Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-27 / 253. szám

1955 október 27. S ZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 5 225 000 forintot sikkasztott — életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották ' — Maizik Mihály bűnügyének tárgyalása a megyei bíróságon — Középtermetű, szemüveges etn- bér. Amolyan hivatalnok típus,, aki észrevétlenül éld a maga világát s látszatna minden cselekedete fedd­hetetlen. Kívülről nézve semmi ki­fogás ellene, udvarias, csendes, meg van az átlagos műveltsége és ért' ahhoz, hogy társaságban kellemes legyen. íme, i'lyen is lehet az osz­tályellenség. ilyen ember is követ­het el olyan bűnöket, amelyek minden becsületes embert megdöb­bentenek; Amikor felszólítja a bíróság el­nöke, högy álljon fel, nyugodtan viselkedik, csak az ujjai vibrálnak idegesen, szüntelenül. A hallgató­ság feszült figyelése közben -rövi­den összegezd a vádat a bíróság elnöke. Szavai nyomán megisme- rünk egy embert, aki más, mint egy szerény hivatalnok; ez az em­ber veszedelmes bűnöző, agyafúrt aktahamisító, megrögzött sikkasztó, aki ugyanolyan hidegvérrel, nyu­godt cinizmussal vitte véghez kár­tékony üzelmeit, mint ahouv most vésighallgatja a vádat. Maázik Mihály osztályidegen elem, öíven holdas kulák fia * jegyzőként szolgálta a múlt tár­sadalmi rendet. A tanácsok megala­kulása után nem volt rá többé szüksége a népi hatalomnak, eltá­volították a közigazgatásból, mint az egykori elnyomóosztá’yok volt kiszolgálóját. A kereskedelem te­rén réméit magának szép karriert, ezért itt próbált szerencsét. — A FŰSZERT Vállalat alkalmazottja lett. Símulékony modorával, hiva­tali precizitásával hamarosan meg­nyerte a dolgozók tetszését s gya­núnak még halvány árnyéka sem érhette utói. Ezután könnyen ment. a dolga. Mint adminisztrációs cso­portvezető, hamarosan fellelte az ügyvitel egerűtait, a maga hasz­nára fordította a szabályok gyen­géit és visszaélve a bizalommal, alattomosan hozzálátott a sikkasz­táshoz. A kiskereskedőknek, magánpá- keknek ő állította ki a lisztutalvá­nyokat, amelyekre az igénylők megkapták a maiamban az árut. A magánvállalkozók készpénzzel fizet­tek az utalvány kiállítójának. Maj- zik Mihálynak, aki aztán, az ősz-, szeg egy részét' magának „köny­velte el.“ Kezdetiben kisebb össze­geket sikkasztott, de mivel evés közben jön meg az étvágy, egyre jobban belemerült. Eymódon 1954 szeptember 22-től — az első sik­kasztás napjától — 1955 augusztus 22-ig — a leleplezésig — összesen 225 ezer 139 forintot sikkasztott el és 140 esetben köve­tett el okirathamisítást. Bűnössé­gét súlyosbítja, hogy eszeágában sem volt felhagyni a kártevéssel, s ki tudja, meddig folytatja szél­hámos vállalkozását, ha nem fog gyanút az ellenőrzés, ha nem elég éberek a karhatalmi szervek. Ez a vád: A bíróság elnöke és a vádlott között rövid párbeszéd zajlik le. — Megértette, mivel van vá­dolva? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Igen. — Egyetért a vádiratban foglalt tényekkel? — Igen. ’Ezután Majzilc Mihály is elmondja a saját szavaival, hogy miként vitte véghez nagyarányú csalásait. Köny- nyelműen bánt a sikkasztott pénz­zel, aktatáskában hordozta, a ru­hák alatt dugdosta, még az is meg­esett, hogy ellopták tőle. — Hogy miért volt szüksége ennyi pénzre, maga sem tudja pontosan, csupán azzal felel a kérdésre, hogy föl akart élni, ehhez pedig „kevés“ volt a fizetése. Űgylátszik, nem volt elég az 1800 forint, amit feleségével együtt ke­resett. A vádlott vallomása után az ügyész tesz fel néhány kérdést: — Mire fordította az elsikkasz­tott összegeket? — Száztízezer forintot készpénz­ben tartalékoltam. Negyvenkétezer forintot ingóságra költöttem, be­rendeztem a lakáscma: és bundát vásároltam a feleségemnek. A többi elment az életre. •— Mennyit költött szórakozásra? — 'hangzik a következő kérdés az „élettel“ kapcsolatban. — Havonta öt—hatezer forintot. — Italt is fogyasztott? — Csak likőrt. Ezután kihallgatják a megidézett tanukat. Dr. Vértesi _ József, a vál­lalat főkönyvelője, aki az ellenőr­zést vezette, a következőket mondja: — A kiutalt lisztménmyiségért a mi vállalatunkhoz folyik be az ösz- szeg, de a lisztet a malom adja ki. A két szerv számlázása között min­dig mutatkozik valami eltérés, mert hiszen a számla kiállítása és az árukiadás különböző időkben történik. Ezt használta ki Majzik Mihály. De a differencia mindig nagyobb lett, egyre jobban eltért a szokásostól s ebből gyanítottuk, hogy valahol hiba van. Vizsgála­tunk során kiderült, hogy sikkasz­tásról van szó. Az ügyész azt hangsúlyozta vád- beszédében, hogy a társadalmi va­gyon eltulajdonítása a legsúlyosabb bűnök egyike. Az elmúlt táradalmi rendben fog­gal-körömmel védte a burzsoá rend a magántulajdont. Nekünk sokkal inkább védelmezni kell a társa­dalmi tulajdont, az egész nép va­gyonát, amit bányászok, kohászok, kubikosok, milliónyi dolgozó teremt és gyarapít. A bűncselekmény nem­csak anyagi, hanem morális szem­pontból is súlyos, ezért a vádlottra a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. A bíróság visszavonul ítélethoza­talra, s amikor ismét visszatér a tárgyalóterembe, feszült figyelem­mel várja a hallgatóság az ítéletet. Mindenki feláll. Az ítélet így hangzik: — A Magyar Népköztársaság törvényei nevében ítéletet hirdet a megyei bíróság. Majzik Mihály vádlott 140 rendbeli. sikkasztásért, okira'haimisításért, a társadalmi va­gyon eltulajdonításáért életfogytig­lani börtönbüntetésre, vagyonának elkobzására, az okozott kár és a bírósági költségek megtérítésére, valamint a politikai jogoktól való tíz évi eltiltásra ítéltetik. A vádlott összébb roskad az íté­let hallatán és suttogva kéri, hogy enyhítsék az ítéletet. A könyörgés senkit nem hat meg. Aki bűnös, bűnhődjön bűneiért. Ez a tárgyalás azonban nem csu­pán igazságszolgáltatás egy bűn­ügyben, hanem intő példa: az osz- tályellenség minden lehetőséget fel­használ arra, hogy ártson népünk­nek. Álarcot ölt, ,-dolgozónak1’ mu­tatja magát, mint Majzik Mihály, az ötven holdas kulák fia is. (grf'ncsér) A kiöregedett rizstelepek hasznosítása Hazánk szántóterületének jelen­tékeny részén már évek óta rizs- termelés folyik. Az igaz ugyan, hogy a rizstermeléssel általában a gyengébb minőségű talajokat igyekszünk hasznosítani, nem sza­bad azonban megfeledkeznünk ar­ról, hogy ezek a gyengébb minősé­gű földek sem értéktelenek és 3—4 évi rizstermesztés után cem azt a sorsot érdemlik meg, amelyben részesülnek. A rizs­termesztésbe évről-évre bevont területek nagysága nincsen arány­ban a termelésből kikapcsolt, leg­nagyobbrészt hasznosítatlanul álló területek nagyságával. A határt járva szomorú kép tárul szemünk elé, az egykor buja fejlődésű, ringó rizstáblák helyén embermagasságú muhar, gyékény és káka integet fe­lénk. Egyre jobban fenyeget bennünket az á veszély, hogy a rizstelepek kiöregedésével növekszik az elmo- csarasodott, elgyomosodott terüle­tek nagysága, ami felbecsülhetetlen anyagi kárt jelent a termelők és a népgazdaság számára egyaránt. Éppen ezért a legrövidebb időn be­lül meg kell szüntetni a rizs mono­kultúrás termesztését. Azt. hogy a rizs termesztéséből kikapcsolt területek hasznositatla- nul maradnak a következő indo­kok alapján magyarázom: A lecsapoló csatornák a rizstele­pek területén nincsenek megfele­lően kiépítve. Ez nemcsak megne­hezíti és elnyújtja a lecsapolás és az aratás idejét, hanem még a szo­kásos időben bekövetkező őszi eső­zések esetén is lehetetlenné teszi a rizstelepek felszántását. Az a kö­rülmény is hátráltatja a szántást, hogy a tiszafüredi, tiszabői és a legtöbb alföldi öntöző rendszerbe beépített rizstelepek jelentős há­nyada a belvíz-levezető csatornák­ból kapja az öntözővizet. Ezek le­csapolás idején a lecsapoló csator­nák szerepét töltik be. Tehát na­gyon fontos lecsapoló csatornák építésé, de nem kevésbé nélkülöz­hető a bélvíz-levezétő csatornák tisztítása, gyomtalanítása, kimélyí­tése sem. E munkák elvégzése le­hetőséget nyújt a rizstelepek rö­vid időn belüli víztelenítésére és felszántáséra. Hátráltatja a kiöregedett rizste- lepek hasznosítását az őszi mély­szántás elhanyagolása. Mivel az őszi vetés, a mélyszántás és a rizs­telepek szántása egyidőre esik, a gyakorlatban általában mindig el­marad a rizstelepek őszi szántása. Ez a fontos munka legtöbb esetben. lavaszra tolódik, ámikor is a kívánatos fizikai és kémiai folyamatok a talajban már nem tudnak végbemenni. Ennek következtében a jó vetőágy nem minden esetben biztosítható. Az említett hiányosságokat és hátráltató körülményeket betetőzi még az hogy a legtöbb gépállo­más nem rendelkezik rizstelepek szántására alkalmas lánctalpas traktorokkal. Általánosságban ezek az okok, amelyek miatt-több ezer kát. hold kiöregedett rizstelep hasznosítatla­nul, parlagon hever. Hozzájárul még ehhez egyes szervek nemtö­rődömsége. Ahhoz, hogy a hároméves rizs- termesztés alatt összetömőúött, le­vegőtlen, rossz szerkezetű talajt megjavítsuk, tápanyi ,:i galmát helyreállítsuk, elengedhetetlenül szükséges a rizsnek vetésforgóba való állítása. A 6 vagy 7 éves ve­tésforgó elegendő ahhoz, hogy a háromévi rizstermesztés alatt tönk­rement talajt a következő 3—4 év alatt okszerű istáilótrágyázással, helyes talajműveléssel, herefüve­sek és kapásnövények termeszté­sének bekapcsolásával helyrehoz­zuk. Ezt azonban csak úgy érhet­jük el, ha mégszüntetjük eddigi gazdálkodási módszerünkét és nemcsak a gazdag termés betaka­rítását tartjuk széni előtt, hanem a szem és a szalma betakarításával kivont tápanyagokat ismét vissza­juttatjuk a talajba. A felhasznált tápanyagok állandó pótlásával és a rizses vetésforgóban az öntözéses szántóföldi termelés 3 éve alatt a helyes és okszerű ta­lajműveléssel kedvező életfeltéte­leket biztosítunk a talajba jutó szerves és szervetlen tápanyagok feldolgozását, illetőleg átalakítá­sát végző talajbaktériumoknak. Ezek tevékenységétől függ ugyanis elsősorban a talaj termőképessége. SZABÓ JANOS tudományos kutató, Kisújszállás (Folytatása következik.) TéJialma vásár A dolgozók jobb ellátása érdeké­ben szükségesnek tartottuk, hogy a rég nem látott bőséges termésből a normál fogyasztási áraktól lénye­gesen eltérő árakon megyénk egész tex-iiletén télialma vásárt rendez­zünk. A vásáron forgalomba kerülő almafajta kg-onként 1,60 forintos árban kerül a fogyasztókhoz Szol­nokon az állami kiskereskedelem, kisebb városokban a kiskereskede­lem és a földművesszövetkezelek, faluhelyeken pedig a földművesz- szövetkezetek boltegységein ke­resztül. Az alma egészséges (B— IV. o.-nak megfelelő), túlnyomó- részben színes, de hosszú tárolás­ra — a nem megfelelő raktározás miatt — nem nagyon alkalmas. Ezúton hívjuk fel az Üzemi Szak- szervezeteket, hogy dolgozóik ré­szére nagyobb tételben történő át­vétel esetében 1,50 forintos árban kerül a fent említett alma átadás­ra. A felhívás után írják össze dol­gozóik igényét és az összesített igényel keressék meg a Kiskeres­kedelmi Vállalat központját, vagy községenként a földművesszövet­kezeti főboltot, mely megrendelé­sükre a teljesítést közvetve, vagy közvetlenül végezni fogja. Ilyen formában a szélmérést az üzem végezné. _ Az almavásárt a legkisebb köz­ségre is ki kívánjuk terjeszteni. Ezúton kérjük fel a fogyasztókat, hogy igényükkel mielőbb keressék meg a kereskedelmi egységeket, hogy megrendeléseiknek teljes egészében eleget tudjanak térni}. A MEGYEI TANÁCS KERESKEDELMI OSZTÁLYA Az 56. Autóközlekedési Vállalat a „Vezess baleset nélkül“ mozgalom élén A „Vezess baleset nélkül*’ mozgalomban a harmadik negyedévi ér­tékelés szerint az 56. sz, Autóközlekedési Vállalat dolgozói érdemel­ték ki az elsőséget. Ünnepség keretében adja át a vándorzászlót Pa­lásti Gyula r. őrnagy elvtárs, a B. M. Megyei Főosztály közrendvé­delmi és közlekedési osztályának vezetője Tompa László elvíársnak, az 56. Autóközlekedési Vállalat vezénylő tisztjének. Köszönöm, hogy van hazám . .. Franciaországban szii. lettem, szüleim 1922- ben politikai felfogásuk miatt kénytelenek vol­tak elhagyni hazájukat. Franciaországból Bel­giumba, Hollandiába, majd újra Belgiumba kerültünk. Édesapám sehol sem talált meg­nyugvást. Sok sorstár­sávál együtt mindenütt küzdött az elnyomás el­len, harcolt egy szebb, jobb életért. Akkor ez csak álom maradt, a valóság az egyre sza­porodó kínos házkuta­tások voltak. Ahogy teltek-múltak az évek, s mi gyerekek nőttünk, édesanyám szeme mind szomorúbb lett. Gyö­törte a honvágy. Oly­kor az ölébe kuporod­tunk és ő mesélt a ha­zájáról. Mesélt a szép tavaszról, a magyar nyárról, amelyhez ha­sonlóval vándorlásunk útján sehol sem talál­kozott. Mi, gyerekek kíváncsian hallgattuk. Kértük, vigyen el ben­nünket abba a csodála­tosan szép országba — Magyarországra. — Majd, kcdvcskéim, majd amikor az a sok elnyomott magyar em­ber megtanul nevetni, mert egyszer ez az idő is eljön — így vála­szolt. Hosszú éveken át vártuk ezt, míg vég­re eljött a várva-várt nap, .1946-ban, egy gyö­nyörű őszi napon lép­tünk magyar földre. Mi gyerekek, először éle­tünkben.: — Itthon vagyunk — szól anyám s ebből a két szóból megértettem, hogy ez az ország az én hazám is, megértet­tem, hogy a sók kül­földi kóborlás után végi-e megpihenhetünk. Nevetni, sírni volt ked­vem egyszerre. Köszö­nöm a hős. szovjet har­cosoknak’, hogy életem legszebb napját megér­hettem. láthattam szü­leim boldogságát, és megismerhettem hazá­mat, a szépi szabad M agyarországot. MAKRA KÁROLY’NÉ Debrecen Tanító u. 12. sz. Hizlaljunk minél több sertést A hizlalás a mezőgazdasági ter­melés egyik legjövedelmezőbb üzemága, mert hízott állatainkon keresztül többszörös áron értéke­síthetjük termelvényeinket. A fel­etetett takarmány kettős hasznot biztosít. A hízott állat, vagy az állati termék értékesítésekor maga­sabb a pénzjövedelem, a visszama­radt tragya pedig növeli a föld termőerejét, a termésátlagot, bizto­sabbá teszi a növénytermelést. A sertéshizlalás néhány kérdé­sével szeretnék foglalkozni, mivel napjainkban ez a legidőszerűbb; A sertésbízlalá« szakszerű és helyes végrehajtása nagy- mennyiségű takarmány-me 'ta­karítást, gyors- és gazdaságos súlygyefapótlást, jömiftóscgü hús- é® zsír előállítását teszi lehetővé. A hízóbaállításkor sertéseinket nem szabad azonnal nagymenuyi- iégű abraklakarmánnyal etetni. Néhány hétig a napi élelemszük­ségletet jórészt, vizenyős takar­mányból, tökből, burgonyából, ta­karmányrépából, stb. biztosítjuk, hogy ezáltal kitágítsuk az emésztő­csatornát. A vizenyős, tömeges ta­karmányokat csak a hizlalás máso­dik harmadában csökkentsük, az abrak t akarniá ny ad agók fokozat os emelése mellett és véglegesen csak a harmadik harmadban hagyjuk el. Ekkorra a sertés szervezete már hozzászokott a nagymennyiségű ta­karmány feldolgozásához. így a hizlalást olcsóvá és eredményessé tesszük. A pártsajtó A jászszentandrási postahivatal dolgozói a pártsajtó terjesztése te­rén kitűnő eredményeket értek el. Teljesítették operatív tervüket, s további jó munkájukon keresztül újabb előfizetőket szerveznek. A hivatal vezetője, Nagy M. Andor- né napoként 5 Néplapot ad el, he­lyettese pedig napi 4 Szabad Népet árusít. A kézbesítők havonta 3—5 új előfizető szervezését vállalták. Kunszentmártonban Szekeres István kézbesítő 5 új Néplap elő­fizető szervezését vállalta, s már 4-et szervezett. Naponta 38 Szol­nok megyei Néplap árusítását vég­zi a többi sajtó mellett. Kovács Ist­ván kézbesítő 6 Szabad Nép és 3 Néplap előfizetőt szervezett. Nagykörűben Bálint Ferenc kéz­besítő naponként 9 Szabad Népet és 3 Néplapot. Németh Pál kézbe­sítő pedig 3 Szabad Népet és 2 Néplapot árusít naponta. Zagyvarékason Lovas János kéz­besítő érdemel dicséretet a párt­sajtó terjesztéséért, A Szabad Nép­Gondoskodnunk kell hízóink só­szükségletéről is. Naponta másfél- három dekagramm só adagolása feltétlenül jóhatású az emésztésre. Az etetést állandóan pontosan meghatározott időben végezzük; Helyes, ha naponta háromszor- négyszer etetünk. Ügyeljünk arra, hogy az etetővályú mindig tiszta legyen. A takarmányt lehetőleg min­dig melegvízzel készítsük elő és etetés előtt 10—-12 órával előbb keverjük be. A hideg idő beálltával etetéskor is lan­gyos legyen a takarmány. Igen hasznos és a takarmányár tő­késítést segíti elő az élesztősítés. piem szabad megfeledkeznünk hí­zóink itatásáról sem, különösen, nagyobbmennyiségü abraktakar­mány etetése idején. Nem helyes azonban, ha ezt a vízmennyiséget a „keveríben” akarjuk biztosítani. A jó „kevert” ugyanis nem híg, ha­nem öreg. Etetés után célszerű, egy-egy marék kukpricát szétszórni az ete­tőtéren. A szétszórt kukoricát ös­szeszedi a sertés. A szedégeiés és a rágás közben kiváltott ing* hatá­sára több emésztőnedv termelődik, miáltal hatékonyabbá válik az emésztés. Helyesen cselekszünk, ha hízóinkat is megjártatjuk, ez a jártatás azonban csak néhány perc­re korlátozódjék. Kónyái Kálmán a karcagi Szabadság TSZ elnöke terjesztéséért bői hétköznapokon 22, vasárnap 71 példány, a Szolnok megyei Néplap­ból hétköznapokon 14, vasárnap 30 példány eladását vállalta. CSAJBÖK MIHÁLY postai kéz­besítő, a basenyszögi dolgozók „Miska bácsija“, naponként 10 Sza­bad Népet, 8 Szolnokmegyei Nép­lapot, s hetenként 21 Szabad Föl­det juttat el az olvasókhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents