Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

1955 szeptember 15. SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 5 •• Osszee§ k üvés (Ma két hete, a Szolnotcmegyei Néplap-1 ban cikksorozat indult „Három nap az öcsBdi kulákok között” címmel. Ez a bárom riport bemutatta, mit tesznek a kulákok kívülről, hogy lassítani próbál- ják a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lődését. Most egy újabb cikksorozat in­dul, Tiszapüspőkiről. A három egymás­után kővetkező Írásban rávilágítunk: mi­lyen módszerekkel dolgozik az osztály- ellenség akkor, ha belüljut a termelő­szövetkezeti mozgalom sáncain.) Három ú] termelöcsoport alakul 1951. Turkevén, Karcagon, Mező­túron, Kisújszálláson megmozdul a föld, eltűnnek a mesgyék egybesza­ladnak a kisparcelláík. hogy győz­zön rajtuk az emberi tudás és aka­rat, hogy hátukra vehessék mind­azokat a gépeket, amelyeket a munkásosztály küld a falu dolgozó népének a munka megkönnyítésé­re, a terméshozam növelésére. A négy város egységesen a termelő- szövetkezet útjára lépett, hogy na­gyobb darab kenyeret, nagyobb jö­vedelmet biztosítson a földek dol­gozói számára. Ez a forradalom nem maradt'ha­tás nélkül. A megye minden közsé­gében megindult az erjedés. A dol­gozó parasztok tanakodtak, vitat­koztak és a lelkes népnevelőknél gyűltek a belépési nyilatkozatok, egymásután alakultak a termelő- szövetkezetek és csoportok. A ku- lákságnak nem volt ereje ahhoz, hogy ezt a fejlődést visszatartsa. Amellett, hogy dühödten uszítottak a termelőszövetkezeti mozgalom el­len, más módszereket is alkalmaz­tak. Egyrész üknek sikerült már előzőleg, vagy akkor szétirattatni a földjeiket, így „dolgozó parasztok“- ká átvedleniök, — egyrészük — ott, ahol a dolgozó parasztok és a köz­ség vezetői nem voltak elég ébe­rek — befurakodott a termelőszö­vetkezetekbe és csoportokba, sőt alapító-tagként jelentkezett. Ezek­nek az volt a céljuk, hogy kibújja­nak a korlátozás politikája alól és belülről próbálják zülleszteni, rom­bolni a termelőiszövetkezeteket és csoportokat. Pártunk márciusi 'határozata óta ezeknek a mesterkedéseknek nagy­részét lelepleztük. A szétírt földe­ket összevontuk és a termelőszö­vetkezeti, valamint esoporttagok sorra zárták ki a befurakodott el­lenséget. Vannak azonban helyek, ahol ezt elmulasztották. Ilyen község Tisza- pitepöki. Itt 1951-ben három terme- lőcsopart alakult: a Búzakalász, a Dózsa és a Béke. 1951-ben ezekbe furakodtak be a kulákok, sőt még az Előre Termelőszövetkezetbe is került belőlük. „Eltűnnek" a kulákok Még ezelőtt egy héttel is, ha az ember Tiszapüspökin aziránt ér­deklődött hány kulák van a köz­ségben, azt válaszolták: három. Pedig a dolgozó parasztok a meg­mondhatói, hogy ennél sakkal több van. Olyanok, akik 1950-ben, 1951- ben szétiratták a földjeiket és je­Áz Országos Mezőgazdasági Kiál­lítás egyik nagy vendéglőjében ta­lálkoztam velük; Azzal kezdődött, hogy a pincér udvariasan megkért, költöznék át egy másik asztalhoz, mert ide egy nagyobb csoport jön; Átköltöztem s kíváncsian vártam, vajon kik lesznek az összetolt asz­talok mellett a szomszédaim; Alig kanalaztam be a levest, már jöttek is. Vidám beszélgetés közben telepedtek le az asztalhoz, összesen vagy tizenheten s ha nem látom meg közöttük Bemáth Lajosnak, a kunhegy esi Lenin Termelőszövet­kezet elnökének erőteljes, zömök alakját, akkor is tudtam volna, hogy termelőszövetkezeti tagok, s egy szövetkezetből valók, ami ab­ból is nyilvánvaló volt, hogy együtt ebédeltek.­Mikor már a sörnél tartottak s szemmelláthatóan jóízűen hajtották fel a korsó jeges árpalét, magam is áttelepedtem az asztalukhoz. Ber- náth Lajos elvtárs régi ismerősöm, még abból az időből, amikor a tur- kevei Vörös Csillag Termelőszövet­kezet párttitkára volt. Ö mondta el, hogy negyvenen jöttek fel a kiállításra a szövetkezetből, két napig lesznek Budapesten s szállás­ra a Vörös Csillag Traktorgyár lát­ta őket vendégül; Lippay László állattenyésztési agronómus és Botos János takar- ményos brigádvezető mellett kerí­tettem magamnak egy széket s mindjárt megindult köztünk a szó s ugyan mi másról, mint a kiállí­tásról. Rögtön kiderült; hogy a kunhe- gyesi tsz-tagok igen nagy körülte­kintéssel kezdtek neki a kiállítás megtekintésének. Lippay László, aki ezév februárjában végezte csak az egyetemet s került le a Lenin a dolgozó parasztok ellen DISZ PROPAGANDISTÁK lenleg mint termelőszövetikezeti és csoporttagok vannak számcmtartva. Vegyük sorra Őket. Itt van elsőnek a legnagyobb: Benedek József. Egészen a földre­formig a Káptalantól több mint 300 hód földeit bérelt és a sajátjával együtt 400 hold körül gazdálkodott. Állandóan cselédeket tartott és olyan jól ment a sora, hogy egy évben egyszerre 30 hold földet vá­sárolt. A földreform után _ földjét szétiratta a gyermekei között. Ez a Benedek József, amikor beszél­tünk vele, az Előre Termelőszövet­kezet tagjairól szólva a következő­ket mondotta: „Aki oda belép, az cseléddé válik.’1 Csodálatos, Bene­dek Józsefnek, hogy megesett a szíve a termelőszövetkezeti tago­kon. Amikor ő tartott cselédeket, nem sajnálta őket. Itt van például Pádár bácsi, aki 20 évig cselédes- kedett nála és időnap előtt meg­rokkant. Benedek Józseféket Tiszapüspö- kiben hivatalosan sohasem tekin­tették kulákmaik. így aztán nem volt semmi akadálya, hogy fiai kö­zül Vilmos és Márton 1951-ben be­lépjen a Béke Termelőcsoportba, János pedig a Dózsa Termelőcso- port egyik alapító-tagjává váljék. A következő: Hajnal Dániel. Neki 18 és fél hold saját földje volt. — Emellett 20—25 ho’dat bérelt, cse­lédeket tartott, traktora és cséplő­gépe volt. A cséplőgépet Novák Vince középparaszttal közösen vá­sárolta, ezt a sckcsaládas embert aztán teljesen tönkretette. Mivel a községben a bérletet nem számol­ták, Hajnal Dániel és Kálmán nevű fia, mint tőröTmetszett középpa- rat-etok 1951-ben szintén a Béke Termelőcsoportba léptek be. Egy másik kulák-família: a Fo­lyások. Pólyák Jánosnak 22 hold saját földje volt, Pólyák Ferenc­nek 26. Emellett mind a ketten 30- 30 holdat béreltek, állandóan cse­lédekkel dolgoztattak. Pólyák Fe­renc háromfelé Íratta a földjét és István és M5kMfe nevezetű fiával alapító tagja lett a Béke Termelő­csoportnak. Példájukat követte Pó­lyáik János is. De ezzel még nem zárult le a névsor. Magyar Lőrincmé Mátyás nevű fiával 1945. előtt állandóan kb. 40 hold földön gazdálkodott. Földjét 1950-ben szétiratta, 1951-ben pedig fiával együtt szintén a Béke tag­jává vált. És végül: Benedek Pálmák a fel­szabadulás előtt csaikinem 26 hold földje volt, emellett 10 hold bér­lete. Q is cselédekkel művedtetrte a földjét. Béla nevű fiával együtt az Előre Termelőszövetkezetibe fura- kodott be. A másik fia, István pe­dig a Dózsa Termelőcsoportinak lett alapító-tagja. 1951-ben, tehát egyszerre tizen­három kulák tűnt el Tiszapüspökin. Mi történt ásót a f Az elmúlt négy évben a termelő­szövetkezeti és «»párttagként ál­cázott kuláfcofenak sikerült a dol­gozó parasztok nyakára ülniük. Az Előre Termelőszövetkezetiben Bene­dek Béla állattenyésztési brigád- vezető lett, majd elnökhelyettes. A Dózsa Termelőcsoportban Be­nedek Istvánnak vitte fel isten és a kellő éberség hiánya a dolgát egészen az elnökségig. A Béke Teimelőc-oport lett a tiszapüspöki kulákok paradicsoma és fellegvára. Itt a kulákok kezük­be kaparintották az összes vezető­ségi tagságot, Pólyák István Mik­lóst választották meg elnöknek. Ez a Pólyák István Miklós „megértve a fejlődést“ két héttel ezelőtt ala­pító tagja lett az Uj Élet Termelő­szövetkezetnek, tehát kilépett a Bé­kéből. De hogy megmaradjon a ter­melőcsoportban a jogfolytonosság, egy másik kulákot, Benedek Vil­most választották meg elnöknek. így érkeztünk el a jelenhez, amelyről holnapi számunkban szá­molunk be. Tóth Kornél. „Megbízható66 jelentés Vékonyan, vagy vastagon fogjon a tsz-elnök ceruzája"! — Erről a kérdésről tartott szivhezszőló előadást a kenderest tanács mezőgazda- sági előadója, a Haladás TSZ elnökének. A „nevelés” valahogy imigyen festett: MEZG. ELŐADÓ: Miért ilyen kevés, vetést jelentenek? TSZ-ELNÖK: Nem jelenthetünk többet, mint amennyit elvégeztünk. MEZG. ELŐADÓ: Miért nem? Nem tudja, hogy a jelentésekből érté­kelik a versenyt? Ha csak ennyit jelent kend, maradi ember­nek titulálják a járási tanácsnál. Ezt pedig könnyen el lehet ke­rülni, kicsit jobban meg kell nyomni a ceruzát, hogy vastagab­ban fogjon. A vetést úgy sem befolyásolja a jelentés, előbb-utóbb mindenféleképpen elvégziki Eme épületes oktatáshoz csak annyit: Eszerint a vetés kezdetén is lehet jelenteni, hogy „földben a vetőmag”. — Csak az a kérdés, mi a teendő, ha az illetékesek — a „megbízható” jelentés alapján — „&t- diszpcmálják” máshová a gépeket. —Sibé-ri FEHÉR JÓZSEF mérnök, a Tisza Cipőgyár fiataljait neveli a szo­cialista erkölcsre KISS LÁSZLÓ általános iskolai igazgató, Kengyelem vezet Petőí;- iskolát. Készülnek a búzavetésre a díjnyertes Karcagi Kísérleti Intézetben Az Országos Mezőgazdasági Ki­állításon nap-nap után ezren meg ezren tekintik meg a nagykunsági mezőgazdasági kísérleti intézet bú­záját, amelyből az idén átlag 16 és fél mázsa termett a karcagi gazda­ságban. A 80 százalékban szikes területű kísérleti intézetben jelen­leg öt búzafajta nemesítése folyik. A cél az, hogy olyan búzafajtát hozzanak létre, amely a sziken is magas termést ad, amellett ne dől­jön meg, tehát géppel lehessen aratni. A kísérletek már az idén is sikerrel jártak: a karcagi 21-es fajtából például 1.01 holdon 20.8 mázsa, 41 holdon pedig 22.2 mázsa búza termett. Ezért az eredményért az intézet első díjat kapott a ki­állításon. A kísérleti intézet növényneme­sítő gazdaságában a napokban meg­kezdődtek az előkészületek az őszi vetésekre. Ebben az évben 256 hol­don folytatják a fajtakísérleteket. Mintegy 160 holdon — len, lucerna és zabosbükköny elővetemény után — már elvégezték a vetőszáníást és jelenleg a tárcsázás folyik. A búza szikes vetésterületén az idén elsőízben végeznek al-talajlazítást: 9 holdon kísérletképpen, 20 holdon pedig nagyüzemi módon. Már ki­jelölték a parcellákat, talajmintá­kat vettek és szerdán munkába áll­tak a gépek, ötféle géppel — köz­tük szovjet és keletnémet géppel — végzik az al-talajlazítást: a fel­szántott termőréteg alatt 8—15 cm mélységben. A gondosan előkészí­tett területen előreláthatólag szep­tember 25-e táján kezdik meg a búza vetését. Az intézet munkatársai már ed­dig is sok segítséget nyújtottak a karcagi termelőszövetkezeteknek. A múlt év őszén a Szabadság, a Táncsics és a Szabad Ifjúság tsz- eknek 4—4 holdra adott a gazda­ság a különböző nemesített búza- fajtákból vetőmagot. A legjobb eredményt a karcagi 54-es fajtá­val érték el a szövetkezetek, amely a szikes földeken is jó termést adott, s emellett géppel lehetett aratni. A karcagi termelőszövetke­zetek az idén már nagyobb terüle­ten vetnek az intézet által neme­sített vetőmagból. Sőt a terv sze­rint kísérletképpen a jászsági ter­melőszövetkezetekben is kipróbál­ják a karcagi búzafajtákat. Augusztus végéig 92 termelőszövetkezeti község alakult az országban Augusztus hónap mozgalmak volt a termelőszövetik esetek életében. Augusztus 1-től 31-ig 10 706 család lépett a termelőszövetkezeti gaz­dálkodás útjára. A belépett csalá­dok 14 374 taggal és 63 277 hold földdel erősítették a nagyüzemi gazdálkodást. A termelőszövetke­zetek fejlesztésében Somogy me­gye jár az élen. Egy -hónap alatt 21-04 Család 3314 taggal lépett ter­melőszövetkezetibe. «=» A beüépők 24 344 hold földet vittek a közös gazdaságokba. Augusztus végéig, ebben az év­ben 92 termelőszövetkezeti község alakult az országban. Somogy me­gye példamutatása meglátszik a termelőszövetkezeti községiek szer­vezésében is. Itt húsz község. ala­kult termelőszövetkezeti községgé. Termeloszivetkezeti Inakkal az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Termelőszövetkezetbe, Kunhegyes­re, tavaly — még egyetemi hallga­tóként — vezető volt a mezőgazda- sági kiállításon s az ott szerzett ta­pasztalatok alapján előre elkészített menetirányterv szerint vezeti most szövetkezetének tagjait; Délelőtt a gépesítési részt, a fő­pavilont, a kertészetet és az erdé­szetet nézték végig s most az állat- tenyésztés következik; Már szedelőzködtünk, mikor egy idősebb, de alaposan kifestett nő lépett oda az asztalhoz s a kiállítás tombolajegyeit kínálta árusításra. Sorolta, hogy mi mindent lehet nyerni. Különösen Baláti Józsefet, a takarmányos brigád egyik tagját igyekezett meggyőzni. Bernáth La­jos még segítette is, mondván: — „Arra a nagybajuszéra sózzon rá egy jegyet.” Mire Baláti József, akinek immár őszülő, de igen te­kintélyes bajusza van, így vála­szolt: „Éppen ez a bajusz a baj, emiatt nem tudnék én Pesten meg­élni :: * Hiszen mindig pirosítós lenne:: A nő tovább erősködött, hogy ér­demes tombolajegyet venni, hiszen akár egy hízót is lehet nyerni vele, a felcsattanó nagy derültség köze­pette azonban Lippay László meg­jegyezte: „Nem a sorsa bízzuk mi a hízónakvalót; Nevelünk mi ma­gunknak.” Nagy jókedvvel indultunk kifelé a vendéglőből s először a takarmányszárító berendezésnél állapodtunk meg. Botos János, a ta­karmány os brigád vezetője, alapos vizsgálat alá vette a renden és a ventillátor segítségével szárított lu­cerna minőségét. Felhívta a többiek figyelmét, arra, nézzék csak meg, hogy a ventillátor segítségével szó- rítottról alig pergett le valami le­vél, majd annak a véleményének adott kifejezést, hogy az ő takar­mányos brigádjának is elkelne egy ilyen szárító. Ebben Baláti József is egyetértett vele, meg a többiek is. A következő állomás a Mosonma­gyaróvári Kísérleti Gazdaság Stej- man-rendszerű itatásos borjúnevelő bemutatója volt; A borzderes- kosztromai fajták keresztezéséből származó borjak karámjánál Kiss József lelkendezett a fényesorrú bocik csontozatának fejlettségét vizsgálva, miközben ilyen felkiáltá­sokat hallatott: „Ezt nézzétek!;;; Micsoda copákok!.:: Micsoda cson­tozat!” Vincze Lukács pedig megje­gyezte Bemáth Lajos felé fordulva: „Ammondó vagyok, elnök elvtárs, ennél jobbat nekünk se kéne nevel­ni” — s elismerően vakarta meg a karámon keresztül egyik kis boci nyakát; A szarvasmarhaistállók követ­keztek ezután. Itt szétszakadozott a társaság ki itt, ki ott állt meg hosz- szabb ideig, egy csoport a Bábolnai Állami Gazdaság családi díjat nyert Carmen nevű tehenét csodálta meg, mások a Cukor nevű nagydíjas te­hénnél vitatkoztak a magas tejho­zamról, Bernáth Lajosék a Tolna megyei Harcos TSZ elsődíjas, Cifra nevű tehenének a külemét vizsgál- gatták a gépesített tehén­istállóban Itt önitgtók működnek s az egész istálló gépi fejésre van berendezve, Tar Miklós, mikor belépett az is­tállóba, elmondta társainak, hogy ilyet ő még életében nem látott. Éppen ezért senki sem ütközött meg rajta, hogy Tar Miklós az ál­latok közé is bement, hogy alapo­sabban szemügyre vehesse az ön- ítatót, ezt a fura szerkezetet, amelynek a tetejét a jószág csak fellöki, beledugja az orrát és egy gombot megnyomva már jön is a víz s a marha annyit ihat, amennyi neki jólesik; „Hej, ha a mi istállónk ilyen lenne” — sóhajtott fel, mire Bemáth elvtárs megjegyezte, hogy ha nem is lesz éppen ilyen, de azért jó istálló lesz a most épülő 100 fé­rőhelyes, hiszen vízvezetékkel is el lesz látva, nem kell karon emelni a vödröket a tehenészeknek. Aztán pedig jön majd a többi is, a gépi fe- jés, az önitató. Egyszerre azonban nem lehet mindent. „Voltunk mi kisgyerekek is oszt mégis megnőt­tünk” — ezzel fejezte be; Már a sertéstenyésztés bemutató­ját jártuk. Szabad ég alatt épített szellős kutricákban helyezték el a kocákat malacaikkal együtt. Lip­pay László itt így magyarázott: — „Látják, elvtársak, így kell megépí­teni a malacoknak a kifutót, egyik fele legyen téglából, a másik fele meg a csupasz föld, így aztán köny- nyű tisztántartani, a malacok meg a földes részen kedvükre túrhat­nak.” A csodálkozás, az elismerés csak úgy áradt a csoport tagjaiból, ami­kor a sertéstenyésztést végigjárták. Nagyszerű eredményeket láttak itt s arra gondoltak, hogy bizony az ő sertéstenyésztésükben ebben az esz­tendőben hibák vannak a yorkshir- malacckkal. Kocsis Gáborné,. a szö­vetkezet legjobban dolgozó asszo­nya ezért lelkendezett egyik york- shir-koca tizenkét malacának lát­tán: „Ő, hogy egyelek meg benne­teket!;;; Nézzétek, még a vályú­ban is alszik egy;:j Milyen éde­sek.” Botos Lajos az egyik rekesz felé invitálta a többieket. „Ezt nézzétek meg, lám ezek ,a malacok” — mu­tatta a tiszaigari Petőfi TSZ har­madik díjas mangalica kocáját ée annak malacait; Mikor odaérkeztünk, ahol a Sós­kúti Állami Gazdaság iizenhatmalacos kocáját lehet látni, mindnyájan oda tömö­rültek a korláthoz. Tizenhat malac; „Hol van Kovács János?” — érdek­lődtek egymástól. ->• „Ezt neki kéne elsősorban látni”. Megérdeklődtem, hogy miért? „Hát azért — válaszol­ták —, mert ő a sertésgondozó”; Még kint a kiállítás általános be­szédtárgyát képező 530 kilós hízó­nál is a tizenhat malacról folyt a szó; Aztán indultak tovább, megte­kinteni a kiállítás többi látnivalóit, többek között a vízgazdálkodást, ahol Kovács Sándor rizsőr akart némely tapasztalatokat szerezni és hát a többiek is, hiszen komoly rizstermelést folytat a kunhegyesi Lenin TSZ. Bernáth Lajos, az elnök is sürgette az indulást tovább mondván, hogy még a lovak is hát­ra vannak. Én pedig elbúcsúztam tőlük s míg az estébe hajló órákig jártam a kiállítást s parasztemberekkel, ter­melőszövetkezeti tagokkal találkoz­tam. amint itt vagy ott szinte szen­vedélyes érdeklődéssel álltak meg egy-egy gép, termény, vagy állat előtt, mindig arra gondoltam, hogy micsoda nagyszerű iskola ez a kiál­lítás azoknak, akik a földdel fog­lalkoznak. PÉTERI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents