Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-24 / 225. szám

Siolnokmegyd NÉPLAP r I A MEGYEI PÁRTBI IZOTTSÁG ÉS A MEGYE 1 TANÁCS LAPJ,A ] VII. évfolyam 225. szám Ara 50 fillér 1955. szeptember 24., szombat MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Mit vár ai ifjúság a Magyar-Szovjet Társaságtól? (2. o.) Mi újság a szolnoki járásban? (2. o.) ápoljuk, erősítsük a tsz tagok és egyénileg dolgozó parasztok barátságát (3. o.) Rádióműsor (4. o.) Korszerű technika a termelékenység növelésének alapja „A második ötéves terv időszakában az egész népgazdaságban jelentősen előre kell vinni a műszaki fejlődést, lényegesen fejlesz­teni kell az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, az áruforgalom mű­szaki kultúráját. Korszerűsíteni kell az ipar számos gyártmányát s számos új, korszerű gyártmány előállítását kell biztosítani’’ — mondotta Rákosi elvtárs az MDP III. kongresszusán. Kétségtelenül a népgazdaság minden területéin ezt az utat kell követnünk. Állandóan növelni kell a munka termelékenységét, hogy fel tudjuk számolni az ipar egyes területein mutatkozó egyhelyben- topogást, maradiságot. Nem képzelhető el ugyanis másként az egyre fokozódó szükségletek kielégítése. Ennek pedig legfontosabb feltétele, anyagi alapja, a technika szakadatlan fejlődése; a gyártási technoló­gia s az ezzel kapcsolatos termelőfolyamat megszervezésének állandó tökéletesítése. Az elmúlt hetekben, napokban a termelés legfelső fórumain, az üzemi gyűléseken vitatták meg vállalatainknál a műszaki terveket, a technika fejlesztésére tett javaslatokat. Eddig sosem volt még példa arra, hogy a munkások, mérnökök, technikusok ilyen aktivitással for­duljanak a műszaki fejlesztés ügye felé, mint most. Nagyobb üzemeinkben a párttagság kezdeményezésére versengés 'ndult, ki tud talprae^ettebb, nagyobb eredményekkel biztató javas­latot adni a műszintervek elkészítéséhez. A Szolnoki Papírgyárban pl. szeptember 10-ig 167 javaslatot adtak be a munkások és műsza­kiak. Ennek döntő többségét az üzem saját erejéből azonnal, illet­ve műszintervébe építve alkalmazza. A dolgozók ilyen tömeges aktív részvétele a technika fejleszté­sében nagymértékben megkönnyíti az üzem munkáját, s hozzájárul a termelékenység emeléséhez. Emellett számtalan olyan jó módszerhez vezet, mely nemcsak az üzemben, hanem az egész iparban újat je­lent. A Tisza Cipőgyárból indult ki pl. a cipőipart forradalmasító eljá­rás, az előgyártott alkatrészek alkalmazása. A Törökszentmiklósi Gépgyárban merőben új módszert dolgoztak ki a gépek szárításának meggyorsítására, az úgynevezett forró festékszórást. Futószalagszerű gyártást szerveztek, s az másfélszeresen megnövelte a szekrényes morzsoló szerelő termelékenységét. És sok példát lehetne még felhozni munkásújítóink, techniku­saink leleményességére, alkotókészségére. Mindez nem ment azonban magától, nehézségek nélkül. Sok helyen maradisággal, „határclmc- Ictekkcl” találták szembe magukat a fejlődés bátor hívei. A Tisza Bútorgyárban pl. a műszaki vezetőség egyik tagjától in­dult ki az a hibás nézet, hogy — „Mi már minden lehetőt megtet­tünk. Sokat nem lehet várni a mi gyárunkban a technika fejleszté­sétől." Hogy a fejlődésnek, a termelékenységnek itt sincs felső határa, mutatja az a 12 javaslat, melyet végül is megtárgyaltak és igen ér­tékesnek találtak. Van közte olyan, mint a marógépek, gyalulógépek két párhuzamos munka végzésére alkalmassá tétele, mely a kapa­citásteljesítményt csaknem kétszeresére emeli. Egy másik elgondolás és szervezési eljárás szerint egy év alatt félmillió forintot takaríthat­nak meg. Ha a pártszervezet idejében szembeszáll az ártalmas, hi­bás elméletekkel, valószínű több hasonló jó javaslat született volna. A Tiszamenti Vegyiművekben kezdetben akadályozta a munká­sok aktivitását a régebben kialakult helytelen gyakorlat, hogy az újí­tásokat soká hevertették. nem adtak megfelelő segítséget kivitelezé­sükhöz. A pártszervezet és az igazgatóság sikeresen harcolt az egész­ségtelen módszer ellen, s ma már bátran tesznek javaslatot kezdemé­nyeznek a dolgozók. Néhánytagú külön bizottságot hoztak létre, s ez hetenként egyszer az újítások ügyével foglalkozik, segítséget ad a hozzáfordulóknak. Közben a műszakiak is képzettségükhöz mért fel­adatot kaptak. Szántó Zsuzsa és Géczy László vegyészmérnököket pl. a piritpörkölés jobb módszerei, illetve új kontaktmassza kikísérlete­zésével bízták meg. 1957-re tervbevették a legnehezebb és legveszé­lyesebb munkák gépesítését. így apörkelhordás mechanizálását. Az eredmények mellett foglalkoznunk kell azonban a hibákkal is. Ezek közül a leggyakoribb az, hogy a technika fejlesztését, — kü­lönösen ott. ahol a műszaki és gazdasági vezetők szűk köre akarja megoldani — új gépekkel, berendezésekkel, vagy éppen nagy népgaz­dasági beruházásokkal akarják megvalósítani. Kétségtelenül, álla­munk ad lehetőséget indokolt esetekben erre is. Adott eddig is. Az új gyárak mellett a régiek között nincs egy sem olyan, mely az öt­éves terv időszaka óta ne kapott volna új gépeket, berendezéseket. A ccl azonban mégsem lehet, hogy kis gazdasági eredményekért milliókat áldozzunk. A törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Válla­latnál pl. az a meggyőződés alakult ki. hogy elsősorban új beruhá­zásokkal célszerű elérni a technikai színvonal emelését, a termelé­kenység fokozását. Javaslataik szerint két év alatt nem kevesebb mint 30 gépet, be­rendezést és épületet akarnak beruházni. Ugyanakkor az első évre tervezett 15 gép és az épületek — saját számításuk szerint is csak 60 ezer forint gazdasági eredményt hoznak. Kétségtelen, ez az ipar s így a törökszentmiklósi üzem is növekszik s kap beruházást a követ­kező években. Sokkal jobban saját erejére kell támaszkodnia s szá­molnia kell azzal is, hogy a beruházás arányban álljon a termelé­kenység növekedésével a megtakarítással. Káros az ilyen irányú törekvés. A nagyszabású tervek nem en­gednek helyet az aranyatérő kicsinyeknek, a dolgozók elgondolásai­nak. Éberen kell őrködni azon — s ez elsősorban az üzem felelős vezetőinek kötelessége — hogy csak a hasznos, az üzem munkáját, vagy a dolgozók munkakörülményeit javító javaslatok valósuljanak meg. A Papírgyárban pl; volt olyan indítvány, hogy új szivattyút sze­rezzenek be a nemesítőbe. Ugyanakkor a lapátok kijavításával ugyan­azt a célt elérték, mint az új szivattyúval; A technikai színvonal emelésének munkája megkezdődött; A ne­heze még ezután jön. Az elfogadott javaslatok megvalósításán, kivite­lezésén dől el, hogyan segítettük elő vele a termelékenység emelését, az önköltség csökkentését, alkotó tervünk győzelmét. AZ ŐSZI MUNKÁK SIKERÉÉRT Tiszafüreden gyorsítsák meg a vetéstervek Jebontását A Minisztertanács nemrégen határozatot hozott, hogy a községi búza-vetésterveket termelőszövetke­zetekre és egyénileg gazdálkodók gazdaságára vonat­koztatva le kell bontani. Ebből a célból a községi tanácsok vezetői elbeszélgetnek a termelőkkel és egyénenként állapítják meg a kenyérgabona-vetés­tervet a szántóterületnek megfelelő aranyban. E munka határideje már régen lejárt. A kenyérgabona vetése is sürget, mégis több községi tanácsnál nem hajtották végre a rendeletet. Tiszafüreden például niég több mint 200 egyéni gazda van, akivel nem beszélték meg a búza-vetéstervet, de hasonló a nely- zet a kunszentmártoni járás több községében, így Szelevényen, Cibakházán. Nagyréven és Kunszent- mártonban is. Községi tanácsaink vezetői ezért gon­doskodjanak arról, hogy a termelők minél előbb tudomást szerezzenek az őszi kenyérgabona vetés­tervükről, A kunszentmártoni járásban ne hanyagolják el a vetőmag-cserét | A NYÁRI [ csapadékos időjárás miatt sok helyen nedvesen csépelték a gabonát. A nedvesen tárolt gabona pedig veszít a csíraképességéből. A iövőévi jó gabonatermés érdekében államunk éppen ezért nagymennyiségű, gondosan kezelt és tisztított búza- és árpa-vetőmagot biztosított Szolnok megyének, melyet a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok szokvány-minőségű gabona ellenében ki­cserélhetnek. A Terményforgalmi Vállalat gondos­kodott arról, hogy minden községbe, városba, eljus­son a minőségi vetőmag. Kunmadarasra például 400 mázsa minőségi búza vetőmagot. Kunhegyesre 450 mázsát küldtek. Kenderesre 230 mázsa :iutott. E községekben a tanácsok gondoskodnak arról, hogy a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok ki is cseréljék a vetőmagot. járás községeiben szintén jól A TISZAFÜREDI halad a vetőmagcsere. Nem mondható ez el a kun­szentmártoni járásról. Tiszasason szeptember 22-ig csak 50 százalékát cserélték ki a búza vetőmagnak. Tiszainokán a 150 mázsából 50 mázsát cseréltek, Mesterszálláson pedig a 260 mázsa búza minőségi vetőmag szinte érintetlenül van a Terményforgalmi Vállalat raktárában. A kunszentmártoni járási ta­nács vb. mezőgazdasági osztálya szorgalmazza a vetőmagcserét, hiszen a jövöévi jó gabonatermés egyik előfeltétele a tiszta, jóminőségű, magas csira­képességű vetőmag. Q felszabadulási munkaversenv III. szakaszában az úlszászi Szabadság TSZ az első A megyei versenybizottság a napokban értékelte a felszabadulási munkaverseny III. szakaszát, vagyis az őszi betakarításban és vetésben legiobb ered­ményt elért termelőszövetkezetek versenyét. Első helyre az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet került. Befejezték az őszi árpa vetését, az őszi mély­szántást. A gazdaságban levő összes istállótrágyát kihordták és leszántották. A hét elején megkezdték az őszi búza vetését. Második helyezést ért el a mesterszállás! Béke Termelőszövetkezet. Itt az őszi árpa szintén földbekerült, sőt 35 százalékra teljesí­tették a búza-vetéstervet. Jelentős eredményt értek el az építkezésben, az állati férőhelyek, ólak. egyéb gazdasági épületek készítésében. A turkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet a megyei versenyben harmadik lett. 150 hold cukor­répából 143-at felszedtek és beszállítottak a gyárba a tsz tagjai. Ezenkívül elvetettek 209 hold őszi árpát. 152 hold búzát, 110 hold káposztarepcét és 150 hold vörös-herét, A Jászberényi Gépállomás vezetői biztosítsák az őszi munkák zavartalanságát A Jászberényi Gépállomás jászjákóhalmai brigád­jához tartozó termelőszövetkezetekben már a nyári gabonabetakarítás idején is problémák voltak. A műszaki hibák alkalmával a gépalkatrészek hiánya miatt egyes helyeken huzamosabb ideig álltak az erő és munkagépek. A Jászberényi Gépállomás jász­jákóhalmai brigádjának ilyen szempontból jelenlegi felkészülése sem megfelelő. A kapásnövények beta­karítása, a talajelőkészítés és az őszi gabonafélék vetése sokkal jobb, szervezettebb munkát kíván tőlük. Gondoskodjanak hát a Jászberényi Gépállo­más vezetői, hogy most az őszi munkák idején ne ismétlődjenek meg a korábbi hibák. Speciális serlés-silótakarmányt készítenek a kunhegyesi Vörös Október TSZ-ben Megyénk több termelőszövetkezetében o serté­sek számára speciális, minőségi silótakarmányt ké­szítettek kukoricacsőből és lucernából. Az így elké­szített silótakarmány kiváló eledel a sertések hizla­lására. A kunhegyesi Vörös Október TSZ-ben 100 köbméter, a kenderest Vörös Csepel és kunmadarasi Dózsa TSZ-ben 50—50 köbméter ilyen silót készítet­tek. A speciális sertés-silóval ezek a termelőszövet­kezetek jelentős mértékben megoldották a kukorica­tárolási problémáikat is. Megyének többi közös gaz­daságában szintén kövessék ezt a módszert. Rövidesen megkezdődnek az ezüstkalászos tanfolyamok Az elmúlt évben 24 ezüstlMlászos tanfolyam működött megyénkben. A tanfolyamok feladata volt, hogy a termelőszövetkezetek tagjai, állami gaz­daságok dolgozói és az egyénileg dolgozó parasztok elsajátítsák az alapvető mezőgazdasági szakismere­teket, Ezévben is megindulnak az ezüstkalászos tanfo­lyamok. A foglalkozásokat hetenként, kétszer, meg­határozott napokon, 3—3 órai időtartammal tartják. Az állattenyésztési, növénytermesztési és kertészeti ezüstkalászos tanfolyamok kétévesek, november 15- március 15-ig tartanak. A megyei tanács VB mezőgazdasági igazgató­sága a tanfolyamok szervezését megkezdte. Mind­azok, akik részt akarnak venni ebben az oktatás­ban, jelentkezzenek a járási mezőgazdasági osztá­lyokon. A tanfolyamok ingyenesek és a hallgatók használatra megfelelő szakkönyveket kapnak. Amit a múlt elvett, a jelen visszaadta 19 3 1 J'íemecs István 14 éves. U Ott áll a kis ház ud­varán, ahol annyi az em­ber, hogy alig fér. Nézi a két magas, testes csendőrt, akik ott támaszkodnak a ház falánál, az ő kopott, agyonsúrolt konyhaaszta­luk közelében, amely előtt egy úri ember ül. kezében kis fakalapáccsal: — Először ... másod­szor .. -. harmadszor.. i senki többet.. ■ Koppan a kalapács az asztalon. Úgy hangzik, mint amikor a halottat le­engedik a sírgödörbe és az első göröngyök vissz­hangzanak a koporsó fe­lett, Csak hát itt nem em­bert, hanem Demecsék kis házát temetik. Csak a há­zat? Nem, annál sokkal többet. Temetik a 49 éves édesapjának, az uradal­mak, a nagygazdák robo- tosának sok-sok éves verí- tékes . munkáját, azt az éhezéssel kísért, kuporgató reménységét, hogy egy­szer majd a magukéba laknak. Temetik az első napok, hetek örömét, ami­kor ideköltöztek és annak a lehetőségét, hogy ők mégegyszer az életükben a maguk fészkében éljenek. Istxmn ösztönszerűen közelebb húzódik a szülei­hez. Édesapja szótlanul áll, édesanyja felsír. Ez a sírás is olyan ismerős, a gyerek majdnem minden évben hallja. Tizenketten voltak testvérek, hetet kö­zülük már kikisértek a te. metőbe, elvitte őket a sze­génység, a nincstelenség. Ott a halott gyermekei sír­jánál ugyanígy, ilyen pa­naszos kétségbeeséssel szo­kott az édesanyja sírni. Demecs István, a sze­gényember fia már nem gyerek. Legszívesebben ugyan még rabló-pandúrt játszana, de három év óta nyaranként a nagygazdák jószágait őrzi. És most már kimarad az iskolából is, elszegődik kisbéresnek. Az okokat, az összefüggé­seket még nem látja, de úgy érzi ott az udvaron hogy a szomorúság, a re­ménytelenség, mint vala­mi vaskezű óriás, hihetet­len erővel szorongatja. Nem, Demecs István még nem tudja, hogy a két csendőr és a végrehaj­tó ott az udvaron, az álla­mot képviseli. Ez az az óriás, amely kérlelhetet­len vasmarkával fojtogat­ja a szegényemberaket... 19 5 5 TV emecs István 38 éves. Ütőr, a besenyszög —szórópusztai útszaka­szon. A vállalat házában lakik, fizetéséből hatod­magát tartja. Itt él vele két kisgyermekén, felesé­gén kívül két öreg szülő­je is. Demecs Istvánék szeré­nyen élnek, hiszen a fize­tés nem nagy a hattagú család számára. Igaz, hogy gyakran kap jutalmat, hisz az Útfenntartó Vállalat legjobb dolgozói közé tar­tozik, a neki kijelölt útszakaszon kevésbé ráz­kódik. a szekér, huppan az autó, olyan rendben tart­ja. Igaz, a fizetéshez van még egy kis föld is, jószá­got is szerzett már. Ez a szerény élet is sokkal kü­lönb, mint édesapjának csaknem 50 esztendős cse­lédsorsa. De azért van egy fel- feltörö kívánság, amely­nek megváló vlása bizony nem látszik közelinek: a saját ház, a saját otthon Demecs István 1953-ban 150 forint Békekölcsönt jegyzett. Akkor még gyen­gébben állt, nem volt jó­szág, a család kizárólag a fizetésből élt. Amint ő mondja, 1954-ben már megerősödött. Tehenet disznót vett, s akkor már úgy érezte, kötelessége többet jegyezni: 400 fo­rintnak irt alá. Nem is volt semmi vita a családdal, Demecs azt azt mondta: „Az állam se­gítségével megyünk csak valamire, kötelességünk segíteni az államnak.” Most kedden, aztán mi­kor kezébe vette az újsá­got, benne a Negyedik Bé­kekölcsön kötvényeinek nyertesszámait — megta­lálta benne az egyik 50 fo­rintos kötvényének a szá­mát is, amelyet 50 ezer fo­rintos nyereménnyel húz­tak ki. Akkor azt mondta az édesapjának, aki ma már 73 esztendős: — „Na. édesapám, lesz megint sa­ját házunk.” Csütörtökön bejött és felvette a 25 ezer forintos nyereményt. Vitte haza megmutatni az öregnek, hadd lássa a ház árát. A 38 esztendős útőr ma már világosan látja az ösz- szefüggés-ket. Látja, hogy az urak, a csendőrök álla­ma vitte el édesapja házát és most a munkások, a dolgozó parasztok állama adta vissza .,. t. fc

Next

/
Thumbnails
Contents