Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-31 / 204. szám

/ Szofnokmegyei NE P LA A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG-ÉS’A MEGYEI TANÁCS LAPJA VII. évfolyam 204. szám * Ara 50 fillér 1955. augusztus 31.. szerda r MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Majd jönnek ők is (2. o). ' A kisújszállási termelőcsoportok öregedésének kérdéséről (3. oldal). Az őszi csúcsforgalomra készülnek a gazdasági kisvasutak (3. oldal). Jól sikerült a Szolnoki Kinizsi evezős-versenye (4. o.) SZÍNHÁZUNKRÓL A nyár a végefelé közeledik, a szolnoki utcákon megjelent á Szigligeti Színház első plakátja, amely a következő színházi évad első bemutatójáról ad hirt. Maga ez a plakát igen sokat mond a város kulturális fejlődé­séről. A felszabadulás előtt egy színházi szezon 2—3 hónapig tar­tott. Ezalatt bemutattak 8—10 színdarabot. Ennél többet nem bírt el Szolnok, mert 50—60 előadással ki is merült a színházlátogató közönség. A felszabadulás után hosszú ideig ez volt a helyzxt, de az 1953—54-es színházi évadban már olyanfokú volt a fejlődés, hogy Békéscsabának és Szolnoknak közös színháza lett. Az elmúlt évben aztán állandó színházat kapott a város, a megye. Az’ új plakát vi­szont már azt hirdeti: annyira megnőtt a szolnoki dolgozók színház­­igénye, hogy az október 1-i nagy bemutató előtt, kísérletképpen ka­maraszínházat nyitott a Szigligeti Színház. Büszkék lehetünk erre a fejlődésre, amely dolgozó népünk anyagi jólétének növekedését, kultúrális igényeinek, érdeklődésé­nek nagyirányú kiterjedését bizonyítja. Ma azok az emberek töltik meg estéről-estére a színház nézőterét, akik a múltban egyáltalán nem vagy csak ritkán jutottak el egy-egy előadásra. Szolnoknak, a megyének állandó színháza van és amikor erre gondolunk, büszkék vagyunk rá és gazdagabbnak érezzük ma­gunkat. Az, hogy minden bemutatott darabot várunk és megné­zünk, életünknek részévé vált. . És hogy ez mennyire így van, azt a számok is bizonyítják. Az 1954—55-ös színházi évadban Szolnokon 140 000 nézője volt a Szigligeti Színháznak. 1954. januárjában a színház három zenés és két prózai darabot mutatott be. Ezt az öt színdarabot 15 006 néző tekintette meg. 1955. januárjában a Sybill és az Aranyember nézői­nek a létszáma már 16 569 volt. Amikor a színház növekvő látogatottságáról beszélünk, ak­kor az anyagi helyzet javulása, a kultúrális érdeklődés kiszélese­dése mellett egyenrangú tényezőként kell megemlíteni a színház művészeinek, egész társulatának jó munkáját. Az elmúlt évben sok forró színházi siker vált emlékezetessé, a város, a megye dolgozói szívükbe, zárták a színház művészeit, akik minden esetben tudá­suk legjavát igyekeztek adni. Az elmúlt év a színház és a közönség számára a vizsga éve volt. A színház is és a közönség is jól vizsgázott. Az új színházi évad, pedig olyan Ígéretekkel indul, mind műsor-megválasztásban, mind a művészi színvonalban további javulás várható. A Szigligeti Színház új rendezőkkel, új, neves színészekkel erősödött. A megyei és a városi tanács, az egyes üzemek segítsége nyomán technikai berendezése tökéletesedett, a nézőtér pedig újjávarázsolva fogadja majd az első bemutatón a közönséget. Meg hell mondani azt is, hogy az elmúlt, évben arra hiva­tott szerveink nem nyújtottak elég támogatást a színháznak. Ebben az évben ezen a téren is nagy változás tapasztalható. Pártunk megyei és városi bizottsága, a tanácsok, a tömegszervezetek szá­mára feladattá tette a színház' fokozottabb támogatását. A taná­csok, a szakszervezetek és a DISZ minden támogatást megad, hogy a következő színházi évad még a múlt évinél is nagyobb erkölcsi és anyagi sikerrel záruljon. Amikor a színház támogatásáról beszélünk, akkor tulajdon­képpen dolgozó népünk kultúrális igényeinek további növeléséről, növelésének rendkívül fontos ügyéről szólunk. Az elmúlt évben a növekvő látogatottságnak volt egy szépséghibája: mégpedig az, hogy a munkásosztály arányszáma a színházi előadásokon nem volt megfelelő. Nem azt mondjuk, hogy üzemeink dolgozóit egyálta­lában nem érdekelte a színház, hiszen a Bútorgyárból negyven munkás váltott az 1954—55-ös színházi évadra bérletet, a MÁV­­AUT-tól szintén negyven, a TÉFU-tól pedig harminc. De van pár üzemünk, amelyről nem elékezhetünk meg ilyen dícsérően. A Pa­pírgyárból mindössze tizennyolc fizikai munkavállaló váltott bérle­tet. A MÁV Járműjavítónak munkáslétszáma közel jár a három­ezerhez, de ebből mindössze hetven volt olyan, aki bérlettel ren­delkezett. Még rosszabb volt a helyzet a Cukorgyárnál, ahol egyetlenegy bérlettulajdonos nem volU Esek a számok azt bizonyítják, üzemeink, párt, szakszerve­zetek és a DISZ szervezetek nem ismerték fel annak jelentőségét, hogy a munkásosztály kulturális nevelésében milyen fontos té­nyező a színház. A bérletszervezést, azt, hogy egy-egy színdarabot minél több munkás látogasson meg az üzemből, kizárólag a közön­ségszervező feladatának tekintették, nem pedig fontos politikai teendőnek. így tehát azt történt, hogy nem használtuk ki eléggé az állandó színház előnyeit a munkásosztály kulturális nevelése, ön­tudatának növelése érdekében; Egészen biztosan, hogy ezt a hibát ebben az évben kiküszö­­böljük, hiszen amint már irtuk, megyei és városi pártbizottságunk igen nagy súlyt helyez arra, hogy színházunkban növekedjen a munkásnézők száma. Pártszervezeteink, a szakszervezet és a DISZ tartsa igen fontos feladatának, hogy üzeméből, vállalatától minél több fizikai munkavállaló legyen a színház állandó látogatója. Indul az új színházi évad. A város dolgozói mellett a falvak népe is várja, hogy a Szigligeti Színházt minél gyakrabban keresse fel őket. Hogy a dolgozó parasztság érdeklődése is milyen nagy mértékben megnövekedett a színház iránt, azt ismét két számadat bizonyítja. 1954-ben 58 502 néző jelent meg a tájelőadásokon, 1955- ben január 1-től júliusig 43 344, tehát a 6 hónap alatt csupán 15 000-rel kevesebb, mint amennyi az elmúlt év 10 hónap alatt tar­tott előadásain. Ex a fokozódó érdeklődés a falu dolgozói részéről arra kö­telezi a színházat, hogy a tavalyinál több vidéki előadást tartson, olyan helyekre is látogasson el, ahol ezideig nem járt, de van al­kalmas kultúrterem színházi előadásra. Nem kis feladatuk a szín­ház művészeinek, hogy feledtessék azokat a sokszor ízléstelen, ní­­vótlgn előadásokat, amelyeket különböző alkalmi társulatok produ­káltak, lebecsülve a falvak dolgozóit. A színház művészeinek az a kötelessége, hogy a községi kultúrottohonk színpadán ‘is tudásuk legjavát nyújtsák. Tanítsák meg a falvak dolgozóit, az igazi mű­vészet megbecsülésére, növeljék kulturális igényeiket. Tartsák olyan nemes feladatuknak a vidéki színjátszást, mint ahogy annak tekintette a múlt században, a nemzeti nyelvért folytatón nemes küzdelmében a magyar színjátszás nem egy hősi, nagy alakja, mint Déryné, vagy Egressy Gábor. Ezeket kellett elmondani az új színházi évad előtt, a mi színházunkról, a mi közönségünkről. A város, a megye dolgozói ne­vében sok sikert kívánunk a Szigligeti Színház művészeinek, dol­gozóinak. Meg vagyunk győződve, hogy beváltják azoka* a remé­nyeket, amelyekkel az új színházi évad elé tekint a kulturális igé­nyeiben megnövekedett dolgozó népünk Legyőzik a kezdeti nehézségeket Ábádszalékon az idén alakúit öt új termelőszövetkezetben Abádszalókan az idén öt új mezőgazdasági termelőszövetkezet kezdte meg működését. Közülük a korábban I. típus szerint működő „Uj Élet“ tszcs tagjai alig két hét­tel ezelőtt határozták eiL, hogy ezentúl ők is fejlettebb módon gazdálkodnak. Ez idő alatt a régn és új tsz^-kbe összesen mintegy 570 dolgozó paraszt lépett be. A pártszervezet, a tanács, a gépállomás és a két régi, mil­liomos termelőszövetkezet — a „Lenin-1 és a „Szabadság“ meg­alakulásuk után sem hagyták magukra a kezdeti nehézsé­gekkel küszködő új abádsza­­lóki szövetkezeteket. A községi pártbizottság segítségé­vel mindenek előtt a pártszerve­zeteket hozták létre a termelő­szövetkezetekben. A közelmúltban az „Aranykalász“ és az „Uj Ba­rázda1’ TSZ-ben alakult meg az ön­álló pártszervezet, s a napokban létrehozzák azt a többiekben is. A pártbizottság javaslatára a gép­állomás két legjobb kommunista dolgozóját küldte a két újónnan alakult tsz-be párttitk'ámak, köztük a fiatal Bakó Jánost, a gépállo­más egyik kiváló traktorosát. Gondoskodik az új szövetkeze­tekről a községi tanács is. Mind az öt idén alakult tsz-nek biztosított már székházat és ideiglenesen még bútorokat is adott a sajátjaiból. — Ugyanakkor segített, hogy a szö­vetkezeteknek már most megfelelő gazdasági épületeik legyenek, ahol az összevont jószágállományt, el tudják h/űyezni. A legnagyobb pro­bléma a községtől távoleső „Arany­kalász“ TSZ-szel volt, amelynek sehogy sem sikerült, istállókat bizto­sítani. VégüLis a tanács az abádszalóki erdő­­gazdasághoz fordult, amely készségesen átengedte egyik nélkülözhető tanyáját a fiatal termelőszövetkezetnek Az abádszalóki gépállomás nyom­ban a megalakuláskor megkötötte az új szövetkezetekkel a talajimin­­ka-szerződést. A fiatal tsz-eket a legjobb kihelyezett mezőgazdászok gondjaira bízták; Emrllett a gép­állomás agronómusai is segítenek most az őszi vetésterv előkészíté­sében, valamint az 1955—56-os ter­melési terv összeállításiban. Az új szövetkezetek tagjait ezekben a hetekben még saját egyéni gazda­ságuk ügyei foglalják le. Hogy a közösbe vitt földek mégsem ma­radjanak megmunkálatlanui, a gép­állomás eddig közel 200 holdon végzett talajmunkát a közös földe­ken. Jelenleg is hét traktor dol­gozik az új szövetkezetek tábláin. vetkezete is messzemenően tá­mogatja az öt fiatal tsz-t. A jó­­hírű „Lenin“ TSZ például a közelmúltban alakult „Petőfi“ Termelőszövetkezet patrcnálá­­sát vállalta. és már eddig is sokat segített neki a megindulásnál. Eljöttek Abád­­szolókra a termelőszövetkezeti vá­rosok dolgozói is. Legutóbb Tur­­kevéről és Kisújszállásról látogat­tak el szövetkezeti vezetők a köz­ségbe és tapasztalataikkal, taná­csaikkal segítették az új tsz-elnö­­köket és a vezetőségeket. A község két regi termeloszo-Szeptember 18-án Egerben tartják a Negyedik Békekölcsön harmadik sorsolását Kéthónapi szünet u"án rövide­sen ismét forognak a szerencse­kerekek, megkezdődnek a húzósok. Az • áliamkölcsön-sorsolásokról az Országos Takarékpénztárban a kö­vetkező felvilágosítást adták: Szeptember 18-én Egerben tart­ják. a Negyedik Békekölcsön har­madik sorsolását. Ez — az ötéves Tervkölcsön első húzása óta — már a 31. sorsolás lesz. Az eltelt hat esztendő alatt csaknem 6 800 000 egész kötvény számát sorsolták ki. A feles, a negyedes, és a nyolca­­dos címletű kötvények figyelemb;­­vételével azonban a nyertesek szá­ma jelentősen meghaladja a kisor­solt kötvények számát. Az eddig megtartott 30 sorsoláson államunk több mint egymilliárd 870 000 fo­rintot fis'tett vissza nyeremény és törlesztés formájában a kölcsön­­jegyzőknek. Csak az idei öt sorso-Fokozni kell az új technika tanítását az MT H-intézetekben A Munkaerőtartalékok Hivatalá­nak elnöke tanévnyitó utasítást adott ki az új tanévre, amelyben megjelölte az ipari tanulóintézetek feladatait az 1955—56-os tanévre. Az 1955—56-os tanév legfontosabb feladata — állapítja meg a tanév­láson több mint 1 810 000 kötvény­­tulajdonos, csaknem 330 millió fo­rintot nyert. Köztudomású az is, hogy a kész-1 pénzjegyzéseknek községekben 50, városokban és kerületekben pedig 25 százalékát a községi, illetve városfejlesztési alapra használják fel. a tanácsok. Ebből az összegből olyan terveket valósítanak meg. amelyekre a költségvetési keret egyébként nem nyújtott volna fe­dezetet. A budapesti kerülrtekben többi 'között szociális jellegű beru­házásokra csak az idén jóval több mint 800 000 forintot, kulturális beruházásokra csaknem 140 000 fo­rintot, egészségügyi beruházásokra és felújításokra pedig majdnem 120 000 forintot költöttek a taná­csok a 25 százalékból. Vidéken ugyancsak jelentős összegek jutot­tak város- illetve községfejlesztési célokra; nyitó utasítás — a szakmunkás­­képzés "színvonalának emrlése. Az elméleti képzésiben fokozni kell az új technika tanítását. Az utasí­tás részletesen intézkedik ennek módozatairól, •tsj Ahol a pálpusztai sajtot gyártják.... F evesen tudják, hogy a híres pálpusztai sajtot megyénkben gyártják, mégpedig egyik legtávo­labb eső községünkben: Jászfény­­szarun. — Aztán ne valami nagy gyárat keressenek majd ott — mondja Be­nedek elvtárs, a Tejipari ‘Vállalat főmérnöke, mielőtt elindulnánk, hogy meglátogassuk az üzemet. — Egy hosszú épület csak az egész, de mégis az ország legjelentősebb puhasajt gyára. • Z"' yárkéményeket bizony hiába ^ is keresnénk a nagy jászsági község széles utcáin, mikor oda­érünk. Egy helyen lelünk csak egy magasított kazánkéményt: a sajt­­gyárét; 1948-ig a közismert Heller-féle tőkéscsoporthoz tartozott ez az üzem. Nem sok gondot fordítottak akkor rá. Ma már bajosan ismerne rá volt tulajdonosa, az egykor elha­nyagolt épületre; Szinte óvakodva lépünk a fris­sen mosott padlóra. Ragyogó csem­­pézett fal, tisztaság fogad minde­nütt. A kissé szűkös helyiségekben fehérruhás lányok, asszonyok dol­goznak. Mészáros Jenő üzemvezetőt is talpig fehérben egy hatalmas kád előtt találjuk. Hosszúnyelű ka­nállal szaporán kavargatja a vaj­sárga sűrűsödő anyagot; — Éppen ömlesztett sajtot csiná­lunk — magyarázza. — De nem ez a főgyártmányunk — teszi hozzá mindjárt. — A mi üzemünk specia­litása a pálpusztai. Ha várnak, míg ezzel készen leszek, megmutatom azt is, Várunk, s néhány perc múlva két méter hosszú fatálcán már pillé­­sedni kezd az ömlesztett sajtanyag. — Ezt csak soronkívül csináltuk, mert kaptunk nekivaló anyagot. Egyébként napi 3 métermázsa pál­pusztai készül itt. Ehhez 2500 liter tejet dolgozunk fel naponta, amit három község parasztsága szállít minden reggel az átvevő-csarnokba. — És hogy készül ebből a sajt? Erre vagyunk most már kíván­csiak. Az üzemvezető szívesen mu­tatja be a gyártást; Az átvett tejet először kútvízzel, majd jegesvízzel telt hengerek pa­lástján csurgatják le; Mikor így kellőképpen lehűlt, beoltják. Az ol­tópor bőven tartalmaz enzimeket és egy érdekes alvasztóanyagot, ami a borjú úgynevezett oltógyomrában képződik s ebből vonják ki. Ettől a vegyszertől éppen úgy megalszik a tej, mint a hűvös pihee grádicsára tett köcsögökben. Csak persze nem két nap a’att — ezt nem tudnák kivárni az üzemben, — hanem 2 óra alatt; Az aludt tejet aztán ritkaszövésű filcen át apró rekeszes ládákba ön­­tögetik. Közben a láda alján a savó elcsorog s csak a tej lelke, a ka­zein-, bő fehérje- és cukortartalmú anyag marad vissza. Ez a sajt anya­ga, azonban még nem sajt, Ize in­kább a túróra emlékeztet; A sajttá való átalakítást apró élő­lények, baktériumok végzik.- A gyár hűvös pincéjében tanyáznak ezek milliószámra, ősüket Mészá­ros elvtárs hozta néhány éve Ma­gyaróvárról: egy nemes gombatör­­zsetj Azóta itt élnek s szaporodnak a polcokra helyezett 5 dkg-os sajto­kon. Először a fehérjéket bontják fel, majd az ebből keletkező tejcukrot erjesztik tejsavvá. Ettől a sajt édes, savanykás íze. Jelenlé­tüket nem látni szabad szemmel, de ha valamelyik sajtra rátelepednek, vörösödni kezd az anyag s 12—13 nap alatt beérlelődik, „sajt” lesz belőle, a híres pálpusztai; Mindez körfolyamatban történik, mintha csak idomítva volnának az apró lények. A kör végén aztán ügyeskező lányok veszik kézbe a sajtokat s pergamentbe, staniolba göngyölik; Az erjesztőpince kettős ajtaja be­csukódik mögöttünk. Kint tikkasztó a hőség a hűvös után. — Odalenn is 20 fok volt, pedig tulajdonképpen 14 foknak kellene lenni — mondja az üzemvezető. — Ez a legkedvezőbb hőfok a gombák szaporodására. Nyáron mesterséges hűtés kellene. Rövidesen megkezd­jük az export-gyártást — sokat tudna segíteni egy ilyen berende­zés; — A mi dolgozóink: Molnár Irén, Kovács Jánosné, Pál Erzsébet, Me­zei Imréné s a többiek nagy szor­galommal dolgoznak. Szeretnénk még jobb eredményeket elérni, * A sajtüzem jó munkát végez, termékei kétségtelenül a bel­földi piac mellett megnyerik a kül­földi fogyasztókat is, öregbítik a magyar élelmiszeripar jó hírnevét. Érdemes volna, erre az üzemre többet áldozni s korszerűsíteni az elavult berendezéseket. P. h

Next

/
Thumbnails
Contents