Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-21 / 170. szám

4 S20LNOE.MEGYE1 NÉPLAP 1325 július Egy h&xSnségos februári napon történt Vagyis jobban mondva nem cs volt egészen közönséges ez a nap Az előtte való estén olvastam az újságban, hogy ilyen enyhe idő leg­utoljára 26 évvel ezelőtt volt. Ré­gen volt bizony. Neon is emlékszem rá. Lehet hogy azért, mert vagy három esztendővel később szület­tem, Az eset, amit itt röviden el aka­rok mondani, vasárnap történt. Ráérősen ballagtam az egyik csen­des mellékutcában. Majdnem tava- szias volt az idő. A háztetőkről itt és, ott is lecsúszott egy-egy hó- c-somó. Nagy gonddal kerülgetvén a tócsákat, a Iában alá néztem és közben arra gondoltam, mennyi kellemes meglepetést tartogat a sors az ember számára. Ebben a szempillantásban valami nehéz zu­hant a fejemre. A vaskos regényekben az ilyen- eseteknek rendszerint külön fejeze­tet szentelnek, amely mindig ilyen­formán kezdődik: „Nagy, világos teremben tért magához. Gondter­helten hajolt föléje az ápolónő.’“ — „Hol vagyok?“ — kérdezte. — Nyu­godjék meg kérem, — válaszolt az ápolónő — kerülnie kell az izgal­mat. Minden rendbejön.“ Ami azonban velem történt a továbbiakban, cseppet sem hason­lít a fentebbi leíráshoz. „Hol va­gyok?“’ — kérdeztem, de a kér­désre magamnak kellett felelni: „Egy tócsa közepén.“ Igen, egy tócsában ültem, — A szemüvegem ott hevert mellet­tem, kicsit odébb pedig az akta­táskám. Megrázkódtam (nagy hócsomó esett rám), föltettem a szemüve­get és talpraálltam. Szétnéztem, ki látott az előbbi előnytelen helyzet­ben. S észrevettem hogy a ház te­tején, amelyről a hócsomó rámzú­dult, valami piros folt villant, aztán gyorsan el is tűnt, Baled nyareu öregasszony és egy zöldbekecses bácsi állt meg mel­lettem, a járdaszélen. _. Azt hittem, meghalt! —: szólt az öregasszony, rosszul palástolt kíváncsisággal, — No, nem egészen, <—■ feleltem vidáman, — De hiszen ez valóságos bűn- cselekmény, ilyen hótömeget lökni valakinek a nyakába! — mondta komoran a bekecses bácsi. — Fe­lelősségre kell vonni a gyalázatost, hogy elmenjen a kedve! Már egész tömeg vett körül ben­nünket. — Menjünk és írjunk jegyző­könyvet az esetről! ■—« javasolta a bácsi. — ügy megbüntetik, hogy megemlegeti holta napjáig. — Minálunk is történt egy ha­sonló eset — szólt valaki a tömeg­ből, — Egy író lakik a házunkban, a múlt évben arra is rálöktek egy csomó havat. És mit gondolnak mi történt? Irt tovább, mintha mi sem történt volna. —i Minek ez a sok haszontalan szóbeszéd? Gyerünk, írjuk meg a jegyzőkönyvet! — Minek az, “ vetettem közbe — hiszen nem történt semmi külö­nösebb baj. — Jó, jó, most még nincs baj, de amint hazamegy, nekiáll jajgatni, s akkor már késő lesz. írjuk csak meg! A bekecses öreg kérlelhetetlen volt. Elindultunk hát, hogy felku­tassuk a bűnöst, —■ Menjen ele föl a tetőre —* ta­nácsolta az öregasszony, aki nyo­munkba szegődött — biztos ott rej­tőzködik a semmirekelő. Befordultunk a kapun és elin­dultunk fölfelé a lépcsőn. A pad- lásajtón lakat lógott. — Nosza, kopogjunk csak be eb­be a lakásba — szólt a bekecses öreg és megzörgette a kilincset. Az ajtó rögtön kinyílt. Mintha csak várták volna érkezésünket. Akaratlanul is visszahőköltem. Egy lány állt a küszöbön. Kék sí- nadrág és lángvörös blúz volt raj­ta. A fején kackiásan félrecsapott kék gyapjúsapka díszelgett. Hol van itt a padlásfeljáró? — Amott ni — mutatta a lány — parancsoljanak. Ahogy a lányra tekintettem, lát­tam, alig tudja visszafojtani a ne­vetést. — S mit akarnak a padláson? — kérdezte az öreget. — Csak nem kéményseprő az elvtárs? — Kéményseprő az nem vagyok, elvtársnő, hanem tanúja voltam a balesetnek. Tetszik érteni? — Nem egészen. — Látja itt ez a fiatalember, aki velünk jött, — kezdte az öreg ma­ma — ő az áldozat. — Erről a háztetőről lökték a fe­jére egy csomó havat; — Egy egész hóhegyet!.,-. A stopárán pergő párbeszédben nem vettem részt. A lányt figyel­tem, aki leplezetlen érdeklődéssel hallgatta a tanuk bizonyságtételét, BALESET Irta: Borisz Lasz-kíu Kék szemét kicsit összehúzta, s így határozottan gúnyosnak lát­szott. Takaros kislány volt, meg kell adni. Tartózkodás nélkül gyö­nyörködtem benne és valószínűleg , ebben a percben nagyon bamba ar- , cot vághattam. Legalább is a sze­méből ezt olvastam ki. — De mit állunk itt a lépcsőn — szólalt meg végül. — Parancsolja- , nak beljebb fáradni! < Sietve léptem be az ajtón, s ő persze észre is vette sietségemet, A ■ két buzgó tanú szintén benyomult ; utánam. Egy kisebb szobába veze- 3 tett bennünket a kis háziasszony. , — Tessék helyet foglalni — mu- j tatott a székre. — Kinek szolgál- , hatok teával? ) — Minek ide a tea? —> vetette ■ közbe zavartan a bekecses. — Nem , azért jöttünk, hogy leüljünk teázni. ■ Azt mondja meg inkább nekünk, 3 ki dobált havat az előbb a járó- . kelőkre. —• Én dobtam le egy csomót — 1 szólt a lány. —r Az antennát javí- ; tottam a tetőn;.. ebben a szép időben. Olvad a hó, mintha tavasz , lenne. . — Valóban szép idő van ■— erő­sítettem én is. , — Ez esetben tehát megírjuk a j jegyzőkönyvet, — szólt acélosan ; zengő hangon a bácsi és ceruzát . húzott elő a zsebéből. ( —• Tessék várni egy kicsit — mo- ' solyodott el a leány — legalább ; addig, míg elsősegélyt nyújtunk a sérültnek. — Közben résztvevő pil­lantást vetett felém. — Teszek a 1 fejére egy kis hidegvizes boroga- ; tást, jó? — Köszönöm — feleltem — egy ■ borogatást már kaptam. —1 Hogy érzi magát? faggatott tovább —• agyrázkódást kapott? —< Igen, valami. olyasmit. 1—i Milyenek a tünetek? Milyenek lennének, amikor ! akkora hécsomó esik rá, hogy a lábáról is ledönti? — csóválta a fe­jét rcsszalóan az öregasszony. —1 Ugyanis arról van szó, hogy az orvosi karon tanulok, — folytat- < ta a lány, — mostanában tanultuk 1 éppen az agyrázkódásts 1 —1 És ezzel gyakorolja magát, i hogy a háztetőről agyrázkódást okoz az embereknek — kérdezte : csípősen a bácsi. -r Kérem közölje a nevét. A jegyzőkönyv megírásé- 1 hoz kell. — Tatjána Kolesznyikova — ha­jolt meg tréfás komolysággal az öreg felé. — Nagyszerű, már írom is: „Mi, Bccskoz Kuzma Ivanovics ... — Muhina Polina Matvejevna, — mondta készségesen a nevét az öregasszony is. — És a baleset áldozata — Va- sziljev Leonyid, — mondtam én. miközben mosolyogva egyre a lányt néztem. ... vettük fel a jelen jegyzőköny­vet az alábbiak szerint: — a beke­cses bácsi elgondolkozott egy ki­csit, aztán lendületesen folytatta: Február harmadikén Vasziljev elv­társ a járdán haladt, ugyanakkor Kolesznyikova T. orvoetanhallgató- nő előzetes letekintés nélkül a tető­ről hó állaptotban lévő nagy csa­padékmennyiséget dobott le a jár­dára. Az egyik hócsomó az arra haladó Vasziljev L, fejére hullott, amitől agyrázkódást szenvedett. Az ütődés ereje olyan nagy volt. hogy Vasziljev elvtárs attól a pillanattól kezdve csak hallgat és egész idő alatt egy pontra mered. Jelen jegyzőkönyvet egy példány­ban készítettük el, amely Vasziljev L. megőrzésében marad“. Sorban aláírtuk a jegyzőköny­vet és akkor — a magam számára is váratlanul — megszólaltam: — Hálásan megköszönöm önök­nek a szíves segítséget — mond­jam, s örömömben majdhogy össze nem csókoltam a két öreget. — Bocsássanak meg, de még egy ki- :sit maradnom kell. Másolatot aka­rok készíteni a jegyzőkönyvről. A tanúk elmentek s én ottmarad­tam, hogy másolatot készítsek. Köl­csönösen felolvastuk egymásnak a jegyzőkönyvet. Tatjána úgy neve­tett. hogy a sapkája is leesett a fe­jéről. Gyorsan lehajoltam érte, de 5 szintén a sapka után nyúlt és eb­ben a pillanatban összetalálkozott a tekintetünk:: 1 Amikor megvolt az esküvőnk, Tatjána átköltözött az én laká­somba.! A Tatjánával közös nagy íróasz­talunk fölött díszes rámában ott függ a jegyzőkönyv, amely arról tanúskodik, hogy Kolesznyikova T. crvostanhallgatónő miként okozott agyrázkódást egy hócsomó lezúdí- iásával az arrahaladó Vasziljev L.- nek. Egyébiránt a keretben függő jegyzőkönyv eredeti példány. A másolatot azóta se készítettük eL Fordította: Csa1lo Jenő Genf az értekezlet napjaiban Teljes erővel dolgoznak a cséplőgépek Néhány hónappal ezelőtt Oláh Mihály elvtárs, az Alattyáni Gép­állomás traktorvezetője Ígéretet tett, hegy ebben az esztendőben 45 vagon gabonát csépel el gépével és az országos versenyben is a leg­jobb helyezést akarja elérni. Az ígéret elhangzott, azonban a cséplés megyeszerte — így az Alattyáni Gépállomás körzetében is — meg­lehetősen lassan halad. A jászberényi járással párosversenyben lévő Csongrád megyei, szentesi járásban Király István cséplőtraktcros az Eperjesi Ifjú Gárda TSZ-ben eddig már 25 vagon gabonát csépelt el. Jó lesz igyekeznie Oláh Mihály elvtársnak, ha meg akarja szerezni az ország legelső cséplőtraktorosának járó 8000 forintot. fi törökszentmiklósi járásban qyorsiísák meg a gabona behordását Az értekezletek városába alapo­san beköszöntött a nyár. A svájci gárda hárem tagja hétfőn posztján, a rekkenő hőségben napszúrást ka­pott és súlyos állapotban mindhár­mukat kórházba kellett szállítani. A kánikula csak az esti órákban enyhül, amikor a havasak csúcsai­ról friss szellő fujdogál. Szerda reggelre azonban kellemes megle­petés érte a nyári fcrróságtól ala­posan szenvedő állandóan mozgó sajtótudósítókat: megeredt a bősé­ges eső, vastag függönybe burkolva Genf városát. A genfiek derűsen fogadták, a palota bejáratán elhelyezett diplo­matikusan megfogalmazott felírást: „A palota megtekintése ideiglene­sen szünetel.“ A kíváncsiskodó embereket ter­mészetesen a politikai eseménye­ken kívül más is érdekli és sok anakdóta járja már az értekezlet­tel kapcsolatos dolgokról. így pél­dául Genfben igen sokat beszélnek az amerikai elnök testőrségéről. Főként a ruházatuk tűnt fel. Ezek a G-manek különböző pasztellszínű hatalmas karimájú szalmakalapot viselnek és könnyű nyári öltözetük van. Azt mondják, hogy a nyakig posztóruhába gombolkozott fegyve­res gárda őrei irigykedve szemlélik őket a népek palotája előtti poszt­jukon. A G-manek azonban nem­csak öltözetükkel hívták fel ma­gukra a figyelmet, hanem már- már híressé vált artistamutatvá­nyaikkal. Valahányszor Eisenhower elnök kocsija megjelenik az utcán, autóját a testőrök több gépkocsija veszi körül és útközben a legkisebb kanyarodénál is kiugrálnak nyitott kocsijuk ajtaja felett, majd ugyan­így foglalják el ismét helyüket, mindannyiszor az ajtó igénybevé­tele nélkül. A „mutatványnak’’ mindig nagy közönsége van. A legélénkebb az élet persze a sajtóházban. Nem egy nyugati tu­dósító telefonálta már haza, hogy óriási az érdeklődés Iljicsovnak, a szovjet küldöttség szóvivőjének saj­tóértekezletei iránt. A londoni Daily Mail munkatársa megírta, hogy amikor hétfőn este kiosztották a Szovjetunió Minisztertanácsa elnö­kének beszédét, „Olyan óriási vo.t a tülekedés az újságírók között, mintha ezerrubeles bankjegyeket osztogattak volna.“ Amikor a külügyminiszterek, vagy a kormányfők üléseznek, a tudósítók természetesen nem a vá­rost járják, henem együtt ülnek a sajtóház büfféiében és a várakozás perceiben beszélgetnek. Noha a nyugati újságírók természetesen sa­ját értesüléseikről nem igen mon­danak sokat, hogy „kizárólagosan“’ írhassák meg, mégis sok figyelem­reméltó megjegyzést hallani. Igen érdekes volt, amit a France Scir diplomáciai tudósítója mondott el. Ez a tudósító kapcsolatot talált az amerikai küldöttséghez közelálló körökkel. Közölte, hogy elmondot­ták neki: az amerikaiaknak az volt a benyomásuk, hogy a megbeszélé­sekből konkrét eredmények szület­nek majd és esetleg egyhangú ajánlásokat tesznek a külügymi­nisztereknek tanácskozásaik folyta­tásához. Hozzátette, ugyancsak az említett forrásra hivatkozva, hogy Dulles környezetében már kisebb a lelkesedés. Azt mondják, az ame­rikai külügyminiszter ki is fejtette véleményét, hogy meglepetést oko­zott számára az elnök reagálása „egyes orosz gesztusokra'*. Egyes tudósítók keresik az al­kalmat, hogy ha csak egyetlen pil­lanatra, vagy egyetlen szóra is kap­csolatot találjanak a kormányfők­kel. Prcgres De Lyon. Faure fran­cia miniszterelnök pártjának egyik lapja ugyancsak elküldte tudósító­ját Genfbe és ez a tudósító talál­kozott is a francia miniszterelnök­kel. E találkozás után elmondotta, hogy Faure véleménye szerint „Az értekezlet jól indult és az első íze­lítők jó jelek azokra az eredmé­nyekre nézve, amelyeket az egész világ vár.“ Az egyik amerikai riporter né­hány másodpercre megállította Eisenhower elnököt és megkérdez­te tőle, hogyan haladnak a dolgok az értekezleten. Eisenhower azt vá­laszolta neki „Úgy érzem, eddig minden meglehetősen jól megy.“ A senil négyhslaimi torminyiil értekezlet sa^tóvisszliangia Arról mindenki meggyőződött már, hogy az Idei nyár meglehető­sen változékony, csapadékos. A ga­bona pedig akkor van b’ ->nság- ban, ha a zivatarok nem a szántó­földön érik. Ugv látszik, erről meg­feledkeztek a törökszentmiklósi já­rás vezetői. A kétpói, tiszatenyői határban a tsz-ek és egyéni gaz­dák földjén sokszázholdas táblákon már régen learatták az árpát, vagy a búzát. Legtöbb helyen már 10 napja keresztekben van a gabona, kitéve a zivatarnak, esőnek. A tar­ló pedig egészen kizöldült. A be- hordás azonban nem halad megfe­lelő ütemben, holott nincs szükség arra, hogy 5—6 napnál, egy hétnél tovább maradjon keresztekben a gabona. A törökszentmiklósi járás vezetői szorgalmazzák a behordást, hogy a termelőszövetkezetekben és a közös szérűkön minél előbb meg­induljon az asztagból való cséplés. Az elcsépelt gabona már nincs ki­téve az időjárás veszélyeinek. Moszkva (TASZSZ.) A mosz­kvai lapok különtudósítóik jelen­téseit közük a genfi értekezlet munkájáról. J. Zsukov és M. Ma- jevszkij a Pravda tudósítói pozi­tív tényezőként em’itik meg, hogy z értekezlet nap.rendjének elfoga­dásához mindössze másfél órára volt szükség, míg az előző nemzet­közi értekezleteken néha napokon át tárgyalták a napirend kérdését. A tudósítók kommmtálják a genfi értekezletről a külföldi saj­tóban napvilágot látott jelentése­ket és ezt írják: az igazság ked­véért meg keü állapítani, hogy egész sor amerikai, angol és fran­cia lap szükségesnek tartotta tár­gyilagosan tájékoztatni olvasóit a tárgyalások első napjának eredmé­nyeiről. Nem minden lap tűzte ki azonban céljául, hogy tárgyilagosan világítsa meg a genfi értekezlet menetét. A New York Herald Tri­bune például megengedte magá­nak, hogy július 19-én első olda­lán a valóságnak egyáltalán nsm megfelelő kijelentést tegyen: „Hár­man biztonsági egyezményt java­soltak, dk Oroszország elutasította.“ A New York Herald Tribuns július 19-iki számában megjelent több tudósítás szerzője szánt-szándékkal felfújja azokat a kérdéseket, ame­lyekre nézve a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézetei nem egyeznek meg és elhallgatják azt a tényt, hogy mostanában egész sor olyan kérdés van, amelyekre nézve meg lehet teremteni a köl­csönös megértést és a megyegye- zést. Bécs (TASZSZ) Valamennyi osztok lap függetlenül politikai irányzatától, a főfigyelmet a négy hatalom kormányfőinek július ti- zennyolcadikán Genfben megnyílt értekezletéra fordítja. Valamennyi lap röviden össze­foglalva a Szovjetunió Miniszter- tanácsa, elnökének nyilatkozatát, hangsúlyozza: Bulganyin bejelen-t tette, hogy a szovjet kormány el­határozta, leszereli az Ausztriából kivonandó szovjet csapatokat és felhívta a nyugati hatalmakati hogy kövessék a példát. * Berlin (TASZSZ.) A német közvélemény figyelmét teljes egé­szében leköti a négy hatalom kor­mányfőinek genfi értekezlete. Szá­mos nyugatnémet lap — burzsoá és szociáldemokrata újságok — hasáb­jain egyre gyakrabban jelennek meg olyan nyilatkozatok, amelyek ki­fejezik, hogy a nyugatnémet köz­vélemény széles körei érdekeitek a. genfi értekedet sikerében. A Süddeutsche Zeitung a követ­kezőket írja: „Ha a genfi értekez­let lehetővé teszi, hogy a résztvevő kormányok azt mondják népeik­nek: a nemzetközi helyzetben az enyhülés folyamata előre halad, akkor ez mindenki számára jó hír, a béke ügye számára pedig siker lesz.“’ Megenyhült légkörben köny- nyebb lenne lépésről-lépésre meg­oldani néhány nehéz problémát, mint ahcigy ezt a német kérdéssel kapcsolatban tett moszkvai nyilat­kozat már megemlítette. A Neue Rheinzeitung úgy véli, hogy b'ár a tárgyalások során sok nehézség merül fel, az értekezletet mégis a megegyezés iránti készség jellemzi. * New York (TASZSZ). Az ama­rikai lapok részletesen ismertetik és egyes lapok teljes egészében köz- lik Eisenhower, Eden, Faure és Bulganyin nyilatkozatát. A. címek­ben azt írjak, hogy ezek a nyilat­kozatok a négy hatalom béketörek­véseiről tesznek tanúbizonyságot. Bőven ismertetik azt az ebédet, amelyet Eisenhower az Egyesült Államok elnöke adott a szovjet kül­döttség tiszteletére. Ezzel kapcso­latban a lapok hangsúlyozzák, hogy milyen fontos jelentőségűek a kül­döttségek nemhiva'alos érintkezé­sei a tárgyalások idején. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikke szerint a négy hatalom kormányfőinek nyilatkoza­tai azt bizonyítják, hogy „Vala­mennyi küldöttség késznek mu­tatkozik a béke keresésére A mikrofényképészef a íadomány szolgálatában A enikroíényképászet Jisbrt őséget nyújt árra, ܰgy tudósok, írók, lek­torok és szigorlók egy olvasóké­szülék segítségével munkahelyükön vagy otthonukban ritka könyveket, csak egy példányban létező doku­mentumokat vagy évszázados fest­ményeket tanulmányozhassanak. — A Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának leningrádi tudományos és alkalmazott foto- és filmlabo­ratóriumában 1954-ben 40Ü.C00 lap kéziratról és nyomtatványról készí­tettek mikroféinykcpfalvételt. Nem­régiben miniatűrök, rajzok és régi festmények színes mikrof-lvételét is megkezdték. A Jászberényi Gépállomás körzetében magasak a termésátlagok A gépállomások leg- óbb feladata, hogy ter- nelési segítséget adja­lak a termelőszövetke­zeteknek és egyénileg lolgozó parasztoknak. Zbből következik, hogy t gépállomás jó vagy •ossz munkáját a ter- néssredmények igazol­ok. A Jászberényi Gépál­lomás körzetében a jó- ninőségű talajmunka, jetés és növényápolás 'következtében a legtöbb ‘sz-ben túlszárnyalták 1 tervezett termésátla­gokat. A jószágai Al­kotmány T SZ-ben 16 mázsa rozs, a jászberé­nyi Március 15 TSZ- ben 12 mázsa búza ter­mett holdanként. Ha­sonló eredmények van­nak a többi közös gaz­daságban is. A jászfel- sőszentgyörgyi Vörös Sarok TSZ-ben 11, a jászjákóhalmi Kossuth TSZ-ban 10 mázsa búza termett holdanként. M.ind a négy termelő- szövetkezet kiegyenlí­tette gabonabeadásl kö­telezettségét, sőt a sza- badfeivásirlási tervet is teljesítették. A Jászberényi Gépál­lomás vezetőit nemrégi­ben bírálat érte a tarló- hintási cs másodvetési munkák elmulasztása miatt. Azóta túlteljesí­tették a másodvetési tervet és a learatott ga­bona tarlójának 95 szá­zalékán elvégezték a tarlóhántást. A jászberényi kom­bájnisták teljesítménye is megnövekedett. Rigó János kombájnvezetö 80 hold gabonát aratott idáig és a négy jászbe­rényi kombájnnak 6C hold gépi aratás az át­lagteljesítménye. Az aratógépkezelők verse­nyében pedig Lukács Mihály 110 holdas tel­jesítményével megyei viszonylatban is ki­emelkedő eredményi ért el.

Next

/
Thumbnails
Contents