Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
szolnokmecyl: neps.ai’ 1955 szeptember 18. PÁRTÉLET★ A tömegszervezetek segítségéve! eredményesebb a pártszervezetek munkája A törökszentmiklósi járási párt- bizottság tagjainak az utóbbi időkben alaposan kijutott a munkából. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése, az időszaki mezőgazda- sági munkák segítése, a járás ezernyi problémájának megoldása minden erejüket lekötötte. Munkájuk nem volt eredménytelen, — bizonyítja ezt többek között Kengyel termelőszövetkezeti községgé válása, — de még többet tudnának felmutatni, ha nagyobb gondot fordítottak volna a tömegszervezetek aktivizálására, jobban szem előtt tartották volna, hogy a párt tömegkapcsolatának megjavításában, a politikai tömegmunka kiszélesítésében döntő szerepük van a tömegszervezeteknek. A tsz fejlesztés időszakában például a családanyák felé meggyőzőbben tudnak agitálná az asszonyok. Varga I,ászióné kengyeli MNDSZ-tag tizenhárom dolgozó parasztot győzött meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Számtalan ehhez hasonló példát lehetne felsorolni annak bizonyítására. hegy az MNDSZ sokat tehet a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. Vezetőink régi tanítása szerint ahhoz, hogy a szocializmus építéséért folytatott harc minden szakaszán és minden területén eredményes legyen a küzdelem, nélkülözhetetlen a tömsgszervezetek aktivitása. A törökszentmiklósi járási pártbizottság az utóbbi időben mégsem fordított megfelelő gondot a tömegszervezetekre. Az MNDSZ járási titkár például ritka vendég a pártbizottságon. „Ha beszélni akarunk vele, két-három nap is heletelik, mire eiőkerítjük“ — mondotta Szabó elviére, a járási párt- bizottság ágit. prop. osztályának vezetője. — Nem is beszélte meg hónapok óta az MNDSZ-szel az arra háruló feladatot. Nyilvánvaló, ennek is következménye, hogy a községekben gyenge a nők között végzett politikai munka. Kevés MNDSZ gyűlést tartanak, nem hívják össze ez asz- szonyokat, hogy megtárgyalják velük például a szövetkezeti asszonyok életét, vagy a falu áruellátását, stb„ pedig bizonyára hasznos javaslatokat tudnának tenni, segítenék a községek vezetőinek munkáját. Varga Lászlóné példáját említve már utaltunk arra, hogy az asszonyok lelkesen, eredményesen veszik ki részüket a politikai munkából. ha megbízzák őket. Tettre- készségüket azonban csak akkor gyiimöicsöztetheti megfelelően az MNDSZ, ha szarosabb kapcsolatot tart a járási pártbizottsággal, igényli annak irányító munkáját. Természetesen a pártbizottságnak is jobban kell ezt szorgalmazni, mert ameddig nem ferdít erre kellő gondot, addig a községekben sem tulajdonítanak valami nagy fontosságot a tömegszervezeteknek. Marad az az állapot, emit. Házi elvtárs. a J. B. egyik titkára így jellemez: „Sck pártszerevezet csak akkor számít az MNDSZ-re, ha ünnepélyes alkalmakkor kalácsot keld sütni, a DISZ-re, meg csak lovasbaindérium ossz oá Hí fásakor.’“ A pártszervezeteknek kell szor- ;almazni, hogy elevenebbé váljék a tömsigszervezeteik élete. Kengyelen már tervezgetnek, kézimunka- szakkört szerveznek az asszonyoknak. Ilyen példa azonban a lehetőségekhez képest kevés van. A legtöbb helyen szűk körre korlátozódik az MNDSZ tevékenysége, pedig szabás-varrás, főző- és egyéb tanfolyamokkal, a nőket érintő előadások — pl. gyermeknevelés — rendezésével sok asszonyra tudnának hatni. A járás pártszervezeteinek — elsősorban a községi pártbizottságoknak — változtatni kell a helyzeten. Hívják össze a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákat, tegyék őket felelőssé a tömegszervezetek aktivizálásáért, hatáskörük kiszélesítéséért. DISZ vonalon is szükség van erre. Pártmegbízatásként küldtek ugyan fiatal párttagokat a Díszbe. de még nem értek el megfelelő eredményt. Nem tudták elérni, hogy minden községben megfelelő súlya, tekintélye legyen a Dísznek, s ragaszkodjanak hozzá a fiatalok. Ennek okát sem kell hosz- szű ideig keresni. Tiszatenyőn, Tiszapüspökiben, Kengyelen, Fegyverneken, örményesen, Kullcscrbán egyáltalán nincs a DISZ-nek helyisége, és szükségmegcldásként nem megfelelő helyeken — például Kuncsorbán a tsz egyik kis szobájában — húzódnak meg a fiatalok. Ráadásul a párttitkárok sem nagyon látogatták a DISZ rendezvényéit. így az előbb kult ki. Márpedig lehetne másként Is. Bizonyítja ezt a fegyvernekiek példája. A községi pártbizottság párt- megbízatásként adta Cblumetzki Istvánnénak és még néhány pedagógusnak a DISZ szervezeti életének fellendítését. Az eredmény: községi énekkart, színjátszó csoportot. bábszínházát szervez a DISZ, s átvette a sport irányítását. A termelőmunkából is kiveszik részükét. A Vörös Csillag TSZ fiataljai például „kutató brigádot“ ala- kítcttzk, amely árokpartokról, elhagyatott területekről összegyűjti a silózásra alkalmas anyagot. így a tervezett 400 köbméter helyett 600 köbméter silót készítenek. Figyelmük kiterjed az egyénileg gazdálkodó fiatalokra is. Bevonják őket ping-pong csapatukba és ku'- turcsoportjukbj. Ezáltal szerette meg Lucás Anna és barátnője is a szövetkezeti életet és — annak ellenére, hogy szülei egyénileg gazdálkodnak — kérte felvételét a csoportba. Eredményre vezet tehát a fiatalokkal való foglalkozás. Helyesen jár el a kengyeli pártbizottság, hogy szorgalmazza az új tsz-ekben is a DISZ szervezet megalakítását. A Zöld Mező és a Vörös Hajnal TSZ-ben már működik is a DISZ. A két példa követésremélfó más járásokban is. Összegezve a tapasztalatokat: a tömegszervszetekkal való foglalkozás nem több munkát, hanem inkább munkamegosztást jelent, hatásosabbá válik ezáltal a párt- szervezetek tevékenysége. Éppen ezért fordítson nagyobb gondot a tömegszervezetekre a járási párt- bizottság egésze. A községi párt- bizottságok és az alapszervezetek bizonyára követik példáját. Simon Béla. NEMZETKÖZI SZEMLE A moszkvai eredmények Eddig tizenhét gépállomáson tartották meg az őszi szemlét A Minisztertanács határozata értelmében az őszi munkák megkezdése előtt gépállomásainkon szemlét kell tartani, amelyeknek eredményeként gépállomás! tanácsülésen tájékoztatják a termelőszövetkezeteket. Az eddigi szemlék azt igazolják, hogy több gépállomásán nem megfelelően készültek fel az őszi munkákra. Törökszentmiik.lóson — megyénk egyik legnagyobb gépállomásán — a szemleb'izcttság nem fogadta el a fékészülést. A gépállomás vezetői nem gondoskodtak időben a gépek kijavításáról. Megfeledkeztek arról, hogy az őszi feladatok elvégzése sokkal nagyobb munkát jelent, mint az aratás és cséplés volt, hiszen a kapásnövények és a rizs betakarításával egy időben kell a trágyahordást, a magágykészítést, a vetést és az őszi mélyszántást elvégezni. Közeledik a •tél, ami megakadály ózhatja ezeket a munkáikat. Karcagon a műtrágyaszórógépek javításánál észlelt hibát a szemlebizottság, és kevés a vetésre előkészített falai. Legjobban a Fegyvernek! Gépállomás dolgozói kézültek fel a szemlére. Munkagépeiket az előírásoknak megfelelően fisz tán tartva tárolják. A jó felkészülésért dicséret illeti a Fegyvernek! Gépállomás dolgozóit és vezetőit. A hét eleiér befejeződött szovjet- nyugatnémet tárgyalás fontos állomást. jelzett a kormányfői értekezlettől a külügyminiszterek tanácskozásáig vezető úton. Ez az állomás jelentős eredményt, hozott: a szovjet és a nyugatnémet kormányküldöttség megállapodott a diplomáciai kapcsolatok felvételében. A moszkvai tárgyalások értékelői indokoltan mutattak ró arra. hogy a létrejött megegyezés beleillik abba a légkörbe, melyet júliusban Genf teremtett meg, sőt bizonyos fokig továbbfejlesztését jelenti a Géniben elért eredményeknek. Alátámasztja ezt az értékelést a német kérdés, helye a nemzetközi kapcsolatokban. Noha számottevők azok a problémáik, amelyeket a Kelet és a Nyugat országai lényegestül más oldalról közelítettek meg és közelítenek meg ma is, mégis egyetlen kérdésnél sem csaptak olyan magasra a szenvedélyek, egyetlen problémában sem volt olyan ellentétes a nézőpont, mint éppen a német kérdésben. Ez a helyzet megsokszorozva hatott, vissza a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyára. A szovjet—nyugatnémet kapcsolatok rendezése tehát lényegesen űj helyzetet teremtett. Moszkva és Bonn közvet len nagykövet-váltása lehetővé teszi, hogy a két ország között felmerülő problémákat nem kerülő úton. más hatalmak közbenjárásával intézzék, ami minden bizony- nyál jótékony hatással lesz az. egész német kérdés megoldására is A moszkvai eredmény több kérdést vet fel, a kommentárok számos vonatkozását boncolgatják. Az egyik ilyen probléma a Szovjetunió álláspontja a német kérdés megoldásában, különös tekintettel arra, hogy a külügyminiszterek tanácskozásának ez lesz az egyik leglényegesebb pontija. A moszkvai tárgyalások félesrthetetlenné tették, hogy a szovjet kormány elvi álláspontja semmit sem változott A Szovjetunió az európai biztonság érdekeiből kiindulva változatlanul azt tartja, hogy amíg Németország egyik felében továbbra is a militarizmus feltámasztásán fáradoznak, amíg az egyik Németország továbbra is az Atlanti Szövetség és a Nyugat európai Unió tagja, addig veszélyben forog az európai béke és a biztonság. így tehát a német kérdés megoldásához másként hozzáfogni nem lehet, minthogy olyan biztonsági rendszer megteremtésére törekszenek, amelyben eleinte részt vesz mind a NATO-hoz tartozó Német Szövetségi Közt ársaság, mind pedig a Német Demokratikus Köztársaság, a varsói szerződés tagállama. E biztonsági rendszar megteremtése után kerülhet ser a második lépésre: a két ország közeledésének révén a német egység megteremtésére. Fontos ezt világosan látni, mert a moszkvai tárgyalások még inkább az európai helyzet kulcskérdésévé tették a német problémát, még jobban ráirányították a reflektort. A Szovjetunió kormányküldöttsége a Német Szövetségi Köztársaság vezető államférfiajval folytatott tárgyalásai során éppen abból a reális helyzetből indult ki, hogy most nem lehet nem-tudomást venni a két. Németország létezéséről és a nagyhatalmait feladata egyengetni az utat a két Némef- orsszág közeledéséhez. A moszkvai megállapodás, a diplomáciai kapcsolatok felvétele éppen ennek a realitás talaján álló álláspontnak a gyakorlati megvalósítása, következményeinek levonása. A Szovjetunió ezzel a lépésével ismét azt dokumentálta, hogy valóban a német egység megvalósítására törekszik. nem úgy, mint egyes nyugati körök, amelyek szavakban fenkol- tan a német érdekek védelmezőinek tüntetik fel magukat, gyakorlati tetteikben viszont arra tőnek-5 szenek, hogy minél távolabb tartsák egymástól a német demokratikus Köztársaságot és a Német Szövetségi Köztársaságot. Nyilvánvaló, hegy ezzal a politikájukkal fő akadályozói' a német egység megteremtés áraik. Ezekben a körökben a moszkvai eredmény nyugtalanságot is keltett és máris az az igyekezetük, hogy megzavarják a frissen létrejött kapcsolatokat. Amíg Nyugaton igen sokan reálisan értékelik :ovjet-nyugatméroet diplomáciai viszony létrejöttét és kedvező előjelnek tekintik éppen az októberi genfi külügyminiszteri értekezlet előtt, mások látják, hogy a hidegháború felelevenítésére szőtt terveiket ez az eredmény áthúzza. A józan ítélőképességűek közé tartozik az angol Times is, ameljik felveti, hegy „a Szovjetunió igen kedvező helyzetben lesz, amennyiben Moszkva lész az egyetlen főváros, ahol mindkét német kormány külképviseletet tart fenn.“ Az angol lap ebből azt a következtetést vonja le, hogy „a nyugati hatalmaknak is el kell ismerniök az adott tényeket’*, vagyis arra céloz, hogy ha igazán akarják a német egységet, előbb-utókb a Nyugatnak is számot kell vetnie a Német Demokratikus Köetársa- ság létezésével. A valóságtól elrugaszkodott bizonyos csoportok állásfoglalását tükrözi Suydamnék, az amerikai külügyminisztérium sajtótátkárának nyite'tkozata. Suydam azt állította, hogy a moszkvai tárgyalás azt jelenti, „a Szovjetunió most szeleit csődbej ütött németországi politikájával“ és azt a mm kevesek által hangoztatott teljesen irreális véleményt fejezi ki, hogy a szovjet- nyugatnémet kapcsolatok felvétele lényegében azt jelenti, hogy a Szovjetunió Nyugst-Németországot „egész Németország képviselőjének“’ ismeri él. Ezt az okoskodás!) még az amerikai sajtó egy része, a többi között a Washington Post is elveti. Ez az úgynevezett logika annál is csodálatra méltóbb, mert hiszen az egész világsajtó közölte N. Sz. Hruscsovnak a moszkvai tárgyaláson elhangzott kijelentéseit arról, hogy a Szovjetunió igen nagyra becsüli a Némtet Demokratikus Köztársaság eddig elért nagy eredményeit és azt tartja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a jövő. Cáfolja ezt a TASZSZ útján közzétett nyilatkozat is, amely félreérthetetlenül leszögezi, hogy a szovjet kormány a Német Szövetségi Köztársaságot annak tekinti, ami a valóságban is: az egyik Németországnak és az Adenauer- kermény szuverenitása csupán erre az egyik Németországra terjed ki. Visszaüt ezekre az állításokra az a tény is, hogy éppen ezekben a napokban tárgyal Moszkvában Otto Grotewchl vezetésével az NDK kormányküldöttsége, mégpedig olyan minőségben, mint az egyik Németország szuverén kormánya. Mindez természetszerűen semmivel sem csökkenti a szovjet-nyugatnémet kapcsolatok rendezésének jelentőségét. Sőt éppen alátámasztja azt. A szovjet kormány a ki' Németországgal fenntartott kapcsolataiban teljes mértékben tiszteletben tartja és valóságra váltja a kormányfői értekezlet irányelveit, amelyben egyöntetűen elismerték a német kérdés és az európai biztonság szoros összefüggését és ilyen értelemben bízták rá a külügyminiszterekre, hogy keressék a német egység megoldásának módjait. ,Magyar Remekművek“ kiállítás Mezőtúron Szeptember 16-án nyílt meg Mezőtúron a Magyar Remekművek kiállítás. A kiállítás nagy vonalakban felöleli a magyar képzőművészet fejlődését a XVIII. századtól. A világhírű magyar festészet legszebb alkotásaiban gyönyörködhetnek a tárlat megtekintői. Látható például Mányoki Rákóczi képe, Benczúr: Hunyadi László búcsúja, Munkácsy: Tépéscsinálók, Rőzse- szedő asszony, Milton tanulmány, Székely Bertalan: Dobozi és hitvese, Dugonics Titusz, Hollósy: Tengerihántás, Szinyei-Merse Hinta* zók, Szerelmespár c. műve. Padi Lászlótól az Erdei út, Borsos: Bál után, Brocky: Pihenő nő, Ferenczy: Fürdőző fiúk és még nagyon sok más alkotás. A festmények nem reprodukciók, hanem neves művészek másolatai, éppen ezért igazi művészi élvezetet nyújtanak a látogatóknak. Használják ki a lehetőséget a mezőtúriak és minél többen nézzék meg a kiállítást, mely igen tanulságos, hasz* nos kezdeményezés. Népi-tánc gYŰjtés Kisújszálláson ugusztus 6-án két táncgyűjtő- csoport is indult a szolnoki pályaudvarról a Nagykunságba. A résztvevők a Megyei Tanács által rendezett megyei tánctanfolyam hallgatói és vezetői voltak. Az egyik csoport Jászszentandrásra (erről már beszámoltunk lapunk olvasóinak), a másik a Kunság szívébe, Kisújszállásra igyekezett. A kisújszállási népi együttes idős táncosai és nótafái, lelkes vezetői már nem egy ízben látták vendégül a néprajz és népművészet iránt érdeklődőket, pesti és szolnoki szakembereket is. Most a gyűjtésre leghivatottab- bak, a megye fiatalságának táncos java jött el, hogy amit itt lát, közkinccsé tegye saját falujában, városában, ahol bizony a fiatalok — még vagy már — nemigen tudnak csárdást táncolni. A kisújszállási kultúrotthon igazgatónője, Nyikos elvtársnő most is igen nagy figyelemmel fogadott bennünket, és közölte, hogy az öregek nemsokára szállingózni kezdenek. Bizony nem a legjobbkor jöttünk, mert a cséplési idény minden épkézláb embert igénybe vett. Találkoztunk olyan idősebb bácsival, aki elmesélte, hogy a géptől hamarabb engedték el, hogy a szolnoki táncgyűjtő fiatalok tőle is tanulhassanak valamitf 1 T'san összegyülekeztek a kis- ^ úji öregek a kultúrotthon egyik helyiségében, összpmeleged- tck a régi és új ismerősök. Csendes beszélgetés, kérdezösködés indult, Az egyik asztalnál Seprenyi nénit faggatták, milyen ruhában jártak a lányok az ő lánykorában és a nagyszülei idejében. A másik asztalnál vőfélyrigmusokon, tréfás lakodalmi szokásokon nevetgélt a társaság. A megye minden zugából való lányok — nagyon is egyetértve — Seprenyi Mihály bácsit kapták körül, aki kifogyhatatlanul énekelte a szebbnél- szebb pásztordalokat és talpcsik- landó táncnótákat. Az irgalmatlanul savanyú kisúji bor meghozta a hangulatot. Valaki belecsapott a citera húrjaiba. Zen- gett-csattogott a citera, a sok jő táncos meg énekelte az újonnan tanult nótát: „Kisújszállás körül van ibolyával, Gyere babám, szedd a kötőd aljába. -. Alig ért véget az egyik, máris új dalba kezdtek: „Szolnok felől jön egy dalos pacsirta Márta Károly bácsi sem állta sokáig a jó muzsikát, kiállt középre, összeverte bokáját-tenyerét, megcsapkodta a csizmaszárat és járta a táncot, ahogy még fiatalkorában szokták. Rakta legényesen, pedig már csak egy-két ősz hajszál van a fején és hetvenöt kemény esztendő a háta mögött. citerás csárdásba fogott. Lassan felálldogáltak a kisújszállási párok és házaspárok, indult a „Félfordulós”, a „SebesugrósTáncolta Jani Endre bácsi is, aki legszebben tudja ezt a táncot, hirtelen lendületes forgásokkal, dobbantá- sokkal. Mintha ügyelne a régiek intelmére: „Tányérosan fordulj, ebadta! Ne hányd széjjel a lábad!” Bekapcsolódtak az eddig csak nézgelödő szolnoki jövevények is és állt a bál — ahogy mondani szokás — míg a citerás el nem fáradt. Közben a táncosok egy része ceruzával, jegyzetpapirral odébb vonult. Leírta, amit látott és igyekezett a nehezebb figurák titltaiba először csak a szemével, azután a lábával is behatolni. A nagy táncolás után leült mindenki pihenni és faggatni az öregeket — Károly bácsikat, Mari néniket —, hogy volt-e erre tambu- ra bál, hogy járták a Guggolás táncot, milyen szoknyát hordtak itt a lányok, hol voltak nagy mulatságok? ('S:'mitek az adatok a füzetekbe, M noteszekbe, nótáról, táncról, szokásokról — a nagyapák világáról. Hol táncoltunk, hol beszélgettünk. Repült az idő. Éjfél után alig akart a társaság haza indulni. Lassan mindenki útnak eredt, fiúk erre, lányok arra, éjszakai szállásra. Ki kell pihennünk magunkat, mert holnap reggel indulás a gulyakút- hoz pásztorokkal ismerkedni. Sokat akar most mindenki gyűjteni, mert otthon bizony nagy szükség van. rá — hisz még csárdásolni sem tudnak a falusi fiatalok. SAJTI SÁNDOR, a szolnoki Móricz Zsigmond Kultúrotthon művészeti előadója
