Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-23 / 197. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP MBB apgUSZÄt» SR. IV. Sz. Hruscsov Bukarestbe érkezett KÉPEK AZ ÜNNEPI VASÁRRÓL Au ünnepi Vásárt hivatalosan szombaton reggel fél kilenckor nyi­tották meg, de mire Juhász Imré­­ná elvtársnő, a megyei tanács el­nöke beszédére került sor, addigra már több mint 100 kerékpár, szoba­berendezések és egy csomó más­fajta áru talált gazdára több mint két millió forint értékben. Reggel hat órakor már annyi volt a nép ugyanis, hogy meg kel­lett kezdeni az árusítást. * A szolnokiak azon vitatkoznak, hogy melyik volt jobb, a múlt évi Ünnepi Vásár, vagy az idei. Becslések szerint a vásáron 85 ezer ember fordult mea. Ebből 25—30 ezer vidéki. Az elmúlt év­ben a két napos vásár forgalma 9 miUdó forint volt, ebben az évben 10 és fél millió. Az igaz. hogy szemmel láthatólag kevesebben mozogtak a vásár területén, mint a múlt évben, de gondolni kell ar­ra is, hogy az idén volt mezőgazda­sági kiállítás is, s így jobban meg­oszlott a tömeg. Tehát leszögezhetjük: az idei Ün­nepi Vásár jobban sikerült, mimt a tavalyi, nagyobb volt a forgalma. Ez természetes is, hiszen egy év alatt tovább növekedett dolgozó népünk életszínvonala. * Az áruválaszték is nagyohb volt. mint 1954-ben. A múlt évi vásáron az első nap még délelőtt elfogyott a tűzhely, most még a második napra is maradt bőségesen. A turkevei földművesszövetkezet az első nap délig 12 darabot adott el, többet, mint amennyi tavaly az egész vá­sáron volt. Ugyanebben a pavilon­ban szintén első nap délig 50 kerék­párt, 10 telepes rádiót (ez is hiány­cikk volt a múlt évben), 3 varró­gépet (1954-ben nem sokkal több volt az egész vásáron), egy 1500 fo­rintos mosógépet adtak el. A vásáron a legnagyobb érdeklő­dés a műszaki cikkek iránt nyilvá­nult meg. Elfogyott több mint 500 kerékpár, 30 Dongó-motor (még több is elkelt volna), rengeteg edény áru, többek között jászberényi kanna, amelyből tízszer annyi volt a vásáron, mint 1954-ben és mégis kevésnek bizonyult, több mint 200 rádió. A ruházati cikkek közül a lábbelik fogytak legjobban, de elsősorban a minőségi, a nyers­gumitalpú és gojzervarrott cipők. A tavalyinál sokkal több lakberende­zési cikket, szőnyeget, függönyt, paplant, csillárt adtak el az idei Ünnepi Vásáron. * A vásár igen színes volt. A kul­túrműsorokat mindig többezres tö­meg nézte végig, a becslések sze­rint szombat és \*asámap este 6—8 ezer ember szorongott a Kossuth Lajos-téri szabadtéri színpad kö­rül. • A szolnoki háziasszonyok nagyon örültek a zöldség- és gyümölcspavi­lonoknak, ahol igazán szép és olcsó áruhoz jutottak hozzá. A vásáron d két nap alatt zöldségből és gyü­mölcsből 5 vagonnyi fogyott el, • A vásár l^gfoamgasabb uteáfja a Pzabadság-út volt, ahol a legtöbb játék-pavilont lehetett találni. Itt egyebet sem lehetett hallani, csak ilyesmit: — Apuka vegyél nekem csoda­csacsit. — Anyuka vegyél nekem csoda­hajót. Szóltak a papírtrombiták, a pa­pák, a mamák léggömböket fújtak, kipirult arcú gyerekek szorongat­ták az ajándékokat. * 0 Tagadhatatlan, hogy a legna­gyobb izgalom azonban a vasárnap délutáni tombola-sorsoláson volt. Délután 4 órakor a Kossuth Lajos­­téri színpadra feltették a szerencse­­kereket, egy mamától „kölcsönkér­ték” a 4—5 éves-forma fehér-piros­­pettyes ruhás kislányát, aki meg­lepő magabiztossággal viselte fele­lősségteljes hivatalát. Amikor a mezőgazdasági gépeket sorsolták, egy szolnoki férfi meg­szólalt: — Ha megnyerem az ekét, fel­szántom vele a 8 cserép muskátli­mat. Amikor a gyermek-kerékpárra került a sor, a gyermeksereg kiál­tozott, visitozott. A varrógépnél az asszonyok zúgtak, a motorkerékpár­nál az egész tömeg. HIRDESSEN a Szolnokmegyei NÉPLAP-ban! Itt találkoztunk egy elégedett és egy elégedetlen nyertessel. A megelégedett: Kiss József 3 holdas tiszakécskei dolgozó paraszt volt. aki miután megnyerte az öt­leveles lókapát, boldogan kijelen­tette: — Pont ilyenre fájt a fogam. Az elégedetlen ember: Vékás Jó­zsef, kőtelki fodrász, aki a szobabú­tort nyerte meg és szomorúan mondta: — Az is valami, én a motorkerék­párt akartam. , * Szintén a sorsolás alatt' történt: Egy rendőrőrmester 3—4 éves forma kisgyereket hozott a karján az emelvényre. A kislegény arca maszatos volt a könnytől és attól a cukortól, amit a rendőr bácsi vá­sárolt neki, hogy ne sírjon. A mikrofonba bemondták — fél­beszakítva a sorsolást, hogy egy kisfiú a mamáját keresi. Rövid pár perc múlva jelentkezett is a mama és szidni kezdte a kisfiút: — Te haszontalan, nem meg­mondtam, hogy ne csavarogj el! A rendőr az anyára nézett, aztán nagyon nyugodtan azt mondta neki: — Asszonyom, azért, hogy a gye­rek elveszett, maga a felelős; mi­ért nem vigyázott rá jobban. Ké­rem lássa be ezt és ne bántsa a kisfiút. így csak egy, apa tud beszélni . * Persze a vendéglőknek is jól ment, korareggeltől késő estig csak­nem valamennyi állandóan tele volt. Szombaton este a Kunsági Csárdából kijött két erősen becsics­­csantott atyafi. Igen támogatták egymást, hogy legyőzzék a bor ta­szító és a föld vonzó erejét. — Te, komám. — szólt az egyik akadozó nyelvvel — az mégis csak disznóiig.....; hukk.. > disznóság, hogy ezen a vásáron ..; hukk ... gyermek-megőrzőhely van, de az apákkal nem törődik senki... Azok akár el is eshetnek .. Bukarest (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára a román kormány meghívására augusztus 21-én Bu­karestbe érkezett, hogy résztvegyen Romániának a fasiszta járom alól a Szovjet Hadsereg által történt fel­szabadítása 11. évfordulója alkal­mából rendezendő ünnepségeken. N. Sz. Hruscsov megérkezése­kor a repülőtéren beszédet mon­dott — Kedves elvtársak és barátaim! Románia nemzeti ünnepére, az or­szágnak a fasiszta leigázás alól tör­tént felszabadítása 11. évfordulójá­ra Bukarestbe, a Román Népköz­­társaság dicső fővárosába érkezve — mondotta— a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bi­zottsága, a szovjet kormány és a Egy héttel ezelőtt szűkszavú köz­lemény látott napvilágot A hír azonnal a világsajtó érdeklődésé­nek középpontjába került és az­óta is élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. A szov­jet kormánynak arról a határoza­táról van szó, amely előirányozza, hogy még ez év december 15-ig hatezáznegyvenezer fővel csökken­tik a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát. A közlemény első nyu­gati visszhangját a legtömörebben a londoni Daily Mirror fogalmazta meg tudósításának címében: „Jó hír érkezett Oroszországból!“ „Jó hír!", „Az olvadás tovább tart“, „Genf szelleme érvényesül“ — ilyen és hasonló vastagbetűs cí­mek jellemezték azt a fogadtatást, amelyben a nyugati közvélemény részesítette a szovjet kormányha­tározatot. A „genfi szellem" kiala­kulásához vezető szovjet békekez­deményezések sorához most újabb csatlakozott. És ez a nagyjelentő­ségű lépés talán még az eddigiek­nél is kézzelfoghatóbban tárta fel: a szovjet külpolitika tengelyében az a törekvés áll, hogy a tárgya­lás, ne pedig az erő legyen az ál­lamok közötti viszonyok alapelve. A leasereléa kérdéae egyike a minden népet közvetlenül érintő, legégetőbb megoldatlan kérdé­seknek. Nyolc esztendő óta alig zajlott le olyan nemzetközi értekez­let, ENSZ-közgyűlési, bizottsági, vagy albizottság! ülés, amelyen ne tárgyaltak, ne vitáztak volna erről az égető problémáról. S bár az utóbbi időben számos lényeges kér­désben közeledés történt a Szovjet­unió és a nyugati hatalmak között —« mindmáig nem jött létre meg­egyezés a leszerelés ügyében. Nem történt és nem is történhetett megállapodás ebben az alapvető kérdésben mindaddig, ameddig a nemzetközi kapcsolatokat megder­­m esztette a hidegháború fagyos le­­hellete, ameddig a nyugati főváro­sok vezető politikusai, az azóta csődbejutott „erőpolitika“ hamis körforgásában keringtek. A nyugati országok közvélemé­nyében is egyre szélesebb körűvé lett az s felismerés, hogy a fenye­gető nemzetközi feszültség csak akkor engedhet fel, az egyes konk­rét problémák — köztük a leszere­lés kérdése — csak akkor rende­ződhetnek, ha kialakul a bizalom és a kölcsönös megértés légköre. Ezért hangzott fel mind erőtelje­sebben a követelés: „Itt az ideje, hegy a hidegháború véget érjen!“ A genfi értekezlet ebben a te­kintetben fordulatot hozott a má­sodik világháború utáni nemzet­közi kapcsolatok történetében. Ha Genfben még nem is „temették el“ véglegesen a hidegháborút, de mindenesetre a kormányfői érte­kezlet jelezte az államok közötti bizalom megteremtése félé mutató fordulat kezdetét. A kiilrsHniia mp<*értéa, a tárgya­lások szellemének kialakulása új, minden eddiginél kedvezőbb lehe­tőséget teremtett a leszerelési pro­bléma sikeres megoldására is, ami megszabadítaná a népeket a fegy­verkezési hajszával járó súlyos ter­hektől. Erre hívta fel a nagyhatal­makat a szovjet kormány már a május 10-i nagyjelentőségű javas­latában is. Most pedig, amikor a genfi értekezlet eredményeként enyhült a nemzetközi feszültség, a szovjet kormány példa nélkül álló lépésével tett nagyszerű bizonysá­got arról, hogy a maga részéről minden megnyilatkozásával és minden cselekedetével a nemzetközi bizalom épületének szi­lárd, tartós alapjait igyekszik meg­vetni. „A nagyhatalmak hadtör­ténetében nemigen akadt példa a haderő béke. létszámának ilyen arányú leszállítására" —■ írta a Nyugat- Németországban megjelenő Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, az egész szovjet nép ne­vében forró testvéri üdvözletem tolmácsolom a Román Népköztár­saság munkaszerető népének! — A szovjet népet őszinte öröm­mel töltik el azok a nagyszerű si­kerek, amelyeket a Román Népköz­­társaság munkásosztálya, paraszt­sága és értelmisége a Román Mun­káspárt vezetésével szabad és független életének tizenegy eszten­deje alatt elért. A szovjet nép Önöknek, kedves barátaim, újabb nagy sikereket kíván a szocializmus alapjainak építésében. — Éljen a Román Népköztársa­ság! — Éljen a román és a szovjet nép közötti megbonthatatlan barát­ság! (MTI) Allgemeine Zeitung. A londoni Ob­server pedig megállapította, hogy a szovjet bejelentés „az osztrák ál­lamszerződés aláírása óta az oro­szok legfontosabb hozzájárulása a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és kedvező előjele a leszerelési al­bizottságban augusztus 29-én kez­dődő tárgyalásoknak". A jósán gondolkodáaú emberek ezekután joggal hihetnék, hogy a szovjet kormánynak ebiben a nagy­szerű gesztusában még a rosszem­lékű hidegháború legmegátalkcdoit­­tabb híve sem találhat ikivetmi va­lót. Am a való élet távolról sem ilyen idillikus. A nemzetközi élet néhány kútmérgezője, akiket meg­döbbentett, de még nem hallgatta­tott el a genfi értekezlet eredmé­nyessége, most arcuk verejtékében azon fáradoznak, hogy valamilyen módon mégis belekössenek ebbe az őszinte békevágytól áthatott újabb szovjet kezdeményezésbe. Meg kell mondani, nem irigylés­re méltó a helyzetük. Hiszen nem könnyű feladat elhitetni a közvé­leménnyel, hogy a hatsz áznegyven­­ezer szovjet katona leszerelése a nyugati hatalmak biztonságát fe­nyegeti. Mégis akadnak olyan so­kat próbált hidegháborús propa­gandisták, akik megkísérlik a lehe­tetlent. Nem is beszélve arról, hogy egyes nyugati, főleg amerikai la­pok, a szovjet kormány bejelenté­sével kapcsolatban „a legnagyobb óvatosságra” intik olvasóikat, a newyorki Daily Mirror egyenesen azt állítja ,hogy „a szovjet politika főcélja változatlanul az atlanti szer­vezet védelmi programjának meg­torpedózása .: Aat már nem fejti hl az ame­rikai lap, hogy egy „védelmi” szer­vezetet miért kell félteni attól, ha az „ármányos ellenfél” több mint »félmillió katonáját leszereli. Jogos az a gyanú, hogy az amerikai lap szemleírója valójában inkább attól tart, hogy a szovjet kormány mély benyomást. keltő lépése után a fegy­verkezési hajsza folytatásában ér­dekelt körök számára még nehezeb­bé válik a nemzetközi leszerelésre irányuló követelés elhárítása. A Yorkshire Post című angol lap már nyíltabban feltárja e körök aggo­dalmaskodásának egyik okát. „Im­már évek óta azzal érveltek — írja a lap —, hogy Nyugat-Németor­­szágnak tizenkét hadosztályt kell adnia az atlanti szövetség számára. Miután a szovjet fegyveres erő csökkentése tizenkét hadosztálynál sokkal többet tesz ki, az oroszok azzal érvelhetnek, hogy feleslegessé vált a szövetségi köztársaság fel­fegyverzése.” Nos, a szovjet kormány „Genf szelleméhez” híven, minden előze­tes „feltétel” szabása nélkül, a ma­ga akaratából nyilatkozta ki azt a szándékát, hogy rövid időn belül le­szereli hatszáznegyvenezer katoná­ját. Az pedig csak természetes, hogy a világ közvéleménye figye­lemmel kíséri, vajon a genfi béke­szerető nyilatkozatnak megfelelően a nyugati hatalmak rálépnek-e cse­lekedeteikben is az államok közötti bizalom megteremtésének útjára. As államférfiaknak nem lenne nehéz dolguk ebben az ügyben, mert a népek nemcsak óhajtják és követelik ezt, hanem le is rakták már az egymásközti bizalom épüle­tének alapköveit. Reméljük, hogy az immár nemzetközi konferenciák városává lett Genfben összeülő négyhatalmi külügyminiszteri érte­kezlet újabb határkő lesz az álla­mok közötti bizalom s ezzel a nem­zetközi leszerelés megvalósítása — a feszültség csökkentése útján. Re­méljük, hogy a Szovjetunió példá­ját követni fogja a genfi értekezlet többi résztvevője is! -a Tisza Cipőgyár munkása, világvevő rádiókészüléket vásárol. Molnár Lajos 11 holdas kuncsorbai középparaszt 1400 forintos panofix béléses mi­­kádó kabátot vásárolt. — Futja rá — mondotta — 15 mázsa búzát adtam el az államnak szabadon, de egészen biztosan jövőre még többre telik, hiszen most a napokban írtam alá a belépési nyilat­kozatomat a Haladás Termelőszövetkezetbe. NEMZETKÖZI SZEMLE Jó hír fújja a léggömböt a gyermekeknek. Mikes Imre négy gyermekével a „gyermekek utcájáéban. k A papa és a mama Bácsik Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents