Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-15 / 165. szám

áZOLNOKMEG'S'El NÉPLAP 1955 július 13; A® ifjúság nemzetközi gzolidaritásáuak kifejezője a varsói VIT jfi iatalok tízezrei készülnek szerte a világon a Varsóban július 31 és augusztus 14 között ?megrendezendő világifiúsági találkozóra. A kétéven­ként, mindig más országban megrendezett fesztivá­lok az ifjúság nemzetközi szolidaritásának kifejezői, nagyjelentőségű hozzájárulások a békeharc nemes ügyéhez. Ezévben a baráti Lengyelország fővárosa látja vendégül a béke ifjú harcosait. A fesztivál rendező­sége mintegy 30 ezer fia al érkezésére számit. Több­ségük — körülbelül 20 ezer fő — a kapitalista és gyarmati országokból érkezik. Több mint 100 ország képviselői tüntetnek majd Varsóban azok ellen, akik az atomot háborús célra, az emberiség pusztítására akarják felhasználni. 1/ arsó az élniákarás példaképe is. Ismeretes, hogy a II. világháború idején a német fasisz­ták az 1.200.000 lakost számláló várost 35 százalékban porrá és hamuvá változtatták. A lengyelek azonban ragaszkodtak fővárosukhoz, s újjáépítették azt. Az ódonpatinájú város építési terveit például csatornák­ban rejtették el, s csak a háború után szedték elő. A tervek, a régi fényképek és metszetek segítségével minden ház eredeti formájában újjáépül. A lengyel fiatalok mindent megtesznek, hogy külföldi barátaik jól érezzék magukat. A varsói kul- turparkot például több mint 20 hektárral bővítik és 1300 facsemetét, valamint 10 000 bokrot ültetnek el benne. A park főbejáratánál lévő 10 méteres szökő- kútat 32 különböző színű reflektorral világítják meg. A VIT-stadion építésénél naponta átlag 800 fiatal dolgozik önként, hogy a stadion a VIT kezdetére el­készüljön. teljes díszben köszöntse a vendégeket. A világifjúsági találkozó jelentős nemzetközi sportesemény is lesz, 60 ország képviseletében több mint 5 ezer sportoló küzd az első helyezésekért. 23 sportágban mérik össze erejüket. A különböző nemzetiségű fiatalok szolidaritá- sának már a VIT előkészítési szakaszában is megkapó jelei tapasztalhatók. Az ausztráliai fiatalok például kormAnyuk hivatalos politikájával szembe- szállva védelmükbe veszik a malájt fiatalokat. Az ausztráliai kormány katonaságot küldött Maláj­földre, hogy ott elnyomja a népi felszabadító moz­galmat. Az ausztráliai fiatalok pénzt gyűjtenek a malájt VIT-küldöttek utazási költségeinek fedezé­sére. Jim Joung ausztráliai ifjúmunkás így fejezte ki állásfoglalásukat: „Menzies úr és kormánya azt sze­retné, hogy a fiatalok, ausztráliaiak és malájföldiek fegyverrel a kézben találkozzanak Malájföldön. Ez­zel szemben mi azt akarjuk, hogy ez év nyarán, mint barátok találkozzunk a varsói VIT-en.” Az angol fiatalok Kenya VIT-küldötteinek teszik lehetővé az utazást. Számos kultúrműsort rendeznek s annak jövedelméből segítik a gyarmati fiatalokat. A legkülönbözőbb kulturális és ifjúsági szerve­zetek jelentették be, hogy részt kívánnak venni a VIT-en. Franciaország népes küldöttsége kö­zött 500 sportoló és 200 ifjú művész lesz. A „Fédera- tion Musicale Populaire’’ több versenypályázatot hir­detett meg. 400 000 frankkal járul a szolidaritási alaphoz. A VIT előkészítése során egyre erősödik a francia és a német fiatalok barátsága is. A DISZ képviseletében megyénkből is több fiatal — köztük Takács Mária, a Karcagi Gépállomás bri­gádvezetője, NánAsi Károly, a kisújszállási Petőfi TSZ DISZ-títkára— megy Varsóba, A VIT kezdetéig hátralévő napokban DISZ alapszervezeteinknek el kell érniök, hogy a VIT ügye ne csak a küldötteké, hanem az egész ifjúságé legyen. Már az előkészítés időszakának is növelnie kell ifjúságunk érdeklődését más népek iránt, hogy ez is erősítse bennük a nem­zetköziség érzését. Ezáltal is járuljanak ahhoz me­gyénk DISZ szervezetei, hogy az V. VIT minden eddigi találkozónál hatásosabban bizonyítsa: az ifjú­ság békés együttműködésre, baráti kapcsolatok ki­építésére törekszik, s szembeszáll minden olyan mesterkedéssel, mely a nemes emberi célok ellen irányuk A Karcagi Ospállomás üzemi bizottsága latrai alatt őrzi a versenyereürnínyele! Megyeszert« igen lelkes verseny bontakozott ki a gépállomás* trak­torosok között a gabonabetakarítás kezdete óta, A legtöbb gépállomá­son az üzemi pártszervezet és a M EPOSZ azzal is előmozdítja az élenjáró kombájnosok, aratótrakto­rosok versenyét, hogy népszerűsí­tésükre a megyei sajtót is felhasz­nálja, így szereztek tudomást me­gyénk dolgozói arról, hogy Karsai Ferenc a Kunszentmártoni Gépál­lomás traktorístája országosan is első lett az aratásban, hogy M. Szabó Mihály kunhegyesi kom­bájnvezető már 100 hold gabonát aratott és csépelt el gépével. A versenyben naponta újabb eredmények születnek. Révész Ben­jámin cibakház! traktoros, aki a hét közepéig 138 hold árpát és búzát vágott le, jelenleg 170 hold gépi aratással első helyen van Ci­bakházán, A Karcagi Gépállomás üzemi bizottságának is egyik legfontosabb tennivalója lenne a karcagi kom- bájncsok, aratógépvezetők verse­nyének népszerűsítése. Kurucz Pé­ter elvtárs, az üzemi bizottság el­nöke azonban titkos aktaként ke­zeli a traktorosok versenyeredmé­nyeit. A szerkesztőség kérésére sem hajlandó tájékoztatást adni, kik a legjobbak a gabonabetakarításban. Ki tartja ezt éberségnek? tsEHor, A KÖPENYEGFORGATÓ A nagy orosz írónak az Ifjú­sági Könyvkiadónál most meg­jelent .Ványka” című novei- lásköietéböl. Ocsumelov rendőrfel­ügyelő átvág a piactéren. Űj köpeny feszül rajta, kezében kis csomag. Vö­röshajú rendőr lépked a nyomában, egy szitá1 visz, telistele elkobzott piszké­vel. Körül csend .;: Egy lélek sem jár a téren -.;; A boltok és kocsmák nyitott ajtói csüggedten tátong­nak az isten világába, mint megannyi éhes száj; még koldusokat sem látni körülöttük. — Hát harapsz, te bi­tang! — hallja egyszer csak Ocsumelov. — Ne eresszétek, gyerekek! Majd adok én neki ha­'rapni! Fogjátok meg! Hé-é!.: i Kutyavonítás. Ocsume­lov körülnéz és látja Pi- csugin faraktárából, há­rom lábon sántikálva, hát­ra-hátra nézve, egy kutya szalad ki. Keményített in­gű, kitárt mellényes ember a nyomában. Kergeti a ku- tvát, törzse előredől. El­vágódik a földön és esté­ben elkapja a kutya hátsó lábát. A kutya megint vo­nít, újra felhangzik a kiál­tás: „Fogjátok meg!” Ál­mos ábrázatok jelennek meg a holtaitokban, s egy­kettőre. mintha Va földből nőtt volna ki. tömeg verő­dik össze a faraktár előtt. — Ez rendbontás, nagy­ságos uram!.;; — mondja a rendőr. Ocsumelov félfordulatot tesz balra és megindult a svkadalom felé. A raktár ajtaja előtt ott áll az imént említett kitárt mellényes ember, s jobb kezét a ma­gasba emelve, véres ujját mutatja a tömegnek. Bam­ba arcára mintha ez volna írva: „Szíjat hasítok belő­led, bitang!1’ Ujját úgy emeli a magasba, mint va­lami győzelmi zászlót. Ocsumelov felismeri benne Hrjukin aranyművest. A csoport közepén, mellső lá­bait szétterpesztve, egész testében remegve ül a föl­dön a botrány okozója — egy hegvespofájú fehér ígárkölyok. Háta közepén sárga folt. Nedvező szemé­ben szomorúság és rémü­let; — Mi történt itt? — kérdi Ocsumelov, utat tör­ve a tömegben. — Mi ez? Mi van az ujjaddal? Ki kiabált? — Megyek, nagyságos uram, mit sem sejtve .:; — kezdi Hrjukin, marká­ba köhintve. — Mitrij Mítriccsel, a fa miatt — ez a gyalázatos meg egyszer csak, se szó, se beszéd, be­leharap az ujjamba . ; En- gedelmet, én becsületes dolgozó vagyok ;;; és ezt az ujjamat talán egy hétig sem tudom mozdítani;:: A törvény sem mond olyat, nagyságos uram, hogy az embernek min­dent el kell tűrnie az ál­lattól .; s Ha nflndegyik harapna, jobb volna az embernek a föld alatt;;: — Hm!:;: No, jól van.:; — mondja Ocsumelov szi­gorúan. Köhint, felrántja a szemöldökét. -—Jól van. Kié ez a kutya? Ezt nem hagyom ennyiben! Majd adok én nektek, megtud­játok. szabad-e az utcára ereszteni a kutyákat! Ide­je, hogy felfigyeljünk az olyan urakra, akik nem hajlandók alávetni magu­kat a rendeleteknek! Úgy megbüntetem a kötélre- valót, hogy megtudja, mi is az a kutya, meg a többi kóbor állat! Megtanítom kesztyűbe dudálni!... Jeld- rin — fordul a vörös ren­dőrhöz — járj utána, kié a kutya és vedd jegyző­könyvbe! A kutyát pedig agyon kell lőni! De rög­tön ! Biztosan veszett;:: Kinek a kutyája ez, azt kérdeztem! — Ügy hiszem, Zsigalov tábornoké! — piondja va­laki a tömegben. — Zsigalov tábornoké? Hm!;;: Húzd csak le, Jeldrin, a köpenyemet:;-. Szörnyű ez a hőség. Alig­hanem eső lesz .:; Hanem én csak egyet nem értek: hogy haraphatott meg té­ged ez a kutya? — fordul Ocsumelov Hrjukinhoz. — Fel sem éri az ujjadat! Olyan aprócska, te meg hatalmas szál ember vagy! Biztosan szeg hasította fel az ujjadat, s csak azután jutott eszedbe, hogy fül­lents. Tisztában vagyok én az efféle alakokkal! Is­merlek benneteket, gaz­fickók! — Az úgy volt, nagysá­gos uram, hogy ez szivart dugott a kutya szájába, tréfából, az meg nem volt bolond, hogy tűrje — be­lemart az ujjába .;: Nem fér a bőrébe ez az ember, nagyságos uram! — Hazudsz, félszemű! Nem is láttad, hát mit ló­dítasz? A nagyságos úr okos ember és keresztüllát mindenkin, tudja, ki hazu­dik és ki szól igaz leiké­ből, mintha az isten előtt beszélne ;:; Döntse el a bíró, hogy ki hazudott. ír­va van a törvényben ::: Manapság minden ember egyenlő .:: Az én bátyám a zsandároknál szolgál;:: ha tudni akarjátok::: — Ne fecsegj annyit! — Nem, ez nem lehet a tábornok kutyája : — jegyzi meg bölcsen a ren­dőr. — Neki nincsenek ilyenfajta kutyái; s Kó­pékat tart::, — Bizonyos vágj'ebben? — Egészen bizonyos, nagyságos uram :: 5 — Magam is úgy tudom. A tábornoknak drága ku­tyái vannak, fajtiszta ku­tyái, ez meg — ördög tud­ja, miféle! A szőre, az alakja .:: nézni is utála­tos. Ilyen kutyát tartani! Elment a józan eszetek? Tudjátok, mi várna erre a kutyára Pétervárolt vagy Moszkvában? Ott nem néznék ám a törvényt! Egy pillanat alatt lepuífanta- nák! Te, Hrjukin, károsult vagy, s ne hagyd ennyiben a dolgot!;:: Móresre kell ezeket tanítani! Ideje;;: — Lehet ám, hogy mégis a tábornoké ;:: — gondol­kodik fennhangon a ren­dőr. — Hiszen nincs a po­fájára írva ;:: Épp ilyet láttam a múltkor az ud­varán; — Mondtam, hogy a tá­bornoké — szólalt meg az előbbi hang. — Hm!;;; Terítsd csak rám, Jeldrin, a köpenye­met ;;; Szél támadt, vagy mi;:: Fázom::: Elvezeted a tábornokhoz és megkér-» dezed, az övé-e ez a ku­tya. Megmondod, hogy én küdtem, az utcán talál­tam . : És mondd ■ meg, hogy ne eresszék ki az ut­cára ;:; Lehet, hogy drága kutya, s ha mindenféle disznó szivart dug az orra alá, nem jósolok neki hosszú életet. Kényes te­remtmény a kutya ;:: — Te meg, fajankó, ereszd már el a kezedet! Senki sem kíváncsi az os­toba ujjadra. Magad vagy az oka!;:: — Itt jön a tábornok szakácsa, majd ő meg­mondja .:: Hé, Prohor! Gyere csak ide, kedves! Nézd ezt a kutyát;:, A tiétek? — Hogyisne! Ml iyen korcsokat nem tartunk! — Mit is kell ezen any- nyit tanakodni — vág köz­be Ocsumelov; — Kóbor­kutya ez! Minek annyi szót vesztegetni -.:: Ha én azt mondom, hogy kóbor­kutya, akkor kóborkutya! Agyon kell lőni, punktum! — Nem a mi kutyánk — folytatja Prohor. — A tá­bornok öccséé, aki nemrég érkezett. Az én gazdám nem kedveli az agarakat. Az öccse, az igen ;:, — Hát megérkezett a tá­bornok úr kedves öccse? Vlagyimir Ivanics? — kér­di Ocsumelov, s egész ar­cán nyájas mosoly ömlik szét. — Ó, istenem! Én meg nem is tudtam! Ven­dégségbe jött? — Vendégségbe::» Ó, istenem::: Látni kívánta bátyuskáját: : Én meg nem is tudtam! Hát az ő kutyája? Nagyon ör- vendek ;;: Vidd haza ;:. Helyes kis kutyuska ;;; Virgonc ;;: Hogy megkap­ta ennek az ujját! Ha-ha- ha!;:-. No, hát mit re­megsz, kutyuska? Rrr.;: Br .;: Haragszik a kópé! Kis haszontalan ::: Prohor füttyentett a ku­tyának s kifordul vele a faraktár udvarából.:: A tömeg neveti Hrjukint. — Gondom lesz még rád! — fenyegeti meg Ocsumelov. Belebújik a köpenyébe és tovább megy a piactéren: 4 genfi négyhatalmi kormányfői érteke&let szovjet küldöttségének önssetétele Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Minisztertanácsa jóváhagy­ta a genfi négyhatalmi kormányfői értekezletre utazó szovjet kor­mányküldöttség névsorát. A küldöttség a következő szemé­lyekből áll: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke (a küldöttség vezetője), N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, V. M. Molotov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, G. K. Zsukov, a Szovjetunió mar- sallja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, A. A, Gremiko, a Szov­jetunió külügyminiszterének első helyettese, J. A. Malikot. Sz. A. Vinogradovot, G. N. Zaburint, G. M. Puskint és V. Sz. Szemjonovot a küldöttség tanácsadóivá nevez­ték ki. (MTI.) fl Szovjetunió Legfelső Tanácsónak Elnöksége ratifikálta a szovjeHugasziav Keresxedelmi ás fizetési egyezményt Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnöksé­ge 1955. június 18-1 rendeletével ratifikálta a szovjet—jugoszláv ke­reskedelmi egyezményt és a fizetési egyezményt, amelyet 1955 január 5-én Moszkvában írtak alá és ame­lyet a Szovjetunió Minisztertaná­csa elfogadott. (MTI) A francia saitó a nemet kérdéssel kapcsolatos szovjet nyilatkozatról Párizs (TASZSZ.) A német kérdéssel foglalkozó TASZSZ nyilatkozat a párizsi la­pok érdeklődésétnek középpontjába került. A Figaro látszólag nincs meg­elégedve a nyilatkozatban foglal­takkal. Ezt az okmányt „öt nap­pal Genf előtt ledobott szovjet bombának'1 minősíti. A Franc Tireur szerint a TASZSZ nyilatkozat „eloszlat bizonyos illú­ziókat’1, mert „Németország egye­sítését szembehelyezi a párizsi egyezményekkel és nyitvahagyja a kaput a biztonsági egyezmény megkötése előtt." A Párisién Liberé és az Aurore csak a nyilatkozat közlésére korlá­tozódik, hírmagyarázatait pedig a küszöbönálló genfi értekezlet álta­lános problémáinak szenteli. Az Humanité hangsúlyozza, hogy a július 18-án kezdődő genfi érte­kezlet nagy reményekkel tölti el a népeket.A lap szerint a TASZSZ- nyilatkozatot teljes egészében he­lyesli a francia nép, mert az el­szenvedett háborúk ■ megtanították annak felismerésére, hogy „a német probléma nagyjelentőségű Francia- ország biztonsága és az egyetemes béke szempontjából,“ (MTI.) Faiire francia miniszterelnök és Pinay külügyminiszter sajtóériekellete Párizs (TASZSZ) Edgar Faure francia miniszterelnök és Pinay külügyminiszter július tizenharma­dikán sajtóértekezletet tartott, ame­lyen a küszöbönálló négyhatalmi kormányfői értekezlettel foglalko­zott. A sajtóértekezleten kiosztották Faure nyilatkozatának szövegét. A nyilatkozat rámutatott arra, hogy Franciaország először vesz részt ilyen színvonalú értekezleten és azokat az erőfeszítéseket, amelye­ket Géniben tesznek majd a béke érdekében. Franciaország igyekszik „akaratával, szivével, agyával és képzelőerejével a lehető legjobban elősegíteni.” Faure annak a reményének adott kifejezést, hogy a kormányfők és külügyminisztereink „növelik majd az értekezlet sikeres kimenetelének esélyeit”, ha tekintetüket nem a múlt, hanem a jövő felé irányítják és „megkeresik a. jövő cselekmé­nyekhez szükséges megegyezés alapelveit”, ha ezen az értekezleten, amely a legmagasabb szinten ül össze, a kérdéseket szintén a leg­magasabb szempontból fogják vizs­gálni, mert „a magánmegvitatások során leküzdhetetlennek látszó ne­hézségeket közös perspektívában, az egyetértésen alapuló fejlődés fo­lyamán le lehet küzdeni.” Faure miniszterelnök véleménye szerint a genfi értekezlet résztvevői­nek azt is „fel kell ismemáok, hogy a döntések nem mindig az erőn alapuló viszonyokból fakadnak, ha­nem gyakran a törekvések össze­egyeztetésétől függnek”. Faure fel­szólított arra. hogy „igyekezzenek mindig megérteni a partner állás­pontját”; A francia miniszterelnök a to­vábbiakban kijelentette, hogy nem Franciaország lesz a leghatalma­sabb az értekezleten képviselt or­szágok között, mégis igyekezni fog nem kevésbé konstruktív lenni, mint az értekezlet többi résztvevői, mert ugyan semmit sem vár az ér­tekezlettől egyedül a maga számára, de az a véleménye, hogy az érte­kezleten mindent el kell követni, ami mindenkinek hasznára válik; „Mindenki egyetért azzal — foly­tatta Faure — hogy ennek az igye­kezetnek egyidejűleg a német kér­dés megoldására, a biztonság meg­szervezésére és egy leszerelési for­mulára kell vonatkoznia.” Faure ezután állást foglalt a né­met kérdés megoldása és az euró­pai biztonság biztosítása mellett; Hangsúlyozta, hogy Európa bizton­ságát elősegíthetné „az általános, egyidejű, igazi és ellenőrzött lesze­relés”. Faure hangsúlyozta, hogy „különös erőfeszítéseket” kell ten­ni annak érdekében, hogy a lesze­relés útjára lépjenek. A sajtóértekezlet második felében Faure és Pinay válaszolt az újság­írók kérdéseire. (MTI) Németországban hatalmas érdeklődéssel fogadták a német kérdéssel kapcsolatos TASZSZ nyilatkozatot Berlin (TASZSZ.) A demokra­tikus német lapok július 13-iki számúkban vastagbetűs címfelira­tokkal közük a némiot kérdésről szóló TASZSZ nyilatkozatot. — A Neues Deutschland lei emeli a nyi­latkozatnak azt a megállapítását, hogy a Szovjetunió változatlanul előtérbe helyezi Németország egye­sítésének kérdését. Júüus 13-án az egész, nyugat/bsr- lini sajtó a TASZSZ nyilatkozatra összpontosította figyelmét. A nyugatberlini lapok többsége terjedelmes hírmagyarázatot fűz a nyilatkozatihoz, amelynek különösen azokat a fejezeteit emelik ki, ahol arról van szó. hogy a Szovjetunió változatlanul síkraszáll Németor­szág újraegyesítése mellett és el­lenzi a német mllitarizmus ujjá- teremtését, valamint Nyugat-Né- metország va:gy az egyesített Né­metország bevonását katonai cso­portosulásokba. „A Szovjetunió — írja a Tele­graph című lap — tegnap megne­vezte Németország újraegyesítésé­nek feltételeit. A német probléma megoldásának előfeltétele — amint azt Moszkva tudtul adja — Nyu- gat-Németország katonai tömbökbe való bevonásának elutasítása.1' A reakciós lapok minden lehető módon igyekeznek eltorzítani a német kérdésben elfoglalt szovjet álláspontot, azt azonban kénytele­nek megállapítani, hogy a TASZSZ nyilatkozatát „behatóan tanulmá­nyozni kell.“ (MTI.) Adenauer szombaton a szövetségi gyűléseken válaszol a Németország kérdésével kapcsolatos szovjet közleményre Berlin (MTI). Egész Németor­szág közvéleménye nagy érdeklő­déssel és figyelemmel fogadta a TASZSZ kedden kiadott közlemé­nyét, amely a Szovjetunió kormá­nyának a német újraegyesítéssel kapcsolatos felfogását ismerteti. Hi­vatalos jelentés szerint Adenauer a parlament szombati ülésén kor­mánynyilatkozatban foglalkozik a TASZSZ közleményével. Szemmellátható. hogy a TASZSZ közleménye erős kijózanító hatást gyakorolt a nyugatnémet sajtónak arra a részére, amely több-kevesebb hitelt adott a Szovjetunió állítólaT gos ^„gyengeségéről és következet­lenségéről” költött washingtoni daj­kameséknek, valamint Adenauer dölyfös és átlátszó célzatú kijelenté­sének, mintha Moszkvába történt meghíVása az „erőpolitika” győzel­me volna. Azok a címsorok, amelyek alatt a nyugatnémet lapok a TASZSZ köz­leményét ismertetik, ma már egé­szen _ más hangot ütnek meg, Igv például a Neue Rhein Zeitung ezt a címet adta külpolitikai beszámo­lójának: „A NATO akadályozza a német kérdés békés megoldását”. A Die Welt vezető cikkének címe: „A párizsi szerződések a német egység útjában állanak.” A Westfaelische Rundschau cikkének címe: „A Szovjetunió a német újraegyesítés mellett száll síkra.” (MTI) i

Next

/
Thumbnails
Contents