Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-29 / 229. szám

4

SZOLNOKMEGTEI NÉPLAP

1935 szeptember 30

n szolnoki íróklub megalakulásához

Bartók Béta zenekar

T ekintettel arra, hogy városunkban megalakvM a népi* együttes, mely színjátszással, énekkel, tánccal és népi zenével fogja kulturális fejlődésünket előmozdítani, nem érdektelen feltárni annak gondolatát, hogy miért ne lehetne Szolnokon egy komolyabb zenével foglalkozó zenekart létesíteni.

Nem gondolunk máris egy olyan magas művészi nívójú pro-* dukcióra, mint amilyet a Budapesten alakult Állami Hangverseny Zenekar képvisel, de mégis úgy érezzük: Szolnokom megvan a lehető- sége egy szimfonikus zenekar szervezésének, Nem tartozik az elérhet tetten vágyálmok közé, hogy Szolnokon ilyen zenekar megalakuljon, tanuljon, fejlődjön és megfelelő előkészültség után mind itt, mind a megye nagyobb városaiban is oktatójellegű hangversenyeket rendez- zen.

Ennek a gondolatnak felvetését éppen Bartók Béla emlékezete tette aktuálissá. Miért ne lehetne Szolnokon megszervezni egy „Bar- tők Béla zenekar”-t, mely méltóan a halhatatlan zcneköltő és művész nevéhez, olyan hangversenyműsorokat mutathatna be, melyek mégis-* mertetnék megyénk dolgozóit a zenei világirodalom nagyjainak alko- fásaival?

Volt már Szolnokon ilyen megmozdulás, de működését meg-* felelő támogatás hiányában, anyagi alapok nélkül fenntartani nem tudta. 1947—48-ban 36 tagú zenekarunk volt Kóbor Antal vezénylésével. A közelmúltban a Szigligeti Színház próbálkozott néhány hangversennyel, az elmúlt évben László Ferenc százados dirigált egy nagysikerű zenei műsort, majd Orbán Leó, a színház karnagya egy Bach—> Handel hangversenyt mutatott be Jancsin Ferenc hegedűművésznek, az Állami Operaiház első hangversenymesterének vendégszereplésével. Ezeket a megmozdulásokat a kritika is örömmel fogadta, elismerte, támogatta, megfelelőképpen dicsérte, a szükséges támogatás azonban az ígéretek dacára elmaradt. Pedig van anyag Szolnokon! Most is a több helyen próbálkozó kisebb üzemi zenekarok azt bizonyítják, hogy a zenét játszó dolgozók képesek és hajlamosak az interpretálásra. Ha figyelembe vesszük még a honvédség, a színház és a MÁV különböző szerveinek zenekarait, megállapíthatjuk, hogy megfelelő összefogással tömöríteni lehetne ezeket és biztosítva a művészi vezetőt, valamint az anyagi feltételeket, máris komoly lehetősége alakulhatna ki az általunk felvetett gondolatnak.

Ha megnézzük az ország nagyobb városait, megállapíthatjuk, hogy zenekari élet mindenütt van. Csupán Szolnok lenne az, ahol erre nincs lehetőség? A városban működő Zeneiskola művésztanárai sokszor megjelennek a ■ nyilvánosság előtt komoly, magasnívójú produkciójukkal, ez azonban nem lehet elég. Ez más. Ezzel a zenei élet és zenei igény csak részben lehet kielégítve.

Szeretnénk, ha ezen gondolatunk felvetésével —- mely a zenét szeretők között bizonyára visszhangra talál — megindítanánk egy olyan mozgalmat, melynek jól sikerült gyümölcse a szolnoki „Bartók Béla zenekar" lesz. Ezzel is előbbre vinni és kiszélesíteni szándékozunk szocialista kultúránk fejlődését, mely zenekari viszonylatban Szolnokon ma még nagyon elmaradott.

KORMOS JENŐ

Fim a világ mm táM

k^egyénknek szinte alig van

' ' irodalmi hagyománya. Míg Debrecenben Fazekast-M és Csokonaitól kezdve Arany J'ánoson, Ady Endrén, Tóth Árpádon, Oláh Gáboron, Gulyás Pálon át máig szinte töretlen a vonal, — míg Szeged olyan író-egyén tségekkel rendelkezett, mint Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, a fiatal Jóeeef Attila, vagy 'Radnóti Miklós — és sorolhatnánk más megyét és más- várost is, Budapestről tei-mészetesen nem is beszélve, addig számunkra az a sovány vigasz mariid, hogy itt «Métert Verseghy, itt élt a megyében néhány évet a fiatal Mórié* — aligha több;

Ez a körülmény azí is jelentette egyben, hogy irodalmi közvélemény, irodalmi élet sem alakult ki a megye területén úgy, mint máshol. S amikor kialakult —- a két világháború között — akkor abban nem volt köszönet. A Ver- seghy-kör Szolnokon, s a megyében elszórtan máshol, más néven is, az epigonizmus talaja volt, a nemesi megye tükörképe, szépen felöltöztetett hulla, mely alól kivillant a riasztó elmúlás.

A felszabadulás megyénkben is

^ meghozta a fordulatot. Nem lehet meghatottság nélkül szólni arról az erőfeszítésről, amellyel falusi tanítók, középiskolai tanárok, diszisíák és kisiskolások, kul- turházvezetők és mennyien mások nekifogtak megyénk múltjának és haladó hagyományainak feltárásához. Ez az az idő, amelyben — ez az a tett, amellyel a magyar nép, történelme folyamán most először és véglegesen, kiszabadulva a két kő szorításából, nemzetté ková- csolódik. Szerencse, hogy ennek élvonalában olyan egészséges folyóiratot tudhatunk, mint a Jászkunság, amely egyben azt is beigazolta, hogy mint lehet a helyi vonatkozású anyagot országosan érdekessé tenni, mint kell túllépni a provinciáiizmuson.

Az érem másik oldala az, hogy íróink vannak. Országos jelenség, hogy egyre több író és költő hallatja hangját: ez következett be megyénkben is. Nem kétséges: a nagyobb szabadság. az ország ügyeiben való nagyobb érdekeltség, az állam támogatása tette ezt lehetővé.

Az írók, költők egyrésze még akadozik, néhol dadog a hang, sokszor szegényesek az írói eszközök. Nagy akarás, kevés erő a megformáláshoz: igen, ez is van. Van még sok eszmei bizonytalanság,

amely minden esetben lehúzza a művet műyészi értelemben is. Nem könnyű az út!

U égis, ha seregszemlét tartunk,

1 ■ megállapíthatjuk tényként, hogy sok író és kritikus van a megyében, akik már publikálhattak — kevesebben, de vannak, akik eljutottak országos folyóiratokon vagy napilapokon keresztül az egész, ország színe elé, s a könyvkiadásban sem fehér folt már a megye. A jövőévi terv szerint Aszódi Imrének, Ferencz Lajosnak, Gyomai Györgynek, Szűcs Sándornak, Egri Lajosnak jelennek meg önálló prózai, illetve verskötetei. A már megjelent kötettel együtt a jövő év végéig — másfél év alatt — 8 kötet jelenik meg a megyéből, ami a vidéki megyék közül egyszerre az elejére rangsorolja szűkebb hazánkat. De ezeken kívül mások is vannak, olyanok, mint az országosan ismert K. Tóth Lenke — hadd jegyezzem meg közbevetve: segítségével úttörőink beszámolót adhattak Szolnok életéről a moszkvai rádión keresztül az egész világnak —, vagy Híves László, akinek befejezett színdarabja van.

Vannak mások, akikben látható már a szépíráshoz szükséges erény: Egri Aranka, Tóth István és Tóth Kornél tanújelét adták ennek a Néplapban — Egri Aranka szatirizáló, sajátos humorával, — Tóth István világos szerkesztésével, teljesen átgondolt mondanivalójával, — Tóth Kornél ábrázoló és megjelenítő készségével; Nem ilyen világos Kunráth Sándor, Sári István szerepe, nem ismerjük eléggé képességeik határait. De vannak mások is még, akikről csak tudunk, de írásaikat nem ismerjük eléggé, ezen segíteni egyik feladatunk.

Talán itt helyes megemlíteni azt is, hogy íróink egyrésze más vidé- déken meghirdetett irodalmi pályázatok díját is megnyerte.

De itt helyes azt is jelezni, hogy felnőnek a fiatalok is. Legfigyelemreméltóbb tehetségnek Hortobágyi Lászlót ismerjük, aki épp most közölhette két versét az Alföldben.

a z írók mellett van több olyan,

" elsősorban tanáremtoer, aki irodalmilag megfelelően képzett, sőt európai hírű: elég talán a karcagi Gaál Lászlóra utalnom, aki az Eötvös Lóránd egyetemen ad elő.

Ilyen előfeltételek mellett most már szükségesnek látszik a Magyar írók Szövetsége vetüieteként valamiféle szerevezeti formát adni azoknak, akik szeretnének írók lenni a szó szoros értelmében. Bármily pontosságra törekedtem is, bizonyos, hogy a felsorolás hiányos, s ime, azonnal az első indok: nem is tudjuk kikkel rendelkezünk a megyében, nem is tudjuk, kit kell segítenünk. De túl ezen: szükséges a helyi kritika megteremtése, szükséges az írók helyes világnézeti-politikai tájékoztatása, fontos, hogy bekapcsolódjanak az ország irodalmi vérkeringésébe s végül, de nem utolsósorban: megteremteni a maradott publikációs lehetőségeken kívül olyan újakat, amelyek segítik az írót a nyilvánosság felé, hiszen ez az a levegő, amely izmosítja, neveli őket.

Ezért kell, ezért hasznos írói csoportot szervezni.

p hhez a megyei pártbizottság és a megyei tanács helyben, a Magyar írók Szövetsége, valamint annak debreceni csoportja sok segítséget fog adni.

A támogatás kiterjedne eszmei tájékoztatásra, — a Kossuth Lajos Tudományegyetemet is beleértve szakmai segítségre, — valamint a csoport létesítéséhez szükséges anyagi eszközök előteremtésére. A publikálás lehetőségét tágabbra nyitjuk a Szolnokmegyei Néplapnál megvalósítandó vasárnapi irodalmi melléklettel, az Alföld c. folyhatnál, valamint az Alföldi Magvető könyvkiadónál minden arra érdemes irodalmi mű tekintetében. Az írók fejlődését fogja segíteni az időnként megrendezendő irodalmi vita, melyre országos írókat és kritikusokat is meghívunk majd, valamint a város, a vidék, az üzemek részére rendezendő nyilvános előadás: ez hívatott tágítani az irodalmi érdeklődést egyrészt, másrészt a személyes kapcsolat megteremtését a megye lakossága s írói között. De segítségére kívánunk lenni az írók és kritikusok tapasztalatszerzés érdekében szükséges utazásaihoz is — s ebben a helyi erőforrásokon kívül támogatni fog bennünket Debrecen, s a Magyar Népköz- társaság e célra életrehívott Irodalmi Alapja is. Megyénk vezetőinek megértése segítséget fog adni minden tehetséges embernek ahhoz, hegy több ideje legyen anyagi gondok nélkül az alkotáshoz.

p eméljük, hogy október 28-án

*' ténylegessé válik az a szervezeti forma, mely e célokat elősegíti a megvalósításban. Ez esetben pedig az eredmény sem fog elmaradni. Több és sikeresebb alkotást tehetünk le majd a nemzet asztalára.

NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG. — Hamarosan bemutatásra kerül a Th&lmann-fílm második része az NDK-ban. A film részben a Szovjetunióban készült el 140 forgatási nap alatt, több mint 50 000 szereplő közreműködésével. (Neues Deutschland, 1955. szept. 15.)

Szeptember 11—17 között zajlott le Lipcsében az első össznémet Dokumentum Filmhét, amelyen 30 nyugatnémet és 28 DEFA-filmet mutattak be. (Neues Deutschland, 1955. szept. 14.)

*

CSEHSZLOVÁKIA. — Martin Fric rendező befejezte a BÍZZÁTOK RÁM című szatirikus vígjáték forgatását.

Csehszlovákiában 400 méteres dokumentumfilmet forgattak a Teatro Popular de Brasil nevű brazil együttes fellépéséről BRAZÍLIA TÁNCOL címmel. (Filmovc Informace, 1955. szept. 14.)

*

KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG. — Tiencsinben megnyílt a második, Kínában lévő gyermekfümszínház. Az elsőt ez év janáurjában nyitották meg és több mint félmillió gyermek ’átogatta. (FiUnove Informace, 1955. szept. 14.)

A SZOLNOKI Vasipari Vállalatnál

a békekölcsönt jegyeztető népnevelők egyike egy görög munkás. Névszerint Haciangelusszisz Rostás, Középtermetűnél valamivel alacsonyabb, jókötésű fiatalember. Fekete svájci sapkáját kissé hátra- tolva hordja, így értelmes homloka fölött szép dióbama haja ad keretet arcának. Mozgékony munkások viselik így a sapkát s legtöbbjükre az is jellemző, hogy kedélyesek, derűsek, nehéz helyzetekben könnyen kivágják magukat.

Amikor Hariengelusszisz elvtárs kihajtott galléré barna ingében, a fémek között „edződött” nadrágjában megáll a munkások mellett, mindjárt vidámabbá válik a hangulat.

Melegkék szemében benne van a napsugaras görög síkságok nyugalma, a frissen csobogó patakok játékos villanása, a kócos fenyőfákkal, narancs- és citromligetekkel, bársonyos olajerdőkkel takart hegyek változékonysága.

Egy emberről ennyit leolvasni“ költői kitalálás, -— mondhatná valaki. De üljön csak le beszélgetni ezzel az emberrel, rögtön megváltozik a véleménye. Micsoda szép, harcos élet van mögötte! Gyönyörű hazájának, kedves szülőföldjének, népének forró szeretete mindig a küzdelmek legsűrűjébe húzta.

TIZENNYOLC esztendős volt, má-* kor egy fűtött levegőjű éjszakán torkában dobogó szívvel, kis batyujával a vállán utoljára megszorította édesapja érdes kezét, gyöngéden megölelte munkában megviselt anyját s búcsúzott.,, Még egyszer visszanézett a meghitt szobába. Tekintetével végig simította alvó testvérei borzas fejét, sóhajtott egyet, mikor arra a helyre esett pillantása, ahol ő szokott álmodnia. A végtelen azúrkék tengerről, a narancsok aranyával be- pöttyözótt sziklás lankákról, az éjfekete szemű tüzes lánykákról.», A színes, mozgalmas életről, a szabadságról .,,

Talán könnyezett ís volna, ha

Kölcsönt jegyez a volt görög partizán

nem harcba indul. Hiszen oly megindítóén beszéltek hozzá a jólismert; tárgyak: az asztal, melynek szélébe annyit kapaszkodott, mikor kiskorában anyja kezéből türelmetlenül leste a karéj kenyeret, a kisszék —* rajta a bicskafaragások nyomaival. Az ablak, ahonnan a dübörgő viharokat nézte... Fülébe beosont az óra ütemes ketyegése, mintegy emlékeztetőül arra, hogy az idő rohan s neki menni kell;

Az ismeretlen, mégis a szegény embert, üldözöttet, elnyomottat védelmező titokzatos hegyek közé .., Partizánnak, Harcolni a fasisztáik ellen.

Erdők mohája, barlangok fülledt sötétje, igaztalan szemek elől eldugott kunyhók csendje jelentett ezután pihenőt neki és társainak, akik legvégül valamennyien szegény emberek, proletárok voltak. Mert ha jelentkeztek is közéjük becsületesebb érzésű jobbmódúak, válságos időkben elpártoltak, megszöktek közülük. Jó, ha nem váltak árulókká.

PUSKAROPOGÁS, vad lovas hajsza, a felderítés idegpróbáló izgalmai, szerelevények robbantása, élet-halál kérdését eldöntő összecsapások, tehát harc és harc töltötte ki életét 1042-től 1049-ig.

A halál sokszor megkörnyékezte, de ő erősebb volt. Már néhányszor azelőtt megsebesült s meggyógyult, mikor fontos haditettre készülődött. Tizenhármán voltak harco sok, tizenhárom lovuk volt. Való-* színűleg árulás folytán, — éppen akkor ütöttek rajtuk, midőn lovaik j tói távol végezték harci küldetésüket i,, Ismét megsebesült, de nem fogták el,

A partizánokkal való összecsapást a fasiszta sajtó gáládul kiszínezve, hazug beállításban kürtölte szét.»»

A szép Thesszália földjén Háciangelusszisz elvtárs falujában mély bánatot, gyászt okozott az újsághír. Megölték Kostast, a partizánlcgényt. Még a fényképét is közölték. Az Öreg Haciangelusszisz- mak hosszú hónapokig szavát se vették. Azt hitték életére kedélybeteg marad ... Hányszor, de hányszor elüldögélt feleségével a ház előtti lócán s néma panasszal a sors ellen, elnéztek messze, a hófödte Olympusra... De kegyetlenül rendelték ezt él az istenek. Nem hittek ugyan az istenben, aki csak a gazdagok hatalmát őrzi, de a csapásért legalább a pogányistent felelősségre vonták.

KOSTAStovább harcolt. Negyedszer is, ötödször is megsebesült. Ekkor —* súlyos lábtöréssel — hazája völgyeit, bérceit is el kellett hagynia. Romániába jutott, ahol a hozzá hasonló szegény emberek kezébe került a hatalom. A testvérek féltő gonddal vigyáztak életére.

Sokáig feküdt kórházban. Sokat gyötörte a fájdalomnál is jobban a honvágy . , Hét esztendő nagyon nagy idő. Mi lehet az öregekkel, négy testvérével. Lázálmaiban hasító élességgel látta azt a fényben lebegő türkizszínű tengerpartot, mosolygó narancskertjeivel, ahová szabad emberként költözni vágyott majd egyszer, forró szerelmű, márványsima bőrű szíve választottjával .,»

Hányszor ébredt keserű érzésekkel? De mindannyiszor vigasztalást nyert abban a bajtársias odaadásban, szeretetben, mellyel a román elvtársak gyógyították;

Lábadozott már, mikor a kórházban meglepően megértő sugarakra tálát egy csendes arcú lányka szemében. Nem tudni melyikük szíve kalapált hangosabban^ mikor megtudták, hogy mindketten görögök, mindketten partizánok.

Még Romániában egybekeltek.

MAJD MAGYARORSZÁGRA került Haciangelusszisz elvtárs. Itt is a kommunista elvtársak készséges segítőkeze egyengette útjait. Párttag volt már 1943. óta. Á magyar testvérpárt otthont adott neki. aki

nemcsak a görög munkások, proletárok felszabadulásáért ontotta vérét, hanem mindenkiért, aki rabláncot visel.

Szolnok Járműjavító; Budapest Traktorgyár — ezek voltak ittlétének első állomásai. Azután Tatabányára kerül s 1952-ben bányász sztahanovista lesz. Vájár tanfolyamot is végez. Újból iskola, majd ismét Szolnokra szólítja az élet. Lakatos lesz a vasiparban. Élenjáró dolgozó.

Ha megkérdezik tőle. nem szeretne-e hazakerülni? — nem szépíti érzéseit,

■— Nagyon fájt a szivem, sokszor nagyon fájt — néz maga elé a földre, :; i Mikor az első gyermekem megszületett, könnyezve írtam haza levelet. „Apám, ne aggódj a fiadért, otthonra lelt. testvérek között van. Hogy van anyám, testvéreim biztosan megnőttek már azóta ;: -. Tudatom, hogy megnősültem, feleségem szintén hazámbéli.;: Megszülett a maga első unokája, Miklósnak hívják, nagyapja nevét viseli:: s”

Megjött a válasz: „Csakhogy élsz, drága kisfiam. Régen halottnak tudtunk, még a fényképedet is láttuk az újságban, eltettük.,. Nem akartam elhinni, hogy élsz. Anyáddal mégegyszer megsirattunk, de most már örömünkben.

Két fiútestvéred szintén ült börtönben. Mikor neszét vette a hatóság, felszólított, hívjalak haza, hogy megbüntessenek. Ha nem jössz, velem bánnak el, azt ígérték ,,: Ezt nem azért írom, hogy hazahívjalak, hanem hogy az óklöd még keményebb legyen ,:; Anyád mindig eltesz neked a legjobb gomolyából, a legtisztább borból, hogy egyszer hazajössz a kis Miklóssal.,; Ne búsulj fiam. addig nein halok meg, míg haza nem jössz — ide. De akkor már mi is szabadok leszünk; s; Köszöntőm a magyarokat,; j”

Miklós azóta ötéves, sőt két kistestvére is született már itt az új hazában. A legapróbb 18 hónapos.

EZ ÉV ELEJÉN rövid, szomorú levelet hozott a pósta az édes hazából. „Anyád meghalt!”

— Nagyon, nagyon fájt;:; — borul el Kostas homloka és fürkésző szeme még busább árnyékba merül, ahogy akadozva folytatja. — Később a testvérek írták: „Apánk ugyanabba a betegségbe esett, amiben anyánk meghalt. Szerezz, küldj rá orvosságot!”

Hiába jött hegyeken, felhőkön át a jajkiáltás, — tüdőrákra nem akadt még orvosság a földön ez- ideig. Két hónapja apját is elvitte a baj,

— Hiába mondta, hogy nem hal meg. míg haza nem megyünk:;;

Elnémulnak. Senki nem szól itt a szerkesztőségben, ahol Haciangelusszisz elvtárs felkeresett bennünket. Milyen kicsi, erőtlen lenne minden vigasz, amit mondani tudnánk neki;::

Arca hamarabb nyeri vissza nyugodtságát, mint azoké akik figyelnek szavára. Szerényen mosolyog, megérzi, hogy sajnáljuk tehetetlenségünket. Határozott vonat: szájából kivillannak hófehér fogai. Látszik, szeretne még valamit mondani, de nem tudja, hol kezdje. Kísérője rukkol ki helyette.

HACIANGELUSSZISZ elvtárs 1000 forint békekölcsönt jegyzett. 1000—1200 forint az átlagkeresete, legutóbb 1500-ig felvitte.

Csupa kérdő szem mered a görög munkásra. Felnőtt emberek, családosok ülnek vele szemben, de a legőszintébb akarat mellett se képesek szólni a meghatottságtól. Görög munkás 1000 forintot ad a magyar haza javára.“Ez az én hazám ís “ lesi el szinte a gondolatokat; Nem kell sajnálni. Budapest —* hidak, Sztá- linváros, Szolnokon új lakások, kórház, bölcsőde;

“ Mikor Romániában a kórházban feküdtem, megfogadtam, hogy egyszer visszaszolgáltatom a testvéri segítséget;:: így gondolom, a békekölcsönjegyzésnél is:x: Romániának vagy Magyarországnak adom — mindegy. Testvéreké lesz.

Tóth István

)