Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-09 / 212. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 szeptember 9. Legmeggyőzőbb a tsz tagok agitácíója A brit szakszervezetek évi kongresszusának szerdai ülése Southport (TASZSZ). Szep­tember 7-én a brit szakszervezetek kongresszusán Hieywood, a TUC gazdaságii bizottságának elnöke megnyitotta a vitát Anglia gazda­sági helyzetének kérdéséről. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a múlt évben jelentősen rosszabbodott az ország gazdasági helyzete, aggasztó gyorsasággal csökkent Anglia arany és dolliánkészlete, továbbá növeke­dett az aránytalanság a behozatal és a kivitel között. Heywood felszólította a szakszer­vezeteket, hogy tanúsítsanak „tar­tózkodást“ bérköveteléseikben. Azt állította, hogy ezek a követelések „alááshatják Anglia esélyeit ki­vitelének növelésére, mert Német­ország, Japán és más országok ré­széről fokozódó konkurrencia ta­A vitában felszólalt küldöttek aggodalmukat fejezték ki a mun­kanélküliség növekedése miatt. A kongresszus egyhangúlag el­fogadott egy határozati javaslatot, amely intézkedéseket sürget a drágaság csökkentésére. A kongresszus egyébként meg­vitatott egy határozati javaslatot, amely a munkaidő csökkentését követeli. A javaslat szószólói rá­mutattak arra, hogy a munkások jelenleg kénytelenek túlórázni, hogy fenntarthassák életszínvona­lúkat A brit szakszervezetek Fő­tanácsa ellenezte a határozati ja­vaslatot. A javaslat mellett 3 mil­lió 303 000, ellene 3 millió 634 000 szavazat esett. Éles harc fejlődött ki a munka­bérek kérdésében is. R. Scott (Egyesült Gépipari Szak­szervezet Végrehajtó Bizottság tag­ja) a javaslatot támogatva kije­lentette: közbotrány, hogy ^sokain bérrögzítésről beszélnek még most is, midőn az üzleti nyereségek Anglia ipari történetében példátlan csúcspontokra szöktek fel. A kongresszus szeptember bato- diki ülésén felszólalt Cornelius Haggerty, az AFL amerikai szak- szervezeti szövetség képviselőije. Felszólalásában támadta a nemzet­közi együttműködés és a szakszer­vezeti egység gondolatát. Egész be­széde hemzsegett a bíráló megjegy­zésektől a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködé­sének gondolatával kapcsolatban. A küldött igyekezett befeketíteni a nemzetközi munkásmozgalom egy­ségének gondolatát is. Bírálta az országok közötti ktildöttségcserét. kijelentette, hogy „ez vonzóinak látszhat, de nem megbízható eszköz a nemzetközi feszültség enyhíté­sére.1 A kongresszus küldöttei halálos í némasággal válaszoltak Haggerty I beszédére. (MTI.) fl Szovjetunió átadja a Koreai Népi Demokratibus Köztársaságnak a szovjet—koreai légiforgalmi társaság szovjet részét A mezőgazdaság szocialista át­szervezése egész dolgozó népünk ügye. Mindenkinek érdeke ez, nem­csak a dolgozó parasztság javát szolgálja, hiszen a szövetkezetek­ben fellelhető nagyobb lehetőségek kiaknázása folytán több, s olcsóbb termék kerülhet a munkások, az értelmiségiek, az alkalmazottak, s az egyéb foglalkozásúak asztalára is. Egyre többen kezdik ezt felis­merni s tehetségükhöz mérten nap- ról-napra többen veszik ki részü­ket a tsz mozgalom fejlesztéséért folyó agitációs munkából. Helyes is ez, hiszen a munkások elmondhatják; ezernyi módon tá­mogatják a szövetkezeteket, a gép­állomásiak a nagyüzemi termelés előnyeiről, az emberi munkaerő meg'kíméléséről beszélhetnek. A dolgozó parasztok szívesen hall­gatják őket, de azért legtöbbet a tsz tagok szavára adnak. Érthető is ez, hiszen eb­ben a kérdésben ők a legilleté­kesebbek. Saját életükből vett példákkal magyarázhatnak. — oszthatják el a kételyeket. Czakó Béla újszászi gazdának pél­dául sokan beszéltek a szövetkezés előnyeiről. El is ismerte ezeket, — csak a belépési nyilatkozat aláírá­sával késlekedett. Mint a község­ben több dolgozó parasztot, őt is az tartotta vissza, hogy „a tsz-ben nagyobb a jövedelem, de látástól- vakulásig kell dolgozni.“ Kovács Gábor, a Szabadság TSZ tagja, s még néhány tsz tag felkereste és megvitatta vele ezt a problémát. — Láthattad. — mondották neki, — hogy az aratás idején hat óra tájban kezdtük a munkát, a gépek, segítségével mégis július 27-re a oíéplést is befejeztük. Az egyéniek jórésze még akkor is aratott. — Czakó Béla ezután aláírta a belé­pési nyilatkozatot. Ebből az esetből is kitűnik, hegy az egyéni gazdák Igénylik a tsz tagok magyarázó szavát, haj­lanak Is rá. Az újszászi Szabad- * ság TSZ tagjainak zöme azon­ban nem gondol erre. Azt hangoztatják; „Sokan vagyunk ennyi földhöz.“ — De hiszen éppen ezért kellene fokozott munkát fej­teni ki annak érdekében, hogy minél több egyéni gazda belépésé­vel növeljék a szövetkezet földte­rületét. ök azonban — igen hely­telenül — a könnyebbik végén akarják megfogni a dolgot.. Azt kérik a tanácstól, bontsák fel a kisha;;zon bérleti szerződéseket, s az ilyen címen művelt földeket csa­tolják a szövetkezethez. A tsz párt­tagjainak szorgalmazni kell, hogy felszámolják ezt a nézetet s vala­mennyi szövetkezeti tag lelkes szó­szólója legyen a szövetkezeti moz­galomnak, aktív tevékenységet folytasson ennek érdekében az egyéniek között, hiszen — mint Czakó Béta esetéből is kitűnik — eredményre vezet ez a munka. Nem helyes, ha csupán külső segitségvárásra alapozzák szö­vetkezetük fejlesztését, gyü­mölcsöztetniök kell saját ere­jüket is. Annál is inkább fontos, hogy elsősorban a szövetkezeti tagok legyeinek a tsz fejlesztés úttörői, mert e feladat megoldása során sok olyan hitetlenséggel, előítélettel ta­lálkozik a népnevelő, melyeket a szószerinti értelemben vett „kézzel fogható“ példákkal kell eloszlatni. Kovács T. József, a jászkiséri Tán­csics TSZ növénytermesztő brigád­jának tagja például arról beszélt Bagi József egyéni gazdiának, hogy 20 mázsa búzát kapott előlegként. — Nem hiszem én azt komám, — hangzott a válasz. — Ha nem hiszed, gyere el hoz­zám. BagJ József nem i* kérette 'ma­gát, meglátogatta a Kovács csalá­dot. — Ezt a 12 mázsát meghagytam kenyémekvalónafc, nyolc mázsát meg eladtam, a pénzből ezt a tűz­helyet, s ruhaféléket vettem — mutatta a házigazda. — De ha már itt tartunk, nézd meg a háztáji földemet is, — invitálta vendégét. Az Ilyen agitációs munka ered­ménye, hogy alig néhány nap alatt ötvenhat taggal gyarapodott a Tán­csics TSZ. A népnevelők nemcsak saját szö­vetkezetük érdekében agitálnak. Kovács T. József elvtársnak js két egyénileg gazdálkodó írta alá a Kossuth TSZ-be szóló belépési nyi­latkozatot. A termelőszövetkezetek népneve­lőinek nagy befolyásával tisztában vannak az ellenséges elemiek is. Nem véletlen, hogy Kaszab László és Kaszab Sándor jászszentandrási kulákok „azt a tsz-tag szentsége­det’1 — kifakadással támadtak rá Káli Györgyre, a Haladás TSZ tag­jára és tettlegesen bántalmazták. — Meg is kapják érte a megfelelő büntetésüket. A tsz-tagoknak büszkéknek kell lemmd arra, hogy ők a szövetkezeti mozgalom úttörői, a parasztság boldogabb holnapjának kovácsolói, s teljes szívvel keli munkálkodni azon, hogy minél többen kövessék az általuk választott utat. Jó pél­dául áll előttünk Magyar Vendel, a pusztamonostort Szabad Föld TSZCS elnöke, aki az alakuló ülés után 28 új tagot szervezett be a csoportba. A tsz-tagok határozottságára. fel- világosító szavára nagy szükség van az új tagok tömeges jelent­kezése után is. Pusztamonostor lakóinak több mint 70 százaléka a szövetke­zeti gazdálkodást választotta. Nyilvánvaló, hogy szükségessé vált ezek után a földrendezés. A kulákok mégis azt hireszte- lik, hegy a földrendezést nem engedi a minisztérium. Tétlen­ségre, a tervkészítés elnapolá­sára akarják ezáltal késztetni az új belépőket. A régebbi tsz-tagoknak kell ilyen esetben félreérthetetlenül tudtul adni a dolgozó parasztoknak, hogy államunk minden törvénybiztosí­totta módszerrel támogatja a szö­vetkezeti útra férőket. Igen helyes, ha a fejlesztési munkába bekapcsolódnak a szö­vetkezetekben dolgozó asszo­nyok is. Jászjákóhalmán 40— 80 asszony Is pé'dát mutat ezen a téren. Elmondják, hogy a tsz-ben dolgozó asszonyoknak a háztartási mun­kákra is jut idejük. Viglh Imréné például öt gyermeket nevel a szö­vetkezetben lévő elfoglaltsága mel­lett. Gecse Imréné meg hatodma­gát tartja el a Bék TSZ-feen szer­zett jövedelméből.- Mindent összevetve; legmeggyő­zőbb a tsz-tagok agitációja. A ter­melőszövetkezetek pártszerveinek fel kell ismerni ezt, s odahatni, hogy minden tsz-tag fáradhatatlan harcosa, szószólója legyen a szö­vetkezeti mozgalomnak. Simon Béla. M os z k v a (TASZSZ). 1955. aug. 31-én aláírták azt az egyez­ményt, amelynek értelmében a Szovjetunió átadja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az 1949-ben paritásos alapon felállí­tott szovjet-koreai légiforgalmi ve­gyestársaság szovjet részét. A kérdés eldöntésénél a felek abból indulnak ki, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban már megvannak a feltételek a nemzeti polgári repülés fejlődésé­hez és a megfelelő koreai vállala­Az Oktatásügyi Minisztérium és a Tankönyvkiadó Vállalat pályá­zatot hirdet általános gimnáziumi történelemkönyvek megírására. Az újonnan készülő II. és III. osztá­lyos tankönyvek egy kötetben szer­ves egységben delgozák fel a ma­gyar és az egyetemes történelmet. A pályázaton résztvehetnek gyakorló pedagógusok vagy azok a jelenleg más beosztásban dolgozó pedagógusok, akiknek többéves is­kolai gyakorlatuk van, valamint az egyetemek és tudományos intéze­tek munkatársai. Gyakorló pedagó­gusok és tudományos kutatók le­hetőleg közösen pályázzanak. A pályázatnak tartalmaznia kell: a) az egész tankönyv (magyar és egyetemes történelem) pedagógiai tervét (vázlat, fejezetek, vezér­szavakban egy-egy fejezet tartama és a ráfordított tanítási órák száma); b) egy (Vb. egy ívnyi terje­delmű) fejezet részletes kidolgozá­sát, tetszés szerint választva, a magyar vagy az egyetemes történe­lem köréből; A pályázatokat jeligés levél kí­séretében 1956 január elsejéig kell három-három géprit példányban beküldeni a Tankönyvkiadó Válla­lat címére (Budapest, V., Szalay- utca 10—14.) A pályázatokat bizottság bírálja tok megszerezték a szükséges ta­pasztalatokat a légiforgalom lebo­nyolítása terén. A KNDK-nak átadandó szovjet rész értékét a koreai fél több éven keresztül, a Szovjetunióba irányuló áruszállítmányckkal fogja kiegyen­líteni. A vegyesvállalatok szovjet részé­nek átadása a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság közötti hagyományos ba­rátság kifejezője és a két ország közötti együttműködés további erő­sítését szolgálja. (MTI.) el. A -bírálóbizottságiban nem ve­het részt az, aki maga is pályá­zott. A pályázat eredményét 1956 február 15-ig közük. A tankönyvek szerzőit az okta­tásügyi miniszter a pályázat ered­ménye alapján jelöli ki. A Tankönyvkiadónak ' joga van arra, hogy a pályázatra benyújtott anyagok egyes ötleteit, részmegol­dásait a készülő tankönyvhöz el­lenszolgáltatás fejében felhasznál­hassa, tekintet nélkül arra hogy a pályázó jutalmat kapott-e, vagy sem. A következő általános gimná­ziumi történelem tankönyvek ter­veivel lehet pályázni; Magyar- és egyetemes történelem II. oszt. Magyar- és egyetemes történelem III. OSZt; Egyetemes történelem IV. oszt. Pályadíj sk: Első díj: háromezer forint. Második díj: kétezer forint, Harmadik díj: ezer forint. Bővebb felvilágosításért a Tan- könyvkiadó Szerkesztőségéhez le­het fordulni, (Budapest, V. Sza- lay-u. 10—14., VI. em.) (MTI.) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllM Olvasd, tanulmányozd a PÁRTÉPÍTÉS-t! Tapasztalai csere-éríekezleíek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiál­lítással kapcsolatban szerdán dél­előtt három tapasztalatcsere-érte­kezletet tartottak, részben az Ag­rártudományi Egyesületben, rész­ben a kiállítás területén. Az egyik értekezleten Westsik Vilmos, a Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság Kcissuth-díjas vezetője, a homoki gazdálkodás új útjait ismertette. Kiemelte, hogy sikeres homoki gazdálkodás nem képzelhető el megfelelő rendszeres vetésforgó nélkül. Elmondotta, hogy jó vetésforgóval, szerves, — első­sorban zöldtrágyázással, valamint helyes műtrágyázással — még si­lány homokon is jó eredményeket lehet elérni. Hangsúlyozta, hogy minden homoktalajjal rendelkező gazdaságban haladéktalanul be kai; vezetni — a homoktalaj minőségé­től függően — az ilyen talajokra kidolgozott és a gyakorlatban be­vált valamelyik vetésforgó rend­szert, összekötve. azt helyes zöld- trágyázással és megfelelő műtrá­gyázással. A másik tapasztalatcsere érte­kezleten Gyöngyösi Gábor, a Boda- k aj tori Állami Gazdaság főagrenó- musa előadása alapján az öntözéses zöldségtermelés leghelyesebb mód­szereit, a harmadik értekezleten pedig Kertész István kutató, be­vezető előadása után a drótvezér- léses négyzetbevetőgéppel végzett vetés tapasztalatait vitatták meg. (MTI.) Tánczene, vagy népi zenekar? Még egy esztendeje sincs talán, hogy tavaly ilyen­kor a Müveit Népben megjelent egy beküldött levél. A levél írója arról panaszkodott, hogy Jász­berényben, a Vendéglátó­ipari Vállalat 1. sz. (köz­ponti) éttermében a népi zenekar helyett a nyári hónapokra tánczenekart, egy budapesti táncegyüt­test alkalmazott a vállalat felsőbb vezetősége. Nem tudni, milyen szerepe volt a továbbiakban e cikknek, s milyen méretű a hatása, de kétségtelen, a vállalat felsőbb vezetősége nem hosszabbította meg az őszi hónapokra a zenekar szer­ződését. Az idén, a nyári hetek kezdetétől ismét e fővárosi tánczenekar játszik estén­ként Jászberényben, a leg­központibb fekvésű étte­remben. (Ér meg kell hagyni, jól játszik, nagy közkedveltségnek örven­denek. Repertoárjukban Strausz, Nuszka, Jakobi számok többnyire, az új szerzők közül Visky, Ke­mény Egon, Fényes művei. Talán nem véletlen, s ez dicséretükre légyen mond­va, műsorukban nyoma sincs a dallam terhére ön­célú ritmusával túlburján­zó számoknak, s az „új” slágerek nagy részének: a Góliátoknak, Jeremiások­nak és Tóbiásoknak. A ze­nekar hangszerelése: zon­gora, hegedű, saxofon (má­sodhegedü), tangóharmo­nika s az ütőhangszerek. Kérdés már most,- kul­túrpolitikai elveink szem­pontjából is, melyik meg­oldás hát a jobb mégis, melyik a nevetőbb jellegű szórakozni vágyó töme­geink ízlésének fejlesztése szempontjából; ha népi ze­nekar játszik, vagy ha a tánczenekar műsorára táncolnak, szórakoznak a dolgozók estelente, elsősor­ban is szombat és vas&r- .nap este? A felelet nem lenne meggyőző, ha az étterem forgalmának statisztikájá­ra hivatkozva bizonyíta­nánk, hogy a tömegek igénye, mint az étterem forgalmának statisztikájá­ból kitűnik, a tánczenekar mellett szavaz akaratlan is. Meg kell néznünk ala­posabban is ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy a kér­désnek ilyen feltevése ese­tén: népi zenekar vagy tánczenekar? — nyilván­valóan az előbbit választa­nák! Talán csaknem teljes egyhangú véleményezéssel. Egy iparilag igen gyorsan fejlődő kis, alföldi mező­városban egy, népi zenénk sajátos hangszerelésében és ízlésével népünk vi­dám dalait, zenéjét inter­pretáló együttesnek igen nagy nevelő ereje lenne. De hát, hol van ma már ilyen népi zenekar? A ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy csupán egy-egy egé­szen kis, az utóbbi évtize­dek zenei forgalmából egé­szen kieső helyen tudott ilyen megmaradni, s csak egy néhány egészen köz­ponti jellegű helyen, pél­dául a fővárosban, a Rá­diónál Lakatos zenekara tudott ilyenné fejlődni az utóbbi esztendőkben. A többi helyeken az utóbbi esztendőkben már a ta­pasztalat azt bizonyltja, hogy*azú.n. népi zeneka­rok nem ismerik népda­lainkat. Népies műdalokat, a legjobb esetben Balázs- és Fráter-nótákat játszat­nak, néhányon kótából, mások meg anélkül neki- neki rugaszkodnak egy- egy közismertebb opera­részletnek, s főleg a diva­tos slágereket játsszák sa­játos bőgős-cimbalmos hangszereléssel. Vagyis jól-rosszul, a tánczeneka­rok funkcióját igyekeznek teljesíteni, hogy kielégít­hessék a közönség igé­nyeit. A könnyűzenének ilyen fejlettsége, jobban mondván, ilyen állapota mellett nyilvánvalóan me­rő provincializmus, illuzó­rikus és romantikus az ilyen jellegű népi zeneka­rok mellett kardoskodni. Dolgozó népünk, ifjai és idősebb évjáratai egy­aránt, itt Jászberényben is szórakozni, főleg táncolni kívánnak a hét végén, s örülnek, ha ehhez jó tánc­zenekar szolgáltatja a ze­nét. Persze, sző érheti ennek az érvelésnek is a háza elejét! Lehet arról beszél­ni, hogy ezek a zenei ka­puk nyitják meg a kozmo- politizmus útját a zenében a nagy tömegek számára a vidék felé. Lehet arról be­szélni, hogy szánalmasan sivár és távolról sem új életünk jellegét tükröző könnyű zenei műveink nagy többsége. De hát a tánczenében s a könnyű zenei műfajokban is nagy tömegnevelő erő rejtenék, s elég ha) az, hogy a mi könnyű zenénk még poros nyomába sem fér Duna- jevszkij klasszikus értékű­vé váló melódiáinak, vagy tömegnevelő erejében s népi, sajátosan nemzeti jel­legében Yves. Montand da­lainak! (S talán ez az oka, hogy a tömegek könnyű zenei érdeklődése a Góliá­tok s az I-A-k helyett in­kább a múltszázadi és szá­zadfordulói operettzene számai felé fordul inkább.) Mindent összegezve: egészséges, ízléses (s talán több Dunajevszkij s más szovjet és szomszédos or­szágbeli szerző müvét is tartalmazó) repertoárral rendelkező, színvonalas in­terpretálással sok-sok dol­gozót szórakoztat estén­ként a tánczenekar Jász­berényben, s jó lenne, ha az őszi hónapokban is, meghosszabbítva szerződé­sét, folytatná ezt a mun- kájátd CSÄSZTVAI ISTVÁN A ciprusi helyset as eredményieden londoni tárgyalótok után (M T I.) Anglia, Görögország és Törökország háromhatalmi értekez­lete, amelynek feladata lett volna a ciprusi kérdés megoldása, szer­dán véget ért anélkül, hogy a tár­gyalófelek megyegyezésre jutották volna. A görög és török megbízott nem volt hajlandó elfogadni McMillan angol külügyminiszter kedden előterjesztett javaslatait. Az angol javaslat értelmében Ciprusban törvényhozó gyűlést hívtak volna össze, amelynek több­sége választott tagokból állott vol­na. Néhány mandátumot a görög kisebbségnek tartottak volna fenn. A javaslatban tervezett „Fokozato­sán megvalósuló autonómia1’ nem terjedt volna ki a külügyre. a hon­védelemre és a belső biztonság el­lenőrzésére. Anglia továbbá azt javasolta, hogy a három érdekelt hatalom alakítson bizottságot. Ez London­ban székelt volna és feladata lett volna ellenőrizni Ciprusnak az ön­kormányzat felé fejlődését. Görög­ország azt kívánta, hogy erről a kérdésről Ciprus népe dönthessen. A csütörtöki londoni lapok beha­tóan foglalkoznak a ciprusi kér­déssel'. Általában sajnálkoznak afelett, hogy a Ciprus kérdésével foglalkozó londoni értekezlet siker­telenül fejeződött be. A konzervatív Daily Telegraph nyíltan követelte, hogy Anglia „folytasson szilárd politikát11 és ne hagyjon kétséget afelől, hogy „Ciprus szigetén akar maradni és el fog fojtani mindenféle lázon­gást.’1 A lap szerint „csajt az angol uralom biztosíthatja Ciprus szige­tének stabilitását.“ Tankönyvpályásat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents