Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)
1955-08-23 / 197. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP MBB apgUSZÄt» SR. IV. Sz. Hruscsov Bukarestbe érkezett KÉPEK AZ ÜNNEPI VASÁRRÓL Au ünnepi Vásárt hivatalosan szombaton reggel fél kilenckor nyitották meg, de mire Juhász Imréná elvtársnő, a megyei tanács elnöke beszédére került sor, addigra már több mint 100 kerékpár, szobaberendezések és egy csomó másfajta áru talált gazdára több mint két millió forint értékben. Reggel hat órakor már annyi volt a nép ugyanis, hogy meg kellett kezdeni az árusítást. * A szolnokiak azon vitatkoznak, hogy melyik volt jobb, a múlt évi Ünnepi Vásár, vagy az idei. Becslések szerint a vásáron 85 ezer ember fordult mea. Ebből 25—30 ezer vidéki. Az elmúlt évben a két napos vásár forgalma 9 miUdó forint volt, ebben az évben 10 és fél millió. Az igaz. hogy szemmel láthatólag kevesebben mozogtak a vásár területén, mint a múlt évben, de gondolni kell arra is, hogy az idén volt mezőgazdasági kiállítás is, s így jobban megoszlott a tömeg. Tehát leszögezhetjük: az idei Ünnepi Vásár jobban sikerült, mimt a tavalyi, nagyobb volt a forgalma. Ez természetes is, hiszen egy év alatt tovább növekedett dolgozó népünk életszínvonala. * Az áruválaszték is nagyohb volt. mint 1954-ben. A múlt évi vásáron az első nap még délelőtt elfogyott a tűzhely, most még a második napra is maradt bőségesen. A turkevei földművesszövetkezet az első nap délig 12 darabot adott el, többet, mint amennyi tavaly az egész vásáron volt. Ugyanebben a pavilonban szintén első nap délig 50 kerékpárt, 10 telepes rádiót (ez is hiánycikk volt a múlt évben), 3 varrógépet (1954-ben nem sokkal több volt az egész vásáron), egy 1500 forintos mosógépet adtak el. A vásáron a legnagyobb érdeklődés a műszaki cikkek iránt nyilvánult meg. Elfogyott több mint 500 kerékpár, 30 Dongó-motor (még több is elkelt volna), rengeteg edény áru, többek között jászberényi kanna, amelyből tízszer annyi volt a vásáron, mint 1954-ben és mégis kevésnek bizonyult, több mint 200 rádió. A ruházati cikkek közül a lábbelik fogytak legjobban, de elsősorban a minőségi, a nyersgumitalpú és gojzervarrott cipők. A tavalyinál sokkal több lakberendezési cikket, szőnyeget, függönyt, paplant, csillárt adtak el az idei Ünnepi Vásáron. * A vásár igen színes volt. A kultúrműsorokat mindig többezres tömeg nézte végig, a becslések szerint szombat és \*asámap este 6—8 ezer ember szorongott a Kossuth Lajos-téri szabadtéri színpad körül. • A szolnoki háziasszonyok nagyon örültek a zöldség- és gyümölcspavilonoknak, ahol igazán szép és olcsó áruhoz jutottak hozzá. A vásáron d két nap alatt zöldségből és gyümölcsből 5 vagonnyi fogyott el, • A vásár l^gfoamgasabb uteáfja a Pzabadság-út volt, ahol a legtöbb játék-pavilont lehetett találni. Itt egyebet sem lehetett hallani, csak ilyesmit: — Apuka vegyél nekem csodacsacsit. — Anyuka vegyél nekem csodahajót. Szóltak a papírtrombiták, a papák, a mamák léggömböket fújtak, kipirult arcú gyerekek szorongatták az ajándékokat. * 0 Tagadhatatlan, hogy a legnagyobb izgalom azonban a vasárnap délutáni tombola-sorsoláson volt. Délután 4 órakor a Kossuth Lajostéri színpadra feltették a szerencsekereket, egy mamától „kölcsönkérték” a 4—5 éves-forma fehér-pirospettyes ruhás kislányát, aki meglepő magabiztossággal viselte felelősségteljes hivatalát. Amikor a mezőgazdasági gépeket sorsolták, egy szolnoki férfi megszólalt: — Ha megnyerem az ekét, felszántom vele a 8 cserép muskátlimat. Amikor a gyermek-kerékpárra került a sor, a gyermeksereg kiáltozott, visitozott. A varrógépnél az asszonyok zúgtak, a motorkerékpárnál az egész tömeg. HIRDESSEN a Szolnokmegyei NÉPLAP-ban! Itt találkoztunk egy elégedett és egy elégedetlen nyertessel. A megelégedett: Kiss József 3 holdas tiszakécskei dolgozó paraszt volt. aki miután megnyerte az ötleveles lókapát, boldogan kijelentette: — Pont ilyenre fájt a fogam. Az elégedetlen ember: Vékás József, kőtelki fodrász, aki a szobabútort nyerte meg és szomorúan mondta: — Az is valami, én a motorkerékpárt akartam. , * Szintén a sorsolás alatt' történt: Egy rendőrőrmester 3—4 éves forma kisgyereket hozott a karján az emelvényre. A kislegény arca maszatos volt a könnytől és attól a cukortól, amit a rendőr bácsi vásárolt neki, hogy ne sírjon. A mikrofonba bemondták — félbeszakítva a sorsolást, hogy egy kisfiú a mamáját keresi. Rövid pár perc múlva jelentkezett is a mama és szidni kezdte a kisfiút: — Te haszontalan, nem megmondtam, hogy ne csavarogj el! A rendőr az anyára nézett, aztán nagyon nyugodtan azt mondta neki: — Asszonyom, azért, hogy a gyerek elveszett, maga a felelős; miért nem vigyázott rá jobban. Kérem lássa be ezt és ne bántsa a kisfiút. így csak egy, apa tud beszélni . * Persze a vendéglőknek is jól ment, korareggeltől késő estig csaknem valamennyi állandóan tele volt. Szombaton este a Kunsági Csárdából kijött két erősen becsicscsantott atyafi. Igen támogatták egymást, hogy legyőzzék a bor taszító és a föld vonzó erejét. — Te, komám. — szólt az egyik akadozó nyelvvel — az mégis csak disznóiig.....; hukk.. > disznóság, hogy ezen a vásáron ..; hukk ... gyermek-megőrzőhely van, de az apákkal nem törődik senki... Azok akár el is eshetnek .. Bukarest (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára a román kormány meghívására augusztus 21-én Bukarestbe érkezett, hogy résztvegyen Romániának a fasiszta járom alól a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítása 11. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. N. Sz. Hruscsov megérkezésekor a repülőtéren beszédet mondott — Kedves elvtársak és barátaim! Románia nemzeti ünnepére, az országnak a fasiszta leigázás alól történt felszabadítása 11. évfordulójára Bukarestbe, a Román Népköztársaság dicső fővárosába érkezve — mondotta— a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet kormány és a Egy héttel ezelőtt szűkszavú közlemény látott napvilágot A hír azonnal a világsajtó érdeklődésének középpontjába került és azóta is élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. A szovjet kormánynak arról a határozatáról van szó, amely előirányozza, hogy még ez év december 15-ig hatezáznegyvenezer fővel csökkentik a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. A közlemény első nyugati visszhangját a legtömörebben a londoni Daily Mirror fogalmazta meg tudósításának címében: „Jó hír érkezett Oroszországból!“ „Jó hír!", „Az olvadás tovább tart“, „Genf szelleme érvényesül“ — ilyen és hasonló vastagbetűs címek jellemezték azt a fogadtatást, amelyben a nyugati közvélemény részesítette a szovjet kormányhatározatot. A „genfi szellem" kialakulásához vezető szovjet békekezdeményezések sorához most újabb csatlakozott. És ez a nagyjelentőségű lépés talán még az eddigieknél is kézzelfoghatóbban tárta fel: a szovjet külpolitika tengelyében az a törekvés áll, hogy a tárgyalás, ne pedig az erő legyen az államok közötti viszonyok alapelve. A leasereléa kérdéae egyike a minden népet közvetlenül érintő, legégetőbb megoldatlan kérdéseknek. Nyolc esztendő óta alig zajlott le olyan nemzetközi értekezlet, ENSZ-közgyűlési, bizottsági, vagy albizottság! ülés, amelyen ne tárgyaltak, ne vitáztak volna erről az égető problémáról. S bár az utóbbi időben számos lényeges kérdésben közeledés történt a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között —« mindmáig nem jött létre megegyezés a leszerelés ügyében. Nem történt és nem is történhetett megállapodás ebben az alapvető kérdésben mindaddig, ameddig a nemzetközi kapcsolatokat megderm esztette a hidegháború fagyos lehellete, ameddig a nyugati fővárosok vezető politikusai, az azóta csődbejutott „erőpolitika“ hamis körforgásában keringtek. A nyugati országok közvéleményében is egyre szélesebb körűvé lett az s felismerés, hogy a fenyegető nemzetközi feszültség csak akkor engedhet fel, az egyes konkrét problémák — köztük a leszerelés kérdése — csak akkor rendeződhetnek, ha kialakul a bizalom és a kölcsönös megértés légköre. Ezért hangzott fel mind erőteljesebben a követelés: „Itt az ideje, hegy a hidegháború véget érjen!“ A genfi értekezlet ebben a tekintetben fordulatot hozott a második világháború utáni nemzetközi kapcsolatok történetében. Ha Genfben még nem is „temették el“ véglegesen a hidegháborút, de mindenesetre a kormányfői értekezlet jelezte az államok közötti bizalom megteremtése félé mutató fordulat kezdetét. A kiilrsHniia mp<*értéa, a tárgyalások szellemének kialakulása új, minden eddiginél kedvezőbb lehetőséget teremtett a leszerelési probléma sikeres megoldására is, ami megszabadítaná a népeket a fegyverkezési hajszával járó súlyos terhektől. Erre hívta fel a nagyhatalmakat a szovjet kormány már a május 10-i nagyjelentőségű javaslatában is. Most pedig, amikor a genfi értekezlet eredményeként enyhült a nemzetközi feszültség, a szovjet kormány példa nélkül álló lépésével tett nagyszerű bizonyságot arról, hogy a maga részéről minden megnyilatkozásával és minden cselekedetével a nemzetközi bizalom épületének szilárd, tartós alapjait igyekszik megvetni. „A nagyhatalmak hadtörténetében nemigen akadt példa a haderő béke. létszámának ilyen arányú leszállítására" —■ írta a Nyugat- Németországban megjelenő Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, az egész szovjet nép nevében forró testvéri üdvözletem tolmácsolom a Román Népköztársaság munkaszerető népének! — A szovjet népet őszinte örömmel töltik el azok a nagyszerű sikerek, amelyeket a Román Népköztársaság munkásosztálya, parasztsága és értelmisége a Román Munkáspárt vezetésével szabad és független életének tizenegy esztendeje alatt elért. A szovjet nép Önöknek, kedves barátaim, újabb nagy sikereket kíván a szocializmus alapjainak építésében. — Éljen a Román Népköztársaság! — Éljen a román és a szovjet nép közötti megbonthatatlan barátság! (MTI) Allgemeine Zeitung. A londoni Observer pedig megállapította, hogy a szovjet bejelentés „az osztrák államszerződés aláírása óta az oroszok legfontosabb hozzájárulása a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és kedvező előjele a leszerelési albizottságban augusztus 29-én kezdődő tárgyalásoknak". A jósán gondolkodáaú emberek ezekután joggal hihetnék, hogy a szovjet kormánynak ebiben a nagyszerű gesztusában még a rosszemlékű hidegháború legmegátalkcdoittabb híve sem találhat ikivetmi valót. Am a való élet távolról sem ilyen idillikus. A nemzetközi élet néhány kútmérgezője, akiket megdöbbentett, de még nem hallgattatott el a genfi értekezlet eredményessége, most arcuk verejtékében azon fáradoznak, hogy valamilyen módon mégis belekössenek ebbe az őszinte békevágytól áthatott újabb szovjet kezdeményezésbe. Meg kell mondani, nem irigylésre méltó a helyzetük. Hiszen nem könnyű feladat elhitetni a közvéleménnyel, hogy a hatsz áznegyvenezer szovjet katona leszerelése a nyugati hatalmak biztonságát fenyegeti. Mégis akadnak olyan sokat próbált hidegháborús propagandisták, akik megkísérlik a lehetetlent. Nem is beszélve arról, hogy egyes nyugati, főleg amerikai lapok, a szovjet kormány bejelentésével kapcsolatban „a legnagyobb óvatosságra” intik olvasóikat, a newyorki Daily Mirror egyenesen azt állítja ,hogy „a szovjet politika főcélja változatlanul az atlanti szervezet védelmi programjának megtorpedózása .: Aat már nem fejti hl az amerikai lap, hogy egy „védelmi” szervezetet miért kell félteni attól, ha az „ármányos ellenfél” több mint »félmillió katonáját leszereli. Jogos az a gyanú, hogy az amerikai lap szemleírója valójában inkább attól tart, hogy a szovjet kormány mély benyomást. keltő lépése után a fegyverkezési hajsza folytatásában érdekelt körök számára még nehezebbé válik a nemzetközi leszerelésre irányuló követelés elhárítása. A Yorkshire Post című angol lap már nyíltabban feltárja e körök aggodalmaskodásának egyik okát. „Immár évek óta azzal érveltek — írja a lap —, hogy Nyugat-Németországnak tizenkét hadosztályt kell adnia az atlanti szövetség számára. Miután a szovjet fegyveres erő csökkentése tizenkét hadosztálynál sokkal többet tesz ki, az oroszok azzal érvelhetnek, hogy feleslegessé vált a szövetségi köztársaság felfegyverzése.” Nos, a szovjet kormány „Genf szelleméhez” híven, minden előzetes „feltétel” szabása nélkül, a maga akaratából nyilatkozta ki azt a szándékát, hogy rövid időn belül leszereli hatszáznegyvenezer katonáját. Az pedig csak természetes, hogy a világ közvéleménye figyelemmel kíséri, vajon a genfi békeszerető nyilatkozatnak megfelelően a nyugati hatalmak rálépnek-e cselekedeteikben is az államok közötti bizalom megteremtésének útjára. As államférfiaknak nem lenne nehéz dolguk ebben az ügyben, mert a népek nemcsak óhajtják és követelik ezt, hanem le is rakták már az egymásközti bizalom épületének alapköveit. Reméljük, hogy az immár nemzetközi konferenciák városává lett Genfben összeülő négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet újabb határkő lesz az államok közötti bizalom s ezzel a nemzetközi leszerelés megvalósítása — a feszültség csökkentése útján. Reméljük, hogy a Szovjetunió példáját követni fogja a genfi értekezlet többi résztvevője is! -a Tisza Cipőgyár munkása, világvevő rádiókészüléket vásárol. Molnár Lajos 11 holdas kuncsorbai középparaszt 1400 forintos panofix béléses mikádó kabátot vásárolt. — Futja rá — mondotta — 15 mázsa búzát adtam el az államnak szabadon, de egészen biztosan jövőre még többre telik, hiszen most a napokban írtam alá a belépési nyilatkozatomat a Haladás Termelőszövetkezetbe. NEMZETKÖZI SZEMLE Jó hír fújja a léggömböt a gyermekeknek. Mikes Imre négy gyermekével a „gyermekek utcájáéban. k A papa és a mama Bácsik Balázs
