reform- országgyűlést Árpád és a honfoglaló ősök kürtszava lelkesíti tettekre. S a hősi múlt felelevenítése további kisebb époszaiban, költeményeiben — mind figyelmeztetés, követendő példa saját korának: Cserhalom, Eger büszke hősei, de még a magánosán elhulló Nyári is. Hiszen a szolnoki vár elesténél a magyar hősiességet, halálig helytállást emeli ki a hazátlan zsoldosokkal, a „vendég katonákkal” szemben. Talán nem érdektelen a Szolnokról írt sorokat idéznünk ezen a helyen:

S íme, halála az első jel lesz arra, hogy nemzete él. November 21-én a kerepesi úti temetőben ezrek hódolnak néma gyászban a Szózat halott költője előtt. „Húszezer embernél több követte e koporsót s a fogatok számlálhatatlan sora lepte el az utcákat. A főváros népe, midőn a hazafiság és nemzetiség nagy költőjének ilyen fényes végtiszteletet adott, egyszersmind ki akarta mutatni hazafiúi érzelmét, hogy „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán!” — Írja temetéséről a kortárs Gyulai Pál Vörösmarty életrajzában.

S a sírból megindul Vörösmarty új élete. Kétség és remény közt őt idézi Arany 1861-ben: „Hallottad a szót: rendületlenül! Jóban és rosszban, ezrek, milliók énekelték nemzeti énekké lett Szózatát s a fasizmus poklában Vörösmarty Mihály földjét látja Radnóti Miklós, a halálba induló költő hozzá annyira mostoha hazában.

S mikor most, 100 év múltán meghajtjuk mi is gondolatban fejünket a nagy magyar költő sírja előtt — szabad nemzet szabad fiai — csengjen tisztán szívünkben az ő hite:

Legszentebb vallás a haza s emberiség.

Szalai János né

Mozgalmas az élet a karcagi kulturotthonban

Szolnok alatt magasan foly együtt a Zagyva Tiszával, Döledező, véres falakat hömpölyget alá, bús Tüköré a várnak, melyből fél tornyok, elomlott Várkapuk és paloták néznek bele puszta tetővel.

Itt, mikoron Nyárit vendég katonái magára Hagyva, kibujdostak, keseredten utánok elindult.

De, hogy az ösvényről még egyszer visszatekintett S tárt kapuit, az erős falakat szemlélte vívatlan, Nem mehetett tova, megfordult, mert sír vala lelke Ennyi gyalázattól. Betevé csikorogva vitorlás Szárnyait a kapunak s harcolva rogyott le tövénél.

TÓTH ISTVÁN I n

NEM OLYAN EGYSZERŰ

VIIL

Még nem is mondtuk, hogy éppen vasárnap történt az az elgondolkoztató esrt a vascsővel, helyesebben Vadász Farkával. Mert az ember átformálódása fontos ebben az egész históriában.

Vasárnap lévén, a téesz-szervező népnevelőik is jobban ráértek.

Vadász István ingujjra vetkőzve szöszmötölt az udvar hátulján. Foltozgatta a kerítést. Átmenetileg fényes csutkaszárakat dugdosott a hibás helyeikre s hulladék dróttal összecsinákclta valahogy. Kucsmáját meg-megcsustzan tóttá a fején, hogy a hajlongés melegét kiszeilőz- tesse alóla, öreges komótossággal szemlé'.gette művét. Mikor egy-egy szaka-at megreperált, hátrább húzódott: m-szirő! vajon hogy veszi ki magát?

Rá kéne pipálni — gondolt egyet. A kiszolgált cseréppipát szaja sarkába dugta. Majd konstatálván, hogy nincs megtömve, a derekán csüngő ko tők-zacskóból dohányt tömködött belé. Ügy harapta most már a foga közé De meg is kellene gyújtani, mert máskép nem adja ki a lelkit. Nyúl az öngyújtó masináért a puszhzsebbe De hogy lenne ott a tűzszerszám. mikor a strapa mellényben hagyta. Akkor meg ba kell sattyognj a házba.

Eopen a lövőt esattintotta el a középső udvar kiskapuján, mólkor ráköszöntek.

— Hasznos munkálod ást!

„Részük legyen benn?!“ — adta volna vis-za illően az üdvőz1ést. ha ismerősökkel áli szemben. De ezek „hivatalos*’ útón járnak A pisze, szőke ugrfüles leányzót valamelyik hivatalban látta már, de közelebbről más nem volt dolga vele. Mellette azt a zsebr ed ugort kezű. unott képű embert nem ismeri, így aztán

elégnek talált ennyit a vendégek fogadására.

— ... djisten!

A látogatók meg azt várták, majdcsak beljebb invitálja őket. Tanul- ntányozgiatták a gazda arckifejezését. milyen hangulatban lelték s fé’szemmel a gang végén bámészkodó kutyára lestek. Attól nem kellett félniök, mert öreg is volt már, mint az országút. Aztán meg az örve egy hosszú dróttal elegánsan az ágas meg a kisói között kifeszített drótsínen közlekedett.

Szótlanul állítottak be a konyhába.

Hű de jó szag van itt, tán kacsát süt a néni? — igyekezett közvetlen hantot megütni a szep’ős lány s kezet fogott Vadászaiéval. Ez meg pislogott az urára: jelezné már, kik jöttek, miért jöttek. A közönye; arcú, rövidkabátos ember is lekezelt a háziakkal, de nevét olyan fukarul mondta meg hogy többet nem is kívántak tőle: — Fető Sándor vagyok.

— Mi tárat^an volnának, ha szabad kérdeznem? — cirkalmazta „modorral“ az öreg.

— Egy kicsit beszélgetnénk a termelőszövetkezeti gazdálkodástsól. ha szakítana rá időt Vadász bácsi — örült a kérdésnek a lány Mivel hasztalan lesett párjára, a hallgatag emberre, hátha az is megszólalna. — körülnézett. Ha szék akad. leül még ha nem kínáljak is.

— Fogjanak helyet no — szőtt fcshegyrő! Vadász s tessék-lássák széket adott nekik.

Az asszony kisideig ott sertener- tétt körü’öttük. hegvezte a fü’ét. Megír zilálta ktfónösen a csendes férfit, aki ismét zsefobedugott kézzel meredt valami láthatatlan pontra a földön. Majd hirtelen kifordult a ház elébe Vadászné s nemsokára habarod lelhetett, ahogy csikorog a kutya drótja.

— Ugass, márt akasztani visznek! — Ügy intézte, hogy a kutyára is lehessen érteni.

A két népnevelő egymásra, pillogott. a gazda rágott egyet a pipaszáron s a pillanatot alkalmasnak vélte a rágyújtásra.

— Bét tessék — szólt a gazda és két térdét roasszírozgatva nézett a vendégekre. Mo-t már végleg befagyott a hangulat, nehezen lehet ilyenkor megtalálni a fonalat.

— Nőnek-e a vetések? — mosolygott a lány, jobb lesz-e a búzája, mint tavaly.

Vadászt megvágta a kérdés, ami burkoltan arra célzott, hogy 54-ban neki rosszul sikeredett. Biztosan onnan akar kiindulni ez a g y e r é k, hogy a csoporté jobb volt. Az igaz. de miért kell ezen kezdeni.

— Hát azt honnan tudja maga, az íróasztal mellől?

— Láttam én a terméseredményeit a kartonról — fogott tüzet a népnevelő. Abból aligha maradt a megélhetésen kívül ruhézkodni, kocstt. szerszámot javítani...

— Gyerek még maga ahhoz! — tartotta vissza durván a következő leckefelad őst az öreg. Ehelyett az emberre, a másik népnevelőre vetette szemét, aki ült rendületlenül és csak most húzta elő egyik kezét a zsebéből. — Maga melyik szövetkezetét komendáJná? — kérdezte tőle.

— A Harcosba va’ó vagyok, de mindegy nekem, melyik téészbe megy bátyám ... Mindegyikben jobban kijön az ember, mint egyénileg.

— Én már azért csak a saját szövetkezetemet magasztalnám ba- zsalygott el a gazda. Észrevette, a lányt sikerült annyira megsértenie, hogy egy darabig benne szoruljon a szó. A szótlan • férfivel majd letelik az a pár perc, míg itt lesznek.

— Vailáss bányám még nem szánta rá magát, hogy. belépjen? Higyje el. könnyebb lenne, nem volna annyi gondja, most ez kellene, most. amarra honnan teremtsen elő pénzt... Meg a jövedelem is több, nem kell ezerfelé adni, amit a csoportban kap. Az már a magáé egészben... Mert például vegyük csak..:

Most még zsebben levő másik kezét is elveszi Pető és egy sten- ci'ezett papírlapot hajtogat ki belőle

—■ .. . Mert például vegyük csak — írás beszél — a Dózsa téesz juhászának jövedelmét. .. Április végéig 357 munkaegységet gyűjtött össze — olvassa a brosúrát a népnevelő. Október végéig pedig feltétlenül meglesz a 800 munkaegysége, tavaly is megvolt annyi. Erre terményben kaoni fog munkaegységenként 3 kg búzát, a 800-ra tehát 24 mázsát. Árpából...

— Már ne haragúd ion, hogy közbeszólok — a tulajdon szövetkezetéből mondana inkább példát. Ügy tudom hogy ott még szebb a búza és több mindennel foglalkoznak . ..

— Minálunk még nem áhított össze ilyen példákat a könyvelő de tavalyró' még eszemen van ... vagy akár a saját jövedelmem is elsorolhatom .. í

— Arra volnék kíváncsi, hogy mi lesz? Múlt őszön figyeltem maguknál a tengerit. Bizony, nem a legjobban nézett .ki. Hol is volt a legtöbb egy tagban? A Keservesben, úgy-e? Na, idefigyeljen csak, a dű- lőút sarkától számítva: az eiső egyéni terület a Pap Jánosé volt. Nem csoda, ha csenevész csöveket hozott: feleségestül többet volt a piacon, mint a csoportban ... Utána Csikós Lajos következett. Mind a három gyerekével hűségesen kijárt, az asszony is, ha tehette. Másfélszer akkora lett a tengeriszár, duplán mérte a csöveket amahoz képest. Ahány kapálás, annyi eső.. s Aztán viszont megint két parcella gyengélkedett, mert csak muszályból törődött vele Kis Péter, mog Cseke István. A családja mindegyiknek áltatni gazdaságba jár... Toldi Vendel megint megadta a földnek, ami jár... Elég az hozzá, hogy így tudnám sorolni véges- végig. Ügy nézett ki a tengeri. mint valami nagy fűrész, hol magas, hol alacsony.

— Én ezt nem tudhatom, takarmányom vagyok az állattenyésztő brigádban ... Meg az a múlt évben volt..;

fláss perc tett ei — s előre, se hátra. A gazda ügyesen vezetgette körbe-körbe a beszélgetést. Végül egész nyíltan értésére adta a látogatóknak, hogy eleget beszé'gettek.

— Hát ha elhatározná magát, van nálunk belépési nyilatkozat — vetette fel bátortalanul Pető.

t— Megyek, adni kei! a jószágoknak — hárította el tenyerét kifordítva a feléje nyújtott ívet Vadász István. — Te nv;g lyányom akkor kritizálj, ha va amennyit jártál az élet iskolájából.

Vadá=zné felvidulva, kezét csípőre téve élvezte a kislány píron* kodását. (Vége köve1ke®k,)j

i