Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-09 / 212. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 szeptember 9. Legmeggyőzőbb a tsz tagok agitácíója A brit szakszervezetek évi kongresszusának szerdai ülése Southport (TASZSZ). Szeptember 7-én a brit szakszervezetek kongresszusán Hieywood, a TUC gazdaságii bizottságának elnöke megnyitotta a vitát Anglia gazdasági helyzetének kérdéséről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a múlt évben jelentősen rosszabbodott az ország gazdasági helyzete, aggasztó gyorsasággal csökkent Anglia arany és dolliánkészlete, továbbá növekedett az aránytalanság a behozatal és a kivitel között. Heywood felszólította a szakszervezeteket, hogy tanúsítsanak „tartózkodást“ bérköveteléseikben. Azt állította, hogy ezek a követelések „alááshatják Anglia esélyeit kivitelének növelésére, mert Németország, Japán és más országok részéről fokozódó konkurrencia taA vitában felszólalt küldöttek aggodalmukat fejezték ki a munkanélküliség növekedése miatt. A kongresszus egyhangúlag elfogadott egy határozati javaslatot, amely intézkedéseket sürget a drágaság csökkentésére. A kongresszus egyébként megvitatott egy határozati javaslatot, amely a munkaidő csökkentését követeli. A javaslat szószólói rámutattak arra, hogy a munkások jelenleg kénytelenek túlórázni, hogy fenntarthassák életszínvonalúkat A brit szakszervezetek Főtanácsa ellenezte a határozati javaslatot. A javaslat mellett 3 millió 303 000, ellene 3 millió 634 000 szavazat esett. Éles harc fejlődött ki a munkabérek kérdésében is. R. Scott (Egyesült Gépipari Szakszervezet Végrehajtó Bizottság tagja) a javaslatot támogatva kijelentette: közbotrány, hogy ^sokain bérrögzítésről beszélnek még most is, midőn az üzleti nyereségek Anglia ipari történetében példátlan csúcspontokra szöktek fel. A kongresszus szeptember bato- diki ülésén felszólalt Cornelius Haggerty, az AFL amerikai szak- szervezeti szövetség képviselőije. Felszólalásában támadta a nemzetközi együttműködés és a szakszervezeti egység gondolatát. Egész beszéde hemzsegett a bíráló megjegyzésektől a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének gondolatával kapcsolatban. A küldött igyekezett befeketíteni a nemzetközi munkásmozgalom egységének gondolatát is. Bírálta az országok közötti ktildöttségcserét. kijelentette, hogy „ez vonzóinak látszhat, de nem megbízható eszköz a nemzetközi feszültség enyhítésére.1 A kongresszus küldöttei halálos í némasággal válaszoltak Haggerty I beszédére. (MTI.) fl Szovjetunió átadja a Koreai Népi Demokratibus Köztársaságnak a szovjet—koreai légiforgalmi társaság szovjet részét A mezőgazdaság szocialista átszervezése egész dolgozó népünk ügye. Mindenkinek érdeke ez, nemcsak a dolgozó parasztság javát szolgálja, hiszen a szövetkezetekben fellelhető nagyobb lehetőségek kiaknázása folytán több, s olcsóbb termék kerülhet a munkások, az értelmiségiek, az alkalmazottak, s az egyéb foglalkozásúak asztalára is. Egyre többen kezdik ezt felismerni s tehetségükhöz mérten nap- ról-napra többen veszik ki részüket a tsz mozgalom fejlesztéséért folyó agitációs munkából. Helyes is ez, hiszen a munkások elmondhatják; ezernyi módon támogatják a szövetkezeteket, a gépállomásiak a nagyüzemi termelés előnyeiről, az emberi munkaerő meg'kíméléséről beszélhetnek. A dolgozó parasztok szívesen hallgatják őket, de azért legtöbbet a tsz tagok szavára adnak. Érthető is ez, hiszen ebben a kérdésben ők a legilletékesebbek. Saját életükből vett példákkal magyarázhatnak. — oszthatják el a kételyeket. Czakó Béla újszászi gazdának például sokan beszéltek a szövetkezés előnyeiről. El is ismerte ezeket, — csak a belépési nyilatkozat aláírásával késlekedett. Mint a községben több dolgozó parasztot, őt is az tartotta vissza, hogy „a tsz-ben nagyobb a jövedelem, de látástól- vakulásig kell dolgozni.“ Kovács Gábor, a Szabadság TSZ tagja, s még néhány tsz tag felkereste és megvitatta vele ezt a problémát. — Láthattad. — mondották neki, — hogy az aratás idején hat óra tájban kezdtük a munkát, a gépek, segítségével mégis július 27-re a oíéplést is befejeztük. Az egyéniek jórésze még akkor is aratott. — Czakó Béla ezután aláírta a belépési nyilatkozatot. Ebből az esetből is kitűnik, hegy az egyéni gazdák Igénylik a tsz tagok magyarázó szavát, hajlanak Is rá. Az újszászi Szabad- * ság TSZ tagjainak zöme azonban nem gondol erre. Azt hangoztatják; „Sokan vagyunk ennyi földhöz.“ — De hiszen éppen ezért kellene fokozott munkát fejteni ki annak érdekében, hogy minél több egyéni gazda belépésével növeljék a szövetkezet földterületét. ök azonban — igen helytelenül — a könnyebbik végén akarják megfogni a dolgot.. Azt kérik a tanácstól, bontsák fel a kisha;;zon bérleti szerződéseket, s az ilyen címen művelt földeket csatolják a szövetkezethez. A tsz párttagjainak szorgalmazni kell, hogy felszámolják ezt a nézetet s valamennyi szövetkezeti tag lelkes szószólója legyen a szövetkezeti mozgalomnak, aktív tevékenységet folytasson ennek érdekében az egyéniek között, hiszen — mint Czakó Béta esetéből is kitűnik — eredményre vezet ez a munka. Nem helyes, ha csupán külső segitségvárásra alapozzák szövetkezetük fejlesztését, gyümölcsöztetniök kell saját erejüket is. Annál is inkább fontos, hogy elsősorban a szövetkezeti tagok legyeinek a tsz fejlesztés úttörői, mert e feladat megoldása során sok olyan hitetlenséggel, előítélettel találkozik a népnevelő, melyeket a szószerinti értelemben vett „kézzel fogható“ példákkal kell eloszlatni. Kovács T. József, a jászkiséri Táncsics TSZ növénytermesztő brigádjának tagja például arról beszélt Bagi József egyéni gazdiának, hogy 20 mázsa búzát kapott előlegként. — Nem hiszem én azt komám, — hangzott a válasz. — Ha nem hiszed, gyere el hozzám. BagJ József nem i* kérette 'magát, meglátogatta a Kovács családot. — Ezt a 12 mázsát meghagytam kenyémekvalónafc, nyolc mázsát meg eladtam, a pénzből ezt a tűzhelyet, s ruhaféléket vettem — mutatta a házigazda. — De ha már itt tartunk, nézd meg a háztáji földemet is, — invitálta vendégét. Az Ilyen agitációs munka eredménye, hogy alig néhány nap alatt ötvenhat taggal gyarapodott a Táncsics TSZ. A népnevelők nemcsak saját szövetkezetük érdekében agitálnak. Kovács T. József elvtársnak js két egyénileg gazdálkodó írta alá a Kossuth TSZ-be szóló belépési nyilatkozatot. A termelőszövetkezetek népnevelőinek nagy befolyásával tisztában vannak az ellenséges elemiek is. Nem véletlen, hogy Kaszab László és Kaszab Sándor jászszentandrási kulákok „azt a tsz-tag szentségedet’1 — kifakadással támadtak rá Káli Györgyre, a Haladás TSZ tagjára és tettlegesen bántalmazták. — Meg is kapják érte a megfelelő büntetésüket. A tsz-tagoknak büszkéknek kell lemmd arra, hogy ők a szövetkezeti mozgalom úttörői, a parasztság boldogabb holnapjának kovácsolói, s teljes szívvel keli munkálkodni azon, hogy minél többen kövessék az általuk választott utat. Jó például áll előttünk Magyar Vendel, a pusztamonostort Szabad Föld TSZCS elnöke, aki az alakuló ülés után 28 új tagot szervezett be a csoportba. A tsz-tagok határozottságára. fel- világosító szavára nagy szükség van az új tagok tömeges jelentkezése után is. Pusztamonostor lakóinak több mint 70 százaléka a szövetkezeti gazdálkodást választotta. Nyilvánvaló, hogy szükségessé vált ezek után a földrendezés. A kulákok mégis azt hireszte- lik, hegy a földrendezést nem engedi a minisztérium. Tétlenségre, a tervkészítés elnapolására akarják ezáltal késztetni az új belépőket. A régebbi tsz-tagoknak kell ilyen esetben félreérthetetlenül tudtul adni a dolgozó parasztoknak, hogy államunk minden törvénybiztosította módszerrel támogatja a szövetkezeti útra férőket. Igen helyes, ha a fejlesztési munkába bekapcsolódnak a szövetkezetekben dolgozó asszonyok is. Jászjákóhalmán 40— 80 asszony Is pé'dát mutat ezen a téren. Elmondják, hogy a tsz-ben dolgozó asszonyoknak a háztartási munkákra is jut idejük. Viglh Imréné például öt gyermeket nevel a szövetkezetben lévő elfoglaltsága mellett. Gecse Imréné meg hatodmagát tartja el a Bék TSZ-feen szerzett jövedelméből.- Mindent összevetve; legmeggyőzőbb a tsz-tagok agitációja. A termelőszövetkezetek pártszerveinek fel kell ismerni ezt, s odahatni, hogy minden tsz-tag fáradhatatlan harcosa, szószólója legyen a szövetkezeti mozgalomnak. Simon Béla. M os z k v a (TASZSZ). 1955. aug. 31-én aláírták azt az egyezményt, amelynek értelmében a Szovjetunió átadja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak az 1949-ben paritásos alapon felállított szovjet-koreai légiforgalmi vegyestársaság szovjet részét. A kérdés eldöntésénél a felek abból indulnak ki, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban már megvannak a feltételek a nemzeti polgári repülés fejlődéséhez és a megfelelő koreai vállalaAz Oktatásügyi Minisztérium és a Tankönyvkiadó Vállalat pályázatot hirdet általános gimnáziumi történelemkönyvek megírására. Az újonnan készülő II. és III. osztályos tankönyvek egy kötetben szerves egységben delgozák fel a magyar és az egyetemes történelmet. A pályázaton résztvehetnek gyakorló pedagógusok vagy azok a jelenleg más beosztásban dolgozó pedagógusok, akiknek többéves iskolai gyakorlatuk van, valamint az egyetemek és tudományos intézetek munkatársai. Gyakorló pedagógusok és tudományos kutatók lehetőleg közösen pályázzanak. A pályázatnak tartalmaznia kell: a) az egész tankönyv (magyar és egyetemes történelem) pedagógiai tervét (vázlat, fejezetek, vezérszavakban egy-egy fejezet tartama és a ráfordított tanítási órák száma); b) egy (Vb. egy ívnyi terjedelmű) fejezet részletes kidolgozását, tetszés szerint választva, a magyar vagy az egyetemes történelem köréből; A pályázatokat jeligés levél kíséretében 1956 január elsejéig kell három-három géprit példányban beküldeni a Tankönyvkiadó Vállalat címére (Budapest, V., Szalay- utca 10—14.) A pályázatokat bizottság bírálja tok megszerezték a szükséges tapasztalatokat a légiforgalom lebonyolítása terén. A KNDK-nak átadandó szovjet rész értékét a koreai fél több éven keresztül, a Szovjetunióba irányuló áruszállítmányckkal fogja kiegyenlíteni. A vegyesvállalatok szovjet részének átadása a Szovjetunió és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság közötti hagyományos barátság kifejezője és a két ország közötti együttműködés további erősítését szolgálja. (MTI.) el. A -bírálóbizottságiban nem vehet részt az, aki maga is pályázott. A pályázat eredményét 1956 február 15-ig közük. A tankönyvek szerzőit az oktatásügyi miniszter a pályázat eredménye alapján jelöli ki. A Tankönyvkiadónak ' joga van arra, hogy a pályázatra benyújtott anyagok egyes ötleteit, részmegoldásait a készülő tankönyvhöz ellenszolgáltatás fejében felhasználhassa, tekintet nélkül arra hogy a pályázó jutalmat kapott-e, vagy sem. A következő általános gimnáziumi történelem tankönyvek terveivel lehet pályázni; Magyar- és egyetemes történelem II. oszt. Magyar- és egyetemes történelem III. OSZt; Egyetemes történelem IV. oszt. Pályadíj sk: Első díj: háromezer forint. Második díj: kétezer forint, Harmadik díj: ezer forint. Bővebb felvilágosításért a Tan- könyvkiadó Szerkesztőségéhez lehet fordulni, (Budapest, V. Sza- lay-u. 10—14., VI. em.) (MTI.) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllM Olvasd, tanulmányozd a PÁRTÉPÍTÉS-t! Tapasztalai csere-éríekezleíek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Az Országos Mezőgazdasági Kiállítással kapcsolatban szerdán délelőtt három tapasztalatcsere-értekezletet tartottak, részben az Agrártudományi Egyesületben, részben a kiállítás területén. Az egyik értekezleten Westsik Vilmos, a Nyíregyházi Homokjavító Kísérleti Gazdaság Kcissuth-díjas vezetője, a homoki gazdálkodás új útjait ismertette. Kiemelte, hogy sikeres homoki gazdálkodás nem képzelhető el megfelelő rendszeres vetésforgó nélkül. Elmondotta, hogy jó vetésforgóval, szerves, — elsősorban zöldtrágyázással, valamint helyes műtrágyázással — még silány homokon is jó eredményeket lehet elérni. Hangsúlyozta, hogy minden homoktalajjal rendelkező gazdaságban haladéktalanul be kai; vezetni — a homoktalaj minőségétől függően — az ilyen talajokra kidolgozott és a gyakorlatban bevált valamelyik vetésforgó rendszert, összekötve. azt helyes zöld- trágyázással és megfelelő műtrágyázással. A másik tapasztalatcsere értekezleten Gyöngyösi Gábor, a Boda- k aj tori Állami Gazdaság főagrenó- musa előadása alapján az öntözéses zöldségtermelés leghelyesebb módszereit, a harmadik értekezleten pedig Kertész István kutató, bevezető előadása után a drótvezér- léses négyzetbevetőgéppel végzett vetés tapasztalatait vitatták meg. (MTI.) Tánczene, vagy népi zenekar? Még egy esztendeje sincs talán, hogy tavaly ilyenkor a Müveit Népben megjelent egy beküldött levél. A levél írója arról panaszkodott, hogy Jászberényben, a Vendéglátóipari Vállalat 1. sz. (központi) éttermében a népi zenekar helyett a nyári hónapokra tánczenekart, egy budapesti táncegyüttest alkalmazott a vállalat felsőbb vezetősége. Nem tudni, milyen szerepe volt a továbbiakban e cikknek, s milyen méretű a hatása, de kétségtelen, a vállalat felsőbb vezetősége nem hosszabbította meg az őszi hónapokra a zenekar szerződését. Az idén, a nyári hetek kezdetétől ismét e fővárosi tánczenekar játszik esténként Jászberényben, a legközpontibb fekvésű étteremben. (Ér meg kell hagyni, jól játszik, nagy közkedveltségnek örvendenek. Repertoárjukban Strausz, Nuszka, Jakobi számok többnyire, az új szerzők közül Visky, Kemény Egon, Fényes művei. Talán nem véletlen, s ez dicséretükre légyen mondva, műsorukban nyoma sincs a dallam terhére öncélú ritmusával túlburjánzó számoknak, s az „új” slágerek nagy részének: a Góliátoknak, Jeremiásoknak és Tóbiásoknak. A zenekar hangszerelése: zongora, hegedű, saxofon (másodhegedü), tangóharmonika s az ütőhangszerek. Kérdés már most,- kultúrpolitikai elveink szempontjából is, melyik megoldás hát a jobb mégis, melyik a nevetőbb jellegű szórakozni vágyó tömegeink ízlésének fejlesztése szempontjából; ha népi zenekar játszik, vagy ha a tánczenekar műsorára táncolnak, szórakoznak a dolgozók estelente, elsősorban is szombat és vas&r- .nap este? A felelet nem lenne meggyőző, ha az étterem forgalmának statisztikájára hivatkozva bizonyítanánk, hogy a tömegek igénye, mint az étterem forgalmának statisztikájából kitűnik, a tánczenekar mellett szavaz akaratlan is. Meg kell néznünk alaposabban is ezt a kérdést. Kétségtelen, hogy a kérdésnek ilyen feltevése esetén: népi zenekar vagy tánczenekar? — nyilvánvalóan az előbbit választanák! Talán csaknem teljes egyhangú véleményezéssel. Egy iparilag igen gyorsan fejlődő kis, alföldi mezővárosban egy, népi zenénk sajátos hangszerelésében és ízlésével népünk vidám dalait, zenéjét interpretáló együttesnek igen nagy nevelő ereje lenne. De hát, hol van ma már ilyen népi zenekar? A tapasztalat azt bizonyítja, hogy csupán egy-egy egészen kis, az utóbbi évtizedek zenei forgalmából egészen kieső helyen tudott ilyen megmaradni, s csak egy néhány egészen központi jellegű helyen, például a fővárosban, a Rádiónál Lakatos zenekara tudott ilyenné fejlődni az utóbbi esztendőkben. A többi helyeken az utóbbi esztendőkben már a tapasztalat azt bizonyltja, hogy*azú.n. népi zenekarok nem ismerik népdalainkat. Népies műdalokat, a legjobb esetben Balázs- és Fráter-nótákat játszatnak, néhányon kótából, mások meg anélkül neki- neki rugaszkodnak egy- egy közismertebb operarészletnek, s főleg a divatos slágereket játsszák sajátos bőgős-cimbalmos hangszereléssel. Vagyis jól-rosszul, a tánczenekarok funkcióját igyekeznek teljesíteni, hogy kielégíthessék a közönség igényeit. A könnyűzenének ilyen fejlettsége, jobban mondván, ilyen állapota mellett nyilvánvalóan merő provincializmus, illuzórikus és romantikus az ilyen jellegű népi zenekarok mellett kardoskodni. Dolgozó népünk, ifjai és idősebb évjáratai egyaránt, itt Jászberényben is szórakozni, főleg táncolni kívánnak a hét végén, s örülnek, ha ehhez jó tánczenekar szolgáltatja a zenét. Persze, sző érheti ennek az érvelésnek is a háza elejét! Lehet arról beszélni, hogy ezek a zenei kapuk nyitják meg a kozmo- politizmus útját a zenében a nagy tömegek számára a vidék felé. Lehet arról beszélni, hogy szánalmasan sivár és távolról sem új életünk jellegét tükröző könnyű zenei műveink nagy többsége. De hát a tánczenében s a könnyű zenei műfajokban is nagy tömegnevelő erő rejtenék, s elég ha) az, hogy a mi könnyű zenénk még poros nyomába sem fér Duna- jevszkij klasszikus értékűvé váló melódiáinak, vagy tömegnevelő erejében s népi, sajátosan nemzeti jellegében Yves. Montand dalainak! (S talán ez az oka, hogy a tömegek könnyű zenei érdeklődése a Góliátok s az I-A-k helyett inkább a múltszázadi és századfordulói operettzene számai felé fordul inkább.) Mindent összegezve: egészséges, ízléses (s talán több Dunajevszkij s más szovjet és szomszédos országbeli szerző müvét is tartalmazó) repertoárral rendelkező, színvonalas interpretálással sok-sok dolgozót szórakoztat esténként a tánczenekar Jászberényben, s jó lenne, ha az őszi hónapokban is, meghosszabbítva szerződését, folytatná ezt a mun- kájátd CSÄSZTVAI ISTVÁN A ciprusi helyset as eredményieden londoni tárgyalótok után (M T I.) Anglia, Görögország és Törökország háromhatalmi értekezlete, amelynek feladata lett volna a ciprusi kérdés megoldása, szerdán véget ért anélkül, hogy a tárgyalófelek megyegyezésre jutották volna. A görög és török megbízott nem volt hajlandó elfogadni McMillan angol külügyminiszter kedden előterjesztett javaslatait. Az angol javaslat értelmében Ciprusban törvényhozó gyűlést hívtak volna össze, amelynek többsége választott tagokból állott volna. Néhány mandátumot a görög kisebbségnek tartottak volna fenn. A javaslatban tervezett „Fokozatosán megvalósuló autonómia1’ nem terjedt volna ki a külügyre. a honvédelemre és a belső biztonság ellenőrzésére. Anglia továbbá azt javasolta, hogy a három érdekelt hatalom alakítson bizottságot. Ez Londonban székelt volna és feladata lett volna ellenőrizni Ciprusnak az önkormányzat felé fejlődését. Görögország azt kívánta, hogy erről a kérdésről Ciprus népe dönthessen. A csütörtöki londoni lapok behatóan foglalkoznak a ciprusi kérdéssel'. Általában sajnálkoznak afelett, hogy a Ciprus kérdésével foglalkozó londoni értekezlet sikertelenül fejeződött be. A konzervatív Daily Telegraph nyíltan követelte, hogy Anglia „folytasson szilárd politikát11 és ne hagyjon kétséget afelől, hogy „Ciprus szigetén akar maradni és el fog fojtani mindenféle lázongást.’1 A lap szerint „csajt az angol uralom biztosíthatja Ciprus szigetének stabilitását.“ Tankönyvpályásat