Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-28 / 202. szám

SZOLNOKMEGYFl NÉPLAP

1955 augusztus 28.

Felelősek vagyunk mindannyian . . .

Hozzászólás a „Sándor eívtárssal beszélni..című cikkhez

A Szolnokmegyei Néplap aug.

^ 18-i számában cikk jelent meg Bocsik Gyuláról, a Járműjavító fiatal rugókovácsáról. A cikkhez négy hozzászólás érkezett.

Először talán közöljük teljes terjedelmében magának Bocsik Gyulának a levelét:

„Elismerem, hogy az eddigiekben sok hibát követtem el, de mindazok ellenére megfogadom, hogy fegyelmemet megjavítom, igazolatlanul a munkahelyemről nem maradok el é9 rendszeresen sportolok.

A párt végrehajtó bizottsága részéről Tass! elvtárs figyelmeztetése és a vele való beszélgetés, valamint Sándor elvtársnak, a DISZ bizottság titkárának szava} helyes útra irányítottak és azóta, rájöttem, hogy a DISZ fiatalokkal nagyon jól érzem magam, úgy a szórakozásban mint a munkában.

Befogom bizonyítani, hogy hibáimat kijavítva, minden tekintetben példamutató leszek. Köszönettel lartojom azoknak a* elvtársaknak, akik vetem úgy foglalkoznak, mintha testvéreim lennének.“

Beesik Gyulán kívül Tóth János, a V*n. osztály párt-alapszervi titkára, fióródi Béla a Vili. osztály DISZ alapszervi titkára és Sándor László, az üzem DISZ végrehajtó bizottságának titkára írt hozzászólást a cikkhez.

7VÍ ind a három hozzászóló meg-L J állapítja: Bocsik Gyula jó szakmunkás, alapjában véve rendes ember. Tóth János elvtárs ezt írja:

,.Mea keU mondanom azt. hogy tiocsik elvtárs, mint fiatal a rábízott munkát mindig becsület sen elvégzi, illemtudó és szorgalmas. Az alapszervezet vezetősége, műszaki vezetők bíznak benne, hogy Bocsik elvtárs a jövőben nem fog igazolatlanul kimaradni..

Sándor László elvtárs többek között a következőket írja:

„Bocsik elvtárs nevelhető, jó munkaerő ”

Bocsik Gyula személyében tehát egy rendes fiatal munkásról van szó, akit már az első helytelen lépésnél figyelmeztetett a párt, tehát időben megakadályozta, hogy még nagyobb mértékben vétsen a munkás-erkölcs ellen.

A három levél azonban arra is rávilágít, hogy ez a rendes gyerek, máért juthatott el az első botlásig.

Kóródi Béla elvtárs, alapszervezeti DISZ titkár így ír:

„Nagyon sokat gondolkoztam azon: mi az oka annak hogy fiataljaink egy része fegyelmezetlen és miért nem viselkedik tisztességesen az idősebb dolgozó-társaival szemben. Azt hiszem megtalálatam a magyarázatát: a legtöbb fegyelmezetlenség szülőanyja a rossz társaság és az, hogy a DISZ nem biztosít a fiatalság számára kellő társaságét és nem foglalkozik eleget a fiatalság szabad idejének helyes kihasználásával. Szóval kiengedjük fiataljainkat a kezünkből és nem foglalkozunk eleget magán életükkel. Beesik elvtárs is ilyen fiatal, ezért nem találta köztünk meg eddig a helyét.“

J Jgysnerröl a kérdésről beszél Sándor elvtárs levele is:

„Tasst elvtárs által történt figyelmeztetés és a cikk nyomán az eddiginél világosabban látjuk feladatainkat. Az elkövetkezendő időben irányító és nevelő munkánknak az eddiginél fokozottabb mértékben kell kiterjednie az olyan fiatalok felé, akik szüleiktől távol vannak. Az ilyen fiatalokkal szemben fokozottabb felelősség hárul ránk. DlS vezetőkre a nevelés terén. Ezt kell megértetnünk a DISZ vezetőkkel, mert eddigi munkánk kevésbé terjed ki a műhelyen kívülre, a fiatalok szórakozási, baráti körének, szabadidejének helyes irányítására, kihasználására."

A két idézetből kiérezni azt a mélységes felelősséget, amely a fiatalok magánéletével kapcsolatban alakult ki a Járműjavító DISZ szervezetének vezetői körében. De nagyon helyesen, nemcsak a DISZ vezetők, hanem a pártvezetőség is fokozottabb felelősséget érez Bocsik Gyula esete után. Erről tesz tanúságot Tóth János levelének egyik szakasza, mely a következőképpen hangzik:

„A Néplap augusztus lS-i száma foglalkozott Bocsik Gyula elvtárs •vemélves magatartásivá’, amely eddig helytelen vágányon haladt. Persze ezért felelősek vagyunk mindannyian, mint párt- és pártvezetőségi tagok. Éppen ezért a jövőben p, fiatalság nevelését központi kérdéssé tesszük a DISZ alpaszerve zet munkáját a jövőben még jobban támogatjuk. Ezt követeli tő lünk a Központi Vezetőség határozata is.“

A Szolnokmegyei Néplap nagyon önül annak, hogy lejegyezhette azt a beszélgetést, ami Tassi elvtárs, a pártbizottság szervező titkára és Bocrik Gyula között lezajlott. így született meg a cikk. De még jobban örül annak, hogy Bocsik Gyula esete ilyen visszhangra talál a DISZ fiatalok és a párt tagjai sorában. És ennek már meg is vannak az eredményei. Kcródi Béla elvtárs erről a következőket írja;

„Elhatároztuk, hogy összefogunk, megfogjuk Beesik Gyula kezét, hogy levezessük a rossz útról és segítünk neki abban, hogy megtalálja közöttünk a helyét. Hogyan? Azelőtt szívesen járt boxolnl. Meghíztuk Nagy József e ívtársat, aki szintén boxolő és DISZ tag, hogy járjanak el együtt edzésre és ő gondoskodjék róla, hogy Bocsik Gyula a többi fiatal között megtalálja a helyét."

A DISZ szervezet tehát egyren^ des fiatal védőszárnyai alá helyezte Bocsik Gyulát. És, hogy ennek mennyire megvan az eredménye, arról Sándor elvtárs tanúskodik:

És befejezésül álljon itt még két idézet, amely azt bizonyítja, hogy Beesik Gyula esete .minden DISZ fiatal, minden párttag, sőt minden becsületes dolgozó számára tanulságos.

Koród i Béla elvtárs befejező sorai így hangzanak:

„Bocsik Gyula visszatért kedvenc sportjához, az ökölvíváshoz. Edzésre rendszeresen eljár, szabadidejében velünk jön a tiszai strandra és nagyon jól érzi magát közöttünk."

„Bocsik elvtárs esetéből mi is megtanultuk, hogy nem szabad egyetlen fiatalt sem elengedni, meg kell fogni a kezét, helyes úton vezetni, hogy becsületes, szorgalmas és fegyelmezett tagja legyen a társadalomnak."

Tóth János elvtárs pedig ezekkel a szavakkal zárja levelét:

„Az alapszervezet vezetősége, a m.űszakl vezetők, a DISZ szervezet bízik abban, hogy Bocsik elvtárs a jövőben nem marad el igazolatlanul és hasznos tagja lesz a népi demokráciának, a szocializmus építésének. De ehhez feltétlenül szükséges az. hogy úgy a párt tagjai, mint a DISZ és a becsületes pártonkívüli dolgozók ne sajnáljak az időt a fiatalság nevelésére’.'

TÓTH KORNÉL

SZŰCS SÁNDOR:

Pásztorhagyományok a turkevei Templomzugról

A Templomaiig régi elnevezés. A turkevei határnak azt a kisebb részét hívják így, amelyet az öreg Berettyó medre hárem oldalról fog körül. Ezelőtt teljesen legelő mező volt s egy török-tatár időkben elpusztult templom romja állt rajta.

Az Uj Kunság egyik utóbbi száma arról adott hírt, hogy a közel jövőben régész tudósok feltárják e templomrom alapfalait. így tehát ez a határrész ismét emlegetett hely lesz. De az volt ez hajdanában is a kunsági szilaj pá'ztorck és egyéb határában élő emberek, pákászok, tanyai népek, öreg csőszök, kerülők körében.

Valamikor azt mesélte a mihaszna babona, hogy zivataros éjféleken, mikor a tisztességes ember a dunyhát is a fülére húzza, hogy ne hallja a szélkakas csikorgását, a környékbeli boszorkányok ezen a romon szoktak volt összeseregleni. Jókedvéből nem is ment arra senki nappal se, nemhogy éiszakai sötétben. Éppen ebből kifolyólag vált aztán „jeles hely“-é. A betyárok sokszor itt adtak egymásnak találkozót. mikor a Nagykunság, Bihar meg Békés közt csereberélték a lovak szépeit, javát. S a pásztorok is itt váltottak szót a szegénylegényekkel. ha valamilyen „egyetértés" létesült köztük.

Talon étnek még pásztorságot viselt öregek, akik emlékeznek Mosogató Gyurkára. Amolyan őgyelgő ember volt, akinek a falujában nyűlpasszust kötöttek a talpára. A hcrtobágy-melléki, meg a kunsági, sárréti pásztortanyákon csellengett. Amelyikhez odavetődött, ott a vacsorából hagytak neki pár falatot a bogrács fenéikén, oldalárt:: „Nesze, Gyurka, edd meg!“ De amíg evett, körülpillantott a kalapkarima alól s ha nem nézetek a körmére, mentében elvitt valamit. Régen agyonverik. ha egyszer-egyszer hasznát nem lehetett volna venni. lay csak meg-megfigyelmeztették: „Gyurka, ha meg nem javu'«z, egyszer meglásd elnyel a föld!"

Persze a régi pusztaiak megítélése szerint az nem tartozott a roszszaságai közé. hogyha a környéken jelesebb nagyvásár érett. akkor ő az előtte és utána való éjszakát a

Templomzugban virrasztóba át. Ha már megzörrent a Berettyó nádasa, hegyezte a fülét és talpon veit. Átvette a lovakat, vagy a teheneket és szállította tovább, mint a posta, a megadott címre. A pusztán nőtt szilaj lovak, marhák tereléséhez is kitűnően értett.

Egy éjszakán négy szép lóval vágtatott az öreg Szilágyi Sándor méinesá<llá-'ára. A számadó füléhez hajolva, azt kérdi tőle: „Ismeri kend azt a le-gényt, akinek két daruláib vám a mellén?“ — „Mint a tulajdon saját fiamat, hé!" — „Nohát az küldi ezt a négy állatot“. Bizony nem volt annak a legénynek a mel’én se két daruláb, se semenynyi! Ez csak amolyan jelbészéd veit, amely hitelesítette a sókat hazudozó Mosogató Gyurka szavát. Erről tudta meg az öreg Szilágyi, hogy a portéka a Sós Pistáé, a híres hajdúsági betyáré, akinek a lovait, mint „vendégjószágot" be szokta fogadni a ménesbe, amíg meg nem vette valamelyik orgazda.

Hajdanában valamkor azt írta vc.lt valami elkeseredett tollforgató, hegy a Kunságon, meg a környékén három fajta népség lakott: orgazda, betyár, meg szegény ember. Igaz veit, nem volt, — annyi bizonyos, hegy a „vendég-jószágra“ hamar akadt vevő.

Egy kévéi vagy túri orgazdáihoz egy éjszaka Biharból, az esztári híres ménesből érkezett egy ..szállítmány". Igerám, de a betyároknak szorult a kapcájuk;, mert a pandúrok valahol felvették a nyomukat és utánuk eredtek. Nem nagyon alkudoztak tehát, a kapzsi gazda meg bagóval fizet'e ki őket. Ugv tetszett, mintha nem nagyon bánnák. ,Ma:d hozunk megint!“ — azt mondták.

Nem is sokára egy szép nancn csakugyan beállított a gazdához egy kisDípájú. nagybocskorű vén ember. Ta'án valami pákász. Gyékény szatyorban eyőgyfüvek, egy kebaktokben nadály volt nála, mintha, azt árulhatná. Árulgatta is igaz. de azárt mikor négyszemközt maradt a gazzal, azt mondja neki: „Nem erről van Itt szó! Hanem ma éjszaka legyen a templomnál, gazduram!“ — „Üzenet?“ — „Az“ — „Osztán mi van a lába közt annak, aki üzente?" —. „Ló“ — „Értem.“ Alkalmasint az esztáriak,

— gondolta magában s a jó vásár reményében ki is ment a templomzugi romhoz. Vissza azonban nem jött többé soha. Eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Mint ahogy úgy is volt. Mert a betyárok nem mentek törvénybe a peres féllel, hanem „rövid úton" ítélkeztek!

Egvxer Karcag-Kisújszállás határánál, a Pingyó csárdában egyezkedtek valami bihari betyárok egy kunsági zsírcskupeccel, aki „fé’kézkalmár“ is volt, Abban állapodtak meg, hogy az crosi-pusztáról a Templconzugig ugratják el a lovakat s ott átadják. Soha ki nem derül a szűr alatti alkudozás, ha a vén Bütykösnek, aki dyaníéle „tájfelnéző" voi't mint Mosogató Gyurka olyan jó fü’.e nincs, ökelme azonban a kemence mellett szundítván kihalgatta az üzletszerző feleket. Nagyon méltatlankodott, mert némi része neki is volt a dologban, mégis kihagyták a percentből. „No megállj átok, — gondolta magában,

— majd rátok húzom én a vizes lepedőt!“

így történt aztán, hogy amikor a megbeszélt időpontban elérkezett a Templomzugban a kövér kupec már összetett kézzel várta a portékát. De ne gondoljuk ám, hegy valami kegyes indulatból tette össze dologtalan kezeit, hanem azért, mert Osváth Pál bihari csendbiztos és legényei perecezték össze. Lesbe húzódva ott várták már a tetthelyen. ök vették át a lovaikat is, — a mákvirágokkal együtt.

A Templomzugról sok ilyen régi históriát mesél a hagyomány.

IDÖJARASJELENTES:

— Várható időjárás vasárnap estig: Változó felhőzet, több helyen, főleg a délutáni órákban záporeső, zivatar. Mérsékelt keleti — délkeleti szél. Meleg idő. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: tizennégy — tizenhét, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap huszonhét-harminc fok között. (MTI).

NEMZETKÖZI SZEMLE

A nemzetközi helyzetre változatlanul a genfi kormányfői értekezlet nyomja rá bélyegét. Ennek az értekezletnek a jegyében, „Genf szellemében" folytak le az elmúlt napokban az atomenergia felhasználásáról szóló nemzetközi tanácskozások, ettől az értekezlettől nem függetlenül jct'ek létre az ugyancsak Genfben lezaj!ó kínai-amerikai nagyköveti megbeszélések, Genf eredményeként ül össze augusztus 29-én New Yorkban az ENSZ leszerelési aibizoítsga sncha október vége még messze van, máris az akkor kezdődő négyhatalmi külügyminiszteri éríekezM felé fordul a világ tekintete.

A genfi kormányfői értekezlet vitathatatlanul a nemzetközi helyzet legfontosabb és legégetőbb kérdéseit vetette fel, ha nem is valamennyit. Ezeknek a kérdéseknek

konkrét megoldása alapvetően változtathatja meg az egész világ politikai helyzetét, az egész nemzetközi légkört. E nagy kérdések még rt;m takarhatják el szemünk elöl az egyéb eseményeket. A világ természetszerűen halad tovább, tovább hatnak a gazdasági és társadalmi élet törvényszerűségei, folyik a népek harca, békéjükért, szabadságukért. A Géniben felvetett problémák között nem szerepel, mint ahogy nem is szerepelhet a nemzetközi élet valamennyi sokrétű esemény e. Ezek az események azonban befolyásolják egyes országok belső fejlődését és végeredményben visszahatnak a genfi nagy kérdésekre.

Az északafrikai események, különösen a Marokkóban . kialakult helyzet példázzák a fent elmondottakat legvilágosabb an.

A marokkói nép nemzeti harca

A napokban egy francia jobboldali képviselő, Pierre C’.ostermann levelet intézett pártjának, a Köztársasági Szocialista Pártnak az elnökéhez és ebben bejelentette kilépését a pártból. Levelében többi közö't a következőket írta: „A mi pártunk, egy eset kivételével, soha nem emelte fel szavát a politikai adminisztráció és a rendőrség túlkapásai ellen.

Nem tiltakozott az ellen, hogy az európai lázadók meglincselnek ártatlan marokkóiakat, elrabolják, felgyújtják javaikat. Ennek következtében ma Oued Zeniben és Khenifraban asszonyok, öregek és gyermekek halálát siratják.

Pártunk az ön személyén, valamint egyes minisztereinkéin keresztül úgy szerepel, mint a hazugság és a titkos érdekek védelmezője. Ez az őrült és logikátlan politika késztette a kormrnyt arra, hogy behívasson hatvanezer embert. Nem használtaik az indokínai és a tuniszi tanulások? Vajon újabb Dien Bien Fhura és más mészárlókra van-e szükség abhoz, hegy Önöknek végre kinyíljék a szemük?..

Ez a megrázó levél a francia hivatalos politika mély válságáról s ugyanakkor az északafrikai francia uralom alatt élő arab népek nemzeti függetlenségi harcának eddig nem tapasztalt erejű kiszélesedéséről tanúskodik. Marokkóban és Algiiban hetek óta véres összecsapások történnek. Az összecsapásoknak, a tüntetéseknek, a francia katonaság és rendőrség terrorjának eddig több mint kétezer halálos áldozata van. Mi húzódik meg ezek mögött a véres események mögött, s miféle katasztrófa elcérzete késztette az említett francia képviselőt levele megírására?

Marokkónak, ennek a „protektorátusnak" nevezett francia gyarmatnak népe nemzeti önállóságot

követel. Meg akar szabadulná a francia gyarmatosítók, bankárok és kiszolgálói kizsákmányolásától. — Negyvenhárom éve tart a francia uralom Marokkóban, s Marokkó népének máig sincsen alkotmánya, se központi kormánya, se helyi képviselete. A nemzeti pártok, kitiltva. A 43 éves francia uralom eredményeként az ipar, a kereskedelem. a pénzügyek teljesen a franciák kezébe kerültek és a franciák kezén vannak a legtermékenyebb földek is. Ez elten az állapot ellen tiltakozik Marokkó népe és ez a tiltakozás ma mór olyan fokot ért el, hogy a francia kormány az elmúlt hetekben jónak látta, hogy bizonyos látszafengedmények megcsillogtatásával megpróbálja a marokkói tömegek mozgalmát leszerelni. Ezt a célt szolgálta volna Drandval francia főhelytartónak ez a terve, hegy Ben Arafa szultín, ez a francia báb kísérelje meg olyan marokkói kormány létrehozását, amelyben a nemzeti körök képviselői is helyet foglalnának. Hegy a francia kormány tervét nem a tartós rendezés vágya sugallta, azt a „reformtervekkel“ egyidőben végrehajtott véres terrorintézkedések bizonyítják a legjobban. A marokkói népet s a marokkói nemzeti köröket azonban sem az átlátszó refermtervek nem tévesztették meg, sem a halálos sortüzek nem késztették visszavonulásra. Ben Arafát, a jelenlegi szultánt senki sem tekinti Marokkóban a nemzeti érdekek képviselőjének s ennek megfelelően a francia gyarmati érdekeltségek szolgálatában álló néhány pasán és törzsfőnökön kívül nem is hajlandó együttműködni vele senki. A nemzeti körök igazi képviselői s maguk a marokkói néptömegek is a franciák által két éve eltávolított Mohamed Ben Jusszef szultán visszatérését követelik.

Franciaország minden játszmáját elveszítheti

Ilyen körülmények között folytak a délfranciaországi Aix-Les-Bainsben a tárgyalások a francia kormány tagjai és különböző marokkói személyiségek között. Egy dolgot világosan megmutattak: a marokkói kérdés rendezése el.képzeihetette.n Ben Arafa és az ők támogató korrupt feudális basák és tórzsfőnekök további hatalombitóriása nvllett. E tárgyalások eredményeként végül is a marokkói francia érdekeltségek s az azokat támogató francia képviselők és miniszterek akarata kerekedik felül. akkor jósolgatási szándék nélkül elmondhatjuk, hegy ezekután Franciaországra, mint nagyhatalomra súlyos idők várnak. Frar.cia- Észak-Afrika népeinek függetlenségi harcát ma már semmifé’e csapaterősítésekkel és „megtorló hadjáratokkal" nem lehet többé megfékezni. E profitjukat féltő elvakult gyarmati és pénzügyi érdekeltségek politikájának érvényre jutása robbanásig feszítheti ezt a helyzetet és csak idő kérdése, hogy a robbanás mikor következik be. „Franciaország ab"an a veszélyben forog — írja a Le Monde című párisi polgári lap, — hogy minden játszmáját elveszíti.“

Az a kérdés, megértik-e a francia uralkodó körök a Le Monde józan figyelmeztetését?

A VHumanité a marokkói helyzetről

Párizs (MTI.) Az l’Humanitében Pierre Courtade a következőket írja:

— A marokkói események napfényre hozták azt a jelentős szerepet, amelyet ott a szélsőséges gyarmatosító klikk játszik. E klikk tagjai felfegyverzett bandákba szervezve rendelkeznek a rendőrség és a katonai káderek legnagyobb részével s Marokkót saját birtokuknak, tekintik.

— Ezek a személyek — folytatja Courtade — Franciaországban hatalmas támogatókkal rendelkeznek. E cinkosságok segítségével a szélsőséges gyarmatosító csoport abban a helyzetben van, hogy szembeszegülhet az anyaország „határozataival” olyankor, amikor csodálatos módon e határozatok nem felelnek meg teljesen saját felfogásának. Ilyenkor valósággal ultimátumokat intéz a kormányhoz.

— Tegnap, amikor úgy látszott, hogy a trónkérdés a rendezés útján van. s amikor Ben Arafa. az álszultán már hozzájárult a Tangerbe való visszavonuláshoz, kifejttették vele azt a „nagyon határozott akaratát, hogy megtartja és továbbra is gyakorolja Istentől kapott megbízatását”:

— A kormány gyengeségét s politikájának logikátlanságát még csak fokozza az a félelem, hogy mindez nem tetszik majd Washingtonnak. A marokkói francia jelenlét végső fokon ügy tűnik fel, mint annak az „amerikai jélenlétnek” a garanciája, amely- megmutatkozik a tőke gyorsított behatolásában, valamint az immár 500 millió dollár értékben megvalósított katonai támaszpontok létesítésében.

— Mindebből csak egy dolgot felejtenek ki minisztereink, a „marokkói jelenlétet”, ami pedig tényleges, olyan nép jelenlétét Marokkóban, amely ott otthon van és amellyel előbb vagy utóbb meg kell egyezni egymás kölcsönös tiszteletben tartásában, a szabadságban és a békében. (MTI)

A