Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-13 / 241. szám
4 3EOLNOKMEGYEI MBPLAP t»S5. efctóbsr 13? * BECSÜLET A Jászberényi Aprítógépgyár- ban hét csőmalom áll szállításra készen. A szőke, mozgékony, lengyel mérnök Tyominszky Marian ott áll az egyik kipróbálás alatt álló gépnél, figyeli a működését, a zörejeit, a csapágyakat tapo- gatja, nem melegszenek-e, időn- liént ránéz <* mellette álló Arali Aladár művezetőre és mosolyogva bólogat:-r-. Gut,», gut.-.» * A hét csómalomnak szeptem- ■ bér 30-ra kellett elkészülnie. A hónap alsó dekádjának végén a Vaprezsán szerelőbrigád közelébe nem igen mert kerülni senki a gyár vezetői közül, mert mind a négy tagja igen harapós kedvében volt» Hogjme, amikor a hét csőma- lom közül csupán kettőnek a szereléséhez foghattak hozzá, azokhoz is hiányoztak a fogaskerekek. —t Hogyan lesz terv? — ostromolták Vaprezsánék Arai művezetőt. Az széttárta a karját: — Hát tehetek én róla? A szállító vállalatok nem tartják be a ha, téridőket» Értékes gyógyforrásokat fedeztek fel Dél-Lengyelországtaao J?QU ilyen csőmalomban 204 ■L/ kisebb-nagyobb páncél van. Ezek a páncélok olyan öntött vasdarabok, melyeket a henger belsejébe szerelnek fel. A forgó dobban a centrifugális erő ehhez hajítja hozzá a köveket és azok apróra törnek. A páncélok szerelése úgy megy, hogy a szerelők bemásznak a dobba, felillesztik az előírt helyre a vasdarabokat, aztán kívülről is, belülről is felcsavarozzák. Nehéz munka ez a sötét, szűk helyen, ahol még sokszor a lánghegesztőre is szükség van, A brigád fogcsikorgatva dolgozott, de egyre inkább látták: nem tudják határidőre elkészíteni a hét csőmalmot. Ezenkívül még a havi tervükben szerepelt a 12-es kötörőgép proló-tipusának összeszerelése is. A Vaprezsán-brigád állandóan 180 százalék körül teljesít. Milyen emberek a brigád tagjai? Szeretik a pénzt? Persze, hogy szeretik. Ki az, aki nem akar többet keresni. Szeretik a dicséretet, a dicsőséget? Már hogyne szeretnék. Jó dolog az, amikor az ember neve ott szerepel a dicsőség-táblán, a termelési értekezleten hullanak a dicső szavak. Van azonban még egy jelentős tényező: a munkás-becsület. Ebben az esetben még pontosabban: a magyar munkás becsülete. Mert a Vaprezsán-brigád tagjai arra gondoltak: mit szólnak a lengyel munkások ahhoz, ha ők nem szállítják le időben a csőmalmokat, ha Varsóban, Krakkóban és a többi városban emiatt hátrányt szenved az építkezés. Ez ösztönözte őket arra, hogy valahogyan kifogjanak az idővel, behozzák már a 10 napos lemaradást, TTnnek az ösztönzésnek nyomán a brigád tagjai sutbadobtak egy régi, avult, beidegződött munkamódszert és újat alkalmaztak. Ugyanis addig a csőmalmok szerelésénél előre felrakták az oldalfalakat is, azaz a henger két végét. A szerelők egy szűk tengely-nyíláson másztak be a dobba, ezen keresztül adogatták be számukra az alkatrészeket. Mondjuk meg: ön. maguk számára készítettek börtönt. Ezért volt lassú, nehéz és egészségtelen a henger belsejében a munka» A harmadik csőmalom szerelésénél már másképpen csinálták, nem szerelték fal előre az oldalfalakat. Ezzel könnyebbé vált a mozgás, megjavultak a munkakörülmények A hét csőmalom és a 12-es kőtörő protó-típusa két nappal a határidő előtt elkészült, a brigád szeptemberben 203 százalékos teljesítményt ért eh Ez a rövid története a hét csőmalomnak, amely útrakészen áll Lengyelország felé, és amelyre a szőlee, mozgékony lengyel mérnök azt mondja: jó» t. k. A hónap közepe felé végre teljes erővel hozzáfoghatott a brigád a szereléshez, illetve még akkor is hiányoztak a fogaskerekek, mert azcleat a Ganz-Vagon nem szállította időre» De azért legalább folyamatosan lehetett csinálni a páncélozást» Nemrégen a déllengyelországi Sol községben geológiai fúrások alkalmával értékes sós gyógyforrásokra bukkantak; A forrás körülbelül 1.300 méter mélységből tör fel, s vize 38 Celsius hőfokkal rendelkezik. Percenkint 3.000 liter víz zúdul a felszínre. Nemcsak lengyelországi; hanem európai viszonylatban is nagyon értékes felfedezésről van szó. A forrás vize jelentős mennyiségű jódot is tartalmaz. Úgy tervezik, hogy gyógyintézetet létesítenek az egyébként festői szépségű vidéken. Egri Lajos: Vatták emlékezetére Az utcán zaj volt, járt a gép, a kocsmában bőgött az élet, egy levelet a szél letépett — s a Vándor indul, ködbe lép. Haza helyett csokornyi nép, nem több, ennyi volt a kiséret, de láthatatlan fáklya égett; a tűz Íratta mesterét. Ferenci Lajos: A véqtele Mikor a szivemet feiger jeszti a láz, hogy igazat beszéljek: a végtelen vigyáz, Kiből a percekért ömölnek a szavak, ahelyett elpirulnak százszor az igazak. Tíz éve már fekete ágyad pihentet téged és a vágyad, nagy takaród, a föld hideg. A zene él. A végtelennek örök akkordjaid felelnek — a hangjegyekbe zárt szived. n viqyaz A szó csak úgy talál emberi szívre itt. ha örökkévalóval telíti perceink. * (Ajánlás:) Amit mondtam előbb, nemcsak költőnkre szól: lei él — senki se mentes e szent szabály alól. H l R E K Az M5ZT az idén két orosz nyelvű rádiótanfolyamot indított. A Kossuth-rádión minden pénteken délután 16—16.20-ig az MSZT tanfolyamok számára készült orosz nyelvkönyv első részéhez kapcsolódó gyakorlati beszélgetéseket és nyelvtani magyarázatokat közvetítenek. A Petőfi rádión minden szerdán 18.30—18.50 között sugározzák a haladó tanfolyamot. • Tóth András keceli lakos árammérő órán kívüli vezetékkel világításhoz és rádiózáshoz áramot lopott, s így ezerhatszáz forinttal károsította meg a társadalmi tulajdont. A kiskőrösi járásbíróság az áramtolvajt négy hónapi börtönre és kétszáz forint pénzbüntetésre ítélte, továbbá elkobozta a rádióját. • A Szakszervezetek Országos Tanácsa a Bartók-ünnepségek sikere, valamint a kórus-mozgalom fejlődése érdekében felhívással fordult a zeneszerzőkhöz: írjanak az üzemi és szakszervezeti énekkarok számára a szocializmust építő dolgozók érzésvilágát tükröző kórusműveket és tömegdalokat. A pályázaton részt- vehet minden magyar zeneszerző. nyomtatásban eddig meg nem jele ií és nyilvánosan még elő nem adott kiséretes, vagy a capolla kórus kom- pozícióval, vagy tömegdallal. A pályázatra szánt műveket jeligésen (A' szerző nevét és elmét jeligés bort» tékban mellékelve) 1955 decembeí 15-ig kell beküldeni a SZOT kuW túrneveiési osztályára (Budapest; V.. Sztálin tér 17.). A pályaműveket a Magyar Zeneművészek Szövetség ge. a Népművelési Minisztérium, a SZOT és a Népművészeti Intézet képviselőiből alakított bizottság bf<í rálja. A legjobb müveket egy négy- ezerforintos I. díjjal, két kétezeré ötszáz forintos II. díjjal és három ezerötszáz forintos III; díjjal jutalmazzák. A pályadíjak kétharmad része a zeneszerzőt, egyharmad része a szövegírót illeti a nem díjazott; de kiadásra alkalmas műveket összesen nyolcezer forint értékbeli jutalmazzák; • ; Az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyárának dolgozói elkészítették az új magyar gyártmányú fotómegvilágításmérő mintapéldányát. A fotóműszert előreláthatólag jövőre az első negyedévben már árusítják a szaküzletekbe nj (MTI) fikeg-emidlek nem iimemßeii Irta: Tóth István Megfizethetetlen erény, ha valaki az élet kritikus helyzeteiben mindig megtalálja a legmegfelelőbb szót. Ezért a tulajdonságáért szeretik Sanyi bácsit is. «a nyomdai gépszedőto Hogy rögtön a tárgyra térjünk. Bimbófaikajtó május volt és a nyomdában fizetés. Ki róhatna meg élte egv magányos öreglegényt, ha egyedüllétét az apák boltjában próbálja enyhíteni. Néhány pohárról volt csak szó. — persze bemenetel előtt Odabent már az volt a helyzet, hogy a jó bor az jó bor* ahhoz nincs mit mondani. Inni kell. Elég az hozzá, hogy a strandfürdő melletti vendéglőből már nehezebb volt a kijöveteL Tudniillik rosszul tervezték meg ezt a kiskocsmát és kifelé némi fejtörést okoz, hogy lehetne emberségesen lejutai azon a néhány lépcsőn a síma utcára; Ezen a .bizonyos apák napján Sanyi bácsi keveset talált töprengeni s hármasával vette a lépcsőfokokat. Mivel pedig lábai rövidek, egy kis differencia adódott s jóbarátunk tűin agy hévvel zuhant szerencsére egyik ismerőse karjába; — Szervusz kértek;,,' bocsáss meg — találta fel masát és hozzátette magyarázatképpen: — Kilöty- tyantem. Ugye keresve se lehetne találni alkalmasabb szót ebben az állapotban? Akkoriban lehet, hogy a tavaszi zsongások okozták •— többször megünnepelte Sanyi bácsi az apák napját. Az egyik ilyen jubileum megint elfeledtette vele teljesítőképessége határát. Ügy, hogy éjféltájt ivócimborái karján hagyta el a Nemzeti éttermét. A szabad levegőn jobban kezdett váltani az agya, ennélfogva elrendelte, hogy hívassanak konflist, mert azon megy haza. Jött a rámeoshátű fekete batár, megállt a járda mellett; — Engedjetek, majd én magam! — utasította vissza a megalázó gyámolítást, mikor fel akarták segíteni a hintára. Tényleg olyan sebesen felszállt, hogy az a lendület elég lett volna kétszer olyan magas járműre is. Dehát a fizika törvényei szerint az energia nem vész el. így a túlságos nekihuzakodiás következtében a túlkapato szedő a konflis másik oldalán lehuppant a Ságvárt-otca betonjára, ót ez nem zavarta; Felült az út közepém és úri módon csettintve ujjával, odaszóit a kocsisnak: — Hajts! Nem megmondtuk, hogy Sanyi bátyánk mindig a legodavágóbb szót találja meg?! Persze, ez embert szervezetnek megvan az a gyöngéje, hogy az ünnepekben Is kimerül Detrtó esett ez nála is. így következhetett be az is. hogy ő, aki 43 esztendeje felváló ismerője szakmájának, munka közben többször nem Mtta meg a szedéshibát. De ki emberfia lenne erre képes, ha egyszer a szeme leragad? Ilyenfajta kisiklásokból következett, hogy májusban augusztust szedett dátumnak a napilapba. Vagy, hogy a sporbtudósitásban a Légierő futballcsapat támadását Légitámadásnak szedte, mert a feje valószínűleg zúgott, ami hasonlatos időnként a repülő lármájához. Bekövetkezett hát, amit következetes ember elvárhat ilyen előzmények titán: Vállalati fegyelmit, pénzbüntetést kapott a jó szakmunkás. Igyekeztek a lelkére beszélni, hiszen nagytudású pedáns munkás és ha nem önt fel a garatra, főerőssége a szedőteremnek. Fehéien-feketén kimutatták neki, mennyit esett a keresete egy-egy nagyobb kiruccanás utáni héten, Van az úgy, hogy a jóképessógfl emberek hatványozottabban érzékenyebben fogadják a fejmosást; Az idŐ9 szedő is így volt vele. Inkább makacs belső ellenállást idézett élő nála a bírálat. A szedőgép ólomgőze nem egyszer borszaggal elegyedett még a büntetés utáni napon is. <— Nem megy a gép sehogyse « kutatgatobt a bonyolult masina alkatrészei között.,, Már gyomorideget kaptam, annyit kell gyógyít- gaitni panaszkodott, ment sűrűn leállt a szedőgép. Abban volt is igaza, hogy á vállalatvezetőség kissé elhanyagolta időnként a gépjavítást, amit hivatásos, szakavatott szerelőnek kell végezni rendszeresen, kiváltképpen napilap nyomdában. Viszont öreg élvtársunfcnál hamarabb és gyakrabban ficamodott ki valamelyik berendezés, mert ha kitűnő szakember is, leragadozó szemekkel bajos pontosan a szeg fejére ütni. Az alapos „lelkigyakorlatok“ után is csak mindig talált okot Sanyi bátyánk az ivásra. Egyre veszélyesebb sajtóhibák kerültek ki ujjal alól. Vétett olyan csúnyát is, hogy ha például egy cikk címében az állt; „Tóvizi Vince Tiszapüspő- kiben belépett a termelőcsoport- ba", — helyette ezt szedte ki a szövegben: „Tóvizi Vince belépett a nagyrévi tsz-be.“ Márpedig ki ne sértődne meg, ha köznevetségre más községibe küldi az újság cso- porttagnak, mint ahova váló. Szigorúbb büntetés következett Olyannyira, hogy a jó munkás zsiebe egyre nagyobb lett a fizetéséhez képest. Már komolyabb veszély is fenyegette. Az újság nem játék, s— Nevelni és tanítani a dolgozókat csak komoly lappal lehet. Ha nem emberek meg magát, kereshet olyan nyomdát, ahol elnézik tévedéseit, Márpedig ilyet nem talál; — Sanyi bácsi, nri lenne, ha fidülni mennél? f— említette meg neki a szakszervezeti bizalmi. Ügy, mintha magától találta volna ki az ötletet; Pedig a szakitársak ter- velték így. Eddig szabadságának jórészét elkótyavetyélte, másrészét pedig 84 éves édesanyjánál töltötte. Mi történne, ha beutalót kapna az öreg szedő, és az üdőISben?.,, Ne vágjunk az események elébe, Sanyi bátyánk eleinte vonakodott, aztán ráállt, Nagy kuffernal a hóna alatt a heged űtokkal szállt le nemrégen a hajdúszobaszlói autóbuszról az üdülő előtt; Hegedű. Ez nagyon fontos ebben az életproblémában. Sanyi bácsiról azt is el kell mondani, hogy a bort még jobban szerette, ha hegedűszó is adta bele a zamatot. Neki magának is megnyerő tenor hangja van s hogy meghitt barátainak elmesélte, ifjú korában sok-sok lány-szívet megbizsergetett ezzel a két varázssz^errel; Feleségével is a hangja, meg a muzsikaszó hozta össze. Csak a sors kegyetlenül intézkedett. A vidám nyomdász időelőtti özvegységre jutott. S azóta hej de sokszor azért menekült a pohárhoz, hogy ne kelljen kétségbeesetten nézni mind fehérebbé váló haját a tükörben. Mert ez egymagáiban is tragédiája az életnek. Hát még úgy, hogy senki kezét nem foghatja meg az ember, hogy az öregség zötyögő napjain könnyebb legyen a járás. De bú is a hideg-rideg legényszoba; Megbetegszik abban még a szag is, nemhogy olyan kedélyes lelkű ember, mint Sanyi bácsi, Hiába lóg az akasztón a régi időkre emlékeztető krémszínű, elegáns nadrág, nem érdemes felvenni. Egyfelől az elvesztett asszonyt, az ifjúságot juttatja eszébe. Ment ha még élne? Megnézhetné őket bárki, mindketten szerettek jól öltözködni: Jó munkás volt a férj, telt mindenre. Ha meg azt a világosszürke, finomanyagú zakót veszi fél? Megbámulják az utcán a fazomzsebken- dőt, amit még Ő tett bele ügyes, simogató kezével. Ilyen mér nem nagyon szokás, de nem mond le róla. Dolgozik az ember, fürge ujjat fáradhatatlanul kopogják ki a gépből a betűket, melyekből szavak, gondolatok, érzést, értelmiét megmozgató cikkek lesznek. Vége a munkának s hazamegy az üres semmibe. Hideg a szoba, megül benne a magány mozdulatlansága, régi illatok, öreg bútorok.-,; És az öreg nyomdász fejét lassan egészen belepi a dér. Hiába keres jól, — egymagának keresni nem esik jól. Nincs, akihez szólhatna, ha jókedve van, ha valami bántja;,; Nincs, aki megvesse ágyát. Az asszony keze nyoma tartja életben még a ruhát is. így még az is csak korhad, szétfoszlik. Haladnak az évefc:s, s nagyon rossz egyedül. Akkor inkább a kocsma! Hajdúszoboszlón valami fordulat történt. Sanyi bácsi megérezte, hogy míg él az ernbsr, aa életén mindig lehet változtatni. Még hinni is alig merte, hogy; mégetgyszer olyan helyzetibe kerül* amikor mindent igyekeznék kedvére tenni. Itt az üdülőben friss- szagú ágy vámba, étkezéseknél kedves kiszolgálás és ami a legtöbb* mindenki olyan jó, olyan figyelmest hozzá; Csoda-e, ha harmadnap szinte á boldogságtól szorongó torokkal sietett fel a szobájába. A régi melegséggel tette álla alá a hegedűt 3 olyan könnyedén táncolt vonója a húrokon, mint sokszor valamikor régen.,, A „Lavotta szerelme’* édes melódiái csillogtak az ablakon! betűző napsugarakban. Az öreg hegedűs nem vette észre, hogy odakint ropog a kavics a sétányon, egyre több üdülővendég sodródik ablaka alá s amikor elszáll1! az utolsó hang is, felcsattant a taps*, Nem szégyeli Sanyi bácsi megmondani: sírt bizony, ahogy vissza- mosolygott új barátaira. Attól kezdve körülötte forgott minden. *— Hegedüljön Sanyi bácsi, énekeljen Sanyi bácsi — járta, A Gabika, Erzsiké, Jóska, Manyik-a, Árpi mellett akadt Valaki, akinek a láttán mind hevesekben kezdett zakatolni az őszülő nyomdász szíve. A bús magánosságban rárakódott zúzmara hamar felolvadt, ^2 egyik közös esti szórakozás alkalmával a jóbarátok egyre- másma szállingóztak el a kultúrterem egyik sarkából. Két fenenagy fotel egészen közel került egymáshoz. Egyikben Sanyi bácsi ült, a másikban ö. Egyszer a két fotel annyira összesímult, hogy a bennük ülőket teljesen eltakarta. «— Mióta meghalt a feleségem, csak az édesanyámnak mondtam ki ezt a szót, amit most magának ., i — hallhatta volna a fotelok mögül Sanyi bácsi fátyolos hangját, ha valaki illetlenül odalopakodik. De senki nem settenkedett ottan* körül. Tudták, hogy az öreg nyomdász megint a legtalálóbb szót súgta Valakinek. Ez minden bizonnyal így volt, mert mikor hazajövetele után első alkalommal a gépéhez ült, csengőn-zengőn Mák tóttá oda a kollegáknak: — Szerelmes vagyok, az isten iS Ki tudna ennél jobb szót kW találni?! És mennyivel jobban megy aa4 óta a szedés! I
