Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-03 / 207. szám

1955* szeptember 3.

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

3

Hasznos tanácsok a kiállítás látogatóinak

A vásárié itogatási jegyek árusi- tása már hetekkel ezelőtt megkezdődött. Olvasóink bármelyik íöldművesszövetkezetben, termelőszövetkezeti irodában, IBUSZ-iro- dában, vagy gépállomási és állama gazdasági MEDOSZ-szervezetben

megvásárolhatják a jegyet. A kedvezményes elővételi belépői így ára hétköznapokra 5, vasárnapokra -8 forint. Ez a belépőjegy tartalmazza a kiállítási igazolványt is. Azok. a látogatók, akik vasúton, vagy hajóval (a MÁV, GYSEV, vágy MAHART vonalain) utaznak fel a kiállításra, 50 százalékos, akik pedig autóbuszon (a MÁVAUT vonalain) érkeznek a fővárosba, 25 százalékos utazási kedvezményben részesülnek.

A felutazásnál a kiállítási igazoiri*- vány egyidejű lebélyegzésével teijes áru, tehát 100 százalékos vasúti, hajó- vagy autóbuszjegyet kell váltani. Nagyon fontos, hogy a látogatók, mind a menetjegyet, mind a kiállítási igazolványt gondosan megőrizzék. Senki se adja tehát le menetjegyét a pályaudvarokon. A kiállítás megtekintése utón ugyanis a kiállítási igazolványt, a kiállítás kijárata mrlTebt lévő bély'egzőhelyen, továbbá a MÁV budapesti indulási állomásainak jegypénztáránál vagy a hajóállomáson le kell bélyegeztetni. Visszautazáskor csakis az így lebélyegzett igazolvány és a felfelé váltott menetjegy jogosít díjtalanul utazásra. Az utazás sem felfelé, sem visszafelé nem szakítható meg. Az autóbuszjegyeket a kiállítási igazolvánnyal együtt szintén le kell bélyegeztetni a kiállításon; A lebélyegzett jegyre — amelyet üs kell' adni visszautazáskor a jegyváltásnál — kapnak azután a visszautazáshoz féláru menetjegyet a látogatók;

J\/f indíg gondot okozott azoknak, akik kisgyermekekkel érkeztek a kiállításira, hogy gyermekeiket hol helyezzék el. A kiállításon most olyan díjtalan gyermekelhelyező lesz játszótérrel együtt, ahol ' a gyermekek MNDSZ-asszonyok és orvosok gondos felügyelete alatt tölthetik idejüket, amíg szüleik a kiállítást nézegetik. A rendezők ezt a helyet is bárki kívánságára szívesen megmutatják.

safcnem minden vidéki em- • bernek nagy gondot okoz ilyenkor, különösen, ha több napra érkeznek a fővárosba, hogy hol tölthetik éjszakájukat. A kiállítás

rendezősége arról is gondoskodott, hogy a vidéki látogatók napi 10 forintért külön női és férfi szálláshelyeken rendes és tiszta szállást kapjanak. A Mezőgazdasági Kiállítási Iroda szállásrendező kirendeltségei a Keleti-, Nyugati- és a Kelenföldi-pályaudvarokon reggel 6 órától -egészen éjfélig tartanak szolgálatot, fogadják és szálláshelyeikre irányítják az érkezőket. A központi iroda (Liszt Ferenc-tér 11. szám alatt) pedig állandóan, éjjelnappali ügyeletet tart. Igen helyes, ha a csoportosan érkezők levelezőlapon előre bejelentik a szállásrart- dező irodának, hogy hány személy (nő és férfi) részére kémek elhelyezést. Ezenkívül a kiállítás terü- lrtén is rendelkezésére áll a látogatóknak a szálláselhelyező.

H ogyan közelíthető meg a kiállítás a különböző pályaudvarokról?

A Keleti-pályaudvarra, érkezők a 23-as, 24-es, 25-ös és 37-es villamossal, a Fiumei-úton át ’ átszállással jutnak el a kiállításra. A Salgótarjáni-útnál kell átszóliini a 29-es jelzésű villamosra, amely közvetlenül a kiállítás főbejárata elé viszi az utasokat; Vasárnap M-jelzéssel közvetlen különjárat is indul a Keleti-pályaudvartól.

A Nyugati-pályaudvarról a Nagykörúton át ugyancsak átszállással a 4-iss, 6-os és 66-os jelzésű villamossal lehet eljutni a vásárra. A körúton járó villamosokról á Nemzeti Színháznál (Rákóczi-út, Nép-'

szí-nhiáz-utca) szintén a 29-es villamosra kell átszálltai.

A Kőbánya alsó- és felső-pályaudvarról legkönnyebben gyalogosan lehrt a kiállítást elérni. A Kőbánya felső-pályaudvarról még a 28-as villamossal is uftazhaltoak a kiállításra.

A kiállítás ideje alatt egyébként

a villamosokon, és az autóbuszokon is feltűnő Jrélyen plakátok hirdetik, hogy átszállással, vagy közvetlenül utazhatnák-e veié a. kiállításra a

látogatók.

A Nemzeti Színháztól indított M-jelzésű külön autóbuszjárathoz a Kelenföldi és a Déli-pályaudvarról átszállással, a Nyugati- és Keleti pályaudvarról közvetlen autóbusszal lehet eljutni.

A kiállítás rendezősége olyan

^ mértékben bővítette (ki az éttermeket (halászcsárdákat, lacikonyhákat, borkóstolókat), hogy egyszerre összesen tízezer ■ember étkeztetésére van lehetőség és megfelelő ülőhely A kiállításon egy forintért kapható színes nyomású térképen minden étterem rajta van és könnyen megtalálható. Senkinek sem okozhat tehát gondot az étkezés, mert az éttermekben bőséges választék mellett kényelmesen ebédelhetnek, vacsorázhatnak. A hosszabb időre érkező csoportok pedig közétkeztetési áron kaphatnak ebédet. A jegyeket erre a célra előreláthatólag a központi iroda előtt felállított helyen igényelhetik és vehetik meg. A helyszínen a rendezők erre is felvilágosítást adnak,

NÁSZUTAZÁS

Jl&atLezaL uh ír fák

Nem tudjuk mi az oka, Ijogy Szolnok X. kerületében még a mai- napig sem gyulladt ki a villany. Az éj beálltával a járókelők a házak kerítésébe, az útszéli fákba kapaszkodva közlekednek, mivel a koromsötét utcák ápolatlan gyalogjáróin lehetetlen a biztonságos járás. A múlt rendszerben is kértük már ennek a résznek a kivilágítását. Akkor azonban, mivel ez itt munkás- negyed, — a város urai megtagadták tőlünk. Reméljük, hogy kérésünk most a tanácsnál meghallgatásra talál, s legalább a közvilágítást mifelénk is hamarosan megoldják.

Csömör István Szolnok, Vércse-u. 13, sz.

Augusztus 20-a óta eltelt már jónéhány nap, nálunk azonban

még most is beszélgetünk az akkori eseményekről. A nagy ünnep alkalmával pamutipari dolgozók voltak nálunk vendégségben. Úgy beszéltünk egymással; mintha régi-régi ismerősök, vagy egyenesen testvérek jöttek volna össze, régi találkozás után. ök elmesélték saját eredményeiket, mi pedig a mienket. A találkozást még kedvesebbé tette az, hogy a hazánkban tanuló kínai főiskolások közül is meglátogattak bennünket;

A munkások * látogatása után közülünk is egynéhányan elmentek Budapestre, őket \s ugyanolyan szi- 'veSen, ugyanolyan szeretettel fogadták és vendégelték meg a munkások, mint mi őket,

Go j sza János Jászapáti, Alkotrriány TSZ

A Szigligeti Színház kamara-előadásáról

A Saigligeti Sxínháa múlt hét szombatja óta játssza a József Attila Kultúrotthon színháztermében a „Nászutazás’’ című há- romfelvonásos zenés vígjátékot. A darabot előzőleg már vidéken mutatták be, tehát mire a szolnoki előadásokra került a sor, jól kidolgozott és jól kiforrott előadást tudtak nyújtani a színház művészei.

A darab nem támaszt nagy igényeket. Azt az igazságot bizonyítja, amelyet a darab egyik főszereplője, Mark mond el a harmadik felvonás végén: az egyéni, a családi élet boldogsága nem gá- , tolja, hanem előrelendíti az ember mindennapi munkáját.

A darabnak ezt az eszmei mondanivalóját az író három felvonáson keresztül igen bonyolult, kedves, mulaságos, meseszövéssel bizonyítja. Arról van szó, hogy három fiatal tudós-aspiráns el szeretne jutni egy távolkeleti tengeri expedícióra. Egyik közülük szerelmes- gyanús lesz. A másik kettő, hogy „megmentse” társát a „katasztrófától”, először is a legcsúnyább képet festik a maguk jelleméről,, a lány papája Szinyikov professzor előtt — aki a tudományos expedíció ve* zetője. Természetesen a vígjáték szabályai szerint a két jóbarát erről nem tud. A másik elrettentő példájuk az, hogy Márk „feláldozza” magát és látszat-házasságot köt egy fiatal lánnyal, szintén azért, hogy „elrettentse” a szer.elmes-gyanúp fiatalembert — Kosztyát — a házasságtól. A végép rengeteg bonyodalom után minden kiderül, mindenki megtalálja a maga párját és mindenki résztvesz az expedícióban;

Maga az a tény, hogy a darab főszereplői fiatalok, igen sok szívhez-szóló diákosan vidám jelenetre ad lehetőséget. És a szerző ki is használja ezeket az adottságokat. Különösen sikerültek Márk, Andrej, Kosztya figurái a lányok közül pedig Nasztyenkáé.

A darabról szólva, elsősorban a rendezést kell megdicsérni, amely tökéletesen ki használta a vígjáték adottságait, sőt egyes helyeken — helyesen — nem riadt vissza a komikus helyzetek bohőzati kiélezésétől sem. Emellett az apró, kedves ötletek sorozataival tette a rendező a színdarabot igazán életszagúvá. Gondolunk itt olyan apróságokra, mint az első felvonásban az emeletes-ágyon kialakult össz- játék Márk és Andrej között, vagy a második felvonásban a Szinyikov professzornál lezajlott teázás.

A darab főszereplőinek nagyrésze elemében van. A két legjobb alakítást Fillár István és Varga Gyula nyújtja. Kamaszosan kedvesek, játékosak, ötletesek. Kihasználják a szerepükadta minden lehetőséget. Cselényi Béla Andrej szerepében még nem tudott egészen felzárkózni Fillár Istvánhoz és Varga Gyulához, hiszen újabb szereplője a darabnak, de tehetséges színész.

A női sxereolók közül Újvári Viktória Nasztyenkáját kell kiemelni, aki az álfeleség szerepében igen sokoldalú, színes alakítást nijújt. Tud harciasán házsártos lenni, kislányosan szemérmes és mindezt nagyon elhihetően csinálja. Olsavszki Éva, Rákosi Kati és Kaszab Anna szintén jól látják el a rájuk bízott színészi feladatot. Hármójuk közül talán Kaszab Annát kell megdicsérni humoros, vérbő alakításáért. Szinyikov professzor szerepében Bánky Róbert a tőle általában megszokott jó játékot nyújtotta.

Mindent egybevetve, jó nyári szórakozást jelent a „Nászutazis” «■= érdemes megnézni. t. k.

A Damjanfch-nszodában rendezik meg

Az Országos Filharmónia szeptember 5-ére, hétfőre hangversenyt hirdetett a szolnoki Szigligeti Színházban Honthy Hanna kétszeres Kcssuth-díjas, a Magyar Népköz- társaság kiváló művésze és több neves budapesti művész felléptével.

Mivel a színházban tatarozás! munkák folynak, -az előadásokat ott megtartani nem lehet. Ezért a „Ki mit szeret?“ című hangversenyt a Damjanich uszodában rendezik

a. „Ki mii szerei" című hangverseny!

meg. Hétfőn este itt két előadást tartanak, egyet 6 órakor, egyet pedig 9-kor. A rendezők ötletes megoldással tették lehetővé az előadások lebonyolítását. Leengedik a vizet, s ‘a medencében színpadot építenek, a nézőközönség pedig a tribünön foglal majd helyet.

* A szabadtéri, szép környezetben megrendezett előadásokon való részvétel bizonyára kellemesebb lesz a nyárias melegben, mint a színház zárt nézőterén,

A fekete, bozontos kutya egy vörös kiscicával játszik, gyengéden megfogja a nyakát, a macska földön hempergődzik és úgy pofozza a kuvaszt;

Izbéki Lajos pedig éppen ezt

mondja:

— Nem sokáig tart már ez a kommunista világ. Amint meglesz a megegyezés az amerikajak meg az oroszok között, a szovjet csapatoknak Európából haza kell menniök és ahonnét kivonulnak, ott azonnal megbuknak a kommunisták. Nálunk is. Addig meg ki kell tartani.

Ez volt a harmadik külpolitikai kommentár, amit a genfi értekezletről hallottam az öcsödi tanyavilág kulák-hírmagyarázóitól; Egyúttal ez a harmadik változata annak az édes álomnak is, hogy megbukik a rendszer, addig pedig kitartás, éljen a rögvalóság és csatolt részei.

Amire rádöbbentem

Ki ez az Izbéki Lajos? Amikor a nevét és a címét leírtam, azt mondta: „írja oda: hentes“. Izbéki csakugyan hentes, de már a felszabadulás előtt állatkupgckedéssel foglalkozott. Baromfit, * hízott disznót, marhát szállított Budapestre a hentesárugyárak számára. Pontosan már nem emlékszem, hogy 47-et vagy 48-at mondott-e, de a hattyúdala egy marha volt, amit feldolgozott állapotban Kisújszálláson koboztak el tőle. Aztán még egy darabig baromfikofáskodást folytatott. (Fel is ajánlotta számomra ez- irányú közreműködését.)

Most pedig — nem tudom mióta — a református egyház temető melletti tanyáját bérli. (Ki is bérelhetné más?) Azonkívül szintén nem tudom hány hold saját földjén gazdálkodik.

Elég az hozzá, hogy mivel szakmabélinek tekintett, igen -nagy bizalommal volt irántam és fél óra alatt megerősítette azt a feltevést, hogy szervezett, szövetkezetellenes kulák-agltáció folyik a községben. Nem csinált abból titkot, hogy ősz-' szeköttetésben áll Oláh Antallal, meg a Tolnai-dűlő részen lakó Erdei Gábor, Kóródi Gábor és Fazekas Imre kulákokkal;

Mikor az útmutatás alapján dHároni nap az öcsödi kulákok között

Harmadik nap: Tolnai-dűlő

indultam a Tolnai-dűlő felé,, elkísért az országúiig. A tanya mellett van egy közös szérű, menetközben megálltunk két kisebb szalmakazal között.

— Tudja — vett egy szalmaszálat a fogai közé — van egy ember a községben, aki nagyon nyúzza a kulákokat. Oláh Gábor, a tanács begyűjtési vezetője. Annak ki kéne oltani az élete gyertyáját. Nem is volna nehéz, mindennap errefelé biciklizik Kunszentmárton felé;

Ránéztem. Ennek a kupechentes- nek egyáltalán nem volt olyan áj- tatos a képe, mint D. Bíróé, sem .olyan ravaszul mosolygós, mint Oláhé. Akkor, ott a két szalmakazal között döbbentem rá teljes világossággal: milyen elkeseredett osztályharc folyik a községben. ^ls az is eszembe jutott: harmadik napja vagyok itt, de erről az elvtársaink nem igen beszéltek, de főleg nem készítették fel rá a népnevelőket;

Megkérdeztem Izbékitől!

— És mi az akadálya?

— Akkor előszednék a kulákokat és felgöngyölítenének itt mindent — hangzott a válasz,

A huták sógora

Tulajdonképpen úgy kerültem Izbéki Sándor 123. számú tanyájára hogy eltévedtem;

A fogadtatás nem volt valami szívélyes. Egy ronda fekete kutya támadt rám, vészjóslóan vicsorított, a gazda pedig ott állt az udvar közepén karbatett kezekkel, gúnyos mosollyal, figyelte szorongatott helyzetemet; ,

Azért a végén mégis összemelegedtünk, méghozzá számomra nem várt módon;

Először is az tetszett meg neki, hogy nem népnevelni jöttem, aztán az. hogy üzletet ajánlottam és a még meglevő bizalmatlanság is úgy omlott le, mint Jerikó fala a harsonákra, amikor megmondtam, hogy Izbéki József ajánlatára Fazekas Imre gazduramat keresem.— Akkor jo helyen jár az űr —■ derült fel Izbéki —s én ugyanis az

édes sógora vagyok; Az ő felesége,

meg az enyém testvérek:

Kint ültünk a tornácon, ott volt a felesége, varrogatott, meg a kisebbik lánya is. Az asszony mosolyogva bólogatott:

—■ Úgy van:

A baromfiban hamar megegyeztünk és a jövendőbeli sertéshizlalás lehetőségeit is megtárgyaltuk.— Majd én megbeszélem a környező tehetős gazdákkal Mészárossal, Erdeivel, Kóródival, hogy meg- hízlalom a disznójukat, aztán maga meg majd megveszi. Tudja, ha náluk találják-, elviszik adó-, meg begyűjtési hátralékba — hunyorított rám a férfi biztatóan;

.— Nem rossz ötlet — bólogattam;

— Akinek van esze és valami só- gorságba, komaságba van a K: betűsökkel, az igyekszik ezt az előnyt kihasználni — villantotta felém hiányos fogsorát az asszony,

■—- Dehát ezt a hizlalást csak akkor lehet majd megcsinálni, ha az itteni kisemberek nem lépnek be a termelőszövetkezetbe — vette át a szót az ember. — Mert ha a Béke meg a Szabadság földje a tanyámig jut, akkor nagyon szem előtt leszünk — aggodalmaskodott;

Hogyan kell sxámolni?

Izbéki aztán elmondta, hogy ő volt tsz-tag, a Békében volt fejőgulyás. Aztán az asszony örökölt két és fél hold földet. A Békében követelték, hogy azt is vigyem be, ő meg nem akarta;

— Ez a két és fél hold fö^I volt a küszöb — kuncogott az asszony. — Én bizony nem engedtem; Enyém, én rendelkezek vele nem az ember;

— Ezt mondtam a vezetőségnek, aztán végül emiatt, váltak szét az útjaink — int Izbéki a fejével a felesége felé:

— Nohát, akkor maga ismeri a termelőszövetkezetet belülről is — örvendeztem:

— Ismerem hát — nevetett a férfi — és most jól is jön, hogy el kell

tőle riasztani az embereket : Rám hallgatnak, hiszen benne voltam;

— És mit mond nekik? — kérdeztem egy városi ember tudatlanságával:

— Hát, sok mindent. Itt van az új belépési nyilatkozat. Ezen részletesen fel kell írni, kinek mije van. Na én azt mondom a szomszédoknak: „Ha beléptek, akkor egészen tönkrementek és még szabadságtok sem lesz. Mert azért van ez a részletes leltár, ha esetleg kilépnétek, akkor még az utolsó gatyátokat is elveszik.” ’

— Aztán?

— Számolok nekik.- Veszem azt a példát, hogy van egy öttagú család, de csak egy dolgozik a termelőszövetkezetben: > Ennek van 250 munkaegysége. Erre kap 10 mázsa búzát. Hát elég ez egy öttagú családnak? Ugye nem?

Mondtam nekik, hogy úgy hallottam: a Béke Termelőszövetkezetben 6 kiló búzát osztanak majd munkaegységenként. Egy öttagú család — még akkor is, ha a gyermekek kisebbek — 500 munkaegységet tud szerezni. Az már 30 mázsa búza. Mi van ekkor?

— Ejh — türemetlenkedett — nem ilyen példákat kell hozni: Mindig a legrosszabbakat: Jól tudom én azt, hogy a legtöbbjének előnyös a termelőszövetkezet:

A csodálkozástól leesett az állam:

— Akkor miért lépett ki?

— Mert én a kereskedelmet,- a könnyű pénzkeresetet szeretem. A múltban is jól pénzeltem, amikor disznókkal foglalkoztam.

— Meg én nem engedem, hogy termelőszövetkezeti tag legyen — keményedéit meg az asszony hangja;

Mi a taktika?

Visszakanyarodtam a belépési nyilatkozatra. Megkérdeztem, hogy ő is úgy gondolja, ahogy mondta, valóban elveszik a tagoknak még a gatyáját is?

— Nam — válaszolta őszintén,

aztán gyűlölködve folytatta! '— És ha nem igaz? Nem számít semmit. A kommunisták ellen minden módszer, még a hazugság is meg van engedve:

(A kommunisták ellen minden

módszer, még a hazugság is meg van engedve. s s De hisz az igaz ügy eilen csak hazugsággal lehet harcolni. Természetesen nem sokáig.)

Most már nagyon nyűt kártyák4

kai játszottunk.

— És most mi a módszer? Mit

mondanak maguk a dolgozó parasztoknak, hogyan viselkedjenek a népnevelőkkel szemben?

Ravasz, mindentudó mosolyra hú4 zódott a szája:

— Egyszerű; Ismerjék el, hogy jő dolog az a termelőszövetkezet, ne ellenkezzenek a népnevelőkkel, ne vitatkozzanak velük, mondják azt, hogy Ók még várnak;

— Ez előnyös — ismertem eL — Ha ugyaitis az emberek nem mondanak ellent a népnevelőknek, akkor nincsen vita, tehát kikapcsolódik a meggyőzés lehetősége;

— így van — nevetett elégedetten; — Ne féltsen maga bennünket, tartjuk mi az öcsödi határban a frontot. Az ész nálunk van) Ezek a kisemberek — írt le egy nagy kört a karjával — buták, miránk hallgatnak;

— Azért nem mentek soha semmire — mondta megvetően az asz- szony.- — Még a baromfi-vásárlásról sem kell nekik tudni, ebből a szempontból nem megbízhatóak; Majd mi összeszedjük tőlük a baromfit. Mit ad az összeszedésért?

Nagylelkű voltam: kilónként felajánlottam 20 fillér jutalékot;

Visszafeléjövet arra gondoltam, hogy vajorr Izbéki Sándor, Fazekas Imre és a többi kulák szomszédai, a becsületes dolgozó parasztok, Kerekes Ambrus, özv. Kiss Andrásné, Kovács Sándor, Tolnai Ferenc és a többiek, biztosan nem tudják, milyen megvetően, becsmérlően gondolkodnak róluk azok, akik előttük a hazugságok báránybőrébe bújtak :

(Vége.)

Tótlí- Koí®*#!

I

t

i