Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-18 / 271. szám

2 SZOLNOK MECi VEI NÉPLAP 1955 november 17. Jövő évi tervünk új lépcsőfok a szocialista Magyarország megteremtésében Béréi Andor elvtárs beszámolója az 1956. évi népgazdasági lervről Az 1956. évi népgazdasági terv az első lépést jelenti új ötéves ter­vünk megvalósításához. Az idén mindent elkövettünk — nem várva be a második ötéves terv végleges kidolgozását —, hogy az 1956. évi népgazdasági tervet minél koráb­ban tető alá hozzuk. Első ízben sikerült elérnünk, hogy már no­vemberben a Minisztertanács ál­tal jóváhagyott tervvel rendelke­zünk. December elején minden vál­lalat és intézmény már összes rész­letében ismerni fogja jövő évi ter­vét. Az 1956. évi népgazdasági terv irányelveit a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusán, vala­mint Központi Vezetőségünk márciusi és azt követő ülésein hozott határozatai szabják meg. A második ötéves terv első évé­ben mindenekelőtt a szocializ­mus építésének ügyét kell elöre- vinnünk. Ezek a történelmi jelentőségű ha­tározatok leleplezték és elítélték azokat az antimarxista, jobboldali opportunista felfogásokat, amelyek a nehézipar fejlesztéséről és a kol­lektivizálásról való lemondást hir­dették. A párt határozatai világo­san leszögezik, hogy hazánkra vo­natkozóan is teljes mértékben ér­vényes a marxizmus—leninizmus­nak az a tanítása, amely szerint a szocializmus eredményes építése csak a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sa útján lehetséges. Pártunk hatá­rozatai szétzúzták azt a jobboldali álláspontot is, amely az életszín­vonal emelését elválasztotta ennek szükségszerű előfeltételeitől. Megál­lapították, hogy a dolgozók szük­ségleteinek maximális kielégítése, az életszínvonal fokozatos emelése —• ami a szocializmus alaptörvé­nyéből kötelezően következik — csak akkor valósítható meg, ha a termelés szakadatlanul emelkedik, ha a korszerű technika alkalma­zása eredményeképp állandóan nö­vekszik a munka termelékenysége és csökken a termékek önköltsége. A második ötéves terv első évé­ben mindenekelőtt a szocializ­mus építésének ügyét kell előre­vinnünk és ezt csak úgy érhetjük el, ha to­vább növeljük a szocialista ipar sú­lyát a népgazdaságban, ha meg­erősítjük és kiszélesítjük az állami és szövetkezeti nagyüzemi gazdál­kodást a mezőgazdaságban. Ez a legfontosabb feltétele mezőgazda- sági termelésünk fejlesztésének is. 1956-ban további előrehaladást kell elérnünk a dolgozók életszínvona­lának emelésében, de ezt csak úgy tudjuk szilárdan megalapozni, ha jelentősen nő az előállított termé­kek mennyisége, emelkedik az egy munkásra eső termelés értéke és csökkennek a különböző termékek előállítására fordított költségek 1956. évi népgazdasági tervünk tehát az új technika elterjeszté­sének, a munka termelékenysé­ge emelésének, az önköltség to­vábbi csökkentésének jegyében áll. A Magyar Dolgozóik Pártjának határozatai élesen elítélték azokat, akik liberális módon eltűrték a lazaságot, a fegyelmezetlenséget, a pazarlást, vagy egyenesen bátorí­tották ezeket és leszögezik, hogy a szocialista építőmunkát csak a magasfokú fegyelem és a minden téren való takarékosság tehetik eredményessé. 1956. évi népgazda­sági tervünk ezeknek a követélmé­nyeknek felel meg. 1956. évi népgazdasági tervünk a Magyar Dolgozók Pártjának ezek­re a marxizmus—leninizmus taní­tásaiból fakadó irányelveire épül fel. Munkánk akkor lesz eredmé­nyes, ha a terv végrehajtása so­rán is tántoríthatatlanul kitar­tunk ezek mellett az irányelvek mellett, ezektől nem térünk el sem jobbra, sem balra! Sikeresen teljesítjük az 1955. évi tervet 1956. évi tervünk kidolgozásánál gondosan figyelembe vettük azokat az eredményeket és fogyatékossá­gokat, amelyek az 1955. évi terv megvalósítása során mutatkoznak. Az 1955. évi népgazdasági terv azt tűzte ki célul, hogy a jobboldali hi­bák káros népgazdasági következ­ményeit kiküszöbölve új lendületet adjon a termelésnek és az egész szocialista építőmunkának, ezzel szilárd alapra helyezze a lakosság megnövekedett életszínvonalát, és ugyanakkor kedvező előfeltételeket teremtsen a második ötéves terv megindításához: A párt márciusi, áprilisi és jú­niusi határozataira és a kormány megfelelő intézkedéseire támasz­kodva, az 1955. évi tervnek ezeket a feladatait egészében sikeresen oldjuk meg. Az eredményeket azért érhettük el, mert a Magyar Dolgozók Pártja teljes erővel, következetesen fellé­pett a jobboldali opportunizmussal szemben, mert eredményesen moz­gósította a város és a falu dolgozóit a népgazdasági terv' teljesítésére és túlteljesítésére, mert munkásosztá­lyunk és az egész dolgozó nép oda­adó munkával, kitartó erőfeszítés­sel helytállóit a termelés frontján. Az 1955. évi terv végrehajtása so­rán elért eredményekhez igen nagy­mértékben hozzájárult az az önzetlen baráti segítség, ame­lyet elsősorban a Szovjetunió kormánya, valamint a népi de­mokratikus országok nyújtot­tak nekünk. A hiányosságokkal kapcsolatban a következőket mondotta Béréi elv­társ: Az 1955. évi tervteljesítésünk fo­gyatékosságait csak úgy tudjuk ki­küszöbölni 1956-ban, ha nem szé­pítjük, nem kicsinyeljük le ezekét. Nyíltan kell beszélnünk az 1955. évi terv végrehajtása során mu­tatkozó legsúlyosabb hiányosságról: külkereskedelmi tervünk néni ki­elégítő teljesítéséről is. Az 1Ő56. évi terv központi jelentőségű kér­désé, hogy a felesleges importot ki­küszöböljük, exporttevékenységün­ket ugyanakkor lényegesen megja­vítsuk és így olyan tartalékokat gyűjtsünk devizában és import­anyagokban, amelyek külkeréske- delmi forgalmunkat a tőkés orszá­gok viszonylatában is a lehető leg­biztonságosabbá teszik, ügy kell folytatnunk 1956-ban a szocializ­mus alapjainak lerakását, a szocia­lista iparosítást és a mezőgazdaság szocialista átalakítását, úgy kell fejlesztenünk a mezőgazdasági ter­melést és fokozatosan növelnünk a dolgozók életszínvonalát, hogy ez­zel egyidejűleg megjavítsuk külke­reskedelmünk összetételét és ará­nyait, hogy gazdaságosabbá legyük keres­kedelmi kapcsolatainkat a ka­pitalista országokkal. Az 1956. évi népgazdasági terv legfontosabb feladatai Ezekből az alapvető célkitűzések­ből következnek azok a legfonto­sabb feladatok és előirányzatok, amelyeket 1956. évi tervünk tartal- mazj I-1956. évi tervünkben előirá­nyozzuk a népgazdaság szocialista szektorának további megerősítését cs kiszélesítését. A mezőgazdaság­ban számolunk a termelőszövetke­zeti szektor szántóterületének to­vábbi növekedésével; ezt a párt és a kormány júniusi határozatára, a szövetkezeti gazdaságok eredmé­nyességének további fokozására, a parasztok önkéntes belépésére ala­pozzuk A szocializmus alapjainak kiszé­lesedése kifejezést nyer abban, hogy megnő a szocialista szektor részesedése a nemzeti jövedelem termelésében. Ez a részesedés 1956- ban 74,5 százalékot fog kitenni, szemben az 1955-ben elért 73 szá­zalékkal. 2* Az 1956. évi terv fontos fel­adata a nehézipar jelentős fejlesz­tése, népgazdasági súlyának növe­lése; ez nélkülözhetetlen feltétele a szocialista iparosítás előrevitelének és a második ötéves terv szilárd megalapozásának. Mig az utóbbi két év folyamán a nehézipar ará­nya az ipar össztermelésében csök­kent, 1956-ban a nehézipar súlya növekszik és az egész szocialista ipar termelésének 46,5 százalékát fogja kitenni. 3, 1956. évi tervünkben feladatul tűzzük ki a mezőgazdasági terme­lés további növelését. Elsősorban a a mezőgazdaság erősödő szocialista szektorára támaszkodva és ugyan­akkor támogatva az egyéni gazdál­kodást folytató dolgozó parasztok termelési lehetőségeit is, 1956-ban az 1955. évihez képest, a mezőgaz­dasági termelés értékének 3 száza­lékos növelését irányozzuk elő, ami — tekintettel az ez évi viszonylag jó terméseredményekre, komoly feladatot jelent. A mezőgazdasági termelés ilyen előirányzata lehető­vé teszi — a szabadfelvásárlás és a szerződéses termeltetés növekedé­sének eredményeként — a begyűj­tés 7,5 százalékos növelését, az élel­miszeripari termelés 10,1 százalé­kos emelését és mindezek alapján a lakosság élelmiszerellátásának megjavítását. 4, Az 1956. évi terv központi jelentőségű feladatként — aktív külkereskedelmi egyenleget irá­nyoz elő úgy a baráti, mint a ká- pitalista országokkal, éspedig az év első negyedétől kezdve. 5. 1956. évi tervünkben igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a műszaki színvonal eddiginél sokkal gyorsabb emelésének, az új tech­nika fokozott alkalmazásának. 6.1956. évi térvünk előirányoz- za a takarékosság fokozását min­den téren és mindenekelőtt az anyagok felhasználásában. Elsősor­ban az anyaghányad lényeges le­szállítása alapján a nfinísztériumi iparban az önköltséget 3 százalék­kal kell csökkenteni. 7.1956-ban a nemzeti jövedelem jóval nagyobb részét fordítjuk az wllóalapak bővítésére, mint 1955 ben. A nemzeti jövedelem 1955-höz képest 6,2 százalékkal növekszik, a beruházásokra viszont 30 százalék­kal többet fordítunk, mint 1955- ben. A beruházások növelése elő­feltétele annak, hogy az újraterme­lés a második ötéves terv folya­mán megfelelő ütemben bővüljön. 8. Ugyanakkor előirányozzuk a nemzeti jövedelem személyi fo­gyasztásra fordított részének oly mértékű növelését, hogy egyrészt az ipari és építőipari munkások reálbérének emelkedése az év fo­lyamán elérje a termelékenység emelkedésének ütemét, és hogy másrészt a parasztság jövedelme a mezőgazdasági termelés emelkedé­sének megfelelő arányában növe­kedjék. 9. Végül az 1956. évi terv fontos feladata o baráti országokkal váló gazdasági és műszaki együttműkö­dés továbbfejlesztése és kibővítése. ható szén termelését 1955-höz ké­pest 18 százalékkal emeljük. A másik nagyfontosságú alap­anyagunk, a kőolaj termelését 1958- ban 6,6 százalékkal emeljük. Ugyanakkor csaknem 40 százalék­kal növeljük a kőolajfeltárásra irá­nyuló kutatófúrásokat. A harmadik döntő jelentőségű nyersanyagforrásunk: a bauxit fel­dolgozása alapján tervünk a tim­földtermelés 15,6 százalékos és az alumíniumtömbtermelés 10.8 szá­zalékos növelését irányozza elő. A színesfém-behozatal csökken­tése szempontjából számottevő je­lentőségű a gyöngyösoroszi ércbá­nya és ércdúsító üzembehelyezése, amelynek eredményeként 1956-ban megkezdjük a kinyert ólom-szín- por nagyüzemű kohósítását. . Az építkezések növelése, vala­mint a lakosság építőanyag-szük­ségletének emelkedése szükségessé teszi az építőanyag-termelés jelen­tős fokozását. Különösen nagy arányokban emeljük a fcetenanyagok előállítását, amelyekkel nehezen beszerezhető fanyagokat helyettesíthetünk.. Jelentősen bővül kohászatunk hazai nyersanyag-bázisa. A barna­vasérc termelését közel 12 száza­lékkal növeljük és a sztálinvárosi ércelőkészítő üzembelépése további importanyag-megtakarítást tesz le­hetővé. Kohókoksz-g'yártásunk a sztálinvárosi kokszoló üzembehe­lyezésével háromszorosára fog emélkedni. Üzembelép a második sztálinvárosi nagykohö is. Mindez lehetővé teszi a hengerelt acél ter­melésének 5,7 százalékkal való nö­velését. Villamosenergia-termelé­sünk 8,7 százalékkal bővül, vagyis nagyobb arányban, niint az ipari termelés átlagos növekedése. Fordulat a nagyipar és a nehézipar Javára Vizsgáljuk meg röviden, hogyan irányozza elő az 1956. évi terv a népgazdaság legfontosabb terüle­teinek fejlődését. Népgazdaságunk döntő jelentő­ségű ágában, a szocialista iparban a teljes termelés 6 százalékos nö­velését irányozzuk elő. Figyelembe kell venni, hogy a termelés 6 szá­zalékos emelkedése mellett az ipar­ban jelentős szerkezeti átalakításo­kat irányozzunk elő. Amíg az utolsó két évben az iparon belül egyrészt a könnyűipar gyorsabban fejlődött, mint a nehézipar, és másrészt a helyi és szövetkezeti ipar fejlődése felülmúlta a minisz­tériumi nagyiparét — 1956. évi tervünk fordulatot irá­nyoz elő a nagyipar és a nehéz­ipar javára. A minisztériumi nagyipar termelé­se 6,8 százalékkal fog növekedni, míg a helyi és szövetkezeti iparé csak 1,6 százalékkal. A nehézipar termelése 10,1 százalékkal fog nö­vekedni, míg a könnyűipar terme­lése 3,8 százalékkal csökken: A nehézipari termelés jelentős emelésére szükség van, hogy meg­felelő mértékben láthassuk el ter­melőeszközökkel és berendezések­kel a termelés többi ágát, és nem utolsósorban a külkereskedelmet, nem is szólva lakoságunk növekvő keresletéről a vas- és fémipari cik­kek iránt. Egyes könnyűipari cikkek ex­portja nem bizonyult gazdaságos­nak. Ugyanakkor ruházati és más könnyűipari cikkekben igen jelen­tős készletekkel rendelkezünk és így a könnyűipar csökkentett ter­melése mellett is - nagymértékben javítani fogjuk a lakosság ellátását könnyűipari termékekkel. 1956-ban különös gondol fordí­tunk azon iparágak termelésé­nek fokozására, amelyek az ipar többi ágát nyersanyaggal, illetve félkésztermékkel látják el. A szénbányászati termelést 7—8 százalékkal emeljük és ugyanak- kór a széntermelésen belül növel­jük a feketeszén arányát és ászén átlagos kalóriaértékétj A kökszol­Ipárunk fejlesztésének alapja: az nj technika, a gazdaságosabb termelés 1956. évi tervünk nagymérték­ben, 11,9 százalékkal növeli a gép­ipar termelését. Minthogy kohá­szati termelésünk átlagosan csak sokkal kisebb mértékben emelke­dik, gépiparunk anyagellátását csak úgy tudjuk biztosítani, ha a gép­iparban jelentősén fokozzuk az anyagtakarékósságot és csökkent­jük a gépek súlyát, A gépipari fejlődés irányét 1956- ban az szabja meg, hogy nagymér­tékben növeljük az új típusú, maga­sabb műszaki színvonalat meg­követelő, exportcélokra is al­kalmas, korszerű gépek, hír­adástechnikai termékek és mű­szerek gyártását. Az 1956. évi terv előirányozza a mezőgazdasági gépgyártás nagy­mértékű fejlesztését is. 1956. évi tervünk különös súlyt helyez a gépipar egyik évek óta húzódó kérdésének, az alkatrész- gyártásnak a megoldására. Minthogy a gépipar fejlődése döntően meghatározza valamennyi iparág fejlődését, 1956. évi ter­vünkben a gépiparban a technika külö­nösen nagyarányú fejlesztésére törekszünk. Az összes iparágak között a vegyipar termelése emelkedik a legnagyobb arányban, 13.8 száza­lékkal 1955-höz képest. Különösen nagy jelentőségű a nitrogénmű­trágya-termelés több mint három­szorosára való felemelése, vala­mint, hegy a vegyipar 1956-ban ha­zai és exportcélokra sokkal több gyógyszert — és köztük számos rendkívül értékes új gyógyszért — is fog előállítani. Könnyűiparunknak csökkentett tennelése mellett — teljes erővel törekednie kell minél több jobb minőségű, korszerű cikk előállítá­sára. Az élelmiszeriparban a termelés 10,1 százalékos növelése érdekébén előirányozzuk a rendelkezésre bo­csátott mezőgazdasági termékek és egyéb anyagok jobb felhasználását; Tervünk az ipari termelés egész területén előirányozza a mű­szaki szittvonal jelentős növelé­sét, a fejlett technológiai eljá­rások széleskörű bevezetését cs az új technika fokozott alkal­mazását. Elsősorban ez ala­pozza meg a munka termelé­kenységének 4,8 százalékos eme­lését. A műszaki fejlesztés térén a gép­iparban tesszük a legnagyobb erő­feszítéseket, ezért a termelékeny­ség emelése a gépiparban éri él a legmagasabb fókót: 8,7 százalékot, Az ipari termelés növelésének több mint háromnegyedét a munka ter- melkenységének emelésével érjük eh A műszaki színvonal emelésének együtt kell járnia a fokozott anyag- takarékossággal, a fajlagos anyag­felhasználás javításával, a selejt csökkentésével. Mindén iparágban az önköltség anyaghányadának je­lentős csökkentését irányozzuk elő, ami megalapozza áz ipari lermé- jrek önköltségének átlagosan 3 szá­zalékos leszállítását. Mindent el kell követnünk, hogy mezőgazdaságunk saját erejéből ki tudja elégíteni a növekvő igényeket 1956. évi tervünkben igen nagy súlyt helyezünk a mezőgazdaság fejlesztésére. Az 1956. évi tervben a mezőgazdasági termelés 3 száza­lékos növelésének elérésére a leg­fontosabb növényfajták átlagtermé­sét és az állattenyésztés hozamait is magasabb színvonalon irányoz­zuk elő, mint amit akár az utóbbi öt év, akár a felszabadulás előtti tíz év átlagában elértünk. Ahhoz, hogy a kenyérgabona- eliátást saját erőnkből biztosít­suk, mindenekelőtt szükséges a kenyérgabona vetésterületének növelése az ideihez képest mint­egy 150 000 kát. holddal. A rizs vetésterületét viszont — te­kintettel az évek óta rizzsel beve­tett földek egy részének kimerülé­sére — 7500 kát. holddal csökkent­jük; A növénytermelésben előirány­zott aránylag magas átlagtermések eléréséhez szükséges a fejlett ag­rotechnikai módszerek széleskörű alkalmazása. Állattenyésztésünk fejlesztését kizárólag a hazai takarmány-bázisra építjük fel. Ezért a kukorica vetés- területét az ez évi magas szinten tartjuk és a szálas takarmányra for­dított területet mintegy 160 000 kát; holddal növeljük. Ugyanakkor állatállományunk alakulását összhangba hozzuk a rendel­kezésre álló takarmányalappal. Fokozott támogatás a szocialista szektornak 1956. évi tervünk különösen nagy súlyt helyez a mezőgazdaság szocialista szek­torának fejlesztésére, ez évben már megmutatkozott termelési fölények további megszilárdí­tására. Az állami gazdaságok és a termelő­szövetkezetek termésátlagai és ho­zamai lényegesen meg fogják ha­ladni az egyéni gazdaságokét. Az állami gazdaságok termelésé­nek térvezésében érvényesítettük a mezőgazdasági tervezésnek a Szov­jetunióban alkalmazott új módsze­rét; kötelező előirányzatokat csak az állami gazdaságok termékéi ér­tékesítését jllétően írtunk élő; ezek alapján az állami gazdaságók saját maguk készítik el részletes terme­lési terveiket. Az 1956. évi terv előirányozza a termelőszövetkezetek fokozott állami támogatását. A termelő- szövetkezetek 21 százalékkal többet fognak beruházásokra fordítani, mint 1955-ben és ezenkívül 50 százalékkal több közép- és rövidlejáratú hitelt kapnak. Az állami gazdaságok és a terme­lőszövetkezetek messzemenő támo­gatása mellett 1956-ban is jelentős segítséget nyújtunk az egyéni gazdálkodást folytató dolgozó parasztoknak, hogy ter­melési lehetőségeiket -ameny- nyire csak lehet — fej tudják használni. (Foly tatás a 3-ik oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents