Szolnok Megyei Néplap, 1955. szeptember (7. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-29 / 229. szám

2 SZOLNOKMEGYE! NEFLAP 1935 szeptember 29. Ko m m un i s t a példamutatással „A Jászberényi Aprítógépgyár­ban dolgozik Tóth Béla esztergá­lyos. 1300 forintos havi fizetése van, 1000 forintot jegyzett tegnap­előtt.” Kurta kis hír. ami arról számol be, hogy Tóth Béla tudja a kötelességét önmagával, államával szemben. De vajon csak erről van- e szó? Nem, sokkal többről ennél, hiszen Tóth Béla kommunista, — kommunista akinek nemcsak ön­magával szemben vannak kötele­zettségei.. Amikor ó aláírta a jegy­zési ívet, a körötte dolgozó párton- vüliek figyelték a keze mozdulá­sát, a kialakuló számokat. Figyel­ték. hogy aztán ennek megfelelően vegyék kezükbe ők is a ceruzát. S a Tóth Bélák, a kommunisták jegy­zését éppen ez teszi különösen je­lentőssé. Egész népünk, megyénk dolgo­zó népe is megszokta, hogy hallgasson a kommunistákra, hogy kövesse hívó szavukat. A nép és a párt szoros kapcsola­ta eredményezte eddigi építő munkánk minden sikerét. S a párt a néppel elsősorban tag­jain, a kommunistákon keresztül tartja kapcsolatát. Éppen ezért a kommunista nemcsak egy ember a többi között, hanem olyan ember, akinek mint lendítő keréknek kell vinnie magával a vele együtt élő dolgozó pártonkívülieket. Vezető­jüknek, barátjuknak, tanácsadó­juknak kell lennie. S így is van ez esztendők óta. Mindnyájan emlétoszümik még azokra a hatalmas harcokra, ame­lyeket pártunk vívott dolgozó né­pünk szebb, jobb életéért, a sza­badsága megtartásáért. Az újabb és újabb nagyszerű, sokszor igen nehéz küzdelmeknek újból és újból lelkesen indultak neki a kommu­nisták! Lelkesen indultak s a pár- tonkívüliek segítségével győzelem­re vitték azokat! Most a párt is­mét harcba hívja tagjait! Kölcsönt kér államunk a dol­gozóktól, hogy forintjaikat ösz- szerakva még virágzóbb életet teremtsen. S kik azok. akiktől természetes­nek veszi, hogy az elsők között áll­janak ismét a csatasorba? Azok, akik ismerve a párt politikáját, eszméjét, elméletét, nemcsak a je­lent látják, nemcsak a jövőt és a feladatokat, hanem tudják azt is, hogy a jelent is áldozatos harccal teremtettük meg és a jövőt is ugyanígy kell tovább építenünk. A jegyzés, a kölcsön áldozatot jelent, pillanatnyi nehézséget. De senki előtt nem kétséges ma már, hogy olyan áldozatról, olyan befek­tetésről van szó. ami búsásan meg­térül. A bölcsődékben és napközi otthonokban, a lakásokban és gyárakban s minden új létesítmé­nyünkben. S itt vár a kettős fel­adat a kommunistákra. Legyenek ők az élenjáró jegyzők és az élen­járó jegyeztetők. Büszkék vagyunk mindnyájan a tizenhárom alattyáni kommu­nista népnevelőre, akik miután !0.000 forintot jegyeztek, elin­dultak felvilágosító útjukra. A jegyzés szépen halad megyénk­ben. Á kommunisták áldozatkész­ségét számtalan példával lehetne igazolni. Példákkal, amelyek bizo­nyítják: a párt tagjai tudják, hogy csak tettekkel lehet vezetni! Hogy rajtuk a dolgozók szeme! Hogy fi­gyelik cselekedetüket és szavukat! Nem kétséges, hogy a Mezőtúri Gépállomás pártvezetőségi tagjá­nak. Fazekas elvtársnak komolyan számbaveszik szavát, mivel tudják, elsőként jegyzett 700 forintot. Ami­kor a párt elvárta r kommunisták­tól, hogy nevük első legyen a jegyzési iveken — s olyan összeg­gel, amelyre büszkék lehetnek — elvárja tőlük, hogy felvilágosító szavukkal is felkeressék a párton­kívülieket. Megyénkben az első két nap ta­nulságai azt is megmutatták, hogy magát az agitációt. a felvilágosító munkát nem egy helyen lebecsülik. Miért hibás az a módszer, hogy megelégszünk a „lovasrohammal”, azzal, hogy jegyezzen valaki minél előbb, anélkül, hogy beszélgetnénk vele erről? A párt évtizedes harcá­ban éppen azzal fűzte eltéphetet- lenné kapcsolatát a néppel, hogy mindig megmondta, mit, miért kell tennie! Mi nemcsak egyszerűen köl­csönt akarunk, hanem azt akarjuk, hogy mindenki teljes meggyőződésével jegyezzen, abban a biztos tudatban, hogy önmaga, hazája érdekét képvi­seli. Beszélgetni a néppel! Er­re használják fel pártunk tag­jai a jegyzési agitációt. Nem kell félni attól, hogy vitáz- niok kell. Lesz aki a nehézségek­ről beszél? Tudunk-e neki vála­szolni? S hogyan? Kérdezzék meg népnevelőink mindenkitől, akit fel­keresnek, hogyan élt a múltban, mit vásárolt, mennyi iskolát vég­zett, hányszor volt munkanélkül? Vagy mennyi földje volt? Sorol­ják fel. mi épült az országban, a községben, a gyárban. S meglátják nincsen miért szégyenkeznünk! Ha vannak nehézségeink, azokat mi legyűrjük, ahogy eddig tettük, s a népet tovább visszük a jólét, a fel- emelkedés útján. S hogy ezt minél előbb elérjük, ezért harcoljanak az elsők között szóval és tettel a nép bölcs tanács­adói. a kommunisták. Mepövekeriett a vásárlóerő és az áruforialom 1955 július 1959 lúflun 1954 lúllus 1954 július 100o/„ 143% lOOo/o 128o/o Liszt Cukor Munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk munkájának ered­ményeként egyre több iparcikk és élelmiszer kerül az üzletekbe” — írta a II. negyedév végén kiadott statisztikai jelentés. Ez bizonyítja a fenti ábra is. ami a két legfontosabb élelmiszercikk, a cukor és a liszt fogyasztás emelkedését mutatja be. Erről beszélnek a nagyobb üzletek árueladási forgalmáról szóló számok is. Az 1954-es év július hónapjához viszonyítva 1955. hasonló időszakában két százalékkal töb­bet vásárolt a közönség a Kiskereskedelmi Vállalat, négy százalékkal többet az Állami Áruház, és tíz százalékkal többet a Fűszer és Cse­megekereskedelmi Vállalat üzleteiben. Ugyanebben az időszakban 43 százalékkal több bútort vásárolt Szolnok lakossága a BUTORÉRT- nél. Népünk egészségéért A megyei kórház igazgatói szobájában beszélgettem dr. Lévay Károly elvtárssal, a kórház igazgatójával. A békekölcsön jegyzésről a következőket mondotta: — 1952-ben, a baktérium-háború idején, Koreában voltam. Hat hónapig éltem ott. sok mindent láttam, tapasztaltam. így másképp ismerem az életet, mint nagyon sok ember. Amit az itthoniak csak újságból olvastak, én azt személyesen éltem át. Tudom, hogy mit je­lent egy nép számára, ha nem maga irányítja a sorsát, ha áldozatául esik a dollárra éhesek szájának. Ezrek életét tette tönkre, oltotta ki a baktérium-bomba, városok, falvak omlottak össze percek alatt az ellenséges repülőgépek támadásai alatt. Még visszagondolni is bor­zasztó egy ilyen romokból álló városra. Mennyi munka, évszázados műemlék pusztult el: Lfözelebbi példát is mondhatok: A második világháború végén. 1944—45-ben Budapesten tartózkodtam. Fővárosunk, mint a legtöbb hely az országban, romokban állott. Kórházaink, intézménye­ink megsemmisültek, a kórházi felszerelések tönkrementek. Láttam, hogyan rabolták ki a németek Budapestet. Akkor azt gondoltam, hogy népünk nem heveri ki ezt a pusztítást, nem állunk helyre egy ember­öltő alatt sem. Az élet megcáfolt. Még csak tíz év telt el s munká­saink, dolgozó parasztjaink, haladó értelmiségeink munkája nyomán olyan hatalmas eredményt értünk el. ami előtt minden embernek el­ismeréssel kell meghajolni. A háborúra még egy-két rom s az anyák kebléből felszakadó sóhaj emlékeztet és figyelmeztet; Jf órházunk is sokat fejlődött az elmúlt évtized alatt. Magyaror- xv szág egyik legjobban felszerelt kórháza lett. Az utolsó két év alatt létesült szájsebészetünk, van idegosztályunk, nagyszerűen fel­szerelt műtőnk, röntgenlaboratóriumunk::; Uj orvosi felszereléseket, röntgengépeket kaptunk. Egy évvel ezelőtt 450 ágyunk volt, ma már 614 van. 164 beteggel többet tudunk felvenni, mint az elmúlt évben. Ezt nem lehetett a semmiből megcsinálni. Ehhez pénz és a dolgo­zók áldozatvállalása kellett. Mi nem külföldi kölcsönökre támaszkod­va építettünk, hanem saját erőnkből. Nem adtuk el az országot, meg­őriztük szabadságunkat, függetlenségünket. Ha azt akarjuk, hogy to­vábbra is fejlődjünk, hogy a tárgyaló asztal mellett egyenlő tárgyaló felek legyünk, segíteni kell államunkat a további munkában. Azért, hogy ne ismétlődjék meg a háború pusztítása, hogy ne lássuk újra romokban hazánkat, áldozatot is kell hozni. Hr. Lévay Károly a Hatodik Békekölcsön jegyzése alkalmával —' 5.200 forintot jegyzett. De nemcsak ő — a kórház valamennyi orvosa jelentős összeget adott kölcsön államunknak. Negyvenen 137.300 forintot. Ezzel bebizonyították, hogy a megyei kórház orvosai nemcsak a szavak, de a tettek emberei is, Czirják Erzsébet A pártbizottság segítségével legyőzi a nehézségeket a jászjákóhalmi Béke TSZ új párttitkára ÖT HÓNAPPAL ezelőtt a párt hívó szavára haza­tért szülőfalujába, Jászjá- kóhalmára Kerékgyártó Mihályné is, aki addig a jászberényi járás MNDSZ- litkára volt. A talpraesett, széleslálókörü fiata’asz- szonyt az 1600 holdas Bé­ke ' Termelőszövetkezet kommunista tagjai párt- titkárnak választották. Az új párttitkárnak különö­sen három dolog okozott nehézséget a falun: új munkaköre, fiatalsága és asszonyvolta. A községi pártszervezet és a Béke TSZ kommunistái azonban az első naptól kezdve se­gítő kézzel álltak melléje. Később éppen azok tették lehetővé, hogy jó munkát végezzen, amik kezdetben nehézséget okoztak. Mint új ember, élesebben látta meg a szövetkezetben lévő hibákat és csakhamar le is tudta küzdeni ezeket. Még az is előnyére vált, hogy nő: — a Béke TSZ 73 nödolgozója lelkesen állt melléje nehéz munkájá­ban. A KÖZSÉGI pártbizott­ság titkára minden héten több napon át a szövetke­zet tagjai között tartózko­dik, résztvesz a közgyűlé­seken és így tudja, hogy milyen nehézségek merül­tek fel. Ezeket nyomban megbeszéli a fiatal párttít- kárral. Emellett együtt el­lenőrzik a közgyűléseken, valamint a párttaggyűlése­ken hozott határozatok végrehajtását is. Segít a járási pártbizottság is: két­hetenként munkaértekez­leteken beszélik meg a fa­lura került pártfunkcioná­riusok problémáit. A leg­nagyobb segítséget mégis az jelentette, hogy a párt- bizottság javaslatára Ke­rékgyártóvá kéthónapos mezőgazdasági szaktanfo­lyamra került, s ott alapo­san megismerkedhetett a mezőgazdaság és a terme­lőszövetkezetek sajátos kérdéseivel. A szakiskolán tanultak alapján az új párttitkár eddig is sok se­gítséget nyújtott már a fejlődő Béke Termelőszö­vetkezetnek. EGYIK legnagyobb ne­hézség az volt a szövetke­zetben, hogy a nagy föld­területhez kevés volt a munkáskéz. Az elmúlt év­ben is idegen munkaerő segített az aratásban és az egyéb mezőgazdasági mun­kákban. Kerékgyártóné a községi pártbizottsággal megbeszélte, hogyan segít­hetnének az idén ezen a bajon. Majd a gépállomás- siakkál tárgyaltak és azok megígérték, hogy minden munkában támogatják a szövetkezetét. Az idén először aratott Icombájn Jászjákóhalma határában, és a tagok kiszámolták, hogy a két kombájn révén több mint 10 000 forintof takarítottak meg. JELENLEG is a gépállo­más traktorosai végzik az őszi muslicákat. Még az őszi árpát és a búzát is a zeto- rosok vetik, mégpedig ke- resztsorosan. A párt­titkár különösen nagy gon­dol fordít arra, hogy jöve­delmezőbbé tegyék a ter- melőszövetkezet gazdálko­dását. Továbbfejlesztik az öntözéses kertészetet, mes­terséges borjúnevelőt léte­sítenek és hamarosan üzembe helyezik a tsz tej- feldolgozóját. Ezzel azt is elérte az ügyes fiatalasz- szony, hogy a szövetkezet­ben lévő nők ezután köny- nyebb munkakörben dol­gozhatnak. Adenauer távirata IV, A. Bulganyiuhoz Moszkva (TASZSZ) őexcellen­ciája N. A. Buiganvin úrnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa el­nökének, Moszkva, Kreml. Miniszterelnök Űr! Mély köszönettel vettem szeptem­ber huszonötödiki táviratát, amely­ből megelégedéssel értesültem ar­ról, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége jóvá­hagyta a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság közöt­ti diplomáciai viszony megteremté­séről szóló egyezményt. Nekem is az a meggyőződésem, hogy a dip­lomáciai kapcsolatok megteremtése hasznára lesz a szovjet és a német népnek, valamint az egyetemes bé­ke ügyének; Szeretném kifejezni azt a remé­nyemet, hogy a diplomáciai kap­csolatok megteremtése a két ország közötti viszony rendezését és az előttük álló feladatok megoldásit szolgálja. Fogadja, Miniszterelnök Űr, nagyrabecsülésem nyilvánítását. Dr. Konrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. (MTI) Zsukov távirata Eisenhowerhez Moszkva (TASZSZ) A Pravda szeptember huszonnyolcadig szá­ma az alábbi táviratot közli: őexcellenciájának. Dwight Eisen- howernek. az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Washington, Fehér-ház. Miután Moszkvától távol sza­badságon voltam, csak most érte­sültem hirtelen megbetegedéséről. A hír mélyen megindított. Én és családom szívünk mélyéből mielőbbi gyógyulást és hosszú éle­tet kívánunk önnek. Őszinte tisztelettel: Georgij Zsukov, a Szovjetunió marsallja. (MTI) Szovjet és angol hadihajak kölcsönös látogatása Moszkva (TASZSZ) A genfi négyhatalmi kormányfői értekez­leten N. A. Bulganyin a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke és Aftthóny Eden angol miniszter- elnök között nemhivatalos eszme­csere folyt le szovjet és angol hadi­hajók kölcsönös látogatásainak megszervezéséről. A szovjet haditengerészeti pa­rancsnokság és a brit temgemagyi hivatal képviselői között nemrég lefolyt tárgyalások eredményeként megegyezés jött létre, hogy az idén a két ország több hadihajója egy­idejűleg látogatást tesz egymás ki­kötőiben. (MTI) A Nyugatnak a német kérdésben követett politikája akadályozza Németország újraegyesítését Berlin (TASZSZ). A Rhei­nisch—Westfaelische Nachrichten című nyugatnémet lap közölte Von Bonin nyugalmazott ezredesnek, a bonni Blank hivatal volt munka­társának cikkét. Von Bonin hangsúlyozza, hogy Németország újraegyesítése akkor lesz lehetséges, ha a Nyugat és Kelet olyan „kompromisszumot köt, amely lázárja mindkét tömb aggályait és nem bontja meg az erő-egyensúlyt”. „Nem látjuk en­nek más útját — írja a szerző — olyan össznémet állam megalakítá­sán kívül, amely vállalja, hogy szigorúan megőrzi a semlegességet a Kelet és Nyugat felé. Csak ez le­het a német kérdésben folytatandó reménytkeltő tárgyalások alapja a közelgő genfi külügyminiszteri ér­tekezleten.” i,Azt, aki csak kiejti a „semle­gesség” szót, vagy aktívap védel­mezi a semlegesség eszméjét, mert a legközelebbi jövőben nem látja az újraegyesítésnek más lehetősé­gét, haladéktalanul kommunistá­nak nevezik, vagy mindenféle rá­galmat szórnak reá — mondja a cikk. — Hogyan készülnek a nyu­gati hatalmak ilyen helyzetben valaha is teljesíteni Németország egységének helyreállítására vonat­kozó ígéretüket? Hogyan akarja a szövetségi kormány elhitetni, hogy az újraegyesítés valóban politiká­jának legfőbb célja, ha elátkozan- dónak tartják a kompromisszum­nak még a megtárgyalását is, pe­dig az bizonyára célra vezetne? Egyelőre semmit sem hallani a nyugati hatalmaknak valamilyen konstruktív tervéről, amely meg­felelne a reális erőviszonyoknak és az igazi rendezés szükségességé­nek. Eljött az ideje, hogy a Nyugat megváltoztassa a német kérdésben követett politikai, főleg pedig el­avult katonai koncepcióját. Bármi­lyen nehéz is elismerni az erő- egyensúly tényét, és ennek alapján arra a következtetésre jutni, hogy valóban kompromisszumos megol­dásra van szükség: a nemzetközi feszültség enyhítéséért meg kell ezt tenni. (MTI) Oíllanytelepet építettek egy szovjet iskola növendékei SZINYUHA kozák falu a Kauká­zus hegység tövében, mély völgy­ben terül el. A falun folyik keresz­tül a Szinyuha patak: innen kapta nevét a település. A patak vizét azonban nem hasz­nosították, s medre az utóbbi években hordalékkal töltődött fel, a halak is kipusztultak belőle. A szinyuhai iskolások kissé irigykedve hallgatták otradnyensz- ki. udobnyajai. társaikat, akik el­mondták. hogy falujukban villany­telep épült az Urup-folyó mentén, s az energiává átalakított folyóvíz most megkönnyíti a kolhozparasz­tok munkáját, szebbé teszi életü­két. A szinyuhai iskolások egyszer kirándultak egy környékbeli kol­hozba, ahol megnézték a villanyte­lepet is. Hazatérve megkérdezték I. M; Mihailjüktől, a szinyuhai kol­hoz elnökétől: — Miért nem építünk ml is vil­lanytelepet a Szinyuha patakon? Hiszen körülöttünk minden kolhoz­ban van már erőmű. A kolhozelnök megmagyarázta a gyermekeknek, hogy a Szinyuha- patak energiatartaléka nem ele­gendő villanytelep építéséhez. A tanulók fizikatanáruk segítsé­gével meg is mérték a patai: vi­zének energiatartalékát. Beigazoló­dott. hogy az valóban nem alkal­mas nagyobb villanytelep működte- tésére. A DIÁKOK ekkor elhatározták, hogy még sem hagyják ennyiben a dolgot, s az iskola számára építe­nek villany telepet, A terv eleinte megvalósíthatat- lannak látszott, hiszen turbinát, generátort és más felszereléseket kellett beszerezniük, gátat kellett építeniük. De a tanulók nem akar­tak lemondani tervükről. Elhatá­roztál;. hogv saját erejükből fel­építik a 'vülanytriepet. Akoűioz v<-»ct rVéee és a gépál­’ megígérte, hogy biztosítja az iskolának az építkezés­hez szükséges anyagokat. A gép­állomás munkásai felajánlották, hogy tervrajzok alapján elkészítik a turbinát, a gépállomás igazgatója pedig generátort szerzett; Ez év áprilisában a Szinyuha- patak partján megkezdődtek a ku­tatómunkálatok. A pedagógusok el­határozták, hogy az építkezéssel kapcsolatos számításokat felveszik a tananyagba. Az órákon ezután nemcsak elvont feladatokat oldot­tak meg a tanulók, hanem az élet­ből merített konkrét problémákat is. A diákok maguk határozták meg az építmények helyét, feltér­képezték a környéket. Összeállították a villanytelep épí­tésének ütemtervét is. Minden osz­tály naponta egy órát dolgozott ta­nítás után az építkezésnél. így ha­marosan el is készült a gát. Az iskolások jó gazdái voltak az építkezésnek. Többszáz javaslatot készítettek az építkezés meggyorsí­tására, a munka folyamán kelet­kezett hibák kijavítására. A NYÁRI VIZSGÁK kezdetéig befejezték a legfontosabb munká­latokat. Vizsgák után újra megele­venedett a Szinyuha patak partja. Felszerelték a turbinát, bevezették az iskola épületébe a vezetéket. Kiderült, hogy a villanytelep nem­csak az iskolát, hanem a falusi áruházat és a postát is elláthatja árammal. Augusztus közepén helyezték üzembe a villanytelepet. Az iskolá­sok most a villanyszerelő szakmát tanulmányozzák, mert maguk akar­ják kezelni a villanytelepet. A szinyuhai iskolások a villany- telep felépítésével igen haszna« munkát végeztek. Először is a gya­korlatban alkalmazták az iskolá­ban szerzett ismereteket. Másod­szor: mély víztárolót építettek amelyben halakat is tenyésztettek Harmadszor: villanyt szolgáltatnak, a falusi áruház és a posta számára > <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents