Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-11 / 239. szám
2 i95ö. október m. PARTÉIÉT ★ SZOLNOKMEGYEI NEJPL^P NEMZETKÖZI SZEMLE A pártbizottság a község gazdája A kör négyszögesítése, avagy a Saar-vidék „európaizálása“ Fél éve múlt, hogy Cs. Nagy Sándor elvtárs kérte, helyezzék haza falujába, Jászfelsőszent- györgyre. Nem volt könnyű határoznia, mert nagyon szerette előző munkahelyét is. Viszont saját községét sem akarta hagyni. A járás minden eseménye szívügye volt, de legjobban mégis azt figyelte, ami Jászfelsőszentgyörgyön történt. S fájt neki, hogy az ottaniak rendszerint mindenben az utolsók. Mivel minden baj gyökere a szervezett, határozott pártirányítás hiánya volt, Cs. Nagy'elvtárs vállalta a pártbizottság vezetését, A lelkesedés, a lendület a sok nehézség láttán sem tört meg az új titkárban, sőt fokozódott. Az első. amin segíteni kellett, a köz- igazgatás, a tanács munkája volt, mi tagadás, nem volt fegyelem az apparátusban. A pontos ügyintézés helyett sokan csak az időt töltötték el 3 hivatalban, a munkáról keveset. minden egyébről sokat beszélgettek, Cs. Nagy elvtár« azelőtt járási tanácselnök helyettes volt. Szakmailag nem okozott neki nagy gondot az ellenőrzés. De az emberekkel úgy foglalkozni, hogy azok a szigor ellenére is megszeressék, s tanácsait elfogadják, ez már nagy szó volt. A párttitkár türelme, emberi magatartása azonban olyan volt. amelynek nem lehetett ellenállni. A fegyelmet megkövetelte, de - a pontos munka módszerét is megadta. Ez év nyarán, a nagy begyűjtés kezdetére hazajött az iskoláról Sándor Jáno6 elvtárs, a tanácselnök is. Ettől kezdve sokszor leültek együtt a begyűjtőéi előadó asztalához, s fel sem álltak onnan, míg nem rendezték a napi iratokat. Ugyanezt tették az adóügyi megbízottnál is. A következetes, párt- szerű munka növelte a pártszervezet tekintélyét. Most. már sokszor felkeresik a pártitkárt szakmai, politikai útbaigazításért a tanács dolgozói. Ha Cs. Nagy elvtárs egy feladatot végrehajtott, száz más jött a helyébe. Ott volt a község és a tsz párt alapszervezetének felélesztése, új tagokkal váló erősítése. A Vörös Sarok TSZ-ben ifj. Solymosi Istvánt, ifj. Mizsei Jánost és Tuza Józsefnét, akiket eddigi munkájuk után erre legérdemesebbnek tartottak, felvették tagjelöltnek. — Nem csalatkoztunk bennük — mondja Cs. Nagy elvtárs. — Pedig az is sokszor megtörténik, hogy abban csalódom, akiben nagyon bízom, Mégjobban meg kell ismerni az embereket. Sokszor saját családommal, a rokonsággal is vitába kell szállni, mert nehezen értenek meg valamit. Ez a legnehezebb. A Hatodik Békekölcsön jegyzés idején is akadt olyan népnevelő, akitől hiába vártam segítséget. De helytálltak helyet!s mások, akiket most ismertem és most szerettem meg. Többek között id. István Imre 5 holdas, aki saját jegyzésével, meggyőző szavaival bebizonyította, bátran számíthatok rá. Ugyanezt mondhatom Halasi Jánosról, Ö is szívesen segítette célkitűzéseinket. Cs. Nagy elvtársnak most már egész kis tábora van népnevelőkből. Legutóbb is hatvan népnevelő jött el, hogy segítse az őszi munkák sikerét. Ez a hatvan ember vasárnapját, s hétköznapi egy-két pihenőóráját azzal tölti, hogy beszélget a dolgozó parasztokkal. Elmondják, hogy a gépállomás gépei ott vannak a községben, s kevés a munkájuk, mert még csak a Vörös Sarok TSZ földjén lehet széltóben szántani, vetni, hiszen az egyénieknél a napokban még sok kukorica, paradicsom, krumpli volt kint a földeken. Gyorsítsák hát meg a betakarítást a szántás-vetés érdekében. A tanács munkájának ellenőrzése a községi pártszervezet felélénkítése, a termelőszövetkezet segítése volt Cs. Nagy elvtárs első tennivalója, amikor hazakerült Jasz- felsőszentgyörgyre. Emellett azonban számtalan más. fontos dolog megoldása várt a pártbizottságra és az új titkárra. Körültekintő, alapos munkát kívánt például az oktatás jó előkészítése, a propagandisták helyes megválasztása. A feltételek azonban megvoltak ahhoz, hogy a többihez hasonlóan ezt Az újszdtezi Wteséigi tanács köz- ségpoMtiikiaii tervében is szerepel új járdák építése. A tanács vezetői azon törték a fejüket, hogyan oldhatnák meg azt, hogy minél kevesebb pénzből minél több járdát építsenek. Végül ki is okoskodtak a módját. A tanács sódert, cementet szerzett, beállított egy munkást és most a községben házilag gyártják a járdaépítéshez szükséges betonlapokat. Kiszámították, hagy így 10 forint helyett (ennyibe kerül kéis helyesen oldják meg, Elsősorban a pedagógusok adhattak és adtak is ebben segítséget a pártbizottságnak. Katona István elvtárs, az iskola igazgatója a községi alapszervezet oktatási felelőse. Demeter István, aki a hajtai alapszervezetben propagandista, politikai iskolát fog vezetni. Hame Mária a ,.Marx izmus-len inizmus alapjai tanfolyam” propagandistája. Két nevelő pedig a Petőfi-iskolán tanítja a fiatalokat. A propagandisták mind beszélgettek már a hallgatókkal. Mire az oktatást megkezdik, megismerik egymást Ezek voltak azok a feladatok, melyeket Cs. Nagy elvtárs fél évvel ezelőtt maga elé tűzött. Sok döccenővel bár, de eljutott oda, hogy Jászfelsőszentgyörgyöt már nem a járás utolsó községeként emlegetik. De a párttitkár elvtárs ezzel nem elégszik meg. A járás, ahol addig dolgozott, leginkább az elsők között járt. Most azt akarja, hogy ezen a járáson belül az ő községe legyen az első, Ennél szebb, nagyszerűbb feladatot nem is tűzhetett volna maga és községe elé Cs. Nagy elvtárs. szén egy betonlap! csupán Őt forintba kerül darabja. Ez annyit jelent, hogy a 40 ezer forintos járdaépítési keretből nem négyezer, hanem nyolcezer betonlapot tudnak adni a községnek. A betonlapok lerakását a község lakossága társadalmi munkáiban vállalta. A kocsival lóval rendelkező dolgozó parasztok * betonlapokat kiviszik a helyszínre és mindenki a maga háza előtt elvégzi a lerakási munkát, a tanács csak egy szakembert ad az inányítátíhoz. Á pártoktatás sikeréért ARDÖ MIKLÓS elvtárs, a Papírgyár fehérítő üzemének vezetője már harmadik éve vezet politikai iskolát. Az idén az SzKP történés II. évfolyamának anyagát ismerteti majd tíz hallgatónak. Ardó elvtárs tadja, hogy az oktatási év sikere jórészt a kezdettől függ. Ép« pen ezért nagy gondot fordit az oktatási éé kezdetéig hátralévő napokban a hallgatókkal való beszélgetésre. — Képünkön tanfolyama egyik hallgatójával, Pélyi László lakatossal beszélget. D£äaetend& példa Készül a százesztendős Járműjavító története A Járműjavító DISZ- ** fiataljai azt a fel. ajánlást tették, a megyei DISZ-értekezleten, hogy üzemük fennállásának 100. évfordulójára, 1956. április 4-re megírják gyáruk tör, iénetét. A felajánlás megvalósítása nehéz. Nagyon alapos, gondos munkát igényel. Ezt már akkor, is tudták a fiatalok, amikor még csak kialakulóban volt a terv. Nem kényelemben, hanem munkában nevelkedtek s meg akartak birkózni ezzel is. Nagy sikerül-e, az még a jövő titka. Tény az, hogy a könyv váza már elkészült, Hogyan fogtak a munkához? Nem saját fejük után indultak, hanem tanácsot kértek a Damjanich Múzeum igazgatójától, Kaposvári Gyula elvtárstól. Ezután felosztották maguk között az anyag-gyűjtést. Először is az ü*em megalakulásának időpontját, keletkezésének körülményeit kellett tisztázni. Ezt a Széchenyivel icglalkozó írásokban keresték. így derült ki: Széchenyi parlamenti harcai nyomán született meg az a terv, hogy kiépítik a Pest —Cegléd—Szolnok-i vasútvonalat. 1847. szeptember 1-én ez az elgondolás valóra is vált, Ezután létesült Szolnokon a javító- műhely. Csak kisebb jellegű javításokat végeztek, Mindössze két kovácstűzhely, két esztergapad volt a műhely felszerelése és néhány kovács, esztergályos, asztalos a munkása. Húsz évvel később n gyár már kilencvenkilenc fizikai munkást foglalkoztatott .; s N em gyerekjáték ám 100 évbei ezelőtti dolgokat felkutatni. Mennyi újságot, miniszteri jelentést, könyvet, iratot kell átböngészni és a megfelelő részeket kimásolni. Az még megjárja, ha van miből, de ha nincs. A „Magyar Vasutas” című lap adott egy-két hasznos útbaigazítást a szolnoki műhely munkájáról, de csak 1916-ig. Ekkor megszűnt a lap s még nem találtak olyan lapot, amit utódjának nevezhettek volna. Mit csinálnak ilyenkor a fiatalok? Szemtanúk, öreg munkásaik elbeszéléseiből hámozzák kt a lényeget. Az 51 éves Mihályi János bácsi 1919-ben tanonc volt a műhelyben. Így emlékezett: — f QJQ március 21-én, ■* c* ' nagyon szép tavaszi reggelen, amint az üzembe jöttünk, valahogy éreztük, hogy van a levegőben valami, hogy a mai napon valami nem mindennapi dolog történik. A nagy kaput nyitva találtuk. Láttuk, hogy a műi kultúrotthon előtti téren nagyon sok munkás van. Mi is odamentünk. Szabó Károly asztalos mondott beszédet arról, hogy proletár forradalom van. Nekünk sem kellett több. Gyerünk, temessük el az annyira gyűlölt akkordbérrendszert. Egy kis bádog koporsót készítettünk, beletettük azm akkordutalványokat, ’iratokat s egy jó nagy lakattal lezártuk. Az egész üzem ott volt a temetésen. Volt ott pap, kántor, ministráns. Igazi temetés volt. A koporsót rátettük egy pályakocsira és vittük a sírhoz. Tolta azt mindenki. Sn a füstölőt vittem. Leeresztettük a „halottat” a sírba, a dalárda gyászáéiként elzengte a Marseil- laise-t, a pap elmondta a halotti beszédet. Soha annyi boldog embert még nem láttam — temetésen. A kutatás, az elbeszélések nyomán ilyen érdekes történeteket is találunk majd a könyvben. Nem kell félnünk attól, hogy unalmas és száraz lesz. A Szolnoki Járműjavító történetének megírására már történt kísérlet. Pásztor István a harmincas évek elején foglalko. zott ezzel a gondolattal. Igen sok anyagot, képet gyűjtött össze s most ezeket a fiatal kutatók rendelkezésére bocsátja. A rendszerezett anyagot Molnár Sándor írja meg könyv formájában, szakértők irányítása mellett. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium vállalta r. költségek fedezését. (~* yűjtsenek, kutassa- w 'nak a fiatalok! 1956. április 4-én szeretnénk kézbevenni a Járműjavító történetét magába foglaló könyvet. ez. n. „A kör négyszögesítése” — így jellemezte a londoni Times október 6-i számának vezércikkében azokat a nehézségeket, amelyek a Saar- kérdés „európai” alapon történő megoldásának útjában állnak. A tekintélyes angol lap szemleírójának és a nyugati kommentátorok seregének Adenauer bonni kancellár és Faure francia miniszterelnök október 5-i luxemburgi találkozója adott alkalmat, hogy ismételten tollúkra tűzzék a hosszú évek óta vajúdó Saar-kérdés egész problématikáját. Ezen a találkozón a két kormányfő — külügyminisztereik részvételével — megbeszélést folytatott a saar-vidéki helyzetről, A francia és a nyugatnémet államférfiak tanácskozására a küszöbönálló október 23-i saarvidéki népszavazás kilátásai vetettek árnyékot. Tudvalévő ugyanis, hogy a Saar-vidék kilencszázezer főnyi lakosságának ezen a napon kell döntenie arról, hogy elfogadja-e, vágj elutasítja az úgynevezett Saar- statutumot. Ez a szabályzat a Saar-vidék „európaizálásának ’ fügefa levele alatt a francia-saarvi- déki gazdasági unió további fenntartását írja elő. A paktum pontosan egy évvel ezelőtt az akkori francia miniszterelnök, Mendes- France és Adenauer között lezajlott hosszas és kemény alkudozások eredményeképpen jött létre. Emlékezetes, hogy a háborús párizsi szerződések tető alá hozásénál a saarvidéki kérdés különleges szerepet játszott. Sokáig úgy látszott, hogy a Saar-kérdés rendezetlensége fogja megbuktatni az egész nyugati unió szervezetét. Vógüiis a rendkívül erős angol—amerikai nyomás hatására sikerült látszat- egyezésre jutni, A Saar-vidék hatalmas vasércéé szénkincsei, igen jelentős ipari potenciálja és nem utolsó sorban a német munkáskezek százezrei ebben az alkuban a kézizálog szerepét játszották. A kézizálogot Adenauer kancellár adta a francia nagytőkének, hogy elnyerje a francia nemzetgyűlés hozzájárulását a nyugatnémet újrafelfegyverzéshez. Ez a paktum arculcsapása volt mind a német, mind a francia nép alapvető nemzeti érdekeinek, súlyos megsértése a potsdami szerződésnek, amely félreérthetetlenül előírja Németország demokratikus alapokon történő újraegyesítését, beleértve a Saar-vidéket is. E szégyenletes alku ingatag alapján valósult meg a párizsi szerződések ratifikálásához vezető francia—nyugatnémet együttműködés. A Mendes-France és Adenauer között egy esztendeje létrejött kiegyezés azonban csak kendőzte, ideiglenesen áthidalta a rendkívül éles francia—nyugatnémet gazdasági és hatalmi ellentéteket, de semmit sem oldott meg azokból. A francia és a nyugatnémet nagytőkének a Saar-vidékért folytatott versenyfutása továbbra Is a nyugateurópai „egység”, szorosabban véve pedig a francia—nyugatnémet együttműködés adu lies sarka maradt, Hogy ez mennyire így van, arra éppen Adenauer és Faure mostani luxemburgi találkozója vet éles fényt. Ezt a megbeszélést francia részről követelték, hogy rábirják Adenauert a Saar-vidék „európai statútuma” melletti ismételt kiállásra, A luxemburgi megbeszélés után a tárgyalófelek közös nyilatkozatot adtaik ki, amelyben állást- foglalnak a Saar-statutum mellett és hangsúlyozzák az erre vonatkozó francia—nyugatnémet egyezmény fontosságát. Edgar Faure tehát látszólag elérte célját, A párizsi megfigyelők azonban rámutatnak, hogy a luxemburgi tárgyalások nem váltották be azokat a reményeket, amelyeket a francia kormány fűzött hozzájuk. A francia miniszterelnöknek ugyanis nem sikerült elérnie olyan közös francia—nyugatnémet nyilatkozat közzétételét, amely feltétel nélkül helyeselte volna a Saar-vidék úgynevezett „európai statútumát” és — főleg — amely felhívta volna a Saar-vidék lakosságét, hogy szavazzon erre a küszöbönálló népszavazás alkalmával. A luxemburgi találkozó a francia vezetőkörök szempontjából tehát a szokásos „nézetazonosság” ködös fogalmazású megerősítésén kívül semmit sem eredményezett, De vajon miért ragaszkodott a francia kormány oly erőteljesen e találkozó létrehozásához? Talán olyan rosszul áll az „európaizálás” szénája a saarvidéki lakosság körében? Nos, a nyugati megfigyelők egyöntetű véleménye szerint — nagyon rosszul! A New York Herald Tribune saarvidéki különtudó- sítójának óvatos becslése szerint is a lakosság 55—60 százaléka szavaz majd az „európaizálás” ellen. Más megfigyelők pedig még nagyobb arányú kudarcot jósolnak. Ezek a kilátások súlyos aggodalommal töltik el a francia uralkodó köröket, mivel kicsúszni látják kezükből azt a váltságdíjat, amit a nyugatnémet imperializmus katonai és politikai pozícióinak megerősítéséhez való hozzájárulásukért cserében kaptak. Másfelől viszont a bonni vezető- körök magatartásának kettősségét a jelenlegi helyzetben az határozza meg, hogy a Saar-egyezményt csak suba alatt és főleg az „euró- palzálást” élesen ellenző saarvidéki német pártok támogatása útján szabotálják, míg a nyilvánosság előtt Adenauer kénytelen az egyezmény mellett állást foglalni. A bonni kancellárt ugyanis köti az az ígérete — s ezt a párizsi egyezmények is előírják —, hogy előmozdítja az „európai statútum” jóváhagyását. De még fontosabb szerepet játszik az a körülmény, hogy Adenauemak tekintettel kell lennie a közelgő genfi külügyminiszteri értekezletre, ahol a szövetségi kancellár mindenáron biztosítani szeretné a német kérdésben elfoglalt álláspontjának francia támogatását, A megfigyelők többsége azonban azon a véleményen van — amint azt a DPA nyugatnémet hír- ügynökség tudósítója megírta a luxemburgi tárgyalások befejezése után —, hogy „még a közös nyilatkozat sem tud valójában a szavazati arányon változtatni a Saar- szabályzat javára”, A Saar-egyezmény bukásának lehetősége valósággal megrémíti a nyugati vezetőköröket. Ezek a körök nem egészen három héttel a genfi külügyminiszteri értekezlet előtt, most különösen érzékenyek a nyugati „egységnek” legalábbis látszólagos fenntartására. Az európai statutunj elvetése a saarvidéki népszavazáson „rettenetes bajokat okozna” — irt» a Times említett cikkében. „Igen feszült helyzet jönne létre — magyarázza a londoni lap —, mert újból felszínre kerülnének azok a problémák, amelyek alapvetően befolyásolják a két ország közötti kapcsolatokat ,; i” Ezért a Times azt javasolja. hogy ne várják karba tett kezekkel az események alakulását, hanem a nyugateurópai unió tagállamai már most tagjáénak erőfeszítéseket a vég bői, hogy „Miképpen lehetne megoldani a kör négyszögesítésének nehéz problémáját”. Nos, mint tudjuk, ez még eddig senkinek sem sikertilt. S azok a politikusok sem számíthatnak jobb eredményre, akik a Saar-kérdést az „európaizálás” hitelétveszíett jelszava mögött a francia és a nyugatnémet nagytőke érdekeinek ösz- szeegyeztetésével, a francia és a német nép rovására próbálják „megáldani” fi Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt sikert ért e\ Adenauer pártja vereséget szenvedett a brémai választásokon Berlin (MTI.) Mint ismeretes, Brémában, N yuga t-N émelország egyik kikötővároséiban vasárnap választották meg a tartománygyű- lési jogkörrel felruházott városij képviselőtestület új tagjait. A Német Szcciáldemókrata Párt és a Német Kommunista Fart az 1953. évi parlamenti választások eredmény élhez képest Brémában jelentős szavazatszaporulatot ért el, míg az újrafegyvérkezési politikát folytató vezető párt, Adenauer Keresztény Demokrata Uniója komoly arányú szavazatveszteséget szenvedett. A szavazásban való részvétel aránya 84,2 százalék volt, A Német Szociáldemokrata Pert, amely eddig a Keresztény Demokrata Unióval és a Szabad Demokrata Párttal koalícióban foglalt helyet a tartományi gyűlés jogkörével fdruhá- zott szenátusiban, most abszolút többséggel rendelkezik. A Német Kommunista Párt szavazatai elérték az antidemokratikus választói törvényben megkövetelt öt százalékot és így a párt képviselői bevonulnak az új brémai parlamentbe. Politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a Szociáldemokrata Párt egyedül alakítja meg az új városi szenátust. (MTI.) Olvasd, tanulmányozd a PÁRTÉPlTÉS-t! k
