Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-22 / 249. szám

1955 október 22. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Nem aludt el a begyűjtési hivatal — jól megy a kukorica szerződéskötés Jászberényben a városi begyűj­tési hivatalnál pár nappal ezelőtt komoly munkához fogtak. A be­gyűjtési megbízottak Bicskei Jó- zsefné segítségével, — aki a Ter- ményforgalmi Vállalat dolgozója, — egyeztették körzetüket, hogy ké- prt kapjanak arról, kik azok a ter­melők, akik még nem szállították be a szerződésre lekötött kukori­cát. Ez ugyan papírmunka, de egy­ben ellenőrzés is. Megállapíthatják hogy kihez kell ellátogatni a be­gyűjtési dolgozóknak, a népneve- 1 őknek. Nem sok van már hátra az elő­irányzott mennyiség teljesítésé­ből. De az utóbbi 5—6 száza­lék begyűjtése sem megy ma­gától. Jászberény a legutóbbi értékelés szerint a kukorica értékesítési szfer- ződcskötéstoen az első helyet vívta ki a városok közűi. Ezt annak kö­szönhetik, hogy a szeptemberben megtartott megyei begyűjtési érte­kezlet után azonnal munkához lát­tak. A begyűjtési megbízottak nap­nap után járták a határt, beszél­gettek a dolgozó parasztokkal a szerződéskötés előnyeiről. A párt és a tanács vezetői, népnevelői a kisgyűléseken az őszi munkákra való mozgósítás mellett a begy-üj- ésről, a szerződések kötéséről is szóltak. Amiatt sem akadt meg a munka, hogy a szerződéseket későn kapta meg a Terményforgalmi Vállalat. A begyűjtési hivatallal egyetértés­ben ideiglenesen felhasználták a kenyérgabona értékesítési szerződés nyomtatványait. Helyesen is csele­kedtek, hogy nem vártak a szerződésekre, mert* * 1 már 42 százalékra teljesí­tették terhüket, mikorra eze­ket megkapták. Ekkor átmásolták az ideiglenes szerződéseket a hivatalos nyomtat­ványra és amikor a dolgozó parasz­tok beszállították az átvevő-helyre a terményüket, ott aláíratták a szerződést. Ez többletmunkát je­lentett a szerződtetést végző dol­gozóknak, viszont a várakozás a terv teljesítését gátolta volna. A jó felvilágosító munka ered­ményeként a dolgozó parasztok már a törés megkezdése előtt tisz- ' álban voltak a szerződéskötés elő­nyeivel. Volt idejük arra is, hogy mérlegeljék, ml a kedvezőbb szá­mukra, ha kukoricára szerződnék, vagy sertést hizlalnak. ÍZsótér Béla 9 holdas dolgozó paraszt úgy ha­tározott, hogy hízóra köt szerző­dést. Kötelező beadása kukoricá­ból ugyan nem volt, mert még feb­ruárban hízót adott be a kukorica fedezésére. Most egy holdról 35 mázsa kukoricát takarított be. Jó termés ez. De k?U is, hiszen hat hízó röfög az ólban. Sok gazda, akinek nem volt hí­zónak való sertése, kukoricára szer­ződött. Ez is kedvező, hiszen a 240 forintos ár jóval felülmúlja a ta­valyi szabadpiaci árakat. Sánta László neszüri dűlői gaz­da 10 mázsa kukoricát adott át szerződésre, Kis József 350. Kö­vér Miklós, Lantos Béla 800, J. Suba László és Olajos András 150, id. Klinkó János pedig 100 kilogramm kukoricára szerző­dött. Hosszan sorolhatnánk a dolgozó parasztok neveit, akik a szerző­désben vállalt kötelezettségük tel­jesítésével járultak hozzá városuk 95 százalékos eredményéhez. A szerződéstkötő termelők nagy- része élt azzal a lehetőséggel, hogy épületanyagot, vagy iparcikket igé­nyel. Erre csupán egy hét adatait mondjuk el bizonyságul. Október 3-tól 8-ig 546 mázsa 30 kiló kuko­ricára szerződtek. E héten 14 200 téglát, 61181 cserepet, 2025 palát, 461 négyzetméter drőffonalat, 32 köbméter fenyő fűrészárut és 6 pár lószerszá­mot igényeltek a dolgozó pa­rasztok. Az itt közölt számok is azt tük­rözik, hogy különösein az épület­anyagnak van nagy keletje. Jövőre Jászberényben is sok új ház, vagy gazdasági épület készül ezekből. Jászberényben is van tennivaló a még hátralévő időben is, hogy az .előirányzóit mennyiséget teljes egészében teljesítsék s a kötelező beadást is szorgalmazzák. A párt és a tanács segítségével tovább folytatják a felvilágosító munkát Szerdán száz népnevelő kereste fel a kukorica-beadásukat elmulasztó termelőket, hogy meggyőző szóval figyelmeztessék őket kötelezettsé­gük rendezésére. Muhari Ferencné a tanács végrehajtó bizottságának tagja mondotta el, hegy vb. ülésen és tanácsüléseken is napirenden szerepel a begyűjtés. Egy esztendő számvetése a jászladányi Úttörő Termelőszövetkezetben Elmondta: Cseh Mihály, az tjttörő TSZ elnöke Még néhány nap és az idei gaz­dasági év végére érünk. Termelő- szövetkezetünk életében az elmúlt esztendő sok változást hozott. S ezt most mérjük majd le. Évzá­rásra, vagy ahogyan hivatalosan mondjuk, zárszámadásra készü­lünk. Ez az esemény nagy jelentő­ségű minden tag életében. Olyan számadás, melynek tükrében meg­Ime a termésátlagok alakulása: vizsgáljuk, mennyit fejlődött gaz­daságunk, terveinkből mit valósí­tottunk meg. Már most, a készü­lődés időszakában is nagyjából tisz­tán látjuk, hogy a növénytermesz­tési tervünket a vártnál sokkal jobban teljesítettük. Termésátla­gainkat az elmúlt gazdasági év­hez viszonyítva, mindenből növel­tük; búzából 1954-ben holdank.: 6 46 q-t, 1955-ben 8 25 q-t kukoricából 99 99 17- „ 99 21— í, cukorrépából 9* 99 115- „ 99 lo6 i, napraforgóból » 99 2 50 „ 99 8— zabból 99 99 7- » 99 9- „ tavaszi árpából 99 » 4 50 „ 99 10 40 „ takarmányrépából 91 220- „ 99 250— í, Ez a táblázat világosan mutatja, hogy közös gazdaságunkban nincs egyhelyben-topogás. Ha arra a kér­désre kellene válaszolnom, hogy mi a titka a termésátlagok növe­kedésének, akkor ezt a gépesítés­sel magyaráznám mindenekelőtt. As volt a helyzet ugyanis, hogy ez- évben jóval nagyobb mértékben al­kalmaztuk a gépeket, mint más esztendőkben. A kalászosokat pél­dául teljes egészében gépekkel ta­karítottuk be. így sok időt nyer­tünk és rengeteg kézi-erő felszaba­dult, s ez a gyomtalanítást végez­hette. Ily módon minden növény­féleség megkapta a szükséges mun­kát. Azért hangsúlyozom, hogy csak szükségeset, mert még ezévben is csak annyiszor kapáltunk, ahány­szor erre mifelénk szokás. Jövőre már másképpen lesz, s természete­sen ezzel még tovább növelhetjük a termésátlagokat; Szépen fejlődött állatállomá­nyunk is. A növekedés nemcsak «zámszferűségben, hanem minőség­ben is lemérhető. 1954 hasonló idő­szakában a tehenészebben 8 liter termeltünk. volt az istálló-átlag, most 9 és fél liter. Akkor még a törzstehenésze- tünk 20 darabból állott, mo<t 26 törzskönyvezett tehenünk van. — Szerződéses sertéshízlalással az­előtt az Üttörő TSZ-ben nem fog­lalkoztak, ezévben már igen. Ép­pen az elmúlt napokban. csütörtökön szállítottunk el 53 hízott sertést. Tavaly még nem volt törzskönyve­zett sertésállományunk, az idén már van. Ez a néhány adat azt mutatja, hogy az állattenyésztésnek nőtt a -becsülete, egyre inkább fel- ismertüje előnyét. Természetesen minden a tagok jólétének növekedéséért történt. Hogy dolgoztunk, annak csak mi láttuk a hasznát, hiszen cukorré­pából is, túltermelési prémium cí­mén, nem kevesebb, mint 84 500 forintot kaptunk. A tsz-tagok, — akik egész eesztendőben szorgal­masan kivették részüket a közös munkából, — meg vannak eléged' ve. Az elmúlt évhez viszonyítva, mintegy 8—10 forinttal nőtt min­den munkaegység értéke. De még több lett volna, ha a rizs is úgy sikerül, ahogyan terveztük. Az idei esztendő legnagyobb ered­ménye közé soroljuk azt, hogy szá­mos egyénileg dolgozó paraszt a közös gazdálkodás elismeréseként felvételét kérte termelőszövetkeze­tünkbe. Január 1-től idáig ötven új belépővel gazdagodtunk. Ez azt jelenti, hogy egy esztendő alatt közel 60 százalékkal nőtt szö­vetkezetünk taglétszáma. Hozzáte­szem, hc-gy még többín lehetnénk, de mindenkit nem fogadunk be magunk közé. Mintegy tíz jelent­kező kérését visszautasítottuk. A mi szövetkezetünkben csak olyan embernek van helye, aki szorgal­masan dolgozik. Az ilyen ember előtt szövetkezetünk kapuja nyitva van és nyitva lesz mindig. Akik a pátisajtó terjesztéseim példát Mlatek Bubóri Mihály tószegi kézbesítő negyedévre előre beszedte -az előfizetési díjat, s áruspéldányt is visz mindennap maigával. Csajbók Mihály besenyszögi kézbesítő Szabad Népből 10, a Szolnokmegyei Néplapból 8 példányt - ad el naponként, a Szabad Földből pedig 21 példányt hetenként, Jó munkát végez itt még Bódi Illés és Danyi Pál kézbesítő is. A jászárkszállási Fatömegcikk- és Játckárugyár KTS-Z-nél KI előfizetőt szerveztek a Szolnokmegyei Néplapra. FARAGÓ PIROSKA OROSZ PIROSKA A jászapáti földművesszövetkezet 2. számú üzletében dolgozik Orosz Piroska és Faragó Piroska. A Szolnokmegyei Néplapból 10 példányt adnak el a vásárlóknak. SZŐ VÁTE Ax ígéret szép sxó A kecskeméti Útfenntartó Válla­lat még a nyár folyamán meg­kezdte Szolnokon a Duclos-utca burkolatának javítását. Mintegy két-három napi munka hiányzik még, de a vállalat vezetői más te­rületre k-üldték a -dolgozókat. Kígyós építésvezető még október 13-án megígérte, hogy befejezik a munkát, szavát azonban nem vál­totta valóra. Minden alkalommal más határidőt szab a munka meg­kezdésére. Jó lenne, ha az őszi esőzések beköszöntése előtt befe­jeznék a javítást, —ki — Hogyan gondoskodik a KIK a lakások fűtéséről? A megjelent kormányrendelet értelmében az 1955. évi fűtési idény október 15-én kezdődött, amennyi­ben a napi középhőmérséklet 10 fok alatt van. Szolnokon is kez­dődne... ha az Ingatlankezelő Vállalat gondoskodna erről. A Ságvári-út 4—6. számú ház la­kói és az ott levő vállalatok dolgo­zói hiába várták a fűtés megkez­dését. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk az illetékesektől, hogy ok­tóber 14-án megkérték az enge­délyt a kazán átszerelésére. Kér­dezzük: nem volt erre idő a nyári hónapok alatt? Mind a vállalatok, mind pedig a lakók már félévvel előbb befizet­ték a fűtés árát. Nincs felesleges pénzünk a lakás külön fűtésére, SSZi K. . . sem arra, hogy kályhát állít­sunk be. A munkából hazatérőket hideg lakás várja, a kisgyermekek is megfáznak, s több dolgozó kerül betegállományba a fűtetlen munka­helyről. Szeretnénk választ kapni, hogy ki a felelős mindezekért? Sp. L.-né, Szolnok. Törődjenek többet a külterületi boltok árusításával is Ismét őgy hibára hívem fel a szerkesztőség figyelmét; — Közsé­günkben — Homokon, — van egy úgynevezett kisáruház a földmű- vesszövetkezet kezelésében. Itt sok- mindent tudunk vásárolni, de ami a legfontosabb, legtöbb esetben nincsen. Pl. lehetne kenyeret cserélni. — Hiába visszük azonban a lisztet, több nhpon keresztül kenyeret nem kapunk, mert „nem érnek rá meg­rendelni.“ Ha valaki cserélni akar, el kell menni a kb. 7 km-re levő másik üzlete)e. Azt kérjük a szerkesztőségtől, intézze el az illetékeseknél, -hogy legyen a mi üzletünkben is állan­dóan cserekenyér. Seres Béla, levelező. Homok, A Földművesszövetkezetek Já­rási Központjai nagyobb figyelem­mel végezzék munkájukat. A ho­moki eset nem egyedülálló. Álta­lános panasz, hogy a dolgozók fő­leg a külkerületi boltokban nem tudják beszerezni a legfontosabb áruféleségeket. — (A szerk.) O' zokásos heti osztályvezetői ér- ^ tekezlet a Puplin Gatya Kor- coló Vállalatnál. Az igazgató egy és negyedórás beszámolója, vala­mint a helyettes majdnem ugyan­annyi hozzászólása után először az elpuhuttakon jelentkeztek hólya­gok. Minthogy azokon ülni nem mennyei élvezet, súlypontáthelye­zések zaja recsegett a székeken. Mikor végre „érdemben” min­denki felszólalt, a hólyagok miatt általánossá vált a székek ropogása. Ekkor már három órája tartott a szürke kis megbeszélés. — Kevés volt a bírálat — maga­sodott az ülésezők fölé a zordon igazgató s ceruzájával a jegyzetet kocogtatva, tenyerébe ágyazta ha­tározott állát. Mutatva, hogy bírá­lat nélkül se be — se ku Izzadtszagú sóhajok suhantak át a féjek között, az apák és anyák — nem is lopva — az órájukra néz­tek. Tötöny kartárs, a jóerőben le­vő agglegény száját gúnyosan el­húzta és kutyahűségű szemével az igazgatóra tekintett. „Mennyi csö- kevény, mennyi önérdekhajhászás lappang a kispolgárokban?!” — je­lezte az ellágyult pillantás. Majd mély lélegzetet véve, szólásra emel­kedett, mivel biztatást vélt kiol­vasni vezetője szigorú szempárjá­ból. unkánk elválaszthatatlan a i ’ * kultúrától — kezdte és hüvelykujját napóleonosan a mel­lénye alá dugta — éppen azért egy népdalból indulnék ki. A száktár- sok sokszor találkoztak már ezzel a sírva vigadó dalocskával: „Fel­másztam az eperfára, felakadt a gatyám szára ...” stb., stb. A töb­bit ismerik: a főhős a rézangyalok­ra hivatkozva felhívást intéz babá­jához a gatyaszár kiakasztása ér­dekében. Namármosti Itt hatásos szünetet tartott Tö­Ml A KUNSZT? U mindenáron hozzászólók figyelmébe) töny kartárs és az álmosságtól fe­szült csendet szemüvege törlésére aknázta ki. —f Namármosti —■ emelte fel hangját. — Nem bölcs tapasztalat sűrűsödött-é ebben az allegorikus dalban éles bírálattá?! Nem a mi gatyáinkkal szembeni keserű bírá­lat zendül e dalban?!-,-,-. Dehogy­nem, kartársaim;;; Újabb szünet, melyet csak a há­rom és negyedórát átvészelt ülő testrészek széknyiszorogtatása tölt ki4 — Mert ha megnézzük, akkor fel­tétlenül azt látjuk, kartársaim, hogy nem olyan könnyen akad fel a gatya, ha jól van bekorcolva. Nem akarom az ülést a fehérnemű műszaki leírásával nyújtani, de le­gyen szabad rámutatnom. A pup- lin-gatyák korc-problémája még kényesebb i 1 1 gyvan, úgyvan! — helye- ^ seit e pillanatban szenve­délyesen egy sivító hang. Lujzáké­ból tört elő a vitatkozó szenvedély. Az öreglány 35 esztendeje babusga­tott szemérmességével kapcsolódott fegyelmezetlenül a vitába. — Ne haragudjanak a kartársak, nekem se ingem, se gatyám e fe­hérnemű, de én sem mehetek el szó nélkül bizonyos jelenségek melletti Az igazgató engedékeny mosoly- lyal bólogatott Lujzika heves meg­nyilvánulására s titokban intett Tö- tönynek, ne méltatlankodjon, hadd folytassa a hölgy. Kantus kartárs, a hatgyerekes apa izzadt homlokát törölgette. Ar­ra gondolt, hogy azóta felesége is hazament a munkából, otthon kó­rusban simák a gyerekek s ő nem segíthet. FenyŐné keskeny száját összepréselve nézett a vehemens Lujzikára. Ahogy az öreglány szó­noki képességeit ismeri, ma bajo san lesz duda a téli ruhavásárlás­ból. öt perc és bezárnak a boltok. Három napja szeretne már munka­idő után az állami áruházban kö­rülnézni, de mindig beüt valami. Egyszer szívességből inspekció­csere. másszor 10 percré tervezett, másfélórásra sikerült röpgyűlós, most meg az oda-vissza menetű ér­tekezlet, KI ™ tévedett: Lujzika egyre I *■ jobban belejött. — Csatlako­zom Tötöny Pity .. izé, kartárs vé­leményéhez, sőt! (Majdnem elszól­ta magát, hogy egymásközt per Pityu és Lucsikä társalognak.) Hadd idézzek egy másik nótát is, mely vállalatunk cikkei ellen jelent orv­támadást: „Gimbelem, gombolom” stb. Mit jelent ez, kedves kartár­saim?! Nem mást, mint korcos ga­tya helyett gombolását! Márpedig harcolnunk kell ez ellen. Mert a gomb az, csak gomb, de a köre ... — Meg kell javítanunk a gatya- korc minőségét! — szögezte le s e felemelő pillanatban zöld törpepa­pagájára gondolt, amellyel magá­nyát immáron évtizedek óta meg­osztja: 7 opó, a fiatal osztályvezető in­gerülten csapott a ’evegőbe. Megnézte óráját s konstatálta, hogy régen elkésett a moziból, ahová menyasszonyával kettesben szere­tett volna elmenni. Még szerencse, hogy a jegyek Icukánál vannak. így folydogátí szép lassan, álmo­san az értekezlet, mígnem a hólya­gok hólyagokat szültek gondola­tokban és ülepeken egyaránt. — Jaj! — kiáltott fel valaki 3 és háromnegyed óra múltán s görcsö­sen kapott a nadrágjához. Az egyik hólyagot „kibeszélték” — és fájt neki. Ez a kunszt! Tóth Is t-né n Almaszüret a tiszatenyői Lenin TSZ-ben Reggel még felhőfá­tyol mögé bújik a nap. de később szétömlő mosollyal tekint végig a szántásokon, a sár­guló mezőn, a rőtvörös_ sel, aranybarnával tar- kázott őszi lombokon. Van mit néznie a ti­szatenyői Lenin TSZ 30 holdas almáskertjében is. Amerre a szem el­lát, almafák roskadoz­nak földig hajlott, dú­san tömött ágaikkal. Van itt sárga, s a nyá­ri naptól pirosra csó­kolt gyümölcs. Kora reggei tarka ru­hák virítanak minden­felé. A termelőszövet­kezeti tagok, a város­ból érkező munkás­vendégekkel együtt sze­dik a szép egészséges almát. Az alsó ágak megkönnyebbülnek, amikor megszabadul­nak súlyos terhűktől, s kiszedik alóluk a feltá­masztó rudakat. A fák tetejét még a legmaga­sabb létráról is alig ér­jük el. Vidám nevetés, a fia­talok évödései között gyorsan mozognak a kezek, telnek a kosa­rak, a ládák. Nem győ­zik kerülni, akik hord­ják. Mindenfelé emel­kednek a nagy alma­halmok, ami a városi ember szemével nézve. i— aki kilónként veszi a piacon a gyümöl-söt — elképesztően sok. A termelőszövetkezet tagjai sem keveslik Juhász elvtárs, a tsz el­nöke szerint 18 vagon termésre számítanak. S ez mind a tsz vagyona. Bőven jut a tagoknak. Jut a piacra eladásra s jut még exportra is. Lassan sötétedik.;. Mára befejeződik a munlca. Több nap kell még ahhoz, hogy a bő termést mind leszed íéki BUJAKI IMRÉN# levelezd Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents