Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-15 / 217. szám

ASSZONYOK A TERMELŐSZÖVETKEZETBEN

^ —*** *~ 1 ‘ --------------,---------y, j—■—„rí- —| ,r u-r~ii-j—r-.-.-u-j—rj—r~_—injnrrr-uri-—■■-r-u-j j—j-- - rrr-..—ir.rn.Tnrj—.r-.r-- rn-|-i_rr-ir-rruT—jnw ti rrri-inrrrrf^

El

mondta: Berecki János, a kenderesi Haladás TSZ elnöke

A boldogabb paraszti élet megteremtőinek bőséges segítői

Kedvére való munkát végez

Féleségemmé1! és termelőszövetkezetünk nőtagjajvai sokszor elbeszélgetek a régi és az fúj életünkről. Az asszonyok sokszor mondják: „Mi, parasztasszonyok az egyéni gazdaságban mindennek csak a cselédei voltunk. Soha nem volt egy percnyi pihenőidőnk. Otthont a ház körül minden munka ránk várt. A mosás, a főzés, a takarítás, a jószágtartás, egyszóval minden. Mikor pedig kora hajnalban végeztünk az otthoni munkával, futottunk ki a mezőre s ugyanúgy dolgoztunk egész nap, minit a férfiak. Ha az ember becsületesen akart élni, akkor mindezt évről- évre így kellett csinálni. Hányszor, de hányszor megtörtént, hogy estére kelve fcedagasztottuk a kenyeret, még az éjjel kisütöttük, reggel elvégeztünk a ház körül és utána egész nap markot szedtünk.*’ Életük gyökeresen megváltozott. Az asszonyokat nem űzi többé az állandó szükség, termelőszövetkezetünknek mindannyian szorgalmas gazdái.

Segítségüknek nagyon sokat köszönhetünk.

Komoly részük van abban, hogy állandóan növeljük tenmésétlagaán- kat s évrői-évre gazdagabbak leszünk. Csak egyet említek. Ezév- ben az egyénileg dolgozó parasztok 6 mázsa 6J kiló búzát termeltek holdanként. Mi 10 mázsa 50 kilót, őszi árpából meg 21 mázsás átlagtermést takarítottunk be holdanként. Nem vagyunk elmaradva semmilyen munkával, e hét közepéig befejezzük az árpa vetését is; Az elmúlt évben még nem alkalmaztuk a tudományos vetési eljárásokat, az idén viszont 40 hold őszi árpából 23 holdat keresztsorosam vetünk. Búzánk 30 százalékát szintén keresztsorosan vetjük.

Hányszor mondták azelőtt a parasztasszonynak, ne szóljon a fémfi- munksába, mert nem ért ahhoz. Iiyem volt a szokás és ennek a régi szokásnak engedelmeskedni kellett, akárhogy szerette az ember a feleségét. A termelőszövetkezetiben más a helyzet; Nálunk minden munka megkezdésénél és minden esetben nemcsak figyelembe vesszük, hanem igényeljük az asszonyok javaslatait. Az elmúlt évben az egyik közgyűlésen azt ajánlották, hogy termeljünk hagymát, majd ők elvégzik annak munkálatait. Úgy is történt, öt holdon termeltünk, s a gondozást teljes egészében, az asszonyok végezték el. Az öt hold hagyma 55 ezer forint bevételt hozott.

Az idén szóbajött, hogy igen jövedelmező a rizstermelés. Ezzel a munkaigényes növénnyel az elmúlt években még nem mertünk próbálkozni. Az asszonyok azonban az évi tervkészítések során bejelentették, hogy rizsnek kell lennie

majd ők gondoskodnak a gyónni á- lásról. Ezekután bátran nekivágtunk. 38 holdas rizstelepünk van, méghozzá olyan szép, hogy párját kell keresni ezen a környéken.

Idáig mindig csak azzal a kifejezéssel éltem, hogy asszonyaink ezt meg azt javasolták, így meg úgy dolgoznak. Szándékosan mondom így: mert egyszerűen lehetetlen különbséget tenni, hiszen valamennyien egyforma szorgalommal dolgoznak, arra pedig nincs hely, hogy valamennyinek a nevét felsoroljam.

Az elmúlt hetekben több új belépővel gazdagodtunk. Néhány asszony is közénk jött. Ezek néhány nap múlva már annyira otthon érezték magukat, hogy nem maradnának ed a közös munkáiból seJ mennyi pénzért. Ez is azt mutatja, milyen nagyszerű nők vannak termelőszövetkezetünkben. „A mi szégyenünk lenne elsősorban, ha a Haladás Termelőszövetkezet rossz példát mutatna, ha a földek gyo- mosak és elhanyagoltak lennének. A termelőszövetkezetben éppen olyan rendnek kell lennie,

mint otthon a házunk- táján

1— ez a véleménye nálunk az asz- szenyoknak. Csak próbálna valamelyik férfi elmaradni a közös munkából, hált nem maradna meg az asszonyok csípős nyelvétől. Előfordult, hogy egy-két férfi korábban abbahagyta a munkát, mint ahogyan illett A legközelebbi közgyűlésen volt is mit hallgatnia az asszonyoktól. S hogy a további kellemetlenséget elkerülje, az asszonyok elismerését kiérdemelje, soha

többé nem hagyta félbe a munkát

Mondani sem kell, hogy hűséges segítőtársainkat minden téren megbecsüljük. Ennek számtalan kifejezője van: A megbecsüléshez tartozik, hogy minden esetben kocsin visszük őket a munkahelyre és kocsin haza. Az asszonyok a szövetkezet igazgatóságában is képviselik magukat. Mióta közös gazdaságunk megalakult azóta az igazgatósági tagok és a felügyelőbizott- sági tagok egyik tagja mindig nő. Két női munkacsapat-vezetőnk is van.

A megbecsülés éís a munka elismerésének sok más formája mellett még egyet megemlítek. Amikor egy-egy nagyobb feladattal sikeresen megbirkózunk, akkor a termelőszövetkezet asszonyait elvisz- sztiik egy-két napra a közeli fürdőkbe. A nyáron, az aratás befejezése után

huszonhét asszonyt a Berek-fürdőbe küldtünk pihenni egy napra.

Mikor pedig a kendert levágtuk, akkor a turkevei Harcos TSZ gyógyfürdőjébe vittük őket; Tudjuk, hogy a házkörül is van sok tennivaló. Éppen ezért egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy ugyanannyi ideig dolgozzanak, mint a férfiak. Az asszonyok általában délután 5 órakor befejezik a munkát. Ez persze nem vonatkozik minden Időszakra, mert aratás idején hiába is küldenénk őket haza, úgy sem mennének. Száz szónak is egy a vége: mi, a Haladás TSZ tagjai elmondhatjuk, hogy a boldogabb paraszti élet megteremtésének hűséges segítői az asszonyok.

i45

Az új élet küszöbén

z asszonyok a termelőszövetkezetben ■mindenképpen megtalálják számításukat. Ez nemcsak a jövedelemre vonatkozik, hanem másra is. Legtöbb asszony az állatokkal szeret bajlódni. Az egyéni gazdaságokban a szakszerű állattartásnak nincs olyan lehetősége, mint a termelőszövetkezetben. Éppen ezért nem is lehet olyan eredményt elérni. Id. Detki Zsigmondné, a jászkiséri Kossuth TSZ tagja az elmúlt év őszén választotta a közös gazdálkodás útját. Férje fogatos, ő pedig sertésgondozó lett

Ez év januárjában 48 sertés gondozásával bízták meg, s id. Detki Zsigmondné megmutatta, hogy a kedvérevaló munkával a közös gazdálkodás adottságainak észszerű jelhasználásával, milyen nagyszerű eredmények érhetők el. A szövetkezet vezetői és a tagok elismeréssel beszélnek a Detki-házaspár szorgalmáról, Detkiné igyekezetéről, ők pedig annak-örülnek, hogy jól választottak. Minden számításukat megtalálták, olyan munkát végeznek, amelyhez mindkettőjüknek nagy kedve van.

hJéhány héttel ezelőtt előlegosztáskor a Detkí-család a többi között 22 mázsa tiszta búzát vitt haza. Idei jövedelműik egy részén már egy tehenet is vásároltak, ezenfelül ruhaneműt, fehérneműt és a férjnek a télirevaló csizmákat.

Id. Detki Zsigmondné- férjével együtt idáig 500 munkaegységet szerzett. „Nagyon megszerettem a közös gazdaságot, nem maradnék otthon egy világért sem. Meg aztán az az igazság, hogy az asszonynak a férje mellett van a helye. Mi mindketten dolgozunk és ennek látjuk is hasznát. Jó a termelőszövetkezetben. A parasztasszony itt érzi igazán, mennyire megváltozott az élete. Itt válik férjének valódi élettár- sá/vá, segítőjévé” —■ így vélekedik Detki Zsigmondné a közös munkáról.

Az asszonyok egyenrangú gazdái a termelőszövetkezetnek

Nyolcas Józsefné bősenyszflgl dolgozó parasztasszony és férje néhány nappal ezelőtt választotta a (közös gazdálkodást. Az címűit heteikben nagyon sok dolgozó paraszt hagyott fel a régi, elavult termelési formával « az új útra tért Nyolcas Józsefné helyesli férje elhatározását. Tudja, hogy a szövetkezetben még'kevesebb lesz a gond és még több az öröm.

f

Érdemes volt az asszonyra hallgatni

Qzunnyadozik a nyár, ébredé- zik az ősz.:, Még egyik sem akar engedni, viaskodnak egymással, próbálgatják erejüket. Hajnalonként ködös párák ülnek a kukoricaföldeken, de reggelre kelve még a legtöbbször a nyárvégi nap az úr. A rizsaratókon früstökig már elkel a meleg kabát. De csak addig, mert utána még lekívánkozik az emberről. Sárgul a kukorica, hervad a krumpliszár, A lászlómajori termelőszövetkezetben traktorok járják a földet, egyik helyen szán- ! tanak, másutt vetnek, az utakon 1 fürge Zc tor okkal találkozni, köny- nyedén húzzák terhüket, a cukor- | répával megrakott pótkocsikat.

— A reggelit ilyenkor még jobb a napon fogyasztani, mint az árnyékban — mondja a lászlómajori Szabadság Termelőszövetkezet egyik gazdája, majd hozzáteszi: — Már a beszélgetés sem olyan, mint égy hónappal ezelőtt. Megvan-e a hízónákvaló, mikor lesz lakodalom, mennyi az évi jövedelem, meg efélékről váltunk ! egymással szót.

A központi tanyaépületektől jó kőhajíiásnyira a krumpliföldön egy ember szakértő mozdulatokkal vigyázva vágja a kapát a bokor tövébe, nehogy kárt tegyen. Beszélgetőtársam arra mutat és úgy mondja: „Dienes István dolgozik ott családjával. Övele meg különösen érdemes beszélgetni, mert ott lakodalom is lesz, hízó is vany de annyi jövedelem, hogy a búzát már azt sem tudja, hová tegye.”

ITelkeresem hát Dienes gaz- * dát. és a krumpliföld szélén csendes beszélgetésbe kezdünk, Ő

életéről mesél, a szövetkezeti gazdálkodásról.

— Hogy is volt? — kezdi csendesen. — Elég régen kezdődött. Éppen hat esztendővel ezelőtt ilyen tájban. Nagycsaládú ember vagyok s az életet mindenhogyan megpróbáltam. Ahol ni, az a nád- fedeles tanya, ott lakom — mutat keleti irányba. — 9 hold földem volt, sokat dolgoztam, mert szeretem a munkát. Errefelé mindenki megmondhatja, hogy soha nem féltem a kaszától, zsákolástól, de az is igaz, hogy mégsem vittem valami sokra.

— 1949 őszén sokat beszéltek erre mifelénk a közős gazdálkodásról. Nem ismertem és hát féltem tőle. Semmi számításom nem volt belépni. Készültem az új gazdasági évre. A vetést is elvégeztem, 3 hold búzát vetettem akkor. Persze azért otthon a családban sokat beszélgettünk erről a kialakulóban levő újfajta életről. Az asszony egyre biztatott s mondogatta: „Nem vész kárba az a 3 hold búza, amit elvetettél, eredj csak, írd alá a belépési nyilatkozatot, próbáljuk meg, hátha jobb lesz." Én húzódoztam még egy ideig, de végülis az éjszakákba nyúló beszélgetéseknek az lett az eredménye, hogy aláírtam a belépési nyilatkozatot.

— S érdemes volt az asszonyra hallgatni?

— Én majd elsorolok valamit,

maga meg abból biztosan kitalálja a választ — mondta beszélgetőtársam s tréfásan hunyorított hozzá — kezdjük csak. 1Ó3 mázsa gabona, két lakodalom, 3 és fél ezer forint, egyszer 12 TOO forint, egyszer meg 8400 forintj

— Ml ez?

— Az idei jövedelmünk egy- része. Mert n<.m kevesebb, mint 103 mázsa gabonát vittünk haza előlegképpen — velem együtt öten állandóan dolgozunk a családból. Még olyan 30 mázsára számítunk. Harminc egynéhány mázsa tiszta búzát szabadpiaci áron adtam el s ezért 8400 forintot kaptam. Nemrég volt a.lányok lakodalma s nemsokára nősül a fiam. A két lakodalom költsége 3 és félezer forintba kerül. A költség alatt csak a bort, a zenészeket, a birkát, egyszóval a vendéglátást értse. A bútort, meg a kelengyét, amit három héttel ezelőtt vettem a lányomnak, már külön számolom. Tizenkétezerhétszáz forintot pedig készpénzben kaptunk előlegként.

„ Az én családom minden tagja boldog és megelégedett — mondta büszkén Dienes István szövetkezeti gazda. Igaz, az ő jövedelme ma még rekordjövedelem, a szorgalmas szövetkezeti gazdák havi jövedelme ugyanis pénzértékre átszámítva általában még „csak” 1600—2000 forint között mozog. De vajon a parasztember hol érhet el rekord- termést, rekord-jövedelmet? Sehol másutt, csak a termelőszövetkezetben. Milyen jó, hogy Dienes elvtárs nem várakozott, hanem már 6 évvel ezelőtt aláírta a belépési nyilatkozatot.

Elbúcsúztunk egymástól. S mikor kezébe vette a kapát, akkor már 6 kérdezte.

— Érdemes volt-e az asszonyra hallgatni?

De még mennyire.

Székülity Péter

özv. TERJEKI Imrénél, a jászjákóhalmi Béke Termelőszövetkezet tagját két eezten- dőve! ezelőtt nagy tisztesség érte. A szövetkezet gazdái igazgató- sági taggá választották. Ezt a kitüntető, vezető megbízatást joggal viseli Terjékiné. Szorgalmasan dolgozik, évrői- évre részt kér a közös munkából: Javaslataival pedig a közös gazdaság előrehaladását segíti. Az 6 példája is igazolja, hogy a dolgozó parasztasszonyok a termelőszövetkezetek egyenrangú gazdái. Éppen olyan jogokat élveznek, mint a férfiak. Tudásukat okosan felhasználhatják. Mindenhez van közük és véleményüket figyelembe veszik:

SZÁMTALAN történet tanúsítja, hogy özv;

Terjéki Imréné menynyire önmagára talált a nagy családban. Ismerkedjünk meg egy ilyen történettel. Ez év tavaszán történt; Az igazgatósági tagok a koratavaszi munkákra való felkészülést tárgyalták.- Szóbakerült a gépesítés, a bő termés elérésének biztosítása. Okos szavak hangzottak eh Arról volt szó, hogy a gépek rendelkezésére állanak a közös gazdaságnak, de a belső fegyelemmel még baj van. A munkafegyelem megszilárdítására kellene valami jó módszert kitalálni, mert máskülönben a kapás- növények gyomtalanítása nincs biztosítva, özv, Terjéki Imréné akkor a következőket mondotta: „Tagtársainkban fel kell kelteni az egyéni felelősség érzetét s éppen ezért a kapásnövények területét osszuk egyénekre: Ebben a helyzetben ez a legjobb megoldás” — mondotta:

ÜGY IS történt Javaslatát mind a vezetőség, mind a szövetkezet egésze elfogadta, A területet egyénekre osztották és a kapálás zökkenőmentes volt:

özv. Terjéki Imréné amellett, hogy igazgatósági tag, még munka- csapatvezető is. Kilenc főből áll a munkacsapata s a tagok majdnem valamennyien asz- szonyok; Mind szorgalmas segítői a közös gazdaság előrehaladásának; —> A képen jobbról balra ÉZSIÁS IMRÉNÉ, FORGÁCS LÁSZLÖNÉ, ÖZV: TERJÉKI IMRÉNÉ, CSOMBOR TIBORNÉ és SANTA IMRÉNÉ;