Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-21 / 170. szám
4 S20LNOE.MEGYE1 NÉPLAP 1325 július Egy h&xSnségos februári napon történt Vagyis jobban mondva nem cs volt egészen közönséges ez a nap Az előtte való estén olvastam az újságban, hogy ilyen enyhe idő legutoljára 26 évvel ezelőtt volt. Régen volt bizony. Neon is emlékszem rá. Lehet hogy azért, mert vagy három esztendővel később születtem, Az eset, amit itt röviden el akarok mondani, vasárnap történt. Ráérősen ballagtam az egyik csendes mellékutcában. Majdnem tava- szias volt az idő. A háztetőkről itt és, ott is lecsúszott egy-egy hó- c-somó. Nagy gonddal kerülgetvén a tócsákat, a Iában alá néztem és közben arra gondoltam, mennyi kellemes meglepetést tartogat a sors az ember számára. Ebben a szempillantásban valami nehéz zuhant a fejemre. A vaskos regényekben az ilyen- eseteknek rendszerint külön fejezetet szentelnek, amely mindig ilyenformán kezdődik: „Nagy, világos teremben tért magához. Gondterhelten hajolt föléje az ápolónő.’“ — „Hol vagyok?“ — kérdezte. — Nyugodjék meg kérem, — válaszolt az ápolónő — kerülnie kell az izgalmat. Minden rendbejön.“ Ami azonban velem történt a továbbiakban, cseppet sem hasonlít a fentebbi leíráshoz. „Hol vagyok?“’ — kérdeztem, de a kérdésre magamnak kellett felelni: „Egy tócsa közepén.“ Igen, egy tócsában ültem, — A szemüvegem ott hevert mellettem, kicsit odébb pedig az aktatáskám. Megrázkódtam (nagy hócsomó esett rám), föltettem a szemüveget és talpraálltam. Szétnéztem, ki látott az előbbi előnytelen helyzetben. S észrevettem hogy a ház tetején, amelyről a hócsomó rámzúdult, valami piros folt villant, aztán gyorsan el is tűnt, Baled nyareu öregasszony és egy zöldbekecses bácsi állt meg mellettem, a járdaszélen. _. Azt hittem, meghalt! —: szólt az öregasszony, rosszul palástolt kíváncsisággal, — No, nem egészen, <—■ feleltem vidáman, — De hiszen ez valóságos bűn- cselekmény, ilyen hótömeget lökni valakinek a nyakába! — mondta komoran a bekecses bácsi. — Felelősségre kell vonni a gyalázatost, hogy elmenjen a kedve! Már egész tömeg vett körül bennünket. — Menjünk és írjunk jegyzőkönyvet az esetről! ■—« javasolta a bácsi. — ügy megbüntetik, hogy megemlegeti holta napjáig. — Minálunk is történt egy hasonló eset — szólt valaki a tömegből, — Egy író lakik a házunkban, a múlt évben arra is rálöktek egy csomó havat. És mit gondolnak mi történt? Irt tovább, mintha mi sem történt volna. —i Minek ez a sok haszontalan szóbeszéd? Gyerünk, írjuk meg a jegyzőkönyvet! — Minek az, “ vetettem közbe — hiszen nem történt semmi különösebb baj. — Jó, jó, most még nincs baj, de amint hazamegy, nekiáll jajgatni, s akkor már késő lesz. írjuk csak meg! A bekecses öreg kérlelhetetlen volt. Elindultunk hát, hogy felkutassuk a bűnöst, —■ Menjen ele föl a tetőre —* tanácsolta az öregasszony, aki nyomunkba szegődött — biztos ott rejtőzködik a semmirekelő. Befordultunk a kapun és elindultunk fölfelé a lépcsőn. A pad- lásajtón lakat lógott. — Nosza, kopogjunk csak be ebbe a lakásba — szólt a bekecses öreg és megzörgette a kilincset. Az ajtó rögtön kinyílt. Mintha csak várták volna érkezésünket. Akaratlanul is visszahőköltem. Egy lány állt a küszöbön. Kék sí- nadrág és lángvörös blúz volt rajta. A fején kackiásan félrecsapott kék gyapjúsapka díszelgett. Hol van itt a padlásfeljáró? — Amott ni — mutatta a lány — parancsoljanak. Ahogy a lányra tekintettem, láttam, alig tudja visszafojtani a nevetést. — S mit akarnak a padláson? — kérdezte az öreget. — Csak nem kéményseprő az elvtárs? — Kéményseprő az nem vagyok, elvtársnő, hanem tanúja voltam a balesetnek. Tetszik érteni? — Nem egészen. — Látja itt ez a fiatalember, aki velünk jött, — kezdte az öreg mama — ő az áldozat. — Erről a háztetőről lökték a fejére egy csomó havat; — Egy egész hóhegyet!.,-. A stopárán pergő párbeszédben nem vettem részt. A lányt figyeltem, aki leplezetlen érdeklődéssel hallgatta a tanuk bizonyságtételét, BALESET Irta: Borisz Lasz-kíu Kék szemét kicsit összehúzta, s így határozottan gúnyosnak látszott. Takaros kislány volt, meg kell adni. Tartózkodás nélkül gyönyörködtem benne és valószínűleg , ebben a percben nagyon bamba ar- , cot vághattam. Legalább is a szeméből ezt olvastam ki. — De mit állunk itt a lépcsőn — szólalt meg végül. — Parancsolja- , nak beljebb fáradni! < Sietve léptem be az ajtón, s ő persze észre is vette sietségemet, A ■ két buzgó tanú szintén benyomult ; utánam. Egy kisebb szobába veze- 3 tett bennünket a kis háziasszony. , — Tessék helyet foglalni — mu- j tatott a székre. — Kinek szolgál- , hatok teával? ) — Minek ide a tea? —> vetette ■ közbe zavartan a bekecses. — Nem , azért jöttünk, hogy leüljünk teázni. ■ Azt mondja meg inkább nekünk, 3 ki dobált havat az előbb a járó- . kelőkre. —• Én dobtam le egy csomót — 1 szólt a lány. —r Az antennát javí- ; tottam a tetőn;.. ebben a szép időben. Olvad a hó, mintha tavasz , lenne. . — Valóban szép idő van ■— erősítettem én is. , — Ez esetben tehát megírjuk a j jegyzőkönyvet, — szólt acélosan ; zengő hangon a bácsi és ceruzát . húzott elő a zsebéből. ( —• Tessék várni egy kicsit — mo- ' solyodott el a leány — legalább ; addig, míg elsősegélyt nyújtunk a sérültnek. — Közben résztvevő pillantást vetett felém. — Teszek a 1 fejére egy kis hidegvizes boroga- ; tást, jó? — Köszönöm — feleltem — egy ■ borogatást már kaptam. —1 Hogy érzi magát? faggatott tovább —• agyrázkódást kapott? —< Igen, valami. olyasmit. 1—i Milyenek a tünetek? Milyenek lennének, amikor ! akkora hécsomó esik rá, hogy a lábáról is ledönti? — csóválta a fejét rcsszalóan az öregasszony. —1 Ugyanis arról van szó, hogy az orvosi karon tanulok, — folytat- < ta a lány, — mostanában tanultuk 1 éppen az agyrázkódásts 1 —1 És ezzel gyakorolja magát, i hogy a háztetőről agyrázkódást okoz az embereknek — kérdezte : csípősen a bácsi. -r Kérem közölje a nevét. A jegyzőkönyv megírásé- 1 hoz kell. — Tatjána Kolesznyikova — hajolt meg tréfás komolysággal az öreg felé. — Nagyszerű, már írom is: „Mi, Bccskoz Kuzma Ivanovics ... — Muhina Polina Matvejevna, — mondta készségesen a nevét az öregasszony is. — És a baleset áldozata — Va- sziljev Leonyid, — mondtam én. miközben mosolyogva egyre a lányt néztem. ... vettük fel a jelen jegyzőkönyvet az alábbiak szerint: — a bekecses bácsi elgondolkozott egy kicsit, aztán lendületesen folytatta: Február harmadikén Vasziljev elvtárs a járdán haladt, ugyanakkor Kolesznyikova T. orvoetanhallgató- nő előzetes letekintés nélkül a tetőről hó állaptotban lévő nagy csapadékmennyiséget dobott le a járdára. Az egyik hócsomó az arra haladó Vasziljev L, fejére hullott, amitől agyrázkódást szenvedett. Az ütődés ereje olyan nagy volt. hogy Vasziljev elvtárs attól a pillanattól kezdve csak hallgat és egész idő alatt egy pontra mered. Jelen jegyzőkönyvet egy példányban készítettük el, amely Vasziljev L. megőrzésében marad“. Sorban aláírtuk a jegyzőkönyvet és akkor — a magam számára is váratlanul — megszólaltam: — Hálásan megköszönöm önöknek a szíves segítséget — mondjam, s örömömben majdhogy össze nem csókoltam a két öreget. — Bocsássanak meg, de még egy ki- :sit maradnom kell. Másolatot akarok készíteni a jegyzőkönyvről. A tanúk elmentek s én ottmaradtam, hogy másolatot készítsek. Kölcsönösen felolvastuk egymásnak a jegyzőkönyvet. Tatjána úgy nevetett. hogy a sapkája is leesett a fejéről. Gyorsan lehajoltam érte, de 5 szintén a sapka után nyúlt és ebben a pillanatban összetalálkozott a tekintetünk:: 1 Amikor megvolt az esküvőnk, Tatjána átköltözött az én lakásomba.! A Tatjánával közös nagy íróasztalunk fölött díszes rámában ott függ a jegyzőkönyv, amely arról tanúskodik, hogy Kolesznyikova T. crvostanhallgatónő miként okozott agyrázkódást egy hócsomó lezúdí- iásával az arrahaladó Vasziljev L.- nek. Egyébiránt a keretben függő jegyzőkönyv eredeti példány. A másolatot azóta se készítettük eL Fordította: Csa1lo Jenő Genf az értekezlet napjaiban Teljes erővel dolgoznak a cséplőgépek Néhány hónappal ezelőtt Oláh Mihály elvtárs, az Alattyáni Gépállomás traktorvezetője Ígéretet tett, hegy ebben az esztendőben 45 vagon gabonát csépel el gépével és az országos versenyben is a legjobb helyezést akarja elérni. Az ígéret elhangzott, azonban a cséplés megyeszerte — így az Alattyáni Gépállomás körzetében is — meglehetősen lassan halad. A jászberényi járással párosversenyben lévő Csongrád megyei, szentesi járásban Király István cséplőtraktcros az Eperjesi Ifjú Gárda TSZ-ben eddig már 25 vagon gabonát csépelt el. Jó lesz igyekeznie Oláh Mihály elvtársnak, ha meg akarja szerezni az ország legelső cséplőtraktorosának járó 8000 forintot. fi törökszentmiklósi járásban qyorsiísák meg a gabona behordását Az értekezletek városába alaposan beköszöntött a nyár. A svájci gárda hárem tagja hétfőn posztján, a rekkenő hőségben napszúrást kapott és súlyos állapotban mindhármukat kórházba kellett szállítani. A kánikula csak az esti órákban enyhül, amikor a havasak csúcsairól friss szellő fujdogál. Szerda reggelre azonban kellemes meglepetés érte a nyári fcrróságtól alaposan szenvedő állandóan mozgó sajtótudósítókat: megeredt a bőséges eső, vastag függönybe burkolva Genf városát. A genfiek derűsen fogadták, a palota bejáratán elhelyezett diplomatikusan megfogalmazott felírást: „A palota megtekintése ideiglenesen szünetel.“ A kíváncsiskodó embereket természetesen a politikai eseményeken kívül más is érdekli és sok anakdóta járja már az értekezlettel kapcsolatos dolgokról. így például Genfben igen sokat beszélnek az amerikai elnök testőrségéről. Főként a ruházatuk tűnt fel. Ezek a G-manek különböző pasztellszínű hatalmas karimájú szalmakalapot viselnek és könnyű nyári öltözetük van. Azt mondják, hogy a nyakig posztóruhába gombolkozott fegyveres gárda őrei irigykedve szemlélik őket a népek palotája előtti posztjukon. A G-manek azonban nemcsak öltözetükkel hívták fel magukra a figyelmet, hanem már- már híressé vált artistamutatványaikkal. Valahányszor Eisenhower elnök kocsija megjelenik az utcán, autóját a testőrök több gépkocsija veszi körül és útközben a legkisebb kanyarodénál is kiugrálnak nyitott kocsijuk ajtaja felett, majd ugyanígy foglalják el ismét helyüket, mindannyiszor az ajtó igénybevétele nélkül. A „mutatványnak’’ mindig nagy közönsége van. A legélénkebb az élet persze a sajtóházban. Nem egy nyugati tudósító telefonálta már haza, hogy óriási az érdeklődés Iljicsovnak, a szovjet küldöttség szóvivőjének sajtóértekezletei iránt. A londoni Daily Mail munkatársa megírta, hogy amikor hétfőn este kiosztották a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszédét, „Olyan óriási vo.t a tülekedés az újságírók között, mintha ezerrubeles bankjegyeket osztogattak volna.“ Amikor a külügyminiszterek, vagy a kormányfők üléseznek, a tudósítók természetesen nem a várost járják, henem együtt ülnek a sajtóház büfféiében és a várakozás perceiben beszélgetnek. Noha a nyugati újságírók természetesen saját értesüléseikről nem igen mondanak sokat, hogy „kizárólagosan“’ írhassák meg, mégis sok figyelemreméltó megjegyzést hallani. Igen érdekes volt, amit a France Scir diplomáciai tudósítója mondott el. Ez a tudósító kapcsolatot talált az amerikai küldöttséghez közelálló körökkel. Közölte, hogy elmondották neki: az amerikaiaknak az volt a benyomásuk, hogy a megbeszélésekből konkrét eredmények születnek majd és esetleg egyhangú ajánlásokat tesznek a külügyminisztereknek tanácskozásaik folytatásához. Hozzátette, ugyancsak az említett forrásra hivatkozva, hogy Dulles környezetében már kisebb a lelkesedés. Azt mondják, az amerikai külügyminiszter ki is fejtette véleményét, hogy meglepetést okozott számára az elnök reagálása „egyes orosz gesztusokra'*. Egyes tudósítók keresik az alkalmat, hogy ha csak egyetlen pillanatra, vagy egyetlen szóra is kapcsolatot találjanak a kormányfőkkel. Prcgres De Lyon. Faure francia miniszterelnök pártjának egyik lapja ugyancsak elküldte tudósítóját Genfbe és ez a tudósító találkozott is a francia miniszterelnökkel. E találkozás után elmondotta, hogy Faure véleménye szerint „Az értekezlet jól indult és az első ízelítők jó jelek azokra az eredményekre nézve, amelyeket az egész világ vár.“ Az egyik amerikai riporter néhány másodpercre megállította Eisenhower elnököt és megkérdezte tőle, hogyan haladnak a dolgok az értekezleten. Eisenhower azt válaszolta neki „Úgy érzem, eddig minden meglehetősen jól megy.“ A senil négyhslaimi torminyiil értekezlet sa^tóvisszliangia Arról mindenki meggyőződött már, hogy az Idei nyár meglehetősen változékony, csapadékos. A gabona pedig akkor van b’ ->nság- ban, ha a zivatarok nem a szántóföldön érik. Ugv látszik, erről megfeledkeztek a törökszentmiklósi járás vezetői. A kétpói, tiszatenyői határban a tsz-ek és egyéni gazdák földjén sokszázholdas táblákon már régen learatták az árpát, vagy a búzát. Legtöbb helyen már 10 napja keresztekben van a gabona, kitéve a zivatarnak, esőnek. A tarló pedig egészen kizöldült. A be- hordás azonban nem halad megfelelő ütemben, holott nincs szükség arra, hogy 5—6 napnál, egy hétnél tovább maradjon keresztekben a gabona. A törökszentmiklósi járás vezetői szorgalmazzák a behordást, hogy a termelőszövetkezetekben és a közös szérűkön minél előbb meginduljon az asztagból való cséplés. Az elcsépelt gabona már nincs kitéve az időjárás veszélyeinek. Moszkva (TASZSZ.) A moszkvai lapok különtudósítóik jelentéseit közük a genfi értekezlet munkájáról. J. Zsukov és M. Ma- jevszkij a Pravda tudósítói pozitív tényezőként em’itik meg, hogy z értekezlet nap.rendjének elfogadásához mindössze másfél órára volt szükség, míg az előző nemzetközi értekezleteken néha napokon át tárgyalták a napirend kérdését. A tudósítók kommmtálják a genfi értekezletről a külföldi sajtóban napvilágot látott jelentéseket és ezt írják: az igazság kedvéért meg keü állapítani, hogy egész sor amerikai, angol és francia lap szükségesnek tartotta tárgyilagosan tájékoztatni olvasóit a tárgyalások első napjának eredményeiről. Nem minden lap tűzte ki azonban céljául, hogy tárgyilagosan világítsa meg a genfi értekezlet menetét. A New York Herald Tribune például megengedte magának, hogy július 19-én első oldalán a valóságnak egyáltalán nsm megfelelő kijelentést tegyen: „Hárman biztonsági egyezményt javasoltak, dk Oroszország elutasította.“ A New York Herald Tribuns július 19-iki számában megjelent több tudósítás szerzője szánt-szándékkal felfújja azokat a kérdéseket, amelyekre nézve a Szovjetunió és az Egyesült Államok nézetei nem egyeznek meg és elhallgatják azt a tényt, hogy mostanában egész sor olyan kérdés van, amelyekre nézve meg lehet teremteni a kölcsönös megértést és a megyegye- zést. Bécs (TASZSZ) Valamennyi osztok lap függetlenül politikai irányzatától, a főfigyelmet a négy hatalom kormányfőinek július ti- zennyolcadikán Genfben megnyílt értekezletéra fordítja. Valamennyi lap röviden összefoglalva a Szovjetunió Miniszter- tanácsa, elnökének nyilatkozatát, hangsúlyozza: Bulganyin bejelen-t tette, hogy a szovjet kormány elhatározta, leszereli az Ausztriából kivonandó szovjet csapatokat és felhívta a nyugati hatalmakati hogy kövessék a példát. * Berlin (TASZSZ.) A német közvélemény figyelmét teljes egészében leköti a négy hatalom kormányfőinek genfi értekezlete. Számos nyugatnémet lap — burzsoá és szociáldemokrata újságok — hasábjain egyre gyakrabban jelennek meg olyan nyilatkozatok, amelyek kifejezik, hogy a nyugatnémet közvélemény széles körei érdekeitek a. genfi értekedet sikerében. A Süddeutsche Zeitung a következőket írja: „Ha a genfi értekezlet lehetővé teszi, hogy a résztvevő kormányok azt mondják népeiknek: a nemzetközi helyzetben az enyhülés folyamata előre halad, akkor ez mindenki számára jó hír, a béke ügye számára pedig siker lesz.“’ Megenyhült légkörben köny- nyebb lenne lépésről-lépésre megoldani néhány nehéz problémát, mint ahcigy ezt a német kérdéssel kapcsolatban tett moszkvai nyilatkozat már megemlítette. A Neue Rheinzeitung úgy véli, hogy b'ár a tárgyalások során sok nehézség merül fel, az értekezletet mégis a megegyezés iránti készség jellemzi. * New York (TASZSZ). Az amarikai lapok részletesen ismertetik és egyes lapok teljes egészében köz- lik Eisenhower, Eden, Faure és Bulganyin nyilatkozatát. A. címekben azt írjak, hogy ezek a nyilatkozatok a négy hatalom béketörekvéseiről tesznek tanúbizonyságot. Bőven ismertetik azt az ebédet, amelyet Eisenhower az Egyesült Államok elnöke adott a szovjet küldöttség tiszteletére. Ezzel kapcsolatban a lapok hangsúlyozzák, hogy milyen fontos jelentőségűek a küldöttségek nemhiva'alos érintkezései a tárgyalások idején. A New York Herald Tribune szerkesztőségi cikke szerint a négy hatalom kormányfőinek nyilatkozatai azt bizonyítják, hogy „Valamennyi küldöttség késznek mutatkozik a béke keresésére A mikrofényképészef a íadomány szolgálatában A enikroíényképászet Jisbrt őséget nyújt árra, Ü°gy tudósok, írók, lektorok és szigorlók egy olvasókészülék segítségével munkahelyükön vagy otthonukban ritka könyveket, csak egy példányban létező dokumentumokat vagy évszázados festményeket tanulmányozhassanak. — A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának leningrádi tudományos és alkalmazott foto- és filmlaboratóriumában 1954-ben 40Ü.C00 lap kéziratról és nyomtatványról készítettek mikroféinykcpfalvételt. Nemrégiben miniatűrök, rajzok és régi festmények színes mikrof-lvételét is megkezdték. A Jászberényi Gépállomás körzetében magasak a termésátlagok A gépállomások leg- óbb feladata, hogy ter- nelési segítséget adjalak a termelőszövetkezeteknek és egyénileg lolgozó parasztoknak. Zbből következik, hogy t gépállomás jó vagy •ossz munkáját a ter- néssredmények igazolok. A Jászberényi Gépállomás körzetében a jó- ninőségű talajmunka, jetés és növényápolás 'következtében a legtöbb ‘sz-ben túlszárnyalták 1 tervezett termésátlagokat. A jószágai Alkotmány T SZ-ben 16 mázsa rozs, a jászberényi Március 15 TSZ- ben 12 mázsa búza termett holdanként. Hasonló eredmények vannak a többi közös gazdaságban is. A jászfel- sőszentgyörgyi Vörös Sarok TSZ-ben 11, a jászjákóhalmi Kossuth TSZ-ban 10 mázsa búza termett holdanként. M.ind a négy termelő- szövetkezet kiegyenlítette gabonabeadásl kötelezettségét, sőt a sza- badfeivásirlási tervet is teljesítették. A Jászberényi Gépállomás vezetőit nemrégiben bírálat érte a tarló- hintási cs másodvetési munkák elmulasztása miatt. Azóta túlteljesítették a másodvetési tervet és a learatott gabona tarlójának 95 százalékán elvégezték a tarlóhántást. A jászberényi kombájnisták teljesítménye is megnövekedett. Rigó János kombájnvezetö 80 hold gabonát aratott idáig és a négy jászberényi kombájnnak 6C hold gépi aratás az átlagteljesítménye. Az aratógépkezelők versenyében pedig Lukács Mihály 110 holdas teljesítményével megyei viszonylatban is kiemelkedő eredményi ért el.
