Szolnok Megyei Néplap, 1955. augusztus (7. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

2 S20LN0KMEGYEI NÉPLAP 1955 augusztus 2. Földmüvessxovetheseteink feladatai írta : Varga Illés, a MÉSZÖV elnöke A MiniaefertanAce június 14-1 határozata, amely a földművesszö­­vetkezetek tevékenységének fej­lesztéséről szól, felhívja a figyel­met azokra a feladatokra, amelyé­ket el kell látnunk, kötelessé­günkké teszi, hogy minden vona­lon megjavítsuk és kiszélesítsük a földművesszövetkezetek munká­ját. Elsősorban az eddiginél jobban kell segítenünk a mezőgazdasági termelés növelését, a dolgozó pa­rasztok áfcnevelését a nagyüzemi gazdálkodásra. Ennek érdekében fokozott gondot kell . fordítani a termelőszövetkezetek árukészleté­rek biztosítására. El kell terjesz­teni és követni kell azt a jó mód­szert, amit Kisújszálláson követ­nek. Itt összeírják a termelőszövet­kezetek szükségleteit és gondos­kodnak azok gyors beszerzéséről. A Minisztertanács feladatunkká teszi a t e rm e 1 ő s z öve ike zetc k ter­mékeinek fokozottabb értékesíté­sét. a bizományi értékesítés kifej­lesztését. Ebből a szempontból he­lyes kezdeményezés a szolnoki bi­zományi eladóhely létesítése, amely­ben a földművesszövetkezet a Szandaszöllősi Vörös Mező Ter­melőszövetkezet áruit hozza for­galomba. Ezzel a földművesszövet­kezet leveszi az értékesítés gond­ját a termelőszövetkezetek vállá­ról, ugyanakkor fokozottan hozzá­járul a városi lakosság ellátásának megjavításához, a spekuláció ki­szorításához; Au utóbbi időben javult a föld­művesszövetkezetek zöldség-, gyü­mölcs felvásárlási és értékesítési munkája, de még korántsem kielé­gítő. Ezért sok még az olyan rossz tapasztalat, hogy egyes földműves­­szövetkezeteknek sem a termelő­­szövetkezetekkel, sem az egyéni termelőikkel nincsen jó kapcsolata. A napokban az uborkánál jelent­keztek értékesítési zavarok, holott uborka van elég és értékesíteni is lehetne. Szervezettebbé kelt tenni a földművesszövetkezetek egymás közötti közvetlen áruforgalmát, ugyanakkor Szolnok számára az eddiginél olcsóbb és szebb zöldárut kell biztosítani. Jelentős feladat, hogy a terme­lési szerződések kötésével tervsze­rűbbé tegyük a termelést és az éruellést. Ebben a munkában igen fontos, hogy a földművesszövetke­­zetek felvásárló szervei szakmai segítséget nyújtsanak a termelő­­szövetkezetek számára. A Minisz­tertanács határozata igen meg­könnyíti ezt a munkát, hiszen ki­mondja, hogy a termelésre lekö­tött áruk várható értékének 50 szá­zalékáig előleget lehet adni a ter­melőszövetkezetek számára. A Minisztertanács határozata to­vábbi kedvezmények nyújtását ha­tározta el a szakcsoportok munká­jának erősítésére. Megyénkben je­lenleg mintegy 94 szakcsoport mű­ködik. de számuk napról-napra nő. Földművesssövetkezeti vezetőink az eddiginél több segítséget nyújtsa­nak részükre közös tevékenységük szervezéséhez, a termelési eszkö­zök közös használatához, a közös beszerzés és értékesítés megköny­­nyítéséhez. Ezen a téren igen szép eredményt mutat a besenyszögi rizstermelő csoport, amely együtt műveli a földjét. Ilyen meggyőző tapasztalatok vezettek már eddig 6 szakcsoportot arra, hogy termelő­szövetkezetté alakuljanak. Több csoport tagjai pedig beléptek a fa­lubeli termelőszövetkezeteikbe.­FöldműveanuSvetheueti veze­tőink szervezzék tovább a szakcso­portokat, hozzanak létre az eddi­giek mellett takarmánytermelési, állattenyésztési csoportokat, a meg­lévőket pedig segítsék, hogy mi­nél hamarabb felismerjék a nagy­üzemi szocialista mezőgazdaság elő­nyeit. A Minisztertanács határozata ki­mondja, hegy a tojás, a baromfi­­begyűjtéssel a jövőben kizárólag főldművesszövetkezet foglalkozhat. Fokozott követelményeket támaszt a Minisztertanács a mezőgazdasági termékek felvásárlása terén a föld­művesszövetkezetekkel szemben. — Ha ezt a feladatunkat becsülettel ellátjuk, akkor meg tudjuk szün­tetni a mezőgazdasági termékek felvásárlása terén még megmutat­kozó spekulációt. A fenti feladatok végrehajtása Krasznodar (TASZSZ). A Szovjetunióban tartózkodó ameri­kai mezőgazdasági küldöttség jú­lius 31-én elhagyta Novorosszijszkot és autókon Krasznodarba indult. A küldöttség két csoportra oszlott. Az egyik az Ahapa környékén lévő bo­rászati kombinát felé vette útját, a másik a Novorosszijszkből Krasz­fokezott munkát követel földmű­vesszövetkezeti dolgozóinktól, ezért olyan vezetőkről kell gondoskodni, akik nagy gyakorlattal rendelkez­nek, akik hivatásuknak tartják a földmű vesszövetíkezeti mozgalom továbbfejlesztését és akik képesek végrehajtani a párt, a kormány politikáját. Emellett nevelni, taní­tani kell ‘a még nem elég gyakor­lott, képzett dolgozókat. Fel kell lépni a befurakodott ellenséggel szemben és azokat el kell távolí­tani. Ez a munka megindult. Eb­ben az évben már idáig harmincöt c-sztályidegen elemet távolítottunk el a földmüvesszövetkzzet beosztott vezetői és dolgozói közül, többek között Baranyi jászapáti könyvelőt, aki megkárosította a dolgozó nép államét. A legerélyesatben fel kell lépni azokkal szemben, akik hoz­zányúlnak a közös vagyonhoz, le kell küzdeni a sikkasztókikai, a ha­nyagokkal szembeni elnézést, Megyénkben több mint kilenc­venezer tagja van a földművesszö­vetkezetnek. A szövetkezetek leg­több vezetői» a dolgozó parasztság legjobb-jaiból került ki. Több mint háromezer dolgozónk van, akiknek túlnyomó többsége becsülettel, lel­kesedéssel állja meg a helyét. A Minisztertanács határozatának vég­rehajtásához tehát megvan a kellő erőnk. nodarba vezető országút mentén fekvő kolhozok megtekintésére in­dult. Később a küldöttség két. cso­­partja találkozott egymással és va­sárnap este a küldöttség Kraszno­darba érkezeit. A szállodába vezető utcákon a város dolgozói lelkesen üdvözölték az amerikai vendége­ket. (MTI) NEMZETKÖ Genf hatása A genfi tanácskozás eredményét világszerte megelégedéssel fogad­ták. Ami jó azonban a békét kívánó százmillióknak, nyilvánvalóan nem vált ínyére annak a néhány hábo­rús uszítónak, aki mindent a hadi­nyerészkedésre tett fel. Világos volt ez már akkor is, amikor kiürült a nemzetek palotája, szétszéledtek az államférfiak és a sajtótudósítók. Egyes hírlapok még ott, Genfben megjegyezték: „szerencsére” a kor­mányfők közleményében nincs sem­mi kézzelfogható, üres léggömb az egész és októberben, ha a külügy­miniszterek találkoznak, szétpuk­kan. Ha nemcsak önmagukat vigasz­talnák ezzel, nem is lenne érdemes vitába szállni velük. De ez lett most az ütőkártyájuk, ezt híresztelik úton-útfélen, ez az új „csodafegy­ver”, amely hivatva van meggyen­­gíteni Genf hatását, ismét puska­porral telíteni a kormányfői tanács­kozás nyomában kitisztult levegőt. Szópárbajt vívni velük nem érde­mes, beszéljenek hát a legerősebb érvek, beszéljenek maguk a tények. Kínai—amerikai tanácskozás Bulganyin elvtárs a kormányfői értekezlet záróülésén méltatta az elért eredményeket, de egyúttal nyomatékosan arra is rámutatott: komoly hiányossága az egyheti esz­mecserének, hogy nem kerültek szóba a távolkeleti kérdések. E be­széd elhangzása után sok oldalról felhorkantak, hogy íme, a Szovjet­unióval nem lehet megegyezni. „A realitásokkal szembe kell néz­ni” — írta múlt vasárnap a New- Ycrk Times, s ezzel a véleményé­vel egyet lehet érteni. Dicséretére válik az amerikai kormánykörök­nek, hogy most magukévá tették' ezt az igazságot. Alig néhány nap­pal a genfi értekezlet után közle­mény jelent meg, amely bejelen­tette, hogy augusztus 1-én a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Ál­lamok nagyköveti szinten tárgyalá­sokat kezd. Ezen megvitatják a két fél hazatelepülni kívánó állampol­gárainak kérdését és más egyéb, a két országot érintő kérdéseket. No­ha e tanácskozást már Genf előtt határozták el, nyilvánvalóan más lesz a légkör most a kormányfők eszmecseréje után. Ezt mutatják a napirendre tűzött kérdések is. A hazatérni óhajtók problémája is komoly, hamarosan azonban a „más problémákra” te­relődött a hangsúly és senki sem tagadta, hogy ezen Tajvan, a part­menti szigetek kérdése és Kína ENSZ-tagsága értendő. íme, ide ve­zetett Genf s nyomatékosan ki kell emelni, ide vezettek a Genf előtti események, mindenekelőtt a ban­­dungi értekezlet s ott is Csou En­­laj tárgyalási javaslata. A dolgok még tovább haladtak. Walter George szenátor, az ameri­kai szenátus külügyi bizottságának elnöke, tehát igen tekintélyes sze­mélyiség, a televíziós beszédében ZI SZEMLE hangsúlyozta: nem elég a kínai és az amerikai nagyköveteknek tár­­gyalnick, üljön össze Csou En-laj es Dulles. Hogyan fogadták ezt a ja­vaslatot? Azelőtt felvonultatták volna a legszámottevőbb szemle­­írókat, a Knowland, Wiley, Mc­Carthy féle politikusokat és keresz­teshadjárat indult volna maga Wal­ter George és „vörös” javaslata el­len. Most Eisenhower elnök sajtó­­értekezletén hangoztatta ugyan, hogy „előre nem mondhatja meg”, mi lesz a nagykövetek tanácskozá­sának következménye, de vélemé­nye szerint „szükségessé válhaí a két külügyminiszter tárgyalása. A Newyork Post pedig, bár feltétele­ket támasztva — „ha Kína jóindu­latot tanúsít a nagyköveti eszme­cserén” — megírta bizonyos ame­rikai hivatalos körök véleményét: igenis, komolyan meg kell gon­dolni Walter George szenátor ja­vaslatát. Végüüs egy asztalnál látjuk-e Dullest és Csou En-lajt, előre nem tudhatjuk. De maga az a tény, hogy létrejönnek a kínai—amerikai nagyköveti tárgyalások és hogy ma már ilyen gondolatok foglalkoztat­ják az amerikai politikai életet, többet mond Genf hatásáról a szkeptikusok és rosszmájúak min­den híresztelésénél, epébe mártott tollal írt kommentárjaiknál, Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása Genf hatalmas horderejű törté­nelmi jelentőségét és kihatását a világ dolgaira mutatja egy másik esemény is: Bulganyin és Hruscsov elvtárs tavaszi angliai látogatásá­nak bejelentése. Ez a látogatás an­nak eredményeként jön létre, hogy az egymással szembenálló két tábor vezető politikusai személyesen ta­lálkozhattak és személyesen megis­merhették egymást. A Szovjetunió vezetői először utaznak Angliába, abba az országba, amelynek akkori kormánya 35 esztendeje kezdemé­nyezte az intervenciót a fiatal szov­jet állam ellen. Joggal írta tehát az angol sajtó, hogy a genfi értekezlet mellett e látogatás bejelentése az elmúlt tíz év legnagyobb jelentősé­gű eseménye. Ennek megfelelően értékelték ezt a különböző angol társadalmi körök is. „Az öröm han­gos kitörése üdvözölte az alsóházan Eden történelmi fontosságú beje­lentését a szovjet vezetők látogatá­sáról — írta a Daily Worker —. Az éljenzés meleg, őszinte és önkéntes volt, félbeszakította Eden nyilatko­zatát mielőtt befejezte volna a hiva­talos közlemény felolvasását.” Hogy Angliában mennyire érté­kelik ezt a nagyjelentőségű látoga­tást. azt mutatja a kormányhoz kö­zelálló különféle konzervatív és li­berális újságok címfelirata is. íme néhány angol lapcím a látogatás be­jelentésének másnapján: Daily Te­legraph: „Lépés a kölcsönös bizal­matlanság megszüntetése felé”. — New. Chronicle: „Lépés a hideghá­ború megszüntetése felé”. — A Daily Mirror óriási betűkkel, egész első féloldalát betöltve hirdette ol­vasóinak: „Angliába jönnek!” A genfi értekezlet befejezése után értékelve a külügyminisztereknek adott irányelvek jelentőségét és a külügyminiszterek októberi tanács­kozásának tényét, több forrásból le­szögezték, hogy noha ez csak az első lépés volt, mégis igen nagy a hordereje, mert egymásután követi majd a többi. És valóban, a Genf óta eltelt egy hét máris igazolta, hogy teljesen indokoltak az ilyen várakozások. Genf előtt nem lehe­tett volna ilyen kínai—amerikai ta­nácskozás, senki sem gondolta vol­na, hogy szovjet vezetők utaznak Angliába és ennek következtében még tovább felenged a fagyos han­gulat. Genf tehát láthatóan új kor­szakot nyitott meg a nemzetközi kapcsolatokban és hogy ez az új korszak milyen lesz, az továbbra is elsősorban azoktól függ, akik ki­harcolták a kormányfők tanácsko­zását. — TÖBB MINT 1 MILLIÓ forin­tod gyűjtöttek össze az elmúlt tan­évben iskolai takarékbélyegben me­gyénk tanulói- Az iskolások az ösz­­szegyűjtött pénzt kirándulásra, tá­borozásra, vagy különféle áru sik­kek vásárláséra fordítják. — MEGYÉNKBEN eddig mint­egy 2 millió kétszázezer ferint ön­tözési hitelt folyósított az Orszá-goa Takarékpénztár azoknak a szakcso­portoknak, amelyek * szükséges munkák közös elvégzésére alakul­tak. Paasikivi finn államelnök nyilatkozata Stockholm (TASZSZ.) A Da­gens Nyheter közli tudósítójának Paasikivi finn államelnökkel foly­tatott beszélgetését. A finn-szovjet kapcsolatokra nézve Paasikivi többi között ezt mondotta: „Finnország száméra az a legfontosabb és mindig az is ma­rad, hogy jóviszcnyban legyen Oroszországgal. Az összes fegyve­res konfliktusok, amelyekbe Finn­ország az elmúlt kétszázötven év­ben Oroszországgal került, orszá­gunkra nézve szerencsétlenséggel végződtek, viszont az oroszokkal folytatott tárgyalásokon egész sor fontos eredményt sikerült elér­nünk. A genfi értekezlet eredményeire vonatkozólag Paasikivi kijelentette: „Hiszek a nemzetközi politikai lég­kör megj avulásának lehetőségé­ben.“ (MTI.) A hírnév kötelez Qura Lapkina utat tört magá­^ nak társai között, megindult a lépcsőn. A kijáratnál megállt, mé­lyet szippantott a friss levegőből, s megindult a villamosmegálló felé. Zsebre tette kezét, s hozzáért in­dexéhez. Füléb n ott csengett a vizsgáztató szigorú hangja: „Legkö­zelebb felkészülve jöjjön!” Tétovázva megállt. Elmenjen az élmunkások összejövetelére vagy... Rápillantott az utcai órára. A klub­ban már .várják. ..Senkinek sem mondom el, hogy megbuktam a vizsgán. Majd újra nekimegyek. Kinek mi köze hozzá?" Megrázta a fejét és felugrott a vil­lamosra. Idejében ért a klubba. Mikor be­lépett a Urembe, hallotta az elnök szavát: — Vállalatunk igazgatósága a tár­sadalmi szervezetekkel együttesen elhatározta, hogy tapasztalatcserére hívja össze a fonónöket. Alekszand­­ra Lapkina élenjáró fonónőé az első szó. Biztos léptekkel indult Sura az emelvény * felé. Végigpillantott a termen, aztán megszokott mozdulat­tal elrendezte jegyzeteit, s meg­kezdte előadását. Az élenjáró fonónő elmondta ta­pasztalatait. S bár a résztvevőknek semmi újat nem mondott, mégis lel­kesen megtapsolták. Lapkina telje­sítménye csaknem mindenkiénél magasabb volt a gyárban. Egyedül tért haza. Hét esztendő telt el azóta, hogy a fiatal munkás­lány először lépett ebbe az udvar-. ba és ebbe az éjjel-nappal zsibongó épületbe, a közös szállásra. A fonógyárban szeretettel fogad­ták a 16 esztendős leányt. Egy bri­gádba került a tapasztalt Jekatye­­rina Alekszejevna Krugova kommu­nista munkásnővel. Az ügyes, fürge Sura könnyen elsajátította tanítója munkafogásait. A műhelyben sut­togni kezdtek: „Vigyázz, Krugova, megelőz a tanítványod!” /t műhelyben büszkék voltak, hogy még egy kiváló munkás­nővel gazdagodtak. Suráról írni kezdtek a lapokban, fényképe kike­rült a dicsőség-táblára. A leány egyre gyakrabban tartott előadást a különböző értekezleteken, Sura Lapkina híres ember lett. Hogyan fogadta ezt a leány? Lap­kina úgy vélte, hogy ez csak az ő érdeme, hogy valóban kiválóbb a többieknél. Nem érzett hálát tanítói, a kollektíva iránt. Így valahogy ket­tős életet élt. Egyrészt előadásokat tartott, felhívta a munkásnőket, hogy vegyék át az élenjárók tapasz­talatát, s másrészt kevély lett, büsz­ke, lenézte azokat, akik mögötte maradtak. Senkinek sem segített. 'Da.rátnőitől megtudta, hogy Kru­­gova új módszerrel sodorja a szálat. A fonőnők mind ott marad­tak műszak után, hogy megnézzék, hogyan csinálja. Lapkina félrevo­nult. — Te nem jössz? —t kérdezték társai. — Minek az nekem? Anélkül is kiválóan dolgozom. Krugova az egyik ebédszünetben odament Surához, átölelte: <— Miért szégyelsz tanulni társaiéi­tól? Én sokkal idősebb vagyok ná­lad és bizony gyakran tanulok a fia­taloktól. Már a könyvtárból sem vi­szel ki szakkönyveket. Sura műhely társainak sehogy sem tetszett a leány viselkedése. Az üzemi bizottságban és a komszomol­­bizottságban is gyakran elmondták, hogy Lapkina fennhordja az orrát, rossz elvtárs, nem lehet példaképül állítani. Mindig ezt a választ kap­ták: „Lapkina a gyár büszkesége. Arany a keze, s ezért meg kell bo­­csájtani szeszélyeit.” Sura Lapkina látta, hogy neki mindent szabad, mindent megbocsá­tanak, ö kivétel. A technikumot is egyre ritkábban látogatta. Nagy el­foglaltságára hivatkozott. Senkinek sem szólt, hogy meg­­bukott a vizsgán. Az üzemi bizottságban és a komszomolbizott­­ságban pedig amikor ezt megtudták, hallgattak róla, nehogy csorba es­sék a „gyár büszkesége" tekinté­lyén. A dicsőség-táblán Lapkina neve mellett továbbra is magas szám állt. Az ellenőrök azonban egyre gyak­rabban találtak selejtet munkájá­ban. Teljesítménye emelkedett, de ennek arányában romlott a minő­ség. Sura egy alkalommal nagyon ma­gas teljesítményt ért el. Azt mond­ták, hogy országos rekordot állított. Mindenfelől érkeztek az üdvözle­tek. Néhány munkásnő azonban nem értette: milyen rekordról lehet szó akkor, mikor Sura kétszer an.y­­nyi selejtet gyárt, rosszabb minősé­get termel? A. műhelyvezetőség hallgatott a selejtről: örültek an­nak, hogy az ő műhelyükben dolgo­zik az „országos rekorder”. A komszomolistákat felháborí­totta ez az eset. A leányok felkeres­ték a gyár igazgatóságát és a párt­­bizottságot. Elmondták: nem nyug­szanak bele abba, hogy a műhely­ben elferdítsék a szocialista munka­versenyt. — Mindannyian jól ismerjük a gyár szakképzett, neves fonónőjét, Jekatyerina Alekszejevna Krugo­­vát — mondotta Marija Malceva. — Fel sem lehet sorolni, mennyi észszerűsitő javaslatot tett. Számos fiatal fonónőt nevelt jó szakmun­kássá. Munkatermelékenysége sem maradt el Lapkináé mögött. — Helyesen tette a gyárvezetőség és az üzemi bizottság, hogy levette Ijapkina fényképét, a dicsőség-táb­láról — mondotta Krugova. — He­lyesen tette, de későn. Hiszen a mű­helyfőnök és a komszomoltitkár látta, hogy Lapkina elbízza magát, hogy régen nem fejlődik. Tudták, de mindent elnéztek neki. Súlyos hibát követtek el. A gyűlésen elhangzott minden egyes szó szíven ütötte Surát. Először sértve érezte magát, de ké­sőbb rájött, hogy be kell bizonyí­tania mindenkinek: igaz ember. Jekatyerina Alekszejevna másnap magához hívatta Surát, — Figyelcd-e, hogy dolgoznak melletted a most végzett fonónők? — Nem-. Mi történt? — Nem történt semmi. De gon­dolj grra, hogy fiatalok, sok nehéz­séggel kel! magbirkózniok. A. lány megértette, mire céloz Krugova. Szilárd hangon válaszolt: •— Majd én segítek nekik. B. J ak& v l e v Tiltakozások Nyu gat-Német országban a töldkisafátítások ellen Berlin (TASZSZ). Mint az ADN hírügynökség jelenti, a fel­fegyverzés ellen harcoló bajor pa­­rasztbízottság — amelynek tagjai polgármesterek, községtanácsosok, szövetkezeti és parasztmegbízottak — felhívással fordultak a bajor pa­rasztokhoz, hogy védjék meg föld­jüket a katonai kisajátítással szem­ben. A felhívást Heinrich Engel­brecht, a bizottság elnöke írta alá. (MTI) Az amerikai mezőgazdasági küldöttség látogatása Kubányban

Next

/
Thumbnails
Contents